Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

9, «Mal tS» tfaSber SS , ENSZ-jnbileum Külpolitikai összefoglalónk H Két választás ü Diplomáciai szakítás ü Libanoni válság' Az ősz hagyományosan a választások időszaka: ezen a hét végén is két választásra kerül sor. Ausztráliában szombaton, Portugáliában va­sárnap járul a lakosság az urnák elé. A lakosság, a 10 millió portugál közül mind­össze 1,8 millió kapott sza­vazati jogot. Az anyaország­ban a lakosság 20, az afri­kai gyarmatokon mindössze 1 százaléka voksolhat. S noha Caetano — szemben Salazar négy évtizedes gyakorlatá­val — most több párt indu­lását engedélyezte, ez csak látszat, amellyel megpróbál­ják a külfölddel elhitetni, hogy Portugália „liberalizáló­dik”. Valójában semmi két­ség. hogy a fasizmus olyan győzelmet arat ezen a vá­lasztáson is, amilyent óhajt, mert így szervezték meg előne. Az ausztráliai szavazás ki­menetele már érdekesebb. Itt ugyanis egyre inkább a vietnami háborúval kapcso­latos állásfoglalás vált kulcs­kérdéssé. Gorton miniszter- elnök síkraszállt amellett, hogy Ausztrália továbbra is tartsa csapatait Dél-Vietnam- ban, az ellenzéki munkás­párt viszont azt ígéri, hogy ha átveheti a hatalmat, ki­vonja onnan a csapatokat. Elképzelhető, hogy a mun­káspárt ezzel az ígéretével most győzni fog, mert a vi­lágban, s magában Ameri­kában is Lásd: az október 15-i M-nap most olyan sür­gősen követeli a közvéle­mény a vietnami háború be­fejezését, hogy ez Ausztrá­liára sem maradhat hatásta­lan. Jóllehet az MTI washing­toni. tudósítója szerint kevés remény van rá, hogy Nixon november 3-ra hirdetett be­széde érdemi intézkedéseket jelent be majd a vietnami béke megteremtésére, mégis tartják magukat azok a hí­rek, hogy az USA — a bé­kepártiak nyomása alatt — esetleg hajlandó lesz meg­gyorsítani a jenki csapatok kivonását és részleges tűz­szünetet meghirdetni. Ag­gasztó ugyan, hogy Washing­ton elvben egyetértett Cabot Lodge legutóbbi látványos — és botrányos — gesztusá­val, amidőn az amerikai de­legáció vezetője nem volt hajlandó elmondani beszé­dét a párizsi tárgyalóasztal mellett, hanem kivonult on­nan. Mégis tartja magát az a vélemény, hogy ez időhú­zás volt csupán és Nixon végül is nem térhet ki a háború befejezésének egyre erősödő követelése elől. Kivált, hogy hirtelen újabb gondja támadt az Egyesült Államoknak a világ egy másik pontján. A közel-kele­ti kbnfliktus új fordulatai, pontosan: a libanoni helyzet kellemetlen szituációba so­dorta ismét az USA-t. A wa­shingtoni külügyminiszté­rium hivatalosan is kifejezte aggodalmát a libanoni hely­zet miatt. A Dél-jemeni Né­pi Köztársaság pénteken megszakította diplomáciai kapcsolatait az USA-val, (egyébként Libanonnal is, éppen a legutóbbi libanoni fejlemények miatt. Az egyip­tomi sajtó is arról ír, hogy Libanonnal kapcsolatban „az arab nemzet átgondolt ame­rikai tervvel néz szembe. Az első lépés lenne a Palesz­tinái ellenállás felszámolása ügynökök segítségével, azután következnék az álta­lános támadás az arab for­radalmi mozgalom ellen.” Az elmúlt hónapokban be­következett szudáni és liba­noni politikai fordulat egyér­telműen imperialista-, tehát Amerika-ellenes volt. Az USA nyilván nem szeretné, ha. Libanonban — ahol ed­dig, úgy tűnt, eléggé megve­tette a lábát, — is hasonló fordulat következnék1 be. En­nek a ténynek természete­sen jelentős befolyása van a libanoni helyzet alakulásá­ra. az ott napok óta egyre mélyülő válságra. New York, (MTI): Huszonnegyedik születés­napját ünnepelte pénteken az Egyesült Nemzetek Szerveze­te. A világszervezet