Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

f86ű. s2epíemí>er 58. REtET-MA€5TÁfiÖRfflSAÖ( ff ÖJ8W A demokrácia és a jó légkör — a vezetőktől függ! Egy rendfokozattal feljebb: Agrotechnikai Kutató Intézet Nyíregyházán új rendszer a mezőgazdasági tudományos kutatásban — Átszervezés miniszteri állásfoglalás alapján — Vita a burgonyakutatás körül ' MÁR ABBAN IS VAN VA­LAMI VISSZATARTÓ és visszahúzó erő, amikor az ön­magát csalhatatlannak kép­zelő vezető kijelenti: bírálni a legkönnyebb, s még azzal is megtoldja, próbálna csak az illető az én helyemre ül- ni intézkedni, biztosan meg­gondolná, hogy megszólja a vezetőt. De vajon megszólás- ról van szó, arról, hogy vala­ki a helyére akar ülni? Ez nem igaz. A dolgozók többsé­ge nem is ilyen szándékkal teszi szóvá a hibákat, hanem azért, mert segíteni akar. Csak éppen nem esik jól egyeseknek, ha „beleszólnak” a vezetésbe. Egyik tanácsi vezető azon s „jogán”, hogy ő a párt- bizottság tagja, felelősségre akarta vonni az alapszerve­zet párttitkárát, mert szerin­te olyan dolgokat „fecsegett” ki, amellyel kompromittálta azt a munkahelyet, ahol dol­gozik. Ilyenkor azt mondják ezek a bírálatot nem szerető vezetők: belső ügy, nem tartozik senkire, s minek te­regetni a „szennyest”. Foggal­körömmel védik a mundér becsületét, s közben megfeled­keznek arról, hogy ezzel pontosan az ellenkező hatást érik eL Tudatosan vagy aka- ratlanul megfagyasztják ma­guk körül a légkört, s pisz- szeni sem mernek az embe­rek. De ezzel a magatartással betömik a szocialista demok­rácia csatornáját is. Mert mit tehetett az alapszervezeti párttitkár? Először is gondol­kodott, szóljon-e legközelebb vagy sem. Aztán mégis úgy döntött, megemlíti az esetet a felsőbb szervnél. Itt meg­hallgatták és megnyugtatták. Látszólag valóban meg is nyugodott, s úgy tűnt, rend­ben van minden, nem követi semmiféle csalafinta retorzió. Persze a bírálatot durván visszautasító hangnem nem volt. MÉGIS MEGÉREZTE. A borítékon, azon, hogy a leg­közelebbi alkalommal vélet­lenül lefelejtették a nevét a jutalmazottak listájáról. „Bak­lövést követett el, nem tartot­ta a száját a munkahelyen tapasztalt hibákról.” Ez sze­repelt volna az indokláson, ha ilyenek is születnének. De ilyent nem írnak le, csak „benyomják” a „tüskét”, s ha az illető nem tanulékony, a következőben újra rajta­veszt. Egyik vezetőnek szavajárá- sa, ha valamivel nem ért Tabi László: 23. Mi, pestiek ... Az illető, akit most láttam először, zsakettet viselt, s ke­zében egy papírtekercset tar­tott. A küszöbön meghajolt és így szólt: — Mester! Engedje meg, hogy megilletődötten közöl­jem: a Franyó Mátyás-társa­ság önt egyhangú felkiáltás­sal tagjainak sorába válasz­totta. Könnybe lábadt a szemem Nem tudtam ugyan ki volt Franyó Mátyás, s udvariat­lanság lett volna megkérdez­nem. De bizonyosnak látszott, hogy nagy ember volt, ha egyszer társaságot alapítottak az emlékezetére. — Mester —, folytatta az Illető —. a Franyó Mátyás­társaság az ön egyhangú meg­hívásával meg akarja hajtani az elismerés lobogóját a Nvu- szek-viccek írója előtt. E dí­szes meghívólevél, amelyet Íme a kezemben tartok, örök időkre tanúsítani fogja, hogy ön, Mester, egy áldásos élet zenitjén jutott be a Franyó Mátyás-társaság halhatatlan­jai közé. És most, Mester, vá­egyet: hülye vagy édes fiam. Ilyen hangnem vajon megengedhető-e egy felelős beosztásban dolgozó párttag­vezető részéről. Ha meglát­ják, már menekülnek előle. Egyik beosztottja mondta el. Ö azt várja, csak egyetlen alkalommal hülye édes fia- mozza le, abban a pillanat­ban felmond. No és akkor mi van — kérdezheti vala­ki. Valójában nem sok, egy jól képzett, a szakmájához értő beosztott vezető eltávo­zik a vállalattól. Jön helyet­te másik. És ha ez sem tűri ezt a hangnemet? Bezárul a kör. Akadnak vezetők, akik még ma sem értik igazán, mit is jelent „kormányzópártnak” lenni, hogy ez a helyzet mi­lyen felelősséggel jár. Önma­gunkat szükséges kontrollál­ni, ellenőrizni, s napról napra ellenőrizni, mit tettünk helyesen, hol követtünk el hibát, s igyekezni, hogy a kö­vetkező alkalommal ne for­duljon elő. Ezt csak a bírálat és az önbírálat állandó és emberi légköre biztosíthatja a vezető számára, ez óvhatja meg a különböző „szamársá­goktól”. Ott, ahol a vezető nem érzi magát otthon a sa- ját kollektívájában, nem igényli a munkatársai, elvtár­sai, beosztottjai segítőszándé­kú javaslatait, bírálatát — baj lehet, vagy lesz. Nem frázis, hanem a tapasztala­tok tanúsítják, hogy a veze­tők jelleme, magatartása, emberekhez való viszonya egyáltalán emberi tartásuk alakítja a légkört maguk kö­rül. Ahol a vezető eltűri a talpnyalást, ott előbb-utóbb a légkör is ilyen lesz, s nem meri senki a szemébe mon­dani az igazságot. PEDIG NEM MINDIG és nem biztos, hogy az akar jót, aki először tapsol és hozsan- názik. bólint, hogy ő egyet­ért. Ott viszont, ahol a ve­zető egyenes, gerinces, s nem akarja mindenáron megvé­deni a pofozkodó mérnökét a munkásokkal szemben, rend van, az emberek ki merik nyitni a szájukat, javaslato­kat tesznek a munka meg­javítására. Legyen gazdasági vezető bármilyen beosztás­ban, választott szerveknél funkcióban, ne felejtse el, hogy elsősorban az üzemé­hez, hivatalához tartozik, ép­pen olyan egyszerű tagja pártalapszervezetének, mint a többi ott dolgozó párttag. Sajnos vannak vezetők, akik laszát várom: elfogadja-e a társaságot? Feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Nedves szemekkel nézett rám és for­rón megszorította a kezem. Ezek után nem habozhattam: — Elfogadom — feleltem röviden — és köszönöm. Erre egy blokkot vett elő a zsebéből és így szólt: — Akkor kegyeskedjék alá­írni ezt a belépési nyilatko­zatot és kérek tíz forintot. Októberi tagdíj. A feleségemre pillantottam, aki mellettem állt. Elengedte a kezemet és kinézett az ab­lakon. Rútul magamra ha­gyott. Már éppen elő akar­tam kotorni a tízest, amikor eszembe jutott valami. Na­gyon ünnepélyesen azt mond­tam: — Igen tisztelt uram! Szerény munkásságomnak azon elismerése, amit az ön szavai jelentettek, jólesett. Valóban uram, kutyaköteles­sége mindannyiunknak azon fáradozni, hogy a becsületes munka ne csak anyagiakban érje el jutalmát, de erköl­csiekben is. Az ön munkálko­dása kulturális íelesnelkedó­nem érzik magukat az alap­szervezetükhöz tartozóknak, s ha egy-egy taggyűlésen fel­szólalnak, úgy beszélnek, mintha „felülről” jöttek vol­na, kinyilatkoztatnak, samit mondanak, megfellebbezhe­tetlennek tekintik. A gazdaságirányítás új rendszere egyenesen paran- csolóan követeli meg a veze­tőktől, hogy a bonyolultabb viszonyok között a legkiseb­bekre is odafigyeljenek, hi­szen minden ember tud va­lami okos észrevételt tenni, javasolni az ügy érdekében. Érzékenyen és nem érzékle­tesen, bántón, s lekezelő mó­don reagálni a bírálatokra, a javaslatokra — ez nagyon fontos. Észreveszi a munkás, ki, hogyan, tiszta vagy ha­mis szándékkal közeledik hozzá, érdeklődik hogyléte, munkája és családja iránt. SZEMTANÚJA ÉS FÜLTA- NUJa VOLTAM az egyik esetnek. Az igazgató csak úgy félvállról, hányaveti módra megkérdezte egyik beosztott­jától, hogy van. De még ki sem mondta, máris sietős lett a dolga, mert megpillantott egy magasabb beosztásban dolgozó elvtársat, akivel a legközelebbi kártyapartit be­szélte meg. Láttam aztán egy másik igazgatót is, aki­nek jelentették, hogy az üzemben „lerobbant” az egyik motor, s ha sürgősen nem csinálják meg, tízezrekkel károsodik a kollektíva. Be­szélt a lakatosokkal, szere­lőkkel, ő is nekivetkőzött, s együtt túlórázott a többiek­kel. Amikor a bérkifizetésre került sor, a munkások ezt mondták: ugyan már, hiszen társadalmi munkában csinál­tuk meg az igazgató elvtárs­sal együtt. Nem bírálni kell, hanem igényelni ennek a szükséges­ségét. Ez éppen olyan felis­merés, mint a vezetni tudás. Vezetni tudni kell, de az megköveteli, igényli a veze­tés rendszeres ellenőrzését, amely a tömegek részéről megnyilvánuló bírálat nélkül lehetetlen. S minél előbbre haladunk a fejlődés során, éppen úgy növekszik ennek a „nem szeretem” bírálatnak a jelentősége. Igen, mert ez az előrehaladás ellenőrzésé­nek, a hibák kijavításának eszköze, s egyben a szocialis­ta demokrácia érvényesülése. Ez óvja meg a vezetőket és a vezetést a baklövésektől. Farkas Kálmán sünk érdekében, felettébb ér­dekes. Engedje meg, hogy szerény elismerésem jeléül felajánljam önnek a Csömösz Tódor-társaság tiszteletbeli tagságát, amely társaságnak elnöke vagyok. Erre sűrűn és laposakat pislogott. Láttam, hogy nem mer érdeklődni Csömösz Tó­dor iránt. — Kérem — folytattam —, nyugtasson meg ... Elfogad­ja-e a tiszteletbeli tagságot? Egy pillanatig rágta a szá­ja szélét, aztán: — Elfogadom — mondta halkan és szomorúan. — Mennyi a tagdíj? Sohasem tudtam kegyetlen lenni. Most sem. — Nyolc forint — feleltem. Halványan elpirult és vidá­mabb lett: — Akkor két forintot még én kapok... Elővettem két forintot és átnyújtottam neki. Aztán ki­kísértem. Mielőtt kilépett vol­na a folyosóra, visszafordult: — Bocsánat. Mester. . . Még be sem mutatkoztam . . . Franyó Mátyás vagyok. „A kutatás erőit a legfon­tosabb problémáknál kon­centráltan kívánja felhasz­nálni... csak azokon a terüle­teken végezzünk hazai kuta­tást, ahol a versenyképesség biztosítható és a hazai mun­ka elengedhetetlen... az utób­bi években eredményesnek tekinthetjük intézményeink munkásságát... emellett azon­ban észre kell venni olyan hiányosságokat... mint a mindent megoldani kívánó munkastílus és szemlélet...” A fenti sorokat egy „fehér könyvnek” nevezett (közel egy kilogramm súlyú) friss kiadványból olvassuk ven­déglátómmal együtt. Címe: „Miniszteri állásfoglalás a komplex kutatóbázisok létre­hozásával kapcsolatban.” Ki- adta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nemrég létrehozott tudomá­nyos kutatási főosztálya. Köz­li a mezőgazdasági kutatás új szerkezetét, irányelveit és az átszervezésre kerülő mező- gazdasági kutatóintézetek új elnevezését, új feladatait. Megtaláljuk a 18. oldalon a ma még Nyírségi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet új elnevezését Is. Január else­jétől ez lesz a neve: Agro­technikai Kutató Intézet. Az átkeresztelésére váró intézmény igazgatói szobájá­ban beszélgetünk dr. Pethő Ferenc kandidátussal, az igazgatóhelyettessel. Tőle sze­retnénk haliam az új tudo­mányos szervezet okát és az új „felállás”-on belül a nagy múltú nyíregyházi kutatóin­tézet jövő terveit, feladatait, sorsának változását. Van még tennivaló Amikor tizennégy évvel ez­előtt kialakult a mezőgazda- sági kutatás jelenlegi szerve­zete — kezdi Pethő elvtárs — és a négy kisebb intézet ösz- szevonásából megszületett a mi intézetünk is, ez akkor határozott előrelépést jelen­tett. Kisvárdai telepünk, amely Teíchmann Vilmos azóta is megbecsült burgo­nyakutatásainak hagyomá­nyát örökítette ránk, újfehér­tói részlegünk, amely Dániel Lajos és Szakácsi Gyula al­makutatásait hozta, gyula­tanyai telepünk, amely Né­meth György csillagfürtne- mesítő munkájának folytatá­sára ösztönzött, végül a Nyír­egyházi Homokkísérleti, aho­gyan a környék lakosai ma is nevezik központunkat — melyben még eleven Westsik Vilmos hagyatéka, együtte­sen jobban meg tudott felel­ni feladatának, mint azelőtt külön-külön. Kiszolgáltuk egymást, segítettük egymás munkáját, voltak központi témáink, melyeket közösen ol­dottunk meg. Amikor az 1964—65-ös években ez a szép, korszerű laboratóriu­mokkal felszerelt központi épület felépült, a tudományos munkának olyan bázisa léte­sült, mely komoly erőt kép­viselt. A csaknem eltűnt kis­várdai rózsa és gülbaba faj­tákat szinte halottaiból tá­masztotta fel kutatógárdánk. Ma az ország mezőgazdasági területének több, mint felére mi szaporítjuk és szaporittat- juk a jó minőségű vetőgu­mót. Kapcsolatban állunk a Szovjetuniótól Ausztráliáig számos kutatóintézettel. Ne- mesítőink jelenleg Is inten­zíven folytatják munkájukat, melynek célja még ellenál- lóbb ipari és étkezési burgo- nyafajták előállítása. Fontos a jó és helyes agrotechnika elterjesztése is. Nem eléged­hetünk meg azzal, hogy a megyei mezőgazdasági üze­mek holdankénti 50 mázsás átlagtermését 70—80 mázsára emeltük, amikor a felső határ már jelenleg is 160 körül van. Mindezt csak burgonyá­ból, de többi kutatási ágaza­taink is értek el ebben a szervezeti formában sikere­ket Csakhogy az idő túlhaladta ezt a szervezeti formát. Ami jó volt 1955-ben, már kinőtt gyermekcipőnek tűnik 1970- ben. Az egész világon az egy profilú, koncentráltan egy irányba forduló kutatóintéze­tek érik el a nagy versenyben a legnagyobb sikereket. Az egyik foglalkozik a talajmű­veléssel, a másik a gyümöl­csök problémáit kutatja és így tovább. Ehhez képest a mi sokféle kutatást magába záró intézetünk már afféle vegyesbolt hatást keltette. A minisztérium, a kutatási fő­osztály álláspontja az, hogy a kutatásnak tisztább, vilá­gosabb, áttekinthetőbb szer- vezetben kell folynia. Eddigi táj-kutatóintézeteink tehál jövő évre kapnak egy-egy fő témát, melynek önálló gazdái, s ami ezzel egyet jelent, fele­lős parancsnokai lesznek. A szegedi dél-alföldi tájintézet előlép a gabonatermelés kuta- tóintézetévé, a Budatétányi Kertészeti Kutató Intézet az országban eddig több tájinté­zetben folyó gyümölcster- mesztési problémákat fogja össze. Én magam is odakerü­lök az újfehértói teleppel együtt, nem leszek itt igaz­gatóhelyettes, hanem ott le­szek állomásvezető. Fő téma: a dohány Viszont a Budatétányi Ker­tészeti Kutató Intézet is meg­válik érdi dohánynemesítő osztályától és az a telep, ez­után állomás, egész épületé­vel, kísérleti földjeivel, ku­tatóival, személyzetével, fel­adataival a nyíregyházi inté­zethez kerül, ide jelent, in­nen kapja a fizetést és ami még fontosabb, a pénzfedeze­tet kutatásainak költségeire. Mert a dohánynemesítés komplex, tehát mindenfajta kutatást ellenőrző és vezető intézete a nyíregyházi lesz. Ahogyan szakszóval mondják: a profilgazda. És a burgonya? — kérdez­zük. — Elképzelhető, hogy a nagy múltú szabolcsi burgo- nyakutatás elkerüljön innen, vagy sajátos önállóságát el­veszítse? A burgonyákul at ás marad .' Vártam ezt a kérdést — mosolyog az igazgatóhelyet­tes. — Nos, ne titkolózzunk, voltak különféle elgondolá­sok. . A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem, amely a bur- ■^onyakutatás . komplex köz­pontja lesz az új szervezetben, egy ideig úgy tűnt, szívesen vezényelné teljes hatáskörrel onnan, a Balaton partjáról, a mi burgonyakutatóink, neme­si tőink munkáját. Kérem azonban, hangsúllyal írja meg, hogy ez a vita eldőlt, még- hozzá a mi javunkra. Engem, mint gyümölcsszakost, igazán nem nagyon lehet megvádolni burgonyás sovinizmussal, de nekem is — és mind a 26 tu­dományos dolgozónknak, — az volt az igen határozott ál­láspontunk, hogy a nagy ha­gyományokon alapuló szabol­csi burgonyakutatás bizonyos önálló jelleggel továbbra is ennek az intézetnek a falain belül, parcelláin marad. Tö­mören: az aggodalmaskodók­nak és szurkolóknak: kutató- intézet maradunk, méghozzá a javából. Egyelőre nem köl­tözködik senki, mindenki ma­rad a helyén, végzi tovább a munkáját. Bizonyos parancs­nokságok változnak, de nem a mi hátrányunkra, ellenkező­leg. A két legfontosabb sza­bolcsi mezőgazdasági termék közül egynek, a dohánynak itt lesz a kutatási központja, egy másiknak, a burgonyának, a legjelentősebb kutatási gó­ca, a harmadiknak, a gyü­mölcsnek pedig önálló állo­mása. Ez utóbbin szeretnénk az eddiginél is eredményesebb és elmélyültebb munkát vé­gezni — fejezte be tájékoz­tatását dr. Pethő Ferenc igaz­gatóhelyettes. Gesztelyi Nagy Zoltán Egyéves vita után: Állami gazdaságok mintaboltja nyílik Nyíregyházán Eldőlt a több, mint egy évig tartó vita: decemberben meg­nyílik Nyíregyházán az álla­mi gazdaságok mintaboltja. Az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat és a szabolcsi ál­lami gazdaságok a napokban aláírt szerződése alapján megszületett megyénk első kereskedelmi társulása. A Balkányi Állami Gazdaság és az ÉKV együttműködése alap­ján a csemegeüzlet melletti tejivót alakítják át mintabolt­tá, és abban kizárólag állami gazdasági termékeket hoznak forgalomba. A megegyezés szerint a balkányiak és az ÉKV a megye tizenkét társ­gazdaságának — az apagyi, balkányi, csengeri, fehérgyar­mati, kemecsei, mátészalkai, nyírlugosi, nyírmadai, nyír- tassi, tiszalöki, újfehértói és ilonatanyai — bevonásával üzemeltetik az új kereskedel­mi egységet. Az új üzletben a gazdaságok töltelékáruit, füs­tölt és főtt húsait, tőkehúsát, lőtt vadat és abból előállított készítményeket, tisztított és vágott baromfit, tojást, zöld­séget és gyümölcsöt árusíta­nak. A hús és húskészítmé­nyek feldolgozására a balká­nyi gazdaság új vágóhidat és feldolgozót létesít. De besegít vaddal, hússal és húskészítmé­nyekkel a mátészalkai, gyula­tanyai, nyírlugosi és a keme­csei gazdaság is. A mintaboltot a mezőgaz­dasági technikum ilonatanyai tangazdasága és az állami gazdaságok kereskedelmi iro­dája látja el palackozott bo­rokkal és pálinkával, vala­mint tésztával és konzerwel. A boltban kizárólag állami gazdaságok által termelt ita­lokat árusíthatnak. E célból hamarosan megkezdik a bor és pálinka palackozását Ilo- na-tanyán. A helyi palacko­zásunkkal együtt az üzlet 72 fajta állami gazdasági palac­kozott bort hoz forgalomba. Ez máris jelzi a választék színvonalát. De mint arról la­punkat tájékoztatták, a koo­perációban jövőre 100 ezer csirkét szállít az üzletnek a tizenhárom Szabolcs megyei gazdaság. A város jobb ellá­tásához azzal is jelentősen hozzájárulnak a gazdaságok, hogy sertéshizlaldát is létesí­tenek e célra. A tejbolt átköltözése ha­marosan megkezdődik a Dó­zsa György utcai húsbolt he­lyére. Ezután megkezdik az átalakítás munkálatait, ame­lyeket az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat végeztet a Kereskedelmi Tervező Inté­zettel. Ez biztosíték arra, hogy az év végére belépő üz­let valóban reprezentálja majd az állami gazdaság ál­tal termelt áruk minőségét. Ugyancsak év végére ha­sonló mintaboltot nyit az EKV és a megye tizenhárom gaedasaga Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) Vége

Next

/
Thumbnails
Contents