Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)

1969-09-04 / 204. szám

2. ©Mat

JUS. szeptember 1:

Bilak nyilatkozatban leplezi le a revizionista és ellenforradalmi erük

tevékenységét

a csehszlovák bei- és külpolitikában

Külpolitikai összefoglalónk

# Kihívás a brazil junta ellen

@ London nem kockáztat egy líbiai kalandot

i Négyes helyett ötös csúcs Kairóban

Prága (MTI);

Szerdán rendkívül érdekes nyilatkozat látott napvilágot a Rudé Právoban és a Tribu- nában. Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja nyilatkozott O. Svestkának és Z. Horeninnek, foglalkozva a tavalyi csehszlovákiai események külpolitikai vonatkozásaival, különösképpen, ami a CSKP és az öt testvérpárt kapcsolatait illeti.

Bilak kijelenti, hogy az az állítás, mely szerint a szövetségesek nem értettek egyet január után a hibák kijavításával, a legnagyobb hazugság, amit a sajtó segítségével akartak az emberek tudatába plántálni. Úgy állították be a dolgokat, mintha a testvérpártok a belügyekbe akartak volna beavatkozni és kifogásuk lett volna a folyamat egészséges oldala ellen. Bilak megállapítja, hogy a vezetés az ilyen nézetek ellen nem lépett fel határozottan. Egy adott szocialista ország sikere az ösz- szes szocialista ország sikere is: „viszont egyetlen szocialista ország sem tehet semleges, ha a szövetséges országok valamelyikét veszély fenyegeti" — hangoztatja Bilak. Ezzel

kapcsolatban felteszi a kérdést: vajon tétlenül nézte-e Csehszlovákia népe azt, ami Magyarországon 1956- ban történt?

Bilak a továbbiakban az 1968 márciusi drezdai tanácskozással foglalkozva idézi

Dubcek nyilatkozatát, amit akkor adott a CTK-nak. „A tanácskozás résztvevői- mellettünk vannak és azt kívánják, hogy művünk sikerül*^, jön.” A továbbiakban Bilak megállapítja, hogy a drezdai tárgyalásróli egyetlen ' pártszervet sem tájékoztattak objektiven, bár az fontos határkő volt. A drezdai tanácskozásra Novotny köztársasági elnök funkciójáról történt lemondása után közvetlenül került sor. de a megbeszélések a lemondással nem voltak összefüggésben. A szövetségesek ugyanakkor nyugtalanok voltak amiatt, hogy a CSKP kezéből kicsúsznak a dolgok, egyebek között azért is, mert a köztársasági elnök lemondására anélkül került sor, hogy a Központi Bizottság e jelentős kérdésben állást foglalt volna. Ez a káderpolitika alapelveinek megsértése volt. Semmi esetre sem jelentette azonban — hangsúlyozza Bilak, hogy Novotny visszahívása helytelen lett volna, sőt. az új elnök megválasztása igen szerencsés lépés volt.

Bilak elmondotta, hogy Drezdában Brezsnyev elvi alapon szólalt fel, kifejezve a szovjet vezetők aggályait és segítségnyújtási készségét. Hangsúlyozta: nincs kifogásuk a vezetésben bekövetkező változásokkal szemben és az új vezetés támogatását a februári forradalom ünnepségein való részvételükkel' is demonstrálták. De a szovjet vezetők nem tudták megérteni — mondotta Bilak —, ahogyan a csehszlovák kommunisták többsége sem értette meg, hogy január után olyan értelmű demokratizálásra került sor a pártban és az országban, mintha addig nem it lett volna demokrácia.

Ez ellentétes a tényekkel és a történelmi igazsággal. Nehezen értették meg a szavak és tettek közötti ellentéteket, amikor egyrészről hangsúlyozták a párt vezető szerepét. a másik oldalon pedig eltűrték annak megsértését.

Eltűrték egyrészről a fegyveres erők és biztonsági szervek, a külpolitika és a legközvetlenebb szövetségesek bsfeketítését. másrészről a burzsoá köztársaság és a masarykizmus dicsőítését és idealizálását. Felhívták

ugvanakkor a figyelmet arra. hogy mindez a párt és az állam felbomlásához vezethet Ne csodálkozzanak ageálvair- kon — mondotta Brezsnyev.

Az a folyamat. am°lv Csehszlovákiában és a CSKP-ban

elkezdődött, nem normális és a szükséges intézkedések nélkül Csehszlovákia igen nehéz helyzetbe kerül. Rámutatott a szocializmus alapjai ellen folyó támadásokra. s ugyanakkor kérte, tanuljanak a kommunista mozgalom történetéből és az 1956-os magyarországi eseményekből. Figyelmeztetett, hogy az ellen- forradalom nem mindjárt gyilkolással kezdődik, hanem először demagógiával és álszocialista jelszavakkal, s gyilkosságokra csak a végén kerül sor. Az ellenforradalom — mondották a szovjet vezetők — rendkívül ravasz formákat ölt és ha nem lépnek fel ellene határozottan, ez eleve meghatározza a harc módját is. Arra kérték a csehszlovák vezetőket, ne engedjék. hegy eluralkodjon a zűrzavar és időben mozgósítsák a pártot és a munkásosztályt.

Gomulka rámutatott a lengyel tapasztalatokra, amelyek szerint az ellenforradalmi erők ártatlannak látszó diáktüntetésekkel indulnak és tetszetős követelésekkel állnak elő.

Ezt követően a különféle határozatok elfogadásának időszaka következik és kifejlődik a nacionalista, szovjetellenes » és kommunistaellenes hangulat, ami végül törvényszerűen ellenforradalomba torkollik. „A közös ellenség tudja, hogy a munkás- osztály nem tűrné a kommunista párt és a szocialista állam elleni nyilt támadást, ezért nem fogalmazza meg nyiltan valódi követeléseit és jelszavait. A reakció Cseh- áSTbteikftfban sem jobb, mint Magyarországon, Indonéziában, vagy máshol — hangsúlyozta Gomulka, majd kiemelte, növeli a veszélyt, hogy a CSKP vezetése e tényeket jjem látja.

Kádár hasonlóan szólott és óvott a „nép úgynevezett barátaitól”, akik minden bizonnyal Csehszlovákiában is fellépnek és demagógiájukkal megkísérlik a munkások és parasztok félrevezetését. Növekedni fog az ál-munkás- vezetők száma is, pkik mindent megígérnek majd a tömegek bizalmának elnyerése érdekében. Kádár szó szerint ezeket mondta: „Vigyázzanak, nehogy Csehszlovákiában is egy Nagy Imre nőjön' ki. O sem akart rosszat, de a dolgok logikája az ellenség táborába űzte". Kádár nyomatékosan rámutatott azokra a tapasztalatokra., amelyekre Magyarország az ellenforradalom alatt szert tett és kérte, hogy e keserű leckéket fogadják meg.

Ulbricht és a bolgár küldöttség vezetője a nehézségek elméleti gyökereit elemezték és rámutattak a tömegpolitikai munka és ideológiai nevelés elhanyagolására. A vita során elhangzott: hogyan lehet az, miszerint egy miniszter, aki mellesleg a Központi Bizottság tagja is, a CSKP politikájával ellentétben különféle pártellenes akciókat szervez?

Bilak így foglalta össze a Drezdában elhangzottakat, vegyék komolyan figyelembe észrevételeinket saját érdekeik és a szocializmus érdekei miatt. Nem titkoljuk, hogy mint internacionalisták, a Csehszlovákiában, kialakuló helyzet miatt nagyon nyugtalanok vagyunk, Drezdában tehát — állapította meg Bilak — szó sem volt megelégedésről. sőt a szövetségeseknek nagy aggályaik voltak az események alakulása miatt és '-omolván telhívták a figyelmet a növekvő ellenforradalmi erőkre.

Minderre március 23-án, tehát időben hívták fel a figyelmet. Drezdában volt egy olyan javaslat, hogy a helyzetet tárják közös nyilatkozatban a nyilvánosság elé. (Az erről- elkészített dokumentum- javaslatot közli is a Rudé Právo.) De csehszlovák kérésre ettől a tervtől elálltak, mivel — mint mondották — január óta kevés idő télt el minden kérdés megoldására. Drezdában a csehszlovák vezetők megígérték, hogy otthon a dolgokat helyrehozzák és biztosították a szövetségeseket, hogy nem engedik meg a párt vezető szerepének meggyengítését, a szocialista- ellenes erők erősödését.

Bilak elmondotta: sem a Központi Bizottság elnöksége. sem a Központi Bizottság nem kapott tájékoztatást a drezdai tanácskozás valódi tartalmáról. Dubcek javasolta, hogy a pártszerveket ne tájékoztassák -teljes mértékben a tanácskozásról és ezzel, sajnos egyetértettek. Drezdáról és az ott vállalt kötelezettségekről pem tájékoztatták az áprilisban választott új elnökséget sem. Dubcek biztosította az elnökségi tagokat, hogy a dolgokat személyesen veszi kézbe. Drezda után azonban nem került sor határozott intézkedésekre, sőt a vezetés „erőszakhullámok” hatása alá került, sodródott az áramlattal és így fokozatosan oda jutottak, amitől a szövetségesek Drezdában óva intették őket.

A május 3—4-i kétoldalú

moszkvai találkozó, amelyen gazdasági segítséget kértek, a CSKP kérésére jött létre. A szovjet vezetők hangsúlyozták, minden segítséget megadnak, sőt Brezsnyev kijelentette: a szovjet emberek

hajlandók az utolsó falat kenyeret is megosztani. De figyelmeztettek, hogy Drezda után nem következett be javulás:^' 'sőt a helyzet tovább romlott. Ilyen helyzetben gyakorlatilag semmiféle segítség-nem jelent javulást a köztársaság és a dolgozók életszínvonala szempontjából, ha a párt és az állam vezetése nem veszi szilárdan kezébe a helyzet irányítását — mondták a szovjet vezetők. A csehszlovák vezetők Moszkvában egyetlen előterjesztett bizonyítékot sem tudtak megcáfolni — állapítja meg Bilak, majd elmondja, hogy a szovjet vezetők hangsúlyozták: ne felejtsék el, hogy

Csehszlovákia nyugati határa egyszersmind a szocialista világ nyugati -jnatára is. Ugyanakkor elhatározták a gabona és más anyagok szállításának növelését.

Ami az aranykölcsönt illeti, a szovjet vezetők kérték, konkretizálják, mire akarják azt felhasználni, erre azonban csehszlovák részről nem tudtak választ adni. A szovjet képviselők nyiltan megmondták, hogy amíg nem csinálnak rendet, nem nyújtanak kölcsönt, mivel nem akarják megkönnyíteni a szocialistaellenes és ellenforradalmi erők dolgát. Moszkvában Smrkovsky azt ígérte, hogy ar^i a kölcsönös kapcsolatokat illeti, egy hónap múlva minden probléma és nehézség lekerül a napirendről.

A moszkvai tanácskozásokat — foglalja össze Bilak — a szovjet elvtársak aggálya jellemezte a csehszlovákiai fejlődéssel kapcsolatban, és hangsúlyozta, hogy a veszély olyan méreteket öltött, amely nem csak a csehszlovákiai szocializmus politikai rendszerét veszélyeztette, hanem érintette a második világháború eredményeit, amikor húszmillió szovjet katona és állampolgár, valamint 300 000 csehszlovák hazafi áldozta életét. A szovjet vezetők nem titkolták, hogy semmi körülmények között nem lehet megengedni az események ilyen alakulását. amely előbb- utóbb a szocializmus vívmányainak likvidálásához vezet. Mindez nem csak belső csehszlovák ügy, hanem a világszocializmus ügye is.

Bilak megemlíti, a novemberi központi bizottsági ülésen már szólt róla, hogy Budapestről hazatérőben a repülőgépen Dubcek, Cernik,

Miközben fokozódik annak a valószínűsége, hogy Costa de Silva marsall brazil államfő valóban beteg, immár az is bizonyossá vált, hogy a hármas junta nem biztosíthatja zökkenőmentesen a folyamatosságot. Mint várható volt. az újabb „trónkövetelők” is a hadsereg vezetői közül kerülnek ki: egy Moniz de Aragau tábornok által vezetett csoport nyilvánosan követelte, a triumvirátus adjon számot arról, „milyen hosszú ideig szándékozik hatalmon maradni”.

Ez a brazil viszonyok között nyilt kihívás, amelyre a junta nyilván megpróbál valahogyan válaszolni — más kérdés, milyen eredménnyel. Az első látványos kötélhúzás tehát megkezdődött és semmi biztosíték nincs arra, nem lépnek-e a porondra más tiszti klikkek is.

A közelmúlt másik katonai államcsínyjének színhelyén, Líbiában az új rendszer a megszilárdulás jeleit mutatja, a közvélemény többsége

Smrkovsky és ő kezet adtak, hogy rendbe hozzák a dolgokat. Ilyesmire utalt a májusi plénum is. Úgy nézett ki, hogy mégiscsak „magukhoz térnek”.

Az elnökség egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy elkerülhetetlenül szükség van a legszigorúbb intézkedésekre a jobboldali erőkkel szemben, mivel azok megkísérelhetik politikai fordulat elérését. Ekkor utoljára volt az elnökségben nézetazonosság — emeli ki Bilak és idézi Smrkovskyt: ha az események így folytatódnak tovább, akkor bennünket csak a tankok menthetnek meg. Azonban tettek ezután sem következtek. Az események a jobboldali erők érdekei szerint folytak tovább. Az elnökség végleg megszűnt akcióképes lenni, tetszetős politikát igyekeztek megvalósítani, ami csak opportunizmusba torkollhatott.

Bilak a továbbiakban foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy miért nem mentek el a varsói tanácskozásra. Dubcek június 12-én levelet kapott Brezsnyevtől, amelyben elv- társiasan figyelmeztetett arra, hogy az ígéretek és a májusi plénum határozatai ellenére a helyzet rosszabbodik, és közös tanácskozásra tett javaslatot a Dubcek által meghatározott helyen, napon és összetételben. Ezt a levelet — mondotta Bilak — a repülőtéren látta, amikor június 12-én Budapestről visz- szatértek a barátsági szerződés aláírása után. Dubcek úgy döntött, hogy erre a találkozásra ne kerüljön sor a szabadságok és egyeb tanácskozások miatt és azért, mert a közvélemény úgymond politikai nyomásként fogadná és az ellenzék kihasználhatná. „Egyik oka tragédiánknak, hogy mindig arra vigyáztunk, mit mondanak a jobboldali szocialistaellene- erők és nem azzal törődtünk hogy mi a köztársaság és az állam érdeke” — hangsúlyozta Bilak. Az elutasítást azzal is indokolták akkor, hogy a vezetők a Szovjetunióba utaznak majd szabadságra és étekkor tárgyalhatnak is. A szovjet vezetés ezzel egyetértett, de a csehszlovák vezetők nem utaztak szabadságra a Szovjetunióba. Érdekes — mondotta Bilak —, hogy Dubcek pár nappal később olyan javaslatot terjesztett az elnökség elé, hogy a párt és állam vezetői ne utazzanak külföldre, és ezt a javaslatot el is fogadták.

Bilak az öt országnak a varsói tanácskozáson való részvételével kapcsolatos levelével összefüggésben megállapítja, hogy az ezzel foglalkozó elnökségi üléseken, június 8-án és 12-én ő és még néhány elnökségi tag javasolta, vegyenek részt a varsói megbeszélésen. A töbszemmel láthatóan a köztársaságot kikiáltott tisztek mellett áll. Egymást követik a szolidaritási tüntetések és a diákok országszerte eltávolítják a megdöntött király arcképeit.

A 79 éves uralkodó, aki Törökországból egy jacht fedélzetén a görögországi Voloszba érkezett, megbízottja útján szüntelenül kapcsolatban állt Londonnal. Nem nehéz kitalálni, mi volt a célja: bizonyos szerződésekre hivatkozva rábírni Nagy-Britanniát arra. hogy — akár fegyveres erővel Is — segítsen a királyi hatalom visszaállításában.

Csaknem bizonyos azonban, hogy a hanyatló brit birodalom nem vállal ilyen nagy bel- és külpolitikai viharral fenyegető kockázatot. A Downing street környékén hangsúlyozzák. hogy az Idrisz ki- rálv által szorgalmazott szerződések csak akkor léphet nek érvénybe. ..ha Líb’ét kin ső támadás érte volna”.

biek a részvételt a XIV. kongresszus előkészítése miatt elutasították és javasolták, hogy előzőleg a szocialista országokkal — Jugoszláviát és Romániát beleértve — kétoldalú tárgyalásokat folytassanak.

Bilak nyilatkozatában elmondja, Brezsnyev és Kádár személyesen kérték a csehszlovák vezetőket, hogy menjenek el Varsóba. Az értekezlet megkezdését is elhalasztották abban a reményben, hogy végül mégis csak részt fognak venni a csehszlovák képviselők. Tények bizonyítják, hogy Dubcek már 13-a előtt tudta a varsói tanácskozás időpontját. „Dubcek és az elnökség más tagjai alapjában véve ellene voltak a tanácskozásnak” — állapította meg Bilak. Bilaknak az á véleménye, hogy a varsói tanácskozás f zvevői a leveleket azért tették közzé, hogy azokat ne lehessen elhallgatni. Bilak a továbbiakban arról szólt nyilatkozatában, hogy Kriegel javasolta, a kialakult hamis hazafias hullám és a Szovjetunióval szembeni össznemzeti egység légkörét használják ki valamiféle „össznemzeti párt” kialakítására. Hihetetlen, de az elnökség egyes tagjai akkor kijelentették, hogy a Központi Bizottságnak nincs olyan megbízatása, hogy bármiről is döntsön — állapítja meg Bilak. A július 19-i plénimot az jellemezte, hogy azon a sajtó képviselői ugyanolyan számban jelentek meg, mint a központi bizottsági tagok — mondja a továbbiakban Bilak. — Az ülés folyamán különféle küldöttségek kihívtak egyes központi bizottsági tagokat és a szó szoros értelmében megfenyegették

őket, hogy ne merjenek eltérő nézeteket képviselni. Teljesen eltűnt az osztályszemlé- let és ilyen légkörben a Központi Bizottságban komoly tárgyalásra nem is kerülhetett sor. A Központi Bizottság megerősítette az elnökség döntését, hogy nem mennek Varsóba, és hogy válaszolnak az öt párt leveleire. „Mindannyian nagy hibát követtünk el” — hangsúlyozza Bilak. Egyesek meggyőződésből, mások félelemből, megint mások az adott légkörben meggyőződésük ellenére szavaztak. Hamis, szovjetellenes jellegű egység alakult ki. A pártvezetés törvényszerűen el kellett, hogy veszítse a bizalmat a szövetségeseknél, mivel túlzottan messzire ment, amikor elutasította a legközvetlenebb barátokkal való tárgyalást. E lépés következményeinek kijavítása még sok időt vesz igénybe — hangsúlyozza Bilak.

A továbbiakban meggyőződését fejezi ki, hogy az elnökség egyes tagjainak és azoknak, akiket az elnökségi ülésre meghívtak, — különféle erők befolyása alatt — az

ledni kíván az EAK-hoz, a líbiai események feltétlenül növelik a jelenleg Kairóban

folyó csúcsértekezlet tekintélyét. A négyes értekezletből egyébként a legfrissebb jelentések szerint ötös csúcs lett: Dzsafar Numeiri vezérőrnagy. a szudáni forradalmi tanács elnöke csatlakozik a konferenciához.

A kairói tárgyalóasztalnál egyébként aligha szenvednek témahiányban: a közel-keleti helyzet mind feszültebb és az izraeli légierő mind aktívabb. Egyedül a legutóbbi órákban két nagyobb szabású izraeli légi akcióra is sor került: támadás érte a jordá- niai El Adasszijában lévő katonai állásokat, valamint a libanoni határ menti falvak egész sorát.

A Libanon ellen) légitámadást Tel Avivban azzal indokolták, hogy az megtorlás volt az arab rakétatámadások miatt. A béke mind messzebb kerül az olajfáktól — folytatódik az akciók és a megtor- lások ördögi körforgása.

volt a céljuk, hogy rontsák, és megszakítsák a jó kapcsolatokat a legközvetlenebb szövetségesekkel, elsősorban a Szovjetunióval. Sajnos, törekvéseik egy része nem volt eredménytelen — állapítja meg Bilak.

A továbbiakban Bilak megerősíti, hogy a varsói tanácskozás megtartása után az elnökségben valaki aláírás nélkül javaslatot tett olyan intézkedésekre, amelyek gazdasági következményeikben szakadáshoz vezettek volna a Szovjetunióval. Ezt a javaslatot gyorsan levették a napirendről.

Bilak elmondotta, mint olyan, aki részt vett a tárgyalásokon, hogy Tito nyugtalanságát fejezte ki a csehszlovákiai fejlődés miatt. Bár — mondotta Bilak — a közvélemény akkor nem Ismerte meg Titonak a helyzettel kapcsolatos nézeteit, főleg azokat, amelyeket pohárköszöntőjében mondott el. A Ceausescuval folytatott tárgyalások tartalmát Bilak nem ismeri.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy vajon Dubcek hlbás-e mindenért, mivel a történelem felelősségének mértéke szerint — mindenekelőtt nála keresi majd az okokat, Bilak kijelenti: Dubcek nem állt ellen a nyomásoknak. Nem kétséges, hogy az elnökség egy része, valamint becstelen emberek egy csoportja kihasználta és befolyásolta Dubceket. Hiszen — mondotta Bilak —, hogy ő maga hozzásegít a kérdések mélyebb megvilágításához és ő maga mondja majd el, milyen nyomásoknak ’A>lt kitéve és mi mindent tanácsoltak neki.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy augusztus 21-ét meg lehetett volna-e előzni, Bilak kijelentette, mély meggyőződése, hogy igen. Az a tény, hogy nem mozgósították a saját erőket a szocializmus vívmányainak védelmére, nem a szövetségesek hibája, hanem a mi hibánk — mondotta Bilak, — és hangsúlyozza, hogy mindennek okaira majd a Közfonti Bizottság által elkészítendő elemzés mutat rá. ” *

Befejezésül Bilak hangsúlyozta. a nemzetközi tanácskozások alapvető tanulsága: a szocialista állam, a kommunista párt bel- és kf/politi- kájának, a szavaknak és tetteknek, a szocialista ideológiának és a gyakorlatnak egységben kell lennie. A rosszból is lehet tanulni. Ha képesek leszünk saját hibáinkból tanulni, annak megmutatkozik majd a pozitív oldala. Hiszem, hogy a tavalyi és ez évi tapasztalatok kéllő tanulságot nyújtanak, hogy ilyen dolgok többé ne ismétlődhessenek meg — mondotta befejezésül Bilak.

Mivel csaknem bizonyos, hogy az új kormányzat köze