Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

T9B9 otftőber T. KFTHTMAfiV AROTfCT «J í ot<!at Miért mennek el a munkások? Vezetők a termelés buktatóiról — kisvárdai üzemekben A vezetés, az üzem irányí­tása, a termelés szervezése gonuokkal jár. Ezek között vannak, amelyek ismétlőd­nek, akadnak újak, s nem könnyű a megoldásuk. Ter­melési, termelékenységi és üzemfejlesztési gondokról be­szélgettünk vezetőkkel. Part­nereink: Mokány László, a Kisvárdai Dohánybeváltó üzemvezetője, Batta János, a Kisvárdai Szeszgyár üzemve­zetője és Makláry Lajos, a Vulkán főmérnöke. Visszatérő gond különösen ősszel, a betakarítási időszak­ban a munkaerőhiány. Ez aztán hatással van a terme­lési tervek teljesítésére és a termelékenység alakulására is. Ezt említi Makláry főmér­nök. Különösen olyan nehéz fizikai munkákra nem lehet kapni embert, mint az öntés, ürítés, formázás, ahol teljesít­ménybér van. „Az öntödei munka nagy erőkifejtést igé­nyel, s a jelenlegi alacsony bérszinttel ezt nem tudjuk megfizetni. Amíg ebben nem történik változás, mindig munkaerőhiánnyal küzdünk.” Pedig az öntödei munka az üzem termelési tervének az alapja. S épp itt a leghullám- zóbb a termelés, teljesítés, termelékenység. Míg az év e'ején a tervfeladatot 110 százalékra tudják teljesíteni, c” közepére lecsökken 98 szá­za ikra. Elmennek az öntök a örnyező tsz-ekbe dolgozni, ar-ol könnyebb munkával többet keresnek. 3v közepéig 175 ezer négy- ze .méter radiátornak kellett volna elkészülni, de emiatt 23 ezerrel kevesebb lett. Év végére ezt pótolják, de ehhez többletszám szükséges, s alacsonyabb a termelékeny­ség is. Mokány Lászlót ha­sonló gondok foglalkoztatják. Jelenleg 40 munkaerő hiány­éi k a dohányválogatáshoz, be­rakáshoz stb. Itt is részben a bérrel nincsenek megeléged­ve, meg csak idénymunka Tanévkezdésig diákokat fog­lalkoztattak. De a munkaerő­hiány miatt így is augusztus­ban ezer mázsa zöld dohány berakásával maradtak el a tervtől. A munkaerőhiány újabb gond forrása. Ez pedig a munkafegyelem. Makláry fő­mérnök elmondja, hogy fe­gyelemsértés miatt felelősség­re vonást nem minden eset­ben alkalmaznak. „Bizony megtörténik, hogy szemet hunyunk az ittasság láttán. Fizetéskor sokan egy napra kimaradnak a munkából. Ez rontja a munkamorált, ve­szélybe kerül a terv, ala­csony miatta a termelékeny­ség. Véleménye szerint ez el­kerülhető lenne, ha kéthe­tenkénti fizetési rendszert ve­zetnénk be.” Ez évben 60-an léptek ki az üzemből, mun­kafegyelem-sértés miatt 30 százaléka, a többi az alacsony keresetre hivatkozva. Panasz­kodik a fegyelmezetlenségek miatt Mokány László és Bat­ta János is. A szeszgyárban előfordult társadalmi tulajdon elleni vétség is. Néhány hó­napja még eléggé közömbö­sen szemlélte a pártvezetőség is. Utóbb már szigorúbbak, de ehhez rendet kellett te­remteni a párttagok soraiban is. Ugyanis akadt közöttük is fegyelemsértő. A dohánybe­váltóban sok az igazolatlan mulasztás. Az itt dolgozók többsége a mezőgazdaságban is tevékenykedik. Otthon ma­radnak igazolatlanul. Ha ezért figyelmeztetik őket, ké­rik a munkakönyvét. E mindennapos gondok megoldása mellett egyéb fon­tos feladatok is foglalkoztat­ják a vezetőket. És ezeket nem lehet elválasztani a mun­kásokról való gondoskodástól, a termelés fejlesztésétől. A Vulkánban az ipari tanulók­kal együtt ezer ember dolgo­zik. A főmérnök elmondta, most a technológiai elmara­dottság felszámolása foglal­koztatja őket. Kevés a nagy teljesítményű gép, az öntödét gépesíteni kell. Ezzel javul­nak a munkafeltételek, s nö­vekszik a termelékenység is. Könnyíteni akarnak a nehéz fizikai munkán, növelni az anyagi érdekeltséget, s meg­oldani a munkaerőhiányt. Ezért már készül az öntöde korszerűsítése 15 milliós be­ruházásból. Jövő év végén üzemelni fog. Ezzel nem csak a létszámhiány szűnik meg, a termelékenység 150 százalék­kal fog növekedni. Most az évi radiátorgyártási tervük 300 ezer négyzetméter. A re­konstrukció után 600 ezer négyzetméter lesz. Gondos­kodnak a dohánybeváltónál is a munkafeltételek javításáról és a dolgozók szociális, egész­ségügyi igényeinek a biztosí­tásáról. Uj üzemi konyha, ét­kezde és fürdő épül 6 millió­ból, melyet decemberben ad­nak át. Ezek hiánya miatt sok bírálat érte a vezetőket, a párt és az szb vezetői tal­paltak értük, hogy megvaló­suljon. Batta János elmond­ta, hogy tovább épül a szesz­gyár is. Konyakpalackozó üzemet építenek 14 milliós költséggel. jövőre üzemelni fog, s újabb 200 női munka­erőt tudnak majd foglalkoz­tatni. Végre ez évben befejezik a Vulkánban is az üzemrészek szociális ellátását. Uj fürdőt, öltözőt, ebédlőt kaptak a munkások. Uj csarnokok épültek, bennük korszerű gé­peken dolgoznak. A szociális létesítményekre 3,5 millió fo­rintot fordítottak. Megvalósu­lásukban sokat segített a párt és a szakszervezet. Makláry főmérnök mondta: ..Akkor örül a vezető, ha jót tehet, ha megoldja a dolgo­zók, az üzem problémáit. Mert e kettő összefügg.” Gond, probléma azonban mindig lesz. Nagyon fontos, hogy ezekre idejében és ér­zékenyen reagáljanak a gaz­dasági, párt és szakszervezeti vezetők, igényeljék hozzá a dolgozók segítségét. így meg­oszlik a gond és könnyebb a megoldásuk is. Farkas Kálmán Arcok közelről A kidobó ember — Kérem, nekem öt gyerekem van! Ez az öt szó az öt gy erek­ről állandóan visszatérő mo­tívum Huszárszki Józsefnél, amíg beszélgetünk az életé­ről. Az Ezerjó étteremben va­gyunk, melyet tavaly év vé­gen alakítottak át elavult „kispiszkosból” rendes ven­déglátó hellyé. Megyénk egyetlen olyan étterme a volt „Vesszős”, melynek portása, köznyelven „kidobó embere" van. Ö a felelős azért, hogy a vendégek közé ne szűrődje­nek be huligánok, részegek, kötekedők, piszkos, vagy el­hanyagolt ruházatú emberek ne jöhessenek be. Nem köny- nyű feladat sehol az ilyesmi, de Nyíregyházán, az autó­buszmegálló mellett. . Miért vállalta Huszárszki József? — Az öt gyerek miatt — mondja. Sokáig voltam beto­nos az építőknél, meg spor­toltam is elég tűrhetően fia­tal koromban. Van itt erő' Kérdezzen csak meg akárkit, mennyit segítettem a brigád­társaimnak tavalyi munkahe lyemen, a húsipari vállalatnál Megfogtam a dolog végét mindig. Júniusban szereztek oda a barátaim, mert a ré gebbi munkahelyemen apadt a kereset, nem az én hibám ból, az öt gyerek meg éhes Hát szóval ott dolgoztam. Ki az ördög tudta, hogy nem vagyok státuszban, csak szer ződéses. Szilveszter előtt szó a portás: tudja-e szaki, hogi utoljára jön? Micsoda? Hó lejárt a szerződése. De a ku tyafájút, megyek az egyik ve­zetőhöz, miért csinálják ez1 egy ötgyermekes családapá­val. Ha létszám vagy valami, jó, de szólhattak volna ha­marabb. Azt mondja egy jó- tnctulatú vezető, ezt nem ó intézte, leépítés van, majd jöjjek hozzá tizenkettedike után, beszélgetünk az újra- felvételról. No jó, de mit fog addig enni az öt gyerek? Me­gyek haza, ideges vagyok, olvasom az. újságot, hát ben ne van. hogy erre a helyre keresnek valakit. Már volt előttem, úgy tudom, kettő is, de megszöktek. Ezt meg is mondták. Nehéz dolog, ismé­telgették. Nekik is mondtam, bízzák rám, én nem fogom cserbenhagyni ezt a posztot. Hogy kulturált hely, attól sem félek, kályhafűtö voltam 45 után az egyik iskolában, sokat jártam a tanárok közt, ragadt rám elég kultúra. Min denesetre meg tudom külön­böztetni a hanyagul öltözött professzor-főorvost az elegán­san díszelgő közveszélyes hu ligántól, amit nem minden portás tud. A zajt, a bajt, a veszélyt mindig, szinte estéről estére ugyanaz a néhány ember okozza. Már arcról ismerem őket. ha jönnek részegen és próbálnak behatolni, elég egy erélyes intés és elolda- lognak. Ok is ismernek en­gem, tudják, hogy ha nem, nem, akkor kár beszélni "ovább. Használt ez a múlt­kori bicskaügy is — meg volt egy boxerhistória is. Egyre ritkábban kell a rendőrjárőr segítségét igénybe vennem 3z családi étterem, aki ide a feleségét vagy a lányát el- iozza, annak sem szabad el­őadnia. Ez az én kötelessé­gem. Örülök neki, hogy meg tudok felelni neki, remélem, innen megyek nyugdíjba is Van mire gondolnom közbe. — Az öt gyerekre — vá­gok közbe. — Hatra — igazít ki finom mosollyal. — Ugyanis várjuk a hatodikat „Ember ember meg tudsz verni, de egy kendőt nem tudsz venni...” A cigánydal felszámyal, a zenekar felerő södik. Pohár koccan a sarok- asztalnál, pincér siet el illa tos sülttel mellettünk, kül földiek ülnek a hátsó aszta 1- sor mellett Huszárszki József csöndé sen felveszi az egyensapkát és ismét odaáll az ajtó elé, fo gadni a vendégeket (—gesztelyi—) Lehííx^H redonwök e Ki kaphat üzlethelyiséget? — Ösztönzés a cserere A helyzet lassan változik „Lehúzott redőnyök” — év­ről évre ismétlődhet a cím, a helyzet azonban mégis las­san változik Nyíregyháza vá­rosközpontjában. Még mindig sok az olyan reprezentatív üzlethelyiség, amelyet más célra használnak: irodát, vagy éppen raktárak. Jelenleg az egyik legnehe­zebb dolog a helyiségekkel gazdálkodni a megyeszékhe­lyen. Építeni természetesen lehet. De az hosszú idő és üres telek alig akad a város- központban. Nagykereskedelmi vállalatok a belvárosban Jó üzlethelyiségeket foglal­nak el a nagykereskedelmi vállalatok vagy más cégek, amelyek nem állnak közvet­len kapcsolatban a lakosság­gal. A helyzeten változtatni csak egyetértésben lehet. Nyilván saját szempontjaik­ból is indokolt lenne új rak­tárak építése, hiszen azok a helyiségek, amelyek üzletnek ragyogóan megfelelnének, a legtöbb esetben raktározás céljaira kevésbé. Mégis na­gyon kevés törekvés tapasz­talható, a helyzet csak alig változik. Az egyik oka ennek az, hogy e cégek többségének központja Budapesten, Deb­recenben, Miskolcon van, s kétségtelenül nehezebb hely-, zetben vannak, mint a helyi vállalatok. Az egyik ilyen üzlethelyi­ség-sorozat a textil nagykeré a Jókai téren. Mellette épí­tik az új autóbuszpályaud­vart, s így az egyik legfor­galmasabb helyen lesz — kiskereskedelmi vásárlók, vendégek nélkül. A másik kü­lönösen szép és értékes hely a PIÉRT-é a Luther-házban. Évek óta hadakoznak már a legkülönbözőbb fórumokon e helyiségek jobb hasznosítá­sáért, de eredménytelenül. A legutóbbi terv ugyanúgy kút­ba esett, mint a korábbiak. A Szabolcs-szálló Kossuth téri szárnyában az idegenfor­galmi hivatal mellett már átalakított szép helyiséget használnak raktárnak — a város főterén. Igaz nem nagy, de a város ismert helyi­séggondjai közepette — nagy luxus. És éppen a vendéglátó­tól. A Felszabadulás útján a Gyógyszertár Vállalat ugyan­csak olyan helyiségeket hasz­nál raktár céljaira, amelyek sokkal hasznosabbak lehetné­nek üzletként. Néhány kezdeményezés Néhány helyen már foglal­koznak a csere gondolatával, mindkét fél szempontjából hasznos és jó megoldáson. A MEZÖBER például újonnan épülő irodaházához akar pénzt kapni, s jelenlegi ke­reskedetté vagy vend iglátó- ipari célra kitűnően alkal más — a sétáló utcában lévő — helyiségeit átadná. A Ga­bonafelvásárló c: Feldolgozó Vállalat Szabadság téri iro­dáinak nagy része is sokkal jobban szolgálhatná a város lakosságának kényelmét, ér­dekeit. Lehetne még sorolni a pél­dákat. Ettől azonban a gya korlati kivitelezés sokkal fon­tosabb. És ebben előre lépni csak úgy lehet, ha maguk, az ott elhelyezett vállalatok is aktívan részt vesznek a vá­rosrendezés ilyenfajta elgon­dolásainak megvalósításában Saját fejlesztési alapjaikkal több évre előre gazdálkodva s közben megkeresve azokat a partnereket, akikkel a leg jobb együttműködés valósít­ható meg. Az természetes, hogy he­lyiséghez kérvény alapján in­gyen senki nem juthat és helyiségeket elvenni sem le­het. A partnereket azonban össze kell hozni, s ebben alapvető szerepet vállalhatna a városi lanács illetékes osz­tálya. Hasonlóan meg kelle ne találni annak módját, hogy megfelelő gazdasági szankciókkal tegyék érdekelt­té az ilyen vállalatokat he­lyiségeik cseréjére, illetve a lakosság szempontjából jobb’ hasznosítására. Nehéz társulások Helyes az a gondolat is, hogy az újonnan épülő nagy bérházak földszintjén üzlete­ket helyeznek el. A társulja izonban nehezen megy. AI vállalatok egyrészt szíveset« ben telepítenék üzleteiket ai városközpontba,, az üzletnek gyedbe, mint bármelyik ak központba. Az is igaz, hogy hátráltatja az ilyen építkezé­seket, társulásokat a hosszú határidő, a kései beköltözhe- tőség. Talán érdemes lenre foglalkozni a városi tanú s- nak azzal, hogy hitelezze meg ezeket az építési kőiké- geket, s majd megfelelő díj­szabás ellenéken az elkészü­lés után ajánlja fel azok- t megvételre. Feltételezhet i, hogy a befektetett pénz két­szeresen is kamatozna. Az első lépéseket azonban változatlanul annak kell je­lentenie, hogy minél több más célra használt üzlethe­lyiséget adjanak vissza ere­deti rendeltetésének. Ez nyil­ván nehéz, mint ahogy az ed­digiek is nehéznek bizonyul­tak. De a korábbi péld'is alapján megérte a befektetés, a cserék hasznosak voltak, ■* mielőbb továbbiakra var* szükség. M. St Készül az új pos'a Gyorsabb, kulturáltabb kiszolgálás 5000 új telefon 1970 végén adják át a tér vek szerint a Bethlen Gábor és a Bercsényi utca sarkán azt az épületet, amelynek al­só két szintjét a nyíregyházi I. számú, központi posta fog­lalja el. Mostani székhazuk­ban több. mint 50 éve dolgoz­nak. Ma már szűknek bizo­nyul ahhoz hogy megnöveke­dett feladatukat zavartalanul elláthassák. Minden vonatkozásban kor­szerűbb, s ami a legfonto sabb: gyorsabb lesz a posta munkája új helyén. Itt kap nagy helyiségeket a távirda- gépterem, a hírlapcsoport, a kézbesítés, a felvételi terem, a teljes, úgynevezett forgal mi részleg. A felvételi csar nokot. ahol az ügyfelek foga­dása történik, a jelenlegihez hasonlóan a földszinten ala kítják ki. a mostaninál jóval tágasabb kulturáltabb külső vei. az igényeknek megfelelő en. A posta új székházát a vá rosközpont távfűtési hálóza tára kapcsolják, később pe dig a régi épületet is. Meg marad a postának a mostani épület is. Ttt a postaműszafti terjeszkedik. Bővítik a telefonközpontot és az erősítőállomást. Már most 1000 telefonigénylöt tar­tanak nyílván, azonban az új központ felszerelése előtt egyetlen kérelmet sem tud­nak teljesíteni. A jelenlegi felvételi teremben helyezik el az új automata telefonköz­pontot, amely svéd licence alapján már készül a Beloian­nisz Híradástechnikai Gyár­ban. A kétezer most működő állomás mellé újabb ötezer telefonvonal bekapcsolása vá­lik lehetővé. A későbbiekben ez a szám 12 ezerre növelhe­tő. Ezt az ígéretes jó hírt ki­egészíthetjük azzal, hogy a régi, elavult telefonközpont tehermentesítésével a helyi telefonbeszélgetések minősége jelentősen megjavul. A műszaki részleg fejlesz­tése az. interurbán-hálózat bővítésére is kiterjed. Az új inter kezelőközpont gyorsítja majd a távolsági beszélgeté­sek lebonyolítását. Több köz­vetlen vonalon hívható az új központból a főváros, vala­mint az ország nagyobb '’áro­sai és megyénk járási szék­helyei. 4 tárgyalóteremből Csalásokért 30 hónap Csalás miatt nemrég bör­tönben volt Bánszki Islvánné 38 éves nyíregyházi lakos, s amikor kiszabadult, férje — gyermekeik könyörgésére — visszafogadta. A házastársi viszony azonban továbbra is igen rossz volt közöttük. Az asszony a konzervgyár­ban kapott munkát, s itt is­merkedett meg M. Margittal. F. Gyulánéval, és I. József- nével, majd egy kórházi ke­zelés ideje alatt a máriapócsi Sz. Bélánéval. Az új ismeret­ségeket arra használta föl, hogy ismét visszatérjen ko­rábbi „mesterségéhez”: köl­csönök kéréséhez. Illetve alig­ha nevezhetők ezek kölcsön­nek, hiszen azt vissza szok­ták adni. Bánszkinénak pe­dig ehhez semmi kedve nem volt. Sőt, ha valaki kérte tő­le a pénzt, még örülhetett, ha nem kellett újabb „pénz­segéllyel” kisegíteni az asz- szonyL Rámenőssége Sz. Béláné esetében különösen nyilván­való. Kiutazgatott hozzá Má- riapócsra, s különböző ürü­gyekkel többszőrre 4600 fo­rintot csalt ki tőle. Volt úgy hogy Sz-né is kölcsönkérte a Bánszkinénak szánt pénzt. Konzervgyári ismerősei sem jártak különben: I. Józsefné. >50, M. Margitot ezer, F. Gyű iónét pedig 3150 forinttá' „vágta meg”. A pénzekkel a mai napig tartozik, kivéve F-nét, mert neki egyszei megadott ötven forintot. (!) Hasonló - sorsra jutott V. Jánosné 1200, H. Sándorné 400, B. Miklós 1350, B. Gyu- láné 3800, és R. Ignácné öt­ezer forintja is. A legmerészebb zsákmányt mégsem ezeknél, hanem Kon- csolai Lajos nyíregyházi la­kosnál érte el Bánszkiné. Koncsolaitól már 1963-ban csalt ki pénzt, mégpedig úgy, hogy nem is kölcsön kérte. Vállalkozott előnyös tűzifa vásárlására és — tekintve, hogy előre fölszámította a fu­vardíjat is, — 1600 forintot sikerült kiemelni Koncsola: zsebéből. Fa persze azóta sincsen, cl«, az nem gátolta meg Bánszki- nét abban, hogy tavaly már­ciusban újra vissza ne térjen előző áldozatához. Most azzal az ürüggyel kért ötszáz fo­rintot, hogy gyermeke meg­vágta a lábát. Az átlátszó és gyermekes mese hatására megkapta a pénzt. Pár nap múlva 690 forintot kért vá­sárlásra, s ezt is megkapta. Ez persze nem volt elég. rendszeresen visszatért a hi­székeny emberhez és összesen t440 forintot csalt ki tőle. Még férje bundáját is elzálo­gosította nála. Bánszkiné a csalások soro­zatával összesen 28 ezer fo­rint kárt okozott. Bármennyire- hiszékenyek az emberek, egyszer úgyis el­érkezik a felelősségre vonás pillanata, de Bánszkinét ez sem érte váratlanul. Azzal védekezett, hogy a csalásokat — két esetet kivéve — férje felbűjtására követte el. (A férj a tárgyaláson: Amikor meg- ludtam, mit csinált, elzavar- (am és feljelentettem.) Nagyon alapos nyomozás után lehetett csak dönteni az igyben, hiszen az asszony vé­lekedése hihetőnek látszott, sok körülmény ellene mon- lott, például az. hogy a ká- ■osultakat kérte. •>- beszélje­tek az ügyről ser' mek. még i férjének sem. írásszakértő mutatta ki. hogy a . Bánszki slván” aláírású elismervé- tyeket is az asszony hamisí­totta, így a férjet már első "okon, a járásbíróság jogerő­ben felmentette. Az asszony azonban példá­im súlyos büntetést kapott a nyíregyházi megyei bíróságon: 30 hónap szigorított bör­tönt, ezenkívül három évre a közügyektől is eltiltották. A bíróság arra is ’ kötelezte Bánszkinét, hogy az általa okozott kárt fizesse meg Az ítélet jogerős. k. t.

Next

/
Thumbnails
Contents