Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-09 / 208. szám
iMÖ szeptember 9‘. KÉLET-M A GY ARÓRSZA ff S. olda! ,A TOKA/I CSÚSZIK, A FORINT ÚSZIK4 Szabolcsi szemmel a Budapesti Őszi Vásáron „A xtsem árulták el. HOGY KIK VOLTAK...*4 Ha a krónikás minden sajtótájékoztatón részt venne, nem is nézhetné a vásárt. Mindennap tucatnyi van. A kiállítók igazán mindent megtesznek a propagandáért. Prospektus is van bőven. A képes papírt gyűjtő diákok már rogyadoznak az áruismertető nyomtatványok súlya alatt. De a Zománcipari Müvek igen jó sajtóértekez- IeFén és prospektusain kívül a vevőnek tart gyűlést: állandó tolongás van újfajta, cserépkályhává bővült olajkályháik előtt * A másik nagy tolongás a búlorpaviionok körül alakult ki. Érthető: akinek pénze volt rá, sem juthatott megfelelő bútorhoz sok ideje. Nos, a kiállítók is igyekeztek, de véleményünk szerint — a vásár; ók kinyitott pénztárcáit néz- \e, — egész készletük elfogy •• vásár alatt. Itt találkoztunk az első „szabolcsi” ügyességgel. A Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat egy fővárosi raktárba százhúsz darabot vitt fel a könnyen kezelhető, újszerű „Nyírség” heverőbői. Mire búcsút vettünk az állandóan új vevőket vonzó faipari egyesülési pavilontól, már felét el is adták. * Általában a bemutatás módja nagyon sokat számít. Láttunk motorcsónakot, amely pusztán azzal, hogy forgott egy kis „mini" forgószínpadon, a nézők — és vá- gyakozók — ezrét vonzotta fist láttunk igen jó terméket — például a Nyíregyházi Vas- és Gépipari Ktsz kalapácsos darálóját — melyet nagy Ívben került el mindenki, mivel sem nem magyarázta senki, és nem olyan helyen volt, ahol érdeklődni lehessen utána. A nagy KÖZÉRT-ben viszont, ahol az élelmiszerválaszték orgiája dúlt, egy gombostűt sem lehet leejteni reggeltől estig. Mindjárt a bejáratnál — úgy gondoljuk — megtaláltuk a magyarázatát annak is, miért nem volt mátészalkai dobozos tejszínhab Nyíregyházán szombaton. Papp Irén kiszolgáló, a KÖZÉRT bejára- tánál elmondotta, hogy reggel óta már negyedszer rakja tele velük a pultokat, de jóformán, mire kirakja, már elfogy. (örüljünk hát a dobozolt mátészalkai tejszínhab vásári sikerének?) * Túrós Emillel, a Magyar Szakácsok Szövetségének alel- nökével ültük végig az Országos Nőtanács és a Fogyasztók Tanácsa felkérésére rendezett főzési bemutatót. Száz személyre van terítve a 42-es pavilonban. Surmovszky Leó mesterszakács bemutatja egy tűzhelyen, hogyan kell elké- svteni a konzerv és fagyasztóit ételeket. Utána díjmentesen kóstolót szolgálnak fel a bemutatott ételből. A szakácskönyvíró alelnök nemrég járt Szabolcsban és érdeklődik, épül-e az Aranyszarvas, főzünk-e többször Krúdy kedvenc ételeiből, milyen lesz az idei Nyírségi ősz. * Divatbemutató a Petőfi- csarnokban. A nők viseletében eluralkodott a műbőr Műbőr kötényruhák, — nem is drágák — harcolnak a népszerűségért. (A pulóverek, melyeket be sem jelentenek, mindig több tapsot kapnak.) A férfimanökeneken csupa szabolcsi cipő. (Ezt bejelentik). Oj műanyagok teszik olcsóbbá a rangos öltözködést. Tetszett a fémszálas ruha, — s nemcsak nekünk — éz az apró, ízléses hímzések az estélyiken, sújtások a fel öltőkön. Ä szabolcsi női cipőket régen nem kell félteni a népszerűségtől. Ez bebizonyosodott a rakamazi cipészek vitrinje előtt, ahol a nők egymásnak adták át a nézelődésre vaió helyet Emberségből vizs A Nyíregyházi Palma G tmtgyár nyári cikkei ízléses környezetben hívogatják a kereskedelem illetékeseit a jövő nyári rendelésekre. A Rakamazi Cipész Ktsz vitrinje előtt sorfalat állnak a fiatal nőik. — Még sötét volt akkor hajnalban, amikor a kórházból a véradóállomásra át mentünk a nővérrel. Vér kellett a férjemnek, nullás, nagyon