Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-08 / 182. szám
Í969, augusztus 8. 5. efíaü TÁRLAT a síneken Fegyverrel a fasizmus ellen Huszonöt éve kapott lángra a magyarországi partizánharc Program négyezer záhonyi Magyarország német megszállása bebizonyította a Horthy—Kállai-féle kétkula- csos politika csődjét. Az a tö- rekvés, hogy sértetlenül megőrizzék a reakciós félfeudális rendszert, a halálos félelem mindentől, ami haladó és demokratikus, 1944 tavaszától az ország legteljesebb kiszolgáltatottságához vezetett; a magyar föld a visszavonuló náci seregek szabad vadász- területévé, pusztulásnak kitett utolsó hídfőállásává vált. A kommunisták éveken át tar- tó szívós kísérletezését a hazafias, németellenes, függetlenséget védeni kész erők összefogására az ellenforradalmi rendszer meghiúsította ; börtönök, internálótábo- rok, büntetőszázadok nyelték el tömegével a tettre kész, bátor harcosokat. Huszonöt évvel ezelőtt, 1944 augusztusában a párt erőteljes intézkedéseket tett az akciógárdák, partizáncsoportok fegyveres ellenállásának kibontakoztatására, Budapesten a párt katonai bizottsága előkészítette Gömbös Gyula, egykori fasiszta miniszterelnök Döbrentei téri szobrának felrobbantását, hogy az akcióval jelt adjon, bátorítást nyújtson a nácik és magyar cinkosaik elleni fegyveres fellépésekhez. Az akcióra következő hetekben, hónapokban a budapesti ellenállás időről időre jelentékeny veszteséget okozott a fasiszta megszállóknak és a velük együttműködő magyar fegyveres erőknek. A küzdelem élén — hogy csak néhány nevet említsünk — Rajk László, Kádár János, Fehér Lajos, Ajtai Miklós, Pálffy György, Padányi Mihály, Kállai Gyula és más pártmunkások, Marót, Szir és több illegális néven ismert partizán állt. 1944. augusztus 8-án vetették be ejtőernyővel a Bükkit egység fölött Szőnyi Márton és Ösz-Szabó János csoportját. E naptól számítjuk a 25 évvel ezelőtti partizán- mozgalrpak kezdetét. Szónyi a Horthy-hadsereg- fíatal repülőtisztje, budapesti kisemberek gyermeke volt, akinek gépét a szovjet vadászrepülők lelőtték, hadifogságba került Ott megismerkedett a kommunisták céljaival, partizánnak jelentkezett és tagja lett a Rácz Gyula régi magyar kommunista vezetése alatt álló partizáncsoportnak, részt vett lengyel területen vívott harcokban. A parancsnoksága alatt álló 13 tagú csoport Ózd közelében, a Domaháza és Járdánháza közötti erdőségben ért földet. A csendőrség nagy erőket mozgósított kézre kerítésükre. A leszállást követő harmadik napon sikerült elfogniuk Kiss Benjámint, Csizmadia Gyulát. Báli Ferencet, majd Szo- ták Mihályt; a zombori Ősz- Szabo János, a csoport politikai biztosa, akit a honvéd vezérkar főnökének különbiT1LOS A KRITIKA Régi ismerősömmel, egy gt- bines italbolt vezetőjével kerültem össze az autóbuszon. — Képzelje, leváltottak — panaszkodott — és hozzá mc eljárás is indult ellenem. — Igazán? És hogyan á' a becses oűnügye? — érdek lődtem gyengéden. — Figyelmeztetem, kedves uram. hogy a bírói ítéletet oerr ’-he* bírálni. Tudja ezt? — Hogyne tudnám! — Akkor megmondhatom: felmentettek. zottsága Zentán 1941 novemberében forradalmi tevékenységéért halálra, majd 15 évi fegyházra ítélt, s aki büntetőszázadból szökött át a szovjet csapatokhoz — valamint G. A. Novotnij szovjet főhadnagy, az osztag tagja, a fegyveres harcban estek el. Az elfogottak közül négyet halálra ítéltek, két másikat életfogytiglani fegyházra. Az SS-ekkel és a csendőrökkel vívott tűzharcban halt hősi halált a Hangonyi-tónál az utolsó töltényig védekező Szőnyi Márton is. Ugyancsak 1944. augusztus 8-án kezdte meg harctevékenységét a II. Rákóczi Ferencről elnevezett partizánegység, amely Úszta Gyula parancsnoksága alatt működött, a fasiszták hátában, a Kárpátokban. Az egység tevékenysége megkezdésekor 23 fős volt. A fiatal erdész — ma altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MHSZ elnöke — politikai helyettese Hamburger-Horváth Sándor (ma nyugállományú alezredes) a fegyveres akciókon kívül széles körű politikai fel- világosító munkát is fejtettek ki. Ennek következtében létszámuk néhány hét alatt meg- hétszereződött. Hadműveleteiket a szovjet hadsereg megérkezéséig eredményesen folytatták. A szlovák—magyar határ közelében fejtett ki partizántevékenységet a mintegy 300 főt számláló Petőfi osztag, amelynek tagjait szintén a Szovjetunióban önként jelentkezett. ott kiképzett harcosok alkották. Az osztag parancsnoka kezdetben Grublcs Zoltán százados volt, majd Fáb- ri József lett (ma néphadseregünk ezredese), akinek irányításával az osztag hatékony segítséget nyújtott a szlovák felkelés résztvevőinek, a közös ellenség ellen vívott harcokban. Nógrádi Sándornak, a forMEGJEGYZÉS: Négy éve vita tárgya a domrádi Szőke Tisza Tsz és a Nyíregyházi Htsz között a dombrádi tsz tulajdonát képező csaknem 2 kilométer holt Tisza-ág, melyet a htsz használ. Ök is csak bérlik a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól. Leveleket, kérelmeket küldtek ez ügyben a járási, illetve a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához. Személyesen járt az elnök a minisztériumban is, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy ez megyei hatáskör. Legutóbb a megyei tanács vb illetékes osztálya javasolta: ha a tsz a holtágban viziszárnyas-telepet létesít. támogatják. Ezt akarja a tsz is. HARAGUDOTT-b AZ ASSZONY? Nem vagyok mulatós ember, de azért néha megtörténik. hogy kimaradok. A múltkoriban egy értekezlet után együtt mentem el kollégákkal — a főnököm is köztük volt —, s hiába tiltakoztam, hogy igy-úgy, nem szoktam kimaradni. a feleségem vár és nagyon szigorúan veszi az efféle botlásokat. Bizony éjiéi egy óra volt. amikor ha zavergődtem. Egyszer a feleségemmel együtt sétáltunk az utcán, s radalmi munkásmozgalom régi harcosának szlovák partizánterületről az Ipolyon ’ át magyar területre érkezett csoportja, melyhez tevékenysége során újabb és újabb önkéntes harcosok — főleg bányászok — csatlakoztak, a salgótarjáni szénmedencében folytatta akcióit a fasiszták ellen. Az egység — amelynek politikai biztosa Tömpe András volt —a Ragyolc melletti Abroncsos pusztán vívott nagyobb ütközetet a németekkel. Negyed század távolából emlékszünk ma vissza a Miskolc környékén szervezett, a borsodi iparvidéken működött MÓKÁN-komitéra, (Magyar Kommunisták Anti- náci Bizottsága), a pécsi ellenállásra, a sárisápi és anna- völgyi bányászok Zgyerka János által irányított fegyveres csoportjaira, az újpesti partizánokra, akiknek parancsnoka