központ­jában, New Yorkban ünnepé­lyesen emlékeztek meg az év­fordulóról, este pedig dísz- hangversenyt rendeztek az ENSZ-palotában. U Thant főtitkár az évfor­dulóra kiadott üzenetében ke­véssé derűlátóan nyilatkozik a világszervezet helyzetéről. A főtitkár megállapítja, hogy az ENSZ sokat tett ugyan az em­beriség békéjéért, de még Tel Aviv — Kairó: Izraeli vadászbombázók pénteken hajnalban 15 per­cen keresztül bombázták a Szuezi-csatorna nyugati part­ján lévő egyiptomi állásokat. Negyvennyolc óra alatt ez volt az ötödik légitámadás az EAK területe ellen. Tel Aviv állítása szerint valamennyi izraeli gép visszatért állomás­helyére. Kairói jelentések szerint egy korábbi légitámadás al­kalmával egyiptomi vadászgé­Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió minisz­tertanácsa kötelezte a mi­nisztériumokat és a köztársa­sági kormányokat, hogy a jö­vő évben 1,7 milliárd rubellel csökkentsék az irányító appa­rátus fenntartási költségeit. A hivatalok kötelesek bizto­sítani az elhelyezkedést az. irányító apparátusból felsza­baduló dolgozók számára. A határodat' - rámutat- az irányítás ágazati elve, argalí- dasági Feform, az automatikus rendszerék számítógépek széles körű alkalmazása meg­teremti a feltételeit annak, hogy tökéletesítsék és olcsób­bá tegyék az irányító appará­tust. Az állami és gazdasági korántsem teljesíti feladatát a béke biztosításában, a há­ború elhárításában. U Thant rámutat, aggasztó jelenség, hogy egyes államok semmibe veszik a világszervezet hatá­rozatait, a nemzetközi közvé­lemény állásfoglalását. A tőr titkár sürgeti a tagállamokat a fokozottabb együttműködés­re, a világszervezet munkájá­nak segítésére. Üzenetet intézett a tagálla­mokhoz az évforduló alkal­mából Angie Brooks asszony, a közgyűlés 24. ülésszakának libériái elnöke is. pék a csatorna mentén felvet­ték a harcot a betolakodók­kal és legalább egy gépet le­lőttek, a többi gépet pedig menekülésre kényszerí tették. Harcok színhelye volt az izraeli—jordániai tűzszüneti vonal is. Itt jordániai részről egy év óta a legnagyobb ak- navetőtüzet zúdították a ha­tár menti izraeli állásokra. Egy izraeli katona meghalt, kettő pedig megsebesült. Iz­raeli részről -viszonozták a tüzet és a lövöldözés három óra hosszat tartott. szervek sok vezetője azonban nem foglalkozik ezzel a prob­lémával és nem használ ki minden lehetőséget. A népgazdaság egyes ágaza­taiban fenntartják az irányí­tás soklépcsős rendszerét. Né­ha párhuzamosan működnek azonos funkciót végző szer­vezetek. Kis vállalatoknál ugyanolyan struktúrával mű­ködik az irányító apparátus, mint a nagyvállalatoknál. Sok pénzt adnak ki mindenféle 1 k iktHdeteaw* («yaoUawäsra. A párt Központi Bizottsága . és. a ..korinán?-;,. ft^hivya a ti- 1 gttfbltfiet a vezető mVtfoibk és a szakemberek munkaidejé­nek ésszerű felhasználására, arra, hogy felesleges értekez­letekkel, ülésekkel ne terhel­jék őket. Közel-keleti harcok flz irányító apparátus csökkentése a Szovjetunióban CSKP KB elnöksége Uj alapokra helyezik a pártoktatást Prága: Flesch István, az MTI prá­gai tudósítója jelenti: A CSKP Központi Bizott­sága a tavalyi események ta­nulságai, valamint a politi kai és gazdasági konszolidá­ciós folyamat során tapasz­talt eddigi eredmények és fo­gyatékosságok alapján meg­különböztetett figyelmet szentel az ideológiai nevelő munka és az elméli pártokta­tás javításának. Változatlanul érvényes az elnökség 1969 júniusában ho­zott határozata, amely az ideológiai tevékenység fő tartalmát a funkcionáriusok és a tagság marxista—leninis­ta felkészültségének fokozá­sában, a társadalmi problé­mák osztályjellegű és interna­cionalista értékelésében és megoldásában, továbbá az imperializmus nép- és nem zetellenes stratégiájának és taktikájának leleplezésében jelölte meg. Ennek érdekében új alapokra helyezik a marxizmus—leninizmus főis­kolai és pártoktatását. Napi­renden szerepel a marxizmus tanításának egységes, köz­ponti megszervezése a főisko Iákon és a rendszeres pártok­tatás felújítása. A párt ideológiai munkájá­nak legfontosabb feladatai­val és céljaival a Központi Bizottság elnökségének a Ru­de Pravo pénteki számában nyilvánosságra hozott újabb határozata foglalkozik. Az 1968 januárja előtti súlyos hi­bák gyökereit vizsgálva a ha­tározat rámutat, hogy a párt akkori vezetése képtelennek bizonyult saját mulasztásai­nak leninj módon történő kö­vetkezetes feltárására és fel­számolására. „Az utóbbi 10 esztendőben el ural kodott politikai pragma - tizmSs* nem szolgálhatott tám­pontja szocialista építés el­méleti problémáinak pözitív, marxista—leninista megkö­zelítéséhez. A párt már akkor sem küzdött következetesen a revizionista nézetek külön­féle megnyilvánulásai ellen. 1968 januárja után viszont a politikailag nem egységes pártvezetés nem tudta kimun­kálni a párt alapvető felada­tait. Miközben a kommunista és forradalmi munkáspártok eszmei harcot vívtak a mo­dem revizionizmus vala­mennyi vállfája ellen, Cseh­szlovákiában a marxizmus— leninizmus legújabb vívmá- nyalnak tüntették fel a leg­változatosabb álforradalmi és kispolgári tanokat. Ismét be­bizonyosodott. hogy a szocia­lizmus alapjai -ellen irányuló valamennyi támadás mindig a marxizmus—leninizmus elvi tételeinek megtagadásával kezdődik. Ezért elsőrendű fontosságú, hogy a párton belül aktivi­záljuk a kommunista neve­lőmunkát, amelynek feladata — mutat rá a határozat — á jobboldali opportunista erők céljainak következetes lelep­lezése, tevékenységük ob­jektív, politikai, gazdasági és ideológiai következményeinek kimutatása az egész párttag­ság előtt, továbbá teljes esz­mei szétzúzásuk. Elvi harcot kell vívni, de tapintatosan kell eljárni azokkal, akik nem tartoznak a jobboldali opportunizmus kezdemé­nyezőihez és fő képviselői­hez. Szükség van arra, hogy a párt összes szervei tevékeny részt vállaljanak a fiatal párttagok marxista—leninista nevelésében, a fiatal nemze­dék eszmei felkészítésében. Ez annál is inkább égető és időszerű célkitűzés, mivel az elmúlt időszak politikai és ideológiai zűrzavara elsősor­ban az ifjabb nemzedék so­raiban éreztette hatását.” Az elnökség végül kifejezi meggyőződését, hogy a szep­temberi plénumán elfogadott ! határozatok valóra' váltásának időszakában a pártszervek és -szervezetek az eszmei nevelő­munkát jelentős eszköznek fogják tekinteni a párt sorai­nak a marxizmus—leniniz­mus és a proletár nemzetközi­ség alapján történő politikai és ideológiai egyesítésében. Mihajlo Babidorics: Magyar partizánok a kárpátaljai harcokban 8. A titkos segítőtársak, össze­kötők információja arra is Utalt, hogy a partizánok el­lenfeleinek blokádját csak részlegesen számolták fel. Ezért Úszta és Priscsepa pa­rancsot adtak a tábor fel­bontására, nyomaik eltünte­tésére és elvezették csapa­tunkat a martinért sziklák északi részébe, s az Irsába ömlő patakok közti területen felverték új táborukat. A törzsnek már megvolt az új hadműveleti terve. Elhatároz ták. hogy különböző területe­ken támadnak és megbénít­ják az ellenség közlekedését. A szakaszok számos csoport­ra oszlottak, s október har­madikén elhagyták a tábort. Pecserszkij partizáncsoport­jával a beregszászi járásba ment, Gorgyijenko a huszti- ba, Borbola Munkács környé­kére. Noszov és Gleb pedig Irsa tájain dolgoztak: egyi­kük Brod falucska útjain, a másik pedig az Irsa—Mun­kács közötti útvonalon. Cim- baliszt viszonzást vitt Ruszin csoportjának. A munkécs— szvaljavai út környékére te­lepült. Október 7. volt. A szél szer- tefújta a felhőket s a nap bátortalanul kitekintett mö- gülük. A törzsben az összekö­tőket várták a diverziós cso­portok tevékenységéről szó­ló jelentésekkel. A rádióál­lomás a szovjet földdel be­szélt felderítési adatokat köz­vetített. Marija Hajló odalé­pett Priscsepához, s átnyúj­totta az LSPK (Partizán Csapatok Ukrán Törzse — ford.) rádiótáviratát. A hír érdekes volt: a központi ren­delkezés értelmében a csapa­tot átadták a 4. ukrán front törzsének, melynek egységei a Kárpátok vonulataihoz ér­tek. — Na, Másenyka, add le minő" .......'üiósnak, hogy lak­jana . , mert ezután sza­badnap nélkül kell dolgozni- mondta vidáman a pa­uKsnok, miután elolvasta a táviratot. — De majdcsak meglesznek így is. — Priscse pa elgondolkozott a rádióso­kon és elindult ellenőrizni az őrséget... Pecserszkij csoportja ekkor már visszaérkezett a tábor­ba. Hosszú és veszélyes utat tettek meg az ellenséges egy­ségek között, erflőtlen terüle­teken. Benya körzetében éj­szaka megközelítették a vas­utat. Ennek a vonalnak kü­lönösen nagy jelentősége volt a megszállók számára. Közvetlenül itt bonyolították le a fasiszták a frontszállít­mányokat. A vonalnak akár­csak egy napi megbénítása is érzékeny csapást jelentett az ellenségnek. Ezért a vonu lat szigorúan őrizték. Pecserszkij ék a vágányok­nál széles síkban helyezked­tek el. A diverzénsok annyi­Fordíiotta: Szilágyi Szabolcs ra széthúzódtak. hogy igen széles sávon elfoglalhatták a vonalat ártalmatlanná tették az őrségét, majd megterem­tették a lehetőséget a rob­bantok munkájához. Hajnalra a diverzánsok már Mocsárinál jártak, amikor a hadiszerelvény_ ráfutott az aknára, kisiklott, s darabokra szakadva repültek szét a va­gonok és a megszállók. A munkács—irsai úton a csoport fényes nappal vágott át. Min­den partizánharcoson a ma­gyar hadsereg egyenruhája volt, Sejcin pedig tiszti jel­vények is diszlettek. Magya­rul beszéltek egymással, ne­hogy gyanússá váljanak. Za- luk község közelében sze­mélygépkocsi közeledésére fi­gyeltek fel. Szemrebbenés nélkül szabályos sorokba ren­deződtek, s mint „honvédek” egy pillanat alatt a kocsi , fe­lé fordultak és megszórták ólomgolyóikkal a szélvédő üveget. Az utas nem volt más, mint a magyar hadsereg egyik tábornoka. Ilyen kö­vér trófeára Pecserszkij par­tizánjai nem is számítottak. Pecserszkij után visszatér­tek a táborba Iván Noszov harcosai is. Sikeresen aláak­náztak egy keskeny vágányú vasutat Irsa és Szilc között. Gorgyijenkóék Huszt kör­nyékén szétszórták a fasiszta csapatok egy menetoszlopát, mely Szatmárnémeti irányá­ba, a frontra tartott. Különösen megrémítette a megszállókat Petro Cimba- liszt, Bement a vasútállomás­ra, mágneses aknát helye­zett égy tartálykocsira, tár- ái sai pedig Podgorjanában a pályatestre • raktak aknát. Ezek voltak az első olyan diverziók, melyeket a parti­zánok közvetlenül a váro­sokban hajtottak végre. A legtöbb izgalmat ezek­ben az októberi napokban Jurij Gleb csoportja okozta a parancsnokoknak. Brod község közelében fog­lalták el állásaikat, s blok- kirozták az Irsa—Mun­kács közötti utat. A partizá­nok három napon át tartot­ták megfigyelésük alatt az ellenség mozgását. Október 15-én az örök egy katonai oszlopra lettek figyelmesek, amely Zagattja felé közele­dett. Az oszlop élén szabály­talan menetben gyalogosok lépkedtek. A menet közepén lovakat vezettek a katonák, s a lovak golyószórókkal, ak­navetőkkel és löszeres dobo­zokkal voltak megterhelve. Gleb három részre osztot­ta szakaszát. Domonkosékat előreküldte, hogy abban a pillanatban, amikor az osz­lop egy vonalba ér leshelyük­kel, vegyék tűz alá az elő­őrsöt. Hrisztjuk a hátvéd megtámadására készülődött, Gleb elhatározta, hogy a me­netoszlop közepét tartja tűz alatt; azt a részt, ahol a katonák a lovat vezetik. Domonkos és Gleb cso­portjai egy időben támadtak. A két golyószóró és a gép­pisztolyok közelről lőtték a katonákat; a lovak a földre buktak, maguk alá temetve terhüket és lovasukat. A ka­tonák visszakoztak, arrafelé pedig Hrisztjuk harcosai tü­zeltek ^ rájuk. A horthystáknak nem si­került tüzet nyitni. A föld­höz és a vízzel telt útszéli . árokhoz lapultak, s életjelt sem adták. Vagy egy óra múlva felemelt kézzel állt : fel egy sárral lepett honvéd. Mögötte lassan felkeltek a többiek is. A demoralizált katonák nem voltak készen­létben és nem tudtak ellen­állni. Ott álltak az úton ha- , lottak és sebesültek között, s mintha vártak volna valami­re. Gleb sem tudta, mit te­gyen. Operációjuk ilyen be­fejezésére nem számított. Fegyvertelen emberekre nem lőhettek. Otthagyni őket. és elvonulni — ez annyit jelen­tett volna, mint lehetőséget adni az ellenségnek a fegy­ver felvételére. A gondolkodás pillanatai örökkévalónak tűntek. — Foglyul kell ejteni és el kell vezetni őket Martinká­ba. Mondja meg Priscsepa, mit kezdjünk velük. — Gyerünk — egyezett bele Domonkos. Előjött rej­tekhelyéről és magyarul szólt a katonákhoz. — Körül vannak véve minden oldalról! Megadták magukat, ezért fogságunkba kerülnek! Domonkos utasította a ka­tonákat, dobálják fegyverei­ket Halomba, s rendeződje nek menetoszlopba. Paran­csára a katonák odavezették közelben kószáló lovaikat, befogták őket ismét. A fog­lyok oszlopát északnak, Krajnja Martinkán át a martinért szikléik felé irá­nyították. Az oszlopot a tá­bor közelében állították meg. Priscsepa végignézett az em­bereken, akik a négyes he­gyivadász zászlóaljhoz tar­toztak, s elgondolkozott. Mi­hez kezdjen a foglyokkal? Csaknem 250 emberről gon­doskodjon? Táplálja őket? De mennyi ideig? Mikor ér­keznek meg a szovjet had­sereg egységei? A felszerelésüktől megfoszt tott katonákat kivezették az útra, és szabadon bocsátot­ták őket... Másnap, október 16-án Ho» lovács és titkos segítőtársai, Makszim é§ Markoyics a sí­nekhez mentek. Munkács ál­lomáson sikerült robbanó» anyagot rakniuk, egy moz­dony széntartályába. A do­hánygyár közelében magas­ba repült egy gőzös. Október közepén járunk. A kárpátaljai támaszponton fe­jetlenül rohangálnak a meg­szállók. A magyar és német katonaság a frontról szállítja sebesültjeit. Menekülnek a szétvert és szétzüllött katonai egységek. A partizánosztag törzse — mint a negyedik ukrán front egysége — feladatául kapta, hogy teremtsen káoszt a front mögött. A támadások a Voloszkban, Szmologoviciben, Likotában és Zagattjában ál­lomásozó ellenséges egységek­re irányultak. Október 18-án éjszaka az osztag elhagyta táborát és Krajnja Martinkára indult. A falut éjszakára elhagyták a megszállók, félve a partizá­nok támadásától. Amikor a falu lakosai reggel felkeltek, partizánjárőröket láttak az utcákon. Iván Ciljo kunyhó­ján a néphatalom vörös zász­laját tépdeste az őszi szél. Reggel a titkos összekötők szétszóródtak a falu környé­kén, hogy felmérjék a hely­zetet. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents