Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-04 / 230. szám

HWf dfülS» t. ACTARORSZÄ» Csak az igazgató? Szabolcs ipara és a kulturális alapok 9. AM Hozzávetőleges számítások ezerint 8—10 millió forint a megyében az üzemek, vállala­tok évi kulturális alapjainak összege. Ezek a gazdálkodási eredményektől függnek, hisz a nyereség egy bizonyos há­nyadából alakítják ki az igazgatói alapot, amely jóléti, szociális, egészségügyi, kul­turális és sportcélokra költ­hető. Megvan a kialakult és szabályokban rögzített for­mája is annak, ki dönt a kulturális alapok felhaszná­lásáról. Természetesen nem egy személy, nem az üzem, a vállalat igazgatója, hanem a demokratizmus szellemében a szakszervezeti bizottságok testületileg ' jogosultak mér­legelni, mennyit költenek könyvvásárlásra, színház-, mozibérletekre, közös kultu­rális rendezvényekre, az üze­mi klub, művelődési terem fenntartására, vagy a város­ban, községben lévő valamely művelődési intézmény fenn­tartására. így lenne ez helyes és eredményes a dolgozók kul­turális nevelése, gondozása érdekében. Valójában azon­ban nem mindig ez a hely­zet. Meg tartja magát az a régebbi gyakorlat, amely az üzem irányításának merev­ségét is jellemzi, hogy az igazgató dönt a kulturális alapok ügyében. Tegyük hoz­zá : az esetek egy részében he­lyesen. Mégis nem csak az üzem alkotmányával, a kol­lektív szerződésekkel, ha­nem a közéleti demokratiz­mussal ellenkezik ez a ve­zetői stílus. Azért is káros ez, mert a gazdasági vezetők zöme el­foglalt ember, leköti őket az üzem, a vállalat termelésé­nek, egész gépezetének irá­nyítása. Nem jut erejük, fi­gyelmük a kulturális prob­lémákkal is foglalkozni. Ho­gyan tudnának akkor felelős­séggel és hozzáértéssel dön­teni a több tíz- és százezer fo­rintos kulturális alapok ren­deltetésszerű felhasználásá­ról?! Egyik nagyüzemünk, amely országos hírre is szert tett és jelentős külföldi partner- kapcsolatokat is kiépített, a legelemibb kulturálódási fel­tételeket sem volt hajlandó biztosítani a dolgozóknak. Az igazgató attól is elzárkózott, hogy az üzemi ebédlő egyik sarkában egy letéti könyvtá­rat létesítsenek. Majd az új telephelyen, ott lesz hely — mondta. De az még évek múlva készül el, s addig vár­hatnak a munkások. A másik szintén nagy nyíregyházi gyár szervezeti vezetője azon panaszkodott, hogy 60 ezer forintot kell kifizetniük az üzemi sportpálya építésére. Egy 3 ezer forintot igénylő üzemi könyvtárat azonban nem sikerült alakítani náluk, még az SZMT sürgetésére, ja­vaslatára sem. Sok helyen az igazgató úgy vélekedik: vál­lalata adja a pénzt, tehát be­leszólhat, mire akarják köl­teni a pénzt. Hogy a nyere­ségrészesedés a kollektíva együttes munkájának ered­ménye, s ennek egy részét ez a közösség jogosan fordítja művelődési célokra — arról az utalási joggal rendelkező vezető elfeledkezik. Olykor nem is ezért ragaszkodik a döntéshez. Fél, hogy mások nem látják olyan jól, mint ő, hogy hová, mire kell adni azokat az összegeket. A szűk­markúság és kicsinyesség is okozza aztán, hogy — mint egy korábbi vizsgálódásnál kiderült — a kulturális alap- pok alig felét használják fel az üzemekben, de más gazda­sági egységeknél is. Természetesen igen sok he ■ l.ven reálisabban osztják el a rendelkezésre álló pénzeket Mindenkor ott van az éves kulturális terv megbeszélé­sénél a szakszervezeti bizott­ság titkára is. De még ez sem az igazi. A titkár a dol­gozókat képviseli ugyan, mé­gis egyetlen ember, nem pe­dig egy választott bizottság. Ahol nemcsak az szb-titkár hanem maga a szakszervezeti bizottság fontolja meg a leg­sürgősebb kulturális tenni­valókat, együtt gondoskodnak áz anyagi fedezetről, ott nem fecsérlődnek el a kulturális alap összegei eszem-iszomra, fürdőzésre — csupa olyanra, aminek semmi köze a kultu- rálódáshoz. Még jobban érvényre jut a kollektív bölcsesség, ha köz- véleménykutatással, vagy a termelési értekezleteken ja vasiatokat kérnek a dolgo­zóktól, megosztják velük a kulturális problémákat is. így nem fordulnak elő szembeötlő aránytalanságok, nem a szimpátia dönti el, hogy mennyit kapjon a sport­kör és mennyit az üzemi klub, könyvtár, színjátszócso­port, stb. Ugyanis számos he­lyen szubjektív tényezők is eldönthetik a kulturális pén­zek sorsát. Jut pénz olyan szakkörre, amely néhány em­ber hobbyját elégíti ka, de nem jut néhány száz forint a szocialista brigádoknak a kulturális feltételekre, vagy az üzemi klub felszerelései­nek felújítására. Külön probléma, ha az üze­mi kulturális alapból a gyá­ron kívüli művelődési hazri, könyvtárat, vagy más műve­lődési intézményt kelleni támogatni, a fenntartásba be­segíteni néhány ezer forinttal. Ilyenkor a szűklátókörűség a józan segítőket is lefegyver- zi. Nem érzékelik, hogy ha közvetve is, de az üzemen kívüli művelődési intézmé­nyek is közrejátszanak a dol­gozók kulturális nevelésé­ben. Üzemen belül csak a műve­lődés bizonyos ágait lehet meghonosítani, vannak azon­ban speciálisabb feladatok, amelyek nem oldhatók meg egy-egy üzem háza táján. Nemcsak „lovagias” cseleke­det az éves pénzügyi tervek­ben helyet adni az ilyen tá­mogatásnak. A szó teljes ér­telmében társadalompolitikai feladat. Milliókról van szó — ha megyeileg nézzük a szabol­csi üzemek, vállalatok kul­turális alapjait. Egy-egy dol­gozóra évente 60—70 torint jut, aminek — sajnos — alig a felét használják fel, s azi sem mindig a célnak megfele­lően. Olyan gazdagok len­nénk. hogy nincs szükség minden forintra, ami hozzá járulhat a szabolcsi embe­rek kulturális neveléséhez? Szabolcs iparosítása ilyen gondokat, sürgető problémá­kat is magával hoz. örvende­tes gondok ezek, de nem ol­dódnak meg önmagukról. Páll Géz­„Úgyis visszavesznek .. Automatikus gépsorok — könnyebb munka Tervek a tuzséri telep fejlesztésére Hazánk faimportjának tranzitkapujába az ÉRDÉRT 14-es számú tuzséri telepére látogatott Speer Norbert, az ÉRDÉRT Vállalat vezérigaz­gatója és Békési Rezső a MÁV debreceni igazgatóságának helyettes vezetője. A vezérigazgató elmondta, hogy szinte évenként periodi­kusan előfordulnak a szállí­tási nehézségek. A Szovjet­unióból feldolgozásra hazánk­ba érkezett faáruk nagy ré­szét a tuzséri telepen keresz­tül szállítják az ország külön­böző részeibe. A vasút most főként a mezőgazdasági ter­mékek szállítását végzi. A MÁV szállító kapacitásának nagy részét most ez köti le. Emiatt a faáruk szállításában nehézségek vannak. Így jelen­tős mennyiségű fát kénytele­nek tárolni az ország hatá­rán. Ügy próbálnak segíteni a gondokon, hogy a MÁV kedvezményes szállítási szer­ződést köt az ÉRDÉRT Vál­lalattal, és az év első. gyen­gébb forgalmú részében bo­nyolítják le a faáruk átszállí­tásának zömét. Speer Norbert, dr. Németh Pál műszaki tanácsadó, és Vilmán Pál telepvezető kísé­retében meglátogatta a telep új műszaki és szociális léte­sítményeit. A körséta során szó esett a telep további mű­szaki fejlesztéséről is. Meg­tekintették a közelmúltban átadott osztrák fűrészcsarno­kot, s beszélgettek arról is, hogy még ebben az évben felszerelnek egy automatikus finn kérgező-faosztályozó gép­sort. Még a negyedik negyed­év során munkába állítják azt az új csehszlovák faosz­tályozó gépsort is, amelyet a jövő év elején újabb három követ. A vezérigazgató elmondot­ta, hogy körülbelül kétmillió forintra tehető azoknak a svéd, szovjet gyártmányú szállító-rakodógépeknek az értéke, amelyek beszerelésé­vel a minimálisra igyeksze­nek csökkenteni a nehéz fi­zikai munkát igénylő rönkátra­kást. A jövőben egyre több gépet szándékoznak a telepen munkába állítani, hogy ezzel is könnyítsék, gyorsítsák az anyagmozgatást. A mostani csillés árumozgatás helyett korszerű, csekély emberi be­avatkozást igénylő automati­kus gépi szállítóeszközöket kívánnak munkába állítani Tuzséron. Sor kerül a dolgozók szo­ciális körülményeinek foko­zottabb javításra is. Űj für­dő-öltöző épül a telepen. Si­keresen oldották meg az or­szágosan is jelentős problé­mát okozó ingázó munkások szállítását. Hét bérelt, és há­rom saját autóbuszukkal, mintegy félezer bejáró dolgo­zó utaztatását tudják biztosí­tani. (egri) Hatra» perc ÜRESJÁRAT A munkaidő-fényképezés tapasztalatai a Nyíregyházi Dohányfermentálóban A termelési mutatók nem tükrözték még a lazaságokat. Csupán jelzések jöttek, ame­lyekre felfigyelt a gazdasági vezetés. Megkétszereződött a munkahelyi balesetek száma. A vizsgálatoknál kiderült, hogy az esetek 50—60 száza­lékát figyelmetlenség, csel­lengés, a munkavédelmi elő­írások be nem tartása okoz­ta. Gyakoriak voltak a ké­sések. Még szocialista bri­gádtaggal is előfordult, hogy ittasan jelent meg a munka­helyén. Figyelték a munkaidőki­használást a fizikai dolgozók­nál és az alkalmazottaknál egyaránt. Kitűnt: minimum egy óra kiesést okoznak a ci­garetta és étkezési szünetek, további időpazarlást a mun­kaidő önkényes megrövidítői, akik késve vagy hajszálpon­tosan érkeznek, a fajront már a blokkoló óránál éri ókét. A múlt évben munkaidő-fény­képezést is végeztek üzeme­ikben, telepeiken. Ugyancsak figyelmeztető adatokat kap­tak, főként a szárítótelepeken, de egyes beváltóknál is. 2 munkaóra volt az „üresjá­rat". /Vem nézik el a lógást Mint a legdurvább fegye­lemsértés példáját említette Hajdú Sándor igazgató annak a hat szerződéses dolgozónak az esetét, akik egyszerűen megtagadták a munkát. A kisvárdai üzembe kellett vol­na kimenniük egy hétre. Na­ponta hazajárhattak volna. Nem mentek. Végül négyüket a fegyelmi tárgyaláson sike­rült meggyőzni, de kettőt ott sem. Kiaba figyelmeztették, hogy éppen lejár a szerződé­sük, Az igazgató szemébe ne­vettek : „úgyis visszavesznek, mert nem kapnak munkást”. Érzékeny pontra tapintot­tak. Volt ebben igazság. A dohánygyár éves átlagban 1800—2000 dolgozót foglalkoz­tat Szabolcs-Szatmárban és a szomszédos három megyében lévő 33 szárító-beváltó és fer­mentáló üzemében. Dohány­szezonban ennél is többet. Egyre nehezebb biztosítani a terv teljesítéséhez a szüksé­ges lél számot. Arra a követ­keztetésre jutottak, éppen ezért kell megszilárdítani a munkafegyelmet. Mérlegel­ték: megéri-e a „munkaerő- hiány”, a „jaj, itt hagy” jel­szóval elnézni a fegyelmezet­lenségeket, a lógást? Nern lesz-e súlyosabb következ­ménye: olyan fokú lazaság, amely visszahat a termelés­re is? Egyáltalán, nem álhu- manizmus-e minden áron ra­gaszkodni a munkát immel- ámmal végzőkhöz? Éppen ne­kik van a legnagyobb hang­juk, a vezetőt hibáztatják, ha a fizetésnél vékony a bo­ríték. Ez volt a téma a termelé­si tanácskozásokon, a műsza­ki konferenciákon, a szocia- listabrigád-vezetők értekezle­tein. A pártalapszervezeteket. a szakszervezeti bizottságo­kat levélben kérték, foglal­kozzanak taggyűléseiken a munkafegyelem megszilárdí­tásának lehetőségeivel, se­gítsék a gazdasági vezetést Csatát nyerni vagy veszíteni Megszűnt az elnézés. Elő­ször csak jó szóval, figyel­meztetéssel intették a „ráérő- ket”. De lehet fegyelmit is kapni késésért, hiányzásért, a munkavédelmi előírások be nem tartásáért, a hanyag munkáért. Olyat is, amelynek anyagi következménye vaui órabércsökkentés, prémium megvonás, nyereségrészese­désből részben vagy egészé­szében kizárás. Ha nem fe­gyelmi, akkor egy igazgatói levél: „...megrovásban része­sítem—” A jól dolgozókat viszont ju­talmazzák. Prémiummal, fí­z<?! ésemeléssel vagy éppen egy igazgatói levéllel, amely dicséretet is közöl azzal, aki azt érdemli. Korábban ritkán volt pél­da rá, hogy szólni mertek volna a fegyelemsértők el­len. Inkább „rádolgoztak” a szalagnál. Most a kollektívák kinézik a nem közéjük va­lót. B. István maga mondta el történetét. Ivott, gyakran így állt munkába. Ilyen­kor bujkált az üzemve­zető elől. Egyszer raj­taveszett. Fegyelmit ka­pott. Csoportvezető volt, ala­csonyabb beosztásba Helyez­ték, elvonták a prémiumát. Önként ment elvonókúrára, mert a fegyelmit jobban sze­gyeibe. Azóta nem iszik, nem hiányzik a munkából. Rend­ben élnek otthon is, min­den megváltozott. Itt a gyár­ban is. B. István újra cso­portvezető. Érdekes módon fogalmazott a fermentáló üzem vezetője! „a munkásság civil hadsereg, akikkel csatát lehet nyerni”. De veszíteni is, ha a vezetés bizonytalan ,ha lazaságot éreznek, a vezetők elvesztik tekintélyüket. A dohányfermentáló gyár­ban most nyerésre állna!: A munkafegyelem lazulásának s folyamata megállt. Az utób­bi hónapokban egyre ritkáb­ban kell összeülniük a fegyel­mi bizottságoknak. A cél végül is ez volt. Kádár Edit Termékeink sikere külföldön GÁLACIPŐ ANGLIÁNAK, NADRÁG LIBANONBA Nem túlzás ma már az a megállapítás, hogy alig van a világnak olyan országa, ahová ne jutnának el Sza- bolcs-Szatmár iparának ter­mékei. A néhány évvel ez­előtti kis mennyiségű külföl­di megrendeléssel szemben ma már milliós tételek hagy­ják el az üzemek kapuit. Az év utolsó negyedének küszö­bén vagyunk. Készülnek, s hamarosan útnak indulnak az idei utolsó exporttételek, de több üzemben már a jövő évi exportgyártások előzetes tervei kerülnek az igazgató naptárába. A Szabolcs Cipőgyár az idei exportfeladatok zömét már most teljesítette. Augusz­tusban és szeptemberben 22 ezer pár fekete gálacipő in­dult innen Lengyelországba, Angliába és az NSZK-ba. Az angol vásárlók igen megked­velték a gyár egyik termékét, a nálunk autóscipő néven is­mert „chunky”-t Ebből már három éve rendszeresen igé­nyelnek a szigetországi part­nerek. ötezer pár még az utolsó negyedévben útnak in­dul a La Manche csatornán át Még egy érdekesség a sza­bolcsi cipőiparból: a szeptem­ber 24-én megnyílt moszkvai cipő-világkiállításon, az OBUV-on a TANNINPEX Külkereskedelmi Vállalat út­ján 30 „Szabolcs” cipő kép­viseli a gyárat. Az üzem ve­zetői nagy reményt fűznek eh­hez az eseményhez, ugyanis — cipőink sikerétől függően — a jövő évtől a Szovjet­unióra, mint új megrendelő­re számítanak. A Vörös Október Férfiru­hagyár nyíregyházi egységé­nek évi termelése 50—60 szá­zalékát exportra szállítják. A tervek szerint már a jövő évben teljesen exportprofilú részleggé alakítják a nyíregy­házit vagyis a külföldön is megkedvelt, hőkezeléssel gyürtelenített, úgynevezett koratronizált nadrágokat nyu­gati megrendelésre, s a tel­jesen új profilt, az öltöny* gyártást szocialista országok megrendeléseinek teljesíté­sére állítják be. E feladatok­hoz a jövő év közepén adják át a gyár új üzemcsarnokát A gyár szótárába új foga­lom került ezekben a hetek­ben, az úgynevezett „mun­kaexport”. Egy libanoni cég anyagot modellt biztosított egy nadrágfajta gyártásához, a nyíregyházi üzem feladata csupán az elkészítés. Egy li­banoni technikus instrukciói­val most egy 1300-as tételű próbagyártás kezdődött, s amennyiben a külföldi part* ner a próbatételt elfogadja, százezres megrendelésre szá­mít a VOR nyíregyházi gyár­részlege. (szilágy!) A1. Zainescu: KÁPRÁZAT Azt hitte, káprázik a sze­me! Vagy tévedne? Ő. a kivá­ló felderítő, aki több száz méter távolságból is könnye­dén felismeri a tárgyakat, most megállapíthatta: néhány méternyire tőle, a presszó ki­rakatüvege mögött, egy kis asztalka mellett ott ül szíve választottja — édes kettesben egy fiatalemberrel. Nahát, ez már mégiscsak több a soknál! Neki ad talál­kát a kislány kettőre, de előt­te egy ficsúr társaságában süteményt csipeget. Leverten indult el a park felé. Széles ívben kikerültté a kultúrházat, amely előtt ket­tőkor találkoznia kellett vol­na Ankával... Anka te csal­fa teremtés!... Talán még egy hete sem múlt, amikor egy este mélyen a szemébe nézett és ezt suttogta: „Te vagy a legdrágább nekem. Senkiért el nem cserélnélek ezen a kerek világon!... Sze- menszedett hazugság!... Ta­lán ugyanezeket mondja most annak a másiknak ott a presszóban. Ionut Tomsa őrmestert na­gyon megviselte Anka hűt­lensége. Leroskadt egy padra. Ahogy ott ült, morfondíroz­va a női nem kiszámíthatat­lanságán, gyöngéd kéz érin­tette meg a vállát. Anka volt. — Szóval ilyen vagy, lo­nut? Én állok, várok a kul- túrház előtt és te túzok mód­jára itt üldögélsz a park leg­eldugottabb zugában...! — Hagyj békén, kérlek ... Nem akarok... hogy úgy mondjam sorszámot venni a vasárnapi találkáidhoz. — Hát neked meg mi ba­jod? ... Mielőtt sértegetsz, illene, hogy magyarázd is meg a dolgot! — Hát azt hiszed, hogy ide még magyarázat is kell? — Egyáltalán nem ismerek rád!... Mi történt veled? — Nem te, hanem én von­hatnálak kérdőre! Mit keres­tél egy órával ezelőtt azzal a ficsúrral a Denevér presszó­ban.?! — Te láttál ott engem? — Nem vagyok vak... — Ez aztán igazán rejté­lyes — robban ki Ankából a nevetés. Ionut érthetetlenül pislogott Ankára. Nem értette, miért kacag olyan jókedvűen a lány, Anka azonban folytat­ta: — Maradj még itt egy ki­csit a pádon, jó? ... Azonnal visszajövök, és akkor minden világos lesz. Mielőtt lonut szólhatott vol­na, Anka sarkon fordult és eltűnt. S néhány perc múlva lomut előtt két Anka állt. Teljesen egyforma ruhában. Ionut csak pislogott, Anka pedig ünnepélyesen bemutat­ta hasonmását: — Mara... az ikernövé- rem... Krecsmáry László fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents