Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

1969. augusztus 19. KELET-MÄGYARÖRSZAt! i oíM Falusi művelődésünk és az ímsz-ek A mi 5,kis BNV“-nk MA, AMIKOR ORSZÁGO­SAN ÉS MEGYÉNKBEN IS egyre erősebben kerül a fel­nőttek iskolán kívüli műve­lődése a társadalom figyel­mének reflektorfényébe, ami­kor minden társadalmi erő, a legkülönbözőbb szektorok összefogására van szükség, a népművelőt fokozottan ér­dekli : hogyan kapcsolódhat­nak be a földművesszövetke­zetek a közművelődési mun­kába, van-e erre kellő erejük, mit kérhet tőlük számon ilyen vonatkozásban a társa­dalom. Mert hogy kérhet, ez nyil­vánvaló. A szövetkezeteknek ugyanis — gazdasági felada­taikon túl — nagyon jelentős a mozgalmi szerepük: kiépült hálózatukkal, tömegmozgósí­tó lehetőségeikkel nagy erőt képviselnek dolgozóik, tag­jaik tudatformálásában, mű- veltségük fejlesztésében, szó­rakozásuk megoldásában. Szükség is van erre, hiszen más ma a rendeltetésük a falvak, tanyák lakossága kö- rében, mint egy-két évtized­del ezelőtt. Ide is betört a technika, az itteni ember is többre vágyik. A falu mai lakója már túl van a só-ecet- lámpabél igényen. Mindenna­pi fogyasztási cikkei között ott vannak a ma már nem luxusszámba menő háztartási gépek, a gépjárművek, de ott vannak a könyvek is. Megyénk fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezeti hálózata — amely közel félszáz szö­vetkezetei és százezres szám­mal kifejezhető tagságot tö­mörít — <»ddig többnyire jól élt lehetőségeivel. Jól han­golta össze a termelés és fel­vásárlás érdekeit a kulturális teendőkkel. Kedvezően alakí­totta kulturális tevékenységét. Nem esett a műkedvelő moz­galom egyoldalú támogatásá­nak hibájába, hanem emellett „fantáziát látott” az intenzív ismeretterjesztésben, az olva­sás népszerűsítésében, tagjai iskolához kötődő tanulásában. Olyan akcióknak vált a me­cénásává, amelyek hatása kedvező az emberek művelt­ségére. Egy évtizeddel ezelőtt még csak csírájában meglévő, de ma már a népművelés pol­gárjogot nyert álláspontja, hogy éppen ott kell megra­gadnia a legfontosabb lánc­szemet, ahol a termelésnek a legjobban kezére dolgozhat. Ezért lehet örömmel üdvözöl­ni, ha a szabolcsi ÁFÉSZ-ek ismeretterjesztése az almater­meléssel kapcsolatos előadá­sokra hívogatja a hallgatósá­got, ha a legjobb szakembe­reket állítja a szaktudás ter­jesztésének szolgálatába, ha megtalálja a módját, hogyan juttassa el a termeléssel ösz- szef üggő kisfilmeket, vagy éppen a permetezőszer-mintá­kat a falvak lakóihoz. Csak egyet lehet érteni az olyan törekvésekkel, amelyek nagy gondot fordítanak arra, hogy alkalmazottai kiváló szakis­merettel felvértezve álljanak a közönség rendelkezésére. Mert ebben is sokat tettek a szövetkezetek. DE AZZAL MAR VITAT­KOZNI KELL, ha az új gaz­daságirányítási rendszer má­sodik évében csökken, vagy éppenséggel elakad a buzgó- ság a közgazdasági ismeret- bővítésben. Van itt más is, ami el­gondolkoztat. Néhány éve szinte reneszánszát élte az esti iskola. Ezerszámra ültek be az emberek meglett fejjel az iskolapadokba, hogy pótol­ják elszalasztott alkalmaikat. Ezt tették az ÁFÉSZ-dolgozók is. Évekre pontosán „beüte­mezték” az igazgatóságok, kinek mikorra szánják a ta­nulást. Azt többnyire be is tartották. És ma mit látunk? Mintha csak mindenki a zse­bében érezné a nyolc általá nősről kiállított indexet. Pe­dig csak minden második ember mondhatja ezt még magáról. Éppen ezért kell vi­tába szállni azzal a szemlé­lettel. arr.sly valamiféle örök nek tűnő megbékélést hirdet az „adósokkal” szemben. Itt nemcsak arról van szó, hogy megszerezzünk jól, rosszul egy bizonyos iskolai kvalifi­kációt, mert arra köteleztek. Arról van szó, hogy meglévő ismereteink közt is szüntele­nül selejteznünk kell, ha nem akarunk alulmaradni a tu­dománnyal és a technikával való versenyfutásban. De mi­ből selejtezzünk, ha meg sem szereztük? Nem mehetünk el dicsérő szó nélkül amellett, hogyan támogatják a szövetkezetek az irodalmat, a műkedvelő művészeti mozgalmat. Mint a könyvbarátmozgalom társ­szervei, fő törekvésük, hogy nagyobb becsülete legyen az olvasásnak, több könyv jus­son a falunak. Csinálták ezt még akkor Is, ha sok értet­lenséggel kellett szembenéz­niük. A szervezés óhatatlanul elkerülhetetlen vadhajtásai nemegyszer váltottak ki tá­madásokat, amikből olykor több is jutott a szövetkeze­teknek a kelletténél. Dicsé­retes az a kezdeményezőkész­ségük, amellyel az írókat és a falvak lakóit hozzák össze ma is. Még akkor is értékes ez, ha nem mindig valósul­nak meg tökéletesen az el­képzelések, vagy ha éppen a könyvkereskedelem „marad le” a találkozóról... Ezért tar­tanám igaztalannak, ha a könyvbarátmozgalom öröké­be lépett „Olvasó népért” mozgalom nem számolna a szövetkezetekben rejlő lehe­tőségekkel. A jelekből nem nehéz erre következtetni. NINCSENEK CSALHA­TATLAN MÉRŐESZKÖZÖK, amelyek skálája az ilyen ak­ciók hatását pontosan mutat­ná. De kétségtelen szerepük van abban, hogy a megye minden ötödik lakosa él g közművelődési könyvtárak szolgáltatásainak lehetőségei­vel. Mi több: az ÁFÉSZ- dolgozók, választott vezetők negyedénél, harmadánál érzé­kelhető ilyen érdeklődés! De több olvasót csak úgy szolgálhat ki a könyvtár, ha választéka van. A falusi könyvtárak készletei tíz éve még meglehetőseh szűkösek voltak. Rohamosabb fejlesz­tésük csak társadalmi össze­fogással történhetett. A szö­vetkezeti mozgalom ebben is példát mutatott: 8 év alatt közel 2,5 millió forintot adott a falusi könyvtáraknak. Hoz­závetőlegesen ez százezer kö­tet. Ennyi könyv éppen elég lenne arra, hogy 5—6 olyan községi könyvtárat rendezze­nek be belőle, mint ma Ti- szavasváriban, vagy Ujfehér- tón van. Nincs a megyében egyetlen szerv sem, amely ekkora szolgálatot tett volna a közművelődési könyvtárak­nak. Főként a szövetkezeti könyvterjesztés érdeme, — te­kintve széles körű hálózatát, ehhez adottsága is van — hogy a lakosság nálunk 15 milliót költ évente könyvre. Hozzávetőlegesen is félmillió könyv, klasszikus és mai szép- irodalomból, van nagyobb­részt a lakások polcain! Ak­kor is eredmény ez, ha írói, könyvtárosi zsörtölődést vál­tanak ki a nem mindig leg­tökéletesebb terjesztési mód­szerek... A KÖNYV ISTAPOLÁSÁ- VAL FÖLÉR a műked­velő művészeti mozga­lom támogatása. Azok a legjobb együttesek, amelyek sok elismerést szereztek a mozgalomnak, jórészt irányí­tásuk alatt i\űködtek. A márki, nyírkátai énekkar, a nagykállói lakodalmas, a de- mecseri, naményi színjátszók, a szálkái cigányegyüttes, az ököritói „Fergeteges”... Úgy tűnik azonban, hogy lany­hább a mozgalom iránti ér­deklődés, mint pár évvel ko­rábban. Nemcsak azért, mert csökkennek, vagy teljesen el­apadnak egy-két helyen a támogatás forrásai. Azért is, mert kevés olyan jó kezde­ményezés van, mint Ököritón, ahol a kiöregedő együttesnek nyomába lépnek a legfiata­labbak, vaf.y mert éppen nem találnak megfelelő pártfogó­ra az ÁFÉSZ-ban. Bizony jó lenne, ha a patronáló kedv agyik-másik faluban jobban buzogna! Műveltségterjesztés anyagi­ak nélkül persze elképzelhe­tetlen. De ennek meg is van a kellő fedezete. A megye fo­gyasztási szövetkezeteinek kezében évente közel 2 millió forint összpontosul kulturális rendeltetéssel. A summa ter­mészetesen szétaprózódik, de így is jut belőle a tagságot, lakosságot legjobban érintő feladatok pénzelésére. Telik belőle ismeretgyarapító elő­adásokra,. a műkedvelők fenn­tartási költségeire, a falu kulturális intézményeinek építésére. Sok ÁFÉSZ pél­damutató abban, hogy sokat ad a tagság tudásának gya­rapítására. Van olyan falu, ahol az fmsz 5 év alatt 100 000 forintnál többet áldo­zott énekkara fenntartására. De megérte, mert jó hírnevet szerez falujának. És annak sem kisebb az érdeme, amely erejéhez mérten társul a köz­ségi művelődési otthon épí­téséhez. Mert érzi, hogy köz­vetve községe jólétét mozdít­ja elő. Természetesen a szövetke­zetek más hasznos helyeket is találhatnának kulturális pénzüknek. Lehetne klubot berendezni a fiatalság szá­mára. Mecénásuk lehetnének falujuk egyik-másik szakkö­rének, amely állandó, rend­szeres támogatás hiányában esetleg csak tengődik. Tár­sulhatna a községi tanáccsal, a tsz-szel és olyan népműve­lőt alkalmazhatnának közö­sen, aki nemcsak „melléke­sen”, hanem teljes napi el­foglaltsággal láthatná el a falu kulturális irányítását — benne az ÁFÉSZ-ét is. Igaz, hogy a kétmillió fo­rint negyven részre elosztva nem nagy összeg, de még mindig elég nagy ahhoz, hogy komoly eredménye lenne a kulturális befektetésnek. Tel­ne is, mert évente félmillió felhasználatlanul marad be­lőle. Csak néhány helyen a szemléleten kellene kicsit igazítani. JÓ LENNE AZ IS. ha nem kellene a népművelőknek azt a nyomatékosan hangoztatott elvet oly gyakran emlékezet­be idézni, mely szerint a kulturális célokra szánt ösz- szegek a gazdasági irányítás új rendjében sem csökken­hetnek. A feladatok sokaso­dása inkább a fordítottját igazolja. Nem hinnénk, hogy ne döbbennének rá: a nagyobb önállóság nagyobb felelőssé­get is jelent. Hogy ne követ­kezne utána annak a felis­merése : a szövetkezeteknek akkor is körültekintően kell gazdálkodniok azokkal a ja­vakkal. amelyek a dolgozók munkájából születnek, ha nem áll fölöttük a megyei központ hatósági irányítása, hanem maguk döntik el, mit kell az irányelvekből megva- lósítaniok. Az ÁFÉSZ-ek eddig is so­kat tettek falujuk művelő­déséért, ezzel kiérdemelték a társadalom elismerését. Bi­zonyára megtalálják' a kulcsot ahhoz, hogy a gazdálkodás és a társadalmi tevékenység — ezen belül a kulturális mun­ka — helyes összhangja min­denütt kialakuljon. Sánta János Séta a termékbemutatón Kevés egy nap ahhoz, hogy minden termei bejárjon es minden árut alaposan szem- ügyre vegyen az ember a termékbemutató kiállításon. A mi „kis béenvénk” az idén is kitett magáért; van áru bő- ven, lehet választani. Mire feléhez elér az ember, már jólesik a pihenés. Cola-kóstoló Találóan jegyezte meg a ki­állítás egyik látogatója: — Aki mindent akar lát­ni, az feltétlenül az emele­ten kezdje. Aztán a földszin­ten folytassa, majd kinn az udvaron. a friss levegőn. S ha fáradsága még mindig nem szűnne, menjen be az UNIVERSIL-hez egy kis fris­sítőre. No. persze nem citromlé­re. vagy jégbe hűtött sörre gondolt ismerősöm, hanem egy kis jó levegőre. Kevesen tudják ugyanis, hogy az is­kola tornatermében kiállító UNIVERSIL nem csak ven­tillátorok segítségével, ha­nem saját termelésű oxigén­nel is cseréli a terem el­használt levegőjét. S ha már az üdítőnél tar­tunk, feltétlenül tolmácsolni kell sokak rosszallását; a bü­fé hiányát. Ámbár, ha vala­ki mégis csillapítani szeretné szomjúságát, a Nyírkémiánál egy kis kóstolót éppen kap hat legújabb termékéből, az egycsapásra népszerűvé vált, a coca-colához hasonló, szén­savas üdítő italból. Ugyanitt látható a Nyírbátori Növény- olajgyár új készítménye: a nylonterítő, amely a színpompás, valóban szép ki­állítású díszgyertyák mellett eddig a legnagyobb sikert aratta. Természetesen a házi asszonyok körében elsősor­ban. No és a gyerekek? Mintha a mogorva iskolafalak egy kissé elriasztották volna őket. De akik megjelennek, szorgalmasak. — Tessék szíves lenni adni még egy ilyet... — Már kaptál egy prospek­tust. Ott van a kezedben — mondja Kovács Győző. a HAFE osztályvezetője. — Hát — szeppen meg a gyerek. — Kel az unokatest­véremnek is egy. És kap még egyet. Pár lé­péssel odább már csereberél a többiekkel. Igények és figyelmesség Akadnak persze különle­ges igények is. Olyanok, ame­lyeket nem is lehet azonnal kielégíteni. A háziipari kiál­lításon például az egyik hölgylátogatónak — azonnal vásárolni is akart — az infor­mátorlányokon lévő egyenru­ha kellett volna. Természete­sen a fehér, angol szövetből készült, szép hímzéssel ellá­tott ruha még csak erre az alkalomra készült. Virág Anna és Molnár Zsuzsa is örülnek, hogy a kiállítás után megkapják a szövetkezettől. Van hozzá ha­sonló a kiállított termék kö­zött is, de lehet rendelni az egyenruhán lévő mintákkal is. A kiállítás nem csak be­mutató, hanem tapasztalat- gyújtó is. S van ahol men­tegetőznek. néhány helyen feljegyzik, de az igényekre való azonnali reagálásra is van példa. A Nagykálló Fém­tömegcikk Ktsz például pár nap alatt készített bolygó­kerekeket a zsúrasztal lábai­ra. szétnyithatóvá alakították át a fotelágyhoz készült puffo­kat. — Ez is menet közben ké­szült — mutatja legújabb terméküket Balkányi Sándor elnök. S valóban szép, az ötletes tervezésű kottás gyertyatartó. Kár, hogy csak egy hét Az előcsarnokban, a Nyír­ségi Nyomda vitrinje előtt egy idősebb néni kérdezi: — Kérem, hol kell itt be­lépőjegyet váltani? Miután a felvilágosítást megkapta, hogy ingyenes. folytatta útját a neonbetűs feliratú terem felé Az aj.o- nál azért még a biztonság kedvéért visszanézett: nem űznek-e tréfát vele. S hogy senki sem mosolygott, v égleg megnyugodva tért be a te­rembe. Aztán egy idősebb nyugdí­jas: — Meddig lesz ez nyitva? Megmondják. — Kár. Mert akkor jön meg a fiam üdülésből. Mér­nök. Biztosan megnézte vol­na. S nem csak a látogatók, so­kan a kiállítók közül is rö­vidnek tartják az alig több, mint egyhetes nyitvatartási... S azok a vállalatok, ahol már megértették a kiállítás célját, egyre inkább áldozná­nak már — akár többet is — egy új. állandó jellegű kiállí­tócsarnok építésére. Mert a nyíregyházi kiállí­tás jóval több egyszerű ter­mékbemutatónál. Tóth Árpád Gondoskodás a munkásokról Étkezdék, mosdók, öltözők — Új telep* helyek szociális létesítményekkel Mindent a nagyobb nyere­ségért, vagy gondolnak-e vál­lalatainknál a dolgozó ember munkakörülményeire is? Er­re igyekeztünk választ kap­ni, tudván, hogy elég sok még a szociális probléma a szabolcsi munkahelyeken, s a beruházásra szánt összegek túlnyomó részét valóban a termelést növelő létesítmé­nyekre sietnek elkölteni a gazdasági vezetők. Nincs sok pénzük a taná­csi vállalatoknak — s a köl­csönvett hitel helyét is jól meg kell fontolni — mégis találkozunk követendő pél­dákkal. Első helyen talán a VAGÉP Vállalatot kell em­lítenünk, amely nagy erőfe­szítések közepette alapozza újra termelését, de nem fe­ledkezik meg a termelést végző munkásokról sem. Az idén átadott központi épüle­tükben korszerű öltözőt, für­dőt képeztek ki, emellett tá­gas helyiséget az étkezéshez. Ugyanitt megoldódott az ad­minisztráció irodagondja is. Két vidéki telephelyükön — Balkányban és Demecserben — sem feledkeznek meg a dolgozókról, ezeken a helye­ken is megteremtik az öltöz­ködés, a munka utáni tisz­tálkodás feltételeit. Több ta­nácsi vállalatnál a termelő jellegű Beruházásokkal egy- időben komplex módon old­ják meg a szociális tenniva­lókat. így például a Nyírbátorba települő fővárosi cipőgyár idén kezdődő beruházási programjában megtalálni a szociális létesítményeket is. Hasonlóképpen cselekszenek Mátészalkán, ahol a tan­szergyár kialakítása közben a dolgozólétszámhoz szüksé­ges öltözőt, mosdót és étkez­dét is megépítik. Kisvárdán, a bútoripari vállalatnál már dolgoznak a hasonló _ jellegű létesítményeken, átadásukat a jövő év elejére tervezik. Míg a nyíregyházi cipőgyárban és az UNIVERSIL-nél már jó­részt megszűntek az ilyen jellegű gondok, addig a Ke­let-magyarországi Faipari Vállalat újonnan kialakítandó telephelyén a nyíregyházi ipari övezetben a termelőbe­ruházásokkal egyidőben a kapcsolódó ellátási létesítmé­nyeket is igyekeznek „tető alá” hozni. Tiszalökön a ve­gyesipari vállalat — igaz nem reprezentatív módon — meg­oldotta a munkások szociális problémáit csakúgy, mint a tiszavasvári telephelyen is. Kisipari szövetkezeteink-' nél talán még több a gond e tekintetben, mint az álla­mi iparnál. Sok helyütt még a tisztálkodáshoz sincsenek meg a legszükségesebb felté­telek. Ennef£ ellenére né­hány szövetkezet siet segíte­ni a dolgozók helyzetén. így például a Kisvárdai Cipész Ktsz-ben most épül az üzem­bővítés keretében korszerű fürdő. Ugyancsak Kisvárdán a Vas- és Fémipari Ktsz új szervizüzeméhez szociális he­lyiségek kapcsolódnak. Nyír­bátorban az építő ktsz szol­gáltató jellegű új javítómű­helyében képeznek ki a dől- gozóknak öltözésre, tisztálko­dásra alkalmas helyet, Fehér- gyarmaton pedig a készülő új szolgáltatóházban lehet majd megtalálni ugyanazt. Tettek lépéseket a vencsellői cipészek is a munkakörülmé­nyek javítására, s a Nyíregy­házán lévő ELEKTERFÉM Ktsz-nél az új központi te­lepükön tervezik a dolgozók régi gondjának orvoslását. (as) Feleségem szkafanderben — Mondd, te fel mernél szállni azzal az űrhajóval? Es le is szállnál a Holdra? — kérdezi a feleségem kíváncsi­an kandi szemmel és egy kis titkos borzongással. — Természetesen — mon­dom mély meggyőződéssel, mert egy férfi adjon magára, és tartsa azt a világ legter­mészetesebb dolgának egy nő előtt, még ha az a nő a fe­lesége is, hogy igenis, ő nemcsak fel, de le is szállna. Akár a Holdon is. — De az rendkívül veszé­lyes... — Azért szállnak fel az űrhajóval férfiak. Akik ed­zettek. Mert mind nős. — Es, nem félnél? — a kérdésből egy kis büszkeség és aggódás csendül ki. Két­ségkívül jólesik, mit tagad­jam. — Miért félnék, kisfiam. A tudományban lehet bízni. Különben is, ha nem vetted volna észre, a magam kor- osztálybeliek szálldogálnak már a kozmoszban. Még erő­sek, izmosak, frissek, ruga­nyosak, de már bölcsek, oko­sak, tudósak, meg miegymás — magyarázom mély meg­győződéssel, s ebben a pilla­natban valóban úgy érzem, hogy méltatlan mellőzés ért, amikor nem ülhetek abban az űrhajóban, nem szállhatok le a Holdra. — A Hold, ugye, az más. Es a súlytalanság. Az is ve­szélyes lehet. Meg a meteo­rok. Es a kozmikus sugárzás — sorolja fel itt-ott felcsup- polt asztronauta műveltségét az én nem űrhajós felesé­gem és ismét megborzong, mintha egy jó kis veszélyt a konyhaablakból nézne. — A Hold valóban más. A kozmikus sugárzás is igaz. Meg a súlytalanság is. Sőt a még több veszély is igaz. De hát azért a férfiak dolga ez, tudod... — Te mindig megfázol! — Egy meghűlés is más, és a Holdra repülés is. A Hol­don különben sincsenek ví­rusok és léghuzat sincs, ha tudni akarod. Kuncogni kezd. — Most mit nevetsz? — Hogy néznél ki szkafan­derben? Állati pofa lehetnél. Ilyen nagy lakli pali belepré­selve egy szkafanderbe. Irtó muris lennél... Már kezdi nem érdekelni a halálos veszély, amely rám kacsintgat az űrbe való uta­zás közben, és már az sem érdekli, hogy elnyelhet egy kráter a Holdon, agyonüthet egy üstökös. Neki már csak az az érdekes, hogyan feste­nék a szkafanderben... — Rajtam hogyan állna a szkafander? Női szkafander nincs? — kérdi rádöbbenve az izgalmas talányra. — Biztos van. A szovjet űrhajós nő, ugye... — Tényleg. Akkor biztos van. És én is veled mennék.„ — Hová? — Hát veled a Holdra... De mondd, csinosak azok a női szkafanderek? (gy—tí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents