Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-25 / 170. szám
MW ,M«tm 23. KBLET-MAeYARORSZAO S oMa? Kétfrontos harc egy célért SOKAN EMLÉKEZNEK MÉG arra, hogy pártunk lenini megújhodásának folyamatával egyidejűleg új kifejezés került politikai életünk szótárába: a kétfrontos harc. Politikánknak ez a jellemzése, meghatározása, új volt abban az értelemben, hogy pártunk Központi Bizottsága közel tizenhárom évvel ezelőtt, az 1949— 1956-os években elkövetett hibák tanulságaként állította munkánk előterébe. Azt is lehetne mondani, hogy a kétfrontos harc alapgondolatait mindenütt megtaláljuk a lenini útmutatásokban. Lenin fejtette ki először, hogy a forradalmi marxizmus, a kommunizmus eszméje és politikája csakis az álforradalmi szektáns, ■ dogmatikus irányzatok, valamint a reformisták, a nyílt opportunisták elleni harcban fejlődhet és bontakozhat ki maradéktalanul. A kétfrontos harc nemzetközi forrásaira azért is szükséges hivatkozni, mert még ma is találkozunk olyan nézetekkel, amelyek szerint a kétfrontos harc alkalmazása valamiféle magyar sajátosság. Minden bizonnyal a magyarországi tapasztalatok is gazdagítják, erősítik a marxizmus—le- ninizmus ide vonatkozó tanulságait, de a valóság mégis az, hogy a kétfrontos harc a marxizmus—leninizmus ta- nításainak szerves része, a kommunista pártok politikájának nemzetközi érvényű tapasztalata. PARTUNK POLITIKÁJA — a kétfrontos harc alkalmazásával — az elmúlt tizenhárom esztendőben jelentős eredményeket hozott. Gondoljunk csak a munkás- mozgalom megvédésére és megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére. a gazdaságirányítási reform kidolgozására és bevezetésére. Mindezekben kifejeződik a párt. politikájának heb - rége, hatékony alkalmazása. Mégis hiba lenne azt gondolni, hogy e téren már nincsenek problémák, vagy nem léteznek helytelen nézetek pártunkban, társadalmi életünkben. Mielőtt ezeket sorra vennénk, ismételten alá kell húzni: a kétfrontos harc lényege a párt elvi politikájának védelme és következetes. helyes alkalmazása. További fontos vonására konkrétság, vagyis a történelmi körülmények, az időszerű feladatok pontos számbavétele. a tapasztalatok elemzése és a megfelelő tanulságok kidolgozása. Ugyanis a kétfrontos harcból adódó feladatok fejlődésünk különböző szakaszaiban másként és másként vetődnek fel. Ahogyan társadalmunk fejlődik, ahogyan változnak a párt és az ország előtt álló feladatok, módosulnak a kétfrontos harc követelményei is. Az eddig elmondottak azt is bizonyítják, hogy helytelen lenne a kétfrontos harcot valamiféle középútnak, centrista irányzatú politikának tekinteni. Baloldali politika ez, amelynél igazán forradalmibb irányzatot társadalmunkban megvalósítani nem lehet. A párt tehát nem a szélsőségek között valahol középen halad, hanem a munkásmozgalom baloldalán. Hozzá kell ehhez azt is tenni, hor amikor a kommun 'Hak tőlünk „balrább” álló lányzafokról beszélnek, akkor valójában ál-baloldalról van szó, amelyekre az ál- forradalmiság szektariániz- mus. a dogmatikus vonások a jellemzőek. A kétfrontos harc politikája tehát olyan baloldali politika, amely egyaránt szembeszáll az ál-baloldali, ál-forradalmi, valamint a jobboldali reformista, revizionista irányzatokkal. A kétfrontos harc politikája nemcsak hogy nem centrista, hanem egyúttal harcol a centrizmus minden irányú jelentkezése ellen is. Ez a feladata szükségszerűen következik a centrizmus lényegéből. A centrista irányzatnak a legfőbb jellemvonása, hogy megpróbálja összeegyeztetni a bal- és jobboldali nézeteket, elvtelen kompromisszumokat kötni a különböző irányzatok között. A centrizmus csak látszólag úgynevezett semleges irányzat, mert elvtelenségével valójában a marxizmus—le- ninizmustól idegen, ellenséges irányzatokat támogatja. Nyugodtan mondhatjuk: a kétfrontos harc lényegéhez tartozik az egyidejű íeuept» az ál-baloldal és jobboldal, valamint az ezeket objektíve támogató elvtelen, centrista irányzatok ellen. Ä KÜLÖNBÖZŐ HELYTELEN FELFOGÁSOK között találkozni egy olyan elképzeléssel is, amely szerint kétfrontos politikánk valamiféle mértani aranyt próbál megvalósítani a szélsőséges irányzatok elleni harcban. E nézetek képviselői valahogy így vélekednek: ha ütünk egyet „balra”, akkor feltétlenül ütni kell jobbra is, mert különben azt hiszik, hogy jobboldali revizionisták vagyunk. És megfordítva: ha fellépünk valamilyen jobboldali jelenség ellen, valamit tenni kell a „baloldal” ellen is, mert különben azt hiszik, hogy a szektánsokat védjük. A kétfrontos harcnak az ilyen felfogása teljesen ellentétes ennek a politikának a lényegével. Pártunk politikája nem divatból, óhajokból vagy látszatból, hanem a konkrét helyzetből indul ki. Ez pedig azt jelenti, hogy az adott helyzet alapján kell eldönteni, hogy a párt politikájának védelmében milyen irányzatok ellen kell harcolni. Vagyis: annak figyelembe vételével, hogy konkrétan milyen oldalról veszélyeztetik a párt politikájának helyes végrehajtását. Hozzá kell azonban ehhez azt is tenni, hogy történelmi tapasztalataink szerint a párt politikáját veszélyeztető helytelen irányzatok gyakran egyidőben, vagy egymást követően jelentkeznek. Ha például politikai életünkben különböző jelenségek hatására erősödnek a szektáns irányzatok, akkor azonnal megélén- külnek a jobboldali nézetek is. Viszont, ha revizionista tendenciák élénkülnek, elsőnek azonnal jelentkezik az ál-baloldali, szektáns nézetek erősödése is. A két politikai véglet csak látszólag egymást kizáró ellentét. Valójában szervesen összetartozó, sőt egymást kölcsönösen tápláló, erősítő irányzatok is. Ezért kell a politikai kontrollt és harckészséget mindkét irányban ébren tartani. A KÉTFRONTOS HARCNAK van még egy nagyon fontos szabálya. Talán úgyis lehetne mondani előfeltétele: a párt határozott, világos, következetes marxista politikája. E nélkül nem lehat kétfrontos harcot folytatni. Ha nincs a pártnak kidolgozott, helyes politikája, amely a társadalmi harc porondján küzdők számára politikai fixpontokként szolgál, akkor a jobboldali veszély könnyen polarizálhatja a szocializmust féltő tömegeket. Még egy momentumra rá kell mutatni: a kétfrontos harc nemcsak országos politikai feladat, nemcsak a Központi Bizottság, vagy általában vezető pártszervek feladata. A lényege — mint mondottuk — a párt politikájának helyes végrehajtása. Ebből következik, hogy a politika végrehajtása, alkalmazása minden pártszervezetnek, sót minden kommunistának elsőrendű kötelessége. A kétfrontos harc feladatai tehát minden pártszervezetre, minden kommunistára kötelező érvényűek. Minden munkahelyen, minden községben és városban védeni, óvni kell a párt helyes politikáját, törekedve annak helyes végrehajtására. Következésképpen az e politikával szemben fellépő szélsőséges irányzatok ellen minden pártszervezetben minden kommunistának egyaránt harcolni kell. ELŐREHALADÁSUNK EGYIK LEGFONTOSABB FELTÉTELE a párt helyes politikája és annak minden irányú védelme. Ezeket tükrözi a kétfrontos harc, mert csak így lehet biztosítani pártunk politikájának elvisé- gét és következetes gyakorlati végrehajtását. Elsők a vidékiek között SZABOLCSI VASASOK Egy városiasodó munkásréteg jellemvonásai Dicséret és bírálat az Öntödei Vállalat kisvárdai üzeméről — Miben lehetnének még jobbak ? Az alábbi sorok rendhagyó módon születtek. Éppen kis „igazgatósági megbeszélésre” gyűlt össze az Öntödei Vállalat budapesti központjának vezérkara, amikor a Kelet- Magyarország tudósítója jelentkezett kérdéseivel. Fo- gadták s két és fél órás „napirendet” adtak neki. Kérdéseink: Hogy van megelégedve a központ a kisvárdai gyárrész munkájával? Hogy áll az egykori „Vulkán” a tizenhárom gyárrész — de különösen a hat vidéki gyáregység — versenyében? Vannak-e problémák? Biztosítva látják-e a szakmunkás-utánpótlást? Általában milyen kép alakult ki a közel ezer kisvárdai „öntő” munkájáról a budapesti központban? Bajkai Árpád vezéi igazga- tó-helyettes tanácskozó asztala körül velünk együtt ülnek Csapó Sándor, az üzem fejlesztési főosztályának ve- zetője, Trajkovics József termelési főmérnök, Toih Vilmos, a soproni gyárrászleg beruházásának felelőse —kinek, mint majd kiderül, nagyon sok köze van Kisvárdá- hoz — és később megérkezik, épp idejében, hogy a témához hozzászóljon dr. Nagy János, a vállalat vezető jogtanácsosa. A válaszok közösen születnek. Első — de nem probléma nélkül A vállalat hat vidéki üzemrésze közül — Sopron, Mohács, Szeged, Eger, Komárom, a szélrózsa minden irányában — a szabolcsi Kis- várda az egyesülés óta mindig egyenletesen az elsők között van. Legjobb, mert vannak munkás- és műszaki hagyományai, lelkiismerete, műszaki tudása. Az egyértelmű dicsérethez mindjárt finomításul: ez az átlagelsőség nem problémák nélkül jött létre. Például az elmúlt év és az idei évkezdet elején is súlyos műszaki, szervezési nehézségei voltak a kisvárdai öntödének. A felPalásti László. Kipárnázott karok A síkos utcán elestem, a karomat nagyon fájlaltam és az orvosi rendelőben megállapították, hogy csontrepedésem van. — Nem kell megijedni — vigasztaltak —, pár napig felkötve hordja a karját, azután rendbe jön és néhány hét múlva elfelejti a balesetet. Ez volt az előzménye annak. hogy meggyűlöltem Kelement, pontosabban Ilonkát. Kelemen hűtlen menyasszonyát. Az történt, hogy napokig ismerőseim érdeklődésének középpontjában álltam. Megállítottak az utcán és érdeklődtek balesetem felöl. Eleinte még örömet találtam abban, hogy mindenkinek részletesen elmeséltem az esetet, az eséstől kezdve az elsősegélyig. Azután lassan-lassan unni kezdtem a dolgot... Az ötvenedik érdeklődőnek csak annyit mondtam: „Baleset!” És faképnél hagytam az illetőt. Ma reggel azután Kelemen került utamba. Köszöntünk egymásnak, és én vártam a felkötött karomra vonatkozó részvétteljes kérdést. De Kelemen — bár a fehér rendőrre bámult —, egy szót sem szólt csak sóhajtott. Ennyire szívére vette volna az én balesetemet? — tűnődtem. Meg kell őt nyugtatni, semmi az egész. Mit is szoktak ilyenkor mondani ? Gyerekjáték, vagy katonadolog? De mielőtt beszélhettem volna, ö újabb két sóhajtás után szenvedő hangon megszólalt: Ilonka felbontotta az eljegyzést. — Ki az az Ilonka? — Nem emlékszel? Egyszer voltál nálam a Texexim pexben. Szemben velem ült egy nő. Az az Ilonka-. — Majd találsz másikat — mondtam és kissé előretoltam felkötött karom, hogy Kelemen észrevegye, kérdezzen, én feleljek és elbúcsúzhassam. De őt nem érdekelte a karom. Ez egy kissé bosszantott. mert úgy illik, hogy az ember érdeklődjék barátja balesete Iránt... Egészen az orra alá dugtam bebugyolált karomat, ránézett, azután így szólt: — A Barabás miatt bontotta fel az eljegyzést. A nagy fülű Barabás miatt. A kezével illusztrálta, hogy milyen nagy füle van Barabásnak, azután újra sóhajtott: — Ilyen szép lány, mint Ilonka, hozzámenjen egy olyan nagy fülű Barabáshoz! Azt hittem, újévre már a feleségem lesz. Olyan szép szeme van. És a mosolya! Megint közelebb toltam felkötött karomat: De ő nem vett róla tudomást. ö csak Hónkét látta. — És a haja — suttogta. Túl akartam lenni a balesetem elmondásán. Ha ő nem, akkor én — határoztam. el. — Nézz ide! A karom! Szeme a távolba révedt... — Csodálatos karjai vannak! Szép húsos, kipárnázott karok... Dühösen otthagytam. Észre se vette... ' tűnő mégis az, hogy meglepő önállósággal megküzdöttek vele. Persze, költöttek is rá. Ha nem is dédelgették, az anya- vállalat sokat fordított fejlesztésére. Csak a iegutóbbi években épületekre négymilliót, célgépekre kettő és felet, egyéb gépekre kettőt. Ezt az összesen nyolc és fél milliót követi a következő két évben újabb kilencmillió. Ennek köszönhető, hogy az egykori Vulkán ma sem az a régimódi gyár, ami volt s még kevésbé lesz az a következő időkben. Meg is hálálja jó munkával. Egy kettős adat elmondja a lényeget: tavaly az első fél évben 7.9 millió nyereséget termelt Kisvárda. Idén már tíz és felet. Van ebben létszámnövekedés is (a kisvárdai részleg a maga közel ezer dolgozójával az öntödei Vállalat legnagyobb vidéki gyáregysége), az új gepek eredménye is. De elsősorban a jó munka. Áldozatok Ha már egy országos vállalat — tizenhárom részlegből — létrejön a központ megítélése szerint a „csapatjáték” különös hangsúlyt kap. A soproni gyárrész elhúzódó rekonstrukciója miatt fontossá vált hogy Kisvárda készítsen el nagy mennyiségű csőkapcsolót. Vagyis azokat a mindenfajta víz-, gáz- és egyéb szereléshez szükséges elemeket, melyek nélkül a kész csövek összekapcsolása nem végezhető el. Ezt az építőiparunk számára fontos és nélkülözhetetlen munkát Kisvárda becsülettel vé- gezte el, dacára annak, hogy nem „keresett” vele annyit, mint a hagyományos árucikkek, a radiátorok, kézisatuk és csősatuk gyártásával. De megcsinálta. Még kedvezőtlenebb, de az egész népgazdaság szempontjából még fontosabb feladat volt, ami a kisvárdai gyárrészlegnek nemrég jutóit: el kellett készítenie nagy mennyiségű „gyorskap- csolót” a hazai öntözési program végrehajtásához. Ez még pepecselőbb, még kevésbé a gyár eredeti profiljához illő munka volt. Nem is fog rosszul járni vele, mert a vállalati eredményben ezért számára év végén jóvá írnak valamit. De a tavalyi 7,9 milliós és az idei 10,5 miiliós nyereség közötti — első féléves — különbségben ez a jóváírás még nem szerepel. Ráadásul nem szerepel benne az sem. hogy az elmúlt év első felét még nem terhelte a csökkentett munkaidő — csak július 1-én tértek át rá — az ideit mar igen. így nagyon megbecsülendő a teljesítmény. » A fegyelmezések háttere A sok gyárrész áttekintés seben Kisvárda igazi mun- káshagyományokkal rendelkezik. Vannak munkásdinasztiák, igazi, apáról fiúra öröklődő munkáshagyományok. Brigádok. Emberi kapcsolatok. „Verjünk rá” A sarzsi becsülete. Ez jó Ke- vás negatív oldala is van azonban. Nem jön be egy szaktárs. Aki vele dolgozna, nem haj- lundó mással dolgozni. Kell a szabadnapját. Vagy: nagy a mezőgazdaság vonzóereje. Az idei évben először kérte a szabolcsi gyairészleg, hogy második es harmadik negyedéves terve valamivel alacsonyabb legyen, mivel tapasztalta, hogy ilyenkor nincs segédmunkása. Beieg, kilép, vagy ragaszkodik a szabadságához {A ki umplikapáláson háromszorosát keresi egy napi gyári Jövedelmének.) Ilyen és társadalmi tulajdon elleni vétségben az összes gyá ’részek közül Kisvárdán legtöbD a fegyelmi. Érdekes, hogy ezt a vezérkar pozitívan értékeli. Van ilyen máshol is, mondják. Itt viszont nevelnek is es ez a jó hosszú távra. A szakmunkás-utánpótlás öntőkben országos probléma — Kisvárdán jó. M.goldju a gyárrész. Számos tanuló részesedik a vállalat évi 150 000 forintos ipari tanuló ösztön- dijkeretéből. A kis tanácskozás végén — hiába kért a krónikás őszinte bírálatot, a fenti szinező motívumokat is beleszámítva — az derült ki, hogy az „ipartalan” Szabolcs homokos pusztáin működő öntöde a hat vidéki gyárrészleg közül a legerősebb. <GNZ) LAPSZÉLEN Tízzel szorozva Ki hinné, hogy számítani tanít az időjárás. Pedig ez esett meg a mátészalkai járás egyik kis községében, Szamoskéren. az Uj Élet Termelőszövetkezetben. Gyakori esővel érkezett a nyár eleje. Erősen kötött a talaj, nagyon megválogatja, mikor milyen munkát végezhetnek rajta. A munkák pedig mindjobban zsúfolódnak, közben gyorsan nő a kapásokban a gyom. Szorít az aratás érkezése, mit lehet tenni ? A főkönyvelő kész javaslatának megvitatására ült ösz- sze a vezetőség: a rendes díjazás mellé konkrét ösztönzést lehetne adni a növénytermesztőknek. Minden jól megkapált hold után legyen külön száz forint. Azokon a területeken, ahol a gyom özön veszélyesen fojtogatja a hasznos növényeket. Tudatták a tagsággal a határozatot. Egyetértésre talált. Ugyannyira hogy teljes erővel megmozgatta az emberek szorgalmát. Szinte minden számba jöhető munkaerő a közös határban serénykedik. Nem mulasztanak egyetlen alkalmas percet hajnaltól estig. S nem csak a holdanként száz forintért van így. hanem azért, mert elvégre róluk, a szövetkezetről van szó. Nem mindegy: gyom lesz-e ősszel vagy termés? A száz forintok „csak” azt mutatják legfeljebb: kinek a neve fog hiányozni a listáról. A napokban osztottak ki a termelőszövetkezetben 16 ezer forintot. S a „megszépült” határ láttán a főkönyvelő már el is végezte a szorzást. Tízzel. Az 160 ezer, amit a több termés biztosan behoz. (asztalos)
