Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

1989. július 23. KELET-MASYARORSZAÖ 3. o?<?a' A világ dolgairól — világosan NAPJAINKBAN NEM KÖNNYŰ eligazodni a világ dolgaiban. Bonyolult és el­lentmondásos a nemzetközi helyzet, gyorsan peregnek az események. Sokszor kevés vagy nem elég megbízható az információs anyag, vagy ép­pen olyan sok, hogy nehéz osztályozni a tényeket, érve­ket, történéseket. Előfordul, hogy nehézségekbe ütközik egy-egy óriási dokumentum feldolgozása, rendszerezése, érdemi megállapításainak ki­gyűjtése és értékelése. Fá­radságos munka nyomon kö­vetni az akciókat és a reak­ciókat, a választ és a viszon­választ, kideríteni, jól meg­különböztetni az okokat és az okozatokat. Nem vitás, hogy a tájékoz­tatástól sok függ. Amit nem ismerünk, arról nem tudunk véleményt mondani, amit nem követhetünk nyomon, annak összefüggéseit sem tár­hatjuk fel. Valóban infor- máltnak kell lennünk. Ezt az igényt — amelyet szerencsére már egyre kevesebben tekin­tenek illetlen vagy illetékte­len kíváncsiságnak — a hír­közlő eszközök és a tájékoz­tatás egyéb csatornái igye­keznek mind jobban kielégí­teni. Bár — ahogy mondani szokták — „az információból sohasem elég,” nem kétséges, hogy ma a» külpolitikával „nem profi” módra foglalko­zók is egyre több és jobb ismereteket kapnak a nem­zetközi eseményekről. Ám bi­zonyos határon túl hiába zú­dítják az emberekre a té­nyek özönét, nem tudják el­raktározni és főleg meg­emészteni azokat. Ez történt például a kínai „kulturális forradalom” első időszaká­ban, amikor már összefolyt a rémisztő pekingi esemé­nyekről szóló, lényegében azonos típusú jelentések vég­telen sora. Érdemes ezen elgondolkod­ni, mert akkor kiderül, hogy ma — a tájékoztatás további javítása mellett — egyre in­kább előtérbe kerül egy má­sik gond: mit kezdjünk az információkkal, miként dol­gozzuk fel, csoportosítsuk, ér­tékeljük azokat, vagyis rövi­den: hogyan politizáljunk ve­lük? A GYAKORLAT AZT MU­TATJA, hogy napjainkban egy-egy esemény megítélésé­nél nagy segítséget nyújt a világpolitikai helyzet helyes értékelése. Annak a ténynek a szem előtt tartása, hogy napjainkban történelmi pár­harcot vívnak a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus erői. Ebben a harcban a forradalmi világ­mozgalom — egyes osztagai­nak nehézségei ellenére — folytatja támadását, amit leg­inkább a szocialista építés előrehaladása, a tőkés orszá­gokban folyó osztályharc éle­ződése, a gyarmati rendszer 'szakadatlan bomlása, s az a tény bizonyít, hogy a béke erőinek összefogása révén si­került megakadályozni a vi­lágháború kirobbanását. Az imperializmus, bár mint vi­lágrendszex- nem lett erő­sebb, helyenként ellentáma­dással próbálja útját állni ennek a számára kedvezőtlen folyamatnak. Mindebből két következtetés adódik: az egyik, hogy a forradalmi erők offenzíváját történelmi té­nyek bizonyítják, amelynek nem mond ellent, hogy az imperializmus helyenként és átmenetileg támadásba len­dülhet, a kor tendenciáit te­kintve akkor is csak defen­zív, védekező hadműveletre kényszerül a forradalmi erők­kel szemben. A másik kö­vetkeztetés, hogy az impe­rializmus sorozatos ellentá­madásai egyik vagy másik országban, időlegesen érhet­nek és érnek is el sikereket, ettől még az általános erővi­szonyok nem változnak a ja­vára. Ezekkel az alapvető moz­zanatokkal függ össze az a gyakorta hallott kérdés is: hol húzódnak ma a nemzet­közi osztályharc fő frontjai, pontosabban, milyen erők állnak szemben az impe­rializmussal. Nos, a front egyik oldalán három erő áll: a szocialista világrend- szer, a nemzetközi munkás- osztály és a nemzeti felsza­badító mozgalom. Ők alkot­ják ma az antiimperialista derékhadat. A szocialista vi­lágrendszer nem az egyetlen, hanem a döntő erő