Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

Í99§. atfgüszfu« ff, mm wmriwmrnA« =. ▼*« **»*#? w^**?** « »144? Látogatás Makrisz Agamemnon műtermében Egy sgri üzen», a Kónnyö- Kzerelvénygyár munkásai gyűjteni kezdtek, hogy Le- nin-szobrot állítsanak a vá­rosban. Kerestek egy szob­rászt — Makrisz Agamem- nont —, akinek számos alko­tása díszíti már Eger váro­sát. A művész a terv halla­tán — szerződés nélkül — ne­kilátott a munkának, tanul­mányokat készített. A mun­kások kívánságára többször találkoztak, beszélgettek — milyennek képzelik el a szobrot. Egyikük az állam­férfit, másikuk a forradal­márt, a harmadik a gondol­kodót, a katonát akarta lát­ni a szoborban. A művész és a munkások közösen alakítot­ták ki a végső elképzelést — s a több tanulmányból meg­szavazták azt a félalakos portrészerű kompozíciót, amelyet Makrisz Agamemnon most formáz vörös márvány­ba. Csak a személyes megálla­podás után terelték hivatalos mederbe a szoborrendelést; az egri tanács, majd a kép­zőművészeti és iparművészeti lektorátus bekapcsolásával. A puritán egyszerűségű rpűterem — ahol szobrokon, vázlatokon kívül semmi nincs — őrzi a Lenin-tanul- mányokat, fejeket, félalakos vázlatokat. — Nem ez az első Lgnin- szobrom — mondja Makrisz Az egyik Lenin-portré. különös akcentusával —, de azt hiszem, valamennyi kö­zött ez sikerült a legjobban. A szimbólum valóságos, portrészerű megjelenítésére. Az 5 méter magas szobrot tribün posztamensre, talap­zatra helyezik és a színház­zal szemben a város központ- jában állítjuk fel. Lenin- szobor fogadja majd az Eger­be érkezőket. A szobor alap­zata ünnepségek. felvonulá­sok alkalmával a tribün sze­repét töltheti be. Az egri Lenin-szobor felavatását jö­vő áprilisára tervezik. A Lenin-fejek mellett Bar­tók, Ady-portrék, egy néger fiú, leány feje. — Modell után dolgozik? — A portrét modell után. — Min dolgozik még? Kivezet a kertbe, mutatja a kecskeméti uszodába terve­zett vörösréz domborítású ritmuskomnozíciót. A me­dence fölé helyezik el a szobrot, a három vízszintesen úszó nő glakja tükröződik maid a vízben, így lesz egész. Két ülő nő figurája a Korányi Szanatórium kertjé­be kerül. Emlékművet állít a spanyol szabadságharcban el­esett magyar önkénteseknek. A felemelt kezű kovácsolt vörösréz figurák háttere két összefonódó, három és fél méter magas kőlap lesz. Raj­ta a felirat: Zalka Máté idé­zet. Aztjin újból a műteremben mutatja e szobrok más-más változatait. Vita a népművelésről — Rajzban komponál? — Keveset. Mindjárt agyagba. Kis gondolatok, ter­vek ezek. Munka közben vál­toznak. mint itt, ennek a vi­etnami lánynak az alakja. — Magas, fehér, tűfigurát mu­tat Makrisz Agamemnonnak, a görög származású művésznek, aki 17 éve dolgozik Magyar- országon, számos szobrát őr­zik városaink, tereink, park­jaink, épületeink. Legtöbb al­kotása Budapesten, Szegeden, Kecskeméten, Egerben van. — Melyik szobrát szereti legjobban? — Az «pületet díszítőket, mert ha ilyen feladatot kap a szobrász, nehezebb a mun­kája. Igazodnia kell az épület stílusához, formájá­hoz, a falfelülethez, funkció­jához — együttműködve az építésszel. Más módon kell közelíteni az ilyen feladatok­hoz. De úgy érzem ezek vala­hogy közelebb kerülnek az emerek'nez, a társadalomhoz, funkciót töltenek be. Más jellegű a szobrász dolga minden egyes épületnél. Pél­dául mennyire más dombor­művet kellett terveznem a kecskeméti szálloda modern épületére, mint a győri pá­lyaudvarra. ahol kénytelen voltam szimbolikával kifejez­ni magam. (Kádár) Gondok — megoldásra várva NEM KELL NAGYÍTÓ VAL KERESNI a népműve­lés különböző problémáit, amikop vitát kezdünk lapunk hasábjain. Megyénkben a statisztikai adatok szép fej­lődésről tanúskodnak. Nőtt a kulturális rendezvényeken részvevők száma, nőtt az is­meretterjesztő előadások Iá togatottsága, az állandó könyvolvasók száma, s még sorolhatnánk néhány pozitív mutatót. Nem nehéz azonhan észrevenni e számok mögött a gondokat, a fehér foltokat, amelyek szívósan, évek óta fellelhetők a kulturális élet­ben. Azon nem érdemes és nem is lehet vitázni, ami a párt és társadalmi szervek, a sok száz szorgalmas népművelő munkája nyomán fejlődést hozott az egykor elmaradőtt megye művelődésében, s meg­kezdték a kulturális térképé­nek átrajzolását. Érdeme­sebb, sőt szükséges azon­ban nagyobb fórumon, több­oldalú vizsgálódással néhány dologban közös, vagy megkö­zelítőleg közös véleményre jutni. Természetesen nem érint­hetünk e vitaindító írásban minden gondot, akadályt, csak néhány általunk tisztá­zásra váró kérdést. Számí­tunk a népművelők, művelő­dési dolgozók, olvasóink hoz­zászólásaira, vitázó vélemé­nyére. Nem is fontossági sor­rendben érintjük a problé­mákat, hisz az egyik helyen esetleg nézetbeli torzulás, helytelen felfogás nehezíti az elevenebb kulturális munkát, másutt viszont prózai bukta­tók. anyagi természetű aka­dályok vannak. Hogy mégis az anyagi támogatással, a különféle kulturális alapok szétszóródásával, elfecsérelé- sével kezdjük, ennek oka, hogy évek óta nem sikerül lényegesen előhbrelépni eb­ben a dologban. AZ EGYIK MEGYEI VIZS GALAT megállapította, hogy több mint ötven termelő gaz­daságban a csaknem 8 millió forintos kulturális alapot, alig tíz százalékban használ­ták fel a rendeltetés szerint, kulturális célokra. De jócs­kán tudnánk felhozni még példákat — iparit és mező- gazdaságit egyaránt — ame­lyet a sok csatorna, a sok gazda miatt különféle lako­mák, kisebb csoportok szóra­koztatását voltak hivatottak „segíteni”. Arról is beszélni kell, hogy a gazdaságirányí­tás új rendszerének életbe lé­pése óta a megyében csök­kentek a kulturális rendezvé­nyek, intézmények fenntar­tására fordított pénzösszegek. Különösen szembetűnő ez a könyvtárak támogatása, illet­ve nem támogatása esetében. Egyelőre vitázni kell azokkal nyugodalmam nem volt töb­bet tőle. Mindent érteni akart es mindent meg is ta­nult. Rövid idő alatt ő lett a jobb kezem, s ez azért is sokat ért, mert törzséből so­kan dolgoztak gyárunkban s ezek ellenkezés nélkül tel­jesítették parancsait. Hanem ez a törzs, ez me­gint olyan különös dolog. Ali­nak egy kis kamrája volt a nagy barakkban — de néha heten is laktak benne, mert senkit el nem utasíthatott, aki a falujából a városba lá­togatott, vagy költözött. Ügyes-bajos dolgaik után is neki kellett loholnia. De ezért ő soha nem panaszkodott. Sőt! Egyszer éppen munkaidő alatt akart elmenni az üzem­ből, hogy elintézze egy kis rokona ügyét akit valami nő­história miatt kizártak az is­kolából. A henger tnár a dgrun himbálózott — a frász kerülgetett, mi lesz, ha ép­pen most hagy itt. Máig sem tudom, hogyan jutott eszem­be a torzsgárda kifejezés, de eszembe jutott. Elmagyaráz­tam neki, hogy nálunk a törzstag munkások ügyeit a főmérnöknek kell intéznie és megsért, ha az igazgatóhoz nem engem enged el. Fiatal ember volt az igaz­gató, s a leghaladóbb mind­azok közül, akikkel Homrá- baa megismerkedtem. Két szóból megértett és visszafo­gadta a gyereket. Én pedig, ezen felbátorodva, elpana­szoltam neki nehéz helyzete­met. — Elmesélek neked egy történetet — mondta erre mosolyogva. — Hasznát ve­heted. Nagyon szent történet, de Allah bizonyára megbo­csátja, ha kissé profánul be­szélem el. így tudtam meg végre, hogy Allah először azt kívánta, hogy az igazhívők naponta ötezerszer boruljanak le előt­te. De Mohamed — akinek nagyságát az is mutatja, hogy a próféták közül egyedül jut­hatott el Allahhoz a hetedik mennyországba — először öt­százra, majd ötvenre, végül ötre alkudta le ezt a tömér­dek imát, s ezért háromszor kellett a hatodik mennyből visszafordulnia. Az igazgató szerint mind Allah, mind a próféta rendkívüli szenve­déllyel alkudozott, s hogy Al- lahot éppen ez győzte meg véglegesen: helyesen válasz­totta prófétájául Mohamedet. — Mindenesetre, egy or­szágban, ahol még gz isten és prófétája is alkudozik egy­mással, neked is több türe­lemmel kell kivárnod, uram, amíg az időd elérkezik. Mi 'vagyunk, amilyenek vagyunk, s neked kell minket megér­tened. Mivel hírek szerint a nyu­gatnémetek még nálunk is rosszabbul álltak, én ipar­kodtam mindent megérteni. De például a Ramadant egy­szerűen ním tudtam felfogni. Az országban egész hónapig nappal böjtölnek, éjjel pedig esznek. Péternek is ez a hónap vit­te el reményeit. Pedig Irén­től többszöri könyörgés után, egy kétsoros levélben enge­délyt kapott, hogy két hó­nappal megtoldja eskijjét: „Május 1-ig várlak. A keze­met már megkérték.” Ramadan harmadik nap­ján meglátogatott és körül­nézett a gyárban. Csaknem sírt kétségbeesésében. Biztos­ra vette, hogy Irén beváltja fenyegetőzését. —■ Beteg a barátod? — kér­dezte tőlem Ali. — Bánata van, nem beteg És nem barátom, hanem ro­konom — mondtam vakmerő ötlettel. — Erzsébe tfalván születtünk mind a ketten. És én betegszem mpg, ha mir attatoA eiveszái szerelmesét. — Ezt eddig miért nem mondtad, uram? — döbbent meg Ali. Az én munkásaim vitézül szédelegtek egyik géptől a másikig. Persze csak széde­legtek, de elszántságuk iga­zán nem volt tagadható. Vé­gül Péter maga mondta ne­kik, hagyjak abba. Áprilistól nemi jött el hoz­zám többé. És nemsokára Ali sem látogatta péntekjeimet. De csak huszonharmadikán tudtam meg tőle, hogy Péter huszonötödikére már meg is vásárolta repülőjegyét. — Azt hittem uram, te en­gedted el... Péter előtt még ma sem merném elismételni károm­kodásomat. Taxin szaladtam a városba. Ajtóstól akartam Péterre rohanni, de csak a lesőablakot nyitotta ki. — Mit akarsz? — kérdezte durván, -r- Menj haza! — Szeretnék elbúcsúzni! — feleltem gúnyosan. A markomba nyomott egy papírlapot. — Ez a távirat érkezik he­lyettem. Ez állt a papírlapon: „Hagyj el, Rá akarsz: Még két hónapig maradok!” — Hát ez Irén válóperének története. a gazdasági vezetőkkel, akik — pénzügyi tanácsadóikra hallgatva, óvatosságból, vagy kultúra iránti idegenkedésből — becsukták a pénzforráso­kat, vagy éppen a kulturális támogatás „lecsipésével” pró­bálkoztak takarékoskodni Ellenpéldák is vannak ter­mészetesen, nem mindenütt vélekednek így. Nem kevés művelődési ve­zető köszönheti küzdő szelle­mének, esetenként törleszke- désének egy-egy kulturális beruházás, bővítés, korszerű­sítés jóváhagyását. A kevés­bé jó kapcsolatokkal rendel­kezők, vagy kisebb kitartá- súak esetleg háttérbe szorul­nak, holott községükben in­kább szükséges lenne a be­ruházás. Vagyis: közös gon­dunk még a kulturális ellá­tásban, a különféle juttatások elosztásában az alaposabb felmérés hiánya, az ötletsze­rűség, az erélyesen kopogta tők igényeinek gyorsabb elis­merése Ezen is változtatni kellene! Valóban odaadjuk a támogatást, ahol a legjobban rászorulnak. S ebben a jelen­leginél komolyabban veszt vállalhatnának a megyeszer- te megválasztott, de Sok he­lyen csak formálisan dolgo­zó népművelési tanácsok. Külön probléma a tanácsok működése, hatáskörük, intéz­kedési területük kiterjeszté­se, a társadalmi önigazgatás és demokratizmus jegyében. A gyakorlatban a népműve­lési tanácsok egy része nem gazdája a népművelésnek, nem tömöríti a társadalmi erőket, regisztrálók — és ez­zel együtt unalmasak, prob- lémátlanok munkaüléseik. De miért? És hogyan lehetne élővé változtatni őket? NEM MONDVACSINÁLT GOND — még mindig jórészt az anyagi fenntartással kap­csolatos — a művelődési in­tézmények gazdálkodása, azaz a tartalmas kulturális prog­ramok pénzigényessége, a tartalmatlan, giccses, felüle­tes szórakozást és élményt nyújtó rendezvények hajszo­lása a gazdasági egyensúly érdekében. Alig van olyan művelődési otthonunk, ahol ne csinálnának silány, émely­gős rendezvényeket, mert azok hozzák a hasznot. Va­gyis: megalkusznak, tudják, hogy giccset, olykor ízléste­len, a szocialista kujtúrától vadidegen dolgot művelnek, de ezzel megtelik a kassza, s ebből majd futja szakkörök­re, TIT-előadásokra, komo­lyabb rendezvényekre is. He­lyes és tartható-e, hogy — amíg egy-egy községben hat­nyolcféle kulturális alapon könyvelt pénz folyik el, ma­rad felhasználatlanul — ad­dig művelődési intézmé­nyeink ilyen ügyeskedésre kényszerülnek?! Túl az anyagiakon szembe kell nézni azzal a veszélyes nézettel is, hogy a népműve­lési intézmények elsősorban szórakoztató helyek. Ennek következtében egyesek egyen- lőségi jelet tesznek egy kul­turáltabb presszó, vendéglátó- • ipari egység és egy művelődé­si otthon, vagy klub közé. Néhol valóban sikerült is le- zülleszteni egyes művelődési otthonokat a kocsma szintjé­re. Neveket nem említünk, de a megyeszékhelyen is akadt ilyen, nem is egy. Ma már javult a helyzet. De nem állhatunk azok mellé sem, akik megbotránkoznak, ha egy klubban, művelődési te­remben feketekávét, vagy uram bocsa, egy pohár sört is el lehet fogyasztani. A szesz­mentes népművelés túlhajtá- sa valószínű szemforgató, vagy rövidlátó buzgóság Nem attól lesz kulturált egy kultúrotthon, mert nem le­het szeszes italt fogyasztani, s nem attól lesz kocsma egy művelődési otthon, vagy klub, mert ott elfogyasztha­tó egy pohár sör. Sajnos eb­ben nincsenek egy vélemé nyen a népművelők, s való­színű még ez így lesz egy ideig. Nem ártana őszintét» pen, reálisabban megnézni ezt a gondot is. HA A NÉPMŰVELÉS EGY ÉS MAS PROBLÉMAI szóba kerülnek, az anyagi és tar* talmi kérdések mellett az is felvetődik: milyen is legyen ma a népművelő. Élesebben meddig másodosztályú peda­gógus még a népműv elő, hisz a problémák gyökere sokszor az anyagi és erkölcsi megttO- csülésre, a népművelő ípva- t ást úda tára, képzettségére nyylnait vissza Az eléggé közismert, hogy az évek so­rán a megyében is nagy a népművelők helyváltoztatása, csaknem minden harmadik más munkahelyet választ, így mire megismerné területét, már kezében is a munkaköny­vé., Miért mennek vissza a pedagógus pályára a népmü- v; lök? És miért nincs meg­felelő utánpótlás” Miért ke­vés a szakképzett népműve­lő? Izgalmas kérdések, vizsgá­latuk szerteágazó, nagyon, öss:3tett problémákat takar, \ annak, akik véletlenül, vagy számításból kerültek a népművelésbe, mások kitar­tóak, szeretik munkájukat, de a sok nehézség, a meg nem értés elveszi a kedvü­ket. Egyes helyeken nem tisz­tázott a népművelők munka­ideje. állandóan beszámoltat- ják okét minden percükről. Máshol nem ismerik el szak­értelmüket, rángatják őket és más társadalmi munkákkal is megterhelik, mert a nép­művelés mellett, — gondol­ják egyes tanácsi vezetők — bőven jut idejük arra is. Említhetnénk a szintén nem újkeletű, de még mindig csak részben megoldott la­kásépítési, letelepedési, étke­zési gondokat, amelyek hát­rányt jelentenek számukra a pedagógusokkal szemben. In­nen is a „másodosztályú pe­dagógus” jelző. Külön probléma a tiszte­letdíjas népművelők helyzete, akik 200—250 forintért ve­zetnek művelődési otthont, könyvtárat, klubot. Mikor érünk el oda, hogy a sok el­folyó kulturális pénzből a községek, nagyobb üzemek önálló népművelőt alkalmaz­nak, akitől teljes és felelős munkát várhatnánk? Nem arról van szó, hogy szűkíte­ni kellene a kulturális mun­ka társadalmi bázisát. Sőt növelni kellene, főként fiatal értelmiségiekkel, s főként nenj csak a pedagógusok kö­réből. MEGOLDÁST SÜRGET A NAGYOBB TELEPÜLÉSEK, a tanyavilág rendszeresebb kulturális gondozása. Me­gyénkben több mint százezer ember él tanyán, kis telepü­léseken. Ahol már van vil­lany, ott könnyebb. De gon­dolkozni kellene: hpgyan se­gíthetnénk a villany nélküli tanyákon. Hisz a fehér fol­tok nagy része ott található. Megint más, és igen komplex probléma a cigánylakosság kulturális gondozása. Ebben minden népművelési ágnak van bőven törleszteni való ja. Nemcsak a könyvtáraknak. Jó lenne alaposabb vizsgáló­dással feltárni a cigánylákos- ság művelődésének néhány alapvető gondját, hozzálátni megoldásukhoz. Népművelésünk gyenge pontja a nők körében végzett kulturális munka. Itt sem ártana továbblépni. De ho-, gyan? Más probléma, a kü­lönféle népművelési intézmé­nyek, a színház, a mozi, a könyvtár, a múzeum, stb kapcsolata, s az egyes mű-, velődési otthonok között'' egészségtelen rivalizálás. Jó lenne véleményeket hallani a népművelők erkölcsi maga­tartásáról, egyeseknél az üz­leti szellem és ügyeskedés bi­zonyos jeleiről. Sok minden idetartozna még, melyekre olvasóinktól véleményt, hoz­zászólást várunk. Hogyan te­hetnénk eredményesebbé me­gyénkben a népművelést, a párt művelődési politikájá­nak gyakorlati megvalósítá­sát” Mdyen gondok nehezí­tik a munkát, hogyan véle­kednek a népművelők egy­más és önmaguk tevékenysé­géről, mit szól, hogy szavaz a közönség. A hozzászóláso­kat folyamatosan közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents