Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-08 / 155. szám
ím iwiíni. rat ft . jnrerx tüssszm 5 oMaf Tények és tanulságok Ami asztalra kerül... A számok meghökkentően nagyok. 1969 áprilisában a ha„di élelmiszeripar — többek között — 92 350 tonna lisztet, 76 880 tonna kenyeret, 3 670 tonna baromfit, 2 318 tonna kolbászt, 56 tonna vajat termelt, 1154 tonna étolajat, 688 tonna szalámit adott át a kereskedelemnek... Egyetlen hónapban, 1969 áprilisában 3,5 milliárd forintot hagytunk ott az élelmiszerboltok pénztáránál. A lakosság legtöbbet — érthetően — élelmiszerekre költ. 1965- ben 30 milliárd, 1968-ban már 38 milliárd forintra rúgott az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A száraz adatok is aláhúzzák a közismert tényt: az élelmiszerellátás döntő befolyással van mindennapi éle- uinkre. Növekvő igénvek Az elmúlt hetekben olvasóink több ízben találtak lapunk hasábjain olyan riportokat, cikkeket, melyek az élelmiszerellátás sokrétű, bonyolult kérdéseivel foglalkoztak. A legfőbb tanulság: a növekvő igények — hiszen 1969 első negyedévében 12 százalékkal volt nagyobb az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma, mint 1968 hasonló időszakában — nemcsak mennyiségiek, hanem minőségiek is. Az élelmiszeripar s a kiskereskedelem napról napra állni kényszerűi a vevő kritikai kontrollját, mert ruhát, cipőt, hűtőszekrényt ritkán, de kenyeret, húst, zöldséget mindennap veszünk. E kritikai kontroll azt tanúsítja: a mennyiségi és minőségi igénynövekedésnek az ipar és a kereskedelem egészében megfelel, sok részletet tekintve azonban nem. Különösen a kenyér- és húsellátásban vanria'k időszakos, s újra visszatérő nehézségek. . A hús- és töltelékárunál elsősorban mennyiségi, míg a kenyérnél minőségi okok miatt hangzanak el a fogyasztói panaszok. E két alapvető árucsoport egyben érzékeny műszerként is jelzi az élelmiszerpiacon meglévő feszültséget, nevezetesen azt, hogy „lépésváltásra” van szükség. Láncszemekből — lánc Az élelmiszergazdaság lényegében lánccá fűzi egybe az eddig különálló láncszemeket. .. A termeléselőkészités- től egészen az értékesítésig, a szállítást, tárolást, tartósítást is beleértve. Nagy szükség van erre. Mint a lapok adta helyzetkép tenúsítja, ma még függetlenek egymástól a láncszemek. Ez károkat okoz a népgazdaságnak, megakadályozza a termelési költségek csökkentését, s ezzel a fogyasztót sújtja. Az évről évre ismétlődő panaszok, az áruk fölösleges szállítgatása miatt, félreérthetetlenül rámutatnak arra, hogy szerkezeti-szervezeti kérdések sokasága halmozódott fel az évek során. Ezek megoldását — s ezzel az egész élelmiszerpiacon lévő feszültségek enyhítését — kiindulópontként elősegítette a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — tehát az „egykéz” — létrehozása. Folytatódott a megyei irányító szerveknél, elsősorban a tanácsoknál végrehajtott átcsoportosítással. s napjainkban e változások kezdeti előnyeit már tapasztalhatjuk. (Például igen rövid idő alatt sikerült nemrég tisztázni a tejellátás akadozásának okait.) Hiba lenne azonban arra gondolni: most már egyenes az út. Rendkívül sok a teendő az élelmiszeripar vállalatai közötti verseny kibontakoztatásáért, a választékbővítést szolgáló érdekeltségi rendszer megteremtéséért, s nem kevésbé az élelmiszerkereskedelem anyagi-technikai bázisának tökéletesítéséért. Az élelmiszeripar több, mint 164 ezer embert foglalkoztat. Munkájuk termékét azonban — s ezzel egyedül állnak minden népgazdasági ágazathoz mérten — az ország minden lakosa fogyasztja. így tehát tízmillió fölött van kritikusaik száma. A forgalomba kerülő áruk nagy tömegére tekintettel nem lehet mentség a rossz minőség, az előírásoktól való eltérésre. Márpedig ma még sok a termékek minőségére tett panasz. Nagyobb rugalmasságot Az élelmiszeripar évről évre növeli a termelést, 1968- ban 1965-höz mérten 15 száA Szakszervezetek Megyei Tanácsa a szakszervezeti tagok gyermekeinek üdülési lehetőséget adott erre a nyárra is. Az üdülőcsoportok több száz résztvevője az ország legszebb tájait látogatja meg. Négy csoportban utaznak. A pihenés örömeit most élvezik az első csoport tagjai Tóalmáson és Vajtán. A második turnus július 9-én száll vonatra — 235 leány és 150 fiú —, hogy Zamárdiban. Ormándpusztán, Fonyódon és zalékkal adott több árut a lakosságnak. Ez év első négy hónapjában öt százalékkal volt nagyobb a termelés, mint 1968 hasonló időszakában. Mégis: sok árucikk eleltűnik az üzletek polcairól. (Olcsóbb konzervfélék, félkész ételek, bizonyos fűszerek stb.) A termelés s az áruelosztás egyenetlenségeire mutat ez, s arra hogy maga a kereskedelem sem találja helyét a megváltozott körülmények közepette. A területi elv feladása — tehát az állami és szövetkezeti kereskedelem együttes jelenléte a településeken —, a beszerzési megkötöttségek feloldása, az árképzésben rejlő, a keresletet-kí- nálatot tükröző lehetőség már ma módot ad a kereskedelemnek arra, hogy rugalmasabban, tehát tökéletesebben lássa el feladatát. Sajnos, még igen kezdetiek csupán az ilyesfajta törekvések. Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert általános tapasztalat: az adott lehetőségek mellett is tökéletesebb lehetne az élelmiszerellátás. Azaz: nagyobb szervezettséggel, az áru útjának megrövidítésével, a bolthálózat átgondoltabb fejlesztésével — az új településeken előbb nyitnak presszót, mint élelmiszerüzletet — gyorsan felszámolható sok, ma még meglévő visz- szásság. Az élelmiszerpiac a legnagyobb fogyasztói piac, ami itt történik, annak messzire gyűrűző hatása van. Ezt figyelembe véve kell munkáját végeznie mindenkinek, akinek csak köze van ahhoz, hogy mi kerül az asztalunkra, egy pillanatra sem feledve: több, mint tízmillióan ülünk az asztal mellett..! Szabadiban töltsön két hetet. Július 23-án indulnak a harmadik csoport résztvevői a parádfürdői SZOT gyermek- üdülőbe. Az üdültetési program utolsó, negyedik csoportja augusztus 20-tól Tóalmáson tölti á szünidő egy részét. A pedagógus megyebizottság 34 pedagógus, nevelő üdülését biztosítja. A tanárok és nevelők a gyermekekkel együtt utaznak a SZOT üdülőtelepeire vezetik a gyermek- csoportokat, felügyelnek reájuk üdülésük során. Hét kemény ember. Akaratuk, akár a vas. Morcosán dörmögnek, amiért az éjjel is eső esett. Nem ülhetnek a gépkolosszusok kormányánál. így készséggel ráállnák egy kis beszélgetésre az újságíróval, a gépműhely sarkában. Ezúttal hatan vannak: Póti Ferenc, Miklós Nándor, Nagy Ferenc, Kocsi Pál, Semperger Sándor és Nagy Béla. Semperger Lajos „egy kis átmeneti gyengeséggel van otthon”. Misi n harmat felszáll... Tyukodi kombájnos neve került az első helyre tavaly, amikor a területi szövetség értékelte a gabonabetakarítási munkát. — Mindőnk nevét nem lehetett kiírni abba a híradóba. Javasoltuk a vezetőségnek: jelentse be csak Semperger Lajost, ö amúgy is amolyan elöljárónk-féle. Máskülönben mindannyian benne voltunk az elért eredményben. Ügy vagyunk, mint testvérek. Nem könnyű a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet terepe. Nagyon érzékeny a lápi föld, keményen meg kell dolgozni a jó eredményért. — Mi reggel öt órakor már a gépeknél vagyunk. Míg a harmat felszáll, általában kilencig alapos karbantartást, esetleges javítást végzünk. Mert ha valamire lehet mondani, ide feltétlen, hogy mindenekelőtt jó gép kell. Szalma, szem, sebesség — Jó helyre kell kerülnie minden megtermett szem gabonának. A termény vastagságához állítjuk feltétlen a sebességet. Ha ritkább és jól áll, állandó figyelem mellett megengedjük a kettes sebességet. Ez óránként 5—6 kilométer. Ha túl vastag, meg dőlt is, egyessel megyünk. Vagyis három — négy kilométert óránként. — A dőlés, fekvés attól függ, alá mehet e rendben a kaszarész. Előfordulhat, hogy csak egy irányban dolgozhatunk. — Esős időjárásban az egymenetes kombájnolás célszerű. A rendrevágást esetleg forgatni kell. Zilálással, szemveszteséggel járhat. — Erősen gyomos területet vagy teljesen beéretten, vagy két menetben ajánlatos kom- bájnolni. Egyenes menetkor sok gyomrész kerül a termény közé, amitől erősen megnedvesedhet. Gyors tisztítás, szárítás kell. — A szalma sorsa, vagyis 9 órn - ~ ^ v - ~ - " ten nem lehet jól leborotválni a tarlót. Ám a hozzáértő kombájnos itt is megteheti a magáét. Ha nem azt nézi: könnyebb nagyobb tarlót hagyni, jobban megy a gép. A szalma is fontos, kell. > Segítség a helyszínen Nem takargatnak tehát tit* kokat, csodaszereket. A reális, és bevált módszereikben „licitálnak” egymásra. De még nincs vége. — Sok időt takarítunk meg azzal, hogy az ürítést menet közben végezzük el. Próbáltuk, hogy egy állva ürítés ideje alatt 3—4 mázsa termény kombájnolásával maradnánk el. Márpedig ki ne ismerné el, hogy ebben az időszakban minden alkalmas másodperc drága. — Irányítsa úgy a gazdasági vezetés az egész dolgot, hogy lehessen az ürítést menet közben végezni. — Tavaly bírtunk csépelni négy kombájnnal napi hétszáz mázsákat. Idén ötből kell kihozni a lehetségest. — Aratás idején van legtöbb munkája a gépműhelynek. Kócsi Pál, Póti Ferenc meg Nagy Ferenc, műhelyszerelő létünkre közvetlen a gépi aratásból vesszük ki a részünket. De úgy, hogy az esetleges géphibát mi magunk is javítjuk ki a helyszínen. Ne kelljen a műhelyből más szerelőket elvonni. Épp ány- nyi időnk akad, hogy együnk, meg kicsit aludjunk, — mondja Miklós Nándor. — Ezerötszáznegyven hold kalászos aratnivalónk van. Tizenöt — húsz nap alatt végezni akarunk. S azután? Szinte egyszerre mondják: mennek segíteni a vg*—t'- - -»> > András vakációja I, Gyermekzsivajtól han____1 gos a berkeszi otthon árnyas, ligetes udvara. Most, a nyári hónapokban mégis kisebb ez a zsivaj, mint iskolaévben. Csak félszáz gyermek maradt itt. Ök azok, akiknek nincs hozzátartozójuk, nincs senkijük, akinél eltöltenék a vakáció napjait. — Féléves korom óta állami gondozott vagyok. Elsőosztályos voltam, amikor Berkeszre kerültem. Azóta itt tanulok és itt vakációzom. Mészáros András most végzett nyolcadikos csendes monológját hallgatom az otthon udvarán. Okos barna szeme időnként, a kapu felé pillant, mintha onnan várna — Hamarosan elkerülök innen. Tiszadobon, a gyermekvárosban fogok szakmát tanulni. Asztalos leszek, ehhez érzek kedvet. Egy-két év múlva pedig már a magam lábára állhatok, keresni fogok, családot alapítok, lesznek gyermekeim is. András édesapját nem ismerte. Még születése előtt meghalt. Édesanyja féléves korában az állam gondjaira bízta a gyermeket, s azóta felé sem nézett. — Nem ismerem az anyámat. De minden vágyam az, hogy megláthassam egyszer. .. András nem tudja pontosan, csak gondolja mit is-í <ot1 '->r' t- U ~ r ■—r-nvrnpj-í töltöttem az intézeten kívül a szünidőt. Nyíregyházán, a Manda bokorba hívtak meg. Állatokat őriztem egy nyáron át. Az nagyon jó volt, kedvesek voltak hozzám. Szerettem ott lenni. De ilyen szerencsém csak egyszer volt. Hazánk legszebb tájait András a földrajzórákon ismerhette meg eddig. A Balaton kékségét a térkép színezéséről ismeri. — Majd ha néhány év múlva magam is keresek, elmegyek a Balatonra, a Bükkbe és sok szép helyre. Meg ha családom lesz, a gyermekeim is eljönnek velem... 2. Ezzel fejezte be csen’’ I ___1 des szavú monológját a 14 éves Mészáros András. A riportot itt be is lehetne fejezni. s ez most mégsem sikerül, András szavai — bárányát és segíteni a találkozásukban. Az édesanya személyét két telefonbeszélgetés tisztázta. Hollétét egy harmadik. Dr. Kemény Lajos megyei főorvos, akinek régi betege az anya, vállalkozott a találkozás megszervezésére. 3. András sorsáról be- --------1 szélgetünk a pedagógus-szakszervezet megyei bizottságán. A szobában a megyei titkár és a Nyíregyházi 4. számú Általános Iskola úttörőcsapat-vezetője ül. — Hamarosan indulunk táborozni Miskolc-Tapolcára. Elvisszük magunkkal Andrást — mondja a csapatvezető, s a szakszervezet megyei titkára így egészíti ki a mondatot: — A pedagógus-szakszervezet pedig vállalja a táborozás költségeit. <K.) Szakszervezeti gyermeküdülések Jk üli Ä3JÜT1 ESEK. birodalmában Tyukodi kombájnosok önmagukról Jól halad a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi üzemének építése. Hammel J. fely*
