Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

WOT. július 30. CELET-BJAGTARORSZAO S. »Mal Különbség a munkában — különbséget a fizetésben Százezer szabolcsi gyermek nyara Kerékasztalnál az üdülésről, foglalkoztatásról Szabolcs-Szatmár megyében százezerre tehető az álta­lános iskolás korú gyermekek száma, s mintegy 15 ezerre azoké a gyermekeké, akik nyaranta úttörőtáborokban töl­tenek tíz-tizennégy napot, SZOT-üdülőkben nyaralnak, or­szágjáró túrákon vesznek részt. A tanév fáradalmait kipi­henni, regenerált energiával, idegrendszerrel újra iskola­padba ülni: ez a nyári szünidő valódi célja. A 6—14 éves korú szabolcsi gyerekek kisebb hányadánál tölti be legne­mesebb funkcióját a vakáció, s a szervezett pihenésben, üdülésben, szórakozásban hátrányos helyzetű gyermekek leg­inkább ugyanazok, mint a tanulmányi téren hátrányos hely­zetben lévők. A szabolcsi gyermekek szervezett nyári foglalkoztatása, annak társadalmi összefogással történő megoldásairól kér­tünk véleményt szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetésünk résztvevőivel. Beszélgetésünkön megjelent: Bán György, a Tisza menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének szövetkezetpolitikai munkatársa, Géczi Lászlóné, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának főelőadója. Hadházi László, az MTS megyei elnöke, Halász András, a KISZ me­gyei bizottságának titkára. Oláh Gábor, a pedagógus-szak­szervezet megyei titkára, Vitkai Elemér, a megyei pártbi­zottság munkatársa. Szerkesztőségünket Szilágyi Szabolcs Amikor a meglévő kereseti különbségek növeléséről be­szélünk — és ez gyakori té- ma napjainkban — sokan kizárólag csak a vezető be­osztású dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére gon- dóinak. Valójában pedig nem kisebb, nem is egyszerűbb feladat a munkások körében tapasztalható nagyfokú egyen- lősdi felszámolása sem. A munkásbérlistán igaz, jelen­leg is tapasztalhatók lénye­ges jövedelmi különbségek. Ezek azonban főleg a ledol­gozott órák számát, vagy a kimutatott mennyiségi telje­sítményeket tükrözik, és ke­vésbé fejezik ki a végzett munka minőségében, a szak­értelemben, a vállalt felelős­ségben lévő különbségeket, így azután előfordul — saj­nos, nem is ritkán, — hogy a legtöbbet keresők, a „lista­vezetők” nem a nagy tudású a bonyolult és felelősségtel­jes munkát végző szakembe­rek, hanem a betanított mun­kások, a segédmunkások, az ismétlődő rutinmunkát végző szakmunkások. Jelenleg a közhangulaton túl egyéb tényezők is inkább az indokolt kereseti különb­ségek csökkentése, semmint növelése irányába hatnak. A szakképzetlen, vagy kevésbé kvalifikált dolgozók alacsony jövedelmének emelését anya­gi, szociális, családi körül­mények, a megélhetés mini­mális feltételei gyakorta nyo­matékosan indokolják. Éppen az alacsony bérköltségek miatt gazdaságtalan a nehéz fizikai munkák gépesítése, s így egyre növekszik a keres­let a segédmunkások iránt. Ez a fokozott munkaerő­kereslet, amit ráadásul a bá­zis-bérszabályozás jelenlegi rendszere csak felerősít, nö­veli a képzetlen munka anya­gi elismerését és sokakat tá­vol tart a ma már szinte nél­külözhetetlen folyamatos szakismeret-szerzéstől, ki­egészítéstől, a bonyolultabb, a felelősségteljesebb munka vállalásától. S mivel nincs nálunk elég becsülete, rangja, perspektívá­ja a képzett és igényes két­kezi munkának, a pályavá­lasztás előtt álló fiatalok, csakúgy mint szüleik, több­nyire a rossz iskolai bizo­nyítvány kényszerkövetkez­ményének, szinte büntetésé­nek tekintik egy-egy szakma elsajátítását. Aligha cáfolja ezt, hogy néhány divatos szakmában, — főleg a borra­való reményében — túlje­lentkezés tapasztalható. An­nál is inkább, mert ha min­den szakmánál divatosabb: diáknak lenni (középiskolá­ban és egyetemen), szellemi munkára, pontosabban író­asztalra pályázni. Lehet, hogy a szükséges­nél nagyobb mértékben si­került felébreszteni a fiata­lok tanulási vágyát? Ez ön­magában nem lenne baj. Bár a beiskolázásokat minden­képpen kívánatos a népgaz­daság szakemberigényeihez igazítani. Az viszont már gondot okoz, hogy a fizikai munka magas színvonalon, mesteri fokon sem elég von­zó. Sok vállalatnál megfi­gyelhető, hogy a segéd- vagy betanított munkások megre­kednek a fejlődésben, főként azért, mert anyagilag nem érdekeltek szakmai tudásuk gyarapításában. Még inkább meghökkentő — ha nem is jellemző, de mindenütt akad rá példa — hogy kezdő szak­munkások segédmunkásként dolgoznak, kisebb felelősség­gel, nagyobb bérért. Több vállalat ma már haté­kony erőfeszítést tesz nem­csak a beiskolázásra, hanem társadalmi ösztöndíjak, mun­kásszállók létesítésével, stb. a kezdő szakmunkások megtar­tására is. Mindez azonban még szerény kezdet csupán a szakmunka fokozott meg­becsülésének útján. Igazi perspektívát, rangot elsősor­ban a nagyobb anyagi elis­merés adhat a szakképzett munkának. Az erkölcsi elis­merés is puszta szólammá vá­lik nélküle. Ehhez azonban a mostani­nál lényegesen nagyobb ke­reseti különbségekre van szükség. A legkiválóbb szak­munkástól, akiken a műhe­lyek munkája nyugszik, nem szabad tehát sajnálni a fize­tésemelést, a nagyobb kere­setet. Az utóbbi másfél év­ben igen sok helyen, mivel éveken át nem fordítottak megfelelő figyelmet anyagi és erkölcsi megbecsülésükre, éppen ez a legképzettebb munkásréteg mozdult meg, más vállalatnál keresve bol­dogulását. E fontos réteg fluktuációja érzékeny, gyak­ran pótolhatatlan veszteséget okozott jó néhány vállalatnak. Ahol viszont megfelelő rang­ja, becsülete van a magasan képzett, tapasztalt és, lelkiis­meretes munkának, ott nem­csak a kilépések aránya ki­sebb, hanem az egész kollek­tíva munkája örömtelibb, ambíciódúsabb, termeléke­nyebb. K. J. képviselte. Önálló táborok Halász András elöljáróban arról szólt, hogy a gyerme­kek szervezett nyári foglal­koztatásában az úttörőszerve­zet működésének kezdete óta tevékenyen részt vesz. Jól bevált módszerével, a nyári táborozásokkal gyerekek ez­reit juttatják el évről évre az ország legkülönbözőbb helyei­re. örvendetesen javul a tá­borozások lehetősége: ma már önálló táborhelyekkel rendelkezik a nyíregyházi, a vásárosnaményi és a fehér- gyarmati járás, de hasonló táborokat kívánnak építeni a mátészalkaiak, kisvárdaiak. A sóstói vezetőképző tábor is ezreknek ad otthont évente több turnusban. S a legfris­sebb információ: Káptalanfü- reden, a Balaton mellett ka­pott megyénk táborhelyet a KISZ KB-tól. Említést tett arról is a KISZ megyei bi­zottságának titkára, hogy a bevált táborozási formákon tűi a helyi lehetőségek kere­sése és felhasználása a leg fontosabb feladata mind­azoknak, akik a gyermekek egészséges pihentetésének gondját magukénak vallják. A helyi lehetőségek ki­használását három oldalról közelítették meg kerékaszta­lunk résztvevői: egyrészt a megye természeti viszonyai nyújtanak jó alkalmat tábo­rozásra, üdültetésre, másrészt helyi lehetőségek rejlenek a városi, községi művelődési intézmények, sportlétesítmé­nyek jobb kihasználásában, végül a megye vállalatai, tsz-ei, intézményei anyagi segítsége tartalékol a célok számára jó lehetőségeket. Zárt kapuk vidéken Sok gyermekünk jobban is­meri a Dunántúlt, mint saját megyéjét — mondta Oláh Gábor, s véleményéhez Bán György hozzáfűzte: „Kevés megyében vannak olyan ter­mészeti adottságok, mint ná­lunk. Sok vizünk és erdőnk van. Olcsón és könnyen meg­oldhatók a táborozások. Víz mellett tsz-ek konyhakerté­szete fekszik. Itt tehát köny- nyű munkára, ezáltal kere­seti forrásra és kellemes kör­nyezetre tehetnek szert a csapatok. A táborok csak 10 napig, legfeljebb 2 hétig tartanak — mondta Vitkai Elemér, — a gyerekek a szünidő további részét szervezetlenül töltik. Ezért igen fontos a községek­ben és a városban a helyi megoldások keresése. Népművelési intézményeink a felnőttek foglalkoztatásá­nak „uborkaszezonjában'’ sem sokat törődnek a gyer­mekek szabad idejének éssze­rű és hasznos lekötésével — hangzott el a résztvevők egy­behangzó véleménye. Halász András elmondta, hogy Nyír­egyházán sikerült kialakítani jó programot a gyerekeknek, vidéken azonban sok helyen találkoznak zárt kapukkal a gyerekek a művelődési há­zakban. A kis tüzér (Romániai levél) Százhúsz évvel ezelőtt esett el Gábor Áron, az 1848—49- es szabadságharc legendás hírű ágyúöntő hőse Három­széken a körösi hídnál. A végzetes percben is mel­lette volt hűséges árnyéka, a mindmáig titokzatos Juszti­na. akit Jókai Mór „Aranyha­jú Lóra” néven örökített meg az irodalomban. Honvédruhába öltözve kí­sérte a csaták tüzében a hőst. Lőszeres szekéren ülve látták, amint a töltényeket adogatta, vagy tüzes kanóc­cal kezében ágyúk között szorgoskodott, miközben kö­rülötte golyók süvítettek, u zuhant a lehulló hősre, két ségbeesett sikollyal ennek el- estekor. A szabadságharc leverése után, az önkényuralom évei­ben. amikor a megtorlástól való féléin' ben szinte min­denki ig :ezett eltitkolni pzabadság' ircbeli szereplé sét. ő bős kén vallotta magát Gábor Áron rajongójának. ☆ Gábor Áron a szabadság- harc kitörésekor fogadalmat tett. hogy ..lesz ágyú" a véde­kezésre: „Ha ágyúm elhasad, lövessenek főbe, s ha a kitett célt nem találom, ágyúm elé állok, golyóbisát lőjjék ke­resztül rajtam.” Az ágyúöntő műhelynek matéria kellett. És jött a mindenféle érc, a hasadt ha­rang, a hamufőző üst min­denfelől Gábor Áron műhe­lyébe. És jöttek a mesterek is: szitálok, rostálok, fuvaro­sok, lőporvegyítők. üstmeste­rek, mintázok, kovácsok és kerekesek, asztalosok és esztergályosok majd tüzérek — megannyi munkatárs és barát. Turóczi Mózes, Gábor Áron leghívebb barátja, kinek kéz- divásárhelyi műhelyében an­nak idején az első ágyúöntö­dét berendezték, megannyi dokumentáló írást őrzött meg a legendás hős élete körül­ményeiről. Ezek jó sokára ke­rültek el a budapesti Orszá­gos Levéltárba. Az ágyúöntésre vonatkozó kortörténeti becsű okmányok mellett Bözödi György, ro­mániai magyar író. aki Gá­bor Áronról és koráról re­gényt alkotni készül — mint .arról a romániai írószövet­ség Kolozsváron megjelenő hetilapjában. az „Utunk”- ban beszámol —. áttanulmá­nyozva egy sereg árjegyzéket nyugtát és kimutatást, a Jusztina-rejtély nyitjára buk­kant és ez összefüggésben oly felfedezést tesz, amely a va­lóságnak megfelelően egészí­ti ki a Gábor Áronról isme­retes képet. A kutatók úgy vélik, Turóczi azért nem tet­te közé annak idején eze­ket a dokumentumokat, mert a bennük foglaltak az akkori társadalmi felfogás szerint hátrányosan alakították volna az idealizált Gábor Áron portrét. Egy nyugta szövege: „Gábor Áron három hetes fiúcska temetéséért járandó fizetés. A harangozásért 6, a három nappali temetés 5, összesen 11,— F. Kánta 9. Maii 1849. Körösi Ferentz plébániai helyettes.” Egy bolti számla: „Gábor Áron major új fija tisztességére adatott bolti portékák összesen —9 f. Ja­kab Ferentz kézdivásárhelyi kereskedéséből. Hat és há­romnegyed sing atlasz pánt, singjét 15 krajcárral számít­va, keskenyebb, aminek singje 12 krajcár volt. És más eféle holmi. Viaszgyer­tyát egy és háromnegyed fontot vettek 5 forint 50 karajcárért.” Mindezekből egy nagy tisz­tességgel végbement temetés. — kántálással, három pappal, kelmékkel, csipkékkel — kör­vonalazódik. Mit jegyzett fel azóta meg­kapott matriculákban az oly korán ki tudja mi okból el­távozott kisgyermekről? Sep- siszentgyörgyön összegyűjt­ve őrzik a megye anyaköny­veit. Az 1846—1856 gyűjte­mény harmadik kötete meg­emlékezik a temetésről. Ha­lálozás napja: máj. 7. Temetés napja: máj. 8. Eltemető pap: Kollár Lajos. A halott veze­ték és keresztneve: Gábor Áron. Most már csak az volt hát­ra, hogy a kutató a három héttel korábban datált szüle­tési bejegyzést is megtekint­se: Születés ideje: ápr. 13. Keresztelés: ápr. 15. Keresztelő: Kollár Lajos. Keresztelt neve: Áron, Bi­tang. Szülei vezeték és kereszt­neve: Serestyi Jusztina. Tehát a gyermek törvény­telen. Anyja neve: Serestyi Jusztina, nem más, mint Gá­bor Áron hűséges árnyéka. A temetéskor a pap már Gábor Áron néven írta be a gyermeket a hivatalos anya­könyvbe, tehát nem az anyja vezetékneve után. ahogy a törvénytelen származásuakat szokás Hogy Gábor Áron és Jusztina a „nép egyszerű lá­nya” — ahogyan a róla em- lékezők beszéltek róla — időközben összeházasodtak vagy sem, feljegyzés nem ta­núskodik. „Csak egv kérésem van önhöz — olvasható Gábor Áronnak Turóczihoz intézett egv üzenetében — nézze meg a kis tüzért és engem tudósít­son róla levélben, mit Ko­lozsvár. vagv Nagyváradra -címezzen.” Ki volt a „kis tüzér”? — nem kétséges immár. Gombos László Felvetődött a művelődési intézmények merev bevételi szemlélete, amely a gyerekek tömeges foglalkoztatását min­denképpen kizárja. Oláh Gábor megemlítette, hogy csaknem mindenütt — napközi otthonokban — el­zárják a játékokat ilyenkor nyáron. Jó lehetőségeket rej- ienek a megyében működő bábegyüttesek nyári turnéi, igényelnék a vakációzó isko­lások a mozik hétköznapi matinéit is. Hadházi László szóit a sportlétesítményekről, az egyesületek tevékenységé­ről. E téren sokkal kedve­zőbb a helyzet: sok gyermek nyári foglalkoztatását oldják meg a sportnapközik, sport­táborok, az MHSZ szakkörei, klubjai. Munkára nevelés A nagyüzemek, termelőszö­vetkezetek jó munkalehető­séget kínálnak a gyerekek­nek, a munkára nevelés pe- dagógiai céljait jól valósítják meg a néhány hetes nyári szezonmunkát nyújtó üze­mek. A beszélgetés részvevői hangsúlyozták, hogy ott éri el nevelési célját is az ilyen nyári munka, ahol a gyerme­keket nem munkaerőnek te­kintik, hanem a munkára nevelés alanyának. Ma még utópia a nyári va­kációját töltő gyermeknek az a típusa, aki két hónapjából két hetet táborban tölt. két hétig dolgozik, két hétig szüleivel pihen és két hétig a helybeli, községi és városi szórakozási, művelődési le­hetőségeket veszi igénybe. — mondta Vitkai Elemér. Cé­lunk azonban az ilyen típu­sú vakációzás kialakítása an­nál a 85 ezer gyermeknél is, aki ma még a 4 féle lehető­ség közül csak az egyikhez jut hozzá. Mit kínálnak a helyi adott­ságok, mit várhatunk a 1 ár- sadalom összefogásától le- lyes szabadidő-eltöltés „tö­megesítése” érdekében? Az üzemek, a tsz-ek segítségével Halász András a termelő- szövetkezetek segítségében látja a társadalom összefogá­sának egyik legjobb formáját. A tsz-ben dolgozó szülők gyermekeinek nyári foglal­koztatása érdekében anyagi támogatást nyújthatnának a közös gazdaságok. Táborépí­téseket finanszírozhatnának, a gyerekekkel foglalkozó fel­nőtteknek munkaegységet biztosíthatnának e tevékeny­ségért. Hadházi László ki­egészítette ezt a véleményt: a nyíregyházi főiskolások nyári gyakorlatuk feladata­ként kaphatnák egy-egy köz­ségben, hogy a termelőszö­vetkezeti szülők gyermekei­nek megszerveznék a nyári foglalkoztatást. S a tsz szá­mára nem közömbös munká­ra évről évre szerződést köt­hetnének a főiskolásokkal, akik esetleg éppen abban a községben, saját falújukban töltik szünidejüket. Táborok építéséhez vagy a dolgozó szülők gyermekeinek nyári foglalkoztatásához a különböző vállalati alapok képzése idején sok segítséget nyújthatnak az ipari üzemek és a tsz-ek is — mondta vé­gül Vitkai Elemér. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek ab­ban, hogy az úttöröszövetség megyéi elnöksége koordiná­lásával minden társadalmi szerv összefogását kell sür­getnünk a ma még egyolda­lúan, céltalanul vagy éppen veszélyeztetett körülmények között vakációzó gyermekek tízezrei érdekében. LAPSZÉLEN Milliók nélkül is lehet... A nyíregyházi kereskede­lem bolthelyiségek tekinteté­ben nagyon nehéz helyzet­ben van. Az úgynevezett bel­város kereskedelmi egységei korszerűtlenek, szűk befoga- dóképességűek és a közpon­toknak sok gondot okoznak, hogy mégis kialakítható le­gyen a mai igényeknek meg­felelő üzlethelyiség. Ügy az Élelmiszer, mint az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat eddig is nagy anya­gi áldozatokkal próbálják üz­lethelyiségeiket korszerűsíte­ni. Sajnos nem rajtuk mú­lik, hogy többségében nincs meg ennek a lehetősége. Az elmondottak ellenére egy-egy jó kezdeményezésnél tapasztalhatjuk, nemcsak mil­liók kérdése az, hogy a vá­ros belterületén az üzlethe­lyiségek ízléses külsőt kapja­nak. Ezt bizonyítja például a Zrínyi Ilona úti női ruha­boltjának új cégtáblája. „Ele­gancia női ruhabolt.” Jólesik a szemnek és díszíti a vá­rost ez a szép cégtábla. De ugyanakkor meg kell jegyez­nünk, hogy a sorra következő Zrínyi Ilona utcai boltok cég­táblái bizony szegényesek, kopottak, az idő igen meg­viselte őket. A divatáru, a cipőbolt, a jármű és sorolhatnánk vé­gig, nagyon igénytelen cég­táblákkal rendelkezik. Ha az üzlethelyiségek belterületén nem is adhatunk nagyobb változtatásokat, az is sokat jelentene, ha a női ruhabolt cégtáblájához hasonlóan a többi bolt is ilyen mutatós és „elegáns” cégtáblákkal rendelkezne. Farkas Pál Menta Ibrányban évek óta száz hold körüli területen foglal­koznak mentával, s megma­radt ez a szövetkezeti gazdál­kodásban is. Ám az utóbbi két-három esztendőben mind­jobban elment a kedv a mentatermeléstől. A monopol­helyzetet élvező HERBARIA felvásárlási árai bizonytalan­ná tették a menta termelését Ibrányban. Kezdték elhanya­golni a területet. Idén már a HUNGARO- DROG-gal kötötte meg az ér­tékesítési szerződést az ibrá nyi Rákóczi Termelőszövet­kezet, 120 holdra. A kedvező árajánlat és jobb értékesítési feltételek hatása nem ma­radt el. 400 öltől 2 holdig vállalt a tagság mentaterü­letet, a munkaképes családta­goktól függően. (A menta „aratása” igen munkaigé­nyes.) S növelte a jó hangu­lat kialakulását, hogy a ter­melőszövetkezet részéről ked­vező részművelési feltétele­ket alakítottak ki. A terület talán még soha nem volt úgy megművelve, mint most. Megtalálja számítását a . termelőszövetkezet, meg a tagság is. A szövetkezetnek holdjáról meglesz a 15 ezer forint körüli tiszta bevétel. (A. B.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents