Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

1969. augusztus í, KETJ»T-M ÁGYA R0RS7 ÄÖ S. oldal Meghonosodott Szatmárban a rizs Összefogással lehet a gondokat enyhíteni Tizenöt éve egy „új nö­vény” híre futott a megyében. Voltak, akik kétkedve fogad­ták, mások fantáziát láttak benne. Végül is múltak az évek és maradt a szatmári részre behozott növény. Első kísérlet: három és fél holdon A rizsről van szó. Először a Szamos menti kersemjeni Úttörő Termelő- szövetkezet reszkírozott meg három és fél hold területei. Megcsinálták a szükséges övező sáncot és vettek vizet a Szamosból. A kísérlet be­vált, az addig nehezen hasz nosítható helyen jó rizster- mest laka,!toltuk be. Érkeztek a hasonló adottsá gokkal, mindenekelőtt bősé­ges vízzel rendelkező gazda­sagokból a látogatók. Arány­lag rövid idő alatt több mint háromezer holdra növekedett a rizstermelésre kialakított terület a fehérgyarmati já­rásban. Sőt, a vásárosna- ményi járásból is csatlako­zott a tiszaszalkai és a gu- lácsi közös gazdaság, mint­egy háromszáz holddal. A kezdeti időszakban jól termett a rekeszekre osztott terület. Nem volt ritka a 25 mázsa holdankénti átlag. S tekintve az elég jő árat, fu­totta az előzetes beruházások­ra. Több került a közös kasz- szába is. Persze, a rizstermelés szá­mára sem véges a föld tápereje Kezdtek kimerülni a ..befogott” területek. Ve­szélyesen elgyomosodtak, „pi­hentetést” kívántak. A felújítás pedig újabb költség, amit most már nem minden táblá­ra vállaltak a termelőszövet­kezetek. A vásárosnaményi párásban egyelőre teljesen ab ba is hagyták. Repülőgép és hagyományos módszer Jelenleg 15 közös gazdaság foglalkozik a fehérgyarmati járásban rizstermeléssel. Te­rülete 1187 hold. (A többi ki­kapcsolt helyet rét-kaszáló­ként vagy kapás növényekkel hasznosítják.) A termés elég jónak ígér­kezik: 14—16 mázsa között holdanként. (A legutóbbi re­kordtermés 1964-ben volt. 20 mázsa járási átlaggal.) Van azonban ahol kiugró eredményre számítanak. A tiszacsécsei Haladás és a ti- szabecsi Uj Élet Tsz-ek 20—25 Szamos Rudolf: mázsára becsülik a várható idei átlagot. Jó reményeket táplál a kölesei Kossuth Tsz is. Nagyon jól bevált a már több éves gyakorlat, hogy repülőgépes vegyszerezést kérnek. Idén június elején és július közepén végeztették el. Kivétel ez alól a kispaládi Uj Barázda és a cégénydányá- dí Dózsa Népe Tsz, ahol nem vállalták a vegyszereztetés költségét. Talán mondani sem kell, hogy ezeknél a gazdasá­goknál várható a legbizony­talanabb termés. A gabona betakarítása mel­lett készülnek a tsz-ek a rizs aratására, cséplésére is. Ez ugyancsak a betakarítási munkák neheze közé számít. Sajnos. elavult, hagyomá­nyos módszerekkel és eszkö­zökkel történik ez még itt mindig, a kézi kaszálástól a csépelésig. Van kivezető út Elfogadható bizonyítékai vannak már, hogy a megye szatmári, vízben bő részén sikerrel lehet rizstermeléssel foglalkozni. Holdanként elér­hető vele 15—16 ezer forint bruttó bevétel, ami több bár­milyen, az adott körülmények között termelhető növény hasznánál. Ezzel szemben nem titkolják a rizstermelési kedv hanyatlását. Az okokat is megmondják. Ha a cigarettát szidjuk, ak­kor legtöbbször kapadohány­nak tituláljuk a benne lévő tölteléket, holott alaposan té­vedünk, mert az az igazság; ezt a dohányfajtát már rég­óta nem használják fel a füstölni való készítésénél. A kapadohány valamikor a har­mincas években volt kere­sett, akkor külön csomago­lásban árulták. Egy időben ezt használták fel a Honvéd ci­garettákban is, de csak kis mennyiségben. Azt azonban senki sem áUítja, hogy ez a fajta ma már ismeretlen a dohányültetvényeken. Erről nincs szó, mert a lekerekí­tett levelű, szív alakú, kékes­zöld színű fajta még az el­múlt években is szerepelt a hivatalos termesztői összesí­tésekben. De. nem füstölni valóba szánták, hanem kizá­Az időnként kimerült te rületek felújításának szüksé­gességéről már volt szó. Foly­tatni azzal lehet, hogy a felújítás eléggé nagy költségé­nek fele részét elvállalja ugyan az állam, támogatás­képpen, de rendszerint nem hitelezi a költség másik felét a bank. Saját erő meg jelen­leg még nem igen van, mivel a tsz-ek többsége a gyenge adottságúak közé tartozik. Másik gond maga a terme­lés, annak is főleg a betaka­rítási része. Kézi kaszával aratni, legtöbbször sáros ta­lajon, sűrű növényzetet na­gyon kimerítő. Sok munka­időt vesz igénybe a szállítás és a szérűcséplés. Ha esős a szeptember vége, október ele­je — ami gyakran megesik — súlyos terménykárosodást okoz. A megoldás gondolatát is­merik. de még csak a kezde­ményezést latolgatják. Jó volna pedig ebben is meg­gyorsítani azt a folyamatot, aminek helyessége már több területen sikerrel érvényesül. A társulásról, az erők össze­adásáról van szó. Ez adná meg a lehetőségét mind a szükséges beruházások meg­gyorsításának, mind a kor­szerű betekarító (egyébként igen drága) gépek vásárlásá­nak. Enélkül bizony kétes a jó áru és jó piacú rizs terme­lésének megtartása a megyé­ben. Asztalos Bálint rólag nikotin nyerésére ter­mesztették. Nem is megve­tendő gazdasági eredménnyel. Idén azonban már nyugod­tan elmondhatjuk: nincs többé kapadohány. Ennek a fajtának a palántája már egyáltalán nem kerül a föl­dekbe, ugyanis a nikotin nye­résére van nála alkalmasabb fajta. Ez az úgynevezett su- bás dohány — ez is egy ré­gebbi „típus” — amelynek nikotintartalma 20—22 száza­lékkal magasabb és ráadá­sul a betegségekkel, például a peronoszpórával szemben is- ellenállóbb. Ezentúl tehát mindenkép­pen más bűnbakot kell ke­resnünk, ha a cigaretta mi­nőségét kifogásoljuk. A ka­padohány immár végérvénye­sen a múlté. Nincs többé kapadohány Kántor és Csupati (Részletek egy nyomozó kutya történetéből) 7. A gyilkosságra egyet­len elfogadható magyarázat lenne: féltékenység. „Félté­kenység” labdázott a gondo­lattal. El is fogadná, ha Kántor minden eddigi lépé­se nem az ellenkezőjét bizo­nyítaná. „Miért kell egy fél­tékenységhez a határon száz veszély kockázatával átszök­ni? Olyan nagy lett volna a bosszúvágy?” Kántor türelmetlenül topo­gott az ajtó előtt. Csupati fi­gyelmeztette Sátorit: „Főnök, a kutya tovább akar menni”. — Kérjen további erősítést — utasította a helyettesét és Sátori gondolatai az ábrán­dozásból visszazökkentek a valóságba. Kántor az épület hátsó keresztfolyosóján ve­zette őket és a használaton kívüli kártyaszobák mellett a földszinti bár raktárhelyisé­gébe nyíló keskeny csigalép­csőn igyekezett lefelé. „Ez egyre cifrább — mondta Csu­pati. Sátori is erre gondolt. Ezeddig úgyszólván minden lépésüknél új és új rejtvény­be ütköztek. Egyszerű határ­sértésnek indult ez az ügy, és a megyei székhely nagy szál­lodájában már a második hullát találták meg. A tettes alig egy órányival járhat előttük és ez az időelőny ki tudja, mi minden meglepetést tartogat még számukra. „Záróra, kedves vendégek, záróra!” hallatszott be a raktárba a bárpulttól elvá­lasztó vastag brokátfüggö­nyön. Távolabbról halkabban a kémelhárító csoport veze­tőjének felszólítása hallat­szott, ahogy az igazolványo­kat kérte. „A katonák a ru­határi kijáratnál dolgoznak” ötlött fel Csupati fejében. „Az igazolványokat”. Hé, ön­nek is szól.” Hangzavar, lár­ma. A függöny előtt a bár­pultnál a mixernő suttogott: „Jencikém, ez borzasztó Újabban itt minden éjjel razziáznak... Nem tudja, mi van?” „Valami hullát talál­tak a hekusok az egyik szo­bában.” „Aha, szóval a személyzet még nem tudja, ki az áldo­zat. Ez jó. Nagyon jó” — gondolta elégedetten magá­ban Sátori. — Mire várunk, főnök? — türelmetlenkedett Csupati. — Hadd ürüljön ki egy kissé a terem, akkor jövünk mi — Kántor olyan várat­lanul lépett ki a függöny mögül, hogy a keskeny káva között oldalával a mixernő lábát súrolta. „Segítség!” vi­sított a nő, ahogy Kántorra pillantott és kezéből kiejtette a konyakösüveget, amibe a pincérek által visszahordott poharak maradékát töltöget­te. „ZagyváJunk, nyuszikám, zagyválunk?” Lépett elő a függöny mögül Sátori is. — Ja, maga az? — derült fel a rendőrtiszt láttán a tnixernő képe. — Már azt hittem egy fenevad lapul a raktárban. Csak nincs vala­mi szajré ott? — kérdezte aggódva. „Szóval szajrét is rejtegettek?” jegyezte meg magának Sátori. — Nem, semmi — mondta hangosan. — Csupán érdekelne, kik jártak ma éjjel a függöny mögötti helyiségben. Kereskedelem a tanyavilágban Javaslatok a jobb ellátásra a nagyhallal járásban A járás áruellátásának hely­zetét vitatta meg legutóbbi ülésén a Nagykállói Járási Tanács. Ezt megelőzően szé­les körű ellenőrzést, felmé­rést tartottak a kereskedel­mi társadalmi ellenőrök, a községek és a járás állandó bizottságainak tagjai. Tapasz­talataikból, valamint a Ha­zafias Népfronttól, a nőta­nácstól és a népi ellenőrzési bizottságtól kapott tájékozta­tás alapján állították össze az összefoglaló jelentést, me­lyet a járási tanács elé ter­jesztettek. A nyolc községet és a ki­terjedt tanyavilág lakóit két körzeti fogyasztási és értéke­sítő szövetkezet; a nagykál­lói és a balkányi látja el élelmiszerrel és iparcikkek­kel. Utóbb lényeges javulás tapasztalható az áruellátás színvonalában. Ez lemérhető a választékbővülésben, a bolt­hálózat korszerűsödésében, valamint az áruforgalom nö­vekedésében. Számottevően nőtt a lakosság jövedelme, ezzel vásárlóereje is. Ez meg­mutatkozik abban, hogy 1968- ban 50 millió forint értékben vásároltak több árucikket, mint 1966-ban. Ennek ellenére azt állapí­totta meg a járási tanács, hogy a kereskedelem és a vendéglátás nem tartott lé­pést a lakosság igényeinek és vásárlóerejének növekedésé­vel. Az utóbbi három évben lé­tesített új boltok korszerűek, sok régit felújítottak, beren­dezéseket cseréltek. Megkezd­ték Nagykállóban a nagyáru­ház építését, amit jövő év szeptemberében adnak át rendeltetésének. A tanyai ve­gyesboltokra is nagy gondot fordítottak a két ÁFÉSZ-nél. Mégis kevés az üzlet, és a bolthálózat túlnyomó része elavult épületekben van, amelyek nem felelnek meg a szocialista kereskedelem kö­vetelményeinek. Kevés a rak­tár és a hűtőgépek gyakori meghibásodása megnehezíti az áruk tárolását, szakszerű kezelését. Az élelmiszerellátás — a hús és a kenyér kivételével — zavartalan volt. A tőke­hús és a töltelékáru az igé­nyek szerint kevés, a hús­ipari vállalat 40—50 száza­lékát tudja biztosítani a meg­rendelt mennyiségnek. A bari kányi ÁFÉSZ-től a közületek elviszik szinte az egész kész­letet, a lakosság részére alig tudnak kimérni. Ezért több felszólaló szóvá tette, hogy a húshiány ellenére több ter­melőszövetkezet érthetetlen módon felszámolta sertéste­nyészetét. Feltétlenül szüksé­ges, hogy a járás illetékes — Én. A két áruhordó. Jenci, a főúr... — és elakadt. — Más nem? — Más? Azt hiszem, nem... ja, dehogynem. A 11 órás szünetben Maca és Jonny ugrott fel a szobába, vala­milyen kottáért, mert az egyik vendégnek nem volt elég jó a sving és gersvinget akart hallani... mondta is Maca, milyen kukacosok itt a vendégek. Ebben neki tel­jesen igaza van... Én is be­szélhetnék róla, hogy meny­nyit molesztálják az embert. — Ne tartsd fel az urakat, — robogott elő az L-alakú helyiség zenekari pódiuma felőli zugából a főpincér és tálcányi poharat, kistányért zúdított a pultba épített mo­sogató szélére. „Ki az a Jonny?” hajolt a mixernő­höz Sátori. Nem ismerik? A dobosunk. Ott megy kifelé a fiúkkal, meg valami haver­jával... Az a magas, fekete hajú. Csodálom, hogy nem hallotta még játszani. Hű, hogy tudja keverni az ütőt? Tényleg nem hallotta? Pedig mór három hónapja játszik itt és minden valamirevaló hekus...” — zavartan harapta el a folytatást és kezét szá­ja elé kapta. — Jaj, ne ha­ragudjon, de annyira rájár a szám.” Sátori felnevetett. „Oda se neki.” (Folytatjuk) vezetői konzultáljanak a tsz-ek vezetőivel e kérdésben, esetleg társulásos sertéskom­binát létrehozására. Hasonló ügyben már lárgyaltak — a járás párt és tanácsi veze­tőinek kezdeményezésére — a Balkányi Állami Gazda­ság, a három nagykállói ter­melőszövetkezet és a gabona­felvásárló vállalat. A tőkehús és a töltelékáru­hiány enyhítésére élő és vá­gott baromfit, élő halat és fa­gyasztott tonhalat, konzerve- ket árusítottak a boltok na­gyobb mennyiségben. Élő ba romfit más megyékből is hoz­tak, hogy a szükségleteket kielégítsék. Vágott baromfi­ból korlátlan mennyiséget biztosíthatnának, de egyes községekben a hűtőkapacitás nem alkalmas a szükséges mennyiség ári ételére. Élő ha­lat szívesen vásárolna a lakosság, de ennek árusítása nagy felkészültséget kíván. Hasznos javaslatok hangzot­tak el, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel miképpen oldhatja ezt meg az ÁFÉSZ. (Több hozzászólásból kitűnt, hogy az adott lehetőségekkel sem gazdálkodnak jól.) Bírálat érte a sütőipari vállalatot a kenyér minősé­ge miatt. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vállalat által megnyitott kenyérár« - sítóhelyek nem javították az ellátást. A jövőben nem fog­ják átvenni a minőségileg kifogásolható kenyeret a bolt­vezetők. Tej van bőven, az ellátás mégsem kielégítő. Egyes köz­ségek tejellátása ma sem megoldott. Így Bökönyben sem, ahol nincs tejbegyűjtő. A tejipari vállalat pedig gaz* daságossá'gi okokra hivatkozz va nem vállalta száz-száz* húsz liter tej kiszállítását na­ponta. Viszont vásárlási ked­vezménnyel biztosított hűtő- szekrényeket a járás kereske­delmének a tejtermékek táro­lásához. Sajnos azonban nincs minden boltban hűtő- szekrény. Elmarasztaló észrevételek hangzottak el a nagykállói szövetkezeti vendéglátásról. Az étterem szűk, a technikai és személyi feltételek ne n kielég/tőek. Nagy a zsúfol t- ság. Szükség van ezért e^y közös üzemi konyha. va y legalább egy étkezőhelyi g kialakítására az előfizető ve i- dégek számára. A községi i- nács jelzése ellenére kés. I- letlenül érte a slrandsze: jh az AFÉSZ-t. A járásbui gyorsan híre ment a na; kallói gyógyhatású meleg Víz­nek, hirtelen megszaporodott a füldözők száma. Hétvé; i- ken máris ezerkétszáz—ez r- nyolcszáz ember keresi fel a strandot, ellátásukról ni in képes gondoskodni az ÁFÉSZ. Ha a későbbiekben sem tudja megoldani, kiad­ják más kereskedelmi vagy vendéglátó egységnek. Javas­latként hangzott el az s, hogy a szövetkezet éttér ne szükségletének biztosítására foglalkozzon sertéshizlalás.s.iL Ez ts javítana a húsellátasi gondokon. Körültekintő volt a vizsgá­lat, és hasznos a szenvedé­lyes vita a tanácsülésen a la­kosságot legközvetlenebbül érintő kérdésről. Most már a végrehajtáson a sor. K. li MEGNÉZTÜK: milyen o választék ruhafélékből ? Három különböző szakma boltját kerestük fel Nyíregy­házán. S arra kértünk tájékozta tást, hogy milyen új árufé­leségekkel kedveskedik a ke­reskedelem a vásárlóinak. Először a 13-as női konfek­cióboltot kerestük fel. Megtudtuk, hogy a tava­lyi hiánycikkek nagy része az idén is jelentkezik. Elpana­szolták, hogy a középkorosz­tályhoz tartozó vásárlók a női konfekcióban sötétebb színekkel nem találkoznak sem selyemben, sem karton­ban. Véleményük szerint ez a gyártás hibája. Túlsúlyban nagymintás és nagyon tarka mintás selymeket és ruha­anyagokat hoztak forgalom­ba. A női konfekcióboltnak vannak azonban jó hírei is. Uj dolog például, hogy rak­táron van és nagy választék­ban kapható a bécsi szivacs, peplnta mintájú kabátok, amit eddig csak a turisták „hoztak forgalomba”. Még egy jó dolog, hogy végre van orkánkabát is bőven. A 17-es férfi ruhaboltban az elmúlt év hiánycikkeiből ez évben már sokat törlesz­tettek. Elsősorban a terlyster anyagokból készült ruháknál. Ez évben már van választék ebből is bőven. Lapunk hasábjain szóvá tet­tük. hogy a férfiruha-kon- fekciónál döntőleg sötét anya­gokból készült öltönyöket árusítanak. Ma már ezen a téren is van javulás. Színes változatban és sokféle minő­ségben kaphatók férfiöltö­nyök. Az elmúlt év hiányosságai közé tartozott, hogv nem volt választék télikabátokban. A tájékoztatás szerint ez évben ezen a téren már lesz javu­lás. A termelés nagy válasz­tékban és előnyös ajánlatok­kal biztosította a kereskedel­met. hogy férfi télikabátok­ban ebben az évben már nem lesz hiány. Előnyös az is, hogy az idei télikabátok mű­szőrmés béléssel készülnek, szintetikus szövetekből. A 23-as gyermekkonfekció üzlet vezetőjétől megtudtuk: Az elmúlt évben nehézsé­gekkel küzdöttek, mert hi­ánycikként számított a lastex- pantalló és az iskolaköpeny. Ez évben ezt a hiányosságot pótolja a kereskedelem, bő­ven van árukészlet ezekből a cikkekből. Az őszi áruféleségekre vo­natkozólag mindössze annyit jegyeztek meg. hogy sole olyan áruféleség kerül piac­ra, amivel kellemesen lepik majd meg a vásárlóikat. Farkat Pál Megjegyzés: Könyvtárat kér a nyugati városrész A városi könyvtár körze­tében mintegy 5500-as olva­sótábor keresi fel a kölcsön­zőket. A város központjában lévő letéti könyvtáraknak át­lagosan 300 beiratkozott ol­vasójuk van míg a perem­részeken vagy a várost kör­nyező bokrokban lévő könyv­tárak látogatottsága ennek csak felét éri el. Városunk lakossága a vá­rosi könyvtárból tavaly 180 ezer kötetet kölcsönzött. Idén — országosan Ismart jelenség — alábbhagyott a könyvtárak látogatottsága. örvendetes, hogy ennek ellenére is a vá­ros olyan pontjain, ahol a közelben nincs kihelyezett könyvkölcsönző, egyre sürge­tőbben jelentkeznek az ol­vasói igények. A könyvtár vezetőihez az állományfelme­rés során igen sok kérés ér­kezett a Moszkva utca és a Szamuely tér környékén la­kóktól hiszen a megyei könyvtáron kívül mely leg­közelebb esik a város nyu­gati részéhez, csak a Ság- vári telepre, vagy az Erdő­sori könyvtárba járhatnak. (be)

Next

/
Thumbnails
Contents