Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

1. oldal

RELET-MAGYARORSZAÖ

1969. november 25.

Külpolitikai összefoglaló

88 tárgyalások Helsinkiben i Neofasiszta provokációk

UH Norvégia és a VDK

Második hetükbe léptek hétfőn a Helsinkiben folyó szovjet—amerikai tárgyalások, amelyek a stratégiai atomfegyverek korlátozásának témájával foglalkoznak. A megbeszéléseket a teljes titoktartás jegyében folytatják. A helsinki sajtóközpontba akkreditált 230 külföldi újságíró közül 100 már haza is utazott, reményét veszítve, hogy a tárgyalásokról bármi is kiszivárog, amiről tudósítani lehetne. Magukra a tárgyalásokra azonban nem vonatkozik a reményvesztés: jóllehet titkosak, mégis bízik benne az egész világ, hogyha lassan is, de valamilyen, az emberiségre kedvező eredmény születik majd Helsinkiben.

A TASZSZ tudósítója a Helsinkiben folyó szovjet— amerikai megbeszélésekkel kapcsolatban megállapítja, bogy a tárgyaló felek közötti megállapodás alapján az előzetes tanácskozások szigorúan bizalmas jellegűek.

A tárgyalások iránti érdeklődés azonban nem csökkent, s ez érthető is, mivel a stratégiai fegyverkezési verseny féken tartása, a stratégiai fegyverkezés korlátozása, majd a készletek csökkentése egyike azon igen fontos céloknak, amelyeknek teljesülése nem csak a szovjet és az amerikai nép, hanem a világ összes többi népe létfontosságú érdekeinek is megfelelnek.

Nap mint nap növekszik a modern fegyverek romboló ereje, s a fegyvertartalékok máris fenyegető méreteket öltöttek. így például a londoni stratégiai kutatások intézetének egyik legutóbbi szemléje szerint az Egyesült Államok 1054 interkontinentális-ballisztikus rakétával és 41 atommeghajtású tengeralattjáróval rendelkezik, ez utóbbiak mindegyikén 16 polaris-rakétát helyeztek el. Az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul növekszik, s az 1969—70-es pénzügyi évben már eléri a 78 milliárd 450 millió dollárt.

Nem véletlen, hogy a Szovjetunió küzd a békés egymás mellett élés elveinek megvr s \ ásóért, a fegyverkezesi verseny korlátozását szolgáló hatékony intézkedések elfogadásáért.

A TASZSZ római tudósítója rámutat: az elmúlt hónapokban gyakoribbá váltak az olasz neofasiszták provokációs akciói. Vasárnap pedig ismét hallattak maguk,ról a nyugatnémet neonácik is: betörtek Koblenz egyik templomába és az épület kőpadlójába horogkeresztet véstek be. Figyelmeztetés ez, hogy jóllehet az NPD nem tudott bejutni a bonni parlamentbe a szeptember végi választásokon — a neofasiszta veszély még nem szűnt meg.

Ezzel összefüggésben különösen aktuális a Neues Deutschland legújabb cikke. A Német Szocialista Egységpárt lapja szót emelt a Német Szövetségi Köztársaságban hivatalosan még mindig betiltott KFD érdekében Max Rei- mann kommunista pártjának 1953-as betiltását még mindig nem oldották fel, holott ez az új bonni kormánykoalíciónak feladata lenne. Éppen a létező neofasiszta veszéllyel szemben szükség van a haladás és a demokrácia minden erejének szabad működésére.

Még egy érdekes német vonatkozású hír. Mint ismeretes, a múlt héten az NDK parlamenti küldöttsége tett eleget angliai meghívásnak, most hétfőn pedig a NDK kereskedelmi kamarájának

képviselői kezdtek el Londonban tárgyalni a brit gyáriparosok szövetségének képviselőivel. Függetlenül a diplomáciai elismerés kérdésétől, újabb bizonyítéka ez az NDK gazdasági-kereskedelmi tekintélye növekedésének a nyugati világban, annál is inkább, mert például a brit pénzügyi körök lapja, a Financial Times, kifejezetten elmarasztalja Nagy-Britan- niát, amiért kereskedelmi kapcsolatai az NDK-val még nem érik utói Franciaország, Olaszország, vagy Finnország és az NDK gazdasági csere- forgalmának volumenét.

Norvégiában erősödik a VDK kormányának diplomáciai elismerését követelő mozgalom. Mint ismeretes, az év elején Svédország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Hanoival, s már akkor szó volt arról, hogy Norvégia és Dánia is követi a stockholmi példát, Minthogy azonban Oslo és Koppenhága a NA- TO-hoz tartozik, az USA-nak ezt sikerült megakadályozni. Most azonban az ellenzékben lévő svéd munkáspárt ismét felvetette a kérdést, s erős nyomást gyakorol a kormányra, amelynek egyébként mindössze kétfőnyi többsége van a parlamentben.

(Folytatás az 1. oldalról)

dokumentációk kölcsönös átadásának ingyenes módszerét, amely az adott időszakban szükséges volt, • nemrég az új követelményeknek megfelelően változtatták. Mivel mindkét országban egyre inkább > Vtérbe kerül a vállalati gazdálkodás hatékonyságának fokozása, indokolttá vált, hogy az intézeteket, vállalatokat anyagilag is érdekeltté tegyék a műszaki-tudományos eredmények átadásában, átvételében. Ezért született az a megállapodás, hogy a jövőben a tényleges szellemi érték és a fejlesztési költségek alapján térítés ellenében adják át égj’lírásnak a két ország vállalatai, intézetei a műszaki dokumentációkat, ugyanakkor továbbra is mód van a térítésmentes doku mentációcserére is. A két ország gazdaságirányítási rendszerében lévő eltérések sem akadályozzák a vállalatok gyümölcsöző kapcsolatainak szélesítését. Ma már több mint 300 magyar és szovjet vállalat tart fenn közvetlen müszaki-tudomá nyos kapcsolatokat, s ezeknek jelentős része a magyarországi új gazdaságirányítási rendszer bevezetése után létesült. Most az a feladat, hogy felmérjük a to vábbi lehetőségeket a kél ország közötti műszaki és tudományos együttműködés hatékonyságának növelésére.

M. E. Rakovszkij beszéde

M. E. Rakovszkij hangsúlyozta, hogy mind a népgazdasági ágazatok, mind a vállalatok és intézmények közötti műszaki-tudományos együttműködés örvendetesen fejlődik. Különösen gyorsan erősödnek a két ország tudományos intézeteinek kapcsolatai. Három évvel ezelőtt 38, az idén pedig már 234 közös feladattal foglalkoztak, ezzel kiküszöbölve sok párhuzamos munkát, s meggyorsítva mindkét fél számára a tudományos eredmények hasznosítását. Az együttműködés egyik legfontosabb új területe vezérlő és irányító rendszerek technikájának és eszközeinek létrehozása, a szocialista országok, s ezenbelül a magyar és szovjet szakemberek együttműködése a számítástechnika minél szélesebb körű felhasználásában.

A bizottság szovjet tagozatának elnöke a szovjet gazdasági élet fejlesztésének feltételeit négy pontban foglalta össze, s mint mondotta, a hasonló feladatok végrehajtása a többi szocialista országnak is érdeke. A műszaki-tudományos fejlődés ütemének növelése; a tudomány és a termelés szervezettebb kapcsolatainak megteremtése; a közgazdasági

problémák vizsgálatának koncentrálása, a termelőeszközök gyors felújítása, struk túrájának megváltoztatása, s ezzel a termelékenység növelése — elengedhetetlen a népgazdaság még gyorsabb előrehaladásához. Mindehhez a szocialista országok össze fogása, kooperációja, legújabb eredményeik kölcsönös hasznosítása szükséges. Magyarország és a Szovjetunió Egyaránt most készíti elő új ötéves tervét, s mindkét ország számára igen hasznos e tervek, fő irányainak előzetes egyeztetése. A közvetlenül együttműködő magyar és szovjet minisztériumok jelölik ki, hogy egy-egy iparágban, vagy tudományágban milyen legfőbb műszaki problémák megoldására célszerű a követlen vállalat’ együttműködés. Ezenbelül azonban az egyes részleteket maguk a vállalatok, műszaki szakembereik vitatják meg, s kötnek együttműködési megállapodásokat.

M. E. Rakovszkij beszédével a műszaki-tudományos együttműködési albizottság ünnepi megnyitó ülése* véget ért Kedden plenáris üléssel, az 1970. évre szóló együttműködés kérdéseinek tárgyalásával folytatódik az ülésszak.

Kambodzsai tiltakozás

Phnom Penh (MTI):

Phnom Penhben vasárnap közzétették a kambodzsai külügyminisztériumnak ' az Egyesült Államokhoz intézett három jegyzékét, amelyek titltakoznak az ország légiterének többszöri megsértése, valamint az amerikai—

saigoni légierő által végrehajtott légitámadások ellen. Emellett a jegyzékek felsorolják azokat az eseteket is, amikor Dél-Vietnam területéről tüzérségi támadást indítottak kambodzsai terület ellen. Október 6 és 15 között például naponta fordultak elő ilyen akciók.

Jó napot, Mongólia

II. Nem vagyok felfedező

A negymotoros Bábel állni látszott a felhők jégmezői felett. Azok úsztak el lassan alattunk. Valahol a felhők takarta tízezer méternyi mélységben a végtelen Szibéria forog el alattunk, s talán éppen most, hogy lassan, már fél órája dübörög az IL 18-as, elhagyva .Irkutszkot, talán éppen most léptük át a mongol határt. Német, angol, orosz, román szavak’'1 keverednek a motorzúgással, — Drezdából turistacsoport utazik Ulánbátorba. Mellettem szovjet szakértő lapozgat valami tájékoztatót Mongóliáról, amott román diplomaták vannak útban, előttem mongolok ülnek. Svédországból jöttek, üzleti tárgyalásról ...

— Ez már az ötödik csoportunk — magyarázza a drezdai lűrislacsoport vezetője büszkén, csodálkozó kérdésemre, amely nem volt mentes egy kis akaratlan gúnytól sem, hogy közelebb nem talállak túrNtáskodási lehetőséget. — ötödik, s az eddigi négy mind kitűnően érezte magát — tette hozzá, megfosztva máris egy illúziótól. miszerint én is most expedícióra utazom a világ végére. Ahová már az ö'ndik turistacsoport utazik, állami idegenforgalmi hivatali szervezésben. az semmiképpen sem lehet a világ vége és oda utazni, ha az is lenne, aligha lehetne már expedíció.

Gyorsan megigazítom az órám: hajtom előré a mutatói, pontosan hét órányit. Ennyivel előbb kél a nap és ennyivel előbb is nyugszik és most, hogy a szélesre táruló völgy ölén, lágy kontu- rú opálszínekben felzöldell a repülőtér, kereken 9 ezer kilométerre vagyok hazulról. -„Nyugati” lettem itt, az otthoni „keleti", Lám. ennyit érnek a földrajzi fogalmak, ha politikai kategóriát akarunk fabrikálni belőlük.

Álldogálok a hűvös. de nem hideg, mélységesen mélv- kék ég alatt, a kicsit ritka — Ulánbátor több mint 1300 méterre van a tengerszínt felett — és száraz levegőt kóstolgatva és valakit keresve, hogy első itteni lépteimnél kalauzoljon. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, engem a világon senki nem vár, az értesítés valahol elkallódott az, éterben. EgV szót mongolul nem tudok, orosz nyelvtudásom aligha adna alkalmat, hoev repülőtéri tolmácsként keressem meg a kenyerem. — de mindegy, vár az útlevél és vámvizsgálat, indulok a szem. re kiesi repülőtéri épületbe.

— Mi bai szakikám7

A kérdező a1 ácson v k;s mokány gyerkőc. inkább

húsz, mint akár huszonöt is.’

— Maga magyar? — lelkendezik fel bennem a segítőtárs utáni vágy ...

— Hát mi lennék? — vonja meg a vállát Ivánka Lajos oly egykedvűen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. — Mi a hézag? Nem megy a szöveg, mi? Semmi baj öregfiú. azért vagyok ilt, hogy segítsek ... és már írja is. tölti is a blankettádat, magyarázza is, hogy nem egyedül jött ide, már mint a repülőtérre, vannak még négyen, mert valakit vártak Budapestről.

Ö is egyike annak a másfél száz magyarnak, aki Ulánbátortól vagy harminc kilométerre, egy új gyár építkezésén dolgozik, s egyike annak a minlegv féiezer- nek. akik szerte Mongóliában mint ács, vagy mérnök, Vízkutató, vagy kőm ’'vés, geológus vagy éppen műszaki tolmács dolgozik. Tíz perc múlva már egy terepjáró kocsiba ültem, fél óra múlva már megvolt a szobám a főváros hasonnevű szállodájában.

Nos. ahol félezer magyar él. — gondoltam — ott a félezeregyedik mér otthon érezheti magáé

Az ön lelt naivitás kigúnyolja pökhendi hősét. Akkor és olt azt hittem, hegy magyarokkal összejönni köny- nyű és természetes dolog. Viszonylag apnak is bizonyult a fővárosban, ahol két építkezésen dolgoznak magyarok, de Mongóliában nem csak a fővárosben. hanem több száz kilométerré onnan is dolgoznak, s nem is kevesen magyar szakemberek. És az utak meg a távolságok itt más mértékkel méretnek, mint ahogy megszoktam, sőt. mint ahogy’ véle- k-'doi is véltem egyáltalán.

És, amíg eljutottam a magva r munkásokhoz, lassen és egyáltalán nem mély alapossággal. de a lehetőségeken belül mindig hitelesen megismerkedtem a tegnapból a holnap felé haladó Mongólia életével, történetével és történelmévé), megértettem, hogy ami nekünk eu répáinknak meghökkentő, és talán egzotikus, az itt földrajzi. történeti és társadalmi val )sáp: és objektív t.ör- vénvszeniség. Hogy az öltöz- i.-öééstől a szokásokig a táplálkozástól n magatartásig unyanú°v törvépvszpr’7- ’■ hatottak itt. mini nálunk. va<?v bármeli’ más viláCT’é«7- hen. és hogv mai gondir'k lénvcgében ugvqnazok. mint a mieink, fesfeliebb földrajzi tö>'iéncfi és történelmi motivációk formál iák sajátossá.

O-yurkó f’éza

Következik: A 24 órában.

Gerencsér Mik /ős:

7Mí4, a- éúhddaíú,

6.

Tudomásul kellett vennem, hogy örökre eljátszottam a professzor bizalmát. A nagyrabecsülés legkisebb jele nélkül mért végig, amikor kiszállt a kocsiból a cukorgyár k-tau,iánál

— Rém lem, maga nem fog disszidálni? — kérdezte finom iróniával.

— Erre a szavamat adom, professzor úr — feleltem kü ínyedén. — Ha mindenki tr aten lesz ehhez a hazához, én tő kor sem hagyom cserben. Ez nálam akkora erkölcsi alapkérdés, hogy ettől függ a lelki higiéniám.

— Akkor reggel hatra várom — és rám csapta az ajtót.

Fütyörészve vezettem Sopron felé a Renault-ot a disz- s idálo gyalogosok tömege mellett. Integettek, pénzt lobogtattak, hogy vegyem fel őket. Egy arcizmom se rán- dult. .

— Csűrbe. Hazaáruló csűrbe — ismételgettem magamban. — Hát csak ennyi nektek az anyaföld. a szép magyar horizont, amelyről «lég a Bánk bánban is énekelnek? Fussatok, csak fussatok. Kitagadlak benneteket minden jóvágású hazafi nevében.

Még akkor is felháborodottan füstölögtem, amikor leadtam az öreg Renault-ot a TEFU soproni kirendeltségében.

Karola nem az a nő, aki mellett bambára lehet hízni az unalomtól. Alig tettem be a lábam anyósom házába, máris váratlan csapás zúdúlt atyai szeretetemre. A kislányt sehol nem találtam.

— Hová tetted Nusikát?! — förmedtem Karolára.

Különélő feleségem csak szívta a Munkás cigarettát, hogy kérkedjen az uralkodó osztályhoz fűződő kapcsolataival.

— Hova tettem volna. Elvitte anyám Ausztrába. Épp most, készültem hozzád, hogy együtt menjünk utánuk. Ha nem tudnád, már én is odaát voltam, de a hűség haza- kényszerített. Veled együtt akarok Nyugaton élni.

Költői túlzásokba kellett esnem, hogy valami ízelítőt tudjak adni bősz haragomból.

— A halál torkában gürcölök a családomért, golyózáporban íneselkedek a végzetemmel, hogy legyen miből

kifizetni a gyerektartást és akkor elrabolják a szemem fényét! Nyugaton akarod nevelni a lányomat?! Ahol tombol a fertelem?! Amíg élek, amíg apa vagyok, addig nem lehet belőle antiszociális bajadér a tőkés alkoholfelhők mákonyában! Azonnal hozd haza, én akarom nevelni, hogy ne essen messze az alma a fájától!

Föllépésem ennél erélyesebb már nem lehetett, mégis hajótörést szenvedtem Karola megátalkodottságán.

— Tépd egy kicsit a hajad, mert még nem vagy elég nevetséges. Eszemben sincs a gyereket visszahozni. Mindjárt indulok hozzá. Két Választásod van. Vagy velem .jössz, vagy soha többé nem látsz bennünket.

Ezt valahogy tisztázni kellett, átmentem hát gondolkodni a kocsmába. Hiszté- riáztak körülöttem a szedett- vedett idegenek, a disszidálok undorító légycsomója, akik csak nagy lármával voltak képesek hátat fordítani a honnak, de én halk koncentráltsággal meredtem poharamra, hogy a jövő Veséjébe lássak. Éppen kezdtem komolyabban elmélyedni, amikor a vállamra szállt égy könnyed tenyér.

— Hát így állunk, Illés! Bűneinkért a pokol tornácára kerültünk? -*■ hallottam a

lópofájú Vencel főorvos kárörvendő hangját.

— Csak semmi terefere. Bosszant, ha a múltra emlékeztet puszta jelenlétével, amikor én épp a jövőmön gondolkodom.

— Fölösleges. Magának a jövője is épp olyan reménytelen, mint a múltja.

Vissza kellett utasítanom ezt a hangot.

— Ha maga ilyen mindentudó fehéregér, akkor menjen el planétát húzni egy hadirokkantnak.

— Adja maga még lejjebb is — árasztott el kígyómosolyával a főorvos. — Mindenki tudja Illésről, hogy elszánt sztálinista. Vagy elfelejtette az újságcikket? Ha nem menekül, meglincselik a felkelők.

— De én nem várom meg őket. Inkább a hontalanok rögös útjára lépek.

— Mármint Nyugat felé? A legjobb útirány egy megrögzött dogmatikus számára, aki éppen a kommunista pácból menekül. Illés, ne haragudjon, de maga egy túlié jlett politikai analfabéta.

Szelíden hangszerelt lelkivilágom nem alkalmas arra, hogy érzéketlenül tűrje a sértegetést.

Fő a szókimondás. Rendben van, politikai analfabéta vagyok. De maga egy váladék, olyan koncentrált szenny, amihez képest még a pipamocsok is illatos Nlvea Creme. 1 Ezekiitán tessék végre elrebegni, hogy érdemes volt-e belém kötnie.

Több részletben, a legnagyobb hidegvérrel ittam huszonnégy kortyot a boromból. Közben felkészültem az intellektuális élet-halál harcra, mert tudtam, hogy a nagy műveltségű Vencel főorvos nem hagyja annyiban a dolgot. Nem is hagyta. Bizalmasan hozzám hajolt, s olyan közelről mosolygott rám, hogy ellenszenves szemüvegét a magam orrán éreztem. Hátrább kellett húzódnom.

— Ilyen választ vártam magától — iparkodott a bizalmamba férkőzni. — Csak a próba kedvéért provokáltam. Amikor beléptem, azonnal tudtam, hogy disszidálni akar. A segítségére leszek Ha megmutatja az utat a határon át, odakint csak a készbe kell beülnie. Három világnyelvet beszélek. Barátaim vannak egész Európában. Maga született kozmopolita, mellettem perceken belül a kor reprezentáns egyénisége lehet! Gazdag lesz és önfeledt, csupán át keli segítenie a határon! Hát akkor munkára fel!

És türelmetlenül az asztalra csapott. Hiába tartoztam a spártai jellemek közé, ejpben az emberben volt valami sa- tanisztikus, az az ocsmány kígyószeme rendelkezett az akaratátvitel démoni képességével. Meg akartam szégye- níteni azzal, hogy legyőzöm. Ha szűkkeblűén visszautasítom ajánlatát, még azt hihette volna, hogy a gyűlölő1 késztet kicsinyességre. Holott épp a nagylelkűség 'főúri gesztusával kívántam megleckéztetni.

— Azt nem garantálóm, hogy világfi leszek a főorvos úr mellett, de az utat mégmutatom. Most nyomban elkísérem a határhoz. Hol varinak a kedves hozzátartozói?

— Egyedül megyek. A feleségem szegény kíméletre szorul, már túlontúl agg ahhoz, hogy új életet kezdjek vele. Tehát indulhatunk?

A hazaszeretet ünnepélyes mélabújával pillantottam szét a kocsmában. Rontotta ugyan az összképet a disszidálok silány bagázsa, de ettől függetlenül csordultig 'öltött a hűség érzésével a szívemhez nőtt környezet. Inkább törjenek kerékbe, de akitor se leszek hálátlan a hon szilárd söntéspultjaihoz, amelyekre a legelesettebb pillanataiban is bátran támaszkodhat. az ember — gondoltam és átszellemül ten bólintottam a főorvosnak, hogy indulhatunk.

— Mi lesz a liter bor árával? — kiáltott utánam a csapos.

— Azonnal visszajövök, csak átugrom ide a szomszédba — válaszoltam neki erélyesen, nehogy egy pillanatra is kétségbe vonhassa hitelképességemet.

(Folytatjuk)