Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
1969. augusztus IS. tCBkOT-MAeYÄRÖttSZAä S. oldal 1 A termelékenység emelésének útjai I. Elmaradott anyagmozgatás ŰJ ÜZEMCSARNOK. Jó ütemben halad a Vörös Október Ruhagyár nyíregyházi üzemcsarnokának az építése. Hammel József felv. Sok kishitű elment, de... a torzsgárda nem A reform sok vonatkozásban megtermékenyítette . a vállalatok tevékenységét, gazdálkodását. Eddig mellőzött feladatok kerültek a megoldás útjára. A munka termelékenységének emelésében azonban a legutóbbi másfél évben bizonyos megtorpanás észlelhető. Sőt so- ha nem látott mértéket öltött a munkaerőhiány. Az idei első fél évben valamelyest már országos átlagban is csökkent a termelékenység. Mindezzel összefüggésben — néhány cikk keretében — a termelékenység legkiválóbb tartaléka, az anyagmozgatás helyze- tét, korszerűsítésével, gépesítésével kapcsolatos kérdéseket szeretnénk megvilágítani. Megalapozott becslések szerint hazánkban körülbelül egymillió munkás foglalkozik anyagmozgatással az ipari, a közlekedési és a mező- gazdasági üzemekben. Az anyagmozgatás a legtöbb helyen rendkívül elmaradott, a hagyományos kézi munkára, nyers erőre épül. Pedig nem kis súly tömegről van szó: évente mintegy 200 millió tonna anyag áramlik a népgazdaság vérkeringésébe. Átlagosan — és szerényen — számolva minden anyagot 25- ször kell kézbe venni, átrakni, felemelni, mozgatni, amíg kész termék válik belőle. Anyagmozgatással foglalkozik az üzemekben a segédmunkások számottevő része. (A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a fizikai dolgozók 44 százaléka szakképzetlen.) Az anyagellátás és mozgatás hiányosságai okozzák a szakmunkások és a termelöberendezések veszteségidejének nagy részét. A szakmunkások, a diszpécserek, a művezetők. stb. ezért gyakran maguk is kénytelenek bekapcsolódni — a termelés és az irányítás rovására — az anyagmozgatásba, szállításba. A gyapjúiparban az összes munkások egynegyede, az élelmiszeriparban egyharmada anyagot mozgat; ennél is nagyobb az arány az építőiparban vagy a bá nyászatban. Vessünk egy bátortalan pillantást a jövőbe. Elképzelhető-e, mondjuk 20 év múlva. amikorra az ipari termelés mintegy megötszöröződik, A szövetkezetben az a hír járta, hogy Varjú Balázs meggazdagodott. És ebben az volt az érdekes, hogy semmi irigység nem csendült ki az asszonyok szavaiból, sőt olyan örömmel beszéltek a váratlan eseményről, mintha nekik is jutott volna belőle. A Varjú-család a tanya- világban a legnépesebb és legelesettebb família volt. Tizenegy gyermek, mint az orgonasípok úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűjtötte őket. A legidősebb nyolcadik osztályba járt,-a legkisebb még alig totyogott. Egy nádfede- les, sárból vert házban laktak a pusztaligeti major szélén, két parányi szobába ösz- szezsúfolva. Leggyakrabban babot, paprikáskrumplit, meg galuskát ettek. A Varjú-gyerekek hiába tallózták végig minden ősszel a krumpliföl- ueket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig elég lett volna. Gabonafejadagjuk elfogyott már tavaszra, hiszen naponta ötször is vágni kellett a kenyérből, s mindig tizenhárom karéjt. Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon elkeseredett és nem bii’ta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra: — N... ne üvöltsetek, meg... megsiketülök. Anyátok mind... mindjárt főz galuskát. Ezzel lehetett legjobban elcsendesíteni a zsibongó apróságokat. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábasban galuskát kevert, és fél óra hogy a segédmunkások, a ci- pekedők hadserege is ezzel arányosan gyarapszik? (Jelenleg ugyanis a termelés minden 1 százalékos emelke- dósét átlagosan a segédmunkásigények 0,7 százalékos növekedése kíséri.) A segédmunkások, az anyagmozgatók utánpótlási forrásai már napjainkban is bedugultak. Hiába emelkednek béreik az átlagos szakmunkás és a kezdő mérnöki keresetek föléi!), így sem akad már ma e nehéz fizikai munkára elegendő jelentkező. A jövőben tehát napjaink nem éppen épületes látványára kell irányítani tekintetünket. Ha más nem, a jelenlegi segédmunkáshiány is nyomatékosan Indokolja az anyagmozgatás korszerűsítésének napirendre tűzését. De témánk időszerűségét a termelékenység emelésének és a gyártási költségek csökkentésének sürgető feladatai is aláhúzzák. A termelési költségek 20—70 százaléka az anyagmozgatással kapcsolatos. A helyi vezetők gyakran mégis azzal térnek ki az égetően fontos feladat megoldása elől, hogy az anyagmozgatás értékalkotó tevékenység; szerintünk csak az anyag megmunkálása és technológia átalakítása az. Anélkül, hogy elméleti vitába bonyolódnánk az értékalkotó munkáról, annyit Kevés a zöldség- és gyümölcsféle a nagykállói járás boltjaiban. Több közös gazdaság, amely korábban foglalkozott konyhakertészettel, most leállt ezzel az üzemággal. A piacon van zöldáru, gyümölcs, de nagyon drága. A tsz-ek nem árusítanak, hogy letörnék az árakat. A kisebb községekben egyáltalán nincs, a nagyobbakban kevés a zöldségbolt. A járási tanács a MÉK-kel vette fel a kapcsolatot, s Érpatak kivételével a járás valamennyi községében nyitnak zöldségárusító pavilonokat. Erre helytelen módon reagált a balkányi ÁFÉSZ: ha megnyitja a MÉK a boltját, ők bezárják, mert nem tudnak Gerő János: múlva kitette az asztal közepére a gőzölgő ételt, amiből tíz percen belül még mutatóba sem maradt. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát: — Gyere S... Sanyi, megetetjük a di... disznókat. A termelőszövetkezet huszonkét anyakocáját ugyanis Varjú Balázs gondjaira bízták. Azelőtt sok panasz hangzott el a munkájára nem is alaptalanul. Az ólban öreg pókhálók csüngtek, a trágyát nem hordta ki időben, bűz és piszok nyomta rá bélyegét a sertésólra. Hiába szólták meg érte, Varjú Balázs nem izgatta magát. Lecserélni pedig nem lehetett, mert a kevés jövedelem miatt senki nem akarta vállalni a ka- nászságot. Ez a világ azonban már elmúlt. Az utóbbi időben a sertésgondozó egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran felkelt megnézni, melyik koca alatt sivalkodik a megszorított kismalac. Mindezt egy komoly ígéretért tette. Egy hónapig dúlt előtte a harc, de végül az ígéret megszületett. így történt, — ami azelőtt sohasem — hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megjegyezhetünk: ma már a gyártási technológia fejlesztését, a termelőberendezések kihasználását is erősen fékezi az elmaradott, korszerűtlen anyagmozgatás. Az utóbbi években sok vállalatnál nagy értékű, világszínvonalon álló termelőberendezéseket helyeztek üzembe, ám évszázados módon, talicskával, lapáttal, nyers erővel szolgálják ki azokat. így persze nem tudják a korszerű berendezéseket egyenletesen üzemeltetni. Ezzel óhatatlanul visszavetik, korlátozzák teljesítményeiket. A korszerűtlen szállítás egyébként sok he- lyen a zsúfoltságnak, a szervezetlenségnek és a baleset- veszélynek is a fő forrása. íme. számtalan körülmény, tény és érv szól az anyag- mozgatás. az üzemen belüli szállítás korszerűsítése mellett. Pedig közülük is csupán a műszaki-gazdasági indokokat említettük, és nem beszéltünk a nehéz, „tróger”-mun- ka gépesítésének emberi, tár- sadalmi vonatkozásairól. A tények> az érvek ellenére sem halad a szállítás gépesítése előbbre. Hogv miért? Az elmaradottság és az ezzel kapcsolatos közömbösség okairól következő írásunkban foglalkozunk. (K. J.) (Következik: Cazdaságos-e a gépesítés?) árban versenytársai lenni. Az ÁFÉSZ nem önmagáért árusít, hanem feladata a lakosság ellátása. Az igények követelik, hogy egyre inkább jobban, nagyobb mennyiségben és választékosabb kínálattal. A balkányi ÁFÉSZ sok dicséretet is kapott az utóbbi időben. Kár lenne jó hírét rontani egy elhamarkodott intézkedéssel. Ne az elárusítóhelyeit zárja be, hanem keressék a megoldást; hogyan lehetnének egyenrangú versenytársai a MÉK-nek. Ez az egyedüli jó út a célhoz: minél több zöldség és gyümölcs kerüljön a nagykállói járás lakóinak asztalára. (kádár) megmaradt és szépen fejlődött. Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomva minden más hangot. Varjú Balázs, miután valamelyik gyereke segítségével kiöntötte a vályúkba a moslékot, nem hagyta el a kifutó területét. Éber szemmel őrködött, hogy a gyengébben fejlődő malacokat ne nyomhassák el a nagyok, egy se maradjon éhes. Egyik napon az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agronómussal és azt mondta: — Balázs, részeljük a malacokat. És jött a segítség, több, mint kellett volna. Az asz- szony a négy nagyobb gyerekkel futott oda a hírre. Az apróságok izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett: — Az a kajla fülű! Apám, azt én választottam ki! Nekem ígérte... Várnagy bácsi szólt rájuk, mert a fiatal agronómusnak nem volt ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először. A tiszavasvári gépjavító párttitkárával közölte egy ismerőse, hogy vissza akar térni régi munkahelyére, vegyék már vissza. A párttitkár tudta, hogy azért ment el nemrég a vállalattól, mert másutt többet remélt. Többet ígértek neki, s őt csábította az ajánlat. A remények azonban nem váltak valóra, mint any- nyi más esetében. Uj módon Mégis közölte az ismerősével, hogy nem fogják visszavenni. Erre a visszatérni kívánkozó megjegyezte, hogy magához az igazgatóhoz megy be, s tőle kéri majd. Jól van — mondta neki a párttitkár, — elsorolhatod, mit kívánsz. De én is bemegyek, s emlékeztetem -jjnajd rá, miben egyezett meg a pari szervezet vezetősége. Az embert nem vették vissza. És mást sem. Könyörtelennek tűnő makacsság, de alapos okuk van rá Nincs könnyű helyzetben a tiszavasvári gépjavító. Valami mást kell adni, mint korábban, nem javítani — azt most alig rendelnek, — hanem termelni ezt és azt, sokfélét, egyedit vagy sorozat— Balázs, hajtsad akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető, és odaállt a kifutót ketté osztó ajtóhoz. Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Később odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek: — ..hét, nyolc kilenc... ez a tizedik! Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani. — Betuszkolták a rózsaszínű rekeszbe, és máris folytatták tovább: — Egy... kettő... hadd jöjjenek, hajtsad őket, Balázs... kapd el gyerek, vidd a tietekhez. Ez a tizedik most koca lett. Várnagy bácsi észrevette, hogy a tizedik számnál, Varjú Balázs a nagyobbacska malacokat tolja előre. Néhányszor sikerült is a terve, ilyenkor nagy volt az öröm. Talán szólni kellett volna ezért, csak sorjában, ahogy a szerencse hozza. De úgy tett, mintha nem venné észre a csalafintaságot. — Tizennégy! Már tizennégy van — kiáltotta a legnagyobb lány, s szinte muzsikált a szó az ajkán... — Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta később a Sanyi gyerek, boldogsággal a hangjában. Odaóvatoskodott a kis süldőhöz, megsimogatta a hátát. És a jószágok szaporodtak a kut- ricában, egészen húszig. Vágyért mányt. százat egyformát valamiből — ami pedig oly nehéz! — vagy egy különlegességet. .. Ahogy a piac kívánja. És gazdaságosan mindezt, nyereséggel, bár nincs mindig idejében anyag. Néha a munkát is az anyaghiány szervezi s nem a józan ész... Mindennek nagyon sok oka van. A változás már megkezdődött, de még nem fejeződött be: a gépjavítók még nem rendelkeznek olyan átfogó távlati tervekkel, amelyekkel megtalálhatnák helyüket a népgazdaságban. Ez folyamat, s lehet, hogy több évet is igénybe vesz. Nehéz időszak És — mint minden változás — természetesen zökkenőkkel- jár. Év elejére például kisöpörték a műhelyeket, s nem volt rendelésük sem. Aztán jöttek a rendelések, de — nagyon rövid határidőre. Rendkívül nehéz volt ilyen körülmények között anyagot szerezni egyik-másik munkához. S aztán már a vásárlás is akadályokba ütközött. Egyszer az autóról kellett visszarakni a várva várt anyagot, mert rakodás közben az ellóságos falka volt már. Az agronómus ekkor így szólt: — Varjú bátyám, úgy viselje gondját a kocáknak, hogy a legközelebbi választásnál megint folytatjuk. A munkaegység mellé, mindig megkapja a prémiumot is. A sertésgondozó a kezét kereste, meg akarta szorítani. — K... köszönöm v.. vezető kartárs. — Ne nekem köszönje — hárította el a hálálkodást Bujdosó, az agronómus. — Megérdemli, megdolgozott érte. — Apám, itt van a kajla fülű is ez megér kétszáz forintot — kiáltotta Sanyi tele torokkal, és megfogta az apja karját, odahúzta az elre- kesztett jószágokhoz. Az asz- szony és a gyerekek egymás szavába vágtak, alig lehetett érteni, melyik mit mond. Már ecsetet is kerítettek, és fekete festékkel megjelölték mind a húsz malacot. Balázs pedig az első vevőkkel máris alkudozott. Az agronómusék észrevétlen elkötötték a hátaslovakat, továbbindultak. Bujdosó elvtárs! — szólt csendesen a brigádvezető, amikor már messze elmaradt mögöttük a major —, tavaly többszöröse elhullott annak, amennyit most Balázsnak résziben kiadtunk. — Ilyen az élet — felelte az agronómus, és zavartan a lova nyakát veregette. Érezte, valami mást, szebb szavakat kellene mondani, de nem jutott eszébe más mert még mindig a sok, boldogan zajongó Varjú-gyereket látta maga előtt mozdul adó kiderítette, hogy fizetés képtelen a tiszavasvári gép* javító. És csak olyan partnernak ad el, amelyik fizetni is tud az áruért. (Lám már ilyen is van!) Nehéz időszak kezdődött tehát, romlottak az eredmények is. a féléves tervet mindössze nyolcvan százalékra teljesítették. Átmenet, tudják, de sok hajszálat megészítenek a forrás gondjai Ti- szavasváriban. Hogy mi köze van a nehéz* ségeknek az emberek távozásához, vagy visszavételének megakadályozásához? Van köze, mégpedig okozója a könyörtelenségnek. Akik nem vártak A magas elvándorlás ösz- szefüggésben van a gondokkal. Sokan elmentek. Ki a magasabb fizetésért... Volt toborzó, aki az egyik nagy építkezésre csalogatta az embereket. Háromezres keresetet ígért, meg többet, de ígérni mindent lehet. És többen csak későn vették észre, hogy miért ígér: „fejpénzt’* kap minden elcsábított ember után. Volt, aki nem érezte jól magát a gépjavítónál. Sokszor önhibáján kívül tétlenségre kárhoztatta az anyaghiány. Nincs anyag, nincs jó szerszám, gyengélkedik a munkaszervezés, — aztán bújni kell a belépő vezetők elől. Alapjában nem szeretnek a munkások lógni. S ez a rossz munkahelyi közérzet sok embert elvitt az állomásról. Volt olyan, aki érezte a rá háruló felelősséget, s ezt nem merte vállalni. Másutt kevesebbet keres, de nem kell sehová aláírni. Három fő típus, de bizonyára akad még több is. Egy azonban mindegyiket jellemezte: nem bízott a gépjavítóban. Ezért nevezik őket a maradók kishitűeknek. Jogos remények így mondta a párttitkár; Az ellenforradalom óta különösen sok nehéz időt kellett átvészelnünk. Sokszor vártuk: lesz-e fizetés, fezünk, vagy nem eszünk. Most azért nem ennyire vészes. Ki kell bírni... A vasváriak szerint az, aki az átállást kishitűség, anyagiasság vagy bizonytalanság miatt nem bírja ki, — az nem való közéjük. S ha elmegy, nem veszik vissza, bárhogyan is kéri. Pedig a szakmunkásokra különösen nagy szükségük lenne. Ez a jó értelemben vett keménység azonban azt is bizonyítja, hogy maguk nemcsak reménykednek, hanem bizakodnak talpra állásukban. A húsz év nehézségeiben edzett törzsgárda most a nehézségek láttán sem mozdult. S úgy tűnik, nem is fog. Ka István Megjegyzés: Mouopólium? Varjú Balázs szerencséje