sok. De ott összesen csak négy palackkal volt. A visszaemlékezés a halál ellen folytatott küzdelemre a feleségnek ugyanolyan fájdalmas. mint a betegnek, hiszen nem sok idő hiányzik már a két évtizedből, amit egymás oldalán töltött Felföl di István és felesége. Bár a beteg akar mindenről beszámolni, felesége itt-ott átveszi a szót. Most még a beszéd is fárasztó. Küzdelem az életért Állandóan kigombolt pénztárcájú vevők állnak a Kis várdai Bútor és Faipari Vállalat könnyen kezelhető „Nyírség” heverője előtt. Nem lehet szó nélkül hagyni a MOFÉM kellemes csalódását, amikor kávéfőzői helyett külön gyorskocsit kellett indítani haza, mert tízezrek veszik harminc forintért három különféle műanyagedényből összeállított csomagjukat. És a Beton- és Vasbeton- ipari Művek hétvégi házát — téglából, barátságos kis kandallószerű tűzhellyel, zuhanyozóval, három fekvőhellyel, 39 400 forintért, azon nal megrendelhetően. Tizenkét vevő ült benn az üzletkötő helyen — köztük három szabolcsi, — de csak azért, mert ennyinek jutott szék és hely. A többi kint várt sorára, * Szép és hangulatos az őszi Vásár, régen hiányzó szín foltja életünknek. Persze, forint kell hozzá. Az apró ügyetlenségeket, reméljük, még a vásár végéig, vagy azután, kiigazítják. Hiszen egyrészt erre való a vásár, Egy kicsit vetélkedő íze is v an. És ez a jó. Gesztelyi Nagy Zoltán és Elek Emil riportja — Akkor indult meg az igazi küzdelem, amikor azon a négy palack véren kívül más segítség nem volt. A több, mint 4 és fél liter vérveszteséget pótolni, s ezzel Felföldi Istvánt családjának és munkatársainak visz- szaadnl az orvosok és az apó lók minden erőfeszítése kevés lett volna. Az évek óta beteg gyomor megoperálását azonnal el kellett végezni. A feleség makacsul fogott bele a küzdelembe férje életének megmentéséért. Hajnal ban már a kórházban volt, reggel nyolc óra előtt már otthon, Nagyhalászban a telefon mellett leste, hogy a kismutató a nyolcashoz közeledjen, és telefonálhasson férje munkahelyére Nyíregyházára, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalathoz. A műtétet véggáztak a munkatársak: JELESRE ző adjunktus tanácsolta, hogy a munkatársaktól próbáljon nullás vért szerezni. Műhelyben és irodában pillanatokon belül szaladt végig a hír, nullás vért keresnek a véradóállomáson. Eleinte még azt sem tudták, hogy egyik munkatársuk életéről van szó. Szabó Lajos a vér adóállomás kartonjaiból kutatta fel a megfelelő vércsoportú gépjavító dolgozókat. Aztán sorra járta valameny- nyiüket. Az életmentő vérnek idejében kellett érkeznie. Perceken belül kocsiban ültek az első véradók. Aztán a második, majd a harmadik autó is megtelt, Fél kilenc lehetett. — Szobatársaim biztattak. Kötelező udvariasságnak tartottam : nem volt meggyőző a szavuk. Meggyógyulok — mondták. De én elkészültem. Megbirkóztam a gondolattal. Üzenetet hagytam a feleségemnek: a két kislányra vigyázzon. Felföldi István hangja meg el-elcsuklik. De tiltakozik; nem fárasztja a beszéd, sok mindent akar elmondani. vagytok!" — Amikor először felültem, siető embereket láttam az ablakból. Szeretteim volna utánuk kiáltani: boldogok vagytok, csak nem veszitek észre Milyen mélységeket, vagy magasságokat járt meg, csak ő tudhatja. Rózsaszín, fehér, piros szegfűk mindenfelé. Az egész szoba tele sötétzöld növényekkel. Jólesik rajtuk a szemnek megpihenni, megnyugod ni. Két könyv az asztalon. Mindketten most hagyták abba az olvasást. A feleség a diétás szakácskönyvet tanulmányozta: szükség lesz rá. A másik Hajnóczi Rózsa könyve a Bengáli tűz, A muii .a- társak küldték a betegnek. Erőtlen ujjai még nehezen tartják a vastag kötetet. Három napja jött haza a kórházból, de olvas mióta fel tud ülni az ágyban. Lassan lábadozik. — Napról napra jött a ver a vállalat dolgozóitól. Közvet lenül a nevemre A hátam mögött valami spontán szerkezet működtette az apró kis fogaskerekeket: az emb ri szeretet, ismeretlenül tisz -l- hetem csak őket emberségűkért, mert hiába kérdezgete o, azt sem árulták el, hogy kik voltak. rr Ok voltak, kilencen A gépjavító egyik irodájában beszélgetünk. Öl;, az életmentők szerények, elhárítanak minden szót. amivel a legutóbbi beteglátogató Felföldi István köszönetét tolmácsolja. Porkoláb Miklósné életét 15 évvel ezelőtt Ismeretlen véradó mentette meg F n* lékezetébe vésődött; így jelentkezett most is azonnal. Ez az ötödik véradása. A töö* biek között is vannak négyszeres-ötszörös véradók. Azt mondják, még a repülőtérről is jelentkeztek néhányan — segíteni S mert egyikük sem köszönetért tette, befejezésül hadd álljon itt egyszerűen — és olyan szerényen, ahogy ók beszéltek róla — annak a ki* lene munkatársnak a neve, akiknek vérével Felföldi István szívműködése újra megindult: Dávlda István, Dudás József, Juhász Ferenc, Kovács Sándor, Maróti András, Porkoláb Miklósné, Szabó Lajos, Virágh János. Viski Veronika. Baraksó Erzsébet tMinöséefi Hivatalba újonnan belépett bérelszámoló kollégámmal beültünk egy általam eléggé előnytelenül ismert étterembe. Pedig előzőleg hogy mondtam neki: — Te ezt a bor zadmányt lehető- leg mellőzzük. Itt a bécsi szeletet levélpapírnak lehetne használni. A pörkölt, mintha fáradtolajban úszna Az ital... Poszméh közbevágott : — Rá se ránts! Majd én megnevelem őket. Föllépés dolga az egész, figyelj rá, a lelkűket teszik ki. Csakugyan, rögtön két pincér is rohant az asztalunkhoz, holott nekem félórás or- dibálás után is csupán a hátukat mutatták. Az egyik, az ökölvívóképű, aki leg itóbb saját kezűleg akart felnya- 'ábolni, mert figyelmeztettem, hogy az ujját későn vette ki a levesből, — mintha orákulumot mondanánk, úgy hallgatta mihez van kedvünk. Barátom rendelkezett, én csupán undok képet vágtam hozzá. — Talán egy jó kis rántott halat tartárral, céklával. A pincér, akit az érzékenyebb lelkű s ugyanakkor erősebb öklű vendégek már többször kiüthettek, hízelegve mondta: — Egy kicsit várni kell, mert valakit ki kell szalajtani a Tiszára, hogy uraság- toknak frisset fogjanak, Addig talán valami itallal szolgálnánk... A szemem káp- rázott. Hiszen ettem én itt már olyan halat, hogv amit három héttel a tálalás előtt ránthattak ki. S közben a másik pincér az italos is, hogy lelkesedett ügyünkért. Akár egy összees küvő, cinkos szemhunyorítás- sal, suttogva mondta: — Még van egy árva, pókhálós palackom, az 1930-as évjáratú szürkebarátból. Fantasztikus! S igyanaz az ember micsoda savanyúvizet hozott ki nem is ittam meg, hazavittem, s azóta ecet be lyett azt öntözzük az uborkasalátára. Amíg az éttér mi részleg tettvett érdekünkben elalélva szopogat tűk a pazar itó- kát, majd rövidesen futólépésben szaladt hozzánk a szakács. Jött mutatni a halat, amiből kapjuk a szeleteket, s érdek lődött: megf©. lel-e. Meg, meg, ke- gyeskedtünk helyben hagyni választását. A hal igazán jó kiállású volt, ficánkos mozdulatai jelezték, nem sokkal előbb kerülhetett ebbe a kényszer- helyzetbe. Hát még, amikor feldolgozva elénk került. Mümmm. mümmm! Csak úgy beleolvadt a szánkba — elképedve fordultam Poszméhhez: — Dehát mi ez? Törzsvendég vagy itt, vagy mi a fene? — Ugyan, fél év. ben ha egyszer benézek. — Akkor az üzletvezető az édesapád. — A, azt se 'u- dom ki a góré. — Hát akkor? Csak van a dolognak valami nvitja. Poszméh köny- syedén legyintett. — Azért persze van! Ikertestvérem az ellenőrzési osztály vezetője. Fantasztikus, hogy mindenütt összetévesztenek vele. Nagy S. József
