Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

KXVI ÉVFOLYAM 153. SZÄM ÁRA 80 FILLER 1969. JÜLIDS 5, SZOMBAT CÄPTTKK TARTALMÁBÓL: Egy életképes vállalkozás (3 oldal) A tárgyalóteremből (5. oldal) A kézilabda-bajnokság eredményei (7. oldal» A lottó nyerőszámai (8. oldal) Befejezte munkáját az országgyűlés A harmadik napon: vita a vízgazdálkodásról A lakossági szolgáltatás fe jlesztéséről tanácskoztak Nyíregyházán Az Ipari, kereskedelmi és Az országgyűlés pénteken folytatta a vízgazdálkodás helyzetéről és fejlesztési cél­kitűzéseiről szóló beszámoló vitáját. Részt vett az ülésen Lo- sonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Caspar Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bízott- Ságénak tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A dip­lomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos ve­zetője. Dr. Beresztóczy Miklós el­nöki megnyitója után továb­bi kilenc képviselő szólt hoz­za Degen Imre államtitkár vízgazdálkodási beszámolójá­hoz : látszólag hasonlatos, olykor meglepően egybevágó problémákkal, feladatokkal foglalkoztak, ám ezek a víz­üggyel, öntözéssel, árvízvé- aeiemmel, hajózással, gyógy- vizhasznosítással kapcsolatos ügyek minden tájat, megyét, települést más-más módon érintenek. A képviselők nem győzték hangsúlyozni, hogy a szóban lévő területek la­kosságát is milyen nagymér­tékben foglalkoztatják ezek a kérdések. Több felszólalásban vissza­visszatért például az a prob­léma, hogy a bányaművelés során nagy mennyiségű, ér­tékes vizek kerülnek napvi­lágra, ugyanakkor sok helyütt erősen csökkent a talajvíz­szint, tehát nehezebb a régi módon és méretekben ivó­vagy ipari vízhez jutni. Ugyancsak szakavatottan fej­tegette ezt a folyamatot Klujber László Fejér megyei képviselő, főleg a móri jSrás helyzetét ismertetve és ja­vasolta a megfogható karszt­vizek hasznosítását, adott esetben a szanálásra ítélt bányaaknák vízaknává való átalakítását. Hasonló utaláso­kat tett Németh Imre Bor­sod megyei képviselő is. Továbbra is intenzíven foglalkoztak a képviselők az ipar és a mezőgazdaság kor­szerű vízgazdálkodásának szükségességével. Tóth Lász­ló győri képviselő például figyelmeztetett rá, hogy a szélsőségeket, az árvízve­széllyel váltakozó aszályos időszakokat sem az ipar, sem az intenzív mezőgazdaság nem viseli el jelentős károso­dás nélkül. Kéri Vencel Ko­márom megyei. Mocsári Sán­dor Hajdú megyei és Sümegi János Nógrád megyei képvi­selők — az utóbbi kettő tsz- elnök — sok érdekes adalék­kal gazdagították ezt a te­rn át. Sok szó esett a nagyobb varosok vízhelyzetéről. a számos helyen tapasztalható javulásról, de a sürgős tenni­valókról is. Tóth László Győr átlagosnak mondható, Sopron gyengébb és Moson­magyaróvár erősen elmara­dott helyzetét ecsetelte. Mo­csári Sándor a debreceni vízviszonyokról beszélt, Né­meth Imre pedig Miskolcnak. az ország második városának vizhelyzetéről számolt be, kü­lönös fontosságúnak ítélve a és interpellációk negyedik ötéves terv idősza­kára tervezett új szennyvíz­szolgáltató telepet, amelynek mielőbbi megépítéséhez erő­teljes támogatást kért. A jelentékeny hazai ter­málvíz-vágyon sorsa a pén- teki hozzászólók jó részét is foglalkoztatta. Dr. Szabó Jó­zsef Harkányfürdő rendkívül értékes voltát bizonyította a mozgásszervi megbetegedések gyógyításában és ezért java- solta szélesebb körű — ter­mészetesen ehhez mért fej­lesztést kívánó — hazai és nemzetközi idegenforgalmi hasznosítását. Hever Lajos Heves megyei képviselő, a Mátra lényegesen enyhített, de még korántsem megoldott vízgondjait ismertetve, szin­tén kitért a gyógyvizek jobb hasznosításában rejlő lehető­ségekre. Érthető módon tavaink, fo­lyóink vízgazdálkodásának fejlesztése, s jobb kihaszná­lása is élénken foglalkoztatja a képviselőket. Dr. Szabó Jó­zsef javasolta: vizsgálják meg a drávai hajózás lehetőségeit. Dr. Lukács János Zala me­gyei képviselő pedig ' a Bala- j ton és speciálisan a Kis-Ba- laton vízgazdálkodásának rendezéséről szólván említési tett a Dráva—Balaton csator­na létesítésének gondolatá­ról, amely, ha a Zala és So­mogy határán megépítenék, nemcsak a Balaton vízprob­lémáit segítené megoldás­hoz, hanem átalakítaná a két megye gazdálkodását is. Egy másik nagy, a megvalósulás időszakába jutó vízlétesít­mény, a Tisza 2. vízlépcső várható hatását elemezte Né­meth Imre, arra kérve az il­letékeseket, hogy már előre meg kell tervezni azokat az intézkedéseket, amelyek a vízlépcső bekapcsolása után nélkülözhetetlenek Borsod megye jó ivóvízellátásához. Dégen Imre államtitkár ezután összefoglalta a vitát. Az ismételten szóba került nagyobb beruházási igények­kel kapcsolatban hangsúlyoz­ta: lehetetlen az ország min­den településén belátható időn belül azonosan fejlett viszonyokat teremteni a víz- gazdálkodásban. A törekvés a kiegyenlítettségre minda­mellett jogos, de gyakorlati­lag úgy értendő, hogy a szél­sőséges helyzeteket kell leg­gyorsabban megszüntetni. Szólt a vízügyi szervek szo­ros együttműködéséről a szak­tárcákkal, amelyeknek ered­ményeképpen az építésügy gyors ütemben növeli majd az azbesztcement-csövek gyártását, a nehézipar pedig intézkedéseket tesz a bányá­szattal kapcsolatban keletke­ző vízgondok megelőzésére. A vízgazdálkodás korábban gyakran szemben állt az iparral, most egyre inkább szövetségesként, együtt lép­nek fel. Miután az árvízvédelmi feladatok, különösen az egyik képviselői hozzászólás alap­ján, némileg túlhaladottnak tűnhettek, az államtitkár szükségesnek tartotta megje­gyezni, hogy nem beszélhe­tünk még a veszély egyszer s mindenkorra való teljes ki­küszöböléséről. A közepes ár­vízveszélyt valóban teljesen megszüntettük, jelentette ki a továbbiakban, s ennek foly­tán most már egyre nagyobb eredményességgel vehetjük fel a harcot az esetleges nagy árvízveszélyekkel szemben Is. De azok teljes megszünteté­séhez még sok munka kell. A vízgazdálkodás társadal- mi méretű folyamatát méltá­nyolva, elismerését fejezte ki mindazoknak az ipari, mező- gazdasági, építőipari és más szakembereknek, intézmé­nyeknek, amelyek a vízügy követelményeire is figyelmet fordítva folytatják tevékeny­ségüket. Hasonlóképpen a la­kosság legszélesebb rétegei­nek is, különösen azoknak, akik megértik milyen jelentő sége van, ha nem hagynak rossz szerelvényeken gondat­lanul elfolyni száz meg száz­ezer köbméternyi értékes vt zet. Dégen Imre nagy tapssal fogadott összefoglalója után az országgyűlés elfogadta a vízgazdálkodás helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseiről szóló beszámolót. Következtek az interpellá- ciós ü»vek. Bodonyi Pálné — Pázsit Árpád képviselő ko­rábban benyújtott interpellá­ciójára válaszolva — Vályi Péter a kulturális, valamint a szociális és egészségügyi bi­zottság együttes jelentését a vállalati bölcsődék és óvodák számának csökkenéséről, el­mondotta, hogy ez az irány­zat már 1960 óta érezhető. És nem is a reformmal, ha nem elsősorban azzal kapcsa latos, hogy nagy számú, ideig­lenes jelleggel létesített gyer­mekintézményt megszüntet­tek, valamint, hogy a válla­latok —, miután egy rendel­kezés értelmében lakóterüle­ti gyerekeket is el kellett he­lyezniük — inkább átadták az intézményeket a tanács­nak, vagy pedig megszüntet­ték. A bizottságok úgy vélik, egyszerű, adminisztratív in­tézkedéssel nem sok ered­ményt lehetne elérni, vi­szont bíznak az elkészült pénzügyminisztériumi rende­lettervezetben, amely lehető­vé teszi a vállalatok és a ta­nácsok társulását gyermekin­tézmények fenntartására és létesítésére. Ezen túlmenően, a negyedik ötéves tervben, főleg a lakóterületeken, erő­teljesebb fejlesztésre van szükség; főleg a lakóterülete­ken a számítások szerint 27 ezer óvodai és 7 ezer bölcső­(Folytatás a 2. oldalon A tiszaberceli aratási ver­senyfelhívás— amit lapunk­ban is közöltünk — elénk visszhangot váltott ki a Ti­sza menti szövetség tagszövet­kezeteiben. Röviddel a felhí­vás után nyolcvan kombáj- nos csatlakozásáról érkezet* be jelentés a szövetséghez. Több helyen, a helyi viszo­nyoknak megfelelően módosí­tó kiegészítéseket is tettek. áruszolgáltatások helyzetéről, feladatairól tanácskoztak pén­teken Nyíregyházán a járási tanácselnök-helyettesek, szol­gáltatást végző vállalatok és szervek — tanácsi ipar, KISZÖV, MÉSZÖV, KI ŐSZ, tsz-szövetségek, szakosztályok — megyei képviselői. A szolgáltatás helyzetéről, eredményeiről, problémáiról, fejlesztési irányelveiről Ne­mes Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese tartott tá­jékoztatót. A szolgáltatósok mértéke 1960 óta megduplá­zódott a megyében, fejlődése gyorsabb volt az országos át­lagnál. Az egy főre jutó szol­gáltatások értéke 1967-ben már 469 forint volt. Az or- ságos átlag 419 forint. Mind­két adat messze elmarad Bu­dapest mögött, ahol az egy főre jutó szolgáltatás értéke 1184 forint volt. A fejlődés azonban nem tartott lépést a megnöveke­dett igényekkel, s még a me­gyén belül is nagy különbsé­gek mutatkoznak az egyes te­rületek között. Legjobb az el­látás a megye székhelyén, leggyengébb a határmenti pe­remjárásokban. A helyzetet csak nehezíti, hogy a telepü- lések 60 százalékában a né­pesség nem éri el a 2000, 30 százalékában az 1000 főt sem. Ezek a kis települések még a kisiparosoknak sem nyújta­nak megélhetést. Az előadó részletesen ele­mezte azokat az okokat, amelyek közrejátszottak ab­ban, hogy nem sikerült min­denütt és maradéktalanul ki­elégíteni az igényeket. Ezek között szólt a tartós fogyasz­tási cikkek rohamos emelke­déséről, a kisipar visszaszorí­tásáról, az anyaghiányról, a gazdaságosság kérdéséről, a létszám- és bérgazdálkodás­ról, a hálózat fejlesztésére fordított költségek elégtelen­ségéről. Biztató, hogy egyik­másik területen történt már változás. Ilyen az, hogy ta­valy 153 kisipari engedélyt adtak ki a megyében, s emel kedett a munkaviszony mel­letti kisipari tevékenységgel, Ilyen vállalás szerint dolgoz­nak a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet kombáj- nosai, munkagépkezelői. Az aratás végzésével párhuzamo­san végzik a szalma betakarí­tásai, bálázását, kazlazasá* Közvetlenül eleget tesznek • tarlóhántásnak. A gépek j< és folyamatos üzemeltetése céljából a tsz saját javító mü­az önelszámolási módszerrel dolgozók száma. Az ellátás megoldására azonban vala­mennyi érdekelt szerv szoro­sabb gazdasági együttműkö­désére, okos, ésszerű ötletek, új formák elterjesztésére, pénzügyi alapra van szük­ség. Az elkövetkező években még erőteljesebb lesz az ur­banizációs folyamat, a váró- siasodás, nő a tartós fogyasz­tási cikkek forgalma. Mind­ezeket a szolgáltatói hálózat fejlesztésének megtervezésé­nél figyelembe kell venni. Sót, számolni kell a differen­ciált fejlesztés szükségessé­gével. A tanácskozás, a tanácsta­gok által a lakosság részéről is összegyűjtött észrevételek alapján javasolja a végrehaj­tó bizottságnak, hogy a ne­gyedik ötéves terv összeál­lításánál a ruhatisztitási, mosási kapacitást legalább 80, a lakáskarbantartásét 250. az autójavításét 200, a A NYÍRTERV tervezőkol­lektívája ezekben a hetekben is több jelentős beruházás tervdokumentációján dolgo­zik. A napokban készült el a mátészalkai 65 ágyas kórház­pavilon terve. Még ez év őszén megkezdik az építését 15 millió forint beruházással. Hamarosan befejezik a Bu­dapesti Cipőgyár nyírbátori üzemének tervezését. Csupán a felépítésre fordítandó ösz- szeg 15 millió forint. A gépek­re, berendezésekre újabb mil­liókat költ az építtető az ipar- telepítési program jegyében. Az építési munkákat részben már megkezdték, s a teljes dokumentáció átadása után hozzáfognak a gyár végleges I kialakításához. helyében állandó ügyeletet tart. A termelőszövetke­zet vezetősége a teljes gépi aratásban közvetlen résztve­vők részére 15 ezer forint céljutalmat biztosít, amit a sikeres befejezés után oszta­nak ki a legjobban teljesítők között. Ugyanakkor, akik e. ■yi-seti és tűzvédelmi rend szabályokat megsértik, azokat az értékelésnél elmarasztal­ják. i háztartási gépekét 60 száz* lékkai növeljék. Jelentősen bővíteni kell a kereskedelmi kölcsönzők és a kölcsönzésbe bevont tárgyak számát. A fejlesztések meghatározás» nál és az ellátás kérdésének vizsgálatánál ne az legyen a döntő, hogy ki végzi, hanem az, hogy kielégítsék az igé­nyeket. Tovább kell szélesí­teni az önelszámolási mód- szerrel dolgozók számát, még több munkaviszonyban álló és nyugdíjas szakembert kell bevonni az ellátásba. Ily mó- dón Is törekedni kell arra, hogy a területek közötti c: lá­tási szintkülönbségek meg­szűnjenek, de legalább csők* kenjenek. A tanácskozáson megtár­gyalták a tanácsok, a külön­böző szervek feladatát és több olyan észrevétel hang­zott el, amelyet az illetékes felső szervekhez terjesztenek majd. Itt a NYÍRTERV-nél készí­tik a Magyar Optikai Művek mátészalkai üzemének épü­letterveit is. Mátészalkán. szintén megkezdődött már az építkezés az 55 millió forint költséggel készülő új létesít­mény helyén. A tervrajzokat szakaszosan az év végéig ad­ják át az építőknek, akik 1970-re fejezik be a munkát.: Nyíregyházán épül fel a re* pülőgépes növényvédő állo­más. Ennek terveit részben már az építtető rendelkezésé­re bocsájtották, hamarosan elkészül a teljes tervdoku­mentáció, megkezdődhet az építés. Munka alatt, a tervezők asztalán van ezekben a na­pokban az Arany János ut­cai 66 lakásos ház tervrajza, mely foghíj-beépítésre készül. Több termelőszövetkezeti létesítményen dolgoznak. Ezek között a legjelentősebb a nagyecsedi Rákóczi Tsz 3300 férőhelyes sertéskombi­nátja. Szuper-korszerű, telje­sen automatizált rendszerű sertésnevelöt, hizlalót a Bábol­nai Állami Gazdaság tervei — licencét Bábolna vette meg külföldről — alapján készítik a helyi sajátosságok, kivár.-á- gok figyelembevételével. 36 millió forintos állami hitelt kapott erre a nagyecsedi kö­zös gazdaság. Részlegesen már az ősszel, jövő év első felében pedig már teljes üzemben megkezdhetik hiz­lalást a sertéskombinátban. <k. RÍ Nyolcvan kombájnom csatlakozott a tiszaberceli versenyfelhíváshoz (hódi) 9 Uj megyei létesítmények a tervezők asztalán VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents