Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-14 / 238. szám
lm oMäSer X *ÉT>t VÁGYATWflSZÄff Ä oMa? Zajta, 1944. október 14, délelőtt 10 óra... ÍGY KEZDŐDÖTT Elmondja Kucser István, aki megyénkben az elsők között találkozott a felszabadítókkal A 80 éves Kucsera István. Kucser István bácsi bal karjával délirányba mutat, ahol az országhatárt jelző Si i'ompóig már csak termőink! van: — Erről jöttek, át a nagy sáron, én is s gítettem kihúzni az ágyukat a két ökrömmel. Már előző éjszaka sejtettem, hogy készül valami, mert a német tankok nagy csörgéssel menekültek a csengeni úton. Azért békességben megvirradt, nem volt hideg, csak olyan őszies, felhős az éii. — Itt. a Kossuth utca szélső házában húzódott meg a csa 'ód iával? — A család tényleg benn volt az akkori kisházban én azonban kiálltam az utca közt ere Mintha tegnap lett vona, olyan tisztán áll elöltem. Ügy délelőtt 10 óra leié járhatott az idő, amikor megláttam az első egyenruhást. Odavoltam az első háborúban. jól beszéltem oroszul, gondoltam szót értek velük. — És aztán? — Állok itt a ház előtt az ti :a közepén, amikor két katona közeledett hozzám. Egy olyan századosforma, meg egy hadnagyféle. Mind a kettő fiatalember volt. Köszöntek, én viszont, oroszul. Meg is kérdezték azon nyomban, a köszönésen kívül értem-e a nyelvüket. Mondtam, már hogyne érteném, amit egyszer megtanultam, azt nehezen felejtem. Ekkor meg arra lettek kiváncsiak, hol tanultam oroszul. Mondtam, nálatok, a Káspi tó partján, a gazdámnál, fogságom idején. Láttam, felszegi a szemöldökét egyikük, merthogy ő meg éppen arra valósi. Ekkor már én éreztem,' hogy bizalommal vannak irántam, megértjük mi egymást szépen. — Miről beszélgettek az ei- ső percekben? — Itt a ház előtt többet nemigen kérdeztek tőlem, csak még azt, tudom-e, hogy hol lakik a bíró. Már hogyne tudnám, tősgyökeres zajtai vagyok én. Akkor vezess el hozzá bennünket, kérték, és mi hármasban el is indultunk, be a faluba. A határ felől megérkeztek a katonák, a többiek, bár nem olyan sokan. — A bírónál? — Amikor a bíró. Svarcz- kopf János házához értünk, egyszeriben szí tkozódni kezdett a százados, meg a hadnagy. Látták a nagy portát, hát mérgesen, igazi orosz katona módjára káromolták a burzsujokat. Mondtam nekik, hogy ez a bíró nem olyan igazi burzsuj, de csak nehezen higgadtak le. A bíróval aztán határozott hangon, de rendesen beszéltek. Mit mondtak? Azt fordítottam le — merthogy engem egyszeriben kineveztek a tolmácsuknak —: a bíró ahhoz tartsa magát, hogv ezt a falut ők most már elfoglalták, gondoskodjunk a rendről, nem szeretnék, ha valamilyen incidensre kerülne sor a többi az ő dolguk. Ezzel ott is hagytuk a bírót, mentünk vissza az emberekhez, ki a határszél felé. — Mi történt még aznap? — Fáradtan érkeztek Zajtára az orosz katonák, látszott rajtuk, sok erőt kivett belőlük már az út idáig. Szállások után néztek azon nyomban. Mondtam már, hogy az őszhöz képest jó idő volt akkor, a katonák közeli pajtákban csűrökben rakodtak le, ott készítettek fekhelyet maguknak. Megették az estebédet a katonák, azután lepihentek és nagy csendességben telt az éjszaka. Másnap meg felszedeiőztek és mentek tovább, a Tisza irányába. Itt csak egy őrmester, meg egy közlegény maradt, amolyan faluparancsnok féle. Pregun Bertalannál, a malomtulajdonosnál szálltak meg. — Miért éppen ott? — A malom miatt. Az történt ugyanis, hogy mivel elég sok sváb származású lakik Zajtán. a németek a mi malmunkat meghagyták, nem szerelték le, mint a többi környékbelit. Ez a malom azután fontos ellátási bázisa lett a szovjet csapatoknak, itt őrölték a búzát, innen küldték a kenyeret beljebb az országba. Hogy a malomnál maradjak: az első napokban Iván, az őrmester — már csak így emlékszem rájuk — meg Simon, a közlegény szállásának ajtajához őrt rendeltek maguknak. Egyszer mondom, minek az, Iván, felesleges, ha szegény is, de jó nép a zajtai. Megértették, s nem kellett nekik tovább az őrszem. — Volt-e mit őrölni abban a malomban? — Persze hogy volt, mert gyorsan szétosztottuk a közraktárt, Az őrmester adott rá parancsot: juttassunk belőle a rászorulóknak, legelébb a nagycsaládosoknak, ne éhezzen senki a faluban. így is cselekedtünk, igazságosan osztottuk ki az életet. — Csak hivatalos ügyekben tolmácsolt? — Dehogyis. Iván, meg Simon hozzánk jártak estégni. Iván nagyon finom ember volt, olyan tanultféle ember lehetett, mert mindig a kultúráról beszélt szívesen. Azt mondogatta, meglátjuk. itt minálunk is más lesz az élet ezután, iskolába járnak a gyermekek, lesz ruhájuk, könyvük, meg minden házban tisztességes bútor, tiszta ágy. Mondom, finom lelkű ember volt Iván, ha szólt is, halkan beszélt. Simon meg éppen az ellenkezője, hirtelen feldühödt. ha nem úgy sikerült valami, ahogy ő elképzelte. Máskor meg kenyérre lehetett volna kenni. Később tudtam meg tőlük, hogy honnan a Simon idegessége. Szegénynek kivégezték a fiatal, szép feleségét a németek. Nagyon szerethette, hiszen még olyan fi-l-i volt, mitse töltöttek együtt a háború miatt. — Zajtán aztán már nem történt semmi különös? — A malom őrölt a katonáknak, meg a környékbelieknek, s néhány hét múlva Iván és Simon is elköszöntek, mentek a többi után. Aztán majd jött a tél, arra a tavasz, és kezdődött a munka a földeken. A juttatásig ugyanúgy fogtunk fel földet, részibe, harmadába a nagyobb gazdáknál, mint előtte. Csak most már más lett a a hang a szegényemberrel, meg aztán a földosztásra se kellett nagyon sokat várni, szintúgy a csoportra. — És Pista bácsi sorsa? — Hét gyermekem volt a felszabaduláskor, sok szájnak kellett a kenyér utána is. Kaptam földet én is. de semmi nélkül mit se tudtam vele kezdeni. Majd ahogy alakult a csoport, nem volt bizalmam hozzá, kívül maradtam. Pedig az volt az okos, aki belépett, jól keresett, gyarapodott, én meg mint egy bolond hajnaltól éjszakáig dolgoztam a kulákoknak. a máséban. ötvenkettőben aztán már meg se vártam, hogy hozzák a belépésit, magam, önként mentem jelentkezni. Bár hamarabb tettem volna, hiszen közben nőttek a gyermekek is, akár négyen is dolgozhattunk volna egyszerre a közösben, ml pénz lehetett volna! Azért nincs panaszom. nyugdíjas vagyok, közben a házat is kicsinosítottam, most meg előre nagyablakos részt építek. — Más is épít? — Hajaj, nézzen végig a falun! Én nem mondom, hogy 1944 őszén egycsapásra megváltozott Itt minden, de azóta annyi a haladásunk, hogy felsorolni is hoíszú lenne. Azelőtt itt jó volt, ha minden tizedik ember ölt Adalékok Zajta történetéhez Zajta 683 lelkes falu a magyar—román határ mentén, A lakosság fő jövedelmi forrása a mezdga zdaság, az elsők között alakult termelőszövetkezetük még sohasem volt deficites. Nemrég léptek „házasságra” a szomszédos Rozsál,y termelőszövetkezetével, azóta „Egyesült Rákóczi Tsz Rozsály” néven ismert a közös gazdaság. A 25 év előtti felszabadulást követően ha nem is rohamléptekkel, de szipen fejlődött, gazdagodott Zajta. Az elsők között gyűlt ki itt a villanyfény a környéken — ma pedig már higanygőzlámpák világítják ki esténként a főútcát. Az egykori körjegyzőség he- lyén művelődési házat létesítettek. Hat évvel ezelőtt, 1963-ban húsz gyermek részére óvodát nyitottak. A 1* éve újonnan épített tanácsházán most már — mivel álla migazgatásilag is társultak a szomszédos Rozsáilyal — szép falusi könyvtár, orvosi rendelő, ifjúsági klub található. Másfél esztendeje, 1968 tavaszán megnyitották a zajlai öregek napközi otthonát is. Száznvolcvankét ház van a faluban, melynek legalább a fele újonnan épült, vagy korszerűsíted. Mintegy 100 televíziós készüléket tartanak nyilván a községben, s alig van ház rádió nélkül. A faluszínház Rozsályba gyakran eljön, ilyenkor a tsz szállítja a zajtaia- kai az előadásra. Ha kell, a távolabb lévő Csengerbe is elviszi az érdeklődőket... Az utóbbi években bőt ízű kutatkat fúrlak, járdát 4 kilométer hosszan éritettek, tavaly esak a javítására 55 ezer forintot költöttek. Most a falu főutcájának egyik oldalán fedett szennyes: urnát készítenek, amire 80 ezer forintot költenek. A Járásban Zu a az egyik legtn'arékosab’t település: több mint egymillió forintot őriznek, kama'oztatnak a betétkönyvekben... Az iskola rész. ben osztott csupán, 5 nevelővel, de a színvonalas tanítást bizonyítja, hogy 1968-ban például 18 végzős gyermek közül 15 ment továbbtanulni, s jő! megállják a helyüket. Ha enyhülne tanteremgondjuk, még szebb eredményekkel dicsekedhetnének. Jót igé a holnap is a zajtalaknak. A tervekből: törpe vízmüvet akarnak létesíteni, h< gy a sok helyütt megépült fürdőszobák ne álljanak kihasználatlanul. Aztán körzeti iskolát szeretnének szervezni a szomszédos Rozsályban, ahol a felsőtagozatos gyermekek városias körülmények között készülhetnek a továbbtanulásra. Három közel fekvő falu — Zajtát Is beleértve — mielőbb önálló orvosi körzetet akar magáénak tudni, hogy még jobb lep'en az egészségügyi pllátq*»,,, J disznót. Nem mondom a nevét. még megsértődne, de előfordult, hogy amikor én vágtam, beszólt a kapun az illető: Pista, ne öntsétek ki a hurkalevet, megfőznénk benne egy kis tésztát. így volt kérem, mégha szégyelljük is manapság. Most meg azt tartják szegényebbnek, aki csak egyszer csinál disznótort. Meg a másik: azelőtt errefelé csak annyit tudtak a magamfajta emberek a vasárnapról. hogy a csizmát, ha egyáltalán volt, olajsárral be kell kenni. Nem olajjal, mert az kellett a rántásba. Máma meg vasárnaponként olyan a falu, mint egy di' atparádé. Én kérem hatvan éves koro míg Szent Györgytől Szent Mlhályig csak mezítláb jártam, mert nem volt bakancsom. És még Pálamnál is voltak itt szegényebbek! Most kit látni itt mezítláb az utcán? — Pista bácsi jövőre 80 éves lesz, miért jogott hozza must a ház nagyobb/túsához? — Mert nem akarom, hogy az enyém elmaradjon a többiétöl. Azelőtt megtörtént ké- rem. hogy kilenc ház égett lt a falu másik végén: az egyik meggyulladt és a szalma meg a nádtetőkön vegigsp^ert a láng. Mert jobbára csak az volt, szalma meg nád. Most pedig nézzék meg, a legtöbb helyen még a tyúkól is cserepes palatetős. — Tehát jól megvannak, boldogulnak Zajtán? — Aki dolgozik, annak van, jól fizet a tsz. Aki viszont leereszti a torkán, annak most sincs. Sajnos, ilyen is akad. Azért a nagy többségnek jól megy a sora, ez a fontos. Dehogy hittem én azon a délelőtlön, amikor itt álltam az utca közepin, hogy Idáig jutunk, s hogy ezt még én is megérem. — A családja? — Jól megvan, háistennek. Három fiam itt dolgozik a csoportban, három lányom férjhez ment, az egyik a tanácselnök felesége. Nőnek fel a szép unokáim is, tanulnak, okosodnak. Mátyás fiam, akinek ott az érettségikor készült fényképe a falon. Szolnokon van. Dolgozik, mellette meg egyetemen tanul, mérnöknek készül. Jókötésű, szívós fiú, egyik erőssége a szolnoki vasutasok futballcsapatának. Így vagyunk, csendesen, csak az a baj, hogy eljárt az idő. Nekem egy kicsit későn kezdődött ez a mostani élet. jóval felül az ötvenen. Azért jutott is belőle, s még nincs bajom az egészséggel sem. Csak nevettem egyszer is az egyik fiamat, aki a mozinál is besegít: panaszkodott, alig húsz forint bevételük volt, mert az emberek nem mennek a filmre, inkább nézik otthon a televíziót. Hol tartunk már, pedig csak 25 éve kezdődött az egész... * Kucser István, a 80. éves zajtai parasztember, aki megyénkben az elsők között találkozott a felszabadító szov- iet. csapatokkal a háza előtt. 1944 október 14-én, csendesen megváltja: nagy az öröme, hogy ó mindezt megélhette. Alkatrészgyártó üzem Az országban egyedülálló üzem termel Nyíregyházán aa iskola utcában. A Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat 1. számú alkatrészgyártó részlegében olyan rádió-és televízió- alkatrészeket gyártanak, melyet a nagy híradástechnikai gyárakban már nem, vagy kevés mennyiségben készítenek. Az üzem két műszakban 50 betanított dolgozót foglalkoztat — nagyrészt nőket. A fővárosi központon keresztül az ország összes GELKA javítóipari tevékenységének meggyorsítása érdekében 120—210 féle alkatrészből közel 100 ezer darabot gyártanak. A sokféle alkatrészigény miatt naponta más technológiára kell átállni. Az ügyes női kezek a fél gyu- fásdoboz nagyságú bloking-transzformátortól a több ezer wattos erősítő trafóig az igénynek megfelelően mindent készítenek, jó minőségben. Elek Emil felv. Olvasónk írja: Vérsétif a kérsemjéni tsz-ben A kérsemjéni Üttörő Termelőszövetkezet vezetősége október 10-én ülést tartott — tudósítja lapunkat Tóth Béla a termelőszövetkezet elnöke. — Megállapították, hogy a termelőszövetkezet tagságának jó a munkakedve, s ennek is tudható be, hogy a burgonyát, a háztáji kukoricát már betakarították. Megfelelő ütemben halad az alma szedése, az őszi kalászosok vetése. A jobb és gyorsabb munka érdekében a termelőszövetkezet vezetősége úgy határozott, hogy versenyt kezdeményez a község felszabadulásának 25. évfordulója méltó megünneplésére. A vezetőségi határozat szerint az a traktoros, aki 18 nap alatt a legtöbb műszak- normát teljesíti, kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést kap, a vele járó fél havi keresettel. Az erőgépvezetők versenyén kívül meghirdettek a betakarítási versenyt Is. Ebben a versenyben az a két termelőszövetkezeti dolgozó, aki november 30-ig a legtöbb munkanapot teljesíti, szintén kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést kap. A termelőszövetkezet — csatlakozva a felszabadulási versenyhez — október 28-ig az őszi betakarítást teljes egészében e! akarja végezni. Az őszi mélyszántást november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére befejezik. A tej- melöszövetkezet vezetősége ismertette a versenykezdeményezést a termelőszövetkezet tagságával, s azok teljes egyetértéssel fogadták. „Ideál 25“ Újabb KlSZ-akciók felszabadulásunk 25. évfordulójára Harmincezernél is több KISZ-korosztályú szabolcsi fiatal részére nyújt művelődési lehetőséget a KISZ megyei bizottságának 1970-es évre elkészült kulturális munkaterve és programja. Országos határozatok és a megyei népművelési munka irányelvei határozzák meg alapvetően a következő évre tervezett kulturális akciókat, rendezvényeket. Ezek mellett azonban az ifjúsági kulturális fórum megyei, valamint járási tanácskozásain elhangzott igényekkel is számoltak. A KISZ új évre szóló programja különös jelentőséget tulajdonít jubileumi évfordulóinknak. A fiatalok me- gyeszerte — a forradalmi ifjúsági napok keretében — különböző versenyekkel, pályázatokkal készülnek a fel- szabadulás 25. t'fordulójának megünneplésére. A megyei tanács vb művelődési osztályával közösen „Ünnepeljünk együtt” címmel kulturális szemlét hirdettek. Ez a Ki mit tudhoz hasonló, de annál politikai aktualitása miatt jelentősebb vetélkedő a művészetek különböző ágaiban nyújt lehetőséget a fiatalok tehetségének bemutatására, ugyanakkor az évforduló színvonalas megünneplésére. A színpadon való bemutatkozás mellett a — művészeti szemle részeként — képzőművészeti és iparművészeti kategóriákban is meghirdetik a felszaba dulás tiszteletére a pályáza tot. Fiatal képzőművészek munkált is bemutatják a megye székhelyén és a nagyobb járásokban is. Országos jubileumi vetélkedősorozat indul „Ideál 25” címmel. A KISZ-szervezetek szerepe ebben az akcióban a magas részvételi létszám. Ez a követelménye a másik országos — az „Olvasó ifjúságért” — mozgalomhoz való csatlakozásnak. Ebben a falusi könyvtárak tehetnek sokat a fiatalokért. A tavaszi feladatok között foto- és albumpályázat színesíti a KISZ-fiatalok terveit. Mindkettő az elmúlt 25 év eredményeinek ábrázolására szólít fel. Másodízben kerül sor májusban a tanyai ifjúsági napokra. Külterületi településeken, tanyákon élő fiatalok adnak egymásnak randevút és adnak szűrne! politikai, sport és kulturális felkészültségükről. Jövőre a KISZ megyei bizottsága a legjobb ifjúsági népi táncosoknak, népi zenekaroknak és népdalénekeseknek rendez szemlét. Erre szomszédos megyék csoportjainak meghívását is tervezikKülön témaként foglal helyet az új év kulturális programjában az ifjúsági klubok tevékenysége. Itt a minőségi munkát tűzik célul. Az eredményes munka érdekében rendeznek továbbképzést kulturfelelősök és klubvezetők részére.
