Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

1. oldal RELET-MAGYARORSZAÖ 1969. november 25. Külpolitikai összefoglaló 88 tárgyalások Helsinkiben i Neofasiszta provokációk UH Norvégia és a VDK Második hetükbe léptek hétfőn a Helsinkiben folyó szovjet—amerikai tár­gyalások, amelyek a straté­giai atomfegyverek korláto­zásának témájával foglalkoz­nak. A megbeszéléseket a tel­jes titoktartás jegyében foly­tatják. A helsinki sajtóköz­pontba akkreditált 230 kül­földi újságíró közül 100 már haza is utazott, reményét ve­szítve, hogy a tárgyalások­ról bármi is kiszivárog, ami­ről tudósítani lehetne. Ma­gukra a tárgyalásokra azon­ban nem vonatkozik a re­ményvesztés: jóllehet titko­sak, mégis bízik benne az egész világ, hogyha lassan is, de valamilyen, az emberi­ségre kedvező eredmény szü­letik majd Helsinkiben. A TASZSZ tudósítója a Helsinkiben folyó szovjet— amerikai megbeszélésekkel kapcsolatban megállapítja, bogy a tárgyaló felek közötti megállapodás alapján az elő­zetes tanácskozások szigorúan bizalmas jellegűek. A tárgyalások iránti ér­deklődés azonban nem csök­kent, s ez érthető is, mivel a stratégiai fegyverkezési verseny féken tartása, a stra­tégiai fegyverkezés korláto­zása, majd a készletek csök­kentése egyike azon igen fontos céloknak, amelyeknek teljesülése nem csak a szov­jet és az amerikai nép, ha­nem a világ összes többi né­pe létfontosságú érdekeinek is megfelelnek. Nap mint nap növekszik a modern fegyverek romboló ereje, s a fegyvertartalékok máris fenyegető méreteket öltöttek. így például a lon­doni stratégiai kutatások in­tézetének egyik legutóbbi szemléje szerint az Egyesült Államok 1054 interkontinen­tális-ballisztikus rakétával és 41 atommeghajtású ten­geralattjáróval rendelkezik, ez utóbbiak mindegyikén 16 polaris-rakétát helyeztek el. Az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul növekszik, s az 1969—70-es pénzügyi évben már eléri a 78 milliárd 450 millió dol­lárt. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió küzd a békés egymás mellett élés elveinek megvr s \ ásóért, a fegy­verkezesi verseny korlátozá­sát szolgáló hatékony intéz­kedések elfogadásáért. A TASZSZ római tudósí­tója rámutat: az elmúlt hó­napokban gyakoribbá váltak az olasz neofasiszták provo­kációs akciói. Vasárnap pe­dig ismét hallattak maguk­,ról a nyugatnémet neonácik is: betörtek Koblenz egyik templomába és az épület kő­padlójába horogkeresztet véstek be. Figyelmeztetés ez, hogy jóllehet az NPD nem tudott bejutni a bonni parla­mentbe a szeptember végi vá­lasztásokon — a neofasiszta veszély még nem szűnt meg. Ezzel összefüggésben külö­nösen aktuális a Neues Deut­schland legújabb cikke. A Német Szocialista Egységpárt lapja szót emelt a Német Szö­vetségi Köztársaságban hiva­talosan még mindig betiltott KFD érdekében Max Rei- mann kommunista pártjának 1953-as betiltását még min­dig nem oldották fel, holott ez az új bonni kormánykoalí­ciónak feladata lenne. Éppen a létező neofasiszta veszéllyel szemben szükség van a ha­ladás és a demokrácia min­den erejének szabad műkö­désére. Még egy érdekes német vonatkozású hír. Mint isme­retes, a múlt héten az NDK parlamenti küldöttsége tett eleget angliai meghívásnak, most hétfőn pedig a NDK ke­reskedelmi kamarájának képviselői kezdtek el Lon­donban tárgyalni a brit gyár­iparosok szövetségének kép­viselőivel. Függetlenül a dip­lomáciai elismerés kérdésé­től, újabb bizonyítéka ez az NDK gazdasági-kereskedelmi tekintélye növekedésének a nyugati világban, annál is in­kább, mert például a brit pénzügyi körök lapja, a Fi­nancial Times, kifejezetten elmarasztalja Nagy-Britan- niát, amiért kereskedelmi kapcsolatai az NDK-val még nem érik utói Franciaország, Olaszország, vagy Finnország és az NDK gazdasági csere- forgalmának volumenét. Norvégiában erősödik a VDK kormányának diplomá­ciai elismerését követelő mozgalom. Mint ismeretes, az év elején Svédország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Hanoival, s már akkor szó volt arról, hogy Norvégia és Dánia is követi a stockholmi példát, Minthogy azonban Oslo és Koppenhága a NA- TO-hoz tartozik, az USA-nak ezt sikerült megakadályoz­ni. Most azonban az ellenzék­ben lévő svéd munkáspárt ismét felvetette a kérdést, s erős nyomást gyakorol a kormányra, amelynek egyéb­ként mindössze kétfőnyi többsége van a parlament­ben. (Folytatás az 1. oldalról) dokumentációk kölcsönös át­adásának ingyenes módsze­rét, amely az adott időszak­ban szükséges volt, • nemrég az új követelményeknek megfelelően változtatták. Mi­vel mindkét országban egy­re inkább > Vtérbe kerül a vállalati gazdálkodás haté­konyságának fokozása, indo­kolttá vált, hogy az intéze­teket, vállalatokat anyagilag is érdekeltté tegyék a mű­szaki-tudományos eredmé­nyek átadásában, átvételé­ben. Ezért született az a megállapodás, hogy a jövő­ben a tényleges szellemi ér­ték és a fejlesztési költségek alapján térítés ellenében ad­ják át égj’lírásnak a két or­szág vállalatai, intézetei a műszaki dokumentációkat, ugyanakkor továbbra is mód van a térítésmentes doku mentációcserére is. A két ország gazdaságirányítási rendszerében lévő eltérések sem akadályozzák a vállala­tok gyümölcsöző kapcsola­tainak szélesítését. Ma már több mint 300 magyar és szovjet vállalat tart fenn közvetlen müszaki-tudomá nyos kapcsolatokat, s ezek­nek jelentős része a ma­gyarországi új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetése után létesült. Most az a fel­adat, hogy felmérjük a to vábbi lehetőségeket a kél ország közötti műszaki és tudományos együttműködés hatékonyságának növelésére. M. E. Rakovszkij beszéde M. E. Rakovszkij hangsú­lyozta, hogy mind a népgaz­dasági ágazatok, mind a vál­lalatok és intézmények kö­zötti műszaki-tudományos együttműködés örvendetesen fejlődik. Különösen gyorsan erősödnek a két ország tudo­mányos intézeteinek kapcso­latai. Három évvel ezelőtt 38, az idén pedig már 234 közös feladattal foglalkoztak, ezzel kiküszöbölve sok pár­huzamos munkát, s meg­gyorsítva mindkét fél számá­ra a tudományos eredmé­nyek hasznosítását. Az együttműködés egyik legfon­tosabb új területe vezérlő és irányító rendszerek tech­nikájának és eszközeinek lét­rehozása, a szocialista orszá­gok, s ezenbelül a magyar és szovjet szakemberek együttműködése a számítás­technika minél szélesebb kö­rű felhasználásában. A bizottság szovjet tagoza­tának elnöke a szovjet gaz­dasági élet fejlesztésének feltételeit négy pontban fog­lalta össze, s mint mondot­ta, a hasonló feladatok vég­rehajtása a többi szocialista országnak is érdeke. A mű­szaki-tudományos fejlődés ütemének növelése; a tudo­mány és a termelés szerve­zettebb kapcsolatainak meg­teremtése; a közgazdasági problémák vizsgálatának koncentrálása, a termelőesz­közök gyors felújítása, struk túrájának megváltoztatása, s ezzel a termelékenység növe­lése — elengedhetetlen a népgazdaság még gyorsabb előrehaladásához. Mindehhez a szocialista országok össze fogása, kooperációja, leg­újabb eredményeik kölcsönös hasznosítása szükséges. Ma­gyarország és a Szovjetunió Egyaránt most készíti elő új ötéves tervét, s mindkét or­szág számára igen hasznos e tervek, fő irányainak előze­tes egyeztetése. A közvetle­nül együttműködő magyar és szovjet minisztériumok jelö­lik ki, hogy egy-egy iparág­ban, vagy tudományágban milyen legfőbb műszaki problémák megoldására cél­szerű a követlen vállalat’ együttműködés. Ezenbelül azonban az egyes részleteket maguk a vállalatok, műszaki szakembereik vitatják meg, s kötnek együttműködési meg­állapodásokat. M. E. Rakovszkij beszédé­vel a műszaki-tudományos együttműködési albizottság ünnepi megnyitó ülése* véget ért Kedden plenáris üléssel, az 1970. évre szóló együtt­működés kérdéseinek tárgya­lásával folytatódik az ülés­szak. Kambodzsai tiltakozás Phnom Penh (MTI): Phnom Penhben vasárnap közzétették a kambodzsai külügyminisztériumnak ' az Egyesült Államokhoz inté­zett három jegyzékét, ame­lyek titltakoznak az ország légiterének többszöri megsér­tése, valamint az amerikai— saigoni légierő által végre­hajtott légitámadások ellen. Emellett a jegyzékek felsorol­ják azokat az eseteket is, amikor Dél-Vietnam terüle­téről tüzérségi támadást in­dítottak kambodzsai terület ellen. Október 6 és 15 kö­zött például naponta fordul­tak elő ilyen akciók. Jó napot, Mongólia II. Nem vagyok felfedező A negymotoros Bábel áll­ni látszott a felhők jégmezői felett. Azok úsztak el lassan alattunk. Valahol a felhők takarta tízezer méternyi mélységben a végtelen Szibé­ria forog el alattunk, s ta­lán éppen most, hogy lassan, már fél órája dübörög az IL 18-as, elhagyva .Irkutszkot, talán éppen most léptük át a mongol határt. Német, an­gol, orosz, román szavak’'1 ke­verednek a motorzúgással, — Drezdából turistacsoport uta­zik Ulánbátorba. Mellettem szovjet szakértő lapozgat va­lami tájékoztatót Mongóliá­ról, amott román diploma­ták vannak útban, előttem mongolok ülnek. Svédország­ból jöttek, üzleti tárgyalás­ról ... — Ez már az ötödik cso­portunk — magyarázza a drezdai lűrislacsoport vezető­je büszkén, csodálkozó kér­désemre, amely nem volt mentes egy kis akaratlan gúnytól sem, hogy közelebb nem talállak túrNtáskodási lehetőséget. — ötödik, s az eddigi négy mind kitűnően érezte magát — tette hozzá, megfosztva máris egy illúzió­tól. miszerint én is most expedícióra utazom a világ végére. Ahová már az ö'ndik turistacsoport utazik, állami idegenforgalmi hivatali szer­vezésben. az semmiképpen sem lehet a világ vége és oda utazni, ha az is lenne, aligha lehetne már expedí­ció. Gyorsan megigazítom az órám: hajtom előré a muta­tói, pontosan hét órányit. Ennyivel előbb kél a nap és ennyivel előbb is nyugszik és most, hogy a szélesre tá­ruló völgy ölén, lágy kontu- rú opálszínekben felzöldell a repülőtér, kereken 9 ezer ki­lométerre vagyok hazulról. -„Nyugati” lettem itt, az ott­honi „keleti", Lám. ennyit érnek a földrajzi fogalmak, ha politikai kategóriát aka­runk fabrikálni belőlük. Álldogálok a hűvös. de nem hideg, mélységesen mélv- kék ég alatt, a kicsit ritka — Ulánbátor több mint 1300 méterre van a tenger­színt felett — és száraz le­vegőt kóstolgatva és valakit keresve, hogy első itteni lép­teimnél kalauzoljon. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, engem a világon senki nem vár, az értesítés valahol el­kallódott az, éterben. EgV szót mongolul nem tudok, orosz nyelvtudásom alig­ha adna alkalmat, hoev re­pülőtéri tolmácsként keres­sem meg a kenyerem. — de mindegy, vár az útlevél és vámvizsgálat, indulok a szem. re kiesi repülőtéri épületbe. — Mi bai szakikám7 A kérdező a1 ácson v k;s mokány gyerkőc. inkább húsz, mint akár huszonöt is.’ — Maga magyar? — lel­kendezik fel bennem a se­gítőtárs utáni vágy ... — Hát mi lennék? — von­ja meg a vállát Ivánka La­jos oly egykedvűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj öregfiú. azért vagyok ilt, hogy segítsek ... és már írja is. tölti is a blankettádat, magyarázza is, hogy nem egyedül jött ide, már mint a repülőtérre, van­nak még négyen, mert vala­kit vártak Budapestről. Ö is egyike annak a más­fél száz magyarnak, aki Ulánbátortól vagy harminc kilométerre, egy új gyár építkezésén dolgozik, s egyi­ke annak a minlegv féiezer- nek. akik szerte Mongóliá­ban mint ács, vagy mérnök, Vízkutató, vagy kőm ’'vés, geológus vagy éppen műsza­ki tolmács dolgozik. Tíz perc múlva már egy terepjáró ko­csiba ültem, fél óra múlva már megvolt a szobám a főváros hasonnevű szállodá­jában. Nos. ahol félezer magyar él. — gondoltam — ott a félezeregyedik mér otthon érezheti magáé Az ön lelt naivitás kigú­nyolja pökhendi hősét. Akkor és olt azt hittem, hegy ma­gyarokkal összejönni köny- nyű és természetes dolog. Viszonylag apnak is bizo­nyult a fővárosban, ahol két építkezésen dolgoznak ma­gyarok, de Mongóliában nem csak a fővárosben. hanem több száz kilométerré onnan is dolgoznak, s nem is ke­vesen magyar szakemberek. És az utak meg a távolsá­gok itt más mértékkel mé­retnek, mint ahogy megszok­tam, sőt. mint ahogy’ véle- k-'doi is véltem egyáltalán. És, amíg eljutottam a ma­gva r munkásokhoz, lassen és egyáltalán nem mély ala­possággal. de a lehetősége­ken belül mindig hitelesen megismerkedtem a tegnapból a holnap felé haladó Mon­gólia életével, történetével és történelmévé), megértet­tem, hogy ami nekünk eu ré­páinknak meghökkentő, és talán egzotikus, az itt föld­rajzi. történeti és társadal­mi val )sáp: és objektív t.ör- vénvszeniség. Hogy az öltöz- i.-öééstől a szokásokig a táp­lálkozástól n magatartásig unyanú°v törvépvszpr’7- ’■ hatottak itt. mini nálunk. va<?v bármeli’ más viláCT’é«7- hen. és hogv mai gondir'k lénvcgében ugvqnazok. mint a mieink, fesfeliebb földraj­zi tö>'iéncfi és történelmi mo­tivációk formál iák sajátossá. O-yurkó f’éza Következik: A 24 órában. Gerencsér Mik /ős: 7Mí4, a- éúhddaíú, 6. Tudomásul kellett vennem, hogy örökre eljátszottam a professzor bizalmát. A nagy­rabecsülés legkisebb jele nél­kül mért végig, amikor ki­szállt a kocsiból a cukorgyár k-tau,iánál — Rém lem, maga nem fog disszidálni? — kérdezte finom iróniával. — Erre a szavamat adom, professzor úr — feleltem kü ínyedén. — Ha mindenki tr aten lesz ehhez a hazához, én tő kor sem hagyom cser­ben. Ez nálam akkora erköl­csi alapkérdés, hogy ettől függ a lelki higiéniám. — Akkor reggel hatra vá­rom — és rám csapta az aj­tót. Fütyörészve vezettem Sop­ron felé a Renault-ot a disz- s idálo gyalogosok tömege mellett. Integettek, pénzt lo­bogtattak, hogy vegyem fel őket. Egy arcizmom se rán- dult. . — Csűrbe. Hazaáruló csűr­be — ismételgettem ma­gamban. — Hát csak ennyi nektek az anyaföld. a szép magyar horizont, amelyről «lég a Bánk bánban is énekel­nek? Fussatok, csak fussatok. Kitagadlak benneteket min­den jóvágású hazafi nevében. Még akkor is felháborodot­tan füstölögtem, amikor le­adtam az öreg Renault-ot a TEFU soproni kirendeltsé­gében. Karola nem az a nő, aki mellett bambára lehet hízni az unalomtól. Alig tettem be a lábam anyósom házába, máris váratlan csapás zúdúlt atyai szeretetemre. A kis­lányt sehol nem találtam. — Hová tetted Nusikát?! — förmedtem Karolára. Különélő feleségem csak szívta a Munkás cigarettát, hogy kérkedjen az uralkodó osztályhoz fűződő kapcsola­taival. — Hova tettem volna. El­vitte anyám Ausztrába. Épp most, készültem hozzád, hogy együtt menjünk utánuk. Ha nem tudnád, már én is oda­át voltam, de a hűség haza- kényszerített. Veled együtt akarok Nyugaton élni. Költői túlzásokba kellett esnem, hogy valami ízelítőt tudjak adni bősz haragom­ból. — A halál torkában gürcö­lök a családomért, golyózá­porban íneselkedek a végze­temmel, hogy legyen miből kifizetni a gyerektartást és akkor elrabolják a szemem fényét! Nyugaton akarod ne­velni a lányomat?! Ahol tombol a fertelem?! Amíg élek, amíg apa vagyok, ad­dig nem lehet belőle anti­szociális bajadér a tőkés al­koholfelhők mákonyában! Azonnal hozd haza, én aka­rom nevelni, hogy ne essen messze az alma a fájától! Föllépésem ennél erélye­sebb már nem lehetett, még­is hajótörést szenvedtem Karola megátalkodottságán. — Tépd egy kicsit a hajad, mert még nem vagy elég ne­vetséges. Eszemben sincs a gyereket visszahozni. Mind­járt indulok hozzá. Két Vá­lasztásod van. Vagy velem .jössz, vagy soha többé nem látsz bennünket. Ezt valahogy tisztázni kel­lett, átmentem hát gondol­kodni a kocsmába. Hiszté- riáztak körülöttem a szedett- vedett idegenek, a disszidá­lok undorító légycsomója, akik csak nagy lármával vol­tak képesek hátat fordítani a honnak, de én halk kon­centráltsággal meredtem po­haramra, hogy a jövő Vesé­jébe lássak. Éppen kezdtem komolyabban elmélyedni, amikor a vállamra szállt égy könnyed tenyér. — Hát így állunk, Illés! Bűneinkért a pokol tornácá­ra kerültünk? -*■ hallottam a lópofájú Vencel főorvos kár­örvendő hangját. — Csak semmi terefere. Bosszant, ha a múltra emlé­keztet puszta jelenlétével, amikor én épp a jövőmön gondolkodom. — Fölösleges. Magának a jövője is épp olyan remény­telen, mint a múltja. Vissza kellett utasítanom ezt a hangot. — Ha maga ilyen minden­tudó fehéregér, akkor men­jen el planétát húzni egy hadirokkantnak. — Adja maga még lejjebb is — árasztott el kígyómoso­lyával a főorvos. — Mindenki tudja Illésről, hogy elszánt sztálinista. Vagy elfelejtette az újságcikket? Ha nem me­nekül, meglincselik a felke­lők. — De én nem várom meg őket. Inkább a hontalanok rögös útjára lépek. — Mármint Nyugat felé? A legjobb útirány egy meg­rögzött dogmatikus számára, aki éppen a kommunista pácból menekül. Illés, ne ha­ragudjon, de maga egy túl­ié jlett politikai analfabéta. Szelíden hangszerelt lelki­világom nem alkalmas arra, hogy érzéketlenül tűrje a sér­tegetést. Fő a szókimondás. Rendben van, politikai analfabéta va­gyok. De maga egy váladék, olyan koncentrált szenny, amihez képest még a pipa­mocsok is illatos Nlvea Cre­me. 1 Ezekiitán tessék végre elrebegni, hogy érdemes volt-e belém kötnie. Több részletben, a legna­gyobb hidegvérrel ittam hu­szonnégy kortyot a boromból. Közben felkészültem az in­tellektuális élet-halál harcra, mert tudtam, hogy a nagy műveltségű Vencel főorvos nem hagyja annyiban a dol­got. Nem is hagyta. Bizalma­san hozzám hajolt, s olyan közelről mosolygott rám, hogy ellenszenves szemüve­gét a magam orrán éreztem. Hátrább kellett húzódnom. — Ilyen választ vártam magától — iparkodott a bi­zalmamba férkőzni. — Csak a próba kedvéért provokál­tam. Amikor beléptem, azon­nal tudtam, hogy disszidálni akar. A segítségére leszek Ha megmutatja az utat a ha­táron át, odakint csak a kész­be kell beülnie. Három vi­lágnyelvet beszélek. Bará­taim vannak egész Európá­ban. Maga született kozmo­polita, mellettem perceken belül a kor reprezentáns egyénisége lehet! Gazdag lesz és önfeledt, csupán át keli segítenie a határon! Hát ak­kor munkára fel! És türelmetlenül az asztal­ra csapott. Hiába tartoztam a spártai jellemek közé, ejpben az emberben volt valami sa- tanisztikus, az az ocsmány kígyószeme rendelkezett az akaratátvitel démoni képessé­gével. Meg akartam szégye- níteni azzal, hogy legyő­zöm. Ha szűkkeblűén vissza­utasítom ajánlatát, még azt hihette volna, hogy a gyű­lölő1 késztet kicsinyességre. Holott épp a nagylelkűség 'főúri gesztusával kívántam megleckéztetni. — Azt nem garantálóm, hogy világfi leszek a főorvos úr mellett, de az utat még­mutatom. Most nyomban el­kísérem a határhoz. Hol vari­nak a kedves hozzátartozói? — Egyedül megyek. A fe­leségem szegény kíméletre szorul, már túlontúl agg ah­hoz, hogy új életet kezdjek vele. Tehát indulhatunk? A hazaszeretet ünnepélyes mélabújával pillantottam szét a kocsmában. Rontotta ugyan az összképet a disszi­dálok silány bagázsa, de et­től függetlenül csordultig 'öltött a hűség érzésével a szívemhez nőtt környezet. In­kább törjenek kerékbe, de akitor se leszek hálátlan a hon szilárd söntéspultjaihoz, amelyekre a legelesettebb pillanataiban is bátran tá­maszkodhat. az ember — gon­doltam és átszellemül ten bó­lintottam a főorvosnak, hogy indulhatunk. — Mi lesz a liter bor árá­val? — kiáltott utánam a csapos. — Azonnal visszajövök, csak átugrom ide a szom­szédba — válaszoltam neki erélyesen, nehogy egy pilla­natra is kétségbe vonhassa hitelképességemet. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents