Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
1989. augusztus 28, KELET-MAGYARORSZÁG 8. oldal GAZDASÁGI JEGYZETEK Rejtett érdek Végighallgattam két nyíregyházi vállalat igazgatójának szenvedélyes érvelését arról: nem jó „üzlet" a megyének, ha valamely országos nagyvállalathoz csatolnak szabolcsi üzemet fejlesztés címén. Azt mondták, így a megye kasszája helyett az anyavállalat számlájára vándorol a nyereség, másutt veszik annak hasznát, pedig Szabolcsban ezer és egy helye lenne minden forintnak. Régebbi keletű ez az aggodalom, talán kár is felmelegíteni, hiszen a fejlemények éppen az ellenkezőjét mutatják. Jól emlékszünk még a Mátészalkai ERDÉRT-telep körüli vitára, a kishitűségre az átadással kapcsolatban, — de ime, azoknak lett igazuk, akik a társulás mellett törtek lándzsát. Felhozhatjuk a tanácsi kisüzemként létrehozott nyíregyházi „gumigyárat”, mely éppen az erősebb vállalattal kötött házasság által nőtt, nő fel Nyíregyházán a hazai könnyűgumiipar centrumává A kisvárdai öntödéről is egyre több olyan hírt hallunk utóbb, amely a központi pénzösszegek Szabolcsba érkezéséről tudósít, s melynek nagyarányú fejlesztés a követője. Vannak persze szomorúbb tapasztalatok is a „gyáregységek” helyzetében, de nem ezek a jellemzőek. Megcsapta valamiféle egyesítés szele a fentebb említett igazgatók egyikét, s most „érvel”, hadakozik a megyei érdekek mellett. Persze, hogy a foglalkoztatás növekedése, a termelés korszerűsítése, tartós hazai és külföldi piac biztosítása is megyei érdek, az neki teljesen közömbös. Arról pedig szót sem ejt, hogy nincs vidéki és központi érdek külön-külön, mert a népgazdaság érdekében egyesül a kettő. Lehetséges, hogy mégsem jön létre ez az újabb házasság — és nem is tendencia az ilyen szervezés — de mégsem árt pontosabbá tenni az effajta gyanús aggodalmat: talán nem az igazgatói szék féltéséről kellene őszintébben szólni? Tehetetlenül? Szánni való, ahogyan kesereg a főkönyvelő a köny- nyűxpari üzemben: „Hiába minden igyekezet, nem tudjuk jobb munkára bírni fegyik részlegünk dolgozóit. Figyelmeztettük, megfeddtük őket, gyakoribb az ellenőrzés is, de ők közömbösek. Reggelente a legtöbb fáradtan érkezik, mert otthon fusizik. Ennek nincs ellenszere,” Gyorsan kiderül: ezek az emberek valóban nem visznek haza dagadó borítékot fizetés napján az üzemből, mégis bejárnak, „mert így van táppénz, SZTK, fizetett szabadság". Hallgatja a főkönyvelő a javaslatot: próbálja jobban megfizetni a valamivel szorgalmasabbakat, ösztönözze a többit, aztán tűzzön ki céljutalmat, éreztesse a dolgozókkal, hogy az üzemben is érdemes „hajtani”, kifizetődőbb a fusinál. Egyéb sem kell a főkönyvelőnek: „És ha ez sem vezet eredményre, ha elherdáljuk a bért, ki vállalja a felelősséget?” így évődik magában, ki tudja meddig még. Közben nem veszi észre, hogy mások mernek, vállalkoznak, kockáztatnak — és nyernek. Kinek az asztala? Magas a mérce „Nem lehet megfizetni, hogy itthon lehetek“ Nem az már a lényeg hogy sorba, egyenként izgulták végig a közgyűlést. Az a fontos, hogy csaknem kivétel nélkül helyes mérlegelés történt. Harmincnégy tag kifogástalanul bevált, állandó helyet szerzett magának a közösben. Három sovány esztendő Az ajaki Búzakalászban mondják ezt, mikor az új tagok helyzetéről érdeklődöm. De nem hagyják ki ez előzetes tájékoztatásból azt sem, hogy mindez a nehéz, kezdeti évek után van. Nem titkolják el azt a három évet sem, melyek mindegyikében 2—2 millió forint do* táció „emésztődött” el. Az idei új tagokkal 670-re növekedett az össztaglétszám. A közös munkában rendszeresen résztvevők négyszázan vannak. Korábban 100 holdak maradtak műveletlenül, parlagon, Most egy lépésnyi sincs. Igaz, a készpénzes teljesítménydíjazás is megteszi a magáét: minden hónap 5— 10-e között megkapják a közös pénztárból a végzett munka értékének 80 százalékát. A többi járandóságot év végén számolják eL Kovács Bertalan elnök külön hangsúllyal szól arról: az önköltség alakulását komolyan veszik. „Kellő színvonal csak így tartható és fejaz is figyelemkeltő, hogy közülük 12 ifjú ember kíván kozott gépvezetésre — nem is csalódtak bennük, Számításukat munkájuk arányában találják meg. Aki ennek rendszeresen elegei tesz, megszámolhatja előleg kereseteként a havi 1000— 2000 forintot. Az adatok igazolása szerint a traktorosok havi keresete 2000—2500. egyéb helyen dolgozóké 1200—1500 forint között van. Egyik gépszerelő fiatal új tag, Ragány Károly, kombájnra ült aratáskor. Egy hónap alatt 3200 forintot és 4 és fél mázsa kenyérgabonát keresett. (A gabona ugyancsak megér 1000 forintot.) Megmondják őszintén: az idén felvett 37 új tag közül háromban csalódtak. „Meg is tapták tagsági viszonyuk felmentését. Próbálónak sze rencsét, ha ugyan munka nélkül kereshetnek vala hol.” A lagok — magúkról Módot találok rá, hogy új tagok szóljanak helyzetükről, véleményükről. Grunda Balázsné: A Kisvárdai Vulkánból jöttem haza. Nem sok időt. pár évet hagytam ott. Három gyerme kém van. Férjem még bejár dolgozni a Vulkánba, De gondolkodik rajta, hogy ő is haza jöjjön a tsz-be. Jól érzem magam a kertészetben Kántor Anna: Biztos a havi 1200 forintom. Hozzá jön még a bentmaradt 20 száza lék, Meg a háztáji is jó. Nagy Irén: Megtalálom a számításomat. Legalább úgy. mint Pesten a bolgárkertészetben. Tőlünk még vannak ott fiatalok. Azt sem lehet — hogy úgy mondjam — megfizetni, amikor állandóan itthon lehetek. Varga Ml kiásná: Engem nem vettek fel az év elején. De megkértem a vezetőséget, hadd dolgozhassam a közösben. Bizonyítani akarok. Három gyerekünket kell nevelni. Férjem Záhonyba jár dolgozni... Úgy tudom. a tsz vezetősége meggyőződött javasol a következő tagfelvételre. Szeretnék a tsz tagsága közé tartozni. Még jócskán van idő az esztendő végéig. De a szövet kezeti irodán nyilván tartanak 20-^25 olyan személyt, akik ugyancsak felvételüket kérik. A közgyűlés nem állít alacsony mércét. Megjegyzés: A vásárló nem „magyarazaloP heres Tegnap megyei szintű kereskedelmi tanácsko^-t ártották Nyíregyházán. b-monyára az áruellátástól is szó esett. Mert van miről beszélni; arról ami nincs az üzletekben. Éppen az értekezletet megelőző napon, kedden egész Nyíregyházán nem volt töltelék húsáru, felvágott. Az ABC- és csemegeáruhazak, boltok hűtőpultjai üresen áll* tak. Magyarázat: nem érkezett meg a szállítmány Debrecenből És arra mi lehet a magyarázat, hogy az Északi Alközpontban ugyanaznap este 7 órakor már kenyér sem volt? Persze, magyarázat mindig, mindenre van. De ebből nem lesz vacsora a nyíregyháziak asztalán. Rendeljenek többet, vagy menjenek soron kívül áruért, ha látják, hogy nem elég a készlet. Cselekedjenek belátásuk szerint, de teremtsék elő ami szükséges. A kereskedelem feladata, hogy ellássa a lakosságot. Egyszerűen nem lehet magyarázatot elfogadni erre. hogy egy több tízezres megyei székhely boltjaiban üres pultok fogadják a vásárlókat. Sok bírálat éri mostanában a kereskedelmet. Teljesen hiábavalóan, nincs foganatja. Alapvető, mindennapos közszükségleti cikkekkel fordul elő. hogy nem jutnak hozzá a vásárlók. Vajon, felelősségre vonják-e minden esetben azt. aki felületesen végzi, vagy elmulasztja a rendelést? Keményen, vagy éppen zseb* bevágóan is? Nagyobb fegyelmet és felelősségtudatot követel a vásárló a kereskedelemtől. Mert tarthatatlan, hogy egyik tanácskozás követi a másikat, de áru egyre kevesebb van az üzletekben, Asztalos Bálint Kádár Edit Pióbaév, minőség Eléggé éles hangon bíráltuk lapunkban nemrég a falvak áruellátását, tettünk javaslatokat a szövetkezeti kereskedelemnek a helyzet javítására. Nyilvános választ ol- vasiunk cikkünkre a szövetkezeti mozgalom megyei újságjában, amely a teljesebb kép érdekében felsorolta az elért nagyszerű ^ eredményeket és a kispénzű szövetkezetek meglévő gondjait. A válasz nem ad okot a vita folytatására, csupán egyik kitétele érdemel figyelmet Azt írja egy he- lyütt, hogy az ellátásért a helyi tanács a felelős. Ha nem is egészen így értendő, de igaz: a helyi választott tanácsnak sem lehet közömbös a kereskedelem helyzete. Sokkal előbbre tartanánk, ha a községfejlesztési pénzekből juttatnának bői thelyiségekre, raktárakra is, nemcsak járdára, fénycsővilágításra, vagy esetleg indokolatlanul nagyméretű, pazarul felszerelt szolgálati lakásokra, stb. Nem a tanácsnak kell tehát gondoskodnia a választékról a boltban, de sokat tehet azért, hogy legyen hova elhelyezni az árut. Végtére is a községfejlesztési hozzájárulást azok a választópolgárok fizetik, akik ma még elég sokat bosszankodnak falun a korszerűtlen kereskedelem, a gyakran hiányzó áruk miatt. Angyal Sándor leszthető — mondja. — Egyáltalán nem sajnáltunk például 12 holdról rossz beál- lottságú szőlőt kiszedni.” A tagság örvendetes fiata- lodása (mert az új tagjaink átlagéletkora 22 évre tehető), lehetővé teszi, hogy a belter jesség felé lépjenek. A kereset alakulása A többségben fiatal új tag beillesztése a közös sorba, munkába nem könnyű feladatnak számított. Figyelembe kellett venni képzettségüket, adottságukat. Már maga Azt álmodtam, hogy színikritikus vagyok. Ezt ugyan már máskor is álmodtam, de most egészen különös formában jelentkezett ez az álom: nem valamely pódium benépesítőiről kell bírálatot írnom, hanem egy buszsofőrről. Egészen pontosan: annak a busznak a sofőrjéről, amelyben én, a színikritikus utazom. Felszálltam hát a jelzett járműre és figyelni kezdtem, bírálatom tárgyát: az éjszínű kormánykereket tekergető és virágos kedvűnek aligha minősíthető férfiút. Az ülések megteUek, teljes hosszában megrándult a kocsi, „Szerepindítását drasztikus erő jellemzi” — jegyeztem fel az előre kikészített kutyanyelvre. Az első pár száz métert a sétahajók nyáresti nyugalmával tettük meg. „Csak intonációja harsány alakításának motivációja idővel egy szenzíbilis hangulatban oldódik fel” — vetettem tüstént papírra. A véletlen azonban égi villamos sárga kígyóját csúsztatta elénk, s e merény let oly tökéletesen sikerült, hogy a jármű tárt lökhárítókkal várta a találkozást. „Az a tekergő, stb.” — közöl te emberem a véleményét, míg egy látványos gesztussal megállásra késztette masiná ját. „Motorikus egyéniség — summáztam ismét benyomd saimat —, sarkított helyze tekben szokatlanul éles árnyalatokkal színezi a rabi zott figurát”. Néhány másodpercig zavartalan volt a kerekek per gése. „Figurájának élesebb koloritját id,övei lágyabbá satírozza” — körmöltem ek kor korábbi megjegyzéseim alá. A satlrozás sem tarthatott azonban sokáig, mert egy gyermeteg Trabant előttünk játékosan megtorpanván, a tányérsapkás — reflexeinek szigorú parancsára — kénytelen volt beletaposni a fékbe, amúgy istenesen. Az újabb minősítés is gyorsan össze állt: „Intuitív egyéniség, mef érzéseire a legváratlanabb helyzetekben is bizton hagyatkozhat,” Ripacs a buszon A megállóban még az előbbinél is később került sor az esedékes fékezésre, úgyhogy többen kénytelenek voltunk kapaszkodóinktól megválva, áj helyet keresni magunknak a már elfoglalt üléseken. „Kitöréseit alkalmasint a kelle lénél nagyobb láng hevíti — írtam ekkor —. ilyen esetekben tűnik elő az a hibája, amit úgy hívunk, hogy rájátszás”. Sajnos, ez utóbbi gondolat megörökítésekor rossz helyen álltam, mert sofőröm barátinak aligha nevezhető hangon mordult rám: — Billenjen már arrébb, maga dagadt! Nem billentem arrébb, hanem az első adandó alkalommal leszálltam. A legközelebbi ház sarkának dőlve azonban még oda -óttam papírcetlim aljára .,Fellépésre alkalmatlan, ve szedelmes ripacs!” (A) Mennyit ér a munkás teljesítménye a VAGÉP-nél? A termelékenységi mutatók vizsgálata helyenként különösen nehéz, mert alig van mihez mérni, mihez viszonyítani az elért eredményeket. Ilyen vállalat a VAGÉP is, ahol sokan egyedi termékek előállításán dolgoznak, nagy sorozatgyártás pedig gyakorlatilag nincsen. — Ha a termelékenységet vizsgáljuk — mondta a témáról Markovics Gyula, a vállalat igazgatója, — szinte csak a demecseri telepen lehetne az előző évhez viszonyítani. Ott a vasvázas színek vasszerkezeteit készítjük. Év elején kénytelenek voltunk ötszázalékos árengedményt tenni, hogy el tudjuk adni termékeinket. Ezt két speciális gép beállításával ellensúlyoztuk. Csupán az egyik kilenc százalékkal csökkentette a termék önköltségét. Ezerrel több — A vállalatnál az egy munkásra havonta jutó anyagmentes termelési érték 8729 forint volt az első fél évben, öt forint híján ezerrel több. mint tavaly. Ez nagyjából megmutatja, milyen fejlődésen ment át a vállalat e rövid időszak alatt, pedig *öbb tényező is visszahúzott. A kooperációk egy részénél például csak most szerzik meg a munkások a gyakorlatot és a szükséges tapasztalatot, ami feltétlenül a termelékenység átmeneti visszaesésével jár. Hogyan tudták a visszaesést elkerülni? — Jó a munkafegyelem a vállalatnál — válaszolja az Igazgató, — s különösen az (többi időben igen magas az intenzitás is. Ebben nagy szerepe van az új érdekeltség nek, a bérrendezésnek. — Hogyan függ össze a kettő a VAGÉP esetében? — A különböző gyártmányainkhoz igazodóan eddig is többfajta bérezés volt forgalomban a vállalatnál. Eltérő a szolgáltató részlegnél, a forgácsolóban, az egyedi vagy a sorozatgyártmányoknál, a billenőpadok, a házgyári sablonok esetében. Ezt — ha lehet így mondani — tovább bonyolítottuk. A billenőpadok és a sablonok készítésénél az az új, hogy a brigádok egy összegben kapják meg a munkáért járó bért. Gyakorlatilag felszabadítottunk minden bérszintkötöttséget. Önállóság, fegyelem — A munkások tehát „hajtják magukat”, mert nem mindegy, mennyi időre kapják az előre meghatározott bért. Hogyan hat ez közöttük? — Nagyobb fegyelemre van szükség, de abból a szempontból, hogy néha a szó szoros értelmében haza kell küldeni őket. Másrészt gondunk, hogy valamilyen bérszintet mégis tartani szeretnénk, nehogy bérfeszültséget idézzünk elő a „szomszédokkal.” De ez nemcsak rajtunk múlik, hanem a munkásokon is. — Milyen a brigádok önállósága, ha így rájuk merik bízni a fontos határidejű munkákat. — Elég nagy. Teljesen rájuk bíztuk például a bérgazdálkodást. Ha kitűzünk egy prémiumot, azt a brigádvezetők és a művezetők osztják szét, mi nem szólunk bele. ök jobban ismerik az embereket. közelebb vannak hoz zájuk. Nekem bárki bebeszélhetné, mennyit dolgozott A brigádvezetővel már ,th©» zebb a dolga, ő ott voll nel* lette. A bérezés haszna — A VAGÉP-nek igen fon* tos éve az idei. Akár próba* évnek is nevezhetnénk, pél* dául a Ganz-MÁVAG koope* ráció szempontjából. Bizonyt* tani kell, hogy jövőre a je* lenleginél legalább három* szórta többet gyárthassanak a nagy fővárosi partnernek. Most a határidőknél is fon* tosabb a minőségi munka, jövőre azonban mind a kettő egyaránt fontos lesz. Mi* lyen érdekeltséget támaszta* nak a minőséggel kapcsolat* ban? — Minőségi prémiumot tűz* tünk ki egyes munkáknáL Különben az a törekvésünk, hogy minél kevesebb legyen az alap, és minél nagyobb a mozgóbér. Ügy látszik, ez jobban ösztönöz. A minőségi prémiumokkal is elérjük a célunkat. Különösen jó a munka a forgácsolóüzem* ben, ahol a meglévő garnitú* ra gyakorlatilag még nem gyártott selejtet. — A munkások tehát ke* reshetnek, nincs felső határ, felszabadították a különböző bérszinteket is. Ha viszont a tavalyihoz képest nő a bér- színvonal, a növekedést a nyereségrészesedési alapból kell fedezni. Nem csökken majd emiatt a részesedés? — Nem, mert a kettő ősz- szefügg, a jó bérezés visszahat a termelésre. Éves termelési tervünket például no* vemberben feltétlenül • teljesítjük, s a nyereségtervünket is túlteljesítettük az első fél évben. A jó munkával elért nyereség esetében tehát nő a részesedési alap is, így nem 'alószínű, hogy kevesebb lenne majd a tavalyinál Kan IstyáD
