Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-26 / 196. szám

olda! m.rr-MACYAR0T?S7A& ÍÍH59 augusztus 28. Külpo/itikai összefoglalónk ö Cernik szövetségi miniszterelnök beszéde © Vasszer üzenete a szíriai államfőhöz § Akcióban a dél-vietnami szabadságharcosok Á történelem dicső napja A német fasiszta csapatok felett Nyugat-Ukrajnában augusztus 31-én aratott győzelem 25 éves évfordulójára Grigorij Kotovszkfj tiszteletére emelt emlékmű. „Nemzeti, demokratikus és szocialista céljaink megvaló­sításának döntő feltétele a népeink és a Szovjetunió né­pei közötti testvéri kapcso- lat” — jelentette ki Cernik. a csehszlovák szövetségi kormány elnöke a Beszkidek- hegységben, a szlovák nem­zeti felkelés ünnepségén. A miniszterelnök az egy­kori harcok színhelyén, de nyilvánvalóan a mai politi­kai küzdelmekre is utalva hangsúlyozta: „A Jan Zsiska nevét viselő partizánbrigád harcai színhelyén kijelent­jük, hogy nemzetközi politi- kánk alapelve a Szovjetunió­val való barátság, mint nem­zeti és állami függetlensé­günk, szabad szocialista fej­lődésünk biztosítéka”. A háború óta megtett út — mutatott rá a továbbiak­ban Cernik — mind újabb el­vi és gyakorlati kérdéseket vetett felszínre. Ezeket fi­gyelmesen és idejében kell megoldani. Az ilyen kérdések megoldása terén elkövetett hiányosságok, a hibák és tor­zulások következetlen felszá­molása vezetett az 1968 janu­árja előtti rendkívül bonyo­lult helyzethez. — Abban az útban, amely­re a múlt év januárjában léptünk — folytatta a kor­mányfő — a különféle poli­tikai kalandorok, jobboldali opportunisták, a szocializ­mus nemzetközi és hazai el­lenségei lehetőséget láttak a szocializmus alapjai elleni támadásra. A szocialistaelle­nes erők tevékenysége, a pártvezetésen belüli követke­zetlenség és az egység hiánya súlyos válságba sodorta or­szágunkat Az elmúlt napok­ban társadalmunkat ismét nyugtalanná tették bizonyos események, amelyek elsősor­ban a fővárosban és néhány más városban zajlottak le. A felelőtlen, társadalomellenes elemek vandál cselekedetei- vei szemben nő dolgozóink jogos felháborodása. A dol­gozók követelik, a kormány hozzon olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják hogy Prá­ga és más városok utcáit a szo­cialistaellenes erők soha töb­bé ne használhassák ellenfor­radalmi célokra — jelentette ki egyebek között a csehszlo­vák szövetségi kormány el­nöke. Szavai nemcsak hely­zetelemzést jelentenek, ha nem újabb figyelmeztetést azoknak a címére, akik nem akarnak belenyugodni, hogy Csehszlovákia szocialista or­szág — és az is marad. A Közel-Keleten tovább gyűrűzik az A1 Aksza me­cset felgyújtása nyomán még jobban felkorbácsolódott szenvedélyek politikai követ­kezményei. Szaud-Arábia ri­adókészültségbe helyezte had­seregét, Nasszer elnök pedig megbízottja útján üzenetet juttatott el Atasszi szíriai el­nökhöz, amelyben a „keleti front” — Irak, Szíria, Jordá­nia — erősítésének szüksé- gességét hangsúlyozza, Saigonból a hírügynöksé­gek a dél-vietnami szabad­ságharcosok újabb akcióiról számolnak be. A dél-vietna­mi fővárostól északnyugat­ra vasárnap megélénkült a harci tevékenység. Az ameri- kai főparancsnokság közle­ménye szerint vasárnap es­tétől hétfő hajnalig a parti­zánok 23 esetben intéztek ra- kéta-. illetve tüzérségi táma­dást különböző dél-vietnami és amerikai katonai célpon­tok ellen. A főparancsnokság közleménye a támadások kö­zül kilencet „jelentősnek” mi­nősít. Rendkívüli állapotot je­lentett Zambiából az MTI. Kaunda elnök hétfőn este rádió és televizióbeszédet in­tézett Zambia népéhez. Az elnök bejelentette, hogy fel­oszlatja — Kapwepwe alelnök lemondását követően — az Egyesült Nemzeti Független­ségi Párt Központi Bizottsá­gát, az országban pedig rendkívüli állapotot rendel el. II. A frontcsapatok között a párt-politikai munka legkü­lönfélébb formáit és módsze­reit alkalmazták. Különösen sikeresnek bizonyult a 4. harckocsi hadsereg által al­kalmazott módszer, ahol nagy munkát folytattak a Dél-Urai munkásainak a 10. gárda harckocsihadtest harcosai­hoz intézett Felhívás évfordu­lójával kapcsolatban, mely had­test főképp munkásokból és önkéntesekből állt, és felsze­relését több uráli város anya­gi eszközeiből állították ki. A propagandamunka során hangsúlyozták e dokumen­tum fő gondolatát, a hadsereg és a nép egységét. A fronthar­cosok, mint a legendás Ante- usz, a néppel való szoros kapcsolatból merítették ere­jüket a kemény harchoz. A hadművelet 1944. jifius 13-án kezdődött és augusztus végén fejeződött be. Megvívá­sa néhány lépcsőben történt. Július 13-tól 18-ig a front csapatai áttörték az ellenség harcászati védelmének sávját a Ráva—Russzkoje és Lvov irányokban, bekerítették 8 hadosztályból álló csoportosí­tását (több mint 50 ezer em­ber) és erőszakos folyó-átke- lést hajtottak végre a Nyugat­Búgon. Ezután minden had­műveleti szünet nélkül július 19—27 közt megvalósították a bekerített csoportosítás felszá­molásának fontos feladatát, kijutottak a Szána folyóhoz és szétverték az ellenség Ívovi és peremislszki helyőrségeit. Végül július 23-ától augusztus 31-ig erőszakos folyamátke­lést hajtottak végre a Visztu­lán, elfoglalták a szandoméri hídfőállást, felszabadították a drogobicsszki ipari területet, és az ellenséget visszavetet­ték a Kárpátokba. A hadművelet minden sza­kaszában a hazájukhoz hű szovjet harcosok bátran és hozzáértően harcoltak az el­lenséggel, nem ismerve félel­met a kegyetlen harcban. Sok hőstettet hajtottak végre ha­zánk nagy dicsőségére. A harcok során a szovjet nép legjobb tulajdonságai mutat­koztak meg: katonáink és tisztjeink hűsége dicső kato­nai hagyományainkhoz. Emlékezetes hőstettet haj­tott végre például egy harcko­csi legénysége, melyet Dzsu- mabekov alhadnagy, a híres kazahsztáni költő, Dzsambul Dzsabajev unokája irányított. A bátor tiszt harckocsija ki­gyulladt, de a gárdisták elha­tározták, hogy utolsó percükig harcolnak. Az égő harckocsi­val teljes sebességgel az el­lenségre rontottak, lánctalpai­val megsemmisítették tűzesz- közeiket és pánikot okoztak a fasiszták között. A rövid raj­taütés során a harckocsi le­génysége megsemmisített egy ágyút és több tucat hitleristát. Rettenthetetlenül harcolt G. Pilipenko komszomolista őr­vezető is, aki az egyik ellen­támadás során egy csoport hitleristával került szembe. A bátor katona közvetlen közel­ről tüzet nyitott az ellenségre, majd mikor lőszere elfogyott, utolsó gránátjával felrobban­totta magát és az őt körülve­vő fasisztákat. A haza hős fiá­nak emléke mindig élni foga nép között Sok harci epizód a szovjet katonák magas fokú támadó művészetéről tanúskodik. Jel­lemző ebből a szempontból például a Gárda harckocsi le­génységének a tevékenysége, melynek parancsnoka A. Do- donov hadnagy volt. A Gárda harckocsi (a 10. gárda harcko­csi hadtest állományából) el­sőnek tört be Lvovba. A harckocsizok érték el a város központját és a város­háza épületére kitűzték a vörös zászlót. A bátor gárdis­ták becsülettel teljesítették uráli földijeik felhívását: bátran és hozzáértően harcol­tak az ellenséggel, dicsőség­gel őrizték az ős Ural jó hír- nevét. Nyugat-Ukrajna felszabadí­tásában valamennyi köztársa­ság katonái részt vettek. A lvov—szandomirszki had­művelet folyamán az I. ukrán front csapatai katonai tevé­kenységüket Lengyelország területén folytatták. Itt még egy hatalmas vereséget mérj tek a 4. és 17. német harckcw esi hadseregre. Ezzel is kife­jezve a szovjet fegyveres erők nagy jelentőségű felsza* badító misszióját. A hálás lengyel nép örömmel és ven­dégszeretettel viszonozta ka­tonáink tetteit. A hadművelet 1944 augus& tusának végén fejeződött be. A front magasabb egységei 400 km széles frontszakaszon 375 km-es mélységben törtek előre. A szakadatlan harci tevékenység másfél hónapja alatt szétvertek 22 ellenséges hadosztályt, 13 hadosztályt pedig teljességgel megsemmi­sítettek. A hadművelet cél­ját — Nyugat-Ukrajna felsza­badítását — teljességgel meg­valósították, azonkívül meg­alapozták a baráti Lengyelor­szág felszabadítását. A had­művelet eredményeként Ked­vező feltételek jöttek létre Dél-Lengyelország, Csehszlo- vákia és Kárpátukrajna to­vábbi támadó hadműveletei­nek kibontakozásához. A Vö- rös Hadsereg harci sikerei és a német fasisztacsapatok újabb vereségei e területeken a nemzeti felszabadító moz­galmak újabb megélénkülő- sét váltották ki. A szovjet harcosok hadi- tetteit a párt és a kormány nagyra értékelte. Százhatva- nan kapták meg a Szovjet­unió Hőse címet, több mint 123 ezer tisztet és katonát érdemrendekkel és érdem­érmekkel tüntettek ki. A legfelsőbb főparancsnok, parancsaiban nem egyszer esett említés a front egysé- geinek és magasabb egysé­geinek katonai sikereiről. Kü­lönösen kitüntették magukat a harcok során azok a csa­patok. melyeknek parancsno­kai P. A. Kurocskin, N. P. Puhov, A. A. Grecsko, A. Sz. Ribalko, M. E. Karin kov, D. D. Leljusenko harc- kocsizó tábornokkal, Sz. A. Kraszovszkij, I. Sz. Polbina repülős tábornokok, A. I. Pokriskina ezredes voltak. A lvov—szandomiri sikeres támadóhadművelet megvívása a Vörös Hadsereg új, nagy je- lentőségű győzelme volt, melynek során megmutatkozz tak haladó hadművészetünk alapvető vonásai, kifejeződ­tek a szovjet fegyveres erők legjobb hagyományai. E ha­gyományokat a hadsereg és a flotta személyi állománya je^ lenleg is ébren tartja, önfelál­dozó munkával, hibátlan szob gálatteljesítéssel erősíti azt a kívánságot, hogy a katonák fáradhatatlanul tökéletesít­sék katonai tudásukat. Szergej Petrov alezredes, a hadtudományok kandidátusa, APN lú&tikáXbl IUmíq Molnár Károly: Egyiptomban úgy éreztem magam, mintha megszaba­dultam volna a civilizáció bilincseitől. Mindent meg­álmodtam, új vallást alapí­tottam, láttam magam egy elefánt hátán útban Ázsia felé, turbán volt a fejemen és egy új Koránt tartottam a kezemben, amelyet ma­gam állítottam össze. (Napóleon) Bonaparte szerint Fran­ciaországot a legnagyobb ve­szély Anglia részéről fenye­gette. Ezért foglalkozott az­zal a gondolattal, hogy had­seregével partraszállt a sziget- országban. A legnagyobb ti­tokban megszemlélte a Nor- mandiában állomásozó csa­patokat és a rendelkezésére álló hajókat. Később az an­golok tudomására jutott a tábornok útja. Ekkor ezt már Bonaparte nem bánta, sőt örült neki. Ezek a hí­resztelések spanyolfalként ta­karták el igazi célját, a keleti expedíció tervét. Elgondo­lását. hogy a Földközi-ten gerre és Egyiptomba vezeti katonáit, a francia polgár­ságnak azok a rétegei, ame­lyek felismerték, hogy mi­lyen előnyöket jelent gyar­matok szerzése Afrikában és Ázsiában, örömmel fogad­ták. ezért szívesen támogat­ták. A nagyszabású hadjárat ÍV. A nagy ősei elsőrendű célja Egyiptom meghódítása volt, e mellett Napóleon el akarta foglalni Málta és Kréta szigetét is, így a Földközi-tenger „fran­cia tengerré” vált volna. A következő lépések markán­san érzékeltetik Bonaparte jellemét, aki ebben az idő­ben sokat tanulmányozta pél­daképei: Nagy Sándor és Caesar háborúit. Van is ha­sonlóság a nagy elődök és a nem csak zseniális, hanem tanulékony utód között. Nagy Sándor világbirodalmat akart létrehozni, amely a görög kultúra szellemi pillé­rein nyugodott volna. Bona­parte képzelőereje hasonló jellegű, több kontinensre ki­terjedő hatalom körvonalait rajzolta meg. Ö Nagy Ká­roly, a frankok királyának birodalmát akarta feléleszte­ni, a francia kultúra szelle­mében. Világraszóló tervei a di­rektórium tagjait is meghök­kentették, főleg amikor a bi­zalmas tanácskozásokon ar­ról beszélt, hogyha elfoglalja Egyiptomot, akkor onnan, mint erre alkalmas bázisról, megtámadhatja Indiát, az an­golok féltett gyarmatát. El­gondolásait a direktórium tá­mogatta, márcsak azért is. mert tagjai őrültek, hogy a népszerű tábornok elhagyja Párizst. így távol lesz és — legalább egyelőre — nem lesz módja a politikai hata­lom megszerzésére. 1798. március 5-én kinevezik a francia keleti hadsereg fő- parancsnokává. Dinamikusan szervezi meg az óriási méretű hadjárat technikai előfeltételeit. Több kikötőben. így a többi között Toulonban gyülekeztek a ha­jók, hogy megnehezítsék az angol kémek dolgát. London­ban ekkor ugyanis még min­dig azt hitték, hogy a sziget- országot fenyegeti közvetlen veszedelem, mert a franciák szándékosan terjesztettek ilyen elterelő híreszteléseket. Nelson admirális ezt el is hitte és hadihajóival Gibraltárnál várakozott Bonaparte flottá­jára. Pedig az angol hadveze­tőség már a parancsnoki ha­jó szimbolikus nevéből is következtethetett volna, hogy milyen irányba indulnak a franciák Május 19-én Napó­leon az ORIENT fedélzetére lépett és a parancsnoki hajó. óriási karavánnal együtt ki­futott a nyílt tengerre. A flotta keleti irányba haladt. Brueys tengernagy irányí­tásával 21 nagy hadihajó, 78 kisebb tengeri jármű és 300 csapatszállító hajó a fedélze­tén 36 000 katonával, a ked­vező szélben viszonylag gyor­san eléri első titkos célját, Málta szigetét. Ezalatt Nel­son megközelíti Toulont, majd Nápolyba vezeti flot­táját. Csak itt értesül döb­benten arról, hogy Bonaparte túljárt az eszén és már el­foglalta Máltát, ahol 3 millió aranytallért, 1200 ágyút és 40 ezer puskát zsákmányolt. ötszáz duzzadó vitorla jel­zi a diadalmas francia flotta útját. Az irány most a mesés gazdagnak tartott Kelet. Na­póleon Kréta közelében ha­lad, amikor hírt kap arról, hogy az angolok üldözik. Tör­ténelmi jelentőségű verseny alakul ki. Ha a két ellensé­ges hajóhad a nyílt tengeren találkozik, akkor Bonaparte nagyra törő hódító tervei azonnal meghiúsultak volna, mert Nelson ..úszó várainak” tűzereje felülmúlta a franciá­két. Itt újra csak egy várat­lan. de annál vakmerőbb hú­zás segíthetett. Napóleon vi­lágosan látta, ha nem sikerül Újra becsapnia Nelsont, elve­szett. Az angol admirális, anél­kül, hogy erről tudomása lett volna, a nyílt tengeren elke­rülte és megelőzte nagy el­lenfelét. Elsőnek érkezett ha­jóval Alexandria vizeire. Nem sokkal később Bona­parte flottája is odaért a hí­res egyiptomi kikötő közelé­be. Értesülvén Nelson fenye­gető jelenlétéről, parancsot adott, hogy flottája távolod­jék el 25 órányira Alexand- riától. Az angol tengernagynak így sejtelme se volt arróL, hogy az üldözött ellenfél a közelében tartózkodik. Bo­naparte csele tehát sikerült. Nelson feltételezte, hogy a franciák Szíria irányába vi­torláznak. Vagyis megint té­vedett, ugyanúgy mint Gib­raltárnál. Nelson parancsot ad hajóinak, hogy szedjék fel a horgonyt. Teljes sebesség­gel megindulnak Szíria felé. Napóleon, alighogy az ango­lok eltávoznak, visszatér Alexandriába. Brueys tengernagy ellenez­te a partraszállást, mert sej­tette, az angolok hamarosan visszatérnek. Napóleon azon­ban akkor ezt mondta: — Három napot ad nekem most a szerencse, ha ezt nem használom ki, elvesztem. Katonái zavartalanul Egyiptom földjére tehetik lá­bukat és ezzel megkezdődik az egyiptomi • sikersorozat. Július 2: Alexandria elfogla­lása, július 10: a Nílus part­jának elérése, július 12: az első ütközet Ramaniehnél. Napóleon első számú ellen­ségének Angliát tekintette, de Egyiptom földjén mégis — ugyanúgy mint korábban Itáliában — szemtől-szembe más államokkal kellett har­colnia. Ahol partra szállt, a terület formálisan török tar­tomány volt, de lényegében a mamelukok tartották kezük­ben a hatalmat, ők eredeti­leg a szultán testőrségében szolgáltak, vakmerő lovas ka­tonák voltak és uralkodtak az arab lakosság szegény arab rétegein. Murad bej, a mameluk csa­patok vezére Chebreisnél vo­nultatta fel a seregeit. Festő ecsetjére való kép. Lovaikon aranyozott és ezüstözött szer­számok, kezükben ‘ csillogó puskák és csodálatos kardok, a karabélyok agya és a pen­gék markolata valóságos öt­vösművészeti remekművek. Szemben velük a négy­szögben felsorakozott francia katonaság. A lovasok előre­lendülnek, hogy lehengerel­jék az ellenség hadierejét. Napóleon tapasztalt tisztjei higgadtan megvárták, amíg a mamelukok az ágyúk lő­távolába érnek és akkor ad­tak tűzparancsot. Murad bej kénytelen volt visszavonulni és Bonaparte nagy álma megvalósulni látszott, a tá­volban megjelentek Kairó karcsú minaretjei és az ég­be nyúló piramisok. A mamelukok mindenkép­pen meg akarják védeni a várost. Három részre tagolva állították fel a hadaikat. A Nilus bal partján 60 ezer em­bert vontak össze, egy má­sik ponton 20 ezer katonát helyeztek el, míg a legjobban 10 ezer lovasukban bíztak, akik a sereg centrumában várták a rohamra alkalmas pillanatot. Napóleon tudott a katonái nyelvén beszélni. Amikor ész­revette az ellenséges hadak mozgolódását, csapatai élére vágtatott és rövid, de annál gyű j több hatású beszédet tart: — Katonák! Itt a csata pillanata... Gondoljátok meg, hogy ezeknek az emlékeknek a csúcsairól négy ezredév te­kint le rátok— És fénylő kardjával a pira­misokra mutat. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents