Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

1 #4# T9S9. Wits f# A Mil M a postai címnyomozó? Akik önmagukkal leveleznek — A címzett az állomás mellett lakik — „Cseles4* liázszámok, utcanevek S ELIT • MSSYSKÖfígT A« j _________ ________ érdekeltek. Az úgynevezett szokvány és gyakori nevek­kel van baj, akikből több száz van a városban, sőt több tucat egyetlen utcában is. Gyakori a város nevének el­írása: Nyáregyháza, Nyíregy­háza helyett. Különösen a külföldről ér- kező leveleket nehéz eljut­tatni a címzetthez. Az egyik levelen a címzett neve és a városnév után ez állt: vala­hol a nagyállomás mellett. Amerikas magyarok. elhur­colt, a haláltáborokból meg­menekült volt nvíregvháziak közül sokan emlékezetből ír- nak az itthon maradiaknak FVdeklődrek rokonok, isme­rősök iránt. Sajnos sokszor kerül J-* bon'+QVrp ,.a címze+ + ismeretlen” felirat. — Nemcsak a levélírók, a hiányos címzés adnak nekünk felesleges munkát — folytat­ja a postai küldemények el­lenőrzője. Volt és még van ma is néhány azonos nevű utca a városban, Sóstóhe­gyen és a városhoz tartozó Nyírjes-tanyán. Ilyenkor na­gyobb utat tesz meg a levél. Néhány utcában a számozás­sal van hiba, a Sóstói úton például két 8-as szám van, a Kólaji út vége felé ismét 1-től kezdődik a számozás. A Di­mitrov utcát, régi nevén a Debreceni utcát gyakran ke­verik a folytatásaként követ­kező Debreceni úttal. Az új utcák, bérházak is olykor cselesek” némelyikükön nincs házszám, a lakók nem ismerik egymást és a postás- nak kell kinyomozni, kit is illet a levélküldemény. A levélrazzia legtöbbször happ.yenddel végződik: a címzettet „tetten érik”. De a feladó homályban marad. A derék postások megérdemel­nék, hogy gratuláljanak ne­kik. (PG) ték vagy gáz, csatorna meg­közelítése, áthelyezése, vagy megkerülése vált szükségessé, Legnehezebb feladat a város 300 milliméteres átmérőjű fő vízvezetékcsövének kereszte­zése volt, amelyhez a fő nyo­mócsövet is meg kellett bon­tani és átalakítani. Az új forgalmi rend még nem alakult ki teljesen. A sóstói híd után az átalakított vonalat csak újabb egy hó- nap múlva adják át. A sóstói állomásépület pedig csak év végére készül el az új helyen. A kisvasút legtöbb épületét is lebontják. Megjegyzés: „Megbukott“ Tavaly szeptemberben — még a tanév kezdete előtt — „megbukott” egy osztály. 98 jelentkező volt a dolgozók ruhaipari technikumának es­ti tagozatára. Kedvezőtlen feltételeik miatt azonban ez a szánt már a nyár végére le­morzsolódott. Huszonketten maradtak. Az osztály indítá­sához szükséges három tanu­lót — hogy 25-en legyenek — a nyíregyházi ruhaipari üze­mek együttesen sem tudták „produkálni”. Egy év múltán az eset is- métlődik, vagy talán még re­ménytelenebb. A tavaly fel­vett 22 dolgozót — ha idén is elengedik őket — előfelvé- telizettnek tekintik. Hu­szonkét új jelentkező van is, a megyei tanács művelődési szakemberei azonban a tava­lyi kudarc után joggal tarta­nak attól, hogy a most meg­lévő létszám szeptemberig ismét a minimális alá fog csökkenni. A vidéki üzemekből iß van­nak jelentkezők, azonban a létszámot főleg a nyíregyházi és a környéki üzemeknek kellene adni, hiszen a napi munka mellett a tanulás így is fárasztó, hát még ha utaz- ni is kell az esti iskolába. A továbbtanulási kedv, mint a jelentkezésekből is kitűnik, nem hiányzik. Akár szakmim­... osztály kásról van szó, akár betaní­tottról, — mint elmondták — érdekük, hogy lépést tartsa­nak a követelményekkel, ké­pezzék magukat. Jól tudják, hogy érdeke ez a ruházati iparnak, de a megyének is. Mindenkinek, csak éppen az üzemnek nem? A ruházati ktsz elengedné a dolgozókat, de a kiesett idő­re bért nem fizetnek. A Tex­tilruházati Vállalat js enged­né, de ők az „elveszett” idő és munka utólagos pótlását várják el. (Innen 15 jelentke­ző lenne.) A ruhagyár azonnal adna 30 továbbtanulót, ha a „vál­tott műszak — váltott okta­tás” elve megvalósulna. Ez lehet, hogy jó egy vállalat­nak, de sem a többiek, sem pedig az oktatók nem vállal­hatják. Hiszen a szaktárgya­kat nem pedagógusok, hanem mérnökök tanítják, s a terme­lésből nem tudnak kimarad­ni. A továbtanulás ügye már nem csak rájuk, a 25-ös lét­számú osztályra tartozik. A ruhaiparin kívül a cipőipari tagozatot sem tudták tavaly létrehozni, idén pedig a fai­parit is veszély fenyegeti. A tanulni vágyó fiatal szakmun­kásokon segíteni kell, amihez még majdnem az egész nyár rendelkezésre áll. (baraksö) líg'y szélhámos „mester” RAK AMAZON Futnak a pénzük után a becsapott házépítők Naponta feladja a leckét a postásoknak az emberi fele- dékenység, szórakozottság. A kora reggeli járattal Nyíregy­házára érkező 10—12 ezer le­vél között mindig akad nyolc- tíz, amelyik a postákat helyi­ismeretének, es „nyomozói” érzékének köszönheti eljutá­sát a címzetthez. Az szinte fel sem iünik már a postai küldemények elosztóinak, el­lenőreinek, hogy a feladó azonos a címzettel. Ök önma­gukkal leveleznek. Többen vannak azonban, akik egyál­talán nem írnak feladót, s a hiányos címzés, az elhagyott utcanevek, az olvashatatlan betűk megindítják a kézbe­sítők önkéntes keresőszolgá­latát. Sokszor az intimitás megőrzése miatt nem kerül helyére a feladó neve, címe. Máskor a felületesség a lu­das. — Nálunk tulajdonképpen nincs címnyomozás — rfia- gyarázza Négyesi István az 1. sz. postahivatal kézbesítési ellenőre, aki 42 éve van a postánál, több száz hiányo­san címzett levél írója kö­szönheti sorainak célba 'éré­sét az idős postásnak. A tel­jesen reménytelen leveleket a fővárosi 70-es postahivatal­nak küldik, ahol megindul a címzett felkutatása, esetleg bizottság' előtt sor kerül a le- vél felbontására, hogy tám­pontot találjanak a postai dolgozók. Amatőr, szorgalomból vég- zett címkutatás az, amelyet a nyíregyházi postások, és főként Négyesi István végez. Mégis olykor felér egy-egy bravúros nyomozással. Még kézbesítő korából több száz nyíregyházit ismer, s ha nekik érkezik cím nélküli levél, rendszerint meg is kapják az Nyíregyháza képe más egy kissé július elsejétől. Hatvan­négy év után nem jár többé a Széchenyi utcán a kisvonat. Első szakaszát 57 kilométer hosszúságban 1905-ben adták át Dombrád és Nyíregyháza között a forgalomnak. Majd hat év múlva, 1911-re, meg­épült a Búj és Balsa közötti 15 kilométeres vonal is, me­lyet 1930-ban, a balsai híd megépítésekor összekapcsol­tak a Bodrogközi Kisvasút sátoraljaújhelyi vonalával. Közben, ugyancsak 1911-ben megindult a nagyállomás és a Sóstó között a villamos is. A felszabadulás után, 1948- ban a MÁV átvette a kisva­sutak egész 66 kilométeres szakaszát korszerűsítette. Je­lenleg ez a magyarországi kis­vonatok közül a legjelentő sebb. Forgalma igen nagy. Az elmúlt évben 157 000 ton­na árut és 7,5 millió utast szállított. (A nyíregyházi vil­lamos utolsó egész évi forgal­ma 4,3 millió utas volt.) Megszüntetését már több­ször elhatározták. Majd. ép­pen a nagy forgalom miatt megkegyelmeztek neki és az 1961-es felmérés megszüntető véghatározata után nem sok­kal további korszerűsítése kö­vetkezett. A városból való ki­helyezésére több változat ké szült, míg végre, az északi vasúti delta átalakítása után nyílt lehetőség rá, hogy a nagvállomástól a záhonyi va sútvonal mentén haladva tor dúljon rá a sóstói hídra. Az áthelyezés 23 millió fo­rintjába került a MÁV-nak. A műszaki tervek a MÁV Tervező Intézetben, valamint az UVATEKV rajzasztalain készültek. A 7240 méternyi új vágány lefektetése mellett ötvenezer köbméter földet is megmozgattak. A város szélén végzett vasútépítés igen sok váratlan nehézség elé állította az épí­tőket. Egyebek között több, Jfcint 300 műtárgy, vízveze Négy házat vizsgáltunk meg egy panasz nyomán. Va­lamennyit a tokaji Kapuvári Miklós kőműves kisiparos épi telte. Sajnos, az építtetőknek nem sok örömük lesz a há­zukban, bár egy éleire szánták, súlyos összegekbe került, s nagyon sok munka, lemondás van bennük. A rakamazi Stomp János 30 500 forintban egyezett meg a kisiparossal, de ebből ezrei visszatartott, mert nem fejező­dött be a munka. Pedig mái­két év.e eltelt a határidő. Kis­lányuk azóta is a nagyszülők­nél van, a bútoruk a szom­szédban, mert nem merik be­vinni a lakásba. A munkán egyébként is számtalan a hiba. A falak fer­dék, az áthidalók bizonytala­nok és ingatagok, sok a repe­dés, és így tovább. Barucha József építész szerint a kis­iparos eddigi munkája legfel­jebb 19 ezret ér, tízzel keve­sebbet, mint amennyit Stomp kifizetett neki. A rakamazi Bicskos Imre és a timári Nagy Géza háza sem sokkal különb a Stomp Jánosénál. Nagyoknál csak­nem mindegyik fal ferde, s bár ez statikailag nem baj, de a 150 ezer forintos ház nem lesz szép soha. De ta­lán még a pallér sem tekinti majd mestermunkának azt, ahogy itt az ajtókat meg a falakat beépítette. Laikus előtt is durva hibákat vétett, s nemcsak a szépség ellen. Ráadásul egy éve, hogy be kellett volna fejezni a mun­kát, de még most sincs kész. Bicskoséknál hullik a vá­lt ólat,minden fal ferde (va­jon nem tud egyenes falat húzni a mester?), hullám­zik és repedezik a mennyezet, rossz a lépcső, s már az is jó lenne, ha az utcai ablakok egyformán lennének ferdék. De nem, pontosan az ellenke­ző irányba, mintha el akar­nának ugrani egymásból. De e három ház kiváló munka ahhoz képest, amit a mester Kassai Antalnak épí­tett. Kassai évtizedek óta be­csületes kőbányai munkás, de analfabéta, így könnyen be­csapható. Árvizes kölcsönt kapott, mert kimosta őket ré­gi házukból a víz, s a 80 ezer forintból úgynevezett „C”, vagyis csökkentett területű házat építhetett. Szép ez a ház messziről. Szép a festése, ízléses és di­vatos. De ahogy közelebb ér az ember, már feltűnik a te­tőn használt betoncserép. Ez vízáteresztő tulajdonságú, te­hát lakóházakra nem, csupán disznóólakra, tyúkólakra és más gazdasági épületekre használható. (Zárójelben kér­dezzük: nem tűnt ez föl a műszaki ellenőrnek?) Általában nagyon gyenge a kivitelezés. Nem is érdemes itt felsorolni, mennyi a hiba benne, az ablakoktól a padlóig’ a lépcsőtől a mozaikburkola­tig. A legsúlyosabb hiba afö­Tiszta, virágos Nyíregyházáért! 50 ezer forint jutalom a legtisztább kerületnek Nyíregyházán megmozdult a nőtanácsi, népfront- és vö­röskeresztes aktívák hada, hogy szép, tiszta, virágos vá­ros legyen Nyíregyházából. A Magyar Vöröskereszt ugyanis nemcsak a „Tiszta udvar — rendes ház” cím odaítélésére jogosult, hanem a tisztasági mozgalom magasabb fokoza­taként megtisztelhet egy vá­rost is a „Tiszta, virágos vá­ros” címmel. Verseny a kerületek között Szabolcs székhelyének vö­röskeresztes vezetősége úgy döntött; kerületek közötti verseny formájában kívánja elérni, hogy a város portái­nak hatvan százaléka „Tisz­ta udvar — rendes ház” le- gyen. Ez az előfeltétele a „Tiszta, virágos város” cím elnyerésének. Mivel a ver­senyforma más „műfajokban” is bevált — Budapest kerüle­tei például nagy lekesedés- sel versenyeznek a televízió­ban az óvodáért — itt is el­érték, hogy a városi tanács ötvenezer forintot tűzött ki Nyíregyháza ama kerületé­nek, amely ez év végéig a „legtisztább és legvirágosabb” lesz. A jutalmat a kerület la­kossága által kért létesít­ményre használják fel. Utoljára öt éve volt ilyen verseny a megyeszékhely ke­rületei között. Akkor a har­madik kerület nyert. Utána következtek az első, a negye­dik és a második. Az idei verseny sokkal na­gyobb szabásúnak ígérkezik, amit nem kis részben befo­lyásol a kitűzött jutalom is. Az 1964-es versenyen az ak­tívahálózat a városban 1306, a tanyabokrokban 91 házat látogatott meg és minősített. Sajnos, azóta eléggé kapko- dóvá vált Nyíregyháza tiszta­sági mozgalma. Meg is lát­szik a város képén. Például 1966-ban, már összesen csak 1290 lakást látogattak meg a tisztasági felelősök. Ebből sem érte el a minimális 60 pontot 125 lakás. Hatvan és száz pont között értékeltek 727 lakást. Száz pontot ért el 389 lakás. Kevés. És jel­lemző, hogy két év múlva már csak 107 lakással keve­sebbnek a megvizsgálásához volt ereje a mozgalomnak. A feltételek Pedig Nyíregyházán van létjogosultsága a várost sze­rető emberek társadalmi munkájának. Van törekvés, hogy egészséges és a szem­nek is vonzó környezetet biz­tosítsunk magunk és ven­dégeink számára. Egy kiraga­dott példa: a Pacsirta utca démben van. Egy terhes fia­talasszony felment a padlásra és megroggyant alatta minden Kibontották: korhadt, régi, el­feketedett a faanyag. Nem fogja a szeget, hogy med­dig tart, a véletlenen múlik. Kapuvári azonban a szám­lán úgy tüntette föl, hogy ez új anyag, az új árát számolta föl — az ócskáért. Pedig — Hell Sándor épí­tész szerint — egy ilyen há­zat az adott összegből teljes egészében új anyagból is föl lehet építeni. Akkor azonban nincs jogtalan haszon, ami ebben az esetben 8392 forint. Három ügyben is polgári per indult, nagyon körülmé­nyes azonban megállapítani, mennyi a családok kára. Fő­ként azért nem, mert pénz­ben nagyon nehéz kifejezni. Ök már levonták a tanulsá­got az egész ügyből, ami ak­kor lenne teljesen megnyug tató, ha Kapuvári Miklós te­vékenységére más, az ügyben illetékes szervek is fölfigyel­nének. Reméljük, ez nem ké­sik sokáig. Kun István valamennyi lakója évek óta kis virágágyat ápol a ha«» előtti fűszegélyen. Esténkén* minden házból kimegy vala­ki locsolni azt a kis sze* gélyt, amitől szebb az utca. Magukat és városukat becsü­lik meg vele. De hetivásár napján az arra járó gépko­csik, szekerek ellepik az ut­cát, a vásározók lefeküsznek a gyepre, összetörik a falon a sörös üvegeiket, annyi sze­metet hagynak ott, mint a hűvösvölgyi kirándulók, leta­possák a virágágyakat. A Pacsirta utca lakóinak kezd elmenni a kedve utcájuk szé­pítésétől. Másutt mázsaszámra árul­ják a tökmagot, napraforgó- magot. Mit gondolunk, hová lesz annak a héja? A tennivalók Rengeteg tennivaló van, A bérházak folyosóját, lépcső- házát, udvarát, kapualját, szellőztető aknáit tisztán kell tartani. Ugyancsak tisztaság kívántatik a közösen használt helyiségekben. A pincét, pad­lást fél évenként lomtalanba- ni, takarítani kell. Rágcsá­lók, férgek irtásáról gondos- kodnak-e? — néznek majd utána a tisztasági felelősök. Minősítés tárgyát képezi, hogy a ház előtti gyalogjár­dát rendszeresen seprik és locsolják-e. Gondozzák-e a ház körüli parkot, udvart, kertet. Az ablakokat, erkélye­ket, folyosókat virágos! t- ják-e? Az egyedül élő, maga­tehetetlen öregeket segítik-e abban, hogy ők is vonzó kör­nyezetben éljenek? Látszólag magánügy ez. Mindenki úgy él, ahogyan tetszik neki. Mégis közügy, mert a mozgalom módot ad arra, hogy barátságosan fi­gyelmeztessük egymást, szomszédainkat": ők is tegye­nek valami városunkért. Az első nagy ellenőrzés jó» lius 15-én indul fenz) Nyomdában az új nyíregyházi távbeszélő-névsor * Elkészült az új nyíregyhá­zi távbeszélő-névsor kézirata, s a Debreceni Postaigazgató­ságtól visszaérkezve — ahol az utolsó ellenőrzéseket vég­zik — nyomdába is kerül. Ki­adását korábbi időpontra, ez év áprilisára tervezték. Az azonban csak a számválto­zásokat tartalmazta volna. Mivel az Északi Alközpont- ban lévő törpeközponttal mintegy 300 előfizetőt kap-* csoltak be a városi távbeszé­lő forgalomba, a számváltozá­sokat tartalmazó telefonkönyv áttekinthetetlen lett volna. Ezért az új távbeszélőnévsor ABC-sorrendben Nyíregyháza valamennyi régi és új előfi­zetőjének nevét és számát közli. Frissességére jellemző, hogy egészen az 1969 június végé» ig bekapcsolt készülékek ada­tait is tartalmazza, amelyek­kel jelenleg 2100-on is felül van a nyíregyházi előfizetők száma. A további emelkedést szol­gálja az új korszerű telefon- központ, melyet majd az új postaépületben helyeznek el. Addig azonban, míg az új posta felépül, a Déli Alköz­pontban terveznek az Északi­ban lévő tprpeközponthoz ha­sonlót üzemeltetni. Az új telefonkönyv formá­ja és nagysága a jelenleg ér­vényben lévő 1968-as megyei távbeszélő-névsorhoz igazo­dik, annak mellékleteként kell majd használni. Megle­petésként helyet kap benne az új postai tarifa is; a táv­író- és távbeszélődíjakat, de a levélpostai küldemények bérmentesítési díjait is tar­talmazza. (bj Kikötött a komp a balsai Tisza-parton. Elek Emil felvétele Kívül a városon

Next

/
Thumbnails
Contents