Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

4t£s&t-WfKt9TÄWrw?«?ÄO — VASÁRNAPI BTELLÄKtOT 1969. íűflus ft 1 — Nincs semmi baj hölgyem, csak gyakorlatoztunk...! Kamaramuzsika. ANYAI DICSÉRET Bállá Lászlót Ábécésorrendben... Már nem is lehet tudni, kinek jutott az eszébe, a fi­lozófus természetű Szamár­nak-e, vagy a mindig jóked­vű, mulatni vágyó Majom­nak, de elég az hozzá, hogy a négylábúak közgyűlése ki­mondta: az idei állatok nap­ját nagyszabású ünnepséggel teszik emlékezetessé, utána: bál reggelig. Meg is alakí­tották a rendezőséget, s hogy az állatvilág minden rétege képviselve legyen, úgy határoztak, hogy ide minden család, minden faj egy-egy tagot delegál. Azután a ren­dezőség a maga köréből megválasztotta a szűkebb körű Intéző Bizottságot is, s ennek elnöke természetesen az Oroszlán lett. Az előkészületek a legna­gyobb rendben folytak, csak akkor állt be egy kis zavar, mikor ki akarták nyomtatni a plakátokat, és úgy döntöt­tek, hogy feltűntetik rajta a Rendezőség teljes névsorát. — Hát tessék, írom a ne­veket — készségeskedett az Intéző Bizottság ülésén a bizottság titkára, a Farkas, és fel is ütötte a blokkját. — Diktáld, főnök! Az Oroszlán megköszörül­te a torkát: — Hm, a névsor... Most persze úgy kellene kezdeni: Oroszlán, Tigris... De akkor szerénytelennek tartanák, inkább megvárja, amíg más ajánlja így. — És a sorrend? —- koc­káztatta meg óvatosan. És itt kezdődött a baj. Mert a gyűlésen jelen volt a ko- nokságáról és erőszakosságá­ról ismert, rebellis természe­tű Bivaly is, és mielőtt bár­ki is kinyithatta volna a száját, bömbölni kezdett: — írjuk ábécésorrend­ben! — Persze, az ő neve B-vel kezdődik — a javaslata el­len mégsem lehetett szólni egy szót sem. így szokás. És a Farkas már írta is: — Agár, Antilop™ De a Bivalynak ez sem tetszett: — Tiltakozom. Az Agárnak a K betű alatt a helye. Mert kutya. — Akkor is az E alatt — vágott vissza az érdekelt — Mert hivatalosan Eb. — Jó, akkor az Agár menjen az E-hez — tett igazságot az Oroszlán, és a Farkas új lapot kezdett: — Szóval Antilop, Bivaly, Bölény, Borz, Cickány... — Hát én kutya vagyok? — kiáltott közbe a Cibet- macska, A Farkas most már egy kicsit idegesen válaszolt neki: — Hogy volna kutya az, aki Macska. Éppen ezért nem a K, hanem az M be­tűnél fogsz szerepelni, még hátrább! — Azt már nem! Semmi közöm a Macskához! Más család vagyunk. Tessék ösz­szehasonlítani a tudományos nevünket: Civetictis civeta és Felis catus. — Ebben van valami — így az Oroszlán, és közben arra gondolt: szép is volna, ha valami buta atavizmus folytán őt is a macskákhoz sorolnák. — A tudomány az tudomány. Kezdd elölről. Farkas. — Jó. Szóval: Antilop, Bi­valy, Bölény, Borz, Cibet- macska, Cickány, Coboly™ De a Cobolynak derogált a Cickány szomszédsága. — Én azt hiszem, nincs a Bivalynak igaza. Ez az egész ábécésorrend nagy marha­ság — bocsánat! (És meg­hajolt a Marha felé.) Kép­zeljétek csak el: azzal kezd­jük, hogy Antilop, amiből az Oroszlán hármat is befal tíz­óraira, azután jönnek min­denféle macskák és Cická­nyok... — Kikérem magamnak: mondtam már, hogy nem Felis Catus, hanem... — Jó-jó, nem is ellened van kifogásom, hanem itt van elöl az a Cickány, ez a ronda csúszómászó, aprótol­vaj féreg. És az Oroszlán meg a Tigris, az állatvilág királyai majd isten tudja, mikor jönnek... A Farkas már unta a dol­got. Most ő javasolt: — Akkor kezdjük talán az Intéző Bizottsággal. Ebben minden nagyvad benne van. — Jó, és ezen belül a sor­rend? — így aggályoskodott megint az Oroszlán. — Természetesen ábécé — tartott ki a magáé mellett a Bivaly. — Jó, nem bánom! — bó­lintott a Farkas, és már ír­ta is: — Bivaly, Bölény, Ci- betmacska, Coboly, Elefánt, Farkas, Hiúz, Jaguár, Leo­párd, Medve, Oroszlán, Tig­ris. Nos, most akik nem tag­jai az Intéző Bizottságnak, szintén ábécérendben: An­tilop, Borz, Cickány... — Hm, milyen furcsa — morfondírozott az Oroszlán —, hogy a névsorban minden kis rokonom megelőz. Hogy azt mondja: Hiúz, Jaguár, Leopárd, azután még jön Mackó uram, és csak úgy jövök én. — Persze. És a Bivallyal kezdeni... Kész röhej. Kezd­jük az Oroszlánnal, ő a bi­zottság elnöke — így a Ci- betmacska. — írd csak, Farr kas komám! — Szóval: Oroszlán, Bi­valy, Bölény... Most a Tigris lamentált: — Én meg alelnök va­gyok. És az Elefánt fővéd­nök. Előttünk se lábatlan- kodjanak holmi Bivalyok és Bölények. A Farkas megint új lapot kezdett. — Tehát: Oroszlán, Tigris, Elefánt... No és én meg tit­kár vagyok, most én követ­kezem... — Azután az Oroszlán legt közelebbi rokonai — szolt közbe a Jaguár. A Bivalynak ez már sok volt: — Tiltakozom, ez familia- rizmus. — Hallod-e, Bivaly, neked semmi sem jó — csatlako­zott rokonához a Leopárd is. — Javaslom, hogy büntetés­ből ezt az izgága Bivalyt te­gyük a legvégére. Megszavazták., Ezzel nagy­jából ki is alakult a végle­ges sorrend, és a Farkas szép kalligrafikus betűkkel írta a blokkjába: Oroszlán, Tigris, Elefánt, Farkas, Hiúz, Jaguár, Leopárd, Bölény, Cibetmacska, Coboly, Medve, azután jöttek azok, akik csak a Rendezőségnek voltak tag­jai, az Intéző Bizottságnak nem: Antilop, Borz, Cickány, Denevér, Disznó, Eb, Egér, Egypupú Teve (mert vissza­utasította a két.pupúval való rokonságot), Európai Oz (ragaszkodott a nemesi pre­dikátumának a feltüntetésé­hez is), Fóka, Gazella... stb. stb. — a végén a Bivaly. így is szerepeltek a plaká- tokon. Ábécésorrendben. Clveszlenem a barátomat KERESZTREJTVÉNY — Nagyszerű fiam, ülj csak szorgalmasan a zongoránál. A legjobb barátommal, Egonnal egyik délelőtt össze­találkoztam a Kossuth téren. Halottsápadt volt, beránci- gált a Koronába és miután kikért kétszer három deci rumot, a tárgyra tért. — Pajtás, vége a boldogsá­gomnak, megcsal a felesé­gem! — mondta. Bizony ez kellemetlen, — gondoltam és miután a leg­jobb haverommal ültem szemben, nem tudtam, hogy mit tegyek. Igyekeztem kö­zömbös arcot vágni. és meg­ráztam a fejem, mint aki azt mondja, hogy lehetetlen. — De igen, így van. Agyon­ütöm és azután kirúgom! — Édes barátom — vág­tam közbe, ne indulatoskodj, a te feleséged nem olyan asszony, aki megcsalja az urát Az rendes asszony. — Az neked rendes? Rosz- szabb a főztje, mint az étter­meké. — Lehetetlen. — önála lehetséges. Va­csoráról mindig úgy érzem, mintha a déli üzemi kaját enr ém. A leves akármiből ké­szül, vizes és tészta ízű... A lakás örökké koszos. Csak a flanc, az új ruhák... És most ráadásul ez is. Piszok dög! Végzek vele! — Pajtás — simogattam meg a fejét — egész biztos tévedsz, gondolkozz! — Min gondolkozzak. Fe­héren, feketén bebizonyoso­dott A személyzetisnek előt­tem vallotta be, hogy bele­szeretett abba a fickóba és évek óta csal engem. Az a másik nyomorult is elismer­te... és képzeld, ez a bestia még azt is mondta, hogy azért hidegült el tőlem, mert úgy nézek ki, mint egy bulldog. Hallottál már ilyet? Mondtam, hogy ilyet még nem hallottam, meg hogy ez borzasztó. — Bizony borzasztó! — he­lyeselt a legjobb barátom. Adj tanácsot, egyszerűen pen­derítsem ki, vagy búcsúzóul azért jól össze is verjem? — Ne tedd az utóbbit — mondtam és hozzátettem, mi­vel láttam, hogy itt semmi mentséget nem lehet kitalál­ni — szépen búcsúzz el tőle és aztán mutasd meg neki, merre van a lakásból a ki­járat. Ez egy hete történt Teg­nap este benéztem az Anná­ba egy kávéra és miután fel­fedeztem a barátomat a sa­rokban, örömmel közeledtem hozzá és leültem. Nem fo­gadta el a kezemet, fagyosan, sőt szikrázó gyűlölettel né­zett rám. — Mi bajod Egon? — döb­bentem meg. — Haha! Van arcod ezt kérdezni __ Hogy én mutas­sam meg a kijáratot a felesé­gemnek, annak a szent ,asz- szonynak?! Tudod mi tör­tént? Nem tudod! Mit tudsz te. Kiderült, hogy az elvtárs­nő előtt a személyzeti irodán elröstellte magát, hogy ilyen ügybe belerángatták és zava­rában mondta, hogy úgy tör­tént. Az a fiatalember egy rendes tag különben, és mondanom sem kell, hogy semmi köze a feleségemhez, az meg azért tett úgy, mint­ha lenne valami, mert arra gondolt, hogy végre felhívja magára valamivel a figyel­met. Tudod, hogy van ez a kisembereknél. — örülök, hogy... — ma­kogtam, de ő belém folytatta a szót. — Most már tűnj el! Lát­ni se akarlak többet! Szép kis barát az, aki megzavarja mások boldogságát!... <o) Még néhány nap és elindul az ember, hogy egy másik bolygó titkait kutassa, megismerje. Ez alkalommal Benjámin László: ,,Mi van a hold túlsó felén’* c. verséből idézünk Megszállottan, hittől-vezetve szállnak új és új gépezetre, folytatása a beküldendő vizez. 1., 29. és a függ. 32. sorokban. VÍZSZINTES: 13. Hegység a Szovjetunióban. 14. A mohácsi csata fővezére, (utónevének kezdő betűjével). 15. Folyadék. 16. Varróeszköz. 18. Park. 19. Nóta. 20. Talmi. 21. IER. 23. TOE. 24. Erőszak. 25. Da­rálás. 27. Kicsinyítő képző. 28. L- lel a végén híres építészünk volt. 30. Magasba emel. 33. Dunántúli hegy. 34. Kiköt. 36. Talált. 38. Indíték. 40. Mázol. 42. Haza. 45. Tanít. 46. Tó a Szovjetunióban. 47. Számtalan. 49. Védőhuzat. 50. Alanyi kérdőszó. 51. Elfásult, ér­zéketlen- 52. Felső végén balta alakúra képzett sétabot. 54. Cse­csemő. 55. Udvarias megszólítás 57. Szovjet szocialista köztársaság. 59. Végtelenül ránéz!! 60. Fejek 62. Tó Írországban. 64. Baráti ál­lam neve. 65. Zérók. 68. Savas betűi keverve. 70. Német szemé­lyes névmás. FÜGGŐLEGES: 1. Az atlétika egyik ága. 2. Boldog. 3. Víkendház. 4. Rangjel­ző. 5. Asztatin vegyjele. 6. A lab­darúgás 6ava-borsa. 7. Vonatkozó névmás. 8. Testvérem férje. 9. Belga város a Kempis eh-csatorna mentén. 10 AIT. 11. Láp szélek! 12. Nyelvtani fogalom. 17. ötven százalékában. 19. Mássalhangzó kiejtve. 21. Levelet küldtek. 22. Keskeny nyílás. 24. Pénzügyi kö­töttségek. 25. össze-vissza köt. 26. Mi, oroszul. 27. Ruházati kisipa­ros. 31. „Hangtalanul” tallóz. 35. A mai Erdély területén élő nép az ókorban. 37. Tantál vegyjele. 39. Napkeltekor. 41. Legelő. 43. Vizet kedvelő növény (—’). 44. Fonáshoz használt, lábbal hajtott háziipari eszköz. 47. Francia vál­tópénz. 48. Kórházban ápolt beteg személyi és diagnosztikai adatait tartalmazza. 50. Rostnövény. 53. Régi latin köszöntés. 54. Északi nép. 56. A tetejébe. 58. Alig észrevehető zaj. 60. FLT. 61. Veszteség. 63. NAE. 66. Dunában van! 67. Közép-európai Kupa. 69. Selejt végek. A megfejtéseket legkésőbb jú­lius 14-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Június 22—i keresztrejtvény megfejtése: Fekete-tengertől a Jeges-tengerig hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. Nyertesek. Dr. Almási Istvánná és Gyüre Károly nyíregyházi Oláh Mária baktalórántházi, Ze- letnay Károly berkeszi, Asbóth Elemérné encsencsi. Juhász Lász­ló kálmánházi, Kiss Gyulánó kántorjánosi, Kokas Edit nyírbá­tori, Siketh Mihályné nyírmihály* di és dr. Földváry Rudolfné ra- kamazi kedves rejtvényfej tőink. f nyereménykönyveket postjfcw üldtük. HÍVATLAN VENDÉG •_ Nem tudom tovább nézni, hogy mennyit gürcölsz — inkább lefekszem™

Next

/
Thumbnails
Contents