ebben a küzdelemben. AZ ESEMÉNYEK VIZSGÁ­LATÁNÁL elengedhetetlen a gazdasági indítékok elemzése. Sajnos ezeknek az összefüg­géseknek nem mindig tulaj­donítunk kellő jelentőséget, mintha a nemzetközi politi­kát el lehetne szakítani a világgazdaságtól. Pedig nem lehet, s ha erről elfeledke­zünk, akkor egyebek között a harmadik világ egy-egy jobb oldali fordulatánál (vagy azt megelőzően!) nem mu­tatunk rá a kapitalista világ- gazdaság sokszor áttételes, mégis meghatározó befolyá­sára, nem világítjuk meg az adott puccs mélyebb okait. De más példák is arra inte­nek, hogy a gazdasági háttér és indítékok vizsgálata nem nélkülözhető a nemzetközi események jó megértéséhez. Nagy segítséget nyújthat a nemzetközi tájékozódásban a saját erőink mellett a szem­ben álló fél alapos ismerete. Az imperializmus állandó jellegzetességein kívül szám­ba kell venni új vonásait, hiszen — egyebek között — állammonopolista jellegének erősödéséből látható alkal­mazkodási törekvése a két rendszer harcának feltételei­hez, a tudományos-műszaki forradalom követelményeihez. Nem téveszthető szem elöl taktikája sem, amellyel bom­lasztani próbálja a szocialis­ta országok belső rendjét és szövetségi kapcsolatait. A tisztánlátás feltétele még, hogy világosan álljanak előt­tünk harci céljaink, amelye­ket a nemzetközi küzdőtéren el akarunk érni. A gyakorla­ti politizálásban például so­kat segít annak felismerése, hogy napjainkban az imperi­alistaellenes akcióegység el­sőrendű célja változatlanul a hős vietnami nép sokoldalú támogatása, alapvető láncsze­me a háborús veszély elhárí­tása, s a leghalaszthatatlü- nabb feladat: elejét venni az atomfegyverek tovaterjedé­sének. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK nemzet­közi tanácskozása nagy nyil­vánosságot kapott. Mégis: aki nemcsak ismerni akarja, mi történt Moszkvában, ha­nem önálló következtetések­re is kíván jutni, annak vé­gig kell mennie az alapkér­déseken : mit mondtak a test­vérpártok a világhelyzetről, milyen képet festettek az im­perializmusról, hogyan vet­ték számba saját erőin Vei, miben látják az összefogás lehetőségét, milyen harci cé­lok felé törekednek, mit tar­tanak a kommunista és munkáspártok legfonto­sabb feladatainak. Az események rohanó for­gatagában elengedhetetlen, hogy a rendelkezésünkre ál­ló információk alapján, vi­lágnézetünk, eszméink, törek­véseink talaján véleményt al­kossunk magunknak a tör­téntekről. Ez különösen fon­tos azoknak a munkájában, akik nem csak részét alkot­ják a közvéleménynek, ha­nem formálni is kívánják azt. <P) Rippay hattyúdala i Mikor az indulás elején, nehezén voltunk, Rippay je­lentkezett főagronómusnak, régen szerzett agrármérnöki diplomával. Fogadtuk, tegye meg a magáét, persze. De furcsamód történt ez. A bricskánülést nem bírja a szíve. Motorkerékpár-vezetési engedélyre nem pályázik. A pedálos biciklit utálja. Gya­log lassú, úgy nem porosz- kál. Mégha egy gépkocsi lenne, akármilyen teher is... Benn ült hát mindig az irodában. Hogy a városból járt ki vonattal, hozta a tás­káját ennivalóval. Aztán majdnem szüntelen evett. Ha nem, olykor megcsipkedte a két könyvelő lányt vagy az udvaron pattogott. Bárkivel. Rettentő gyorsan beszélt. Közben azt sem tudta, mer­re van a tsz határa, milyen az, hogy van benne, ami van. Csak az iroda és környéke. Ahol nem egyszer értekezett az étkezésről. Hogy harminc töltött kápr iztának is pa­rancsol, m műm három li­ter borral. El lehetett hinni, százkilón felül tartotta ma­gát. S mághogy milyen tsz- be jött, ahol egy gépkocsi sincs. Hát ő anélkül mit te­gyen?! Ezek közepette en­gem persze mind jobban emésztett a gond. evett a méreg. Jött aztán a gépkocsivásár. Kecskemétre gyűjtötték vala- - melyik országos vállalat se­lejtes kocsijait, hogy azokat leértékelt áron eladják a tsz- eknek. Hívtak minket is. Mentünk, Rippayval. Egész úton azt hajtogatta, ő majd elintézi, hogy mi kapjuk meg a legjobbikát. Ért hozzá. A városból is vittek Kecske­métre kocsikat, ahonnan ő járt ki hozzánk. Könnyen elintézi azok képviselőivel. Hogy csinálta, hogy nem, a sorszám húzás nélkül került a zsebembe, meg a listára. Mert a kocsik számait húzni kellett, amolyan sorsolás módra. Ám valamiképp rá­jöttek a nyilvánvaló fundus- ra. Elvették a kedvező szá­mot másik ellenében. Azt azonban már csak úgy ad­ták. Kell a kocsi vagy nem, nincs visszaélés. Rippay kar­doskodott, így is jó lesz. Hozzuk csak haza. Lesz ab­ból olyan kocsi, hogy még. Elintézi, hogy potomért ki­cseréltessenek elhasználódott alkatrészei. Hazajövetelünk után való­ban érkeztek hozzáértő sze­relők. Ketten. A városból, ahonnan Rippay kijárt hoz­zánk. Csaknem teljesen ki­cserélték a motorház beren­dezését. Elvittek érte tizen­nyolcezer forintot. Megérte volna, ám néhány hét múlva idegen emberek jöttek, an­nak megállapítására: mi új berendezés van a gépkocsiban, ök is listáztak, amin hu­szonegyezer forint jött ki. Megérte volna még a há­romezer utánfizetése. Ehe­lyett azt közölték, hogy az alkatrészek lopottak. Per lett belőle, ahol Rippay ellenem akarta keverni a kártyát. Belesült, végül a két vállalati tolvajt büntet­ték meg. Attól kezdve még inkább távolvalónak éreztem magamtól. Keverte a helyzetet, hogy a beosztott agronómussal is állandóan civakodott. Emez fiatal, ugyancsak diplomás ember. Sehogy sem akarja bevenni Rippay módszereit. Sokkalta másabb elképzelé- lései vannak, mint a főagro­nómusnak. Szóval, ők ketten is ették egymást. Már-már azt latolgattam a vezetőség­gel, miképpen tudnánk meg­szabadulni Rippaytól. Enged­nénk inkább utat a fiatal erőnek. Viszont tapintat is van a világon. Bizonyára megküzdött a főagi’onómus a maga diplomájáért annak idején... Idő teltével teljesen várat­lan. kezdetben inkább hu­morosnak, mint lényegesnek tetsző dolog siettette a befe­jező végső pontot. Hogy, Hogy nem — furcsa irónia —, valaki a Rippay valóságos neve mellé egy másikat adott. Azt, hogy Döbrögi. Terjedt a Lúdas Matyi ka­landjából ismert név, mint száraz nádasban a tűz. Egyik fiatal traktorosunk, aki még valóban nem tudta, hcgyan hívják a főagronó- must, minden további nélkül Döbröginek szólította, mire ő Több figyelmet a helyiek véleményére A záhonyi elmaradás hátteréről Találó a megjegyzés: Zá­hony a Kelet kapuja. Tonná­ban is hét számjeggyel jelzik a havonta érkező, s onnan to­vábbítandó fontos árukat. Az elmúlt hónapban — sajnos — mintegy 10 százalékkal ke­vesebb árut továbbítottak a tervhez képest. Lehetnek s bizonyára van­nak is itt-ott elkerülhetetlen nehézségek, előre nem látott akadályok. Itt azonban nem erről van szó. Igaz ugyan, a vártnál több ömlesztett áru érkezett, amelynek mozgatása meghaladta az átrakóhelyek kapacitását, de nem a záhonyi­ak hibája miatt. Az is tény, sok munkáskéz hiányzik, s ahol 250 dolgozó munkahe­lye betöltetlen, s ezt gé­pekkel sem tudják pótolni, ott akadozik a munka. Erről sem a záhonyiak tehetnek. Nem hallgatták meg... Milliókat fordítanak Zá­honyban az érkező áruk gyors továbbítására. Gépesítenek, korszerűsítenek, beruháznak, építenek. Időben figyeltek ar­ra is, hogy a nagyobb arányú ömlesztett áru érkezése ne le­gyen váratlan. Az ilyen áruk mozgatására alkalmas gépe­ket rendeltek 12 millió (nem tévedés: tizenkétmillió) forin­tért. Mégis adósak maradtak a záhonyiak a népgazdaságnak mintegy 10 százalékos tervtel­jesítéssel az elmúlt hónapban. A KPM és a MÁV Debrece­ni Igazgatósága az ömlesztett, fedett áruk pakolására 10 gépegységből álló átrakóud­vart létesített Záhonyban. Az­az. csak létesített volna. A 'Zalaegerszegen készült gé­pek első mintapéldányát a KPM és a MÁV Debreceni Igazgatóság képviselői annak rendje-módja szerint „vizs­gáztatták”. Csakhogy ez a mintapéldány nem felelt meg a követelményeknek. A záho­nyi géptelep főnökségének egyik dolgozója ezt el is mondta a próbaüzemeltetés­kor, de ő csak meghívottként volt jelen... Véleményét nem vették figyelembe, nem hall­gatták meg. Ellenkezőleg, megbírálták, amiért javasol­ta: ne vegyék át a gépet. (Csak azt nem értjük, miért csak hebegett, szeme ijesztő­en járt. Ezt követően, már majd­nem a teljes év teltével egyik nap telefonhoz hívta a felesége a városból. S, hogy telefonált, egyszercsak be­fogta a kagylót, elvette a fü­létől és engem szólított. Azt mondta, a felesége üzeni, másnap maradna otthon, va­lami fontos megbeszélni va­lójuk lenne. Aztán: „Mondd, elnök elvtárs, őszintén, tu­dunk mi tovább... hogy úgy mondjam pedánsan, jobb egyetértésben dolgozni? Va­lószínűleg azért kellene hol­nap távol maradnom, mert biztosan egy másik hely kí­nálkozik a számomra.” Mit felelhettem, hogy ne sért­sem meg, értsen is belőle? Azt: „Nézze, hogy a fele­sége holnapra otthon ma­rasztalja, nyilván alapos ok van rá. Beszéljék meg hát sikerrel... És meg lehet érteni azt a becenevet is. Idegesítő lehet... A következő nap után, mi­kor ismét eljött, bejelentet­te, sürgősen szabadságra len­ne szüksége. Bármilyen cí­men. Megkapta, ami való­ban felmondással végződött, az ő részéről. A fiatal szak­ember lépett a posztjára. Nemrég találkoztam a vá­rosban Rippayval. Előre üd­vözölt, hunyorított. Azóta nyugdíjba került. De ha, mondjuk, főállattenyésztőre lenne szükségünk, szívesen vállalná, — másodállásban. Nehezen hiszem, hogy ilyen másodállás nyílna ná­lunk. (asztalos) hívták a próbaüzemeltetéshez, ha észrevételeire nem voltak kíváncsiak.) Kötbér — valutában Az illetékesek — a záhonyi művezető véleményével ellen­tétben — jónak találták, s át­vették az ömlesztett áruk mozgatására készült gép első példányát. Ezután elké­szült valamennyi gép. Csak akkor dei-ült ki, mennyi­re igaza volt a záhonyi szak embernek, amikor a gépek jú­nius 9-én leálltak, éspedig át­alakítás és javítás miatt. S azóta is állnak. S hogy ki ezért vagy kik ezért a felelő­sek? Ezt annál is inkább jó lenne tudni, mivel ezekre a gépekre várt volna többek között annak a sok ezernyi tonna ömlesztett árunak is az átrakása, amivel az elmúlt hónapban adósak maradtak a záhonyiak. S ki tudja, mennyit s meddig kell még ilyen jelle­gű nehézségek miatt magya­rázkodni. Arról nem is be­szélve. hogy az emiatti kötbér összegét is több számjeggyel írják, méghozzá valutában. Sajnos, kötbért, s az áruféle­ségek késéséből eredő veszte­séget nem lehet prémiumból kifizetni már csak azért sem, mei*t ez az összeg valószínű kimerítené a legmagasabb prémiumkeretet is, s ez újabb bonyodalmakat szülhetne... Ha már a prémiumról esett szó. érdemes megemlíteni: a MÁV Debreceni Igazgatósá­Kétszáznegyven dolgozó­ja van a Klsvárdai Ruháza­ti Ktsz-nek. A múltban kis kapacitású kisipari módsze­rekkel dolgozó szövetkezeti üzem, ma már — élve az új gazdaságirányítási rend­szer adta lehetőségekkel — exportra is termel. Áruik a Szovjetuniótól Libanonig a világ számos országába el­jutnak. Anyagszükségletük bizto­sításával van a legtöbb gondjuk. Nagytételes export- megrendeléseik határidő­ben való teljesítéséhez ál­landó anyagutánpótlásra van szükség. Az anyagellá­tás akadozik. A nehézségek ellenére mégis jó eredmé­nyeket tudnak felmutatni. A közelmúltbán kapott új gépek, berendezések jó lehe­tőséget biztosítanak a gyors ütemű termeléshez. Az el­múlt két hónapban több ex­portszállítási kötelezettsé­güknek tettek eleget: nemrég indították útnak a Tripofi- ban működő libanoni „Túrni” cégnek azt a két és fél ezer lánykakabátot, amelyre az év elején kötöttek szerződést. Július elején eleget tettek másik nagy partnerük, egy zürichi cég megrendelésének is. Útnak indították azt a hat és fél ezer „Jimmy” fiúnad­rágot, amelynek szállítását csak a hónap közepére ter­vezték. Jelenleg újabb exporttéte­leken dolgoznak. Manchester­be 2400 fiúzakót, Londonba 1000 férfipantallót, a svédor­szági Bergenbe és Trondhei őri­be 3000 síöltönyt szállítanak. Az év második felében az NDK-ba kétezer pantallót, Londonba és Manchesterbe csaknem két és fél ezer férfi­zakót, Rigába ezer laminált ballonkabátot szállítanak. A ktsz belföldi megrende­lőknek is szállít. A hazai piacra kerül az a terlyster férfiruhatétel, amelynek ké­szítésén most dolgoznak. Ké­szülnek az iskolaszezonra is, műhelyeikben már gyártják azokat a szeptemberben bol­tokba kerülő „Saturnus” isko­laruhákat, amelyekből eiőre­gon rendelkezésre álló prémi­umból nem jut a zanquu fii­nak, mivel azok teljesíti, ny után kaphatnak jutalmat. Ez viszont függ a fentiektől, mármint az említett 12 mil­lió forintos gépek átvételétől és még sok mindentől. Különvonat, de miért? Attól többek között, hogy a záhonyi térség dolgozóinak kevesebb a keresetük. mint más szolgálati főnökségeken, így aztán jelentős a munkás­vándorlás oda, ahol többet fizetnek, s ez munkaerő­gondokat okoz. S mivel ke­vés a munkáskéz, rendes sza­badságra nehezen engedik a dolgozókat, s így többen iga­zolatlanul maradnak távol. Eredeti, de nem egy gazdasá­gos ötlettel akartak ezen se­gíteni a MÁV Debreceni Igazgatóságán. Egy napon Kis­újszállásról (!) különvonatot méghozzá motorvonatot küld­tek Záhonyba, 16 vendég pá- lyafenntartási munkással, akik átraktak öt kocsi árut. s a szerelvény visszavitte őket Kisújszállási-a. Teliesítmé- nyük viszont nem fedezte, s nem is fedezhette a külö.os intézkedés költségeit. Hasonló esetek elkerülése miatt kéri a MÁV záhonyi pártbizottsága: „Helyesnek tartanánk, ha a felsőbb gaz­dasági vezetés figyelembe venné a helyi gazdasági veze­tés véleményét és minden té­ren nagyobb önállóságot biz­tosítana részükre.” S az új gazdasági mechanic musban ez nem. is olyas kü- lönös kérés. Nagy Tibor láthatólag kétezer darabot adnak a belföldi kereskede­lemnek. A megnövekedett rendelés sek, az egyre nagyobb szám­ban készülő termékféleségek profilbővítést jelentenek, ami együtt jár a műszaki fejlesztéssel. A jövő év őszéig fejezik be a közel­múltban vásárolt japán spe- ciálgépek folyamatos átszállí­tását a volt malom épületé­ből átalakított, mintegy öt­venöt méter hosszú, új üzem­csarnokba, ahol fokozatosan bevezetik a szalagszerű ter­melést. (egri) Megjegyzés: Drága víz Nagykállóban járási népi ellenőrök vizsgálják az ipa­ri üzemek (ktsz-ek) szociáiis, kommunális helyzetét. A né­pi ellenőr brigád két tagja beszélget. Tapasztalataikat vitatják és bár nincs nézet- eltérés közöttük, hangosak, szenvedélyesek. Arról van szó, hogy két üzem — a ci­pész és szabó ktsz — a mi­nimális egészségügyi köve­telményekkel sem rendelke­zik. Három-háromszáz főt foglalkoztatnak és a munká­soknak nincs öltöző, mosdó. Műszak után egymás után lavórból mosakodnak. A ci­pész ktsz három személyt foglalkoztat azzal, hogy a tá­voli fúrott kúttól vödörben hordatja a vizet. A három al­kalmazott fizetése háromezer forint körül lehet. Évente 36 ezer forint. Ha kutat fú- ratna a ktsz saját udvarára, az sem kerülne többe, sőt a vízhordóknak az évek óta ki­fizetett munkabérből már rég építhettek volna komp­lett öltözőt, zuhanyozót, mos­dót. A népi ellenőrök szyrint erre a megoldásra ^n(plni még most sem késő; Egyetértünk velük. & E, Útirány: London, Riga, Tripoli Kisvárdai exportruhák sikere a világpiacon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents