Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

v ».« 1 T? v M*r «ffegLfifefifer >fl?W ólSüSer ttry Kép szöveg nélkül A leleményes kertész. Dilemma. HEJ RÁÉRÜNK... •. Megvárom, míg az utolsó is lehull, aztán hozzákezdek! Lev Loginov? Tekintélyes táska — Peti — szólt rám asz- szonyom — Micsoda név! Mennyivel ércesebben zeng; Péter! így hívták Nagy Péter cárt is. A nép istenként imádta! Te pedig, Peti, a munkahelyeden egy tapodtat sem jutottál előbbre. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy ve­szek neked egy aktatáskát. Olyan szép nagy sárgát, mint egy érett dinnye. Egy ilyen táska tekintélyt ad az ember­nek, tiszteletet ébreszt. Nejem szentbeszédét kivé­telesen nagy figyelemmel hallgattam, mert igazat szólt: az utóbbi időbe tényleg rám jár a rúd. Nem választanak már be az elnökségekbe, fe­lelős kiküldetésre sem jelöl­nek, s szinte borravalót ad­nak prémium címén. Elérke­zett hát a tettek ideje, jól ér­ti a feleségem. Aktatáskával kell kezdeni. Szép tekinté­lyes táskával. Bizony, nyugtalan voltam, s izgultam is egy kicsit, ami­kor először mentem munká­ba a pompásan nyikorgó új táskával. Mindazonáltal hanyagul az asztalra dobtam, s azon vol­tam, hogy a lehető legtermé­szetesebben viselkedjem. így hát mindnyájan úgy tettek, mintha semmi sem történt volna: papírjaikba bújtak, s még csak véletlenül sem néz­tek rám. Egyedül Ivanov, a közgazdász jegyezte meg tás­kámról nem éppen őszintén, hogy „csodálatos”, s meg is kérdezte, mennyibe került. Eltelt néhány nap. Egy reg­gel aztán Nyikoláj Szergeje- vics. az irodafőnök kért, men­jek vele a szobájába. (Meg kell jegyezni, ez volt az első eset, hogy magához hívott...) „Már kezdődik!” — csillant fel a szemem és büszkén kö­vettem főnökömet. — Foglaljon helyet, Pjotr Ivanovics — mutatott a szék­re — Hogy érzi magát? És kedves felesége? — Köszönöm az érdeklő­dést, én és a feleségem is ra­gyogóan érezzük magunkat. — Hát ez pompás! — örült a főnököm és szerfölött ked­vesen nézett rám. Ügy véltem, itt a legmeg­felelőbb pillanat, hogy össze­barátkozzam a vezetőmmel. — És az ön nagyra becsült, kedves neje őnagysága hogy érzi magát? — kérdeztem nyájasan, miközben egymás­ra raktam a lábamat. — Hát éppen arról van szó. hogy egy kicsit gyengél­kedik. Nekem pedig annyi a munkám... Hiszen ön is tud­ja. Nagyon nehéz helyzetben vagyok. — Megértem önt, Nyikoláj Szeigejevies és terheinek egy részét készséggel vállalom, mert hivatalunk sikereit min­dig saját sikereimnek is te­kintettem. — Nagyon örülök, hogy nem kellett csalódnom ön­ben. Hej. ha ezt hallották volna munkatársaim! Hármójukat, frász törné, a többiek sá , ságba esnének az írig: tői... Kényelmesebben hel; kedtem el székemen, mi ben Nyikpláj Szergejevic; páncélszekrényhez ment. Eo ben őrzi a legtitkosabb irato­kat! — Rendkívül fontos érte­kezlet lesz ma a minisztéri­umban: vállalatunk jövőjét eldöntő kérdések szerepelnek napirenden. Ilyen tanácsko­zásról lehetetlen hiányozni vállalatunk képviselőjének. Fölkeltem. Micsoda megbí­zatás! — önnél van az aktatáská­ja? — kérdezte Nyikoláj Szergejevics és tovább kuta­tott a páncélszekrényben. „Tehát csakugyan megtört a jég” — villant át az agya­mon és határozottan rábólin­tottam. — És van benne egy kis szabad hely? — Teljesen üres a táskám, Nyikoláj Szergejevics! — Csakugyan? Hát ez cso­dálatos ! Nézze, itt van egy tyúk. Az enyém. Kérem, fá­radjon el vele a feleségem­hez. Mert ugye, kényelmet­len lenne egy tyúkkal a hó- nam alatt menni a miniszté­riumba. Helyette én fogtam a hó­nom alá a tyúkot visszamen­tem a szobámba. Minden kol­léga láthatta, amint belegyö­möszöltem abba a szép tás­kába. Ennek már több mint egy hónapja. De Nyikoláj Szerge­jevics felesége még mindig gyengélkedik... Fordította: Ferencz Győző NAGY EMBEREK vidám esetei Balzac, a nagy francia író fűnek-fának tartozott Hite­lezői elől pincéjébe szokott, megbújni. Egyik tisztelője nagy csomagot küldött neki tisztelete jeléül és anyagi kö­rülményeire tekintettel. A csomagot hozó küldönc zör­getett az ajtón, Balzac ezt meghallva, a pincéjébe mene­kült. A küldönc belépett a szobába: — Balzac úr! — ki­áltotta. De az író nem felelt Balzac ez alatt a pincében lapult. Azt hitte, valamelyik hitelezője keresi. „Ügy lát­szik, nincs itthon!” — gon­dolta a küldönc és a csoma­got elhelyezte az író íróaszta­lán. Aztán elment, az ajtót becsapta maga után. Balzac hallva a dübbenést, előmászott rejtekhelyéről, amikor óvatosan benyitott szobájába, s meglátta íróasz­tala szélén az ajándékcsoma­got, kezét összecsapta és ál- méíkodva így szólt: — Úristen! Megőrüllek a hitelező* n! ♦ Dumas francia író kará­csonykor levelet kapott kia­dójától. Felbontotta, s legna­gyobb meglepetésére a levél­ben 1000 frank volt elhelyez­ve. A borítékon pedig nagy betűkkel ez voll felírva: ,,A Jézuskától!” A következő év februárjá­ban Dumas beszállította el­készült regényét a kiadóhoz. Az elszámolásnál az előleg­listán egy 1000 frankos tétel is szerepelt. — Mi ez? — kérdezte az író meglepetve. — Az 1000 frank, amit ka­rácsonykor küldtem, vála­szolta a kiadó. — Ugyan ne nevettesse ki magát, — kapta fel fejét Du­mas. — azt nem ön küldte, hanem a Jézuska. És az előleget nem ismerte el. majdnem perlekedés lett belőle. Dénes Géza Napközi otthonos óvodánkba szakképzett óvónőt felveszünk Jelentkezni: Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, Nyíregyháza, Szabadság tér 9 Különös főnök Ide figyeljen, én már nem tudom magamba tartani, ná­lunk az osztályon olyan disz- nóságok folynak. Az osztály- vezető teljesen visszaél a be­osztásával. Ügy érzem, nem tűrhetem tovább. Csak nem tudom hová forduljak orvos­lásért? Hogy mi az én panaszom? Azt hiszem, meg fog lepődni. Mint mondtam az osztályve­zetőnk furcsa ember, fejébe szállt a dicsőség és lassan már azt teszi, amit akar. Pél­dául az osztályról lassan-las- san elfogynak a csinos és be­levaló lányok, és helyükbe sorra-rendre komoly család­anyákat vett fel. A legfiata- 1’ bb is nagymama. Na, mit >!? Azután a prémiumok és a ■'Imák. Ahogy ő azt elkép- _■ i. Megfigyeltük, kizárólag a munkát veszi figyelembe. Semmi más nem érdekli, amikor összeírja a prémiu­mot. Hát azért ez egy kicsit túlzás. Enyhén szólva. Akik őt igyekeznek jól támogatni a munkájában, el­ismerik a vezetésre való rá­termettségét, nem titkolják el<, hogy egyedül csakis ő al­kalmas ennek a bonyolult munkát végző osztálynak a vezetésére, hogy mindig neki van igaza, hogy mindig ő lát­ja a legjobban a dolgokat — hát bizony ezeknek felkopik a szájuk. Ók kapják a legke­vesebb jutalmat és alig tö­rődik velük. Bezzeg a cimbo­ráit, akik a fejére olvasnak időnként, akik plenum előtt rámutatnak a tévedéseire, a melléfogásaira, azokat aztán tömi a jutalommal! Nemré­gen ilyen libling nyilváno­san kétségbe vonta, hogy ab habmas-e ennek az osztály­nak a vezetésére. Hogy nem haladta-e túl az idő a mun­kamódszerét, a képességét. Tudja mi lett az eredménye? Azt a disznót meghívta a la­kására lampionos vacsorára, Hát még ilyet! És könyörtelen a barati környezetével. Az öreg imád kanasztázni. Az osztályunkról három kol­léga jár rendszeresen hozzá esténként. Hát ■ ezeket aztán hajszolja napközben a mun­kával. Sorra-rendre alacso­nyabb munkába kerülnek. Ezek számára sosincs ideje! Aztán nem is merek beszél­ni az ivócimboráiról. Az öreg, amikor nem kanasztázik, ak­kor a Koronában kvaterkáz- gat. Persze itt is kollegák ül­nek mellette fehér asztalnál, és mondhatom, jól jártak ve­le. Négyen szoktak leülni ve­le esténként, hármat már eb­mart a cégtől, a negyedik egy kitűnően képesített köz­gazdász, azt meg hivatalse­gédnek minősítette vissza. Az el is határozta, nem ülne le vele többet a vendéglői asz­talhoz. Hát erről van sző kérem, és adjon tanácsot hogyan le­hetne ezen változtatni? to.) KERESZTREJTVÉNY Amikor Kolumbusz Kristóf fel­fedezési tervét a spanyol szakér­tő tanács elé terjesztette, az le­hetetlen kérdésekkel kínozta a vállalkozást illetően. Ezek közül helyeztünk el egyet rejtvényünkben a függ. 1., vízjz. 2., 20., és 42. sorokban. VÍZSZINTES: 12. Díszterem, előcsarnok. 13. Tojás németül. 14. Bánat. 15. Halk zörej. 16, Ananász kiseb­bik fele. 17. Éktelen agy. 18. Gárdonyi-regény főhőse. 20. Felvidéki folyócska. 21. Vissza: Gúnyos megjegyzés. 24. Arc ré­sze. 25. Postafiók rövidítése. 26. Monte Cristó várbörtöne. 28. Lőcse közepe! 31. Vés_e? 32. Be­cézett női név. 34. A' rádió mű­sorát .sugárzó állomás. 35. A te­lefon feltalálója. 36. Szolmizációs hang. 37. GI. 39. CLO. 40. Vissza­ás! 41. Hangtalan újév. 45. Sze­mélyes névmás. 47. A német ABC utolsó betűje. 48. Birtokos­rag. 49. Éktelenül lángol i 50. Mauritánia berber lakosai. 52. Helyhatározói kérdőszó. 54. Tu­dományos munkához anyagot szolgáltai 56. Briliáns egyik fe­le! 57. A föld kérgét alkotó tö­mör ásványi anyag. 59. TAFM. 60. Udvarias megszólítás tárgy_ raggal. 61. Igekötő. 62. AAA. 64. Testi sérülés. 65. Kétjegyű más­salhangzó. 66. Égitest. 68. Férfi­név. 69. Magasodik. 70. Komán pénzegység. 72. Tetejére. 73. pénzt helyettesítő papír. 74. IDN. FÜGGŐLEGES: 2. Nagy mennyiségű lőszer. 3. Becézett női név. 4. Kicsinyítő képző. 5. Vissza: A polcról el­lop. 6. Számnév. 7. Hol — lati­nul. 8. Fúvós hangszeren ját­szó. 9. Kannában van! 10. VEI. 11. Az qrosz parasztok így nevez­ték termésüknek azt a felét, me­lyet a jobbágyság eltörlése után is le kellett adniuk a földes­uraknak. 17. Tizenegy németül. 19. Folyadék névelővel. 23. A jó­ízűen evő. 27. Kétjegyű mással­hangzó. 29. Fűrészelt áru (—’). 30. Vissza: sebfertőtlenítő-e? 31. Helyhatározórag. 33. Tanúsko­dik. 35. Nemes búzafajtánk e helyről kapta nevét. 38. Zama­tok. 40. A tudomány egyik ága. 43. Asztatin vegyjele. 44. Puha fém. 46. Komárom megyei köz­ségbeli (második betűn ékezethi­ány.) 49. Ur — törökül. 51. Ze nei. rövidítés. 52. Meleg. 53. A mélybe. 55. A hét vezér egyike. 57. Világtáj. 58. Kártyaletét. 61. Derűre következik. 63. Falusias megszólítás. 67. Európai nép. 68. Békaporonty. 71. Erősítő szócs­ka. 74. Szamármonológ! A megfejtéseket legkésőbb ok» tóber 20-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Szeptember 28-i rejtvénypályá­zatunk megfejtése: „Piros levelek rin­gatóznak a vizen, mint levesben a zsír csöppjei.* Katkó József. Nyertesek: Gyuris István, Kühn Györgyné, Palkovics And- rásné, Tarnavölgyi András és Varga Judit nyíregyházi, Tokaji József gulácsi, Lakatos Klára nagyecsedi, Bihari Aladár nyír- gyulaji, Kp! einen ká­roly szatmárcsekei és Sallai Sán­dor tisztabereki kedves rejtvény- fejlőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents