Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

¥ oTffal KELET-MAGYARÖßSÄÄ® W». 'iWtw W.*} Egy hét a világpolitikában Munkatársaink Lengyelországban © Apollo és Luna © Wheeler Saigonban <§ Háború Közép-Amerikában • Jobboldali támadás Indára Gandhi ellen A politikai hómérő higany­szála ugyan nem emelkedik kánikulai magasságokba, még- sem mondhatjuk, hogy ubor­kaszezon lenne a nemzetközi eleiben, bár a múlt hét első számú szenzációját a tudó- mány szolgáltatta. Hazánk la­kossága csakúgy, mint szerte az egész világon, nagy érdek­lődéssel követi a Holdra ve­zető útján az Apoilo—11 bá­tor űrhajósait, és várja a pil­lanatot, amikor az ember elő­ször teszi lábát a Hold fel- színére. Az egyetemes emberi haladás olyan eredménye ez, amelyet hosszú előkészítő munka, kutatás és igen sok kísérlet előzött meg. — A nemzetközi tudományos világ nagy figyelmet szentel a Lu­na—15 útjának is. A Luna­sorozat e tagja Hold körüli pályára tért. Valamelyik űrhajós mond­ta nemrégiben: „Amikor tá­volról láttam a Földet, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha békében és egyetértésben élnének az emberek.” Sajnos, az űrhajózás mostani szenzá­ciói sem feledtethetik, hogy Földünk több pontján had­színterek vannak. Az Egyesült Államok kor­mánya kedden Saigonba küld­te Wheeler tábornokot, a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának elnökét. E külde­tés összefügg annak a régi amerikai tervnek a kivitelezé­sével, hogy „vietnamizálják” a dél-vietnami szabadsághar­cosok elleni amerikai hábo­rút, vagyis amerikai csapatok egyes feladatait fokozatosan a saigoni bábrezsim csapatai vegyék át. Ez utóbbiak harci morálja azonban egyre rom­lik, s ezen aligha segít Whee­ler jelenléte. Az amerikai vezetés távlati tervei közé tartozik, hogy át­mentse a majdani háború utá­ni időkre jelenlegi saigoni garnitúráját. Ebbe a törekvés­be vág az a most előrángatott javaslat, hogy Dél-Vietnam­ban az amerikai csapatok je- lenlétében és úgynevezett nemzetközi ellenőrzés mellett tartsanak választásokat. A dél-vietnami nép hivatott képviselői, akik a DVK-t a párizsi tanácskozáson képvi­selik, elutasították ezt a ja­vaslatot, leleplezve, hogy az amerikai csapatok jelenlété­ben megtartott választás nem fejezheti ki a dél-vietnami nép igazi akaratát. A Közel-Keletről egész jié- ten érkeztek jelentések ki­sebb katonai akciókról a de­markációs vonalakon, illetve az Izrael által megszállt terü­letekén. Izraeli vezetők isme- telten elutasították a meg­szállt területek kiürítésének gondolatát, és tagadták, hogy a nagyhatalmak, a nemzetkö­zi szervezetek, vagy más kül- ső erők közreműködhetnének a Közel-Kelet békéjének helyreállításában. A közel-keleti rendezés dip­lomáciai esélyeiről tárgyalt Moszkvában a héten Sisco amerikai külügyminiszter­helyettes. Bár nem tettek közzé hivatalos jelentést, jól informált körök úgy tudják, hogy Sisco utazása nem volt eredménytelen: a két félnek alkalma nyílt a Közel-Kelet­ről vallott nézeteik és véle­ményük kicserélésére. Az európai békéről és biz­tonságról rendezendő tanács- kozás gondolata változatlanul napirenden van. Ez volt az egyik fő témája azoknak a ta­nácskozásoknak is, amelyeket Kekkonen finn köztársasági elnök Londonban a brit ve­zetőkkel folytatott. Az euró­pai vezető politikusoknak a biztonsági értekezletről szóló nyilatkozatai közül Brandt nyugatnémet külügyminiszter ismételten hangoztatott véle­ményére utalunk még. Brandt újra és újra azt mondja, hogy az értekezletre szükség van, de oly sokszor és annyira elő­térbe helyezi „fenntartásait”, hogy hovatovább gyanúba ke- rül: nem a biztonsági konfe­renciát, hanem e „fenntartá­sokat” tartja fontosabbnak. Az újságolvasók e héten sűrűn találkoztak két olyan ország nevével, amelyek eg^bként a legritkábban ke­rülnek a világsajtó hasábjai­ra: Salvador és Honduras há­borújáról van szó. Kezdetben a két közép-amerikai ország nézeteltéréseit „futballhábo- rúnak”, afféle operettbe illő csetepaténak tekintették. A hét végén a; i nban mindez a háború véres valóságába csa­pott át, amelynek több ezer halottja van. A területre ki­sebb, de lakosságra sokkal népesebb Salvador csapatai behatoltak Hondurasba, s amennyire a zavaros, egymás­nak ellentmondó jelentések­ből kiderült, hondurasi csa­patok viszont Salvador terü­letére léptek, és kölcsönösen bombázták egymás városait Az Amerikai Államok Szerve . zete, amely alapokmányába! • magára vállalja az ilyen ese­tekben a közvetítést, most rendkívül passzívnak és erélytelennek mutatkozott. Bár egymást követően három tűzszünet! időpontot is kitű­zött, a harcok szombat regge­lig nem csendesedtek Az AÁSZ tűzszüneti javas­lata szerint azonnal be kell szüntetni a harcot, visszavon­ni a csapatokat, kölcsönösen garantálni kell egymás állam­polgárainak személyi és va­gyonbiztonságát, és fogadni kell az AÁSZ tűzszüneti bi­zottságának ellenőreit. Ami a harcok kirobbanásának okait illeti, mindeddig nem derült ki, hogy a Hondurasban élt salvadori Illetékességű telepe­sek menekülésén és az úgy­nevezett futballincidensen ki- vül nincs-e más indíték is a háttérben. Indiában a héten kisebbfaj­ta kormányválság alakult ki annak nyomán, hogy Deszal lemondott pénzügyminiszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről. Az ügy Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony egyik reformtervének előkészítésével függ össze. Gandhi asszony a bankok ál- lamosítását készíti élő, és eközben került szembe a köz­ismerten jobboldali beállított­ságú, a nagymonopóliumok ér­dekeit védelmező Deszaival. aki ellenezte a bankok álla­mosításának eszméjét. A mi­niszterelnök-asszony nem en­gedefct a zsarolásnak, és ami­kor Deszai lemondással fenye­getőzött, elfogadta a jobbol­dali politikus távozását. De­szai később visszavonta volna a lemondását, és különösen a pénzügyminiszteri tárcát sze­rette volna újra megszerezni. Az Indiai Kongresszus Párt jobbszárnya most Deszai ér­dekében szervezkedik, és ahogy az eseményekből kive­hető, összpontosított támadást készít elő Indira Gandhi el­len. Cernik beszéde a konszolidációról Gorjovice (CTK): Cernik. Csehszlovák kor. mányfő pénteken beszédet mondott a közép-csehországi Gorjoviceben egy szabad pártnapon. Részletesen ele­mezte az elmúlt év politikai eseményeit és az újabb fel­oHa fokpf A legfőbb politikai feladat — hangoztatta a miniszterel­nök — a párt következetes egyesítése a marxizmus—le- ninizmus talaján és vezető szerepének megszilárdítása a társadalom életének minden területén. Cernik megállapította, hogy a párt vezetősége a pártszer­vezetek túlnybmó részének segítségével kérlelhetetlenül küzdeni fog a párton belül és a párton kívüli jobboldali opportunista erők és az olyan tendenciák ellen, amelyek megnehezítik a politikai élet általános konszolidációs fo­lyamatát. Cernik külpolitikai kérdé­sekkel foglalkozva leszögezte, hogy Csehszlovákia külpoliti. kájának alapja és biztomágá- nak garanciája a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista or­szághoz fűződő szoros szö­vetség és barátság volt és marad. A szövetségi kormány mi nlszterelnöke ezután a jelen­levők előtt Ismertette a kor­mány által foganatosított il­letve kidolgozott intézkedése­ket a népgazdaság konszoli­dációjára. Rakétarobbanások Huéban Saigon: Tliieu, a dél-vietnami re- Mtn vezetője, szombati sajtó- értekezletén gyakorlatilag el­vetette Nixon amerikai elnök i sapatkivonási elképzeléseit. Míg Nixon legutóbbi sajtó- értekezletén kijelentette: re­méli, hogy 1070 végéig, vagy még előbb kJ lehet majd vonni az összes szárazföldi harcoló csapatokat Dél-Viet. liamból — otthagyva azonban a légierőt és a műszaki csa patokat — Thieu kijelentette: „Dél-Vietnam nem tudja fel­váltani salát katonáival az összes amerikai harcoló csa­patokat 1070-ben”, Hozzáfűz te: „Amennyiben azonban az amerikai kormány elegendő felszereléssel és pénzzel tá­mogat bennünket, azt mond­hatjuk, hogy 1970 végéig a harcoló csapatok igen jelen­tős részét felválthatjuk”. A háború ilyetén átalakulásá­nak üteme az amerikai se gítség ütemétől és méreteitől függ majd — fejtegette Thieu, Thieu megismételte propa gandaszólamait választási ja­vaslatairól. Mint ismeretes. Thieu legutóbb „nemzetközi ellenőrzéssel” úgynevezett „szabad választásokat” java­solt Dél-Vietnamiban, illetve egész Vietnamban az ország egyesítésére, azonban egy szót seem szólt arról, hogy ilyen választásokat nem lehet tartani addig, amíg amerikai megszállók tartózkodnak az országban. Thieu sajnálkozá­sát fejezte ki. hogy a VDK és az ideiglenes forradalmi kormány elutasította e javas­latokat, s kifejezte reményét, hogy a másik fél felül fogja vizsgálni ái’őspontját. A harctereken a szombatra virradó éjszaka nyolc rakéta és tüzérségi támadást hajtőt tak végre a szabadságharco­sok. 122 milliméteres rakéta­lövedékek robbantak Hűé vá­rosában. Kisebb csatározá sokra került sor Tay Ninh közeiében továbbá Da Nang térségében. A fiatalok országa Jártam Lengyelországban a legforróbb nyár idején, ami­kor északra/ a tenger hűs vi­zéhez igyekeztek az emberek. Jártam télen, amikor a hegyi autóbuszok hátuljára speciá­lis kosarakat szereltek, hogy a tucatnyi sítalpat el tudják szállítani. Ekkor mindenki dél felé igyekezett, a lengyel „üdülőparadicsom” felé. Más­kor a sziporkázóan szellemes lengyel szilveszter forgatagát figyeltem, ahol az első pohár vodka után, félretéve a hét; im nap gondjait, felszabadult can ünnepelt mindenki. Be­szélgettem külkereskedelmi szakemberekkel, akik sokszor, s szívesen jöttek Magyaror­szágra. Köztük olyanok, akik részesei voltak az egy évtize- de egyedülálló vállalkozásnak: az első közös vállalatnak, a Haldexnek, amelyet két szo­cialista ország alakított. Hadd hivatkozzam néhány olyan benyomásra is, amely szomorú emlékekhez kötődik: az auschwitzi koncentrációs táborban tett látogatásra, ahol csoportunkból többen kifordultak az épületből, mondván: „ezt nem lehet ki­bírni.” Pedig ma már csak múzeum, s a szörnyűségek sokkal kevésbé félelmetesek, mint két és fél évtizede vol­tak. Vagy egy apró mozzanatra, amikor Wroclawban egy bom­bák által súlyosan megron­gált, szinte háború képét mu­tató romos épületet fényké­peztem, hozzám lépett egy idősebb ismeretlen férfi. Fel­ajánlotta, megmutatja, hol fényképezhetem le az igazi, mai Wroclaw arcát. Új város­negyedeket, amelyeket a 70 százalékig lerombolt Wroclaw helyén emeltek. Talán azért érdemes el- mondani ezeket az epizódo­kat, mert égy baráti nép éle­tébe engednek bepillantást, sejtetik a hétköznapok, az ap­ró, mindennapi események sodrában azokat a nagy dol­gokat, amelyekkel nap mint nap ma is foglalkoznak a né­pi Lengyelország politikusai: az európai biztonság, az Ode­ra—Neisse-határ és más fon­tos kérdések. A lengyel nép egyike azoknak, amely leg­többet szenvedett a hitleri uralom idején. Az elmúlt 25 évben sokat haladt előre az ország építése, de az idősebb nemzedék emlékezetében még most is elevenen élnek a pusz­títások. Talán így volt érthe­tő Zbigniew Kowalski szé­gyene és egyben büszkesége, amikor az új wroclawi város­részbe kalauzolt. ö mondta el a város főtéré- nél, a mostani Grunwald tér­nél: a várost védő hitleristák 1945 elején végső összeroppa­násuk előtt lerombolták az egész tudományos negyedet. Az állami levéltárat, az or­vostudományi egyetem klini- kai negyedét, a mezőgazdasá­gi intézetet, három templo­mot, s több gyönyörű középü- letet, hogy a város centrumá­ban repülőteret építsenek. Megépítették. És azért az ár- ért egyetlen repülőgép, Han­ke gauleiteré, a várost „vé­dő” német csapatok egyik ve­zetőjéé szállt fel, ezen szökött meg. Lengyelország most nagy ünnepségekre, jubileumra ké­szül. Még emlékszünk a mil- lenneumi ünnepségekre, ami- kor kiadták a jelszót: „Ezer új iskolát az ezeréves Len­gyelországnak.” A nép, amely határtalan szorgalommal ve­tette magát az építkezésekbe — teljesítette. Most felszaba- dulásának 25. évfordulójára készül az ország újabb ered­ményekkel. Szinte , felmérhe­tetlen az a fejlődés, amely a negyedszázad alatt végbe-' ment lengyel barátainknál. Csak néhány: Katowicében a Rondo, a város főtere kö­zelében szinte földbe gyöke­rezik az ember lába, amikor először látja a hatalmas épü­letet. Superjednoska — ez a neve. 900 lakás van egy épü­letben, négyezer ember lakja 16 emeletét. Egy külön kis város a boltokkal, szolgáltató- részlegekkel. És ez csak egyi­ke a lakásépítés hatalmas eredményeinek. Az utóbbi esztendőkben évente mintegy 500—530 ezer új lakószobát építettek Lengyelországban. A lakás még így is nagy gond. Fejlesztik a szövetkezeti la­kásépítkezéseket, de még így is 63—37 százalék az arány, s ebből a lakosság a 37 százalékban részesedik. Mondhatnánk, LengyelorJ szág a fiatalok országa. Az összlakosságnak csaknem a fe­le 30 éven aluli. Ez jelentős az ország életében. Sok új feladatot is jelent, hiszen új munkahelyek ezreire, laká­sokra, kulturális és vendég- látóipari intézményekre van szükség. Lengyelországot most sokszor nevezik „nagy építke­zési területinek. Ebben nem sok a túlzás. Jelenleg például Lengyelországban egyidejű­leg épül néhány nagy ipari kombinát, néhány száz köze­pes ipari létesítmény, sok ezer lakóház, szociális és kulturális létesítmény. Az épí­tészet a népgazdaság hatal­mas szakmájává növekedett. Jelenleg minden harmincadik lengyel az építészetben dolgo­zik. Lengyelország jubileuma nagy ünnep lesz, s bizonyos, hogy a következő években az építő munkában sikereket ér el. Erről győződhet meg az egyszerű turista és a figyel­mesén szemlélődő külföldi egyaránt. Marik Sándor Varsói találkozások A baráti lengyel nép ezer esztendejéből tizenkettővel, a legutóbbi tucatnyi évvel kö­töttem ismeretséget. Napok­ra, hetekre otthonom volt a Tátra, vagy a sziléziai fővá­ros, Katowice, jártam Krakkó főterén, ahol Kosciuszko Tá­dé tett esküt népének, beba­rangoltam a Mazuri tóvidék vad erdeit, s álltam a Balti­tenger partján Balassi Bálint szellemét idézve. A lengyel történelemkönyv utolsó tizen­két lapja azonban számomra Varsóval kezdődik és fejező­dik be. Varsó volt első ven­déglátóm, Varsóban jártam utoljára...' Nyomasztó olvasmányél­ményt idézgettem, amikor a Balt—Orient expressz még a lengyel főváros külvárosai­ban száguldott. Ruffy Péter riportkönyvéből, a Varsói haj­nalból egy amerikai pilóta 1944-es szavai jutottak eszem­be, aki csak a földrajzi szé­lességből tudta akkor megál­lapítani, hogy a gépe alatt elsuhanó romhalmaz nem más, mint a lengyelek fővárosa. A vonat Varsó főpályaudvará­hoz, a Warszawa Glównához közeledett, s az idézet nyom­ban szertefoszlott gondolata­imban a felhők közé szökke­nő csaknem 40 emeletes épü­let, a Kultúra és Tuddmány Palotája láttán. A palota csúcsából körül­nézni: nem csupán idegenfor­galmi attrakció ez Varsóban A lengyelek 12 évvel ezelőtt sem annak szánták, ma sem az. Régebben az idősebb kor­osztály Invitálta külföldi ven­dégét ide, s a múltat, a há­ború lidércét idézgette itt, ma a fiatal generáció kíséri fel a gyorsliften a vendéget,' s bizonyítja; valóra váltotta a nép az újjáépítés jelszavát, amit a párt a felszabadulás után adott ki: „Az egész nem­zet építi fővárosát.” Tizenkét évvel ezelőtt a pa­lota környékén, a belváros­ban még romházak tűzdelték meg a Marszalkowskát, a fő­város főutcáját és a Jerozo- limskie fasort. A palotától né­hány kilométernyire még nagy mezóség jelentette a fő­város határát. Egy-két év múlva hat— nyolc—tízemeletes lakóhá­zak épültek a legelőn, sorra tűntek el a -romok a belváros- bői. Az idegent valami külö­nös szín kapta meg az évti­zed fordulóján. A modern la­kónegyedeké. A vakolatlan tégla színe fogadta a Mura- nów lakónegyed látogatóját, vörös szín töltötte be a Bie- lany külváros tereit, utcáit is. A hajlék nélküli varsóiak, a háború károsultjai hihetetle­nül sok lakást igényeltek, s az igény szülte az ésszerű szük­ségmegoldást: építeni minél gyorsabban, vakolni, díszíteni lesz idő később is. Varsó főterén, a Piac Defi- ladyn ha valaki Villamosra ült akár csak 10 évvel ezelőtt is, hat-nyolc perc alatt a vég­állomásra ért. Ma fél óra, vagy még ennél is több idő kell ahhoz, hogy például a 15-ös járattal befejezze útját a Bi- elanyra, a lengyel testnevelé­si főiskolára igyekvő utas. A fővárosra és történelmük­re büszke lengyel nem mu­lasztja el magyar vendégé­nek bemutatni Varsó óváro­sát, a Stare Miastró-t sem. A szűk Sikátorokban, a Fug- ger-pincék romantikus ter­meiben, a patinás épületek között talán senki sem hinné el, hogy az óváros csak ne­vében és földrajzi helyében régi. Az ódon épületek egy­idősek a modern lakónegye­dekkel. A magyarázatot egy lengyel egyetemista barátom, Jerzy Nowak, a varsói egye­tem volt magyar—lengyel szakos hallgatója adta meg: népünk hagyománytisztelete keltette életre eredeti formá­jában az óvárost, s a Stare Miasto házaiban ma éppolyan összkomfortban élik modern életüket az itt lakók, mint az MDM lakónegyed hipermo­dern lakásaiban. Varsóval utoljára a múlt évben találkoztam. A palota csúcsáról most is körülnéz­tem. A tőszomszédságban, a romok helyén a felhőket döf- ködik a 18—20 emeletes „je­genyeházak”. A távcső fel- emeli az utca járókelőit, akik ma már színesebb, tarkább ruhákban járnak, mint 12 év­vel ezelőtt, akiknek arcáról már valamicskét elmosott az idő a háború szörnyűségeiből. A Nowy Swiat utca házainak falán itt is, ott is égnek még a gyertyácskák, örökmécse­sek. A fasizmus áldozatainak tisztelegnek még ma is és örökké a varsóiak. Sha estén­ként a sétáló fővárosiak vi­dám kavalkádja tölti is be a mi Váci utcánkhoz hasonló korzót, a pislákoló lángok mellett csitul a mlniszoknyás lányok kacaja, az idősebbek pedig meg-megállnak egy pillanatra valamelyik tábla előtt. Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents