Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-29 / 199. szám
1999 augusztus 29 RELET-MAGYARORSZÄd A o!da1 A reform romantikája Értekezlet, wagi áru ? Megjegyzés: Talicskával Benne él a köztudatban, hogy életünkban nagy felfedezések nem Igen adatnak. Élmény és kaland a tv képernyőjén vagy a moziban várja 1969 nemzedékeit. Az űrhajósok és szuperszonikus repülők Nagy Kalandja is kisszámú, választott férfi boldog sajátja. Van-e romantikája a jelen hétköznapjainak? Például a termelésnek? Azt hiszem, ebben a vonatkozásban sok tagadó választ kapnék egy széles körű közvéleménykutatás során. A harmincöt—negyvenévesek nemzedéke azt mondaná; igen, volt ilyen romantika a háború utáni újjáépítés, a szén-, a híd-, a vasút- csata lázas, éhező és hajszolt napjaiban, sőt még 1950 első nagy alkotásainak építése közben is, minden túlmérete- zettség és kirakatjellegű verseny ellenére is. Dehát miről beszélünk ma? A hatékony termelés igényéről, a termelékenység növelésének szükségességéről, a piackutatás fortélyairól — szürke témák. Valóban szürkék? Meg merem kockáztatni az állítást, hogy az új mechanizmusnak a szocialista építés mai szakaszának is megvan a romantikája. Emlékezzenek a régebbi évekre. A népgazdaság túlcentralizált, agyontervezett korszakára, amikor az igazgató jóformán a minisztériumi—tervhivatali tervlebontás főadminisztrátora volt, nem elektronikus agy, hogy mai hasonlattal éljünk, hanem — fogaskerékáttétel. Szinte a fülembe csengenek főmérnökök, vállalatvezetők, üzemrészvezetők sóhajai, mire lennének képesek egy kicsit több önállósággal, elgondolásaik szabad valóra váltásával. Emlékszem hasonló panaszokra, felsorolhatatlanul sok arcra — próbálom őket elképzelni — a mai gazdaság- vezeídr íróasztalainál. Vajon mennyire érzik, hogy ezek az íróasztalok parancsnoki hidakká váltak, amelyekről ismeretlen területeket kémlelhet a szemük? Unták és legjobbjaik minden hivatalos elítélés dacára sűrűn panaszolták, mennyire „nem fekszik” nekik a kicentizett programok és a mindent agyonbiztosító, minden felelősséget elhárító feljegyzé- zések, „bőrpapírok” gyártása. — Most lényegében elgondolásaik váltak és válhatnak valóra. Nincs többé „bőrpapír” — lehet vállalkozni, kihajózni az Elgondolások Tengerére, még a kockázatos szirtek közé, pontosabban a Kockázat Szirtjei közé. Miféle ismeretlen területek várnak a hajósra? Még csapdák is. Kalandos csapdák. Például olyan virágzónak látszó területek, mint a nyereség kevés teljesítménnyel és sok spekulációval elérhető zöld pázsitja, amely alatt azonban a mi társadalmi viszonyaink közt konzekvenciókat rejtő morális ingovány rejtőzik: mert lehet nyereségre törekedni, de nem társadalomellenes módon, lehet, sőt kell olcsóbban termelni, de nem bóvlit. És a társadalom azokat a vállalati „kapitányokat” becsüli, akik mernek, újat találnak és a megbecsülését nem rest kifejezni szóban és pénzben — de arra kéri őket, ne olyan „újat” találjanak, amit esetleg már a harmincas évek szatócsa is ócskának talált. Romantikája van a versengésnek is. Nem a papírosversenyeknek, nem a műhelyben kiszögezett transzparensek festékszagának — ha volt is valaha. Most ilyenféle versengés várja a gazdasági vezetőt: képes-e jobban megoldani egy járás, megye, város ellátását; gyorsabban építeni, korszerűbben, tehát a megvalósítás során is jónak, igaznak bizonyuló, kevésbé „visszaköszönő” tervek alapján; eltérni a sémáktól, jót adni, igényeset. És gazdaságosan. Ilyen gondolatok járnak az átlagember fejében, ha a gazdaságvezetésről hall: ugyan mikor olvas olyan létesítményriportot az újságban, amely nem azt hirdeti diadallal, hogy egy új épület 70 millióba került — hanem azt, hogy a tervezett helyett tízmilliónál kevesebből építették meg. A kereskedelem vizein hajózó „kapitányoktól” azt, oldják meg az áru eljuttatását még az olyan „távoli szigetvilágokra” is rendszeresen és alaposan, mint a munkáskerületek pereme, a falu, a tanya. Aztán az se megvetendő felfedező lenne, aki kitűzné a zászlaját... az utolsó hiánycikk re... Egyszóval: nem szürke évek következnek. Hogy mennyire lesznek gyümölcsözők, a mai felfedező kön és hajósokon múlik. B. F. Nagycserkesz! levél „A tsz-bén karoltak fel.. Még egyszer a kereskedelemről Balogh Mihályné, Nagy- cserkesz, Sipos bokor 30. szám alatti lakostól levelet kaptunk, melyben a következőket írja. „Több cigány- családdal együtt én is a nagycserkeszi tanyavilágban élek. Férjem megbetegedett, leszázalékolták, most is munkaképtelen. A 13 gyerek felneveléséről nekem kell gondoskodni. Kilenc éve a Kossuth Tsz-ben dolgozom, ahol nekem munkalehetőséget, támogatást adtak. Állami kölcsönnel, meg a termelőszövetkezet segítségével egy szép családi házat építettem. A jószágnevelésre is meg van adva a lehetőség. Egy szép kisbikánk van és egy koca tíz malaccal. Valamikor még csak gondolni sem mertem. hogy egy szegény cigánycsalád így boldoguljon Dolgozunk, nem éheznek a gyerekek, jut nekik ruhára is. Ha nincsen a termelőszövetkezet, soha nem jutottam volna ide. nem tudtam volna változtatni nehéz helyzetemen. A vezetőség felkarolt...” * A sportpálya szomszédságában re a nyíregyházi, nagycserkeszi tanyavilágra annyira jellemző akácsorból — egy sátortetős jókora épület villan elő. A földszintes házak sorában akármelyik városszéli új utcán megállná a helyét. Ez a cserepes, nagyablakos ház egy tágas portán a hozzávaló melléképületekkel a Balogh-család otthona. A kerítésre terítve egy kopottas, nagyméretű padlószőnyeg frissül a napon. Az előszobában negyven év körüli asszony, három nagyobbacska gyermek segédletével jókora halom uborkát válogat. A mellette sorakozó, tisztára mosott nagy üvegek kérdezés és felelet nélkül is ..válaszolnak”, savanyúságot készítenek télire. Amíg a vizes kezét töröl- geti, sűrűn mondogatja, ne haragudjak, de náluk nincs olyan rend, mint a városi lakásokban, Sok a munkája, meg a gyerek, aztán a tanyán jószág is van és így tovább. Valójában a konyha padlózatán, ahogy mondani szokták, nem csúszik el a Kevesebb értekezletet — s több árut? így is fel lehet tenni a kérdést, de az a tény, hogy az idén számos tanácskozás foglalkozott az áru- ellását nehézségeivel, feltétlenül arra mutat, hogy az irányításban beállott változás okozta zökkenők még mindig érezhetők megyénk kereskedelmében. A szerdai vitában — sokszor kimondatlanul is — az volt a fő téma: hogyan lehetne csillapítani e zökkenőket? Ez nemcsak elhatározás dolga. mert ha így lenne, már régen nem beszélnénk a témáról. A kialakult helyzeten máról holnapra bármilyen kitűnő tanácskozás, vagy ezeknek sorozata sem változtat- hat. Csakis folyamatos és hosszú ideig tartó munka hozhat eredményt és az is bizonyos. hogy a változás nemcsak a kereskedelmen múlik. De azon is. Információ és a tettek Nem kielégítő az információáramlás az ipar és a kereskedelem között — ez volt a vita egyik nagyon fontos része. Ennek persze helyben is akadt forrása, nemcsak országosan, s ez amiatt történt, mert nem volt megyénk kereskedelméről és gazdaságáról átfogó politikai értékelés. Az információk hiányát lassanként megszűntetik. Elsősorban a megyei tanács által kiadott közgazdasági tájékoztatóra gondolunk, amely megalapozott prognózist ad a második fél év gazdasági helyzetéről — amire már alapozhatok a kereskedelem elképzelései, tervei is. Megjegyezzük azonban, hogy nem elég egy ilyen prognózis tudomásul vétele, sőt nem jelent semmit, ha nem tükrözik ezt a tervek. Mert korábban is volt ilyen, de — országosan mondható — nem vették figyelembe. Beszéltek a nagy fejlődésről, s ugyanakkor le is becsülték azt. Mondták, hogy az áruforgalom viharos fejlődése várható, de nem hitték. Nem, mert nem aszerint rendeltek. S mit ér az a szó, amit nem követnek tettek? Első a lakosság önállóság vagy nem? Ez bizony elég nagy kérdés volt, s egy ideig az is marad. (Amíg a szövetkezetek irálégy, a szobákban a fal sarka is több helyen le van verve. Ismerem a tanyavilágot, ha azt írnám, hogy a nem cigány családoknál is ilyen a rend a tanyán, valótlan lenne. De hogy akad nem kevés hasonló, azt is állíthatom. Pedig Baloghék csak néhány éve laknak háznak nevezhető épületben. A putriban nem volt hol rendet tartani, sem arra a gyerekeket tanítani. A 13 gyermek közül nyolc kisebb és a beteg ember gondja még mindig Baloghné vállát nyomja. Legalább 30 fokos déli melegben találkoztunk és minden gyereken ruha volt. Nem vasalt nadrágban mosták az uborkát, de láttam a fehérneműs szekrényüket, ahol több váltásra való sorakozott. Ekkora családnak sok fekhely kell Nincs még minden ágyon kifogástalan terítő. A belső szobában már ilyen is van, sőt toalett, szekrények és a falon fényképek. Minden gyerekük iskolába jár, Olyan nyitásának átszervezése és első, kétségkívül nehéz korszaka be nem fejeződik.) Előbb tisztelték a vállalatok önállóságát a kereskedelemben is a tanácsi szervek, míg az élet be nem bizonyította, hogy a vállalati önállóság nem jelenthet egyben kielégítetlenséget is. Az • önállóság e nagy tisztelete azt eredményezte, hogy a tanácsok „megértőkké” váltak a vállalati problémák iránt, s csupán magyarázták, nem bírálták gyakorlatukat. A vállalatok vezetői azon- ban csupán saját mutatóikért felelősek, a lakosság ellátásáért a tanács. Erkölcsileg is, politikailag is. Ha a vállalat és a lakosság érdekei nem találkoznak, akkor mit lehet tenni? Tiszteletben tartani a vállalati önállóságot vagy a lakosság érdekeit. A gyakorlat mindinkább azt mutatja, hogy az utóbbi kerül előtérbe. Magyarán: feladatának ellátására kényszeríteni az önálló vállalatot — a lakosság érdekében. Csorba nem esik az önállóság elvén, legfeljebb arról lehet szó, hogy néhány feladatáról megfeledkezett vezetőt emlékeztetnek rá: a tulajdonos — az önállóság mellett is — az állam, s annak hatalmi szerve, a lakosságot képviselő tanács. Ha aztán valaki üzletpolitikájával hozzájárul az ellá ■ tási hiányokhoz, ne csodál- kozzon, hogy nem kapott prémiumot, vagy épp csökkent a nyereségrészesedése. Ez csak természetes, hiszen ezen keresztül értékeli a társadalom a végzett munkáját. Elégedettség, zúgolódás Az egyik hozzászóló — a kereskedelmi állandó bizottság elnöke — megjegyezte, hogy ha a kereskedő azt mondja: nincs valami — akkor az a kereskedő nem teljesítette feladatát. Nem az ipar, nem a nagyker, hanem 6 a hibás. (Ha nem, magyarázza meg a vevőnek.) A gondolkodásmódnak kell tehát megváltoznia. Ugyanehhez kapcsolódik az is, hogy a kereskedelemis van közöttük, aki ott van a végzős nyolcadikosok tablóján. A ház körül malacok szaladgálnak. A levélben írt kisbikát éppen akkor adták el 5000 forintért. Azóta talán már vásárra vitték a malacokat is, így összejön majd egy tehénkére való. Elérhetik végre, hogy olyan tej kerül a tálba, amit maguk fejnek, a saját tehenüktől. * A termelőszövetkezetben Sipos István brigádvezetőhöz igazítanak, öt éve az ő keze alatt dolgozik Baloghné. — Kérem, az az asszony a tavasszal azzal jött, hogy neki ha lehet két területet mérjünk, ő a családdal megműveli. A vezetőség hozzájárult — tájékoztat Sipos István. — És birnak vele? Rendben van? — Egy hajszálnyival nincs elmaradva soha, pedig csak a fontosabb növényeket sorolva is ez a terület 1000 öl dohányt, 5600 öl kukoricát, 920 öl cukorrépát és 600 öl takarmányrépát jelent. Úgy dolgozik az az asszony, mintha nem is cigány lenne. Ami nagyon jó: a brigád többi tagja nem különbözteti meg, szívesen beszélnek, dolgoznak vele, mintha mindig köztük lett volna. (Cs. B.) ben változik a munka értékelése. Nem az ellátásért való felelősség e mércének az alapja, s ném is a saját — sokszor „alultervezett” — mutatók teljesítése, hanem egy lényegesen nagyobb: a forgalom maximális növelésé nek kötelessége. Ez nagyon nehezen teljesíthető, de a korábbi helyzet nevetséges volt: a kereskedelem nagyon elégedett volt az elért ered ményeivel (nőtt a forgalom, a nyereség), a vásárlók pedig zúgolódtak. Megbecsülést a konjunktúrának A szabolcsi kereskedelem próbaköve az országos ellá tásnak. Ha itt rendben mennek a dolgok, országosan siocs baj. Ez a helyzetünkből adódik, abból, hogy a legfon- tosabb mutatószámok — a múlt öröksége miatt — nálunk a legrosszabbak. Ezen azonban túl kell lép- ni. S ennek egy útja van: hálózatunk javítása érdekében fel kell használni a megjósolt, de lebecsült konjunktúrát és az új irányítás adta lehetőségeket. S ha ez így lesz, bizonyosan csökkenni fog az értekezletek száma, mert több árut kínálnak az üzletekben. Kun István Hogyan elégíti ki megyénk helyiipara a szolgáltatások iránt egyre növekvő igényeket? A KSH megyei igazgatóságának adatai egyebek között a következő tényeket tükrözik: a megye 79 községében nincs férfifodrászat, 130-ban női fodrászat, 148- ban férfiszabó, 169-ben női szabó. Százon felül van azoknak a falvaknak a száma, amelyekben nem dolgozik asztalos, lakatos, ács, szobafestő. villanyszerelő. Tehát itt, ezekben a szakmákban a szolgáltató tevékenységet sem szocialista szektor, sem magánkisiparos nem látja el. A kisebb, települések szolgáltatási igényei kielégítésében fontos szerepet töltenek be a kisiparosok. Az utóbbi években — több rendelet hatására — a kisiparosok létszámcsökkenése megszűnt és az igényekkel párhuzamosan létszámuk évről évre növekszik. Csupán Nyíregyházán, egyetlen év alatt 413-ról 443- ra nőtt a kisiparoslétszám. A megyében ugyanabban az évben (1968-ban) 3147-ről 3300-ra emelkedett a lakosságszolgáltató tevékenységet is ellátó kisiparosok száma. Az ellátás a megye egyes területein nem azonos szintű. Legjobb a helyzet a megye- székhelyen és a városiasodó járási székhelyeken, nagyközségekben, legalacsonyabb a szolgáltatások mennyiségi színvonala a vásárosnamé- nyi, fehérgyarmati és a bak- talórántházi járásban. A tanácsi ipari vállalatok meglévő javító-szolgáltató profiljaikat kívánják továbbfejleszteni. A Patyolat Vállalat az idén üzembe helyezi első vidéki mosodáját és vegytisztító üzemét Fehérgyarmaton. s ezt a nyíregyházi új telephely építése követi majd, a távlati tervekben. A Szat- márvidéki Faipari Vállalat új, korszerű szolgáltatóegységet kíván létesíteni. Több tanácsi vállalat foglalkozik a gépjárműkarbantartás és fet a milliókért A Hódmezővásárhelyi METRIPOND fehérgyarmati üzeme jól kezdte működését. Sikerült termékét — az első fontosabb exportszállítmányt — jól értékesítenie. Kétszáz darab ötszázkilós állatm érlegét a csehszlovák üzletfél kifogás nélkül átvette és most folyik ugyanennek a külkereskedelmi vállalatnak az első száz darab ezerkilós mérleg szállításra előkészítő" se. Minden rendben volna, de amikor megnézték az önköltségét a mérlegeknek, riasztóan magas számok mutatkoztak. Az új üzemrész sáros, latyakos udvarán a szállítás, az anyagmozgatás kerül nagyon sokba. Nincsenek gyári utak, s a fehérgyarmati sár egy-egy esős nap után lehetetlenné teszi a két fürge Diesel-targonca mozgását. Ilyenkor nyolc-tíz munkás csak azzal foglalkozik, hogy tróglin, vagy talicskán vigye raktárból műhelybe a munkadarabokat. Már régebben megrendelték a KPM Közúti Igazgató- .ságtól az úthálózatot. 612 000 forintba kerül a negyedkilométernyi út megépítése. Megérné, ha jó időben hozzákezd-» tek volna. Csakhogy a szer- ződés szerinti augusztus 11-i felvonulást mind a mai napig elmulasztotta a vállalat. Gyarmaton aggódnak, lesz-e az őszi nagy sár idejére úthálózat a gyárban, működési terület a Diesel-targoncáknak, önköltségcsökkenés a világszínvonal versenyében álló termékeknek? A fiatal gyár becsülete múlik rajta. (gesztelyi) újítás tevékenységének fejlesztésével. Gépjármuszer- vizt kíván létesíteni a VA- GÉP Vállalat, a Talajerőgazdálkodási Vállalat. Méretes részleget kíván létrehozni a Mátészalkai Textil- ruházati Vállalat. A negyedik ötéves terv során az órajavítási, üvegezési, képkeretezési tevékenységet a VAGÉP. a Szatmárvidéki Faipari Vállalat és a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalat a megyei igények szintjére kívánja fejleszteni. A Nyírségi Patyolat Vállalat pedig az idén megvalósítandó fehérgyarmati üzemegységhez hasonlókat tervez Mátészalkán és Kis- várdán is. A ktsz-ek az elmúlt időszakban 8 szolgáltatóházat hoztak létre. A fehérgyarmati járásban 2 szövetkezet — a ruházati és szolgáltató ktsz, valamint a vasipari ktsz — közös erejéből és az OKISZ másfél millió forintos támogatásával kíván egy szolgáltatóházat létrehozni. Rakamazon, Vásárosna- ményban és Baktalóránthá- zán szerviz- és javítóüzemet hoztak létre. Az idén Mátészalkán kezdi meg munkáját egy hasonló üzem. A szabolcsi mezőgazdasági termelőszövetkezetek a közelmúltban több kiegészítő ipari jellegű tevékenységet kezdtek meg. Ezek között a legjelentősebb az építőipari, a faipari, az épületasztalos- ipari és a lakatosipari tevékenység. A javító-szolgáltató tevékenységek bővítésénél, új egységek létrehozásánál — mind a tanácsi, mind a szövetkezeti, mind a magánkisipari tevékenységet figyelembe véve — a következő időben alapvetően meghatározó a megyei továbbfejlesztési terv lesz. Szolgáltatási köz- nontokat alakítanak ki azokban a községekben, amelyek falucsoport központtá, falukörzet központtá alakulnak, illetve kiemelt nagyfalvak lesznek. Szolgáltató központok a nagyközségekben Tervek az ellátatlan területek fejlesztésére (szilágyi)
