Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-21 / 244. szám

T «Wtfr tÖBLOT-MAGYAnOHSZAO Külpolitikai összefoglalónk I Csehszlovák párt- és állami delegáció Moszkvában i* Nixon Vietnamról tanács­kozik Camp Davidben Szovjet—kínai tárgyalások (Folytatás az L oldalról) ügynek, az imperializmus el­leni harcnak, a szocializmus, a béke és a haladás eszmei tá­mogatásának szenteli. Rámutatott, a legutóbbi vi­lágkongresszus óta lezajlott események ismét bebizonyí­tották: a világ munkásosztá­lya és dolgozó népei számá­ra a béke, a szocializmus, a szabadság, a demokrácia [elé vezető úton az imperializmus a legfőbb akadály. Bizonyos azonban az is, elmúlt már az az idő, amikor az imperializ­mus erőszakkal rákényszerí- tette akaratát az emberiség­re. Olyan hatalmas erők sze­gülnek szembe vele, mint a szocializmus világrendszere, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító moz­gatnak. Elsőrendű fontosságúnak mondotta a szovjet küldött a szocialista világrendszer gaz­dasági és katonai erejének maximális fejlesztését és nö­velését, mert ez az egész em­beriség békéjének és bizton­ságúnak záloga. Rámutatott: a szocialista világrendszer or­szágai a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartva — válságok és munkanélküliség nélkül, tervszerűen fejlesztik nemzet, gazdaságukat A fejlődés üte­mét tekintve túlhaladták a kapitalista országok gazdasá­gának fejlődését. Ezzel kapcsolatban megem­lítette, hogy az elmúlt tíz évben a KGST tagországai­nak nemzeti jövedelme 93 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a fejlett kapita­lista államok nemzeti jöve­delme 63 százalékos növeke­dést mutatott A KGST or­szágok, az egész vi­lág ipari termelésének egy- harmadát adják. _ A békéért folytatott vi­lágméretű harc — mondotta ezután — az agresszorok el­len közös fellépést követel. Ma különösen fontos a hős vietnami néppel való nemzet közi szolidaritás kiterjesztése, a szovjet szakszervezetek egyetértenek az SZVSZ ilyen irányú kezdeményezéseivel. A világ szakszervezeti moz­galmának erőteljesen támo­gatnia kell az arab népek igazságos harcát is. Határo­zottan el kell ítélni az im­perialisták magatartását, amellyel lelkesítik és ösztön­zik az izraeli agressziót A nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom helyzetéről szón a megemlítette, hogy a szakszervezetek világszerte több mint 230 millió dolgo­zót tömörítenék, s mind nemzeti, mind nemzeközi vo­natkozásban élénkülnek a kapcsolatok a különböző irányzatú szakszervezetek kö­zött. Elmondta azt is, hogy az elmúlt négy évben a szovjet szakszervezetekhez 21 millió új tag csatlakozott, s jelenlegi létszámuk megkö­zelíti a 90 milliót Végül az SZVSZ jelentőségét méltatta. Bertü Bolin, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazga tó-helyettese bejelentette, hogy a hivatal az 1970-es évek folyamán „világfoglal­koztatottsági programot” in­dít. Ezzel akarja elősegítem, hogy minden dolgozni akaró ember az egész világon meg­találja a megfelelő munkale­hetőséget. A világ dolgozó lakossága, pontosabban a 15—65 év kö­zöttiek száma: a 60-as évek­ben körülbelül 200 millióval nőtt ez a növekedés azon­ban ’ a következő évtizedben előreláthatólag eléri a 280 milliót Az előzetes felméré­sek azonban nem biztatóak abból a szempontból, hogy vajon a következő évtized­ben képesek leszünk-e ennyi dolgozót foglalkoztatni. A fejlődő országokban, ahol ez a gond a legégetőb­ben jelentkezik, az előjelek szerint a rendelkezésre álló munkaerőnek 60 százaléka még 1980-ban is a mezőgaz­daságban fog dolgozni. Ép­pen ezért az érintett kormá­nyoknak nagy erőfeszítése­ket kell tenniük a mezőgaz­daság fejlesztése érdekében. Ebből a szempontból előnyös lehet minden olyan intézke dós. amely a földreformot, a jobb termelési technikát, a szociális juttatások fejleszté­sét szolgálja. Azonnali és közvetlen módon csökkent- hetik a munkanélküliséget és a részleges foglalkoztatottsá­got a munkaigényes köz­munkák elrendelésével, és ezzel egyidejűleg célszerű lenne lassítaniuk az ipari nagyberuházások ütemét, hogy egyrészt tőkét takarít­hassanak meg, másrészt a munkaigényesebb termelés révén növelhessék a foglal­koztatottságot Luciano Lamma, a CGIL titkára részletes képet festett arról a helyntről, amelyben ma a szakszervezetek dől goznak Olaszországban, ahol az utóbbi hetekben hatalmas, széles körű mozgalom indult a dolgozók követeléseinek alátámasztására, csupán az elmúlt hónapban az olasz dolgozók főbb mipt., .hétmil- líó órát sztrájkoltak. Legfőbb követeléseik a bé­rek 20 százalékos emelésére, az ötnapos és 40 órás mun­kahét bevezetésére, valamint a szakszervezeti jogok bizto sítására irányulnak. A tanácskozást kedden foly­tatják. * A világkongresszus küldöt­tei este díszelőadáson megte­kintették Hacsaturján „Spar­tacus” című balettjét az Ál­lami Operaházban. A világ legtöbb lapja, rá­dió- és tv-állomása vezető helyen közölte, hogy szovjet meghívásra Moszkvába érke­zett a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság párt- és álla­mi küldöttsége. A szovjet főváros ünnepélyes fogadta­tásban részesítette a hivata­los baráti látogatását meg­kezdő delegációt: a repülőté­ren a vendégeket üdvözlő moszkvaiak éltették a CSKP-t és az SZKP-t, a csehszlovák és a szovjet nép megbonthatatlan barátságát A küldöttség utazása nem véletlenül áll a nemzetközi érdeklődés homlokterében. Csehszlovákia az utóbbi idő­ben egészséges, örvendetesen gyorsuló folyamat, a szoci­alista konszolidáció színhe­lye. A jobboldali erők, ame­lyek jó ideig szinte háborítat­lanul veszélyeztették a szo­cialista építés jövőjét, vala­mint azok az opportunista csoportok, amelyek ebben objektíve segítették a reak­ciót, defenzívába szorultak. Szinte jelképesnek tekint­hető, hogy az utazás napján foglalta össze a CSKP köz­ponti lapja, a Rudé Frávo a szövetségi gyűlés őszi ülés­szakának igen jelentős ered­ményeit, A törvényhozó tes­tület vezető szerveiben vég­bement változások — hang­súlyozza a lap — nagymér­tékben hozzájárultak a poli­tikai élet konszolidációjához. Rendkívül! fontosságú tény, hogy a szövetségi gyűlés és két háza élére a szocializ­mus, a proletár internaciona­lizmus és a testvérországok- gal való szövetség szilárd hí­vei kerültek — olyanok, akik nem tévednek az opportu­nizmus útjára. Eisenhower elnök idején, legalábbis a néhai. tábor­nok országlásánák egy sza­kaszában, Camp David a nemzetközi enyhülés fogal­mával azonosult. Az ameri­kai elnökök e nyaralójában most olyan megbeszélések folynak, amelyek kimenetelé­től nem kis mértékben függ a nemzetközi helyzet továb- oi alakulása. Az amerikai nép hatalmas tiltakozó mozgalmának leg­újabb állomása, a vietnami moratórium nyilvánvalóan arra kényszerít,'t te Richard Nixont, hogy megbeszélje legközelebbi munkatársai­val, a Délkelet-ÁzsiávaJ kap­csolatos további teendőket Az elnöknek rá kellett döb­bennie, hogy az Egyesült Ál­lamok népe, amely megadta szántára a kért haladékot beiktatása után, nem haj­landó tovább várni és az ed­digi látszatmanőverezés he­lyett igazi intézkedéseket kö­vetel. A Camp David körüli ti­toktartás egyelőre teljes —- legalábbis hivatalosan. Ugyanakkor két nagy újság, a Washington Post és a New Sweek című hetilap is olyan információt közöl, amely szerint 3 tárgyaláso­kon 300 000 amerikai katona 1970-es kivonását latolgatják. Pillanatnyilag állítólag an­nak módozatait kutatják, ho gyan vehetné át a saigoni re zsim az eddig amerikai csa­patok által ellenőrzött terüle- leteket A valószínű válás.-.: sehogy. A saigoni rezsim ennél sok­kal kisebb feladatok elvég­zésére is többszörösen élet- képtelennek bizonyult. Amíg ennek az alapvető ténynek az összes konzekvenciáit nem vonják le Washingtonban, a kétségtelenül növekvő re­ményből nehezen válhat a vietnami béke valósággá. Washington (MTI) Nixon amerikai elnök va­sárnap fő tanácsadóival a vietnami helyzetet vitatla meg. A Camp David-i nyara­lóban a megbeszélésen részt vett Rogers külügyminiszter, Laird hadügyminiszter, Kis­singer, az elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója és John Mitchell igazságügyminiszter. A Fehér Ház szóvivője nem volt hajlandó részleteket el­árulni a megbeszélésről, s amikor a csapatvisszavoná­sokkal kapcsolatban tettek fel kérdést, csupán annyit mondott, hogy nem dolgoztak ki határidőket és a döntéseket Peking (TASZSZ) A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormányai megállapodásának megfele­lően Pekingben hétfőn meg­kezdődtek a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kor­mányküldöttségeinek tárgya­lásai. A tárgyalásokon szovjet részről részt vesznek: V, V. Kuznvecov, a kormánykül­döttség vezetője, V. A. Matro­tovabbra is esetről esetre hoz­zák meg. Ugyancsak az amerikai saj­tóban egyre több találgatás lát napvilágot arról, hogy a Fehér Ház tanácsadói na­gyobb arányú csapalvissza- vonással kapcsolatos terve­ken dolgoznak, illetve egyol­dalú tűzszünet meghirdetését indítványozzák. Flora Lewis a Washington Postban szomba­ton azt írta, hogy az elnök utasítást adott a Pentagon­nak, dolgozzon ki terveket háromszázezer amerikai kato­na 1970-ben történő kivoná­sára. Az újságíró szerint Ni­xon ezt november 3-ra beje­lentett beszédében közli majd a néppel. szerv, a küldöttség helyette* \ezetője; a küldöttség tagjai? M. T. Antaskevics, A. D. Dub- rovszklj, A. I. Jelizavetyin, J. N. Naszinovszkij, Sz. I. Reb- jatkin, Sz. L. Tyihvinszkij. Kínai részről: Csiao Kuan- hua a kormányküldöttség ve­zetője, Caj Cseng-ven, a kül­döttség helyettes vezetője. A küldöttség tagjai: Jü Csan, Caj Hung-csiang, An Hu-aj, Csang Ven-csin, Vang Pu- cang, Vang Csin-csing. Megbeszélések a közel-keleti helyzetről Észak-Írország A megbeszéléseken — je­lenti a MENA a hírügynoks g -r- szó esett az amerikai kor­mánynak a Biztonsági Tanács 1967 november 22-i határoza­tával kapcsolatos álláspontjá­ról is. Abba Eban izraeli külügy­miniszter hétfőn sajtóérte­kezletet tartott Jeruzsálem­ben. Mondanivalójának kö­zéppontjában az a fenyegetés állott, hogy Izrael felülvizs­gálja az ENSZ-szel kapcso­latban eddig tanúsított maga­tartását. amennyiben Szíriát felveszik a Biztonsági Tanács nem állandó tagjainak sorába. Az északír határtól mind­össze egy mérföldnyire fek­vő Ballyshannon városban hétfőn hajnalbq,n egyelőre is­meretlen tettesek megpróbál­ták felrobbantani a város ví­zi erőművét, a robbanóanyag* nak szerencsére csak egy ré­sze detonált, s igv a szabó- tőröknek csak az erőmű transzformátorállomásában si­került komoly kárt okozni. A rendőrség a merő«ylők egyi­két a helyszínen súlyosan sebesült és eszméletlen álla­potban megtalálta. Hugh Moore, Észak-Iror- szág Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára nyilatkozatot adott a Pravda különtudósítójának.' Az interjú a moszkvai lap hétfői számában jelent meg. Moore elmondotta, hogy az észak-irországj helyzet mind­addig robbanásveszélyes ma. rád, amíg a brit imperializ­mus fenntartja az ország mesterséges kettéosztottságát, S amíg Észak-Irorszógban ha­talmon marad az unionista párt antidemokratikus és népellenes kormánya. Nixon—Vietnam Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter hétfőn kü- lön-külön találkozott a Szov­jetunió, Nagy-Britannia és Franciaország kairói nagykö­vetével. Riad kifejtette tárgyaló partnereinek, hogy a wa­shingtoni kormánynak az az álláspontja, amely szerint az izraeli hadsereg kötelékében szolgáló amerikaiak kettős ál­lampolgárságot kaphatnak, rendkívül veszélyes, s súlyos következményeket vonhat maga után. A hét végén elrendelt szesz- tilalomnak tulajdonítják a nyugati hírügynökségek azt a tényt, hogy két hónap óta a legnyugodtabb vikend kö­szöntött szombat—vasárnap Észak-Irország fővárosára. Magyar partizánok a kárpátaljai harcokban Mihajio Babidorics: 4. Védőállást foglaltak a martineci hegyek déli szik­láin, az erdő csendjében, a viharok által háromszögbe döntött tölgyek mögött. A se­besült Oroszt és Lackót el­rejtették, gallyakkal takarták be őket Mindannyian elhe­lyezkedtek, A következő órákban sem­mi jele nem mutatkozott a fasiszták közeledésének. Az erdő mélyéből hirtelen hosz- szú géppisztolysorozat kele­péit fel — Mi lehet ez? — kérdez­te Sós a parancsnokra pil­lantva. — Talán Usztáék kevered­tek harcba?... Harc azonban nem volt. A géppisztoly, ahogy megszó­lalt el is hallgatott Az eltűnt ejtőernyősök ke­resésére indult kutatók is visszatértéit. Nem találtak meg senkit. Leültek p'hqnni. A közelben gallyropogás hal­latszott. A desszantosok fel- ugráltak és a fák mögé rej­tőztek. Amit ezután láttak. alaposan meghökkentette őket. Magyar katonák buk­kantak rájuk. Lehettek vagy százan. De ami ennél is rosszabb volt, hogy a bün­tetőalakulat már előbb ész­revette a desszantosokat. Jól látták, hogy a partizánok itt bolyongnak, keresgélnek valamit, s várták, hogy ma­guktól a katonák kezébe kerülnek. Alighanem elveszt­hették türelmüket, s a tiszt­jük kiabálni kezdett: — Adjátok meg magato­kat! Körül vagytok kerítve és élve nein kerültök ki in­nen. Aki ellenállás nélkül megadja magát, annak ga­rantáljuk az életét A desszantosok nem moz­dultak. Megállt« a katonák is. — öt perc gondolkodási időt adok, de egy lépést se tegyetek. És gondoljatok ar­ra, hogy Kotelnyikov és Giadcsenko már okosabbak voltak, mint ti. Őket már meggyőztük... Mintha elektromos áram sújtottá volna a desszanto­sokat. Tehát Szása és Szer- gej már a kezükben van. Hogy történhetett?... Fordította: Szilágyi Szabolcs Kodak a társára pillantott. — Meg kell adni magun­kat. Nincs más kiút. — Megbolondultál? De Rodák már nem hallot­ta ezt. Gyorsan elindult a katonák felé. — Vissza, áruló! Megöllek! — kiáltott fel Páló. Rodák egy fa mögé vető­dött, majd odafutott a bün­tetőosztaghoz. A sorozat, amit a nyomába eresztett, nem ta­lálta el. Szerencséjére a bük, kök eltakarták a gyáva fic­kó hátát. Páló hátraugrott. Sikerült visszafutnia a desz- szantosokhoz. A parancsnok meghallgatta a jelentését és ijesztő ór-nv jelent meg ma­gas homlokán. Erejét összeszedte, felemel­kedett és magához hívott mindenkit. — Egy óránk van. Pihenje­tek. A harcot itt vesszük fel. sehová se menjetek. Az áruló Rodák idehozza a megszálló­kat De azt nem tudja, hol vagyunk mi Ezért beássuk magunkat és úgy álcázunk, hogy a fasiszták nem talál­nak ránk. Tüzelés csak pa­rancsra és csak célzással! Minek üdvözöljünk mi egye­dül9 Kitartunk, vagy legfel­jebb drágán adjuk az életün­ket. A büntetőosztag nem adott egy órát a partizánoknak. A hegyoldalban közelítettek. Priscsepa elsőként látta meg őket távcsövével. Parancsot adott, hogy azonnal húzzák az ő vonalába a második géppuskát. Lélegzetvisszafojtva vára­koztak. A honvédek oldalról közelítettek. A lövés meglepetésszerűen hatott, célba talált, úgy hogy a megszállók gyorsan leugrál­tak a hegyoldalról és nem tudtak leadni egyetlen lövést sem. Az előbbi helyen holt­testek és sebesültek marad­tak. A büntetőosztagosok Jóko­ra távolságra rejtőzve a par­tizánoktól, körülnéztek. A tűzszünetben oldalról kiáltás hallatszott, eleinte érthetet­len, majd kivehető szavak: — Priscsepa parancsnok. Maruszja, adjátok meg ma­gatokat Körül vagytok kerít­ve. Hamarosan végetek lesz. ha nem adjátok meg maga­tokat — Lám, Rodák milyen Jól bemutatott minket — szó­lalt meg Priscsepa. — En­gem és Maruszját. A viszont­látást majd mindjárt meglát- juk... A kiabáló Ródák elh*allga- tott. A büntetőosztagosok tudták, hogy a partizánok jó néhányszor kevesebben van­nak, s azt is, hogy kévés a lőszerük, hogy a sebesülteket nem tudják szállítani, ezért taktikát változtattak. Tervük szemmel láthatólag a követke­ző volt: rákényszerítették a partizánokat, hogy pazarol­ják el töltényüket és akkor majd könnyedén elfoghatják őket A fák, bokrok mögé rejtőzve kúsztak a parti­zánok felé, egyszer-egysxer tüzeltek géppisztolyaikból, karabélyaikból. Az árkaikba jól elrejtőzött partizánok ritkásan helyezkedtek el. Tudták, hogy őket ezúttal csak a hidegvérű tartózkodás és a kitartás menti meg, s minden lövésük meg­ritkítja a horthysták sorait. Mégis egyre közeledtek a fa­siszták, s az ő helyzetük is nehezedett; a fák mögött nyomultak előre, tehát biz­tonságban voltak. Egyszer csak a tiszt felegyenesedett és teli tüdővel kiáltotta: — Honvédek, előre! Géppuskasorozat felelt ne­ki, megingott, két bizonyta­lan lépést tett, karjait ráfon­ta egy bükk törzsére, s a fa tövébe hullott. Parancsára vagy tíz katona ugrott fel, de a géppuska- és géppisz­tolysorozatok ismét a föld- hite kényszerítették őket A nap nyugat felé hajlott már. A büntetőosztagosok bár veszteséget szenvedtek, nem adták fel állásaikat, to­vábbra is lövöldöztek és az erősítést várták, melyért már küldött valakit a tiszt Az illető azonban Úszta csoport­jába ütközött, amely épp a harc színhelyére igyekezett. Ez pedig él is döntötte a küzdelem kimenetelét. Amikór elcsendesedett a lövöldözés és az erdő fölött sűrűsödött a sötétség, Pris- csepa és Úszta csapatai ősz- szetalálkoztak. Felszedték a sebesülteket és elhagyták a martineci sziklákat. A napi számvetésnél elszo­morodtak. A két csoportban mindössze huszonkilenc em­ber maradt, s közülük is öten súlyos sebesültek, akik önálló mozgásra képtelenek voltak. A nap harcaiban el­szenvedett töltény- és gránát­veszteség gyakorlatilag harc- képtelenné tette Priscsepa csapatát. De tanakodásra nem volt idő. Másnap eljön a lövöldözés helyére a bünte­tőosztag, el kellett menniük innen. Úszta egy kockázatos, de szellemes tervet javasolt: a csapatokat el kell vezetni a hegyek között és Szmologo- vici mellett le kell ereszked­ni. Lent az erdőkön át foly­tatják a hajtóvadászatot a megszállók, s megörülnek majd az ejtőernyőknek, ame­lyeket az orruk elé helyez nek a partizánok. Amikor pedig a hajtóvadászat abba marad az erdőkben, rejtek helyet találnak ott a parti­zánok. A terv szerencsésnek lát szott és megkímélte a desz szántásokat a nagyobb keile metlenségektől. Augusztu: végén visszatértek tehát a; erdőbe és tábórt vertek ; Buzsórán. Kijévben türeimetlenti vártáit Priscsepa rádióüzene tét Végre meg is érkezett ; Buzsoráról. Mindössze ég; riasztó, szomorú hangú vá lasz jött: (Folytatjuk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents