Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
!§§§ augusztus S? S. ftWaf Távol a T. Háztól Tallózás egy képviselő dossziéjában Amit az SZTK nyújt Egy társadalombiztosítási statisztika olvasása után A T. Ház Duna-parii épülete négyszáznál is több kilométerre esik innen. Magosliget, Jánd, Szatmárcseke, Nemesborzova és még vagy harminc, néhány száz lelkes település: ez a 14-es számú országgyűlési választókerület, ahol a legutóbbi szavazáskor Bánóczi Gyula nyerte meg az emberek bizalmát, hogy képviselje érdeküket az államhatalom legmagasabb fórumán, a parlamentben. Anyagi gondok Nézzük a legfrissebb levélcsomót a képviselő egyre vastagabb dossziéjában. Legfelül a miniszterhelyettes néhány soros válasza a tivada- riak, kisariak gondjára. Az új hídhoz a gyalogosközlekedés javítására aluljárót kértek, vagy legalább azt, hogy kellően világítsák meg a hidat, mert a közeli kemping miatt nő a forgalom és a veszély. Nem sok jó tűnik ki a miniszterhelyettes leveléből : sok pénzbe kerülne a javaslat, másutt még fontosabb lenne az aluljáró, a kivilágítást pedig helyileg igyekezzenek megoldani. — Egy kicsit jellemző ez az eset a gondokra. Az ország anyagi ereje véges, meg lehet érteni, de ezek a kis települések sem bővelkednek községfejlesztési pénzekben. Talán a mostani összevonások lendítenek valamit, ha egyesítik az erőket... Bánóczi Gyula — a megyei képviselőcsoport egyik legfiatalabb tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára — tovább sorolja a nehézségeket, melyekkel a személyes találkozásokon, a pártnapokon, vagy levél útján keresik fel megbízói, kérve a segítséget. Leggyakoribb az útviszonyokkal kapcsolatos panasz. kiváltképp Tiszakóród. Szatmárcseke környékén. Fenyegetőzik az autóközlekedés: ha nem tesznek valamit, leTabi László: ELŐSZŐ Néhány nappal azután, hogy a Ludas Matyi első száma megjelent, fekete keménykalapban egy ember jött be a szerkesztőségbe, akit akkor láttam először (s hadd tegyem mindjárt hozzá: utoljára). Arcán fáradt mosollyal nyújtott kezet: — Szervusz — mondta meglehetősen fásultan s nem kevésbé fásultan ezzel az egyetlen szóval folytatta: — élek. — Nagyon örülök — ráz tam meg a jobbját. Csakugyan örültem. Rövid megállapítása, hogy él, arra enge dett következtetni, hogy *sok mindenen mehetett keresztül, amíg puszta létének bejelen tése egy hír jelentőségére emelkedett. Mindenesetre jó dolog, hogy életben maradt — gondoltam —, s ebből a szempontból teljesen közöm bősnek találtam, hogy tsme- rem-e, vagy sem. Kiléte felől természetesen nem érdeklődtem, ez az idő tájt nagy bi zalmatlanság jele lett volna. Bizonyosra vettem, hogy ok nélkül nem keresett fel, s állít]aE a járatokat; bosszankodnak a gazdaságok, mert járműveiket tönkreteszi a sok kátyú. Uj útra milliók kellenének, de miből? Mégis megértő a közúti vállalat: amíg végleges megoldást találnak, soron kívül javítják a meglévő útvonalat.., Nem látványos siker, de jőlesően gondol vissza a képviselő arra, hogy nem kopogott hiába a MÁV debreceni igazgatóságán menetrendügyben. Sok ember jár el a 14-es körzetből távoli iparvidékre, korábban sokszor Mátészalkán kellett rostokolniuk csatlakozás hiányában. Ez már a múlté. Személyes találkozások Gyakran megesik, hogyha már sehol sem találnak orvoslást az emberek, a képviselőt keresik. Mint például tették a fehérgyarmati Győzhetetlen Tsz tagjai. A csekei ktsz lakásokat épített a tsz- tagoknak, elfogadhatatlan mi nőségben, A kívülről mutatós lakások némelyike élet- veszélyes volt belül, rossz ajtók, ablakok éktelenkedtek az épületeken, — de a számla ezekről hallgatott. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság segítségét kérte a képviselő — eredménnyel. Máskor a környékbeli tejátvevőhelyek hiányát, lehetetlen állapotát panaszolták a választópolgárok. Volt eset, hogy Választ sem kapott a képviselő a sürgetésre a vállalattól, de olykor foganatja lett a türelmetlen kedésének. Elégedetlen önmagával a képviselő: úgy érzi, többször kellene személyesen is találkozni megbízóival, mert akkor jobban, őszintébben el mondják örömeiket, bajaikat. Hiszen nemcsak közérdekű ügyek adnak munkát Bánóczi Gyulának, hanem a személyes problémák is. Többszőr türelmesen vártam, hogy jövetelének célját előadja, — Megvagytok? — kérdezte illő udvariassággal és leült, pontosabban felült egy íróasztalra. — Meg. Megelégedetten bólintott. — Nagyon örülök. Néhány pillanatig csendes örömmel nézegettük egymást. Akkor végre belekezdett. — Nem sok híja volt, hogy felforduljak. Részvéttel csóváltam a fejem. Ez megint csak olyan közlés volt, amelynek ténye mellett érdektelenné vált. hogy ismerem-e szegényt vagy sem. — Borzasztó — mondtam, s némi riadtsággal a szívemben arra gondoltam, hogy mielőtt jövetelének okára rá térne, ismertetni fogja viszontagságos megmenekülésé nek történetét. Már nagyon sok ilynemű történetet hallottam volt addig, s a magam viszontagságos történetén kívül más történet nem tudott őszintén érdekelni. Annak az egy szavának, hogy „élek”, éppen azért örültem olyan módfelett, mert azt az érzést keltette bennem, hogy kell eljárnia a SZTK-nál tsz-nyugdíjak miatt Elég sok ezek között a teljesíthetetlen kérés, de nem ritka a segítőkészség. Aztán az sem mindegy, miként közli a hozzáfordulóval, hogy kérése jogtalan. Tavasszal Fülesden a lakásán kereste fel azt az öregembert, aki nyugdíja felemelését kérte. Hosszan elbeszélgettek, s az idős ember megértette, ma még nincs mód kívánsága teljesülésére, mert nincsenek meg a , szükséges évek. „A közvetlen találkozásra ezen a tájon még inkább vágynak az emberek, mint másutt. Vannak közöttük olyan idősebbek, akik még a járásszékhelyre is nagy ritkán mozdulnak ki, ezért érdeklődnek minden iránt.” Nehéz három év A fiatalok között fordul meg legtöbbször a képviselő, akik lakásgondjaikat, kulturális problémáikat tárják fel; vannak, akik továbbtanuláshoz kérnek tanácsot, segítséget. Örül a képviselő annak, hogy még a választáskor felvetett ipariskola ügye most végre megoldódik Fehérgyarmaton. Ugyanakkor nyugtalan a fehérgyarmati középiskola kollégiuma miatt, amely zsúfolt és nagyon elavult; talán a következő ötéves tervben ez is szerepel. Van emellett jócskán még sok olyan nehézség, mint a fehérgyarmati járás talajadottsága, amely szárazságban, esős időben egyaránt sújtja a közös gazdaságokat. Pénz. pénz, és megint csak pénz! Talajjavításra, vízrendezésre, ami a mostani lehetőségek mellett is jobban haladhatna. Nehéz, de megtisztelő feladatra vállalkozott a fiatal képviselő három éve. Ha nem is születnek naponként Sikerek igyekezete nyomán, azért a távoli települések lakói érzik, megbízottuk szívén viseli gondjaikat, s ahogy csak tud, siet segíteni. Angyal Sándor a felesleges részletektől meg kímél, mindjárt a heppien den kezdve a dolgot. Csalód tam. Belefogott a történet be. mely egyre komorabb lett. Mire az ostrom kritikus napjaiig eljutott, már egészen magába roskadtan ült az íróasztalon. És még hátra volt az ostrom! — Szóval — tért rá az utolsó hetek históriájára színtelen hangon —, a házat, amelyben laktunk, bombata lálat érte. Az óvóhelyet is. Én és a feleségem éppen az előtérben tartózkodtunk akkor. Ez mentette meg az életünket. A lakásunk azonban elpusztult. Amit a bomba meghagyott, a tűz elvitte. A feleségem idegösszeroppa- nást kapott. Nagynehezen kerítettem egy kézikocsit, feltettem rá szegény asszonyt és elhúztam egy kórházba. Én rokonoknál találtam menedéket. csak egy ágyat, semmi rnást. Életem kockáztatásával vittem be élelmet az asszonynak, mert a kórház élelmiszerkészletét elvitték a németek. Én közben tüdőgyulladást kaptam, élet és halál között lebegtem napokig. Még feküdtem, amikor A napokban kaptuk kézhez Jelentés Szabolcs-Szatmár megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság 1968. évi munkájáról című kiadványt. A 43 oldalon felsorakoztatott — az évi munkát, kiadást magába sűrítő számtengert csak részben idézni is nehéz volna. Ezért néhány jelentősebb adat bemutatásával próbáljuk vázolni társadalmunk e fontos intézményének munkáját a pénzkifizetésen keresztül. 784 millió A biztosítás hazánkban a lakosság 97 százalékára terjed ki, megyénkben 98,4. Sza- bolcs-Szatmárban minden 1000 lakos közül 984 biztosított. Ellentétesnek látszik más statisztikai adatokkal, ahol azt mutatják ki, hogy egy keresőre Szabolcsban jut legtöbb eltartott. Ez igaz, de itt a családok nagyobb létszámúak és szinte minden családból valaki munkavállaló, vagy szövetkezeti tag. Így a biztosításban a nagy számú eltartott is részesül. Országosan a társadalombiztosítási kiadás (egészségüggyel együtt) kereken 25 milliárd forint volt, ami a nemzeti jövedelemnek 11,5 százaléka. Megyénkben 1968-ban a társadalombiztosítási kiadás 784 millió forint volt, 113 millióval több, mint 1967-ben. Az emelkedést befolyásolta a jogkiterjesztás, a szolgáltatások színvonalának és igény- bevételének emelkedése, valamint a bérszínvonal-emelkedés is. Például 1968 július 1- től a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok családi pótlék jogosultságát azonossá tették a munkaviszonyban állókéval, ami emelte a kifizetésre kerülő összeget. Hasonlóan említhetnénk a gyermekgondozási segélyt, ami szinte új tételként lépett be. Érdemes még összehasonlítani, hogy országosan az összes kiadások 41,8 százalékát a nyugdíj teszi ki, nálunk ez az ősszeg csak a 33 százalékát képviseli a kiadásnak. Ez mutatja, hogy Szabolcsban mennyivel alacsonyabb volt a munkaviszonyban állók száma az elmúlt évtizedekben, amikor nyugdíjjogot lehetett volna szea feleségemet elküldték a kórházból. Ekkor elmentünk a volt lakásunkba, hogy egykét bútordarabot, ami vélet lenül megmaradt, megment sük. Ott megtudtuk, hogy a házmester eladta azokat. Egy széket sem tudtunk megmenteni. A feleségem egy romlott konzervtől ételmérgezést kapott. Mentők. Kórház. A bal lábam megfagyott. Úgy volt, hogy amputálni kell. Az asz- szony közben hazajött, s addig ápolt, amíg rendbe jöttem. Végre elmehettem a céghez, ahol azelőtt dolgoztam. Üszkös falak. Mit mondjak még? Valóban nehéz lett volna bármit is szólnom. Nem is mondtam semmit. Megtörtén álltam előtte, s a vállára tettem a kezem. Ez az együttérzés jele is volt, de biztosítás is volt egyben, hogy térjen a tárgyra végre: mit is tehetnék az érdekében azonfelül, hogy elmondom a magam történetét. Megérezte, hogy a szánalom és türelmetlenség viaskodik bennem, s nem folytatta a történetet. Letörölte előbug"vanó könnyeit, majd belenyúlt a kabátja belső zsebébe, s néhány papírlapot vonva elő, így szólt: — Hoztam nektek egy pár viccet * Azért mondtam el ezt a történetet. hogy az olvasót emlékeztessem arra az időre, melyben a most következő karcolatok születtek. (Folytatjuk) rezni a most idős korban lévőknek. Az egészségügy rohamos fejlesztését mutatja, hogy országosan az orvos-, kórház-, rendelőintézeti kiadás 19,4 százalékkal szerepel, nálunk ez 23 százalékot tesz ki. A családi pótlék megyénkben közel 20 százaléka a kiadásnak, országosan csak 11,5. Ez is igazolja a jó születési statisztikánkat. Egy kedvezőtlen összehasonlítási adat: országosan az üdültetésre fordított összeg 4 százalékkal emelkedett, ugyanakkor Szabolcsban mindössze 0,1 (egy tized) százalékkal nőtt, az egy főre eső ráfordítás pedig csökkent, 1967-ben 60 forint volt, 1968-ban már csak 58,08 forint. /Vagy különbségek Megyénkben az elmúlt évben táppénzt kereken 57 millió forintot fizettek ki, ez 9,2 százalékkal több az előző évinél. A táppénzre jogosultak száma 5000-rel volt több, ez 5,1 százalék, viszont a táppénzes napok száma 6,2 százalékkal. Tehát a dolgozók létszámnövekedését túlhala- dóan nőtt a táppénzes idő. Szakszervezetenkénti megoszlásban legmagasabb volt a táppénzes állomány a ruházati és az élelmezési iparban, legalacsonyabb a művészeti, pedagógus és közalkalmazottak szakszervezetében tömörült dolgozóknál. A nagyobb vállalatoknál (üzemi kifizető- helyek) legmagasabb volt az egy dolgozóra eső táppénzes napok száma az építőipari vállalatnál 15,8 nap és a cipőipari vállalatnál 15,1 nap. Ugyanakkor a Tiszavasvári Alkaloidában csak 8,9 nap táppénz jutott egy-egy dolgozóra, Még nagyobb a különbség a mezőgazdasági üzemek között. Pedig itt a feltételek közel azonosak. Például a Fehérgyarmati Állami Gazdaságban 22 nap, az ópá- lyi tangazdaságban 20,2 nap. a közeli Hodászi Állami Gazdaságban csak 11,8 nap, a Nyirmadai Állami Gazdaságban pedig 11,5 nap az egy dolgozóra eső táppénzes idő. A világon elsőként hazánkban vezettük be 1967 január elsejével a gyermekgondozási ■segély folyósítást. Korábban két és fél évre, 1969 április 1-től pedig három évre kap gyermekgondozási segélyt a dolgozó nő, ha 12 hónapig munkaviszonyban állt, vagy szövetkezeti tag volt és napi 6 órát dolgozott. 1967-ben 1,4 millió forintot, 1968-ban pedig 14,9 millió forintot fizettek ki megyénkben erre a célra. Nem ilyen ütemű, de további folyamatos emelkedés várható. Határőrközség lesz Tisza- bezdéd. Megyénkben ez az el ső község, amely a megtisztelő kitüntető címet kapja. A határőrközséggé avatás alkalmából a fegyveres erők napján ünnepségek lesznek Tiszabezdéden. Három éve a határmenti községben új politikai mozgalom bontakozott ki. Célja az egész határmenti lakosság mozgósítása a határsértők elleni harcra. Az első Ilyen címet 1966 őszén Nagylak község kapta. Tiszabezdéden évek óta jó kapcsolat alakult ki a község lakossága és határőrség között. Többen személyes cselekedetükkel is hozzájárultak határsértők elfogásához. Az elmúlt évben például hét határsértőt fogott el a lakosA családipótlék-fizetésbea jelentős előrelépés történt 1968 július 1-el, amikor a gyermekekre vonatkozó igényjogosultsági feltételek a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél és termelőszövetkezeti csoportoknál azonossá váltak a munkasal- kalmazottak feltételeivel. Ez az intézkedés megyénkben a termelőszövetkezeti paraszt-! ság bevételét hétmillió forinttal -növelte. A családok nagyságát jól példázzák a következő adatok: két gyermek után 6806 család, három gyermek után 2400, négy gyermek után már csak 748 család kap pótlékot. Kilenc gyermek után csak két család kapott családi pótlékot, 1967-ben még volt három 12 gyermekes család is. 22 recept fejenként A kiadási listán a negyedik helyen szerepel — a nagyságrendet tekintve — a gyógyszer. 1967-ben 72,5 millió, 1968-ban 78,8 millió forint értékű gyógyszert adtak ki SZTK-alapon. Az egy biztosítottra eső kiadás 374 forint volt. A gyógyszer vényszám (recept) — szinte hihetetlen — 4 740 691 darab volt a múlt évben. Minden biztosítottra átlagosan 22 recept jutott. Egy-egy betegre ennél több jutott, mert szép számmal voltak olyanok is, akik egyáltalán nem voltak orvosnál. Mint érdekesség ide kívánkozik, hogy 22 868 szemüveget, 4388 pár lúdtalpbetétet, 3673 pár gumiharisnyát, ezenkívül jelentős mennyiségű haskötőt, ortopéd cipőt juttatott és fogpótlást végzett az intézet. Mindezekre több, mint 3 millió forint volt a kiadás. Annak ellenére, hogy megyénkben is igen sok az alacsony nyugdíjat élvezők száma, az erre a célra fordított kiadás mindent megelőzve a legmagasabb: 1967-ben 212 millió, 1968-ban pedig 259 millió forint volt. Csupán az emelkedés 47 millió forintot tett ki egy év alatt Ebben a cikkben a szamok, százalékok beszélnek. Befejezésül még egy számadattal terhelem a kedves olvasót — $ aki türelemmel eljutott idáig — 1968-ban megyénkben * minden munkában lévő biztosított 5 883,44 forintot fizetett ki a társadalombiztosítási igazgatóság, amiben táppénztől kezdve az utazási- költség-térítésig és a nyugdíjig minden benne van. Kevés ország van még olyan, mint hazánk, ahol minden megtermelt 100 forint új értékből 11,50 forint ezen a csatornán jut vissza a dolgozókhoz. Cs B, ság, illetve nyújtott jelentős segítséget a határőrségnek. A megtisztelő cím azonban nem csak a határsértők elfogására vonatkozik. Elnyeréséért sokkal többet kellett tenni. Tiszabezdéden eredményes a határőr elő-, illetve utóképzés. Szinte már hagyományai vannak a határőr úttörőszakasznak, amelynek kiképzései rendszeresek, tártál- masak. A lakosság személyesen is jó kapcsolatot alakított ki a határőrökkel, nemcsak a munkában, hanem a kultúrában, sportban, időnként a szabad időben is közös rendezvényeken vesznek részt. Ezért javasolták a határőrség szervei: a megyében először Tiszabezdéd községnek ítéljék oda a megtisztelő, riti ka címet Daliás idők (1 945—19461 (Történelmi visszapillantás karcolatokban) SZEPTEMBER 29.ÉN Határőrközség lesz Tiszabezdéd
