Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

ÄRW. S2epfemSer 30. KELET-MAGYARORSZÄflf I. (AM Arassuk munkásfinneppé Ünnepelünk, ünnepre ké­szülünk. Negyedszázada sors­fordulónk, azóta legnagyobb nemzeti ünnepünk — április 4. Az egész ország, dolgozó népünk felszabadulásunk ju­bileumának méltó ünneplésé­re készül. Kitűzzük majd zászlóinkat, fejet hajtunk a hősök sírja előtt, adózunk emléküknek. De ünnepünk csak úgy lehet igazán teljes, ha munkásünneppé avatjuk, ha az előttünk álló évfordu­ló sorozatához ki-ki a maga helyén és módján szíve, ké­pessége, szorgalma szerint még hozzáad valamit, átérez­ve hazánk mai gondjait, se­gítve a gazdasági reform ki­bontakozását, szolgálva az egész nép ügyét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága támogatja az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa jubileumi fel­hívását és munkaversenyre szólít. Már az ez évi munkaver­seny. a Magyar Tanácsköztár­saság születésének fél évszá­zados jubileuma jegyében fo­lyik. A felajánlások, a mun­kavállalások, az év eleje óta a vállalatoknál és intézmé­nyeknél az idei gazdasági tervek jó megvalósítását szol­gálják. A verseny erőforrása a gazdasági reform kibonta­kozásának. és a várható ered-- «lényeknek. Ám tudjuk, hogy ebben az esztendőben mérsé­kelt a termelékenység növe­kedése, sok helyütt gondot okoz még egyes termékek és szolgáltatások minősége. Na­pirenden szerepel a munka- fegyelem megszilárdítása is. Az 1970-es év a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje. Minden munkahelyen fontos feladat tehát a gazdálkodás hatékonyságának növelése, mert ez nyújt lehetőséget a dolgozók személyes jövedel­mének, szociális és kulturális ellátásának fejlesztésenez. Minden üzemben. minden vállalatnál határozzák meg, melyek azok a feladatok, amelyek elvégzésével lehető­ség nyílik a termelékenység fokozására, a munkaeszközök, a munkaidő és a személyi képességek jobb értékesítésé­re. a termékek minőségének, korszerűségének javítására. Nem kápráztató dolgok ezek. S a jubileumi munka­verseny nem is kíván 1000 százalékokat, látványos re­korderedményeket. Annál in­kább kívánja azt, hogy min­denki a maga helyén, a maga lelkiismerete szerint többet nyújtson, jobban dolgozzon. A szocialista brigádok több, mint egymillió tagja, a kivá­ló dolgozók, a szakma ifiú mesterei, egész népünk ké­pességének legjavát adva a jó munka ünnepévé avathatja a negyedszázados jubileumot. Már ezekben a hetekben ta­lán abban a sorrendben, ahogy hazánk egyes helységei, falvai, városai felszabadultak a fasiszta megszállás alól, fel- szabadulási műszakokat, hete­ket szerveznek a munkaver­seny keretében. És a vállalá­sokat az adott szó komolysá­gával minden bizonnyal tel­jesíteni fogják. D. K. Nyírségi Ősz '69 S Bessenyei-emiékszoba avatás ® Magyar—szovjet Moszkvics-találkozó hh Országos színpadi bemutató H Kiállítások, történelmi emlékgyülések Az idén októberben harma­dik alkalommal rendezik meg megyénkben a „Nyírségi Ösz-t”, ezúttal Szabolcs-Szat- már megye felszabadulásának 25 évfordulója jegyében. Október elsején Bessenyei György emlékszobájának ava­tása Tiszabercelen nyitja meg az eseménysorozatot. Az ün­nepségen — melyet a megyei múzeumok igazgatósága és a Petőfi Irodalmi Múzeum ren­dez — Gulyás Emilné dr, a megyei tanács vb elnökhelyet­tese mond beszédet, majd dr. Baráti Dezső, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum tudományos főmunkatársa tart tárlatveze­tést. A Bessenyei-emiékszoba avatás egyben a Nyírségi ősz ünnepélyes megnyitója is lesz. Idegenforgalmi napok szín­helye lesz a megye október 3-án és 4-én. Az országos ta­nácskozáson idegenforgalmi hivatalvezetők és idegenfor­galmi szakemberek vesznek részt. A megyék közötti rádiós vetélkedő, a „Tiszán innen, Dunán túl” ezúttal Szabolcs- Szatmár és Békés megye kö­zött kerül megrendezésre. El­ső fordulóját október 17-én a megyei tanács épületében va­lamint a Nyírbátori Járási Művelődési Központban bo­nyolítják le. A kollektív mű­sor, modem „népi játék” ve­Huszonkét esztendeje jár­tam erre, sóhajtottam fel, amint az állomás peronján a kavicsok megcsikordultak talpam alatt! Odakívánkoztam, ahonnan indultam. A földhöz, az eke­szerszámokhoz, a mindennapi élet zajába. Mindenre úgy emlékszek, mintha csak ma volna... Ősz volt. A felszabadulás utáni idők, eseményekkel zsúfolt korszaka. Koalíció, pártok harca, jelszavak, hogy megvédeni a földet, jó pénzt, iparcikket a falunak, aztán az egyik választás majdnem ott érte a másikat, stb, amit ezen a vidéken, az előző évek köz­ismert terhei, csak tetéztek, súlyosbítottak. A dohos szagú, festetlen pa- du, krétaporos iskolákban, vagy a párthelyiségnek kine­vezett úri lakok és kastélyok ürességtől kongó szobáiban, ahol néha még az ülésre al­kalmas dolgokkal is baj volt — ha azzal nem akkor a fű­téssel — nem múlt el gyűlés, vagy összejövetel, hogy fel ne zokogott volna valaki a hall­gatók közül! — Mikor jön haza az uram? Mikor a vöm... a fiam, kérdez­ték rebegő hangon a karikás szemű, fekete fejkendős asz- szonyok, amikor a szokásnak megfelelően a gyűlés végén arra bíztattuk őket, hogy szól­janak hozzá bátran az el­hangzottakhoz? Most, hogy a dübörgő hidas helyett a szépen ívelő hídon kelünk át a vizen, mennyivel masabbat mutat a folyó! Barátom, aki előttem ült a kényelmes kocsiban — neki köszönhetem különben, hogy sokáig titkolt vágyam telje­sülhetett — megfontoltan ma­gyaráz. beszél. — Ez itt jobb oldalon — mutatott ki a párás kocsiab­lakon — a felszabadulás utáni első rizstelep. Tovább suhantunk a csi- rettyésekkel — azaz apró fa­csoportokkal — tűzdelt lege­lők mellett, amin jól táplált gulyákat térengettek a mocs­kos szőrű pulik. A délutáni legelésre indultak, ha jól lát­tam a fedéllel ellátott kará­mok tájáról, ami szintén szo­katlan dolog a kopárnak tu­dott páskomokon. Indulásunk előtt eső volt. Sűrű, pászmásán hulló őszi eső, amit még órák múlva sem tudott eltüntetni a nap, de akkor is meg kellett volna nézni barátom kertjét, ha százszor nagyobb lett volna a lucsok. S benne az alig pár éve te­lepített jonatánokat, starkin­UTÓN TARPAIG geket stb, mely a környező kertek, úgynevezett dzsungel- jei mellett, milyen furcsának tűntek. Szép. Korszerű. Gazdasá­gos is lesz — mondtam nem fukarkodva a jelzőkkel, — de akár tehettem róla, akár nem, az én messze néző sze­mem, mégis a szilvafákat si­mogatta tovább. Csodáltam a roskadásig telt ágakat — né­melyiken több szilva volt, mint levél és azokat, melyek megroppanva, lehasadva és ha tartotta egy kicsi, tovább élve érlelik hires termésüket Visszafelé a cseréppel fe­dett szín alatt a jellegzetesen magas, nagy öblű, cefréskáda- kát is felfedeztem. Nem mér­tem, de magasabbak két mé­ternél, az érdekességük pedig az volt, hogy a javítás mellő­zése végett, — mert azt se lesz lassan, aki csinálja, — fóliával bélelték ki. A mellet­te álló búzáshombár is így lesz elkészítve — magyarázta tovább barátom, mert ha már ennyi lett belőle, ne menjen veszendőbe. Jobbról a portalan út mel­lett, ahogy tovább mentünk, erdő következett. Szép, egyen­lő növelésű tölgyes. Nem ré­gen lehetett gyéritve, mutat­ták a gallycsomók, de máskü­lönben hiánytalanok voltak a sorok. A dűlőútjai is gondo­zottak. A végében fehérre me­szelt sorompó, az erdő sarkán pedig a szokásos tilalmi tábla. Túl rajta frissen feltört ta­karmányföldek. Amint Tarpa felé közeled­tünk, szemem a belém ivódott emlékek hatására — aminek nagy részét pedig csak hallot­tam nem láttam — önkényte­lenül csukódott le. Nem akar­tam átmenet nélkül meglátni, az egykori díszétől, a diófák­tól megfosztott határt! A megkopasztott árokpartokat a dűlőket, ami mellett még bo­kor sincs, nemhogy gyümöl­csöt hozó fa, egyszóval azt a változást, mely az utóbbi év­tizedben végbement itt is! A balra eltérő bekötő út mellett azonban — mely szin­tén portalan és ugyanolyan gondozott, mint a másik — amikor megpillantottam a dús lombú nyárfasort, mely alig vesztett valamit haragos színéből, oldódott szorongá­som. A tsz-tanya mögött meghú­zódó szérüskertben pedig, mely azon belül volt, pedig már egyenesen gyönyörködni kellett. — Ez igen — kiáltottam fel szinte! Olyan mint ahogy ab­ban a sokat emlegetett nagy könyvben meg vagyon írva! A szépen, takarosán és újra átfedett széna, valamint ta­karmánykazlak, egyenlő sor és tértávolságra vannak egy­mástól. A bálából rakott szal- maasztagok — asztagok és nem kazlak — úgyszintén, s ezeken belül egy egész bog­lyasor. S mindezeket, mint valami szép képet a gyönyörű keret, hiánytalan fasorok sze­gik be. Tarpán, amikor a takar­mányhelyzetet említettem Esze Gábornak, az elnökhe­lyettesnek, mert valóban töb­bet láttam a szokottnál a betakarított mennyiségről, va­lóban olyan számadatokat mond, hogy számolni vagyok kénytelen. — De hiszen ez — kiáltok fel szinte, amint a jószáglét­számot elosztottam a mondott mennyiséggel, ez még egyszer annyi jószágnak is elég len­ne! — ügy van és az abrak­mennyiség is kielégítő — majd pótmagyarázatként hoz­zátette — pedig a háztáji jó­szágról sem felejtkeztek el. A község megtekintésére nem volt idő. Csak annyit lát­tam, hogy a régi ház elé, ami­nek esztergályozott tornác- oszlopa felett az eresz alatt megvannak még a rédelyek — azok a lécekből csinált rácsszerű cifrák, melyek a ti­szaháti építkezés különleges­ségei, a régi mintájára épül a kerítés. Az oszlop keményfa a kisajtó fedeles és betétes, a többi rész pedig palánkszerű. S mindez feketére pácolva. Az istállók végeiben álló szinek, vagy a helyükön lévő aborák — vagy ahogyan ne­kik könnyebb kimondani a zaborák — melyek nem egye­bek, mint négy ágason nyug­vó, szénatárolásra alkalmas, magas tetejű szinek — tele voltak takarmánnyal. Nagy részük széna, de közöttük a barna rétegek arról tanúskod­tak, hogy lóhere is termett a határban. Siettünk, hogy holnap, vagy holnapután, vagy ha valami közbejön, hetek múlva, de újult erővel indulhassunk Ló- nya felé... Szállási László zető riportere Szepesi György lesz. A II. országos Moszkvics- találkozót is a Nyírségi ősz keretében rendezik október 17 és 20 között, hazánk vala­mennyi autóklubjának Moszk­vics gépkocsival rendelkező képviselői részvételével. A karavánok Nyíregyházán ta­lálkoznak, majd ellátogatnak a Szovjetunió Kárpátontúli területére, s onnan a szovjet autóskaravánnal együtt tér­nek vissza Szabolcs-Szatmár megyébe. Itt ügyességi ver­senyt és találkozót rendeznek a magyar—szovjet barátság jegyében. „Országos bemutató színpad Szabolcsban”. Ezzel a cím­mel hívták meg hazánk több öntevékeny színjátszó együt­tesét szabolcsi bemutatkozás­ra október 25 és 27 között Megyénket a Nyíri Kisszín- pad és - a Nagykállói ÁFÉSZ együttese képviseli. A múzeumi hónap megyei rendezvényeinek is a Nyír­ségi Ősz ad keretet. Ez alka­lomból több mint tíz kiállítás nyílik. Nyíregyházán a város néprajzát mutatják be, Kis- várdán és Tiszavasváriban Szamuely Tibor, Nyírbátor­ban Zichy Mihály emlékkiál­lítás nyílik. Bemutatásra ke­rül a nyírbátori vár feltárt anyaga, s ugyancsak Nyírbá­torban nyitják meg az állan­dó dohányipari múzeumot, valamint a „Kerámia a nyír­bátori nép életében” című kiállítást. Vaja a község fej­lődésének 25 éves történetét mutatja be, a vásárosnaményi tájmúzeum pedig vándorkiál­lítást indít el a járásban „Beregi internacionalisták, a beregi direktórium intézkedé­sei” címmel. Október 2 és 15 között Gyö­kér László fotóművész alko­tásaiból nyílik kiállítás a sós­tói Svájci-lakban „Szabolcs- Szatmár képekben” címmel. Barzó Endre emlékkiállítását október 11-én nyitják meg majd leleplezik a nyíregyházi származású festőművész em léktábláját Kossuth utcai la kóháza falán. Emléktáblát lepleznek le a Dózsa György utca 26. szám alatt is, ahol Irányi Dániel élete utolsó napjait töltötte. Kiss Lajos egykori múzeum igazgató, Kossuth-díjas nép­rajztudós tiszteletére is em- léktábla-avató ünnepséget rendeznek október 26-án 11 órakor. Dr. Ördögh János, a városi tanács vb elnökhelyet­tese mond emlékbeszédet. A hónap folyamán számos nagy érdeklődésre számot tartó előadás hangzik el. Dr. Csallány Dezső kandidátus, megyei múzeumigazgató „A két honfoglalás” címmel, dr. Mód Aladár egyetemi tanár a felszabadulás utáni törté­netírás kérdéseiről, dr. Erdész Sándor néprajzkutató a ma­gyar népmesék keleti párhu­zamairól, Faludy Károly had­történész „Felszabadulási hadműveletek Szabolcs me­gyében” címmel tart előadási megyénkben. Ebből az alkalomból kerül sor október 31-én az 1969. évi megyei honismereti és nép­rajzi pályázat díjkiosztó ün­nepségére, majd ugyanezen a napon avatják fel Jósa And­rás emléktábláját a Besse­nyei tér és a Malom utca sar­kán, megkoszorúzzák Jósa András sírját, 15 órakor pedig megyénk veteránjainak talál­kozóját rendezik a TIT-klub ban. A Nyírségi Ősz idején Nyír­egyházán és a megye számos községében rendeznek ven­déglátó napokat, kereskedel­mi árubemutatókat. Az Ide­genforgalmi Hivatal rétközi, nyírségi, beregi és szatmári kirándulásokat szervez vala­mint október 26-án a raka- mazi Tisza-parton slampuc- főzőversenyt rendeznek. (sz.) Átadás előtt A Szeszipari Országos Vál» lalat kisvárdai szeszgyárában befejezték az új gyárkémény építését, melyre a gyár re­konstrukciója során került sor. Az új kémény elődje közel negyven éve épölt. Egri Gábor felvétel» ,Olyan, mint es,y patika‘ Új rendszerű sertéskombinát a szálkái gazdaságban Az útról alig látni valamit a hatalmas épít­kezésből. Fák takarják el a Mátészalkai Állami Gazdaság központi telepétől pár száz méterre lévő új épü­leteket. Tizenháromból már tizenkettő fedél alatt van, az utolsót is felhúzzák pár nap alatt. Utána már csak a szo­ciális épület marad, de em nek is ássák az alapját. Lehet 4 millióval kevesebb? Két évvel ezelőtt, 1967-ben alakította ki a Bábolnai Ál­lami Gazdaság a nyugati Ló- man-céggal közösen a Ló- man-rendszerű sertésfiaztar tó technológiáját. Sok roha­nás, tárgyalás és kilincselés után sikerült megszerezni a kombinát tervét a szabolcsi gazdaságoknak. Közel harminchatmillióba kerül az építkezés. A szálkái gazdaság megússza harminc- kettőből, mert saját építőbri­gádjuk végzi az építkezést. Április 16-án végezték el az első kapavágást és december 30-ig átadják rendeltetésének a 360 koca és 3158 darab hí­zósertés nevelésére és tartá­sára alkalmas kombinátot. Milyen is lesz a megyében elsőnek felépülő Lóman-rend- szerű sertéstelep? — Olyan, mint egy patika — válaszol Nyíregyházi Gusztáv beruházási és anyag­gazdálkodási csoportvezető. Elmentünk megnézni a bá­bolnai kombinátot. Csak tel­jes fertőtlenítés után, fehér köpenyben mehettünk be megnézni az állományt A gondozók is fehér köpenyben dolgoztak, először azt hittük, hogy az állatorvos éppen el­lenőrző körútját végzi. — Sok fejtörést okozott az építkezésnél a tapasztalat­lanság — mondja Füzeséri Sándor művezető-helyettes. Az első épület burkolása nem valami jól sikerült, aztán a többivel már semmi problé­mánk nem volt Ittott a terv­től egy kicsit el is kell tér­nünk. A bábolnai tapasztala­tok alapján, ami az eredeti tervben nem tökéletes, azt mi már kijavíthatjuk. Tágas, nagy épületek. Fénylik a hullámlemezzel bo­rított oldalfal és ugyanilyen lesz a mennyezet is. Ablak nincs. A sertések állandóan sötétben lesznek, csak akkor gyúlnak ki a fénycsövek, ha etetésre kerül sor. A levegő­cseréről szellőzőberendezés gondoskodik, a sötétben pe­dig nyugodtabb az állat és sokkal gyorsabban hízik. Központi fűtés az istállóban — Még etetéskor sem kell a gondozónak bemenni a ser­tésekhez. Az épületek végé­nél elhelyezett silótartályban két napra elegendő takar­mányt tudunk elhelyezni és abból egy csigasor viszi be az állatoknak a takarmányt. Ha az étkeztetés befejeződik, egy gomb megnyomására vízzel öblítik le a kutricát. — Az állandó egyenletes hőmérsékletet olajtüzelésű központi kazánnal oldjuk meg — mondja Nyíregyházi Gusztáv. A malacokat szopó. kás rendszerrel etetjük, ami­vel gyors súlygyarapodást tu­dunk elérni. Ebben az évben még őfeak 3000 mázsa húst tu­dunk értékesíteni. Januárban üzembe helyezzük ezt a kombinátot és jövőre már 7000 mázsát tudunk értéke­síteni. Az építkezés vezetője Jó zsa János technikus. Neki is sok fejtörést okozott az úttö­rő munka. Ha még hozzávesz- szűk, hogy a saját brigádjuk­ban elég kevés a szakmunkás és jórészt segédmunkások­kal dolgoztat, akkor még ér­tékesebb munkájuk. Két al­vállalkozójuk is van. A te­reprendezést a Vízügyi Igaz­gatóság, a villanyszerelési munkát a kisvárdai gépállo­más végzi. így korszerű Harminc ember dolgozik jelenleg az építkezésen. A szállításokkal van egy kis probléma, mert Bábolnáról kapják az anyagot A mun­kások elégedettek a fizeté­sükkel. Nagy János például a szálkái tsz-ből jött ide az építkezésre dolgozni. Ott 1800 körül keresett, itt — a teljesítménytől függően — 2800 is megvan. — Bár tovább tartana az építkezés — mondja Hajnal Lajos is. <3 is lényegesen többet keres, mint előző munkahelyén. Kijövet még megnézzük a szociális épület tervét. Feke­te és fehéröltöző, fertőtlenítő, fürdő és minden, ami egy korszerű gazdaságban talál­hatót. (balog M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents