Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
1 »íást Sr^BT-MXö^SönszÄfl» íses jiSífus 5. Veszélyes játékok Városunk egyik játszóterén találkoztam a fej vagy írás visszatetsző esetével. A tér egyik sarkában 12—15 éves fiúkat láttam, takarosán öltözött környékbeli gyerekek voltak: óriási izgalom és or- dítozás közben fej vagy írást játszottak. A pontos játékszabályokat nem tudtam kihámozni a lármában, s időnként összebújva, el is vették a ki látást, de ez nem érdekes. A lényeg: marékba gyűlt a pénz, feldobták, aztán rávetették magukat, a szerencsés nyertesek a fűből kikaparták a számukra kedvezően lepottyant ötvenfilléreseket, forintosokat, a vesztesek lógó orral vették tudomásul, hogy nekik jóval kevesebb jutott, ha ugyan jutott. A fiúk mind pirosabbak lettek a játék- szenvedélytől, s a végén volt, aki 25 forintot vesztett, volt aki 45-öt nyert. Ügy hallom, hogy nemcsak ennek a játszótérnek a privilégiuma a fej vagy írás, s nemcsak itt elevenedett fel a régi grundok „szórakozása” a snúrozás. Sőt azt is mondják, hogy kertjeink padjain még kártyázó huszonegye- ző gyerekeket Is látni, de vannak, akik kockáznak, azt sem babra, néha nem is kis pénzre. Hogyan lehetne eltűrni, hogy fiatal gyerekek nagy pénzbe játsszanak? Egyáltalában honnan veszik erre a pénzt, ismerve „keresetüket” és „anyagi viszonyaikat”? Nem kell dús fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, miré vetemedhet a szerencsejátékba belehabarodó éretlen gyerek! Ha elfogy a zsebpénz, máshonnan kerít a játékhoz, ez biztos. Hogy miért nem vetettem véget ott helyben a szerencsejátéknak? Azért, mert nem sikerült! Marad, amit ilyenkor illik és szokás mondani: „a társadalom felelős” azért, hogy a gyerekek játék- szenvedélye így elfajzik. Nézzük praktikusan a dolgot. ' A játszótéren a társadalmat rendszerint nagymamák, nagypapák képviselik, akik örülnek, ha a rájuk bízott kis- unokával bírnak. Hogy még idegen süvölvényekkel is törődjenek? Ugyan! Nem véletlen, hogy a kockázó, kártyázó, snúrozó gyerkőcök a játszótérre mennek, ahol csak kisgyerekek és öregek vannak, — veszélytelen ellenfelek. Lehetne persze rendőrt hívni, hogy ráncba szedje őket, de sok esélyt ebben sem látok, legfeljebb egy sarokkal odébb repítenék fel a pénzérméket, fej vagy írás! Mást javasolnék. Abban nincs vita, hogy erélyesen fel kell lépni mindenfajta ilyen „szórakozás” ellen. Hát még a fiatalok hazárdjátéka ellen, s itt a főszerep a szülőké. Egyszeriben rend lenne, ha a szülők bele-belenéz- nének a gyerek költségvetésébe és „rovancsolnának” nála, mennyi pénzed van, honnan Szerezted, mire költötted, számolj el. Ez nem könnyű művelet, pláne ha napközben társaságban tölti idejét a fiú. A szülőknek tehát segítségre van szükségük. Miért kerülhetnének ki ezek a segítők — a gyerekek közül? Olvastam, hogy újabban iskolás- fiúk és lányok nagy komolyan segédkeznek a közlekedés irányításában. Azt hiszem, az iskolák felsőbb osz- tályös komoly gondolkodású KISZ-esei védnökséget vállalhatnának a játszóterek, sétaterek egészséges szórakozásai felett, megakadályozhatnák a hazárdirozás elburjánzását, átvezethetnék ezeken az útvesztőkön is fiatal társaikat. Orosz Szilárd GYEREKEKNEK Töfd a fejed! Fakopáncs Kip-kop, kip-kop... Ki kopog? Tarka harkály? Az vagyok. Ellenőrzők., gyógyítok. l'Ui'Z íítom a férgeket. Rosszat nem, csak jót teszek. Ne bántsatok gyerekek. Andrásfy András A gyík Na), sütötte domb tövében kövek között áll, liheg. Lépted hallja: iramodik, s volt nincs, sehol sem leled. Szeme zafír, lába kék láng, bőre szürke, mint a föld. Rovart eszik, szúnyogon él, kedves állat, meg ne öld! Kicsi pajtás, jól jegyezd meg ez a kis vers mit tanít: Eleven légy, s olyan fürge, mint a kedves, kicsi gyík! Urbán László VÍZSZINTES: l. Megfejtendő. 6. Kalauz nélküli villamosokon függ ez a Jel. 7. Vastag pálca. 8. Izomköté- get fog össze. 9. Kétharmad részben angol!!! 11. Rómái 1101. 12. ...kórság (cezarománia). 14. Végre, jugoszláv filmeken. 16. Megfejtendő. 18. Tova. 20. Sav teszi. 21. Esztendő. 22. Világifjúsági találkozó. 24. Eladásra szánt termék. 25. Alvás képei. 27. Magasba tart. 28. Lúd. 29. Részben kimond ! ! ! FÜGGŐLEGES: 1. Női név. 2. Kutya. 3. Szeszes ital. 4. Részvénytársaság jele. 5. Becézett háziállat. 6. Megfejtendő. 10. GNV. 11. Néma méreg!!! 13. Ilyen szarvas is van. 14. Veszteség. 15. Egyre jobbá váló (—’). 17. Pakol. 19. Becézett női név. 21. Aminek „harmadik oldala” is van. 23. Vissza: vastag husáng. 24. ... Lajos, a néhány éve elhunyt híres szamosszegi mesemondó. 26. E napon. 27. EK. Megfejtendő: Az idei nyáron is képviselteti magát megyénk . . . vízszintes 1., 16., függ. 6. ... színpompás felvonulásán. Múlt heti megfejtés: A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK. Könyvjutalom: Benya Éva Nyíregyháza, Tölgyesi Tibi Paszab é6 Markos János Ajak. Gárdonyi Géza: «4 láthatatlan Képregény változat: Cs. Horváth Tibor. Korcsmáros fái CA jövő szombati számunkban folytatjuk} Az önző kakukkma Jár Egyszer volt. hol nem volt. valahol a Fekete erdőben, ott ahol az öreg Duna ered, volt egy őnző. nagyon lusta kakukkmadár. Reggeltől estig csak ide oda röpködött az erdőben. meg-megállt a mókus- oduk előtt, azután benézett az öreg bagoly odújába is, meglátogatta mackóékat. Elcsevegett. elpletykázott a szarkával, a hollóval, Feketerigó asszonysággal. Egyszó val mindent csinált, csak a saját dolgával nem törődött,, még rendes fészket sem épített magának. Egyszer amint éppen látogató körúton volt. találkozott Fecske mamával, aki négy kisgyermekét tanította repülni. — Kakukk-kakukk — hogy vagy kedves Fecske-mama? — kérdezte vidáman. — Köszönöm, jól vagyok — felelte az udvariasan. — Ugyan gyere, szállj már ide mellém az ágra és beszélgessünk egy kicsit — kérte a kakukk. — Öh. nem érek én rá veled fecsegni — felelt a fecske —, amikor a fiacskáimat tanítom repülni. Hosszabbodnak a napok, melegszik az idő, itt az ideje, hogy a saját szárnyukra keljenek és maguk szerezzék még az- ennivalójukat. — De mond csak kakukk, neked nincsenek fiókáid, akikről gondoskodnod kellene? — Neem! Nekem nincsenek — dadogott a kakukk. — Különben is én sokkal jobban szeretek ide-oda röpködni. Szeretek mindent látni és hallani. Unnám a fiókák sírását és kiszolgálását — felelte hetykén az önző kakukk. Megharagudott erre a feleletre a fecske és szó nélkül magára hagyta az önző kakukkot, A kakukk ekkor elkezdett gondolkodni. Hm, gondolta magában, a fecskének, a szarkának is vannak már fiókái. Nemsokára kibújnak már a tojásokból a rigó- a fúrj- és a pintyfiókák is. Akkor már az összes madármamának lesznek fiókái. Engem meg majd csak csúfolnak és folyton kérdezgetnek, hol vannak az enyéim. Mit tegyek hát — töprengett a kakukk —, amikor se fészkem. De, ha még lenne is? Hogyan folytathatnám tovább a kedves szórakozásomat, ha 2—3 éhes száj tátog- na a fészkemben? Amint így töprengett eszébe jutott a megoldás. s jót nevetett. Majd fogta magát és egy to. iást becsempészett a rigó, egyet a pintyőke, egyet a pacsirta fészkébe Amikor ezt a titkos munkát elvégezte, boldogan kakukkolt egy sort, hogy ígv sikerült túljárnia a madarak eszén, s elment látogatóba a harkályhoz. Teltek múltak a hetek. Az önző kakukk vígan élt. Folytatta a szomszédolást,. Nem kellett a fiókáiról gondoskodnia. Megtették ezt helyette a többi madármainik, akiknek a fészkében a saját fiókáik mellett kikelt egy-egy kakukkfióka is. Csodálkoztak is eleinte, hogyan került oda egy-egy ismeretlen madárgyerek. Egy szép napon Mókus asszonyság, aki minden fán ismeretes volt Rigónénak, Pintynének is elmondta azonban, hogy látta a kakukkot, amikor nagy titokban becsempészte tojásait a fészkükbe. — Ha már így van, feine-' velem a szegény kis árvát is — mondta Rigóné, s ugyanígy gondolkozott Pintyné is. A kakukk pedig várta; várta, mikor fognak már szárnyra kelni a gyerekei, mikor nem kell már gondoskodni róluk, mert arra gondolt, hogy akkor hazahívja őket, s milyen jó lesz velük eldicsekedni. Mikor azután eljött a várva várt nap, felrepült a legmagasabb tölgyfa tetejébe és elkezdte hívni a fiókáit: — Kakukk-kakukk, gyertek haza, vár otthon a kakukkmama — -hívta-hi vogatta a kis kakukkokat, de azoknak eszük ágába sem volt otthagyni azt a madármamát, aki nevelte őket, azt a fészket, amelyben felnőttek, — Kit hívsz, miért kiabálsa olyan keservesen ? — kérdezte a tölgyfa törzsén kopogtató Harkály doktor. — A fiaimat hívom de nem akarnak jönni — felelj te kétségbeesetten a kakukk, — Nem?! Hát csak b,vd őket szorgalmasan — válaszolt gúnyosan és megvetően a harkály és ő is magára hagyta az önző kakukkot. Az pedig azóta is mindig egyedül kóborol a Fekete erdőben is és kétsego^esett, hangos kakukkolással csak hívja, folyton hívja a fiait, de hiába...! Osztrák meséből fordította: Pfeifer Vera Krecsmáry László: e $ e Jött egyszer egy vándor — mesélgette Sándor — s oly nagy volt a botja: kilenc ember hozta! Hát még ám a zsebe! — Tíz gyerek fért bele, s bújócskázott benne, akinek volt kedve. Tarisznyája is volt, benne kenyér friss volt - húsz éve sült éppen, hideg kemencében. Köpenyén a gombok szóltak, mint a gongok, s jó, hogy úgy is szóltak, hisz — rajzolva voltak. És e furcsa vándor — mondta tovább Sándor —» oly keveset evett, mint egy pólyásgyerek; kávéból egy vödörrel, teából egy csöbörrel, laskából egy fazékkal, s kilencvenkét marékkal. Ilyen volt a vándor, igy mesélte SándorV»
