Kelet-Magyarország, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

WBI9. augüszfus T REtHT-MAeVARORSZAO 5. óidat Elkallódnak, vii" v célba érnek ? Kocsordí kis matematikus az országos döntőn Portréfestmény és érettségi ajándék »Törődni velük annyi, mint megmenteni őket a holnap számára Többen vannak, mint sejte­nénk. Tehetséges falusi gyere­kek, a holnap orvosai, mér­nökei, tanárai, művészei. Ma még olyanok, mint a többi gyerek. Vidámak, szer­telenek. Mégis, ők távolabb lé ínak, mélyebbre akarnak hatolni. Tehetségüket isko­lai versenyeken bontogatják, almaikat át meg átszövik a fiatalos ábrándok, álmok. De képességeik nagyon is a valóságban gyökereznek. Mi lesz velük? Elkallódnak va'ív célba érnék? Nyitott kérdések. Rajtuk és környezetükön múlik. De nem csak... Két címet ütöttünk fel jegyzetfüzetünkben. Egy kis matematikusét Kocsordon, s egy jó képességű cigánygye­rekét Nvirgyulajon. Egészen véletlenül találkoztunk a nyírgyulaji Rézműves János­sal. Egyik anáránál. Sárosi Attilánál láttunk egy érde­kes, ki felező portréfestményt. A rajzszakos általános iskolai tanár. Sárosi Attila finom vo­násokkal készült akvarellje Rézműves Jánost ábrázolta. Megkérdeztük a ..modell” tör­ténetét: — Érettségi ajándéknak szánom — mondta a tanár. — Alikor kapja meg a gyerek, amikor végez. Nagyon tehet­séges fiú... Tanító lesz ? Ennyi a kép életrajza: Réz­műves Jancsi érettségi aján­déka már elkészült. Várja gazdáját, aki még nagy út előtt áll. Az idén ballagott az általános iskola nyolcadik osztályában. Ősszel kezdi el a középiskolát. Igazgatója, K anyuk János melegebben jellemzi mint a hivatalos minősítésekben szokásos. Hisz azok szűkszavúak, a rövid tényeket rögzítik. „Ez a gye- rek a hátrányos helyzetüek- nél is hátrányosabb. Vele kü­lön is mindig foglalkoztunk”. Hogy ez nem a szokásos, vagy gépies foglalkozás volt s falusi iskolában, hanem szívvel végezték a nevelők, az a végén summázódott: 4 egész feletti átlaggal a végzősök között a legjobbak egyike volt Rézműves Jancsi. Az alsó tagozatban végi» kitűnő, nem esett vissza a közepesig a felsőben sem. A fizikai tanulmányi versenyen a já­rásban a hatodik helyen végzett. Édesapja jókedvűen mondta egyszer az igazgató­nak: „Tanító úr, ebből a fiú­ból is tanító úr lesz...” Ősszel Kézműves János a nyírbátori gimnázium első osztályos tanulója. A nyír­gyula ji cigány sorról elindul, hogy meghódítsa a tudomá­nyokat. Nagy út előtt áll. Ha annyi támogatást, emberséget kap majd a középiskolában is, mint az általánosban, büszkén viheti majd haza a kedves emléket, a portréfest ményt. Másik címünk Kocsord, Ka- tona Erzsébethez vitt. Taka­ros, rendes parasztház. Belül megfelel egy városi otthon­nak is. A televízió márkája Sigma A nagyapa és a nagy­mama már három éve nézi a műsort az unokákkal, Sándor­ral és Erzsikével. Az egyik szobában a gyerekek kis­könyvtára: a Magyar iroda­lom története 6 kötetben, Jó­kai. Móricz. Mikszáth. Lányok évkönyve. Verné: Észak Dél ellen. És néhány ilyen könyv: A gondolkodás Iskolája, Így könnyű a matematika... A tehetség nem ajándék — Már négyéves korában olvasott, számolt Erzsiké — emlékeznek a nagyszülők. Négyéves volt. amikor a bátyja, Sándor első osztályos példáit már ismerte. Sőt a hibásakat ki is javította. A kis matematikus a me­zőn kapált édesanyjával és bátyjával. Katona Erzsikének a 69-es év sok örömet hozott, megnyerte a megyei matema­tikai döntőt, s jutalomból 10 napot; töitöt(“a Balatonon. Az Országos vetélkedőn ts szé­pen helytállt, a negyedik lett. rengeteg könyvajándék kai tért haza. — Sokat köszönhetek a tanáromnak, osztályfőnököm­nek, Somlyai Józsefnek — mondja szerényen Erzsiké. — Sokat áldozott rám a szak körben és azon túl is. Erzsiké édesanyja kicsit rögtellkedik, hogy kapálás­ra fogja a gyerekeket. De szükség van minden kézre. Pedig Erzsiké, nem kevésbé középiskolás bátyja, mindig a könyveket bújnák. És este már fáradtak. Erzsikét látha­tóan nem zavarja a mezei munka, nem szégyellj. Tér- mészetes mozdulattal könyö­köl a kapa nyelére, mint ki tudja hány és hány őse állt ígv meg egy szusszantásnyi időre. ősszel megy nyolcadikba. A tanárai szerint a nyolcadi- kos „matek” anyaga már majdnem unalmas lesz neki. Gondoskodni kell nehezebb példákról is. Hogy jövőre a középiskola kapujában a sor elején álljon majd. Két falusi gyerek futó váz­latát adtuk. Helyzetük nem azonos. Közös, hogy kiválóak. Nem zsenik, nem csodagyere­kek. Többek annál: tehetsé­gesek. Törődni velük annyi, mint megmenteni őket az el- kallódástól. A holnap, sőt a jelen számára. S ez nem­csak rajtuk és a családi kör­nyezeten múlik, minden fel- nőtten, aki valami módon segítheti előbbre jutásukat Hisz a tehetség nem °gi atán- dék. El is ppadhat. ha késik az ösztönzés. a megszerzett tudás és kéoe^écr újabb és újabb megduplázása. Páll Géza Megkezdték az átvételt a dohányfermentáló gyárban. Az első szállítók között van a nyírmadai Uj Élet és Kossuth Termelőszövetkezet. Hammel József felv. Középkori német kerámia Nagykállóban Igen fontos régészeti tár­gyak kerültek elő Nagykál- ló határában. A gyűjtemény legértékesebb darabja, egy edény töredék, amely a XV század ‘első felében „import” útján került Magyarországra. A barnásszürke, fényes kő­cserép darabja az úgyneve­zett dreihauseni németorszá­gi műhely terméke, amely annak idején az ezüstáruk ér­tékével vetekedett. A tárgy a XV. században meglévő erős nyugati kereskedelmi kap­csolatok bizonyítéka, s a ki­rályi műhelyek hatására ju­tott el Nagykállóba, sőt Nyírbátorba. Ilyen drága díszárut azon­ban csak előkelő, nemesi ud­varház szerezhetett meg, s az még tisztázásra vár, hogy Nagykálló középkori urai kö­zül kié lehetett. Mindez csak egyetlen da­rab az előkerült tárgyakból, amelyek adatokat szolgáltat­nak a község történetéhez. A régi, postaépület környékén lévő két kiémélk'édö dombon például a vonaldiszes edényt használó neolitikus nép il­letőleg a szürke, korongolt kerámiák alapján a szarma­ta korszakhoz tartozó nép­vándorláskori lakosság is megtelepedett már. Nagykálló, mint régi me­gyeszékhely igen jelentős he­lyet foglal el Szabolcs közép­kori történetében. A község majd a mezőváros kialakulá­sára ez ideig azonban csak szórványos írásos adatok vol­tak. Ezért fontos minden olyan régészeti nyom, amely korai múltjának felderítésé­hez nyújt segítségei, Anagy- kállói tanács és lakosság mindent meg is tesz, hogy a község története ne marad­jon felderítetlen. Kezdemé­nyezésük alapján jutott az ér­tékes Tégésáetr-adatok birto­kába Magyar Kálmán, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum régésze. A fiatal kutató szerint Nagykálló a szabolcsi ispán­sági központ után már a XIII. században Szabolcs megye székhelye lett. Okle­veles adatok tanúsítják, hogy ebben a korai Időben nagy birtokaik voltak itt a vár­megye honfoglaló nemzetsé­géhez, a Balog-Semjén nem­zetséghez tartozó családok­nak. A XIV. században me­gye- és alispáni székhelyként, valamint vásároshely és es- peresi jogú egyházas helyként tartják számon az okleveles adatok. A XV. században Kállai János főispán székhe­lye aki várkastélyt is építte­tett. A kastély díszes ebédlőtermét pecsételt oszt­rák kerámiává! látta el. A XVI—XVII. században pa­lánkkal megerősített vára a végvárvonal egyik igen fon­tos láncszeme volt, Magyar Kálmán hamaro­san megjelenő munkájában részletesen foglalkozik a köz­ség, illetőleg a mezőváros kö­zépkori történetével. Szamos Rudolf: Kántor és Csupati (Részletek egy nyomozó kutya történetéből) 8. — ronök! — szólt halkan Csupati. — Kántor a zene­kari dobogó szélén álló nagy­dobot szimatolta növekvő iz­galommal. Az illatok és sza­gok ilyen hatalmas bur­jánzásába még sose té­vedt. Szesz, parfőm, iz­zadt testek, étel, pad­lóviasz, terpentin, különböző cigaretták és tárgyak tobzódó szagdzsungelében csak egy vékony erecske vezette a dobig. „Hé! Főúr! — szólí­totta Sátori a főpincért, aki görnyedt, alázatos tartással közeledett. — „Rumot, ko­nyakot az uraknak?”... — Nemi Kapcsolja be a világítást — förmedt rá in­gerülten Sátori, aki már az előbb észrevette a főpincér gúnyos tüszkölédését. — De kérem, hiszen min­den lámpa ég. Itt csak han- gulatfények vannak. — Sáto­ri nyelt egyet és bosszúsan folytatta: — A dob világítá­sát. .. — A főpincér széttár­ta kezeit és megjegyezte, hogy ahhoz nem ért és egyébként is csak Jonny ke­zelheti. Ez a séf utasítása. Ezalatt Kántor nyugtalanul szimatolta a dobot és végül baloldalt, ahol a keret a tar­tóiéval találkozott, izgatot­tan megállapodott, Szipogva kapkodta a levegőt és jelezte gazdájának, jöjjön közelebb. Csupati Kántor mellé gug­golt és zseblámpája fényé­nél vizsgálgatta a dob olda­lát. „Kérem, ha bármi kárt okoznak, az urakat terheli a felelősség”, szólalt meg ekkor alig leplezett gyűlölködéssel a hangjában a főpincér. Sá­tori a legszívesebben kiza­varta volna a középmagas, kopaszodó fejű embert. „Foly­tasd nyugodtan” szólt Csupa­ti nak. Az előtérből behallatszott a spicces vendégek méltat­lankodása. Csupati zsebkése hegyével a dob oldalát pisz­kálta. Négyszögletes fémlap ébresztette fel gyanúját. Kán­tor is odadugdosta orrát, mi­közben hasra feküdt, hogy fe­jét kényelmesebben dughas­sa a dob aljához. „Főnök” emelkedett fel Csupati ez a bigyó kulcsra jár.” — Mindegy. Feszítsd le, ahogy tudod, csak gyorsan — nógatta Sátori, „önök fize­tik a kárt” szólt a főpincér. — Ne károgjon! — för­medt rá a főhadnagy. — Nekem zárásom van, kérem, ki fizeti meg az elva­cakolt időmet? — A főpin­cér mintha megszeppent vol­na, mindezt már halkabban mondta. Távozni akart. „Itt marad. Majd a jóisten hono­rálja!” — kiáltott rá Sátori. A zöldre festett lemezab­lak Csupati feszegetésére le­pattant a dob oldaláról és Kántor nyomban bedugta or­rát a résen. Vissza is kapta és tüsszögve morgott. „Menj arrébb!” tolta el kutyája fe­jét Csupati és a dobba vilá­gított. Bal kezével benyúlt és sziszegve rántotta ki ő is a kezét. „Az anyját, ez ráz” — mondta meglepetten Sátori a dobba szerelt villanykörte zsinórját kereste. A szőnyeg alatt talált rá a kígyózó ve­zetékre és a végét kihúzta a fali csatlakozóból. „Most már nyugodtan benyúlhatsz” — mondta. A bejárat felől csoportjá­nak két nyomozója közele­dett. Az egyik Sátori füléhez hajolt és súgott valamit. A főhadnagy bólintott. Csupati közben egy újságpapírba gön­gyölt csomagott húzott elő a dob aljából. A papírhalmaz­ból két újabb csomagot hú­zott ki. — A törvény nevében le­tartóztatom — kapta el ek­kor a főpincér karját Sátori. — Bilincseljék meg, — uta­sította nyomozóit — Én, én... ártatlan va­gyok. — Majd kiderül. — A fő­hadnagy Csupatihoz fordult. — Más nincs? Csupati taga- dóan ingatta fejét. „Azonnal hozzák ide a dobost” — mondta nyomozóinak. „Az bajos lesz — válaszolt az egyik. „Véletlenül láttam, amikor az igazoltatók a ze­nekar tagjait kieresztették az utcára.” Sátori bosszúsan ká­romkodott. — A professzor elől úgyse lóg meg — szólt közbe Csu­pati. „Vigyék be a portást is, meg az üzletvezetőt. Kezdjék el a kihallgatásokat” — uta­sította embereit és intett a terem közepén ácsorgó rend­őrnek, hogy kövesse őt. — Keresd. Szimat — mondta Csupati Kántornak és mit nem adott volna, ha csak egy kicsit is ismerhet­né Kántor titkát. „Vajon hányszor váltott szimatot, mire a határtól a nagydobig eljutott — gondolta, miköz­ben a földről felszedte a pó­rázt. Kántor a kijárat felé indult. A ruhatári előtérben Sátori az elhárító csoport ve­zetőjének bosszúsan jegyezte meg: „Nem azt kértem, hogy zárjátok le a szálló összes ki­járatát?” — Miért? Nem azt tettük? — A vendégeket bevitet­ted, ,a jómadarakat meg el­eresztetted. — Csak Jonnyt és a zené­szeket engedtem haza. „Ez az” legyintett reménytelenül Sátori és Csupati után sie­tett. (Folytatjuk) C>abb üzletek I hiányban Egyre jobban teljesíti azt a fontos feladatát az Ibrány és Vidéke Általános Fogyasz­íási és Értékesítő Szövetke­zet, hogy korszerű, jól be­rendezett üzleteiben fogadja a vásárlókat. Sokat tett az utóbbi években a jó bolthá- lózat kiépítése érdekében. Ezt bizonyítja a két önkiszolgáló vegyes-élelmiszer, a kultúr- cikk bolt és a tavaly elké­szült ruházati konfekció üz­let. A nyíregyházi járás egyik legjobban szervezeti, modern vas-műszaki vidéki boltja Ibrányban található. Az utóbbi öt évben köz 1 hárommillió forintot fordító t a szövetkezet kereskedelmi hálózata javítására, fejleszté­sére. Ez idő szerint is tövét-b építkezik. Tető alatt van egy, olyan épület, melyben — az eddigieknél is korszerűbb — új önkiszolgáló vegyes-élel­miszer, valamint külön ital­bolt és falatozó kap helyet. Ez a létesítmény mintegy félmillió forint saját beruhá­zásból készül és szeptember­ben nyílik meg a forgalom számára. Hasznos igényt elégít ki az ÁFÉSZ tavaly üzembe he­lyezett betonáruüzeme Is, Szinte minden olyan belon- féleséget készítenek az üzem­ben, melyekre a lakosságnak különböző építkezései során szüksége van. Lapszélen Aktív közöny Péntek reggel kilenc ora. A helyszín a Kossuth tér, a vá­rosi tanács sarok. Három srác — tizenegy-tizenkét évesek — áll a siető embe­rek közt a járdán. Az egyik frissen vásárolt horgászfelsze­relést szorongat. Szemben vele szeplős „kollégája” zsebre dugott kézzel mustrál- gatja. Aztán hozzálép és egy hatalmas pofont ad a boldog pecabottulajdonosnak. Az teljes ns'ugalommal átadja mellette álló barátjának cso­magját, aztán a szeplős elé lép és arcul üti. így megy ez perceken keresztül, csattog­nak a fülesek. Az emberek dolguk után sietnek. Később kis tömeg gyűlik össze a „szabadtéri ring” előtt. Ahogy azt a „nagy” mérkőzéseken szokás, azon­nal kialakul a rögtönzött előadás hálás közönsége. Ahelyett, hogy egy felnőtt okos szavával „bedobnák a törölközőt”, még buzdítják a kis „bajnokokat”. Nem akad egy felnőtt, aki szétválasz­taná őket... (egri) WAV. Szak- és Szerelőipari Főnökség Budapest, X,, Kőér út 3 d, a nyíregyházi építésvezetőségének helyiségébe felvesz : kőműves, ács. asztalos, burkoló, víz, villany, gáz- és fűtésszerelőket, hegesztőket, valamint segédmunkásokat, akik jó munkavégzésük esetén szakmunkásvizsgát tehetnek. Elszámolás teljesítménybérben. Fizetés megegye­zés szerint. (Segédmunkás átlagjövedelme ha­vonta I960.— Ft.) MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. Vasúti szabadjegyet és egyéb kedvezményeket adunk a dolgozónak és családtagjainak. Jelentkezés 1969 augusztus 4-től (hétfő) augusztus 10-ig reggel 8 órától délután 17 óráig Nyíregyhá­za, állomás, Széchenyi út végén lévő magasépí­tési irodában. (ÉRDÉRT faház). (572)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents