Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-31 / 201. szám
Í99§. atfgüszfu« ff, mm wmriwmrnA« =. ▼*« **»*#? w^**?** « »144? Látogatás Makrisz Agamemnon műtermében Egy sgri üzen», a Kónnyö- Kzerelvénygyár munkásai gyűjteni kezdtek, hogy Le- nin-szobrot állítsanak a városban. Kerestek egy szobrászt — Makrisz Agamem- nont —, akinek számos alkotása díszíti már Eger városát. A művész a terv hallatán — szerződés nélkül — nekilátott a munkának, tanulmányokat készített. A munkások kívánságára többször találkoztak, beszélgettek — milyennek képzelik el a szobrot. Egyikük az államférfit, másikuk a forradalmárt, a harmadik a gondolkodót, a katonát akarta látni a szoborban. A művész és a munkások közösen alakították ki a végső elképzelést — s a több tanulmányból megszavazták azt a félalakos portrészerű kompozíciót, amelyet Makrisz Agamemnon most formáz vörös márványba. Csak a személyes megállapodás után terelték hivatalos mederbe a szoborrendelést; az egri tanács, majd a képzőművészeti és iparművészeti lektorátus bekapcsolásával. A puritán egyszerűségű rpűterem — ahol szobrokon, vázlatokon kívül semmi nincs — őrzi a Lenin-tanul- mányokat, fejeket, félalakos vázlatokat. — Nem ez az első Lgnin- szobrom — mondja Makrisz Az egyik Lenin-portré. különös akcentusával —, de azt hiszem, valamennyi között ez sikerült a legjobban. A szimbólum valóságos, portrészerű megjelenítésére. Az 5 méter magas szobrot tribün posztamensre, talapzatra helyezik és a színházzal szemben a város központ- jában állítjuk fel. Lenin- szobor fogadja majd az Egerbe érkezőket. A szobor alapzata ünnepségek. felvonulások alkalmával a tribün szerepét töltheti be. Az egri Lenin-szobor felavatását jövő áprilisára tervezik. A Lenin-fejek mellett Bartók, Ady-portrék, egy néger fiú, leány feje. — Modell után dolgozik? — A portrét modell után. — Min dolgozik még? Kivezet a kertbe, mutatja a kecskeméti uszodába tervezett vörösréz domborítású ritmuskomnozíciót. A medence fölé helyezik el a szobrot, a három vízszintesen úszó nő glakja tükröződik maid a vízben, így lesz egész. Két ülő nő figurája a Korányi Szanatórium kertjébe kerül. Emlékművet állít a spanyol szabadságharcban elesett magyar önkénteseknek. A felemelt kezű kovácsolt vörösréz figurák háttere két összefonódó, három és fél méter magas kőlap lesz. Rajta a felirat: Zalka Máté idézet. Aztjin újból a műteremben mutatja e szobrok más-más változatait. Vita a népművelésről — Rajzban komponál? — Keveset. Mindjárt agyagba. Kis gondolatok, tervek ezek. Munka közben változnak. mint itt, ennek a vietnami lánynak az alakja. — Magas, fehér, tűfigurát mutat Makrisz Agamemnonnak, a görög származású művésznek, aki 17 éve dolgozik Magyar- országon, számos szobrát őrzik városaink, tereink, parkjaink, épületeink. Legtöbb alkotása Budapesten, Szegeden, Kecskeméten, Egerben van. — Melyik szobrát szereti legjobban? — Az «pületet díszítőket, mert ha ilyen feladatot kap a szobrász, nehezebb a munkája. Igazodnia kell az épület stílusához, formájához, a falfelülethez, funkciójához — együttműködve az építésszel. Más módon kell közelíteni az ilyen feladatokhoz. De úgy érzem ezek valahogy közelebb kerülnek az emerek'nez, a társadalomhoz, funkciót töltenek be. Más jellegű a szobrász dolga minden egyes épületnél. Például mennyire más domborművet kellett terveznem a kecskeméti szálloda modern épületére, mint a győri pályaudvarra. ahol kénytelen voltam szimbolikával kifejezni magam. (Kádár) Gondok — megoldásra várva NEM KELL NAGYÍTÓ VAL KERESNI a népművelés különböző problémáit, amikop vitát kezdünk lapunk hasábjain. Megyénkben a statisztikai adatok szép fejlődésről tanúskodnak. Nőtt a kulturális rendezvényeken részvevők száma, nőtt az ismeretterjesztő előadások Iá togatottsága, az állandó könyvolvasók száma, s még sorolhatnánk néhány pozitív mutatót. Nem nehéz azonhan észrevenni e számok mögött a gondokat, a fehér foltokat, amelyek szívósan, évek óta fellelhetők a kulturális életben. Azon nem érdemes és nem is lehet vitázni, ami a párt és társadalmi szervek, a sok száz szorgalmas népművelő munkája nyomán fejlődést hozott az egykor elmaradőtt megye művelődésében, s megkezdték a kulturális térképének átrajzolását. Érdemesebb, sőt szükséges azonban nagyobb fórumon, többoldalú vizsgálódással néhány dologban közös, vagy megközelítőleg közös véleményre jutni. Természetesen nem érinthetünk e vitaindító írásban minden gondot, akadályt, csak néhány általunk tisztázásra váró kérdést. Számítunk a népművelők, művelődési dolgozók, olvasóink hozzászólásaira, vitázó véleményére. Nem is fontossági sorrendben érintjük a problémákat, hisz az egyik helyen esetleg nézetbeli torzulás, helytelen felfogás nehezíti az elevenebb kulturális munkát, másutt viszont prózai buktatók. anyagi természetű akadályok vannak. Hogy mégis az anyagi támogatással, a különféle kulturális alapok szétszóródásával, elfecsérelé- sével kezdjük, ennek oka, hogy évek óta nem sikerül lényegesen előhbrelépni ebben a dologban. AZ EGYIK MEGYEI VIZS GALAT megállapította, hogy több mint ötven termelő gazdaságban a csaknem 8 millió forintos kulturális alapot, alig tíz százalékban használták fel a rendeltetés szerint, kulturális célokra. De jócskán tudnánk felhozni még példákat — iparit és mező- gazdaságit egyaránt — amelyet a sok csatorna, a sok gazda miatt különféle lakomák, kisebb csoportok szórakoztatását voltak hivatottak „segíteni”. Arról is beszélni kell, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének életbe lépése óta a megyében csökkentek a kulturális rendezvények, intézmények fenntartására fordított pénzösszegek. Különösen szembetűnő ez a könyvtárak támogatása, illetve nem támogatása esetében. Egyelőre vitázni kell azokkal nyugodalmam nem volt többet tőle. Mindent érteni akart es mindent meg is tanult. Rövid idő alatt ő lett a jobb kezem, s ez azért is sokat ért, mert törzséből sokan dolgoztak gyárunkban s ezek ellenkezés nélkül teljesítették parancsait. Hanem ez a törzs, ez megint olyan különös dolog. Alinak egy kis kamrája volt a nagy barakkban — de néha heten is laktak benne, mert senkit el nem utasíthatott, aki a falujából a városba látogatott, vagy költözött. Ügyes-bajos dolgaik után is neki kellett loholnia. De ezért ő soha nem panaszkodott. Sőt! Egyszer éppen munkaidő alatt akart elmenni az üzemből, hogy elintézze egy kis rokona ügyét akit valami nőhistória miatt kizártak az iskolából. A henger tnár a dgrun himbálózott — a frász kerülgetett, mi lesz, ha éppen most hagy itt. Máig sem tudom, hogyan jutott eszembe a torzsgárda kifejezés, de eszembe jutott. Elmagyaráztam neki, hogy nálunk a törzstag munkások ügyeit a főmérnöknek kell intéznie és megsért, ha az igazgatóhoz nem engem enged el. Fiatal ember volt az igazgató, s a leghaladóbb mindazok közül, akikkel Homrá- baa megismerkedtem. Két szóból megértett és visszafogadta a gyereket. Én pedig, ezen felbátorodva, elpanaszoltam neki nehéz helyzetemet. — Elmesélek neked egy történetet — mondta erre mosolyogva. — Hasznát veheted. Nagyon szent történet, de Allah bizonyára megbocsátja, ha kissé profánul beszélem el. így tudtam meg végre, hogy Allah először azt kívánta, hogy az igazhívők naponta ötezerszer boruljanak le előtte. De Mohamed — akinek nagyságát az is mutatja, hogy a próféták közül egyedül juthatott el Allahhoz a hetedik mennyországba — először ötszázra, majd ötvenre, végül ötre alkudta le ezt a tömérdek imát, s ezért háromszor kellett a hatodik mennyből visszafordulnia. Az igazgató szerint mind Allah, mind a próféta rendkívüli szenvedéllyel alkudozott, s hogy Al- lahot éppen ez győzte meg véglegesen: helyesen választotta prófétájául Mohamedet. — Mindenesetre, egy országban, ahol még gz isten és prófétája is alkudozik egymással, neked is több türelemmel kell kivárnod, uram, amíg az időd elérkezik. Mi 'vagyunk, amilyenek vagyunk, s neked kell minket megértened. Mivel hírek szerint a nyugatnémetek még nálunk is rosszabbul álltak, én iparkodtam mindent megérteni. De például a Ramadant egyszerűen ním tudtam felfogni. Az országban egész hónapig nappal böjtölnek, éjjel pedig esznek. Péternek is ez a hónap vitte el reményeit. Pedig Iréntől többszöri könyörgés után, egy kétsoros levélben engedélyt kapott, hogy két hónappal megtoldja eskijjét: „Május 1-ig várlak. A kezemet már megkérték.” Ramadan harmadik napján meglátogatott és körülnézett a gyárban. Csaknem sírt kétségbeesésében. Biztosra vette, hogy Irén beváltja fenyegetőzését. —■ Beteg a barátod? — kérdezte tőlem Ali. — Bánata van, nem beteg És nem barátom, hanem rokonom — mondtam vakmerő ötlettel. — Erzsébe tfalván születtünk mind a ketten. És én betegszem mpg, ha mir attatoA eiveszái szerelmesét. — Ezt eddig miért nem mondtad, uram? — döbbent meg Ali. Az én munkásaim vitézül szédelegtek egyik géptől a másikig. Persze csak szédelegtek, de elszántságuk igazán nem volt tagadható. Végül Péter maga mondta nekik, hagyjak abba. Áprilistól nemi jött el hozzám többé. És nemsokára Ali sem látogatta péntekjeimet. De csak huszonharmadikán tudtam meg tőle, hogy Péter huszonötödikére már meg is vásárolta repülőjegyét. — Azt hittem uram, te engedted el... Péter előtt még ma sem merném elismételni káromkodásomat. Taxin szaladtam a városba. Ajtóstól akartam Péterre rohanni, de csak a lesőablakot nyitotta ki. — Mit akarsz? — kérdezte durván, -r- Menj haza! — Szeretnék elbúcsúzni! — feleltem gúnyosan. A markomba nyomott egy papírlapot. — Ez a távirat érkezik helyettem. Ez állt a papírlapon: „Hagyj el, Rá akarsz: Még két hónapig maradok!” — Hát ez Irén válóperének története. a gazdasági vezetőkkel, akik — pénzügyi tanácsadóikra hallgatva, óvatosságból, vagy kultúra iránti idegenkedésből — becsukták a pénzforrásokat, vagy éppen a kulturális támogatás „lecsipésével” próbálkoztak takarékoskodni Ellenpéldák is vannak természetesen, nem mindenütt vélekednek így. Nem kevés művelődési vezető köszönheti küzdő szellemének, esetenként törleszke- désének egy-egy kulturális beruházás, bővítés, korszerűsítés jóváhagyását. A kevésbé jó kapcsolatokkal rendelkezők, vagy kisebb kitartá- súak esetleg háttérbe szorulnak, holott községükben inkább szükséges lenne a beruházás. Vagyis: közös gondunk még a kulturális ellátásban, a különféle juttatások elosztásában az alaposabb felmérés hiánya, az ötletszerűség, az erélyesen kopogta tők igényeinek gyorsabb elismerése Ezen is változtatni kellene! Valóban odaadjuk a támogatást, ahol a legjobban rászorulnak. S ebben a jelenleginél komolyabban veszt vállalhatnának a megyeszer- te megválasztott, de Sok helyen csak formálisan dolgozó népművelési tanácsok. Külön probléma a tanácsok működése, hatáskörük, intézkedési területük kiterjesztése, a társadalmi önigazgatás és demokratizmus jegyében. A gyakorlatban a népművelési tanácsok egy része nem gazdája a népművelésnek, nem tömöríti a társadalmi erőket, regisztrálók — és ezzel együtt unalmasak, prob- lémátlanok munkaüléseik. De miért? És hogyan lehetne élővé változtatni őket? NEM MONDVACSINÁLT GOND — még mindig jórészt az anyagi fenntartással kapcsolatos — a művelődési intézmények gazdálkodása, azaz a tartalmas kulturális programok pénzigényessége, a tartalmatlan, giccses, felületes szórakozást és élményt nyújtó rendezvények hajszolása a gazdasági egyensúly érdekében. Alig van olyan művelődési otthonunk, ahol ne csinálnának silány, émelygős rendezvényeket, mert azok hozzák a hasznot. Vagyis: megalkusznak, tudják, hogy giccset, olykor ízléstelen, a szocialista kujtúrától vadidegen dolgot művelnek, de ezzel megtelik a kassza, s ebből majd futja szakkörökre, TIT-előadásokra, komolyabb rendezvényekre is. Helyes és tartható-e, hogy — amíg egy-egy községben hatnyolcféle kulturális alapon könyvelt pénz folyik el, marad felhasználatlanul — addig művelődési intézményeink ilyen ügyeskedésre kényszerülnek?! Túl az anyagiakon szembe kell nézni azzal a veszélyes nézettel is, hogy a népművelési intézmények elsősorban szórakoztató helyek. Ennek következtében egyesek egyen- lőségi jelet tesznek egy kulturáltabb presszó, vendéglátó- • ipari egység és egy művelődési otthon, vagy klub közé. Néhol valóban sikerült is le- zülleszteni egyes művelődési otthonokat a kocsma szintjére. Neveket nem említünk, de a megyeszékhelyen is akadt ilyen, nem is egy. Ma már javult a helyzet. De nem állhatunk azok mellé sem, akik megbotránkoznak, ha egy klubban, művelődési teremben feketekávét, vagy uram bocsa, egy pohár sört is el lehet fogyasztani. A szeszmentes népművelés túlhajtá- sa valószínű szemforgató, vagy rövidlátó buzgóság Nem attól lesz kulturált egy kultúrotthon, mert nem lehet szeszes italt fogyasztani, s nem attól lesz kocsma egy művelődési otthon, vagy klub, mert ott elfogyasztható egy pohár sör. Sajnos ebben nincsenek egy vélemé nyen a népművelők, s valószínű még ez így lesz egy ideig. Nem ártana őszintét» pen, reálisabban megnézni ezt a gondot is. HA A NÉPMŰVELÉS EGY ÉS MAS PROBLÉMAI szóba kerülnek, az anyagi és tar* talmi kérdések mellett az is felvetődik: milyen is legyen ma a népművelő. Élesebben meddig másodosztályú pedagógus még a népműv elő, hisz a problémák gyökere sokszor az anyagi és erkölcsi megttO- csülésre, a népművelő ípva- t ást úda tára, képzettségére nyylnait vissza Az eléggé közismert, hogy az évek során a megyében is nagy a népművelők helyváltoztatása, csaknem minden harmadik más munkahelyet választ, így mire megismerné területét, már kezében is a munkakönyvé., Miért mennek vissza a pedagógus pályára a népmü- v; lök? És miért nincs megfelelő utánpótlás” Miért kevés a szakképzett népművelő? Izgalmas kérdések, vizsgálatuk szerteágazó, nagyon, öss:3tett problémákat takar, \ annak, akik véletlenül, vagy számításból kerültek a népművelésbe, mások kitartóak, szeretik munkájukat, de a sok nehézség, a meg nem értés elveszi a kedvüket. Egyes helyeken nem tisztázott a népművelők munkaideje. állandóan beszámoltat- ják okét minden percükről. Máshol nem ismerik el szakértelmüket, rángatják őket és más társadalmi munkákkal is megterhelik, mert a népművelés mellett, — gondolják egyes tanácsi vezetők — bőven jut idejük arra is. Említhetnénk a szintén nem újkeletű, de még mindig csak részben megoldott lakásépítési, letelepedési, étkezési gondokat, amelyek hátrányt jelentenek számukra a pedagógusokkal szemben. Innen is a „másodosztályú pedagógus” jelző. Külön probléma a tiszteletdíjas népművelők helyzete, akik 200—250 forintért vezetnek művelődési otthont, könyvtárat, klubot. Mikor érünk el oda, hogy a sok elfolyó kulturális pénzből a községek, nagyobb üzemek önálló népművelőt alkalmaznak, akitől teljes és felelős munkát várhatnánk? Nem arról van szó, hogy szűkíteni kellene a kulturális munka társadalmi bázisát. Sőt növelni kellene, főként fiatal értelmiségiekkel, s főként nenj csak a pedagógusok köréből. MEGOLDÁST SÜRGET A NAGYOBB TELEPÜLÉSEK, a tanyavilág rendszeresebb kulturális gondozása. Megyénkben több mint százezer ember él tanyán, kis településeken. Ahol már van villany, ott könnyebb. De gondolkozni kellene: hpgyan segíthetnénk a villany nélküli tanyákon. Hisz a fehér foltok nagy része ott található. Megint más, és igen komplex probléma a cigánylakosság kulturális gondozása. Ebben minden népművelési ágnak van bőven törleszteni való ja. Nemcsak a könyvtáraknak. Jó lenne alaposabb vizsgálódással feltárni a cigánylákos- ság művelődésének néhány alapvető gondját, hozzálátni megoldásukhoz. Népművelésünk gyenge pontja a nők körében végzett kulturális munka. Itt sem ártana továbblépni. De ho-, gyan? Más probléma, a különféle népművelési intézmények, a színház, a mozi, a könyvtár, a múzeum, stb kapcsolata, s az egyes mű-, velődési otthonok között'' egészségtelen rivalizálás. Jó lenne véleményeket hallani a népművelők erkölcsi magatartásáról, egyeseknél az üzleti szellem és ügyeskedés bizonyos jeleiről. Sok minden idetartozna még, melyekre olvasóinktól véleményt, hozzászólást várunk. Hogyan tehetnénk eredményesebbé megyénkben a népművelést, a párt művelődési politikájának gyakorlati megvalósítását” Mdyen gondok nehezítik a munkát, hogyan vélekednek a népművelők egymás és önmaguk tevékenységéről, mit szól, hogy szavaz a közönség. A hozzászólásokat folyamatosan közöljük.
