Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-22 / 271. szám
t. oMaJ KELET-MAGYARORSZÄdf 1989. novemíier 99, Külpolitikai összefoglaló Cabot Lodge lemondott I Varsó a repülőgéprablók kiadásét kéri Bécstól A nemzetközi közvéleményt intenziven foglalkoztatja az • hír, hogy Henry Cabot Lodge, a párizsi tárgyalásokon reszt vevő amerikai delegáció vezetője lemondott tisztségéről. Helyettese, Walsh, főnökéhez hasonló elhatározásra jutott. Ahogy ez a hír elterjedt, megindultak a találgatások: i leggyakoribb kérdés az volt. vajon nem sugalmazott lépesről van-e szó, amely mögött Nixon újabb taktikai manővere rejlik. Bármi legyen is a válasz erre a kérdésre, any- nyi bizonyos, hogy a Feher Ház azonnal és rendkívül he- \ esen cáfolta ezt a feltevést, yalamint azokat a híreszteléseket is, hogy Washington nem is akarja kinevezni Cabot Lodge utódját. A külügyminisztérium mellett Ronald Ziegler elnöki szóvivő is sietett hangsúlyozni, hogy „Nixon továbbra is bízik a tárgyalások útján elérhető békében”. Mivel a lemondás pontos háttere ismeretlen, sőt komoly esély van rá, hogy a jövőben is az marad, nem i soda, ha a megfigyelők különböző következtetéseket vonnak le az ügyből. Yves Moreau, az Humanité neves publicistája hangsúlyozza, hogy az amerikai delegáció- vezető és helyettese lemondása „az amerikai tehetetlenség újabb jele”. Nem lehetetlen, hogy tudatos manőverről van szó. amelynek során Nixon mellékvág / ívra akarja terelni a gyakorlatilag eddig ts általa megnehezített tárgyalásokat — állapítja meg Moreau. A francia sajtó „nagy öregje”, Tabouis asszony, ugyanakkor érdekes szempontra világít rá. ö elképzelhetőnek tartja, hogy Cabot Lodge távozása „némi reményt” kelthet a tanácskozásokon. Az amerikai diplomata ugyanis esztendőkön keresztül az Egyesült Államok dél-vietnami nagykövete volt és szoros szálak fűzik a jelenlegi saigo- ni rezsim vezetőihez. Márpedig, mint ismeretes, a DIFK képviselői Párizsban is többször érzékeltették, hogy a Thieu—Kv klikkel elképzelhetetlen bárr/féle megegyezés... Érdekes időbeli egybeesés jellemezte a mostani lengyel repülőgéprablást: a nyugatberlini francia hatóságok bírósága körülbelül akkor ítélte kétévi börtönbüntetésre a korábbi repülőrablás tetteseit, amikor a 18 éves Romuald Zolatucho és a 20 éves Wieslaw Szymankiewicz arra kényszerítette a lengyel légitársaság AN—24-es típusú, Wroslaw és Varsó között közlekedő repülőgépet, hogy Bécsben szálljon le. A lengyel külügyminisztérium hivatalosan felkérte a varsói osztrák nagykövetséget, továbbítsa azt a jegyzéket, amelyben a Lengyel Népköz- társaság kormánya az Osztrák Köztársaság kormányától a tettesek kiadatását kéri. A repülőrablás egyre veszélyesebb „járvány”, amely komolyan kockáztatja a légi- közlekedés biztonságát. Csak minden állam közreműködésével lehet eredményesen fellépni a felelőtlen kalandor- akciók ellei> Értekezlet Bécsben az európai együttműködésről Becs (MTI): Jövő szombaton, november 29-én megkezdi munkáját Bécsben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — jelentette be pénteken az előkészítő bizottság. A munkabizottságok tanácskozása előtt, már 28-án. pénteken Maurice Lambilliote beszédében hivatalosan megnyitják az értekezletet, amelynek négy munkabizottsága a következő témákat dolgozza fel; t 1. A jelenlegi területi realitások Európában, „a határok és a két német állam”; 2 2. A kollektív európai biztonsághoz vezető utak, amelyek haszontalanná tennék vagy teszik a katonai blokkok létezését; 3. Fegyverkezés és leszerelés; 4. Az európai együttműködés különböző formák Mint ismeretes, a jövő héten Bécsben összeülő értekezlet gondolatát az áprilisi bécsi felhívás fogalmazta meg. Ennek értelmében ülésezett október 20-án és 21-én a Varsó melletti Jablonnán az előkészítő bizottság, amelynek munkájában részt vett a magyar Országos Béketanács küldöttsége is. Itt határozták el a bécsi értekezlet időpontját. Erre 20 ország és 10 nemzetközi szervezet delegátusait várják. Az értekezlet, amelynek színhelye a bécsi Bohemia Szálloda lesz, december 1-én ér véget. Föld felé vezető pályán az flpelle—12 Houston (MTI): A három űrhajós alig őt órányi alvás után pénteken reggel, magyar idő szerint háromnegyed hét órakor ébredt fel a houstoni központ parancsára. Az Apollo—12, a pénteken reggel fél kilenc óra tájban végrehajtott pályamódosítás után, olyan pályán haladt, amelynek legnagyobb távolsága 119 kilométerre, legkisebb távolsága 104,6 kilométerre volt a Holdtól. A keringések során hat kamerával fényképezték a holdfelszín előre kijelölt térségét és szabad szemmel is végeztek megfigyeléseket. Bean kijelentette, hogy neki sokkal jobban tetszett a'Hold „innenső” fele, mert éz sokkal változatosabb, mint a másik: a „túlsó” oldal nagyon „megviseltnek látszik” — fűzte hozzá. Az űrkabinban elhelyezett különleges fényképezőgépek lencséi elsősorban a soron következő holdexpedíciók tervezett leszállóhelyeit igyekeztek részletesen felderíteni, így a Fra Mauro nevű kráter környékét, amely az Apollo—13 célja lesz. A soron következő holdexpedició a terv szerint márciusban indul útjára. Az Apollo—12 parancsnoka egyébként felvetette, hogy gyorsítsák meg a visszatérést, mert elegendő üzemanyaguk marad arra, hogy az űrkabint nagyobb sebességgel indítsák vissza a Föld felé. Ebben az esetben egy nappal korábban érnék él a csendes-óceáni leszállóhelyet.. A houstoni központ azonban nem adott engedélyt a kísérleti idő megrövidítésére. A holdkutatással foglalkozó tudósok egyelőre nem találtak elfogadható magyarázatot arra, mi az oka annak, hogy a holdkomp becsapódása az égitest felszínére tartós, mintegy harmincperces holdrengést okozott. Az Apollo—12 pénteken este magyar idő szerint 21 óra 43 perckor rátért a Föld felé vezető pályára. A műveletre akkor került sor, miközben az űrkabinban a 46. Hold körüli fordulatot tette meg, s éppen holdárnyékban volt. Gordon két perc 10 másod- percnyi időtartamra kapcsolta be az űrhajó fő hajtóművét, s az így kapott energia elegendő volt arra, hogy az űrhajót 9120 km/óra sebességre gyorsítsa fel és ráállítsa a Föld felé vezető pályára. Losonczi Pál hazaérkezett indiai és iráni útjáról (Folytatás az 1. oldalról* — Az államfők személyes találkozóján, ilyen látogatásukon jobban megismerjük egymás munkáját, célját, felfogását. Ez hozzásegít ahhoz, hogy bizonyos nézeteltérései: ellenére is megtanuljuk tisztelni egymást. Ez fontos feltétele a kapcsolatok kiépítésének és kiegészítésének. Ezen az úton különösen éreztem, hogy kötelességünk ilyen kapcsolatokat létrehozni, mert ezekben az országokban is láttuk, hogy az egyszerű emberek békében akarnak élni és béke szükséges ahhoz, hogy jobb életkörülményeket teremthessenek a népek számára. Az államok vezetőinek, ha valóban szolgálni kívánják népüket, kötelességük ezt figyelembe venni és ezeket a békés kapcsolatokat személyes erőfeszítéseikkel is szilárdítani. — A legmélyebb benyomásom az volt, hogy mindenütt nagy megbecsüléssel fogadták a szocialista Magyarország képviselőjét. Tudom, hogy. ez nem a személynek, hanem annak a politikának, annak a munkának szól, amelyet folytatunk, amelyet a magyar nép végez és amely az utóbbi években fokozott megbecsülést vívott ki hazánknak a világban, / — Utunk, személyes találkozásaink sikere arra indított, hogy hasonló találkozásokra alkalmat teremts tünk a jövőben is. Ezért meghívtam Magyarországra India elnökét feleségével és Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt, valamint Mohammed Reza Pah- lavi iráni sahot és feleségét, továbbá Hoveida miniszterelnököt. Örömömre szolgál, hogy a meghívásokat mindannyian szívesen elfogadták. Az út Helsinkibe III, Európa együttműködése A prágai külügyminiszteri tanácskozás a Helsinkiben összeülő összeurópai értekezlet napirendjének második pontjaként „Az európai államok közöUi politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése’' — témakört javasolja. A budapesti felhívás annakidején ugyanennek a gondolatnak egy más veíületét is felrajzolta, amikor arról szólt, hógy a szilárd európai biztonsági rendszer „megteremti annak objektív lehetőségét és szükségességét, hogy az energetika, a közlekedésügy. a vízi- és a légi tér hasznosítása, valamint az egészségügy területén az egész földrész lakosságának jólétével elválaszthatatlanul ösz- szefüggő nagy terveket valósítsunk meg". Bár az utóbbi esztendőkben volt normalizálódás! irányzat is a gazdasági kapcsolatok területén, egyes tőkés országok és tőkés integrációk — mindenekelőtt a Közös Piac — még mindig számos akadályt gördítenek az egyenjogú és kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés felé Bizonyos áruk és árucsoportok bevitelére mennyiségi korlátozásokat állapítottak meg, a tőkés integrációkon kívül állók útjába vámfalakat emeltek. Sót a Közös Piac bizottsága a szervezet minisztertanácsa elé nemrégiben olyan javaslatot terjesztett, amely a szocialista országokból származó, egyébként mennyiségi korlátozások alá nem tartozó áruk bevitelére újabb, az eddiginél szigorúbb és gátló jellegű importrendszert alkalmazna. Igaz, hogy ennek a kereskedelemgátló javaslatnak több az ellenzője, mint híve. A nyugati világ gazdasági szakembereinek többsége is egyre jobban látja, hogy a nemzetközi kereskedelem útjába állított minden korlátozó intézkedés — túl azon, hogy számos nyugat-európai országnak jelentős anyagi kárt okoz — ellentétes a nemzetközi fejlődéssel, a feszültség- csökkentő szándékokkal. Ami például bennünket illett: több országban, közöttük közös piaci országokban is egy ideje fokozatosan csökkentik a magyar árukkal ^szemben korábban megszabott , mennyiségi korlátozásokat. Ez akkor is megállapítható, ha gát, korlát még ma is jócskán akad. A gátak további lebontása a gazdasági, a kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítésé feltétlenül jótékonyan hat majd a politikai együttműködésre is. Az elmúlt néhány esztendőben egyébként szocialista és tőkés országok között a bővülő árucsere-forgalmi megállapodásokon túl jó néhány kooperációs megállapodás is született; a magyar vállalatok által francia, osztrák, nyugatnémet cégekkel kötött ilyen megállapodások mellett a világsajtó gyakran ír a Togliattiban épülő szovjet autógyár-gigász és az olasz Fiat-cég közötti együttműködés kölcsönös hasznáról. A nyugati sajtó nagy érdeklődéssel ír arról a tervről is, hogy a Szovjetunió — csőszállítások fejében — nagy mennyiségű földgázt szállítana Nyugat-Németországnak; az NSZK-nak energiaszükséglete kielégítésében ez igen jelentős lépés lenne. Szó esett például arról, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok között már megépített és rendkívül nagy jelentőségű olaj- és villamos távvezetek új elágazásokkal továbbépíthető a nyugat-európai országokban. Ezeket a már meglévő és tervezett hasznos kapcsolatokat még tovább lehet bővíteni, ha a nagy európai asztal körül helyet foglaló delegációk Helsinkiben rátérnek majd a második napirendi pont megbeszélésére. Századunk egyik nagy tudósa és békeharcosa. Joliot Curie mondta egyszer, hogy Európa munkáskezei és gondolkodó koponyái, ha mindazt az erőt és tudást. amit minijük 1900-tól 1950-ig, fél évszázad alatt háborúra, pusztításra fordítottak, békés alkotásra összesítik, Európa többet érhetne el ötven év alall, mini akár a múlt egy egész ezredévben. A nukleáris energia a békés építés szolgalatéban, korunk sohasem álmodott technikai csodái, közös erőfeszítéssel a milliók mindennapjának megszépítésében — előbb Európában, majd a vén földrész példáját követve egész bolygónkon: ezt jelentené a budapesti felhívásban foglalt gondolatok megvalósulása, Helsinki sikere... Gárdos Miklós „Megfiatalítják“ a nyugatnémet di«?'uiii(idai szolgálatot Lapzártakor érkezett: Fanfani lemondott Róma (MTI): Az olasz szenátus péntek esti ülésén Amintore Fanfani, a szenátus elnöke benyújtotta lemondását. Döntésének pontos oka még nem ismeretes, megfigyelők azonban azí kapcsolatba hozzák a szerdai általános sztrájkkal, s a véres milánói összetűzésekkel. Mint a bonni külügyminisztérium közölte, a .jövő év februárjától kezdve 26 magas rangú nvugai német diplomatát nyugdíjba külde nek. Ez a hír nagy feltűnést keltett a bonni politikai körökben, mert a nyugdíjba menők közül csak Herbert Blankenhorn londoni nagykövet éri el a nyugdíjkorhatárt amely az NSZK-ban 65 év. A rendelkezés 11 nagykövetet, nyolc főkonzult. két nagykövetségi tanácsost és a központ 5 beosztottját érinti. A külügyminisztérium hangsúlyozta, hogy nem politikai, hanem „megfiatalítá- si” akcióról van szó. Hivatalosan még nem közöltek neveket. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az új londoni nagykövet Karl Günther von Hasé lesz. aki legutóbb hadügyi, államtitkár, előtte oedig a kormány sajtófőnöke volt. Gerencsér Miklós: 1JLÍÍ4, a, mkdddú 4. — Ne bámészkodj ilyen pofátlanul — sütötte le Adél könnyező szemét. — Inkább szerezz tűt, meg cérnát. Ennek a nőnek valóban csak intellektuális passzió vagyok, ha még most is a tűre, a cérnára gondol, amikor végre feltárhatná előttem a teljes magánéletét — töprengtem kijózanodva. Mit tehettem, bevonszoltam magam Gödöllőre a rekkenő júliusban. Mint a járási székhelyeken általában, Gödöllőn is a déli harangszó'ól délután háromig tartottak ebédszünete: a/ üzletekben. Úgy negyed egy lehetett, amikor kiléptem a természetvédelmi területről a kálváriadombnál. Fontolgattam, mivel tölt- hetném el az időt a szatócsboltok nyitásáig. Adél eljátszotta bizalmamat, miatta tehát nem aggódtam. Különben is ráfért a pihenés a természet lágy ölén a kimerítő szellemi munka után. Ha pedig rábukkan valami vi- gyorgó szatír ott a bodzabokrok között, akkor Adél mesélni fog neki a jog és a történelem összefüggéseiről es ettől a szatír arcára fagy a vigyor. Van egy kerthelyiséges halászcsárda az első sorompó közelében, ahova betértem ebédelni. A falakon valódi tükörpontyok voltak üvegből és foncsorból, az egyikbe hosszan belé is néztem, hogy megállapítsam, mekkorát nőtt a szakállam e kimerítő napon. Más hallal nem tudtak szolgálni, ám kaphattam valódi gödöllői pacalpörköltet korlátlan mennyiségben. És persze sört is, hamisítatlan salgótarjáni korsókban. Ennek köszönhettem, hogy gond helyett egy családias körtefa vetett rám jótékony árnyékot. így, a leopárdpöttyös árnyékban, a tarkabarka abroszra könyökölve hamarosan a negyedik adag pacalpörköltet is elfogyasztottam, adagonként két korsó sörrel. Egy- lúdtalpas, vén pincér állt szolgálatomra. Neki meséltem el, hogy anyát keresek a gyermekemnek, mire ő viszonzásul elújságolta, hogy miről nevezetes Gödöllő. Hogy valaha külön vasútállomást tartottak fenn a mindenkori államfőnek, hogy különféle tyúkokat nemesítenek az agráregyetem ketreceiben hogy a község északi határában ered a Rákos patak, továbbá, hogy minden csütörtökön kapható pacalpörkölt Gödöllő világhírű halászcsárdájában. Ennyi hasznos értesülés és nyolc korsó sör után megkérdeztem a lúdtalpas pincértől: — Mennyi az idő, főúr? — Fél öt múlt másfél perccel. szolgálatára. Délelőtt még azt hittem, hogy Gödöllőn kibírhatatlanul lassan múlik az idő, most meg hogy becsapódtam. Iparkodtam, nehogy megint bezárjanak a boltok az orrom előtt, különben is illett tisztelnem Adél türelmét. Sajnos, a boltok annál kevésbé tisztelték az én odaadásomat. Mintha öss;'-" széltek volna. Egyik s üzlet után a másikba nyitottam be és mindenütt; csak zsákvarró tűvel és lenfonállal tudtak szolgálni. Halk megjegyzéseimre furcsán mértek végig. — Mi az? Nem tetszik valami? örüljön, hogy ez is van. Talán titok az elvtárs előtt, hogy első a nehézipar? Korántsem volt titok. Amilyen gyorsan csak lehetett, megvettem a legnagyobb zsákvarró tűt, hozzá egy gombolyag lenfonalat. Adélt kócosán és megöregedve láttam viszont a bodzabokor mögött. — Doktor Benedetti Adélhoz van szerencsém ? — kérdeztem tőle a biztonság kedvéért. Amikor meglátta a zsákvarró tüt ,a hatalmas fonál- gombolyaggal, teljesen félreismeri e a helyzetet és olyun szakértelemmel borította rám közös külvárosi szülőföldünk lájszólásait, mintha ebből írt volna doktori disszertációt. Türelmesen végighallgattam, majd így szóltam hozzá: — Mér megint elkalandozol. Eleget kérkedtél a műveltségeddel, beszéljünk végre a gyermekeinkről. Miattuk utaztam Gödöllőre. Haját erre még jobban felborzolta és ahogy támadón lalpra ugrott a bodzabokor lombjai alól, fél teste mezítelenül ágaskodott elő a sza-. kadt ruhából. — Takarodj innen, te bűnöző! Kacagnék a gyönyörtől, ha negyven évre leültetnének Kufstein várába! Tönkretettél! Miattad késtem le a Petőfi Kör vitáját! Ezt már végképp nem értettem. Legfeljebb gyaníthattam, hogy Adél az irodalom iránt is érdeklődik a jog és a történelem melleit, — Szóval ne segítsem megvarrni a rucádat? — Takarodj, ha mondom! Mit tehettem. Pillanatnyilag az volt a legbölcsebb, hogy rágyújtottam. Amíg ezt a röpke műveletet elvégeztem, hátat fordítottam a bodzabokornak. Aztán talányos lassúsággal kiballagtam a gödöllői nagyerdőből, magammal hozva egy szép, felejthetetlen emléket. Mert bármilyen furcsa nő volt ez a doktor Adél, végtére is rózsalovagnak nevezett. (Folytatjuk)
