Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
fSBf). SSSÖfemÍ5& ^ A tsz kiegészítő tevékenység TÁRSADALMI ÉRDEK Eazareczki Kálmán miniszterhelyettes nyilatkozata A képre nézve mindenki azt gondolná, valamelyik fővárosi fonóban készült, pedig csak a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat gyertyagyártó részlegénél. Itt készíti Mátyás Sándorné a különböző méretű gyertyákhoz a fonalat. Elek Emi] felvétele Lsiy felhívás nyomában Gyermekintézmények a megyeszékhelyen Egyre több üzem jelzi segítségét ' SOKAT VITATKOZUNK MANAPSÁG a termelőszövetkezeti tevékenységi kör bővítéséről, a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről. A vita során azonban újra és újra beleütközünk abba a problémába, hogy nem tudjuk, voltaképpen mi is hát a kiegészítő tevékenység? Ezért körinterjúnk során először Kazarecz- ki Kálmánt, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettesét kerestük fel és kértük, hogy adjon választ erre az alapkérdésre. — A közgazdászok statisztikai felhasználásra tisztázták ugyan a fogalom tartalmát, azonban reménytelenül kevés volna ha csupán ezt mondanám el. A kérdés ugyanis nem az, hogy a statisztikában melyik rovatba kerüljön egyik, vagy másik bevétel. Amin illetékesek még mindig vitatkoznak, az a fogalom valóságos közgazdasági tartalmának meghatározása és az ebből adódó következtetések levonása. — Kétségtelen, hogy a termelőszövetkezeti tagság egyenletes foglalkoztatása, valamint a gyenge adottságú téeszekben a mezőgazdasági jövedelmek kiegészítése nem egyszerűen a MÉM vagy a téeszmozgalom •problémája, hanem mélyreható társadalmi kérdés. Hiszen például a gyenge adottságú téeszek a klasszikusan értelmezett agrártermelésből egyszerűen nem tudnak megélni. A tevékenységi kör bővítése tehát számukra létkérdés. — A vita azon folyik, hogy mi kapcsolódik szorosan a mezőgazdasághoz és mi nem. Talán közelebb kerülünk a probléma gyökeréhez, ha megnézzük a kiegészítő tevékenység fő területeit — A KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉGNEK nevezett körből származó bevételek tizenöt százalékát a tsz-ek közvetlen értékesítése adja. Ha kívülről nézzük, akkor ez kereskedelem, tehát nem mező- gazdasági termelésből származó bevétel. Az új mechanizmus viszonyai között azonban nagyon nehéz lenne Tabi László: 4, e« Üzletemberek Nagyon örültem, hogy rövidesen komoly jövedelemre teszek szert, bár Jafrinek nem árult el a dologról semmi közelebbit. Csak any- nyit mondott, hogy egy bizonyos vállalkozásról van szó, rátermett emberek csinálják, az illetőnek, aki a tőkét adja nagy kedve van a dologhoz, s megfelelő helyen rövidesen összeülünk. Összeülünk! Ez nagyon biztatólag hatott rám. Bizonyos ügyben összeülni — ez régi vágyam volt. Ha néhány illető bizonyos ügyben megfelelő helyen összeül, abból komoly pénz szokott származni. Harmadnap sürgönyt kaptam Jafrinektől; legyek másnap este 9 órakor a kőbányai Kékhordóban. Pontosan megjelentem. Jafrinek bemutaazt mondani, hogy ez nem kapcsolódik szorosan az alap- tevékenységhez. A kormány véleménye, hogy a közvetlen értékesítés nemcsak a tsz- eknek, de a fogyasztóknak is — sőt talán elsősorban a fogyasztóknak érdeke, tehát ezt támogatni kell, az engedélyezési eljárás egyszerűsítésével, üzlethelyiségek biztosításával, a raktárprobléma megoldásával, szakemberek képzésével és minden lehetséges módon. — A bevételek további 10 százaléka élelmiszeripari tevékenységből származik. Itt az a helyzet, hogy ez ismét csak kívülről nézve ipari produktum. Vegyünk például egy szőlős gazdaságot. Ha ez a gazdaság a szőlőt feldolgozza, a bort palackozza és úgy adja el, akkor ez az Állami Pincegazdaság oldaláról tekintve élelmiszeripari tevékenység. Csakhogy ez a gazdaság nem borszőlő, hanem bor termelésére alakult, magától értetődő tehát, hogy a végterméket akarja előállítani és értékesíteni. — Megértjük a problémát, ha tudomásul vesszük, hogy kialakulóban van nálunk az ipari-mezőgazdasági üzem típusa. Termelőszövetkezeteink — vagy azok társulásai — lassanként kombináttá alakulnak majd. Ha tevékenységükről a végtermék előállítását célzó folyamatokat leválasztjuk és azokat külön akarjuk szabályozni, akkor szinte megoldhatatlanul bonyolult jogi probléma elé kerülünk. A mi véleményünk az, hogy magát a fogalmat kell helyére tenni és a kereskedelmi, valamint feldolgozó tevékenységet az üzem keretein belül kell szabályozni. Semmi szükség nincs arra, hogy az élelmiszergazdaság fogalmába tartozó tevékenységre külön címkét ragasszunk. — AZ ÖSSZESEN n,6 MILLIÁRDOS, kiegészítő tevékenységből származónak nevezett bevétel 75 százaléka az, ami első ránézésre valóban nem tartozik szorosan a mezőgazdasági termeléshez. Azonban itt is gondolkoznunk kell. A mezőgazdaságba betett négy úrnak, aztán összeültünk. — Hát miről is volna szó? — kérdeztem izgatottan. — Nem ez a legfőbb kérdés — intett le egy fekete bajuszos. — Az a kérdés, hogy meg lehet-e a dolgot csinálni úgy, ahogy gondoljuk. — Na de, hogyan gondoljuk? — okvetetlenkedtem. — Nem az a lényeg — mondta Jafrinek —, mert az. hogy hogyan gondoljuk, kizárólag a lehetőségektől függ. Tudniillik gondolhatjuk így is, gondolhatjuk úgy is, a fő csak az, hogy kellő időben fogjuk meg a dolgot. — Úgy van — bólintottak a többiek hevesen. — Na de, mikor volna az a kellő idő? — firtattam merészen. — Az sok mindentől függ, kolléga úr — felelte egy csokornyakkendős. — De fontosabb ennél, hogy ragaszkodjunk az elgondoláshoz, amely szerint a kivitelezést lebovonult a technika, és ennek működtetéséhez nélkülözhetetlen, hogy a tsz-nek traktorjavító üzeme, bognár, kovács, stb. műhelye, építőbrigádja legyen. Az ilyen szolgáltatóüzemek rentabilitásához viszont szorosan hozzátartozik, hogy azt a kapacitást, amit maga az üzem nem köt le, a szomszédos mező- gazdasági üzemek és a lakosság számára hasznosítsák. így alakulnak ki a tsz-közi építő vállalatok, vagy így jelenik meg a falun a tsz- motorkerékpár-javítás, stb. A 8,6 milliárdból 4,7 mil- liárdot maga az építőipari tevékenység képvisel. Enélkül nem lenne ma korszerűség felé haladó mezőgazdaságunk. Az állami építőipar a tsz-ek igényeit egyszerűen képtelen kielégíteni. Azonban a szolgáltatások 2,4 milliárdos ösz- szege sem csupán az amúgy is szükséges tsz-műhelyek rentabilitását szolgálja, hanem ez a tevékenység a lakosságnak — elsősorban a falusi lakosságnak — is közvetlen érdeke. — Ez a két kör tehát ha nem is a közvetlen értékesítéssel, vagy saját feldolgozással azonos mértékben, de szorosan kapcsolódik az alaptevékenységhez. Csupán másfél milliárdot tesz ki az az ősz- szeg, ami valóban a mezőgazdaságtól független ipari tevékenységből származik. Itt viszont meg kell ismételnem azt, hogy az egyenletes foglalkoztatás, vagy a gyenge adottságú tsz-ek tagságának jövedelemhez való juttatása társadalmi érdek. A kormány véleménye az, hogy ha ezt a munkát a tsz saját telephelyén, szabad munkaerejének lekötése érdekében végzi, akkor megérdemli nemcsak az elismerést, de a támogatást is. — A TEVÉKENYSÉGI KÖR BŐVÍTÉSÉNEK ÚTJA viszont semmiképpen nem lehet a munkaerő-átengedés. Ez ugyan csak szórványos, de rossz képet fest az egész kiegészítő tevékenységről, tehát mindenképpen érdekünk, hogy megszűntessük. (F.) nyolítjuk. Azt hiszem, uraim — fordult a többiekhez — első megbeszélésre ennyi elég is. Szétszéledtünk, de előbb megegyeztünk abban, hogy 4 nap múlva összeülünk Óbudán, a Spacek-féle halászkertben. — Nos — mondta itt a csokornyakkendős —, a legfőbb pontokat a múltkor már megbeszéltük. Van valakinek valami kérdeznivalója ? Feltettem a kezem i —- Miről is volna szó tala jdonképpen? — Arról — felelte Jafrinek —, hogy most átbeszéljük személyi vonalon, nin- csenek-e akadályok a feltételeket illetően. — Márminthogy minő feltételekről van szó? — kérdeztem. — Most ez nem lényeges — vetette közbe a bajuszos —, mert a feltételeket csak akkor tisztázhatjuk, ha már döntöttünk a felhasználás joKözismert, hogy nincs elegendő bölcsődei és óvodai hely Nyíregyházán. Az iparosodás nyomán mind többen tudnak munkát vállalni, de elég sokszor a gyermekek elhelyezése jelent ebben akadályt. Tudott dolog az is. hogy a városi tanács anyagi lehetőségei végesek, nem képes máról holnapra új létesítményeket építeni. Ezért is hangzott el korábban az a felhívás, melyben a tanács a megyeszékhely üzemeinek segítségét kérte: járuljanak hozzá újabb bölcsődék, óvodák építéséhez. A megyei tanács ipari osztályán most közelebbi felvilágosítást kaptunk arról, milyen eredménnyel járt eddig a segítségkérés. Az elképzelés, melyhez az üzemek igazodnak az, hogy a segítséget gát illetően. Mi ezt a vállalkozást nem a levegőbe csináljuk. Mindenképpen ragaszkodunk az eredeti tervekhez. Csak az adott körülményekhez képest tehetünk kivételt e tekintetben. — Nade, mik azok a körülmények? — kérdeztem. — Azt hiszem, leghelyesebb, ha ezt leközelebb beszéljük meg. Mához két hétre összeülünk az újpesti Trabu- co-kávéházban. Kezet szorítottunk egymással és szétszéledtünk. A Tra- buco-kávéházba már nem mentem el. Ellenben nyolc nap múlva találkoztam Jafrinekkel. — Maga könnyelmű ember — mondta fejcsóválva —, végre belekezd egy üzleti vállalkozásba. s azt is abbahagyja. Miért nem jött el tegnap a Trabuco-kávéházba ? — Ne ugrasson — feleltem —, minek mentem volna? — Minek? Szétosztottuk a hasznot. Mindegyikünk kapott 8 ezer forintot. Magából nem lesz üzletember sohasem... — Vigye el az ördög — legyintettem bosszúsan —. de legalább most már mondja meg. hogy miféle vállalkozásról volt szó? — Ejnye, csakugyan! Azt elfelejtettük megbeszélni... Beleült borsózöld autójába és elhajtott. jobbára nem pénzben. ha nem berendezésekben, szállítóeszközökben, ajtókban, ablakokban. stb. adják meg, A VAGÉP Vállalat például az elsők között jelezte, hogy egy ilyen létesítmény összes vas- szerkezeti munkáinak az- elvégzését vállalja. A Kelet- magyarországi Faipari Vállalat az ajtók, az ablakok készítését támogatja, de jelentkezett a részvételre a Textil- ruházati, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, az AKÖV, a postaigazgatóság, a MÉSZÖV, az OTP megyei igazgatósága. Máris van tehát foganatja a felhívásnak, jóllehet, több vállalat és ktsz akad még a városban, amely képes volna kisebb-nagyobb támogatásra. Az akció szervezői várják is az újabb jelzéseket, hogy konkrétabban munkához láthassanak. Úgy tervezik, az első ilyen vállalati támogatással épülő óvodát olyan helyre készítik, amely közel fekszik a részvevő üzemek telepeihez, s az elsősorban az érintett vállalatok Jolgozóinak gondját fogja majd enyhíteni. A faipariak például a déli ipari övezet közelében szeretnék látni az első ilyen óvodát, ez az elképzelés máris egybevág több városbeli vállalat igényével. Persze, ahhoz, hogy az érdekeket közös nevezőre hozzák, valamennyi résztvevő igényét ismerni kell. Ezért szeretnék, ha a jelentkezésekkel nem várnának sokáig az üzemek, ktsz-ek, hanem mielőbb jeleznék részvételüket egy ilyen közös akcióban a városi tanács tervosztályával, amely az egész kezdeményezést összefogja. Egy ilyen óvoda megközelítőleg 1 millió forintba kerül. Ha a jelentkezők száma és támogatása lehetővé teszi, nemcsak egy ilyen létesítménnyel gazdagodhat a város. Szeptember végén akarják összesíteni a felkínált támogatást, amely ha elegendőnek mutatkozik, akkor már 1970-ben meg szeretnék nyitni Nyíregyháza első ,,vállalati alapon” készült gyermekintézményét. <»> Kommentár Jótett ti vagy figyelmezletíi? A hír ennyi: az egyik sza- bolcsi tsz nem tartotta a szerződésben vállalt megállapodást, ami szerint egy vállalat kapacitását biztosította volna magának. A több tízmilliós munkát másnak adta. A kapacitási szerződés megkötéséért a tsz kifizette a csaknem egymilliós árat, ezenkívül a vállalat követelhetett volna még ugyanennyi meghiúsulási kötbért is. A vállalat azonban ezt csaknem elengedte. A hír szereplőinek nevét csupán tapintatból hallgatjuk el, de kommentálni mégis szükségesnek látjuk az ügyet, hátha másoknak is tanulságos lesz. Először is: teljesen jogos es törvényes a vállalatnak járó pénz. Mind a kétmillió. Ennél a vállalatot a megváltozott helyzetben nagyobb kár éri, s a vezetői sem dobhat- ják ki a népgazdaság pénzét, dolgozóik nyereségét az ablakon. Engedtek azonban a tsz érdekében, elsősorban emberségből. A kétmillió kifizetése évekre tönkretenné a tsz gazdálkodását. Vajon a szerződést felrúgó tsz-vezetők ezt nem tudták? Vajon jól meggondolták-e a döntésüket? Ügy érezzük, hogy nem. Engedtek egy másik vállalat csábításának olyan helyzetben, amikor már nincs helye az ide-oda táncolgatásnak. A gazdálkodás nem gyerekjáték, hanem komoly és fontos ügy. Itt nem játékszabályok, hanem objektív és könyörtelen törvényszerűségek uralkodnak. Ráadásul a döntés igazi súlyát nem azok viselik, akik meghozták, hanem az egysz» rű tsz-tagok. Ez ismét felvet egy nem eléggé gyakran hangoztatott alapelvünket: kommunista módon vezetni any- nyit tesz, mint felelősséget vállalni. Felelősség — többek között — a vezetettek sorsáért, kenyeréért, családjáért, jólétéért. Ha e felelősség érzete csak rövid időre elszuny- nyad, gyorsan és nagy károkat okozhat bármely kollektívának. A szerződést meggondolatlanul felrúgó tsz-vezetők a jelek szerint még nem kaptak elég figyelmeztetést, milyen gazdasági rend alakult ki országunkban másfél év alatt. Egy-két évtizede segítséget kaptak volna — kaphattak volna — sok helyről, mert fejlődő tsz-eink az átlagosnál nagyobb elnézésre számíthattak partnereik részéről. Ma azonban már nem így áll a helyzet. Az óriási kötbért tehát elengedte a vállalat, s ezzel nem került csődbe a tsz. Hogy az engedékenység esetünkben jótett-e, azt ma meg nem lehet tudni. Attól függ, hogy a tsz vezetői minek tartják. Ha figyelmeztetőnek, amiből lehet — sőt: kei! — okulni, akkor valóban ló tett. Ha nem így, annak a tsz-ta- gok még kárát látják. Kon Isővác Daliás idők (1945—1946) (Történelmi visszapillantás — karcolatokban) ("Folytatjuk)
