Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
t tmá WELET-MAGYARORSZAG » Egy hét a világpolitikában KÖZLEMÉNY A DÉL-VIETNAMI NEMZETI FELSZABADITASI FRONT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÉS A DÉL-VIETNAMI KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES FORRADALMI KORMÁNYA KÜLDÖTTSÉGÉNEK MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSÁRÓL Moratórium... Csak az Idősebb nemzedék tagjai emlékezhetnek a tőkés rend e kereskedelmi kifejezésére, amely haladékot jelent, különösen a fizetési kötelezettség teljesítésének elhalasztását. A vietnami háború ellen kialakult amerikai tömegmozgalom „moratórium napnak” keresztelte el az október 15-re országszerte kitűzött tüntetést. Mintegy jelezve, hogy lejárt az a haladék, amelyet ez év elején Nixon, az új elnök, elméletben megkaphatott a vietnami háború befejezését célzó új politika megfogalmazására, új intézkedéseinek meghozatalára. Minden eddiginél nagyobb arányú volt a vietnami háború amerikai ellenzőinek megmozdulása. Egyes amerikai „hazafias szervezetek” megpróbáltkoztak ellentüntetésekkel is, így le lehetett mérni, hogy ma már kevesebben vannak az Egyesült Államokban, akik nyiltan kiállnak a háború folytatása mellett, mint azok, akik — természetesen több kockázatot vállalva! — a háború befejezéséért szállnak síkra. A két tábor között még tekintélyes tömegek ingadoznak. A mai habozok közül minden bizonynyal nemsokára sokan sorakoznak fel a háború ellenzőinek táborába, s ekkor nehezedik majd olyan nyomás az amerikai vezető körökre, amely elől már nem tudnak kitérni... Nixon most szinte provokatív módon utasította vissza a tüntetés alapkövetelését és csupán annyit jelentett be, hogy november 3-án, televízióbeszédben ismerteti álláspontját a vietnami válságról. Az amerikai hivatalos véleményt addig Laird hadügyminiszter úgy fogalmazta meg, hogy az Egyesült Államok „két év leforgása alatt” vonhatja ki minden harcoló alakulatát, azaz hozzávetőleg 350 000 katonáját Dél-Vietnamból...”-A héten Párizsban lezajlott a Vietnammal foglalkozó négyes értekezletnek immár 38. ülése, ez is eredménytelen maradt, mint az előzőek. Ugyanakkor a dél-vietnami hadszíntéren viszonylagos nyugalomról, a harcok hevességének alábbhagyásáról számolnak be a hírügynökségek. Még a vietnami kérdéscsoportba illik a svéd—amerikai kapcsolatok további romlása. Svédország, amely 40 millió dolláros gazdasági segítséget szándékozik adni a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak s amely a héten további, Dél-Vietnamból odaszökött amerikai katonának adott menedékjogot, magára vonta az Egyesült Államok haragját Ennek az amerikai külügyminisztérium úgy adott kifejezést, hogy közölte: felülvizsgálják a svéd vállalatoknak nyújtott amerikai hiteleket A világ másik feszültség- gócában, a Közel-Keleten a fegyveres összetűzések folytatódnak, ugyanakkor tovább tart a nyilatkozatok és ellennyilatkozatok, magyarázkodá- sok és cáfolatok özöne az úgynevezett „rhodosi formula” alkalmazhatósága vagy lehetetlen volta körül. Még az első arab—izraeli háború végén 1949 februárjában történt, hogy Rhodos görög sziget egy luxusszállójában ösz- szejöttek az érdekelt arab országok és Izrael képviselői, valamint Ralph Bunche, az ENSZ által kiküldött közvetítő. A szálloda különböző emeletein megszállt delegációk Bunche útján léptek érintkezésbe egymással, így állapodtak meg a fegyverszünet feltételeiben, anélkül, hogy egy szót is váltottak volna közvetlenül egymással. A „rhodosi formula” mostani felemlegetése kapcsán nyugati részről azt remélik, hogy a svéd Jarringnak hasonló közvetítésre nyílhatnék alkalma. Az Egyesült Arab Köztársaság hivatalos helyein értésre adták, hogy mindenekelőtt a Biztonsági Tanács emlékezetes, 1967. november 22-i határozatát kell Izraelnek végrehajtania, kivonulnia a megszállott területekről. A közel-keleti problémakör egyike volt azoknak a témáknak, amelyekben Schumann francia külügyminiszter moszkvai eszmecseréi . során egyetértett szovjet; vendéglátóival. Hasonlóan közel áll a szovjet és a francia álláspont. a világpolitika számos más kérdésében is. Az euró-' pai béke és biztonság dolgában ugyancsak bizonyos közeledés mutatkozott a szovjet és a francia vélemény között. Schumann közölte, hogy jövőre Pompidou köztársasági elnök is ellátogat Moszkvába, a szovjet vezetőknek: Brezs- nyevrtek, Kosziginnek és Pod- gornijnak pedig meghívást nyújtott át franciaországi látogatásra. A Szovjetunió és Franciaország gazdasági kapcsolatait, árucseréjét, technikai együttműködését az úgynevezett „nagybizottság” ülésén tekintették át, amelyen részt vett Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter is. Megállapodtak az árucserének öt év alatti megduplázásában, a kooperáció további kiszélesítésében. Az európai béke és biztonság kérdései, az összeurópai értekezlet előkészítésének problémái szerepeltek a héten annak a megbeszélésnek a napirendjén is, amelyet Helsinkiben, a tervezett konferencia leepdő színhelyén Podgomij szovjet államfő folytatott Kekkonen elnökkel. Szorosan hozzátartozik a jövő Európájához, hogy milyen álláspontra helyezkedik az új nyugatnémet kormány, amelynek megválasztására, kijelölésére a jövő hét elején kefül sor. Willy Brandt szociáldemokratái és Walter Scheel szabad demokratái az ellenzékbe szoruló Kiesinger-' féle kereszténydemokraták és Strauss-féle keresztény-szo- ciálisok minden támadása ellenére folytatják a „kiskoalí- ció” kormányának összeállítását, programjának egybehangolását. Csehszlovákia parlamentje, a szövetségi gyűlés, illetve ennek két háza, a népi gyűlés és a nemzetek gyűlése a héten összeült. Személyi változásokat hajtottak végre, így visszahívták Alexander Dub- ceket és Josef Smrkovskyt a szövetségi gyűlés elnöki, illetve alelnöki tisztéből, helyükbe D. Hanest és Sonja Pennigarovát választották. A parlament előtt Oldrich Cer- nik miniszterelnök ismertette a kormány programnyilatkozatát, ezután a szövetségi gyűlés bizalmat szavazott a kormánynak. A diplomáciai krónika ezen a héten számos magyar vonatkozású eseményt rögzíthet: Budapesten járt dr. Julius Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztársaság elnöke, hazánkba látogatott a DNFF és a Dél-vietnami jKöztársa- ság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttsége, vendégünk a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének delegációja, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában, magyar—olasz konzuli egyezményt írtak alá Rómában, magyar—nyugatnémet megállapodás jött létre a vízumkiadás ügyében és még így sorolhatnék tovább. Mindez a magyar külpolitika aktivitását mutatja. 1 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a forradalmi munkásparaszt kormánynak a meghívására Tran Buu Kiemnek, a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front Központi Bizottsága elnöksége tagjának, a Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya államminiszterének vezetésével október 12. és 17. között hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttsége. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és az ideiglenes forradalmi kormány küldöttségét fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Itt-tar- tózkodása során a küldöttség szolidaritási megnyilvánulások, fővárosi és vidéki látogatások keretében találkozott a magyar dolgozók képviselőivel. A küldöttség látogatásakor megbeszélésekre került sor a magyar és a dél-vietnami fél között.. Magyar részről a megbeszéléseken részt vett Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikái Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, dr. Ajtai Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bugár János- né, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárhelyettese és Erdélyi Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja,’ külügyminiszter-helyettes ; vietnami részről Tran Buu Kiem, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának államminisztere, Nguyen Dinh Chi asszony, a Dél-vietnami Köztársaság 1 ideiglenes forradalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület tagja, Hoang Bich /Son, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A tárgyalásokon a magyar fél tájékoztatást adott a magyar nép szocialista építőmunkájáról, a Vietnam megsegítésére kibontakozott országos mozgalomról. A magyar fél ismételten teljes támogatásáról és szolidaritásáról biztosította a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot és a Délvietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát. A két küldöttség egyetértőén megállapította: az ideiglenes forradalmi kormány — a dél-vietnami nép egyetlen törvényes képviselőjének — megalakulása Dél-Vietnam népének azt a szilárd elszántságát fejezi ki. hogy tovább küzd önrendelkezési jogáért, függetlenségéért, szu- verénitásáért, hazája egyesítéséért. Magyar részről szívből üdvözlik Dél-Vietnam népének az amerikai agresszo- rok és bábjaik elleni harcában elért ragyogó sikereit. A küldöttségek határozottan elítélik a Nixon-kor- mányzatnak a vietnami intervenció és agresszió folytatására, a katonai megszállás állandósítására irányuló mesterkedéseit. Megállapították: a párizsi tárgyalások egy helyben topogásának oka abban van, hogy az amerikaiak az „erő helyzetéből” akarnak tárgyalni és ezért a vietnami kérdés politikai rendezésének szabotálására törekszenek. Az Egyesült Államok változatlanul támogatja a saigoni bábrezsimet és makacsul ragaszkodik az un. kétoldalú csapatkivonások szólamához, ami nyilvánvalóan ellentétben áll a vietnami nép alapvető érdekeivel. Ezen a helyzeten nem változtat az sem. hogy az amerikai kormány — a látszat kedvéért, hazai és a nemzetközi közvélemény félrevezetése céljából —, korlátozott létszámú csapat- kivonásokat jelentett be. Ezek az intézkedések nem jelentenek változást a Dél-Vietnarrvban tartózkodó mintegy fél- milliónyi amerikai agresszió* hadsereg katonai erejében. A két küldöttség mély meggyőződése, hogy a vietnami kérdés végleges rendezése csakis a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya 10 pontos politikai programja, illetve a Vietnami Demokratikus Köztársaság 4 pontos javaslata alapján, az 1954-es genfi egyezmények szellemében lehetséges. A magyar fél követeli, hogy az amerikai és a csatlós államok csapatai haladéktalanul, teljesen és minden feltétel nélkül, véglegesen hagyják el Dél-Vietnam területét, szüntessenek be mindennemű agresszív tevékenységet a Dél-vietnami Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ismételten hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköz* ársaság és a magyar nép a jövőben is hathatós segítséget és támogatást nyúlt Dél-Vietnam népének a végső győzelem kivívásáért, a független, demokratikus Dél-Vietnam megteremtéséért, Vietnam békés egyesítésének megvalósításáért folytatott igazságos harcához. A dél-vietnami küldöttség nagyra értékelte a harcoló vietnami nép támogatására Magyarországon kibontakozott társadalmi méretű szolidaritási mozgalmat, amely cselekvőén hozzájárul Dél- Vietnam népének győzelmeihez. A felek örömmel állapították meg, hogy napról napra mélyül és erősödik a két kormány és a két nép közötti együttműködés és testvéri barátság. Ennek jelképe és újabb fontos állomása volt a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága és a Délvietnami 1 Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya küldöttségének eredményes magyarországi látogatása. A felek kifejezésre juttatták, hogy készek a kapcsolatok további fejlesztésére mindkét fél, a társadalmi haladás, a béke, a függetlenség és a demokrácia erőinek javára. Magyar partizánok a kárpátaljai harcokban Mihajlo Babidorics: 3. 1944. júliusának végén a partizán desszantosok kiképzési központját Rovnoból Ki- jev közelébe helyezték át, a szvjátisinói kerületbe. Az áthelyezett iskolát, amely a háború előtt gyermekzajtól volt hangos, most különböző nyelvű, tarka öltözetű emberek beszéde töltötte meg. Voltak itt német, magyar, román, olasz katonai egyenruhák, de mindnyájukat ugyanaz a türelmetlenség vezérelte. A fasiszták nyugat felé vonultak vissza, s a harcosok harcra vágytak, sürgették a parancsnokságot. A parancsnokok pedig tudták az ütemet, a rendet.., Július 25-én Iván Priscse- Pa és fiai ünnepi szemlét tartottak. A desszantosok azonnal tudták, hogy ma rajtuk a sor — Priscsepa emberei beesőn, agolták holmijukat. összehajtogatták ejtőernyőiket, s parancsra vártak ö pedig, a mindnyájuknál egy fejjel magasabb, széles vállú férfi mindenkit türelmesen körbeforgatott. s meggyőződött róla’ felké- szültek-e a repüléshez. A desszantosok örültek, hogy parancsnokuk tapasztalt partizán. Priscsepa majdnem az egész háborút az ellenség hátországában töltötte J. Korotcsenno és Szalai M. egységeiben. Ilyen parancsnokok mellett magabiztosságot és bátorságot tanulhat az ember. Nos, elérkezett a pillanat. Beültek a repülőgépbe. Felberregtek a motorok, megremegett a gép. Még egy perc és félkört írtak le a főváros felett, elbúcsúztak a szeretett helytől, s a Kárpátok felé vették az irányt. A vezérgépen repült Iván Priscsepa, Mária Hajló és Szergej Ko- telnyikov rádiósok, Dmitro Usakov felcser, Petro Cim- baliszt és Mikola Szuharev aknászok, Joszif Jurík, Izidor Lebovics, Alekszandr Gladcsenko, Pelyvás András és Sós Géza harcosok. A második gép fedélzetén ült Bor- gedi Balázs, a csapat komisz- szárja, Iván Tatanyenko törzsfőnök, Anatolij Szajfu- lin felderítő parancsnokhelyettes, valamint Alekszandr Szirij, Salamon István, Bor- nu Lajos, Ulicsini Lajos, Hássz Imre, Gál József, Suer Fordította: Szilágyi Szabolcs Ferenc és Szabó József. A harmadik repülőgép Úszta Gyula csapatához vitte az erősítést — a csapatnak azt a’ részét, amely nem tudott augusztus 7-én odarepülni. Itt volt Hamburger (Horváth) Sándor komisszár, Kövecses Ferenc, Müller György, Izraesz Miklós, Székely Károly, Páló Ferenc, Borbély Béla, Orosz Imre és Lackó Imre. Ügy tűnt, mintha az idők végtelenje óta repülnének. — Tábortüzek! — kiáltotta valaki és mindnyájan odafigyeltek. Előlépett a hajózótiszt Megnyomta a csengőt Petro Cimbaliszt kifordult az ajtón Utána Priscsepa, Hajló, Sós... Pillanatok alatt kiürült a gép, tett egy fordulatot és eltűnt a horizont mögött. A második repülő pilótáinak nem volt szabad szem elől téveszteniük a vezérgépet, tartaniuk kellett a kapcsolatot.^ A harmadik gép is az előzőek irányához csatlakozott. Amikor a vezérgép kidobálta az ejtőernyősöket és jelt adott, a második gép ajtaját is kinyitották. Hássz Imre, aki a sorban az első volt, egy pillanatra zavarba jött és meghúzta a kioldót, bár minden desszantos ejtőernyője be volt akasztva és speciális kioldóval volt ellátva. Arra jól ügyeltek, ki az, aki először ugrik az ejtőernyősök közül. Hássz a tar- talékgyűrüt rántotta meg és ernyője kiesett. A desszantos elvesztette egyensúlyát és végigcsúszott a fedélzeten. A légnyomás meglökte és visz- szanyomta a gépbe. Az ejtőernyő végigsiklott a borítólemezen és a gép farkához csapódott. A repülő olyany- nyira megrázkódott, hogy a desszantot nem lehetett folytatni. A gép elvesztette egyensúlyát. Zuhanni kezdett Az ugráshoz már felkészült ejtőernyősök kivetették magukat az ajtón. Egymásra ugráltak, s nem tudtak kibontakozni. A gép lezuhant. A pilótáknak még volt idejük közölni a harmadik géppel a szerencsétlenség okát, kilátástalan kísérletet tettek, hogy a gépet kivezessék a hegycsúcsok közül.. De az már nem teljesítette akaratukat... Priscsepa desszantosai már ernyőiket hajtogatták, kiáltoztak egymásnak, keresgélték társaikat, amikor hirtelen szörnyű robbanás hallatszott és lángnyelvek szökő- kútja emelkedett az égbolt felé. Majd egy másik robbanás. A benzlntartállyai együtt felrobbant ötszáz gránát és patron. A gép maradványai ezernyi irányba röppentek szét. A tűz fénye megvilágította a környéket, felfedve a desszant tartózkodási helyét. A katasztrófa alkalmával a gép személyzetének négy tagja és tizenegy desszantos halt meg: Iván Tatjanyenko, Anatolij Szajfulin, Borgedi Balázs, Alekszandr Szirij, Salamon István, Bornu Lajos, Ulicsini Lajos, Hássz Imre, S»er Ferenc, Szabó József és Gál József. A desszant sikertelen volt. A vezérgép átrepült a tábortűz felett és a partizánokat a szamiszinyi erdő tisztába mögött messze innen dobálta ki. Cimbaliszt egy bükkfa csúcsára esett, megütötte magát és elvesztette eszméletét. Társai csak hajnalra találtak rá, s leszedték a sebesültet a fáróL Priscsepa ernyője két fa közé akadt és a parancsnok úgy függött ott, mint egy hintán. Géppisztolya és térképtáskája után tapogatott. Nem voltak sehol, akkor szakadhattak le róla, amikor az ágak közé pottyant. Megma radt viszont a karabélya és rakétapisztolya. Jelt adott a gyülekezésre, levagdosta az ágakat és egy gyökérre zu hant. Amikor a jelre Hajló és Sós odafutottak a parancsnokhoz, az mozdulatlanul feküdt, s szájából vér csordogált. Sós vizet szerzett, felültették a parancsnokot, de nem tudott felkelni. Reggelig a rádiós és a harcos váltották egymást mellette. Lassan gyülekeztek a többiek is. Páló, Borbély, Siller, és Szuharev hordágyon hozták Oroszt és Lackót. Mindketten eltörték a lábukat. A parancsnok megszemlélte embereit. A gyülekezőre a csoportnak csupán a fele érkezett meg. Fe] akart kelni, de az erős fájdalom újra a földhöz kényszerítette. Chru baliszt és Usakov odaugrott tak, felemelték parancsnokív kai. — Keresni kell őket. Nem lehet, hogy a csoport fele el* esett... Átfésülni az erdőt... — adta ki a parancsot és újra és elgyengítette fel-feltá* madó fájdalma. A kutatásra küldött des», szantosok végre összetalálkoztak Úszta partizánjaivaL Amikor odaértek ők is FTis* csepához, a parancsnok sápadtan, kínok között csupán ennyit mondott’ — A találkozás létrejött— Nem mondom. Csodálatos. Rosszabb helyet nem tudtatok kiválasztani?... .. A nap kivillant a fák ágai közül. Felkelt és mele* gével elárasztotta a földet éa a partizánokat. Harcra fel! A desszantosok nem jutofci tak messzire a földet érés hat lyétől A kiküldött terepkiv tatók az üldözők közeledésének hírével tértek vissza: különböző irányból megszállók közelednek. A repülőgép katasztrófája, a robbanás alaposan felhívta a figyelmet rájuk. Rejtekhely keresése és a s.ebesültszállítás reménytelen volt. Fel kellett venni a harcot (Folytatjuk) m. m
