Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

*969 íüguszTus ??: Wvr vt WAOYAT?OB.ß7ÄG? 5 oMaf ZAJ, POI . FÜST • és a többiek Szociális létesítménvek: esal óljára — Bol az üzemi bizottság ’! Zaj, por, füst, gáz, gőz és több más ártalom miatt ke­rülhet veszélybe a munkások egészsége. E gondok mégis kevéssé ismertek. Kevés a megyére jellemző adat is. Most a megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság irányította rá a figyelmet e fontos témára: jelentős, sok üzemre kiterje­dő vizsgálatot végzett a kö­zelmúltban : milyen megyénk üzemeinek egészségügyi helyzete. A tapasztalatokat összegezték; a megállapítá­sokat és javaslatokat többek között a megyei tanács elé kerülő — a megye egészség- ügyi helyzetét elemző — elő­terjesztésben és határozatban használják fel. Zsúfolt, ártalmas Megyénkben növekszik az Ipari munkások száma (há­rom év alatt több, mint 10 ezerrel, s jelenleg több mint 32 ezren dolgoznak a megye iparában). Az ipartelepítés során úi üzemek, részlegek kezdik meg a munkát. A vizsgálat tapasztalata: még a legkorszerűbb üzemeknél is előfordul, hogy utoljára hagvják a szociális létesítmé­nyeket. Gyakori az is. hogy a munkások egészségét védő berendezések, felszerelések nem kerülnek a helyükre, a munkások nem viselik azo­kat. A megyei tapasztalatok nagyon eltérőek: az üzemek egy részében maximálisan gondoskodnak a dolgozókról, más helyeken viszont a leg­elemibb feltételek is hiány­zanak. Rendkívül sok bírálat éri a ktsz-eket. A legtöbb helyen zsúfoltság van, minden ren­delkezésre álló helyen a termelést, a műhelyeket bő­vítik. Uj szociális létesítmé­nyek építése, vagy a meglé­vők bővítése kevés helyen tapasztalható. A ktsz-ek több­sége korábbi maszek műhe­lyekben kíván üzemszerű ter­melést folytatni. Ez szinte megoldhatatlan feladat: aka­ratukon kívül is zsúfolt, az egészségre ártalmas munka­helyeket alakítanak ki. Ezért is szorgalmazni kell az új te­lephelyek kialakítását. A népi ellenőrök néhány kirívó példát is feljegyeztek: a Nyíregyházi Fényképész Ktsz Marx téri részlegében például a dolgozókra ártal- rriás hatások egész sorát ta­pasztalták. A Nyíregyházi Asztalosipari Ktsz-ben a zsú­foltság. szennyezett levegő, zajártalom okozza a leg­több gondot. Az üzemek kö­zött a Nagyhalász! Kender- gyárban csaknem ' minden tizem! ártalom megtalálható. 8 ellenük alig védekeznek. Megállapították: a leggyak­rabban előforduló üzemi ár­talmak közé tartozik a zaj. por, vegyi ártalom, a füst, a vibráció. Valamennyi ismert ► — ■ — és m< Jő lehetőségek lennéné ártalmak csök­kentéséi s ezzel a veze­tőknek íunkásoknak, a szakszer ;eknek sokkal rendszei ben kellene fog­lalkozni Kéu metier» védv. szerelések összegezték a dolgozók vé­leményét is. A legtöbb he­lyen azért nem használják a védőfelszereléseket, mert azok viselése kényelmetlen. Általában a dolgozók Isme­rik az ártalmakat és a kö­vetkezményeket — amelyek többnyire elég súlyosak —. a legtöbb esetben mégis csak akkor törődnek vele, amikor már maradandó elváltozást, súlyos betegséget tapasztal­nak. Mindezek miatt nagyon fontos lenne a felvilágosító, megelőző tevékenység. Ez jelenleg alig-alig tapasztal­ható. A nehéz fizikai munkák, mint egészségre ártalmas munkakörök gépesítése, szin­tén ehhez a témához tarto­zik. Néhány vállalatnál már kitűnő eredmények vannak. A gumigyárban csaknem minden nehéz fizikai munkát gépesítettek, a ruhagyárban hasonlóan sokat könnyítettek a dolgozókon. A Szatmár vi­déki Faipari Vállalatnál — rakodást kivéve — minden nehéz fizikai munkát gépesí­tettek. Ezek a jó tapasztala­tok gyakran ellentétesek a ktsz-eknél. A szövetkezeti iparban a megmunkálás gé­pesítésére fordítják a gondot, a legnehezebb anyagmozga­tásra azonban a legritkább esetben áldoznak. A vizsgálat megállapította: több helven súlyosan vétet' tek a nők és a fiatalkorúak munkakörülményeit szabályo­zó rendelkezések ellen. A Nagyká'lói Vas- és Fémipari Ktsz-nél, a Nyíregyházi Exporíbúíor — hazai piacra is Másodszor rendezik meg idén a Budapesti Őszi Vásárt, melynek fő feladata, hogy azonnal meg is vásárolható új cikkekkel teremtsen az eddiginél sokkal jobb, közvet­lenebb kapcsolatokat a ter­melő üzemek és a vásárlók között. Az előzetes becslések sze­rint a vásár látogatói nagy érdeklődéssel fordultak az új bútorok bemutatása felé, mi­vel lakosságunk bútor iránt legalább olyan igényes, mint a külföldi vevő és nem min dig találja meg — enyhén szólva — amit keres. Ez annál is szomorúbb, mi­vel közismert tény. hogy külföldre szállított bútoraink Fényszövnél tapasztaltak sú­lyos szabálytalanságokat. Az utóbbi helyen hőártalom is éri a dolgozókat. Nincsenek elszívó berendezések, a szo­ciális ellátás minimális. Mindezeket tetézik, hogy ilyen körülmények között pincehelyiségben 500 forintos fizetésért iskolás gyerekeket is alkalmaznak. Az üzemegészségügyi hely­zet javítására több helyen tervek készülnek, de ezek nem elég hatékonyak. Meg­valósításuk gyakran szenved csorbát a legkülönbözőbb — részben anyagi — okok mi­att. Növelik a termelési kedvet Sokan vetik fel az anyagi érdekeltség és az üzemegész­ségügy kapcsolatát. A dolgo­zók. vagy azok egy része nem tartja fontosnak és lé­nyegesnek az üzemegészség­ügy megfelelő kialakítását. Ennek fejlesztésére az üzem­ben elért többletnyereség ad csak lehetőséget, és — hely­telenül — fontosabbnak tart­ják az egvszeri nyereségré­szesedés nagyobb összegét, mint bármilyen üzemegész- séöügyi beruházást. Ezért is lehet hallgatólagosan, vagv a nyereségre hivatkozva elodáz­ni egyes fontos fejlesztése­ket Ezzel szemben áll a másik vélemény: a kedvező helyzet, a világos munkatermek, tisz­ta ruhák. por-, zaj- és gáz mentes helyiségek, kedvező hőmérséklet, az ilyen csarno­kok növelik az ott dolgozók termelési kedvét. Ez; végső soron a termelékenység emelkedésében jut kifejezés­re, s így még fontosabb té­nyező lehet. És ezzel a műszaki, gazda­sági vezetőknek egyre in­kább számolni kell. sok sikert értek el úgy s szocialista, mint a nyugat­európai piacokon. A buda pesti faipari szövetkezetek például évek óta nagy meny nyiségű bútort exportáltak. Ezekből a hazai vevő nem sokat látott. Most, — a bírá­latoknak engedve — az őszi Vásáron egész sor külföldön is sikert elért, vagy azok to­vábbfejlesztéséből kialakított új terméket állítanak ki. Nagy részüket a helyszínen is meg lehet vásárolni. Ha új bútoraik iránt az érdek­lődés olyannak bizonyul, ami­lyennek azt a szakemberek várják, folyamatosan rátérnek a hazai piac kielégítésére. M. S. A tárgyalóteremből Börtönben a győrietek! takarék­szövetkezet sikkasztó pénztárosa f Á győrteleki Aranykalász Tsz tavaly elhatározta, hogy egyéni termelőktől is vásárol almát, s azt a sajátjával együtt értékesíti. Az ügyle­tek lebonyolításával Szabó Tibor Antal 25 éves helybeli lakost, a gazdaság agronómu- sát bízták meg. Szabó megegyezett Szala- esi József 50 éves helybeli református lelkésszel, hogy a tsz átveszi az egyház álma­termését. Igv is történt. Több mint 120 mázsa almát szállj tottak el az egyház almás kertjéből, s ennek a zöme — néhány mázsa kivételéve — export minőségű volt. 1 Szabó elhatározta, hogy e mennyiség után járó felárat megszerzi magának. Amikor Szalacsival elszámolt, 28 500 forintot nem adott át neki, hanem megtartotta magának. Ezután a lelkész bejelen­tette az ügyet a tsz elnöké­nek, aki feljelentést tett az ügyben. Még mielőtt ez meg­történt volna, Szabó — érte­sülve az eseményekről és fél­ve a következményektől — elküldte a pénzt Szalacsinak. ö azután csekkben befizette a tsz pénztárába. Ezzel az üggyel együtt folyt egy másik visszaélés miatt is a büntető eljárás. Szalacsi József ugyanis má­sodállásban a győrteleki ta­karékszövetkezet ügyvezető elnökeként is dolgozott. A takarékszövetkezet pénztárosa ebben az időben Király Bé­la, 29 éves géberjéni lakos volt. A takarékszövetkezet ügy­rendje szerint a postán érke­ző kölcsöntörlesztéseket csak­is kettőjük együttes aláírásá­val lehetett volna átvenni, de ezt a szabályt egyikük sem tartotta be. — illetve Szala­csi nem követelte meg a pénztárosától, saját feladatát pedig elhanyagolta. Király azután visszaélések elkövetésére használta ki a lazaságot. A beérkező tör­lesztéseket nem vételezte be a pénztárba, hanem egysze­rűen zsebre tette. Néhány al­kalommal így 3840 forintot sikkasztott el. Király a lakásán és másutt — munkahelyén kívül — is ABC-li, bevásárló központ Nagyarányú fejlesztési- tervez az élelmiszer kisker Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat már régebben készíttetett egy javaslatot, amely összhangba hozta a város és az élelmiszerellátás fejlesztését, kijelölte, hol vá­lik szükségessé Nyíregyházán élelmiszer áruházak építése 1980-ig. Most a vállalat e javaslat­ból 1975-ig részletes fejleszté­si tervet készített, ami ütem- szerűen meghatározza a beru­házások lehetséges forrásait és az ebből létesíthető új üz­letek helyét és nagyságát. Ab­ból indultak ki, hogy a vál­lalat boltjainak hatvan szá­zaléka régi, egészen kis üzle­tekben működik. Ezért, s a konkurrencia jelentkezése miatt a hálózat nagyütemű fejlesztése feltétlenül szüksé­ges. A tervek szerint a háló­zat fejlesztésére 1975-ig 13 millió forint középlejáratú hitelt vesznek igénybe, saját eszközeiken kívül. Cserékkel próbálkoznak Néhány napja megnyílt a. baromfibolt a Vörös Hadse-. reg utca elején, és az újjá­alakított tejbolt a Széchenyi utcán. De ezek mellett máris számos üzlet épül, vagy változik korszerűvé. Az Iparcikk Kisker Toldi utcai rövidáru boltját elcserélték egy másik üzlettel, s abban élelmiszerüzletet nyitnak. A tervek szerint egy állami gazdaság termékeit fogják árusítani, ezzel kapcsolatban már folytattak is tárgyaláso­kat. A Kossuth téri méteráru üzletért odaadják a mellette lévő édességboltot, aztán a jelenlegi méterárut összekap­csolják a mellette lévő illat­szerbolttal. Az átalakítás után ez egy korszerű és szép ff at- szer- és ajándékbolt lesz. Még az idén megnyílik. Az újfehértóiak nagy örö­mére a vállalat megvásárolta a községben a régi gyógyszer- tár helyiségét és ebben — az átalakítás után — nyitnak egy nem nagy, de rendkívül korszof ü és reprezentatív csemege önkiszolgáló boltot, aminek ellátása a nyíregyhá­zi üzletekével vetekszik majd. Tárgyalások folynak több he­lyen — így Nagykállóban, Nyírbátorban, Mátészalkán, Demecserben — élelmiszer- bolt létesítésére, csupán a he­lyi tanácsok támogatásától függ az üzletek nyélbe ütése. Építés közösen A jó kapcsolatra nem lehet panasz például a MÁV-val. Mintegy kétmillió forintot adtak eddig a záhonyi lakó­átvett törlesztéseket. (Persze, ezzel is megszegte az ügyvi­teli utasításokat.) Az így ösz- szeszedett 5212 forintot sem fizette be a pénztárba, ha­nem elsikkasztotta. Szalacsi József azon túl, hogy nem követelte meg be­osztottjától az ügyviteli uta­sítás betartását, más hanyag­sággal is hozzájárult a laza pénzkezeléshez. A hátraléko­sok — akik Király sikkasztá­sa miatt többen is voltak — egyből felfedték volna, mit követett el a pénztáros, ha felszólítást kapnak. De nem kaptak, pedig tíz nap csupán a türelmi idő. Így húzódha­tott sokáig Király leleplezése. Az eljárás során király megtérítette az általa okozott kárt. A nyíregyházi megyei bí­róság Szabót nyolc, Királyt öt hónap szabadságvesztéssel. Szalacsit pedig ezer forintos pénzbüntetéssel sújtotta. Te­kintettel azonban az enyhítő körülményekre. Szabó bünte­tését három év próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet jogerős. (ki) telepen építendő ÁBC-áruház költségeire. A 3,5 milliós áru­ház kivitelezési szerződését a napokban megkötik, így jö­vő ősszel megnyílhat az üz­let. Ugyanekkor nyílik Nyír­egyházán, a víztorony mellett épülő ÁBC-áruház is. Az üz­letben, amelynek már készen vannak az alapjai, nyitás után a kereskedelmi tanulók szolgálják ki a vevőket. En­nek közelében, az ÉPSZER Vállalattal közösen is épít egy házat a kiskereskedelem: ebben két üzlet nyílik tavasz- szal, tej-kenyér, illetve deli- káteszbolt. A két üzlet az ÁBC-áruhaz kisegítője is lesz, hogy azt ne kelljen va­sárnap kinyitni. Véglegessé vált, hogy Kis­várdán a Gyár utcai lakóte­lepen épít kétmilliós költség­gel h »• omszáz négyzetméte­res ÁZC-áruházat az élelmi­szer kisker. Sokáig húzódott, mert nem volt megfelelő az előzőleg kijelölt hely, de most már hamarosan meg­kezdődhetnek az előkészítő munkák és 1971-ben megnyí­lik az áruház. Ehhez hasonló épül — ugyancsak hosszú helyhuzavona után — Nyír­egyházán, a Honfoglalás ut­cai KISZ-lakótelepen. Addig, míg ez az áruház elkészül, a vállalat egy nagy pavilont állTí be, amelyben élelmisze­reket és napi háztartási cik­keket árusít. Ezt az áruház megnyitása után elszállítják. A távlati program A távlati fejlesztési terv­ben szerepel, hogy a vállalat 1972-ben Nyíregyházán, a Szabadság téren és a megyei kórház körzetében létesít ÁBC-áruházat, 1973-ban pedig a Széna téren. Ezeket 1975- ben négy üzletből álló élel­miszer bevásárló központ kö­veti a Krúdy Gyula utcán, az AKÖV közelében. Mindezek összefüggésben állnak a vá­rosfejlesztési tervek megva­lósításával, az új lakótelepek kialakulásával. (ki) Régi történet A tanyában csak kettejüknek volt szavazati joguk, a ta­nítónak és neki. Hogy tulajdonképpen miért pont neki, erre akkor és azóta sem tud magyarázató találni. Mert, hogy a tanítónak volt, az rendben van. Mégis csak tanult ember, de olyan cseléd, mint ő, legalább ötven vagy hatvan élt meg rajta kívül a tanyában. Éppenséggel büszke is lehetett volna rá, ha egy kicsit is jobban érdekli a dolognak ez a része, ám számára ez is csak kötelesség volt, mint a mindennapi mun­ka, amelyből kijutott bőven. Amikor eljött a szavazás ideje, legtöbbször kocsit küld­tek értük a járástól. Hogy ki küldte, vagy ki fedezte a költ­séget, ezt ő soha nem tudta, mint ahogy azt is csak az utolsó percben, hogy kire fog szavazni. Ahogy megérkeztek a járáshoz, beült a zöld gallyakkal feldíszített rögtönzött sátorba, és itta a jó habos sört, amihez máskülönben soha nem jutott hozzá. Amikor aztán ráke­rült a sor, a tanító megmagyarázta, kire kell szavazni, s ő igyekezett mentői elébb túl lenni rajta. Valahogy így zajlott le szinte kivétel nélkül minden esetben, azazhogy egy kivé­telével. Egy augusztus végi napon történt. Már alig egy páran voltak hátra, akik még nem szavaztak. A szokásos söradag fogyasztása közben arra lett figyelmes, hogy nagy a sürgés­forgás a szavazóhelyiségben. A fejesek — ahogy egymás közt nevezték a beavatottakat — szinte egymásnak adták a ki­lincset. Már éppen indult, hogy megérdeklődje az okát, ami­kor a tanítót pillantotta meg, amint éppen feléje közeledett. — No Ferenc —kiáltott már messziről — most aztán rajtunk a világ szeme. Mindössze öten vagyunk hátra és az ellenfél két szavazattal vezet. Be is van ám gyulladva a tekintetes, főbíró úr Mert a hármónk szavazatára ugyan biztosan szá­mítanak, ám, ha az a kettő, aki ott a sarokban ül, ellene szavaz, akkor mindennek vége. Ebben a pillanatban csend lett. Magas, tagbasza­kadt ember ment keresztül a sátoron, fejét mintha kissé csüngette volna, de a tartása feszes volt. Akaratlanul is mindenki félrehúzódott előle. — A főbíró — súgta a tanító — rá kell szavaznunk. Pontosan szembe ment vele. Olyan közel, hogy szinte súrolta a lábát, amit nem tudott az alacsony asztal alá bedugni. A tanító fi- gyelmeztetőleg kissé meglökte, hogy álljon fel, de ő csak nézte, nézte és meg sem tudott mozdulni. Agyáról úgy húzódott le a sör okozta mámor, mint ablaküvegről a pára, ha a nap rá süt. Helyette egy régi kép jelent meg. A harangodi erdő, a bajtársak és egy hatalmas pofon. Az erdőben, ahová a románok elől menekültek a Ta­nácsköztársaság bukása után, szörnyű meleg volt. A tiszté-’ son,^ ahová elfogás után összegyűjtötték őket, alig kaptak le­vegőt. Lehettek vagy tízenketten, szinte egytől egyig kiszol­gált katonák. Hogy vöröskatona hány volt köztük, nem tudta. Hisz alig három nappal azelőtt jött haza fogságból. Délután úgy két őra körül kezdték meg a vallatást a román és magyar tisztek. Kettesével szembeállították őket és vezényszóra pofozniuk kellett egymást. Ö az öccsével került szembe és érthető, hogy nem akarta nagyon megütni. Éá akkor jött a főbíró úr. Természetesen magyar királyi egyen­ruhában, főhadnagyi ragjelzéssel. — Simogatjuk, simogat-; juk? — állt meg mellettük csípőre tett kézzel. — Öt évig voltál katona fiam — mondta — és nem tanultál meg egy pofont adni... Nos hát, figyelj ide, majd én megmutatom. Es a következő percben úgy megütötte, hogy orrán-szá- ján megindult a vér. Nem esett el, mert az öccse felfogta, da ennek a pofonnak sokáig viselte nyomát. Lassan, súlyosan emelkedett fel az asztaltól. Megfogta a vele szemben álló tanító kabátját, csak úgy lazán és megszó­lalt. — Jól figyeljen rám tanító úr. Én eddig mindig magára hallgattam. Úgy csináltam mindent, ahogy mondta. Arra ad­tam szavazatom, akire maga akarta. De most, érti, most az egyszer maga fog arra szavazni, akire én akarom. És ez le­het akárki, csak a főbíró nem. A tanító csak állt, nézte ezt a mindig békés. természetű embert, akit valamikor ő tanított az iskolában. Ferenc keze egyre szorosabban fogta a kabátját. Nem értette, mi megy végbe ebben az emberben. De ahogy belenézett a feldúlt ar­cába, villámló szemébe, érezte, hogy igaza lehet. Nem szólt semmit, de lassan a fejével igent intett. Falcsik Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents