Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

*»#cW JHÍÍW'éí «etfep-KÄeVARö'Rfex % mm SJJ középSSetek a városban © í\iyo!cemeIe!es irodaház (§ Szálloda 1970 végére @ Szabályozott útfelbontások? Építkeznek a városközpont­ban Nyíregyházán. Nyolcszin­tes irodaház épül a Dózsa mo­zi helyén, hozzáláttak az új posta építéséhez és javában tart a munka a szállodaépít­kezésnél. Ide tartozik még a városi közfürdő építése is, amelyen ugyancsak az építő­ipar munkásai' dolgoznak, a Színház utcán. Tartják-e a határidőket, milyen gondok vannak a városközpont épít­kezéseinél? — kérdeztük a beruházók és a kivitelező me­gyei építőipari vállalat ille­tékeseit. Előnyben a lakások Zöld út van a postaépület­nek — és ez elsősorban az itt épülő harminc lakás miatt van így. Az építőipari vál­lalat ugyanis a lakásépítkezé­seket előbbre sorolja, mint a vele azonos időszakban kez­dődő közületi építkezéseket. Közel 17 millió forintos a Beth­len Gábor utcán elhelyezkedő impozáns épület költségvetése. Az előkészületi munkák meg­kezdődtek és jó ütemben tar­tanak. Ha az építkezéseket váratlan akadály nem nehe­zíti, ez lesz az egyik leggyor­sabb építkezése a megyeszék­helynek: a lakásokba. 1970 vé­gén már beköltözhetnek. Ma­ga a posta felvételi épülete és egyéb létesítményei rövid­del a lakások elkészülte után ugyancsak átadásra kerülnek. A szálloda építése az újabb akadályok elhárítása után most jó ütemben tart. Az épí­tők eddig nem változtattak az eredeti hatáidőn: az építési munkákat 1970 végére befeje­zik. Jövőre próbaüzem a fürdőben Kissé távolabb van a figye­lemtől a városi közfürdő. De sokan várják, hogy a hosszú évek tervezése után mikor fürödhetnek itt a nyíregyhá­ziak. Összesen 14,5 millió fo­rintos költséggel épül a für­dő, amely 32 kádas lesz, és benne helyet kap egy 52 és egy 11 négyzetméteres me­dence is. Csatlakozik a fürdő épületéhez a férfi és női fod­rászat és egyéb kiegészítő lé­tesítmények. Az építők 1970 július 15-re végeznek a szer­ződés szerint. Ekkor azonban még nem adhatják át a nagy- közönségnek, mert ebben az időszakban kapcsolják rá a korábban megfúrt termálku- takra, és megkezdik a próba- üzemelést. Tíz közület együttesen épít­teti a Mártírok terén az új irodaházat. Földszintjén fod­rászat és szövetkezeti köny­vesbolt lesz. A társuló intéz­mények: gabonafelvásárló, statisztikai hivatal, sütőipar, patyolat, gyümölcs-szeszfőzde, Unlversil, vetőmag. Talajerő- gazdálkodási Vállalat. Az épü­let Rákóczi úti homlokzata a Béke-szálló magasságával megegyezik, a Mártírok tere felől nyolcemeletes lesz. Az építkezések későbbi kezdésének több oka van. Ko­rábban — a társulás miatt — pénzügyi gondok voltak, ezek teljes egészében elhárultak. Jelenleg az építőipar keresi a legjobb megoldásokat. Épí­tési gyakorlatukban is ritka­ság az ilyen magas épületek kivitelezése. Másrészt ilyen magassághoz speciális daru szükséges. Az egész épület felhúzásához a hátralévő idő az év végéig nem elég, és té­len nem tudnának megfelelő kihasználást biztosítani. Eb­ben az évben így hagyomá­nyos módszerekkel az első­második emeletig húzzák fel a falakat. Felbontják a városközpont útjait Az építkezések — elsősor­ban a postaépületnél — már eddig is gondokat okoztak a forgalomban, a városi közle­kedésben. Ha az építkezése­ket együtt nézzük, az eddigi­eknél sokkal sokkal súlyo­sabb gondokkal kell megküz­deni — nagyjából egyidőben Víz-, szennyvíz- és távfűtési vezetékek, valamint elektro­mos kábelek lefektetése szük­séges. Emiatt hamarosan fel­bontják a postaépülettől a Rákóczi úti takaréképületig a Bercsényi utat és a Tanács- köztársaság tér déli részét (a teljes autóbusz-pályaudvart). A szállodaépítkezés miatt a távfűtési vezetékeket a Rá­kóczi úton a Kossuth tér érintésével vezetik a szállo­dához. Erre. gyakorlatilag azonos időszakban — a jövő év elején — lesz szükség. Fi­gyelembe véve a város közle­kedését: az autóbusz-kör já­ratok a sóstói autóbuszok újabb átterelése szükséges, de a távolsági járatok indí­tása sem oldható meg egy­szerűen az építkezések ideje alatt. Ugyanakkor a város két forgalmas terét: a Tanács- köztársaság teret és a Kos­suth teret, továbbá a Dózsa György utcát, a 4-es főközle­kedési utat érinti majd a csa­tornázás. Jelenleg a megfele­lő egybehangolásra még kellő idő van, de — elsősorban a városi tanács illetékes osztá­lyának — már most szüksé­ges foglalkoznia, hogy a több cél érdekében végzett több­szörös csatornázás miatt a városközpontban továbbra is meg lehessen oldani a közle­kedést. Marik Sándor HJtlIC - <«*»«/< hegrrSl Megoldás felé halad a szabolcsi rádiózás problémája Beszélgetés a Magyar Posta Rádió és Televízió műszaki igazgatójával A Magyar Rádió műszaki szolgálatának egyik mérőko­csija nemrégen Szabolcs- Szatmárban járt. Eljutott egészen Márokpapig. Vizs­gálták, hogyan lehet hallani a Kossuth és a Petőfi adók hangját megyénkben. Válto­zatlanul azt jelentették, hogy a rádiózás, különösen a ha­társzéli területeken, Szat- márban és Beregben enyhén szólva — probletmatikus. Távol a nagyadóktól A jelentést követve elju­tottunk Budapesten a Ma­gyar Posta Trefort utcai mű­szaki igazgatóságára. Egy ér­dekes, frissen készült térkép fölé hajiunk G. Tóth Ká­rollyal, az üzemviteli műsza­ki osztály vezetőjével. Pon­tos, — és nem egészen meg­nyugtató — térkép a távoli megye rádiózási lehetőségei­ről. Egy zöld vonal, körülbelül követve a határt, lemetszve a térképről a vásárosnaményi járástól a nyírbátoriig 70 ki­lométeres sávot, azt mutatja, hol legrosszabb, gyakorlati­lag csaknem lehetetlen a Pe­tőfi rádiót hallgatni. Egy piros vonal még na­gyobb karéjt harap le kőrös- körül. Beleesik egész Bereg, Szatmár jó része és még a Nyírségből is jókora rész. Itt a Kossuth adó nem ve­hető jól. Egy árnyalás: éjjel, amikor többen rádióznának, a sávok még beljebb kerül­nek, még nagyobbak. Sárga folt Nyíregyháza kö­rül. Nem több, mint két já­rás területe. Nagyjából eny- nyi a nyíregyházi közvetítő állomás hatósugara. A térkép igazolja sok sza­bolcsi rádiózó jogos pana­szát. A középhullám zsúfoltsága A jó vétel szűkülésének leglényegesebb oka, hogy a középhullám, — melyen mindhárom adó hossza el helyezkedik, — az idők fo­lyamán zsúfolttá vált. Még akkor is, ha minden adóállo­más pontosan betartja a kö­telező normákat. (Ez alól is előfordul kivétel.) Főleg a Kossuth hullámhossza van bekerítve erős adókkal. Ami­kor ezeket a hullámsávokat kiosztották, az akkori erőssé­gű adók „szóró területe” nem okozott különösebb problé­mákat. Ma másként van. A lakihegyi 539 kilohertzes hul­lámsáv „bekerítése” főleg Szabolcsban, a Budapesttől legtávolabbi részeken okoz rossz vételt. Ráadásul Laki­hegyet nem volna érdemes tovább erősíteni. Olyan kö­zel van a fővároshoz, hogy ha a jelenlegi csúcsidő 300 kilowattos adását még to­vább erősítenék, Budapesten torzulna el a vétel. A megoldás: URH A rádió- és televízió-szol­gálat műszaki igazgatója, Becz Sándor, így foglalja össze a régebben megterve­zett megoldást: — Mint arról már többször volt szó, ultrarövidhullámú közvetítőállomások láncával szórjuk be az országnak azo­kat a részeit, ahol ez szük­séges. Felsőbb szerveink vá­lasztották ezt a legkorsze­rűbb megoldást. Az egész terv költségei milliárd forin­tos nagyságrendben járnak. Ennek része az URH-lánc. Még ebben az ötéves terv­ben, — tehát a jövő év vé­géig — üzembe helyezzük a Tokaji hegyen azt a rövid- hullámú közvetítő állomást, amely besugározza egész Sza- bolcs-Szatmár megyét egy külön hullámhosszon a Kos­suth, egy másik a Petőfi és egy harmadikon a mostani úgynevezett minőségi URH- műsor hangjával. Az adó már épül. Mivel a televíziós hullámok ugyancsak ultrarö- vidhullámúak, s mivel Sza­bolcsban a tv ellen — főleg a hangja miatt — nem igen lehet kifogás, könnyű meg­jósolni, hogy az adó működé­se egycsapásra lényeges ja­vulást jelent majd. Termé­szetesen, ehhez az szükséges, hogy a rádiózóknak olyan készüléke legyen, amely az URH-sávban működtethető. Jó lenne, ha már most gon­dolnának erre az ottani rádióvásárlásoknál. Egyébként a rádiózás az egész világon az ultrarövid­hullámú adás és vétel felé tolódik, mert itt hasonlítha­tatlanul jobban el lehet kü­löníteni egymástól a külön­böző adóállomások hangját. És az is a célunk — fejez­te be a tájékoztatását a mű­szaki igazgató. — hogy an­nak a hétszázezer családnak, amelyiknek jelenleg nincs még rádiója, minél hama­rabb meglegyen ez az össze­köttetése a világgal. Közülük elég sok a szabolcsi. Talán szerepet játszott ebben a rossz vétel is. El szeretnénk érni, hogy erre többé hivat­kozni ne lehessen. (gnz) LAPSZÉLEN: Figyelmeztető bírság Helytelen gyakorlat, hogy legtöbb tsz-ben fiatal, tapasz- talatlan munkaerőre bízzák a társadalombiztosítási ügyek intézését, nincsenek meg a kellő ismereteik ennek ellá­tásává. Több termelőszövetkezetet volt kénytelen pénzbüntetés­sel sújtani a Társadalombiz­tosítási Megyei Igazgatóság a társadalombiztosítási jogsza­bályok helytelen alkalmazása, az ezekkel kapcsolatos köte­lezettségek elmulasztása, a rossz adatszolgáltatás miatt. Nem kis összegekről van szó. Például Tiszalökön a Rákó­czi Tsz 6 ezer 500, a Petőfi Tsz 8 ezer, a vasmegyeri Micsu­rin Tsz 38 ezer 400, és az ib- rányi Rákóczi Tsz 47 ezer fo­rintot fizetett ki ezért. A legtöbb probléma a nyugdíjbesorolásnál adódik. Előfordult, hogy egyszerűen nem nyugdíjazták a tsz-tagot, mert akkor ki fog dolgozni? Holott a tsz-tag do'gozhat nyugdíjazása után is korlá- tozás nélkül — csak ezt ép­pen nem tudták. Másutt ősz- srekeverték a részes művelést a családi műveléssel. Végül nem volt megállapítható, kit mennyi munkajóváírás illet meg. Borsod megyében a tsz- szövetség vette kezébe az ügyintézők tanfolyamainak a szervezését, eredményesen. Az ezzel járó költségek ele- nyészöek, ha a kifizetett bün­tetésekhez mérjük, tehát min­denképpen kifizetődő lenne a borsodi kezdeményezéshez hasonló megoldáson gondol­kodni, — 100 ezer tsz-tag és bedőlendő családtagjainak ér­dekében. Kádár Edit Elvált szülők gyermekei Tehetséges, szorgalmas, ko­moly lány. Most érettségizett. — Kruták Klári már dol­gozik. — kapjuk az informá­ciót. Gilányi János, a Nyír­egyházi Pénzügyi Technikum igazgatója sajnálja, hogy Klá­ri nem tanul tovább főisko­lán, egyetemen. Ott lenne a helye. 4,5-es eredményével esélye is lett volna a tovább­jutásra. Miért mondott le er­ről a lehetőségről? Kétségek között Őzköz 7. sz. ház. Itt él Kru­ták Klára beteg édesanyjával és húgával, Sárikával. Édes­anyja varrónő a Nyírségi Ru­házati Ktsz-ben. Sajnos hosz- szú hónapok óta nem dolgo­zik: súlyos idegi természetű bénulással kezelik. Ha nem javul, „leszázalékolják”, rok­kantsági nyugdíjat kap majd. Az orvosi kezelés még nem ért véget Két fiatal, akik legyőzték a pesszimizmust Vincze György: *t4& & ftú-k ii. Céltalanul sétált az utcán. Néha ismerősök mentek el mellette. Ilyenkor szórakozot­tan köszönt. Nem tudta mit csináljon. Haza akart menni. Ügy döntött, egyedül marad gondolataival. Számolni kez­dett fejben: ezer, kétezer, az­tán ötszáz, ezerhétszáz, az­tán háromezerkétszáz, ezer­ötszáz, ötezer... Nem tudta fejben összeadni. A parkban leült egy padra. papírt, ce­ruzát vett elő és úgy szá­molt. Sorra vette mindazo­kat, akik kisebb-nagyobb ösz- szeggel megvesztegették. A végeredmény huszonnégvezer- héromszáz forint volt Meg­riadt. Szinte hihetetlennek tűnt, hogv néhány hónap alatt ennyit elvert. Rettenetesen szédült. Szemei előtt össze­folytak és homályos vízióként mozogtak az utcai alakok. Menekülni szeretett volna. De hová és ki elől? Hiszen sen­ki sem üldözi. Mégis kínoz­na a félelem. Legalább a fé­lelmet megosztani volna jő. De kivel? Nincs barát és nincs testvér, akinek ezt ^el­mondhatná. Aztán a bűn- cselekményt próbálta kicsi­nyíteni és megmagyarázni ön- magának, hogy helyzete nem is olyan kilátástalan. Majd túl jut a vívódáson, és min­den rendeződik. Kissé meg­nyugtatta önmagát és tovább bolyongott. A virágüzlet ki­rakata előtt állt meg. Az ju­tott eszébe, hogv bemegy és összeválogat egy csolcornyi ró­zsát. Vérvörösét. Olyant szo­kott vinni Magdinak. Azt sze­reti a legjobban. „Milyen szén is volt — idézgette a múltat — Észrevétlenül be­csempészte a lakásba min­dig a virágcsokrot és ami­kor Meffdi megtalálta a vázá­ban. nkkor a nvakába ugrott.” Fáit az eirdék. Nem emésztette tovább magát. Üira azon tanakodott, amit Bakó mondott. Fülében visszhangosan csengett: „aki p'ál. az menten a fal mel­lett...”. aki piál, az menjen a fal mellett..., aki piál, az... Nem volt vége a visszhang­nak. Zúgott, harsogott fü­lében. Ügy tűnt, hogy valaki kíséri, és azt mondogatja szüntelenül, amit reggel Ba­kó ismételt meg: „Aki piál, az menjen a fal mellett.” — De tudok-e a fal mellett menni — kérdezte önmagától. — Hiszen ez azt jelenti, hogy bele kell nyugodni mindenbe. Vajon meg tudja-e csinálni? Képes-e máról-holnapra ki­puhítani gerincét és angolna módjára lavírozni. Bakó megjegyzése erre hívta fel. Olyan változást kö­vetelt tőle, ami lényeges for­dulatot kíván. De fordulat-e? Hiszen az üzelmekkel egy­időben már megszűnt a régi Korompai. Egyénisége hozzá idomult a korrupcióhoz és a kocsmák életvilágához. Hosszan meditált sorsa ala­kulása felett. Keserűen álla­pította meg, hogy bármit is tesz, nem lehet már a régi. A beváltóban sem, és otthon sem. Szavának hitelét elvitte a szesz. Rá, akire mindig le­hetett számítani, ma már bi­zalmatlanul tekintenek. És ahogy vizsgálódott, mindjob­ban kirekesztette a munkahe­lyét. Figyelme a családra te­relődött. Mit mondjon Magdinak? Hogyan állhat elébe? Tud-e olyat mondani, amit elhisz, s amit ő valóra is tud váltani? Mert hiába fogadkozik, az semmit nem ér. Képzeletében felötlött egy különös kép. Gyermekkorában egyszer rongyokba bugyolált, hosszú szakállú férfit látott. Kérege- tett. Hozzájuk is bekopogott. Jól emlékszik: anyja levest adott neki és tésztát. Értel­mes ember volt, és hálálko­dott az alamizsnáért. Elkép­zelte, hogy ő is olyan lesz, mint az a hosszú szakállú, akinek felidézésekor mindig összeszorult a szíve. Biztosan annak a szakállas embernek is volt valaha rendes élete, csak elvétette, vagy akarat­lanul, vagy könnyelműen. Az­tán az utak vándora lett. Ott­hon nélküli bolyongó, akit senki sem tart számon, nem gondolnak rá, és nem törőd­nek vele. —Vajon velem tőrődik-e valaki? — ötlött fel benne önkéntelenül. — Vajon Mag­di haza vár-e még? — kérdezte hangosan. Válasza nem volt magabiztos. — Talán. Ebben a „talánban” benne volt az is, hogy nem valószí­nű. Sőt egyáltalán nem biz­tos, hiszen a néhány hónap alatt tüzes pokollá tette a nyugalmas otthont és benne elsősorban Magdi életét. S a gyerekek... ök is túl sokai láttak, és tapasztaltak. (Folytatjuk) A két lány, mint a legtöbb fiatal. A kisebbik, Sárika 16 éves, most lesz harmadikos a pénzügyi technikum kereske­delmi tagozatán. O még távo­labb van az élet sűrűjétől. Legfeljebb nyáron kerül egy kicsit közel hozzá. Gyakorla­ti munkán van az egyik ház­tartási boltban. Aztán a tej­iparnál vagy a cipőnagyker- nél fog dolgozni. Egy kis di­ákpénzt keres, hisz a két lány családfenntartó. Szülei elvál­tak. Milyen pályát választott volna, ha nem kellene dol­goznia — kérdezzük Klárit. — Jogász szerettem volna lenni. — gondolkozik el. Serdülőkori élmények ka­varják fel; a szülők válásá­nak előzményei, családi per­patvarok, melyekre olyan fo­gékony a tehetetlenül szem­lélődő gyerek, ők, a gyere­kek is átélték a bírósági tár­gyalótermek idegfeszítő per­ceit. Hosszú-hosszú hónapo­kat kétségek között. — Talán ezért gondoltam, hogy válóperes bíró leszek. — folytatja a tizennyolcéves lány. Mindketten komolyan ülnek a fotelban, szinte ünne­pélyesen. De ez az elkomoru- lás nem tart soká, látszik, túl vannak már a krízisen, átvé­szelték a család kettészakadá­sát. És egészséges idegzettel, lelkülettel kerültek ki a ba­jokból. — Már egészen szokatlan lenne egy férfi a házban. És kezdődne minden elölről... — jegyzi meg Sárika. „Miattam nem mehet...*' Édesanyjuk, amíg beszélge­tünk, a konyhában tesz-vesz. Nem akar zavarkodni, nehe­zére is esik a beszéd. Csak amikor a továbbtanulásról hall, akkor élénkül meg, és szól közbe: — Miattam nem mehet az egyetemre... Miattam! Aztán ki is megy a kony­hába. Nem könnyes a szeme, volt ideje szembenézni önma­ga és a gyermekek sorsával, jövőjével. Inkább azért tar­totta fontosnak kimondani az Igazságot, hátha a gyerekek elhallgatják a legdöntőbbet. De tovább az anya sem ment. Az okozatról, a betegségről szólt, az okról nem. A válás­ról nem... A korán önállóságra jutott fiatalok felelősségével foly­tatja Klári, aki a Nyíregyházi Vasipari Ktsz-nél dolgozik. Mások élvezik a vakáció örö­meit, vagy készülnek a felvé* teli vizsgákra. Ő a számoló* gépek, a könyvelési számlák bonyolult, szerinte izgalmas világában tapogatózik Ss fo­gódzókat keres, emberi kao- csolatokkal ismerkedik. A felnőttekkel. — Jól érzem ott magam. Nemcsak az új munkaerőt, a fiatalt látják bennem, hanem az embert is... A kisebbik lánynak más ta- pasztalatai voltak a gyakorló munkában. Eleinte a kényei* metlenebb, „piszkosabb” munkát bízták a diákokra. Amit a felnőttek is utálnak. — Dehát, a felnőttek sem hibátlanok. — jegyzi meg Sá­rika. mint aki egy percig sem élt „üveebúrában”, s tudja, hogy az életben nemcsak jót, hanem kevés jót is tapasztal az ember. Bírták erűvel, értelemmel És mesélnek apró élmé- nyékről, könyvről, filmről, tv-ről, barátnőkről, tanárokról; szülői értekezletről, ahová az egyik nagynéni járt a be­teg édesanya helyett. S aki* nek nem kellett pirulni a két lány tanulása, magaviseleté miatt. A nagylányban nincs semmi nosztalgia, hogy a „köz­gáz-egyetem”, vagy a számvi­teli főiskola helyett dolgoznia kell. — Így alakult — mondják. Csüggedés és kérges cinizmus nélkül. Az élet egészséges op­timizmusával. ők ketten, Kruták Klára és Sarolta bír­ták erővel, értelemmel. „Csu­pán” nem teljesülhet az óhaj­tott vágy. nem választhatnak kedvük és hajlamuk szerinti életpályát. Egy kicsit nem ők, hanem a sorsuk is irányítja az életüket. De még többen vannak, elvált szülők gyere­kei, akik elvesztik önmagu­kat. Magukban hordozzák egy életen át a gyötrelmet. Mi a biztosíték, hogy ők is olyan erősek, küzdők lesznek, mint Klári és Sarolta? (PQ)

Next

/
Thumbnails
Contents