Földes László és And- rásfi Gyula voltak, a kőbányai, az erzsébeti és a csepeli ellenállás részvevőire, a Vörös Brigád tagjaira, akik közül tizenegynek sortűz oltotta ki életét a budai Vár fokán; a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága hősi halált halt tagjaira, Stollár Béla főhadnagy elvérzett ellenállási csoportjára, a Budai önkéntes Ezred több száz hősére és az ország különböző helyein fellépett kisebb-nagyobb fegyveres antifasiszta csoportokra. Valamennyien azért küzdöttek — sokan életüket is feláldozták —, hogy meggyorsítsák az ország felszabadulását a nácik és nyilasok rémuralma alól, hősi elhatározásukat és helytállásukat méltán övezi egész népünk hálája, tisztelete. V. V. A dombrádi Szőke Tisza és Vörös Csillag Tsz társult. Elkészítették a víziszámyas- telep tervdokumentációját, s a kérelmet benyújtották. 350 ezer forintos beruházást valósítanának meg, gépeket vásárolnának vízkiemeléshez, s számításaik szerint évente 10 ezer kacsát, libát nevelhetnének a víziszárnyas-telepen. Ugyanakkor újabb 100 hold föld öntözése válna lehetővé. Nemcsak a tsz-ek járnának jól, hanem a járás is, hiszen tovább javulna a lakosság ellátása. Remélhető, hogy most már minden akadály elhárul, s a holtágat megfelelően hasznosíthatják. (fk.) összefutottunk a főnökömmel. — Na, ugye nem szólt a múltkor a feleséged, amiért olyan későn engedtünk haza. — Ó nem, nem szóltam — szerénykedett a feleségem. Én azonban csendben megjegyeztem: — Nem szólt. Egy álló hétig egy szót sem szólt. BIZTOS JEL — Hogy vagy, kedves barátom — kérdeztem volt osztálytársamat. — öregszem. — Hát ezt miből gondolod? — Eddig minden nő azt. kérdezte tőlem: miért nem nősülök: az utóbbi időben már azt kérdezik: miért nem nősültem meg eddig. Záhony neve irdatlan sínerdőt, óriásdarukat, átrakandó áruk Bábelét, vasúti nagyüzemet idéz. Szomszédos községek szavajárása: „Záhonyban az isten is vasutas”. Valójában több mint ezer helyt és több mint négyezer környékbeli. 25—30 község vasúti munkássá lett parasztjai dolgoznak az átrakóban, a hatalmas állomás területén. Négyezernél többen érkeznek mindennap — minden irány- ból, s indulnak vissza a nap minden szakában. Ezekről, a csak aludni hazajáró munkásokról igyekszik gondoskodni a jól felszerelt vasutas szak- szervezeti művelődési ház. Kevesebb ital... Az országban az elsők között kezdték meg a bejáró munkások kulturális gondozását. figyelemmel a vonatozás. a várakozás sajátosságaira A korszerű várótereimben televíziót nézhettek. alkalmanként keskenyfilmes vetítésen kisfilmekkel ismerkedtek, máskor mozgó kiállítási anyag kötötte le az ingázók figyelmét. „Lehet, hogy az Utasellátó nem Örül a filmvetítésnek” — magyarázza a művelődési ház vezetője. Kézi Béla „Ugyanis ilyenkor kimutathatóan kevesebb az italforgalom. Igaz némelyek sörösüveggel a kezükben maradnak a váróban, ha jó a film. egészen belefeledkeznek és ottmaradnak”. Igen sok a nézője a televíziónak is, ugyanis a megkérdezett munkások elenyésző százalékának van otthon saj'át készüléke. Mozgó képzőművészeti tárlaton is gondolkoznak. A megyében élő képzőművészek festményeiből, szobraiból már volt kiállítás a művelődési ház kistermében. Most közelebb akarják vinni a ráérök százaihoz, a színhely a nagy váróterem lenne. Szeretnék a síneket is jobban felhasználni, de ehhez a debreceni igazgatóság, a felettes szervek támogatása szükséges. Gördülő kulturális vagonokról van szó, melyeken különféle tárlatok anyagát, könyvek, festmények, fotó és más, még csak ötletekben lévő „anyagokat” helyeznének el és vándóroltatnák is. Természetesen az ország sok vidékén tudnák használni a kultúrvagonokat. ha a kiselejtezett kocsik átalakítását megoldanák. Történelmi , műsorral Csapon Nemrég hírlapolvasóval bővült a vasúti munkások művelődési háza. Nemcsak színházi rendezvényeknek, tánc- mulatságoknak, a klubnak, a AZ ÓVATOS FÉRJ — Mit csinálsz, édes fiam? — kérdi a hazatérő feleség a kertben dolgozó férjétől. — Nem látod szivecském? A kertkaput csinálom szélesebbre. Gondolom nem árt, mivel autót tanulsz vezetni. ANYAI BÁNAT Két asszony beszélget a piacon. Búcsúzáskor még megkérdezi az egyik: — Igaz, hogy a lányodnak egy fiatal orvos udvarol? — Időnként igaz! — Hogyhogy? — Ha a lányom a házasságról kezd beszélni, akkor nem udvarol. tf> könyvtárnak ad helyet, hanem több száz újságnak és folyóiratnak, melyet a KISZ KB anyagi hozzájárulásával oldottak meg. Érdemes lenne továbbfejleszteni a helyhez kötött böngészést, próbaképpen néhány vonalon egy-egy polcot folyóirattal, újsággal megtölteni, s rábízni valamelyik hazautazó vasutasra. A záhonyi amatőr ének, zene és színjátszó élet is tartalmaz újszerű, érdekes vonásokat. Már megszokták, hogy a vasutas gyerekek zenei oktatását a művelődési ház vállalta, Kisvárdáról kijáró zenetanárokkal. Az irodalmi színpad is megtalálta a modern tartalmat és formát, hogy ne emlegessék őket „falusi színészeknek”. rossz hátsó gondolattal. A határőrséggel közös csoportjuk legközelebb a szomszédos Csapra készül, ahol a magyar történelem egyik kiemelkedő korszakából állították össze irodalmi műsorukat: ötven éve történt. 4z ötlet nem hiánycikk Valójában nehéz négyezer bejáró munkás kulturálódásá- ról gondoskodni. Fáradt, vonattal érkezőre, arra váró emberekkel filmet, könyvet, képzőművészetet alapjaiban megszerettetni. Ebben a rengetegben el lehet tévedni is, hisz alapos felmérés a kulturális szintről, az érdeklődésről nem áll rendelkezésre. Ezeket is közben, szúrópróbaszerűen, kicsit teszt módmun kasnak szerekkel kell megállapítani. Ám erőfeszítésekben, újabb és újabb ötletekben nincs hiány Záhonyban. Még a hobby is kilép a négy fal közül és százak hasznára válik. Ilyen hobby a művelődési otthon vezetőjének moziplakát gyűjtése, szaporodnak a filmek kópiái is, hog,r alkalmas időpontban gondos feldolgozással ízelítőt adjanak mozi- történelemből. S észrevétlen nül nyomokat hagyjon a nézők esztétikai ízlésén is. Így lehet plakátokkal is nevelni. Helyi tv-adás — Nem akarok lemondani a régi tervemről sem — folytatja a művelődési ház vezetője. — Ipari tévékamerát szeretnék a művelődési háznak, helyi műsorokat, információkat készíthetnénk. Egy kis helyi tévéadást. Meghívom a Videoton gyárat is a közeljövőben. Rendezzenek nálunk tévékiállítást. Ez a rész úgyis eléggé ellátatlan még tévével. És remélem* tudnak segíteni tévés elképzelésemben is... Uj és merész elgondolás? Lehet. De az iskolai tantermek közül néhányban megyénkben is jó segítőtársa tanárnak. tanulónak a tévékamera. Miért ne használná fel ezt a modern eszközt a népművelés is? Ráadásul egy sajátos színhelyen, több ezer bejáró munkás érdekében. P. G. Két orvos elpályázik Két fiatal orvos újra elpályázik megyénkből. A szabolcsi orvoshiány — közhellyé vált. S, ha nem is állunk olyan rosszul e téren, mint tíz éve (és elmondhatjuk, hogy szeptembertől lesznek olyan járások, ahol valamennyi orvosi állást betöltenek) mégis, körzeti- és szakorvos még mindig jóval kevesebb dolgozik megyénkben, mint amennyire szükségünk volna. Tehát mégsem állunk olyan jól, hogy hagyjunk elmenni orvosokat. Csupán azért, mert lakásproblémájukra nem találnak megoldást, nem kapnak segítséget, támogatást ahhoz, hogy rendezett körülmények között dolgozhassanak tanulhassanak, élhessenek. És rendszerint olyanok távoznak akik már túljutnak a szakvizsgájukon, amikor valóban produkálhatnának tudásukból, egyszóval; amikor még inkábt szükség volna munkájukra. Ez érthető. Amikor az egyetemről kikerülve eljönne! ide, rendszerint még magánosok. Megelégednek az úgynevezett „férőhellyel”. Egyetlen szobácskával valamelyik kórhá zunkban — nem körzeti orvosokról lévén szó, — egy sze mélynek ez is megfelel. De később családot alapítanak, akkor ez már nem alkalmas lakás. — Orvos? Vegyen ma gának, telik rá — mondanák sokan, de ez nem ilyen egy értelműén egyszerű. Egyrészt a kezdők, a kórházi segédorvosok fizetést vagy ha úgy tetszik havi jövedelme nem olyan magas, min ahogy a köztudatban él. Kevesebb, mint a hasonló kor műszaki szakembereké. Másrészt, ha nem kapnak lakást, el mennek más megyékbe, ahol kapva kapnak utánuk, ah( nem csupán a gyógyítás feltételeit biztosítják számukra, h? nem a megfelelő lakást is. Ezt tudomásul kell venni és számolni vele. Különbé nem jönnek megyénkbe az orvosok, s ha eljönnek, néhán év után távoznak, mint ahogy ez évről évre megismétlődi: Most Mátészalkáról készül távozni két fiatal orvo asszony. (Ebben a kórházban jelenleg három orvosstátu: betöltetlen.) Négy éve dolgoznak a szálkái járási kórházba Egyikük a gyermekosztályon, a másik a belgyógyászat® Férjhez mentek, gyereket szültek, s most már családost kellene élniük a 3x3-as szobácskábán. Még csak biztos ígér tét sem tudnak adni nekik, nemhogy lakást. Türelmetlenségük érthető. Meggyőződtünk róla, ho; a jelenlegi körülményeik között nem tudnak pihenni, tani ni, amire viszont feltétlenül szükségük lenne, hiszen ezr bízzák rájuk egészségüket, életüket. Mégis türelmet kérnénk tőlük. Gondolják meg m egyszer távozási szándékukat. Mátészalka most lett város, ezzel több lehetőség is nyílt az eddig megoldhatatlan pro lémák rendezésére. Vegyék figyelembe, hogy eddig alig épi tek állami, szövetkezeti lakások. Egyszerűen nem volt n bői „gazdálkodni” a tanácsnak. Egy biztos, hogy ellentétben az egyik orvosnő kese kifakadásával: „Elmegyünk. Szálkának nincs is szükse ránk” — a fiatal városnak szüksége van minden orvosra, városi szintű igényekhez igazodva az egészségügyi ellátású is még inkább szükség lesz rájuk. Abban bizonyosak vagyunk, hogy a város üj veze e jelzésünk nélkül is ismerik a kórház ilyen vona'kozé gondjait és a sürgősen megoldásra váró feladatok köz tartják számon. Kádár E Vidám napló Holtág
