Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
V 1 t Vasárnapi melléklet Szabolcs és a műszaki kultúra ZENG AZ ÉNEK A Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységébe érkezett nemrég egy automata körköszörű. Beállították, de nem végzett pontos munkát. Meg kellett javítani. A fiatal nyíregyházi gyáregység tmk-sai szinte hozzá sem tudtak nyúlni, nagyon új volt nekik ez a gép, korábban sohasem láttak ilyet — nem is érthettek hozzá. A szerkezet már túl bonyolult ahhoz, hogy egy átlagos képzettségű szakmunkás „kitalálja” a rendszerét. Segítséget kellett hívni. Egy másik gépet Lőrincz István, a gyáregység igazgatója nézett meg. A gép hibájának felkutatására egyórás, alapos vizsgálat és mérnöki tudás volt szükséges. Vajon rábízhatta volna valamelyik szakmunkásra vagy technikusra ? A két eset nem egyedi, hanem — mondhatnánk — tipikusan szabolcsi. Az iparosítás előrehaladtával egyre gyakoribb. Alig fél éve, hogy a fehér- gyarmati „vegyes”-t átvette a hódmezővásárhelyi MET- RIPOND Mérleggyár. Akkor az igazgató szavakba is öntötte, mit érez: éppúgy meg akarják honosítani a műszaki kultúrát a szatmári járási székhelyen, mint ahogy másfél évtizeddel korábban meghonosította a mérlegkészítést. Hódmezővásárhelyen. Máról holnapra nagy pontosságú készülékeket kellett gyártaniuk tapasztalatlan és gyakorlatlan emberekkel. Ma már bonyolult elektronikus mérlegeket is készítenek. A szatmári gyáregység ugyanígy járt. A kijelentés után csak néhány hónap telt el. A korábban kompokat is gyártó, centis tűrésekhez igazodó fehérgyarmatiak lassanként megszokták az ezred- milliméteres pontosságot is és hamarosan külföldre szállíthatták gyártmányaikat Műszaki kultúra? Igen. Nemrég a nyíregyházi vasúti csomópont vezetőivel beszélgettem. ők így fejezték ki: megváltozott a vasút technológiája. Nemcsak azért, mert a gőzösöket Diesel és villamos erőgépek váltják föl, de azért is nagy szerepet játszik benne. Egyszerűbb szavakkal is elmondták. A fűtőházban például a Samunak nevezett nagykalapácsot, ami a gőzösök fő „gyógyító eszköze” volt, műszerek és finom szerszámok váltották föl. Ezt régi mozdonylakatos ismerősöm, Bódi András sem bánta, sőt örült neki. Vállalta a változással járó tanulást. Vállalta? Igen, mert másként ez nem megy. Abból már senki nem tud megélni, amit a szakmunkásvizsgáig tanult — mondta. ______ Ez majdnem figyelmeztetés azok számára, akik elfelejtkeznek róla, hogy milyen gyorsan avul manapság a megszerzett tudás. Egyszerűen kévéséé válik. Olyannak tűnik, egy technikusi vagy mérnöki oklevelet szerzett ember, mint az akkumulátor. Ha nem töltik föl rendszeresen, kimerül, nem képes ellátni feladatát. Mit kell hát akkor tudni? Sokat, s mindig többet. A műszaki kultúra megszerzése is egy folyamat, nem rövid, de sürgető. A témáról Tengely Dezsővel beszélgettem, aki az épülő vásárosnaményi faforgácslapgyár főmérnöke. (Fiatal energikus ember: egy ilyen munkahelyet álmodott magának, szépet, automatizáltat, műszakilag „izgalmasat”. Nekik sok betanított munkásra lesz szükségük a még épülő üzem indulásakor, de nem ám akármilyenre: a jelentkezőknek már most tanulniuk kell. Az első csoport tekintélyes része lemorzsolódott. Talán nem számítottak rá, milyen sokat kell tanulnia itt egy betanított munkásnak? Lehet. A második csoportnál jobb a helyzet, lelkesebbek az emberek. Miért? Tengely Dezső szerint nagyon sokat számított, hogy meglátták a gépeket, amelyekre ők fognak ügyelni, ha majd dolgozik a gyár. Nekik van jövőjük. De mi lesz például a segédmunkásokkal? Nálunk fejlettebb országokból aggasztó hírek érkeznek, hogy nincs szükség az olyan emberek munkájára, akik nem értenek semmihez. Tömegessé vált az utóbbi időben a segédmunkások elbocsátása. Ezt meg is lehet érteni: az ipari fejlettséggel együtt nő a képzett emberek, száma, a szakma nélküliek egyre jobban kiszorulnak a termelésből. Hosszabb távon — két-há- rom évtizedbe gondolunk — nálunk sem lehet más az ipari fejlődés iránya. Miért érdekel ez minket szabolcsiakat? Nálunk ugyanis igen magas a száma — évenként háromezer — azoknak ■ a gyerekeknek, akik sem középiskolában, sem ipari intézetben nem folytatják a befejezett általános iskolai tanulmányaikat. Sőt. Magas — évi hat százalék! — azoknak az aránya is, akik még az általános iskola nyolcadik osztályát sem végezték el. Belőlük pedig csak hosszabb idő után lehet szakmunkás, feltéve, ha lesz erejük a munka mellett tanulni. Pedig megyénknek sok értő fejre és avatott kézre van szüksége. Ez nemcsak a szakmunkásokra vonatkozik, hanem a technikusokra és mérnökökre is. Nemrég megkérdeztem Gergely Ferencet, a Nyíregyházi Gumigyár igazgatóját, hogy hány ember dolgozik éppen a gyárban. Ő azt válaszolta, hogy ha megmondja, — ezzel semmit sem érek. Jobb, ha azt nézem, hány mérnök és hány techni- kus irányítja a termelést. A moderrt iparnak, s különösen a modern vegyiparnak ez a legfőbb jellemzője, és nem a munkások száma. Ezért tesz a gumigyár nagy erőfeszítéseket műszakiak „beszerzésére”. Az iparosítással egyszerre teremtődik Szabolcsban mo- dernnek nevezhető ipar is. De vannak olyan hangok, — időnként megjelennek az országos sajtóban, — hogy érdemes a már meglévő iparvárosokat fejleszteni, s nem olyan helyre telepíteni, ahol sem műszaki kultúrát, sem nagyüzemi termeléshez szokott lakosságot nem lehet találni. E nézetről megyénk vezetői számtalanszor bebizonyították, hogy helytelen, valótlan. De nemcsak érvekkel kell birkózni, a tényeket is bevethetjük e vitába. A tények szerint nemcsak politikai tett bármelyik vállalat részéről, ha Szabolcsba' ipart telepít,— hanem üzlet is egyben. Példák sora bizonyítja, hogy nem is kicsi üzlet. Ennek fölismerése — pontosabban: fölfedezése! — meggyorsíthatja megyénk iparosítását, s az új irányítási rend viszonyai között bizonyosan meg is gyorsítja. Ezért lesz a következő időszakban különösen nagy szükségünk az értő fejekre és avatott kezekre, műszakiakra és szakmunkásokra egyaránt Kun István Budapest múzeumai A Szépművészeti Múzeumot az 1894. évi VIII. te. hozta létre. Alapját az Országos Képtár, a Magyar Nemzeti Múzeum szépművészeti gyűjteménye képezte. 1906-ban nyílt meg a Schickedanz és Herzog által tervezett mai épületében. Európai rangra csak a későbbi vásárlások emelték — elsősorban az Esterházy képtár anyaga, de a Majovszky-gyűjtemény (békebeli 400 ezer aranykoronát költött rá), a Pálffy-gyűjtemény is nagyban hozzájárultak gazdagításához. Régi képtárának nemzetközi viszonylatban is jelentős olasz (Raf- , faello, Giorgione, stb.), németalföldi (Breughel, Rembrandt) és spanyol (Greco, Goya, Zurbaran. stb) gyűjteménye szinte felbecsülhetetlen értékű. A felszabadulás után több, jelentős gyűjtemény anyagával gazdagodott (Ráth György Múzeum, a Fővárosi Képtár külföldi és régi magyar anyaga, a MTA könyvtárának rajzgyűjteménye). A régi magyar művészet lesgazdagabb és legteljesebb tárháza. Osztályai, régi képtár és szoborgyű.itemény, grafikai osztály (több mint 100 ezer lappal!), egyiptomi és görög-római gyűjtemény nemcsak a hazai, de a nemzetközi művészettörténeti kutatás szempontjából is nélkülözhetetlenek. * A Magyar Nemzeti Galériát 1957-ben hozták létre. A magyar képzőművészet 1800 utáni alkotásait őrzi és dolgozza fel. Törzsállományát a Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi Képtár modern magyar anyaga alkotja, de ajándékozások és vásárlások révén állandóan gazdagodik. Festészeti, szobrászati és éremművészeti, valamint grafikai osztályokból áll. Az általa őrzött műkincsek leíró jegyzékeit folyamatosan teszi közzé (a szoborgyűjtemény és az éremtár egy része már megjelent), amelyek nemcsak a modern magyar művészet kutatóinak, de a műbarátoknak is nélkülözhetetlenek. Állandó kiállításai mellett a nagy magyar művészek életművét, egy-egy művészeti csoportosulást, vidéki művészeti központok alkotásait bemutató időszaki kiállításai országos jelentőségűek. * Az Iparművészeti Múzeum, melynek létrehozását Rómer Flóris kezdeményezete, 1878ban alakult önálló múzeummá; mai, Lechner Ödön által épített palotájába 1896-_ ban költözött. Az ötvösség,” bútor, kerámia, textil mellett gyűjti az iparművészeti termékek minden fajtáját, az üvegművességtől a könyvkötészetig, az alkalmazott grafikáig. Bútorgyűjteményét (kitűnő kályhagyűjteményével együtt) a nagytétényi Kastély-múzeumban helyezték el. Újabban a mai magyar iparművészetet bemutató kiállításaival nemcsak a múlt. de a jelen iparművé szetének népszerűsítésében is fontos munkát végez. * A Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Hopp Ferencnek köszönheti a létezését. Hopp Ferenc (1833—1919), a gazdag optikus öt világ körüli útjának kelet-ázsiai művészeti tárgyait 1919-ben az államnak ajándékozta. Gyűjteménye később Zichy Jenő és Vay Péter hasonló jellegű gyűjteményével, valamint vásárlásokkal bővült, s kelet-európai viszonylatban igen jelentőd Három éve, egy augusztusi napon csattant a taps először a nyírbátori református templomban. Fővárosi orgonamü- vészek. rádióból és televízióból ismert énekesek, kórusok adtak hangversenyt az ezer hallgatót befogadó templomban. Az első pillanatokban a fejkendős parasztasszonyok, az ipartelepi munkások, helyi értelmiségiek dermedt csendben ültek a lenyűgöző zenei élmény hatása alatt a középkori műremek padsoraiban. Itt-ott összeütközött két tenyér... Aztán, mint a hegyi patakok egyesülő moraja, dörgő taps köszöntötte a művészek játékát. Szinte kínálta magát Nyírbátorban a múlt porától megtisztított, a föld mélyéből kiásott rengeteg emléktárgy, a helyreállított és műemléktemplom. a teljes pompában .előtárult középkori környezet, hogy élővé, a ma emberének is hozzáférhetővé váljék. Nincs még a megyében egy olyan hely, ahol ennyire együtt lennének és nagyobb rendezvényeknek is hajlékot tudnának nyújtani a régi korok művészi épületei, mint Nyírbátorban. Mégis az elképzeléseket valósággá váltó emberek együttese, sok-sok feláldozott órája kellett ahhoz, hogy Nyírbátorban megszólaljon a toronyzene, s minden évben tábort üssenek fővárosi együttesek, külföldet járó művészek, s ráadásul jól is érezzék magukat. Pedig a zene világában épphogy eligazodó. inkább rajongó közönség töltötte meg a templomot. Talán közülük számosán nem is tudatosan, hanem a szokatlannak kijáró kíváncsisággal, vagy éppen megszokásból ültek be a padokba, s később értették meg, hogy ezekben a pilla natokban nem is templomban. hangversenyteremben ülnek. Avagy mondhatjuk úgy is: a zene, a művészetek templomában. Persze, hogy szokatlan volt tapsolni a templomban, ahol az ájtatos csend és megilletődött szorongás volt otthonos. Nem állítható, hogy a magas zenei műveltséget kívánó többnyire középkori alkotásokat mindenki értőn fogadta. De érzelmileg bizonyosan sokakat magával ragadott a dallamok áramlása, a zenei napok gazdag sodrása, amelyet mindig színesítettek ritka értékű kiállítások és más oldottabb rendezvények. S a középkori falak között nemcsak a zene világa tágult ki az egykori Hajdú városban és környékén, s a megye határán is túl. Gyors növésű fához hasonlóan magasodtak a zenei napok „alkotó patriótáinak” igényei, elképzelései is. Már hirt adtunk a nagyszabású vállalkozásról, a Szentvér legenda valósággá érő munkájáról, és arról a reális tervről, hogy az évek során nemzetközi kórus fesztivállá fejlesszék a bátori zenei napokat. A középkori zene reprezentatív ünnepi játékainak színhelyévé... De a valóság talaján maradva még sok gond is nehezedik a rendező bizottság vállára. Nem volnának elégedettek, ha csupán néhány napos látványos játékokat jelentenének e zenei napok. Gazdagítani, finomítani akarFoto: Gadányi György ják a programokat,, további rangos együttesek vendégszereplésével tartani a színvonalat. Ezek a törekvések azonban összefüggnek a já- rási székhely szűkös, sót elégtelen szállodahelyzetével. Az új középiskolai kollégium felépítésétől várják egyenlőre a vendégek elhelyezésének megoldását. Községrendezési teendők is vannak szép szám-i mai. A közeli években valósággal újjászületik a múzeum és környéke, ahol a híres műemlékek centruma található, emeletes házsor, ipari műemlékek, malompresszó szabadtéri múzeum, csónakázótó és más maketteken lé* vő létesítmények valósulnak meg. Nemcsak hallani való lesz, — a zenei napok során — hanem a jelenleginél több látnivaló, idegenforgalmi érdekesség is. A taps — a templomban az idén is felcsattan, augusztus 17-én kezdődnek a nyírbátori zenei napok. Elsősorban a helyiek összefogása, művé* szetszeretete, községük haladó értékeinek ápolása teremtette meg e zenei napokat! «ló segítőtársakra találtak a megyei szervekben is. a megyei pártbizottság és a megyei tanács, nem kevésbé a megyei Idegenforgalmi Hivatal munkatársaiban. A gyakorlatban vizsgázik az állami társadalmi szervek és az egyházak rugalmas együttműködése, hogy a jellegében egyházi, de az alkotóművészet egyetemes értékel ezrek és ezrek szellemi gazdagítását segítsék elő, akiknek ez idegen és elérhetetlen volt ___________ (PQ
