Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
,BT-M AGYAR ORRYAn r of<*S« A kulturált termeléshez igényes emberek kellenek A falusi munkakörülményekről Ha a falusi, mezőgazdasági munkakörülményeket vizsgáljuk, nem szabad nagyon régről kezdenünk az összehasonlítást. A háború előtti helyzet például nem bír ki semmiféle összevetést a mai Körülményekkel, még a tsz- ekben sem. Az állami gazdaságok húsz év alatt különösen nagy utat tettek meg e téren, s ma nem állnak rosz- szul megyénkben sem. Általában minden gazdasági központban van üzemi konyha és étterem. Gyulatanyán néhány napja adták át e legújabb létesítményt, Nyír- lugoson pedig építeni kezdik. Marad egyedül az újfehértói, ahol nincs ilyen szociális létesítmény. De nemcsak vannak, hanem többségüket nyugodtan behelyezhetnénk Nyíregyházára, s a város Legszebb étterme lehetne. A központokban épültek fürdők, zuhanyozók, és nem is egy helyen a központtól távolabb eső üzemegységekben is. (Itt megindult a fejlődés a tsz-ekben is, a legújabb gépműhelyekhez már építenek öltözőket és fürdőket is.) A szociális létesítményekre tavaly az állami gazdaságok négymillió forintot fordítottak, ami az összes beruházásuknak 2,7 százalékát teszi ki. Ez azonban kevés, é- Iában az a tendencia, h srmelő jellegű célra fo sák meglévő pénzeiket. Ez az irányzat a dolgozók felől tekintve feltétlenül hátrányos, mert nagyon sok létesítmény hiányzik még. Más oldalát, a népgazdaságit nézve a kérdésnek, az állapítható meg, hogy e termelő jellegű beruházásokra szükség van, helyes, ha ezekkel hatékonyabbá kívánják tenni munkájukat. És az sem elhanyagolható, hogy nálunk a szociális ellátás megelőzte a termelés színvonalát, különösen, ha a fejlett mezőgazdasággal rendelkező kapitalista országokat vizsgáljuk. A munkakörülmények kulturáltsága azonban nemcsak a gazdasági központokban alapvető követelmény, a külső perifériák, üzemegységek dolgozói is szeretnék élvezni az ezekkel járó kényelmet. Mostanában, hogy a gazdasági centrumok ellátottabbak, azért csökken a szociális létesítmények építésének üteme, mert ezt még nem mindenütt látják helyesen. Magyarán: megelégednek a központ fejlettségével, elhanyagolják a külső területeket. A munkakörülmények mégsem csupán beruházási, pénzkérdések. Munkásszállásokra például milliókat fordítottak, s úgy tűnik, hogy helyettük megfelelőbb módszer a dolgozók munkába szállítása. S nemcsak megfelelőbb, hanem olcsóbb is, még ha a szállítást autóbusszal bonyo- lítiák le, akkor is. A szállításban egyes területeken verseny alakult ki, ezt mérte föl például két éve a Nyírtassi Állami Gazdaság. A környező tsz-ek is megszervezték a dolgozók munkába való szállítását; s ezzel épp a csúcsmunkák idején — aimaszüretkor — biztosítani tudták maguknak a kellő munkaerőt, akár a gazdaság rovására is. A fejlődés lendí- tője e téren éppen a ver seny. A mezőgazdaságban — állami gazdaságban, tsz-ben egyaránt — már általában gépesítették a legnehezebb munkákat. A legjobb gazdaságokban szinte minden téren a teljes gépesítés a cél. s a célon túl, a jó, vagyis a leggazdaságosabb gépek beái lítása. E téren a háború előtti szabolcsi mezőgazdálkodás a mostani leggyengébb tsz-szel sem hasonlítható Össze. Van azonban hiba és tennivaló Itt is. Egyes helyeken olyan különleges esetek fordulnak elő, hogy a szakszer- yeset kénytelen szót emelni az emberek érdekében. A gyulatanyai gazdaságban például a traktor vontatta ekekapák után emberek ballagtak, nehéz munkával irányivá a munkagépet. S ott a következő kérdés, ami szintén nem beruházás, hanem jóakarat, szándék és emberség dolga. Folyik az aratás, nem ezreket, csak néhány embert lekötve, ök nagyon sokat dolgoznak, s hiá- Da vannak — viszonylag kevesen — még az ő ellátásuk is gondokat okoz. Későn érkezik az ebéd, s olykor még ivóvíz sincsen. A munkavédelmi szabályok rengeteg kívánnivalót hagynak maguk után, aligha elégségesek, átmenetinek tekinthetők. De sok helyen még e meglévő szabályokat sem tartják be. Emiatt nő" vekedtek megyénkben — az állami gazdaságokban — o balesetek miatt kiesett munkanapok. Hat halálos baleset is történt, három ittasság, kettő a biztonságos ülések hiánya (rögzítetlenek a padok a pótkocsikon), egy pedig a borulásbiztos fülkék hiánya miatt. Nagy gond a munkahelyi kultúra megítélésében a mezőgazdasági munkaidő. Jó, hogy az állami gazdaságok elérkeztek ama pontra, amikor e kérdéssel már foglalkoznak. Valamennyi gazdaságban csökkentik a munkaidőt, négyben teljes, a többiben részleges csökkentést hajtanak végre. Különösen az előbbi érdekes, hiszen csaknem másfél ezer embernek évi 360 órával csökken a munkaideje, legfeljebb 2500 lesz, ami már ipari színvonal. A fejlődés tehát csaknem minden területen tapasztalható, ugyanakkor még nagyon sok a teendő. Ezt az élet más formában adja tudtára a gazdasági vezetőknek, mint eddig: jelentkezett a szabolcsi gazdaságokban is a munkaerőhiány. Két alapvető okra vezethető vissza: az emberek állandó munkát keresnek, és jó körülmények között szeretnek dolgozni. A tsz-ekben, a fejlődés első lépcsőjének megtétele után szintén felvetődik ez a gond, s nem messze az az idő, amikor a munkáskezek megszerzéséért verseny folyik majd. Mint ahogy tapasztalható is már ilyen, nem is csupán az említett körzetben. Akkor nem lehet kitérő: a kulturált termelés hez igényes emberekre van szükség. Nekik azonban biztosítani kell azokat a körülményeket, amiket ma még ideálisnak nevezünk. Kun István Az ii| gazdasági mechanizmus szabolcsi tapasztalatairól és a Nyíregyházi Konzervgyár lövőjéről interjú Beretvás Dezső elvtárssai, a megyei párt végrehajtóbizottság tagjával Másfél esztendeje annak, hogy életbe lépett a gazdaságirányítás új rendszere. Erről a tizennyolc hónapról, annak a megyére gyakorolt hatásáról kérdeztük Beretvás Dezső elvtársat, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagját. ÚJSÁGÍRÓ; Beretvás elvtárs szerint hozott-e változást gazdasági életünkben az új mechanizmus, és ha igen, milyet? — Azt hiszem, hogy nem választhattunk volna e kérdés megbeszélésére jobb időpontot, hiszen alig néhány órája hangzott el a pénzügyminiszter expozéja a múlt év gazdálkodásáról a parlament színe előtt. Az expozé, valamint az a tény, hogy megyei párt- bizottságunk végrehajtó bizottsága nemrégiben tárgyalta a megye iparának, mezőgazdaságának eredniiányét, alkalmat ad összehasonlításra az országos és a megyei helyzet között. Az összehasonlítás előnyös megyénkre nézve a fejlődés ütemét illetően, mert nálunk (történelmünkben először!) a fejlődés üteme gyorsabb volt az országos átlagnál. Igaz, ennek a gyorsabb ütemnek oka az is, hogy megyénk a Politikai Bizottság korábbi határozata alapján az utóbbi két évben erőteljesebben fejlődhetett, mint más területek. így nagyon nehéz objektív ítéletet mondani a mechanizmus megyei hatásairól, mert nehéz különválasztani a két eredményt egymástól. ÚJSÁGÍRÓ: Próbáljuk meg azért kettévái lasztani, s szóljunk arról, mit hozott a mechanizmus? — Rendben van, de kapcsoljuk ki azt az igen örvendetes tényt, hogy jelentősen nőtt a foglalkoztatottság megyénkben. ezt írjuk a PB-ha- tározat javára. így könnyebben készíthetünk mérleget az új mechanizmus bevezetése utáni fejlődésről. Ezek közül az eredmények közül a leglényegesebbnek azt tartom, hogy az elmúlt időszakban mindenki, akinek valami köze is van a gazdasági élethez, sokkal felelősségteljesebben és körültekintőbben végezte munkáját, mint korábban. Ugyanis tudta, hogy tevékenységének egyenesen a helyszínen mérhető következményei vannak. Hiszen a nagyobb önállóság nagyobb felelősségérzettel párosul. Emlékszik, a régi mechanizmus hibájaként azt emlegettük, hogy a központi utasításos irányítási rendszerben elvész az egyéni felelősség és kezdeményezés. Többek között e miatt termelési, gazdálkodási színvonalunk elmaradt a szocializmus által teremtett lehetőségektől. Ez ma mái megszűnt. Nagyon remélem, ez a felelősségérzet a jövőben is fennmarad, s az eredményekben jelentkezik. — A következő, amit jelentősnek tartok az, hogy kezd kialakulni megyénkben is egy olyan egészséges piaci szemlélet, amely lassan meghozza a maga gyümölcsét. Ezt bizonyítja a szabolcsi ipar és mezőgazdaság termelésében bekövetkezett változás. Meg kell mondanom, hogy ebben a mezőgazdaság előbbre tart, mint az ipar. Sokszor gyorsabban reagál egyes piaci igényekre. ÚJSÁGÍRÓ: Mi ennek az oka? — Több okot is említhetnék, de azt hiszem, 'megelégedhetünk egyetlen eggyel. Ez pedig, hogy megyénk mező- gazdasága különböző okok miatt az utóbbi másfél esztendőben ért el olyan színvonalat, amelynél a gazdaságos termelés elsőrendű szempont lehetett. Természetesen el kell ismernünk, hogy az ipar nehezebben válthat át, mint a mezőgazdaság, mivel termelő berendezéseinek átállítása, vagy cseréje bonyolultabb. Ez ugyan látszólag ellentmondásos, hiszen közismert, hogy az ipar általában magasabb színvonalon gazdálkodott korábban, mint a mezőgazdaság. De ha figyelembe vesszük azokat az új lehetőségeket, amelyek a falu számára jelentkeztek, akkor ezt el kell fogadni. ÚJSÁGÍRÓ: Melyek ezek az új lehetőségek? — Gondoljon Kopka elvtárs arra, hogy a korábbi években mennyivel szűkebb volt a megye mezőgazdasági export- lehetősége a mainál. Jelenleg egész széles skálájú a megye mezőgazdasági exportja. Es szerencsénkre ez a bővülés olyan cikkek körében jelentkezett, amelyek termelése rentábilis. Ez maga egy nagyobb termelési kedvet teremtett. Mindezeken kívül a mezőgazdaság támogatásának új rendszere meggondoltabb termelésre ösztönözte a tsz- eket és az állami gazdaságokat. Mindezek együtt nagy értékesítési biztonságot jelentenek és ez is növeli a termelési kedvet. Igaz ugyan, hogy ilyen lehetőségek az ipar szamára is megteremtődtek az új mechanizmusban, de amint előbb említettem, az átállás ott nehezebb. Mindent figyelembe véve azért az iparban is helyenként fejlődésről lehet beszélni. Ha nem veszünk mást figyelembe, mint az ipari termelés növekedését és bővülését, s azt, hogy tavaly a szabolcsi ipar tiszta eredményei meghaladták a korábbi évekét, már akkor is igazolt e megállapítás. Annál is inkább, mivel a megye iparának exportértéke a korábbi évek többszörösére növekedett. ÚJSÁGÍRÓ: Eddig tehát eljutottunk, de feltehetjük a kérdést, hogyan tovább? — A további fejlődés nem kis erőfeszítést kíván. Ugyanis az Ipar előtt két komoly feladat áll. Az egyik: lehetőleg megtartani a fejlődés ütemét. A másik: olyan árviszonyokat kell kialakítani, amelyek mellett piacképes lehet. E két feladat megoldása sokszor keresztezi egymást. Ezért nagyon józanul, megfontolt módszerek alkalmazására kerülhet csak sor. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy mindezeket fejlettebb demokratizmus mellett lehet és kell végrehajtani, akkor különösen nehéznek látszik a feladat. Már csak azért is, mivel megyénk iparában kevés az igazán nagyüzemi jellegű vállalat, amelyeknek gazdálkodási lehetőségei megengednék a könnyebb igazodást a változásokhoz. Mit tehetnek mégis ezek a vállalatok? Elsősorban azt, hogy termékeik minősegét, árait olyan szintre hozzák, amely biztosítékot nyújt számukra is a felvevőképes piac bővítésére, illetve megszerzésére. Ilyen törekvéseket egyes üzemeinknél már tapasztalni lehet és ez biztató a jövőt illetően. ÚJSÁGÍRÓ: Igen, de tudomásom szerint a jó szándékok ellenére is találkozni a felfogással, hogy például a műszaki fejlesztéshez szükséges pénzeszközök, hitelek megszerzése, különösen a megyében, erősen korlátozott ... — Ez látszólag igaz, de emlékeztetem önt arra a korábbi állapotra, amelyben VÉTÓ a munkáskolleküvctérdekében Az új gazdálkodási viszonyok újszerű feladatokat, jogokat nyújtanak a szakszervezeti mozgalomnak is, s ezek egyike a vétójog. Ma már vétót emelhet, tiltakozhat a szakszervezet, kifogással élhet olyan intézkedések ellen, amelyek sértik a vállalatok kollektív szerződéseit, a szocialista erkölcs szabályait és egyéb jogszabályokat. Vétózhat tehát a munkáskollektívát sértő intézkedések ellen, védelmére kelhet minden dolgozónak, akit élet- és munkakörülményeiben jogtalanul csorbítanak. Élnek-e vétójogukkal a szakszervezeti bizottságok? BÉRCSÖKKENTÉS EL LEN. A fehérgyarmati történet szálai a múlt évre nyúlnak vissza. Az állami gazda ság tehenészetében helytelen létszám- és bérgazdálkodás nyomán közel húsz állatgondozó bére zuhant 600 és 1000 forint közötti összegekkel. A munkahelyi szakszervezeti bizottság jelezte azt a gazdaság szb-jének. A' párt- szervezet vezetőségével egyetértésben az szb itt is élt vétójogával. Az ügy lezárult: a tehenészeket nem érte sérelem, még abban a hónapban megkapták eredeti, jogos munkabérüket. SZEMLÉLTETŐ ESZKÖZ? NEM! A kisvárdai járásban a pedagógus szervezett dolgozók érdekében vétózott a járási szakszervezeti bizottság. A járásban ugyanis 160 ezer forint volt a bérmegtakarítás a pedagógusok bérezésénél. A jelentős összeget szemléltető eszközök vásárié sára kívánták felhasználni. A vétójog érvényesítésének itt is eredménye született: a megtakarított összeget kifizették a pedagógusoknak. Hasonló esetben hallatta szavát egyik felsőfokú intézményünk szakszervezeti bizottsága is. A százezer forintot meghaladó bérmegtakarítást itt sem kívánták szétosztani, a pénznek más rendeltetést szántak, mondván, hogy a bér „állami pénz”, s ezzel az igazgató gazdálkodik. A vétózás következménye: a megtakarított bért kiosztják, s az elosztás arányairól hármas bizottság dönt majd. AZ ORSZÁGBAN ELŐ SZŐR. Egyik járási tanácsunk végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, amely az oktatási intézmények bérgazdálkodását a szakosztályéból a vb hatáskörébe utalta. Ebben a határozatban a régi gazdálkodási szemlélet érvényesült A járási szakszervezeti bizottság — a pedagógus-szal# szervezetek közül — az országban elsőként alkalmazta vétójogát egy államigazgatási szerv döntésével szemben. A vétó bejelentését személyes tárgyalások követték, amelyen az illetékes pártszerv egyetértésével érvényre is jutott a szakszervezet vélemé nye. A bérgazdálkodás jogköre továbbra is a járási szakosztályé maradt .. A vétójoggal mind több munkahelyi, vállalati szak- szervezeti bizottság él a munkáskollektíva érdekében. Sok helyen azonban még az útkeresésnél tartanak, helyenként bátortalanság uralkodik, pedig szakszervezeteink éppen ezzel a jogukkal tölthetik be legigazibb és legemberibb hivatásukat. Szilágyi Szabolcs nem volt nehéz beruházásra a pénz előteremtése és abban az állapotban olyanokat is beruháztunk, amelyeknek gazdasági hatékonysága nem volt mindig a legoptimálisabb. Az új mechanizmus ezt a beruházási politikát felszámolta, s éppen azért, hogy anyagi forrásainkat a gazdaságos beruházásokra orientálja. E helyzetben oiyan beruházási célokat kell keresni, amelyek megvalósítása mellett garanciák vannak a hitelek előteremtésére és az k visszafizetésére. Ilyen esete ben véleményem szerint nem nehéz hitelekhez jutni, mert ezeket a kezdeményezések it az állam örömmel pártfogolja. Az összes körülményeket mérlegelve: a megye ipari ég mezőgazdasági fejlődése elé egészséges optimizmussal nézek. Mart a megyében megvannak a lehetőségek, amelyek kiaknázásával hosszú távra biztosított az a fejlődési ütem, amely az utóbbi másfél évet is jellemezte. ÚJSÁGÍRÓ: Megragadom az alkalmat, hogy mint a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatóját is megkérdezzem, hogj an ítéli meg az őn által vezetett gyár jövőjét? — E kérdés feltevése is szerencsés időpontban történt. Hiszen most készül gyá- runk negyedik ötéves terve. A termelési elképzelések erre az időszakra már kialakultak. Ezek szerint a termelést a maihoz viszonyítva húszezer tonnával akarjuk növelni. Többek között létre akarunk hozni egy tészta gyárat, amelyet a Kelet-Magyaror- szág korábban már hiányolt. Ezzel a termelésbővítéssel gyárunk termékeinek értéke 600—650 millió körül alakul évente. Ezt a növekedést — figyelembe véve a megye mezőgazdaságának helyzetét — nyersanyagoldalról biztosítottnak látjuk. Piaci információink szerint az értékesítésre is megvan a garancia. A hosszú lejáratú államközi szerződések alapján a szocialista országokba menő export mintegy ötven százalékkal bővül. E mellett a konzerv- termékek fogyasztásának belföldi növekedése sem elérhei tetten cél. Magától értetődik, hogy ilyen nagy termelési felfutást saját erőből megvalósítani nem tudunk. A bővítéshez hitelekre van szükség. Úgy gondolom, ezekhez a hitelekhez termelésünk rentabilitása miatt nem lesz nehéz hozzájutni. ÚJSÁGÍRÓ: Figyelembe véve, hogy a város gyorsan iparosodik: honnan kívánják megszerezni a nagyobb létszámot, amikor jelenleg sem könnyű egy ilyen szezonális jellegű üzemnek kielégíteni a létszámigényeit? — A mai helyzetet figyelembe véve ez teljesen igaz. Mi az, ami rendelkezésünkre áll e probléma megoldásához? Elsősorban, hogy a termelés szerkezetét úgy alakítsuk ki, hogy az ne kívánja meg a nagy év közi ingadozásokat a létszámnál Úgy érzem, a negyedik ötéves tervben rögzített feladatok összeállítása ilyen értelemben sikeres, mivel Nyíregyházán mindössze négyszáz fővel van csak nagyobb igény a mainál. Ezenkívül olyan szimpatikus bér- és szociális körülményeket kívánunk megteremteni, amelyek mellett vonzó lesz a gyárunkban dolgozni. A tervezett bővítést illetően sincsenek aggályaink, hiszen — úgy vélem — gyárunk eddigi működésével már bizo-. nyitott. Kopka János
