Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
Másodosztályú pedagógus Nem árulhatom el, hogy melyik faluban voltam, sem azt, hogy kivel beszélgettem. Bízom abban, hogy a figyelmes olvasók közül mégiscsak ráismer valaki saját falujára... Előre kell bocsátanom, olyan emberrel beszéltem, akire rá van bízva a falu művelődésének a dolga, s abból a fajtából való, aki szívén is viseli az ügyet, a művelődés afféle „megszállottja”. Alkonyatkor ültünk le egy üveg bor társaságában, s szólt a kakas, mire befejeztük... Rágyújt egy „Kossuth”-ra, s mindjárt az elején mérgesen kezdi: — Az a baj, hogy nálunk a népművelőt sokan afféle ti dvari hoppmesternek tartják. Úgy vélik, nincs más dolgom, mint jó murikat szervezni, táncestélyeket, lakomákat, zárszámadási vigalom mellé — körítésként — egy „kis kultúrát”. Pedig a népművelés és a szórakoztatás nem ugyanaz. A szórakoztatás a vendéglátó- ipar dolga, a miénk pedig a kultúra. Közbevágok, mert kezd a dolog engem is érdekelni: — Valóban olyan fontosnak tartod ma még a népművelést? Hát nem elég művelt ez a falu is? Jár az újság majd minden házhoz, ott a televízió... — És mégis nem egy háznál itatnak pálinkát az óvodás korú gyermekkel. És a tisztaság, a gyermeknevelés, az ízlésesen berendezett lakás? Legalább száz ember van a faluban, aki még nem látta a Balatont, s alig páran jártak a pesti Szépművészeti Múzeumban. Aztán itt a szövetkezet az új gépeivel, s a kertészet, mind korszerű szakismeretet igényel. És mikor jutunk oda, hogy az irodalmi folyóiratot ne csak az orvos meg a pap járássá, hanem például ez a bénj is, akit itt láttál az előbb a szobámban. Csillog a szeme, amíg mindezt egyszuszra elsorolja. Megpróbálom lehűteni: a fizetésről érdeklődöm, majd a megbecsülésről. — Nálunk a népművelő afféle másodosztályú pedagógus. Hogy miből gondolom ezt? Először: majdnem még egyszer annyi a fizetése az iskolaigazgatónak, mint nekem. Pedig ő csak nyolc évfolyamot igazgat, én öt- venet-hatvanat. Aztán, ő ebédelhet az óvoda konyhájáról, nekem nem lehet, ezt rendelet tiltja, hogy miért, azt nem tudom. Nekem se főz otthon az asszony, mert dolgozik. Minden pedagógus kap egy hold földet a szövetkezettől, nekem az se jár. Pedig, ami a munkát illeti, én is dolgozom annyit, nincs egy szabad estém, nincs se vasárnap, se ünnepnap. Kérdezem, van-e még panasza? — Hát van. Az' a panaszom, hogy nem tudom, ki a gazdám a sok közül. Ha jönnek a megyei könyvtártól, én vagyok a felelős, ha a járási művelődési osztálytól akkor is, ha a MOKÉP- től, akkor is. De ez még csak hagyján. A nagyobb t>aj itt helyben van. Rendes ember a mi tanácselnökünk, jól is végzi a dolgát, csak ő is azt hiszi, hogy a népműveléshez nem kell szakismeret, s bizony sokszor olyasmibe is beleszól, amit én tudok, mert én tanultam a főiskolán. s nem ő. Azt kellene elérni, hogy a népművelő szakmai téren legyen éppen olyan független, mint a falu bármely másik értelmiségije. Ez a megbecsülés kérdése. És hogy miként vezetem a színjátszókört, az csak az én dolgom, mint ahogy nem jutna eszébe senkinek, hogy a körorvos milyen orvosságot ír fel a receptre! Körülnézek, s könyvelési tömböket látok az asztalon. A pénz felől érdeklődöm. — Nem az itt a fő baj, hogy kevés a pénz a művelődésre (bár több is lehetne) hanem az, hogy szetfolyik. A mi falunkban három helyről kapok pénzt: a tanácstól jön az állami támogatás, a közönségtől a beléptidíj, tandíj, stb, s kellene, hogy jöjjön a szövetkezettől. A szövetkezet ad ugyan a művelődési háznak egy kis pénzt a kulturális alapjából, de a javát saját hatókörében használja fel. De hogyan? Menj el holnap reggel ide szembe a tsz-irodára, s kérdezd meg, hol vannak azok a könyvek, amiket tavaly vettek? Kérdezheted, mert nem vettek. Hogy mire költötték el a kulturális alapot? Például finom disznótoros vacsorára, ahol a falunk ügyes hegedűsei húzták a nótát a tagság talpa alá — a kulturális alap terhére. — Mit kellene tenni? — Szigorúan ellenőrizni kellene, hogy a termelőszövetkezet kulturális alapja kizárólag csak művelődési célokra legyen fordítható. Ezen túl pedig egyesíteni kellene a pénzügyi erőnket, s ily módon nagyobb beruházásigényes vállalkozást is megvalósíthatnánk. Kint dörög az ég, s aranyat érő eső kopog az ablakon. Éjfél van, nagyot villámuk. — Hogyan tudod felvenni a versenyt a rádióval és a televízióval? — A televízió a passziv élményt, az impressziót valóban kielégíti. Éppen ezért a népművelés helyi formái csak akkor tarthatnak igényt az érdeklődésre, ha aktív részvételt tudnak teremteni. Megnőtt a szakkörök, klubok igénye. Annyira, hogy alig tudok nekik elég helyet adni. A vita, az önképzés, a tevékenység, olyan igényeket elégít ki, amit a népművelés sohasem tud pótolni! — Tehát szerinted nincs is többé szükség a hagyományos ismeretterjesztő előadásokra? — Ma az embereket leginkább az érdekli, ami személyes és konkrét. Ha azt írom a plakátra, hogy hol- na]/ este a körorvos előadást tart „Egészségügyünk” címmel, akkor üres lesz a terem. De így: „Falunk egészségügyi titkai” — meglátod sok kíváncsi ember eljön. Ha a helyi valóság alapján adjuk elő az általános igazságot, akkor az érdekes. Lassan elfogy a csomag Kossuth. Megkérdezem, mit tart a legszebbnek a munkájában? Kissé elgondolkodik, aztán így folytatja: — Láttad délután, hogy milyen szépen illik a klubszoba modern bútoraihoz a népi szőttes? Azt a szép térítőt ott az asztalon a mi szakkörünk varrta, s Erdélyből hozta a mintát az egyik lányunk. S arra büszke vagyok, hogy nálunk a KISZ- isták tudják, hogy miért szebb a népdal a csa-csa- csá-nál, s nemcsak akkor énekelnek, ha isznak. Ez is művelődésügy... N. Ásatások a nyírbátori Báthori-kastély helyén Nyírbátor a megye fontos műemléki központja, ahol a román kortól napjainkig fennálló értékes építészeti emlékek hirdetik európai ranggal a magyar középkoi építőművészetét. A híres református templom, minorita kolostor és a ferences templom mellett nem sokat láthattunk az itt lévő XV— XVI. századi reneszánsz Bá- chori várkastélyból. Ahhoz, hogy régi állapotáról képet nyerhessünk, illetőleg zr egyes szakaszainak helyreállítását elvégezhessük, fontos régészeti kutatómunkát kellett és kell folytatnunk még hosszabb ideig. Ugyan a várkastély szakaszos feltárási munkálatai már 1953-ban kezdődtek mégis 1968-ig mindössze négy alkalomma) folyt számottevő kutatás. Most ennek a feltárási munkának fontos részét képezi az 1969. nyarán megindult régészeti kutatás. A várkastély történetével kapcsolatos történeti feljegyzések és az újabb kutatások tanúsítják azt, hogy Nyírbátorban, mint birtokközpontban a Báthori-család már a középkor korábbi szakaszában udvarházat tartott fenn. Az 1480-as évek folyamán épült két gótikus nyírbátori templommal egyidőben keletkezett azonban a reneszánsz Báthori várkastély is. Mivel Báthori István vajda Mátyás királlyal is szoros családi kapcsolatban volt, valamint az építkezés folytatója és befejezője András tárnokmester is; a kastély építkezéseit olasz mesterek irányították. A XVI. század folyamán a Báthoriak urasági településén szép, több ízben átépített reneszánsz várkastély állt. 1549-ben fontos szerepet kapott a Báthori-család kastélya, fogadta falai között Fráter György és Ferdinánd király megbízottjait, akik itt írták alá az egyezményt Erdély és Magyarország tervezett egyesüléséről. 1564-ben János Zsigmond kemény ostromát nem állják a falak. A XVI. század végétől mint a végvárvonal erőssége palánkkal megerősítve szerepel. A XVII. század története ismeretién, de a XVIII. századi urbáriumok megemlékeznek az egykor már erősen romos épületről. Ekkor olvashattunk falazott udvarházáról és nagy boltozatos pincéjéről A fedél nélküli épület legépebben megmaradt részét 1730 után alakíthatták át gazdasági célokra. (Ez a mai szülőotthon mögött emelkedő vaskos magtárépület.) Gyönyörű dongaboltozatos, hevederekkel megerősített pincéje, valamint emeleti méteres falai is bizonyítják, hogy a XV—XVI. században épített várkastélyhoz tartozott. Az 1953—1969-ig nagy megszakításokkal folyó régészeti feltárások bebizonyították hogy a mai gimnázium helyén és udvarán nagy kiterjedésű téglaépület állhatott, dongaboltozatos helyiségekkel. És arra, hogy milyen gazdag, tagolt és művészi fa(1953-I969) A Báthori-várkastély megmaradt reneszánsz erkélykorlát, a nyírbátori múzeumban. fSuba István felvételei Dr. Szalontai Barnabás rekonstrukciója és felvétele. ragású építészeti díszekkel rendelkező reneszánsz kastély volt, bizonyíték az 1959- ben előkerült három reneszánsz ikerballuszter, valamint a feltárt kőoszlopok és kőfaragványok. Á faragott diszű ajtókkal és ablakkal ellátott helyiségeiben több mintás, és alakos cserépkályha állhatott (makkos tölgvla levél, és kehely ( alakú díszítéssel). A korábbi boltozatos udvarházhoz tartozott alakos kályhacsempék is kerültek & múzeumi gyűjteménybe. Az 1969 nyarán folytatott ásatás a várkastélyhoz tartozó magtárépület közvetlen környékéhez szorítkozott. A feltárás során a befalazott ablakok alól a felszínre került több nagyméretű reneszánsz ablakkeret, amely a reneszánsz épület rekonstrukciójához nélkülözhetetlen. Ebben a reneszánsz ablakkerettel tagolt helyiségben női és férfi fejekkel díszített igen finom mintájú, zöld mázas reneszánszkályha állt. A szülőotthon északi részénél folyó munkálatok felszínre hozták a kastély körül húzódó majorsági épületek egy részét is. Innen kerültek elő az 1953-tól folyó munkálatok igen értékes, egyedülálló leletei. A Báthoriak „mondájára”, illetőleg a „Sárkányrendre mutató nagyméretű „sárkányalakot” mintázó kályhacsempe-oromdísz került elő, amely példanélküli Magyarországon. A gótikus korszák ún. lovagalakos kályhájához (1454 —1457) tartozó Szent Péter és Szent György mintázatával csemperész és a „lovagi bátorságot” tükröző oroszlános darabok is kiemelkedő jelentőségűek. A Szent György lovag, ugyanis 1484-ben említett Szent György templom védőszentje volt, a védőszent neve valószínűleg az alapító hős tettére utal, aki Kenyérmezőnél György lovagként győzte le a török sárkányt Másik jelentése azt szimbolizálja, hogy az egyik Báthori ős: Opos legyőzte az Ecsedi- láp félelmetes, tarajos sárkányát A mintegy tizenöt kályhához tartozó darabok között Zsigmond cseh oroszlános címere, Mátyás hollós címere is előkerült. Magyar- országon egyedülálló darabok a „Mózest” ábrázoló t&- redékek is. Az anyag nagy része a Zsigmond, V. László, illetőleg a Mátyás királyi műhely munkájának nyírbátori kisugárzását mutatja, Az anyagot jelenleg Futaky László a Jósa András Múzeum restaurátora részesíti állagvédelemben, az ő tevékenysége is egyre jobban sürgeti a helyreállítási munkát a kastélyon. Hiszen az 1969-ben előkerült kályhacsempe-együttes, valamint a márványoszlop-tö- redékek bizonyítják azt. hogy reneszánsz kultúrájával és művészetével Nyírbátor is méltán sorolható Buda, Vi- segrád, Diósgyőr fényes királyi kastélyaihoz, egyedülálló leletei révén pedig az európai középkori művészeti emlékek magas színvonalú darabjaihoz. Magyar Kálmán —« dr. Szalontai Barnabá* 1 Vasárnapi melléklet |
