Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-18 / 164. szám
9 oldal RELÉT - M AG Y Ä19SSZÄ0 *'•*' TTtfliS IS. külpolitikai összefoglalónk Lengyelország jtibiíeum; ünnepére Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit szovfet, csehszlovák és NOK-heli küldöttség érkezik Varsába 0 Ase Apollo-út szovjet visszhangja § Kambodzsa és Laosz 0 Amerikai kegyetlenkedések Dél-Vietnamban Világszerte nagy érdeklődés kíséri az Apollo—11 útját. A sok visszhangból kiemeljük a szovjet sajtót, amely első oldalán nagy terjedelemét szentel Armstrongék külde. tésének. Moszkvában dolgozó külföldi tudósítók, például az olasz rádió és televízió riporterei a szovjet fővárosban sok, találomra elkapott „utca emberének'’ a véleményét kérdezték. A megkérdezettek elismerően nyilatkoztak az Apollo-programról és hozzáfűzték: ha létezik a világon olyan terület, amely lehetősé, get kínál a szovjet—amerikai együttműködésre, akkor az a világűrprogram. Az amerikaiak űrkutatási sikereivel-politikájuk Itt lenn a földön, sajnos nem tart lépést. A kambodzsai kormány például csütörtökön űjabh — sokadik — jegyzékben ' tiltakozott az amerikai és a Thieu-féle dél-vietnami ka. tonai alakulatok aeresszlós határsértései miatt. Májusban és júniusban 11 kambodzsai államooleár halt meg az amerikai és dél-vietnami tüzérség és légierő akciói miatt. Egv másik hír arról számol be, hogy az utóbbi néhány napban a laoszi hazafias erők négy amerikai gépet pusztítottak el. A hír mögött felraizolódik a na"v kérdőiéi: mit keresnek az USA légierői Laosz légi terében? A kambodzsai és a laoszi hírek ezekben a napokban annál is hangsúlyosabban jelentkeznek, mert hiszen éppen most — július 21-én — lesz 15. évfordulója a genfi egyezmények aláírásának. Ezek az New York, július 17. A Biztonsági Tanács magyar idő szerint este 20 órakor összeül, hogy megvitassa Zambia panaszát Portugália ellen. Zambia amiatt fordult a világszervezethez, hogy portugál repülőgépek Zambia és Mocambique határán falvakat bombáztak. egyezmények nemcsak a francia gyarmatosítók kapitulációját jelentették a vietnami néppel szemben, s nemcsak a Vietnami Demokratikus Köz. társaság pozícióját szilárdították meg, de Kambodzsa és Laosz helyzetéről is határoztak —, mégpedig semmiesetre sem úgy, hogy azokat Washington kénye-kedvére használja felvonulási területként és agressziós célpontként. Egy másik évforduló is közeleg. Július 20-án lesz éppen negyedszázada a Hitler-elleni sikertelen merényletnek és német katonai puccskísérletnek. A Hitlerrel konfliktusba került polgári és katonai csoportosulásoknak ez az akciója nemcsak sikertelen maradt, de túl későn is jött. Már nem volt módja megakadá. lyozni a világtörténelem eddi- di legnagyobb szörnyetegének további tombolását. Végül is csak a szövetsége, sek katonai ereje semmisíted te meg az utolsó talpalatnyi földig harcoló fasiszta bestiát. A nácik bűntetteit azonban az emberiség soha nem felejti el. Legalábbis nem szabad elfelejtenie! Lehetséges, hogy a Pentagon bizonyos urai elfeledték? Éppen csütörtökön kerültek napfényre újabb leleplező bizonyítékok az amerikai szolda- teszka vietnami kegyetlenkedéseiről. amelyek vetekszenek a hitleri Németország rémtetteivel. A Paulo Condor-i bőr. tön udvarán például, miként a- dokumentum közli, az amerikai katonai hatóságok utasítására a rendőrpribékek go- Ivószóróval halomra lőtték a foglyokat. Zambiának a Biztonsági Tanácshoz intézett panaszát kommentálva a moszkvai Pravda egyebek között megállapítja: a tények azt tanúsítják, hogy a zambiai határok gyenge pontjainak ki- puliatolására tett portugál kísérletek szerves részei a dél-afrikai fajüldüző rendA Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, az Államtanács és a kormány meghívására a népi Lengyelország megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezendő varsói központi ünnepségekre magas szintű küldöttség étkezik a Lengyelországgal szomszédos három baráti szocialista országból: a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és a Német Demokratikus Köztársaságból. Mint már jelentettük, a július 21—22-i ünnepségekre Varsóba érkezik Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke; Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke és Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt KB első titkára; Willi Stoph, az NDK miniszterta(Folytatás az 1. oldalról) A szovjet sajtó vézető lapjának cikke ezekkel a szavakkal zárul: az Apollo—11 elindult, bátor legénységének szerencsés utat és teljes sikert kívánunk! Csütörtökön minden varsói lap első oldalán fényképes tudósításokban számol be az Apollo—11 űrhajó útnak indulásáról. A lengyel televízió közvetlen adásban közvetítette az amerikai űrhajó rajtját. A Zycie Warszawy „Megkezdődött az ember holdutazása” című elsőoldalas jelentésében és kommentárjában megállapítja, hogy július 16-án új, történéírríi szaszerek messzemenő stratégiai terveinek. Ilyen körülmények között Zambiának az ENSZ-hez intézett panasza azt tanúsítja, hogy az ország vezetői tisztában vannak a fajüldöző rendszerek részéről fenyegető veszéllyel, és mindent megtesznek e fenyegetések visszaveréséért — mutat rá a moszkvai Pravda. nácsának elnöke és Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt PB tagja, a KB titkára. A népi Lengyelország megalakulása negyedszázados jubileumának tiszteletére szerdán délután ünnepi gyűlést tartották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságában. A gyűlésen Wladys- law Gomulkának, a Központi Bizottság első titkárának vezetésével részt vettek a Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a központi pártapparátus munkatársai, a párt- történeti intézet és a központi pártiskola dolgozói. Az ünnepségen Jan Szyd- lak. a párt KB titkára mondott beszédet. Az ünnepség végén az államtanács magas kitüntetéseit Wladyslaw Go- mulka nyújtotta át a LEMP legkiválóbb pártmunkásainak. kasz kezdődött az embernek a természet legyőzéséért vívott harcában. „Amióta feltalálták a könyvnyomtatást — írja a lap —, az ember még nem talált olyan rendkívüli szavakat, amelyek érzékeltetni tudnák a nagyszerű törtéfielmi pillanat jelentőségét.” A PAP lengyel hírügynökség a szocialista országok űrkutatási együttműködésének eredményeit méltatja. Egy tavaly Moszkvában létrejött megállapodás értelmében hét szocialista ország tudósai vesznek részt a Szovjetunióban felbocsátott mesterséges holdak tudományos lehetőségeinek kihasználásával kapcsolatos együttes munkálatokban. Bulgária, az NDK, Magyarország, Lengyelország, a Szovjetunió, Románia és Csehszlovákia tudományos kutatóintézetei vettek részt például a tavaly decemberben felbocsátott Kozmosz—261. szputnyikkal végzett kísérletben, amely nek során az atmoszféra felső rétegeit és a sarki fény természetét vizsgálták. Emellett néhány ország, köztük Lengyelország, ionoszféra szondázást végzett a szput- nyikon elhelyezett berendezés méréseivel szinkronban azzal a céllal, hogy a köfcvet- len mérések eredményét ősz szehasonlítsák a párhuzamosan végzett földi észlelések adataival. Zambia és a fajüldözők kísérletei Ma összeül a Biztonsági Tanács Lapvisszhan| a holdutazásról Az országgyűlés 2. Az országgyűlés az állam- hatalom és a népképviselet legfelsőbb szerve, amely törvényalkotó tevékenységet folytat és a kormányzati munka meghatározása mellett a népköztársaságunk alkotmányában szabályozott politikai ellenőrző funkciót is gyakorolja. Az alkotmány általá. nos elvi értelmében így foglalja össze ezt a feladatkört: „Az országgyűlés gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.” Ez tartalmilag azt jelenti. hogy az országgyűlés felelős az állami ügyek vezetéséért, megszabja a megvalósítandó bel- és külpolitika programját és legmagasabb szinten ellenőrzi annak végrehajtását. Ebből következik, hogy az országgyűlés feladatkörét tulajdonképpen nem is lehet kimerítően felsorolni. Az alkotmány ezért rögzíti ennek csupán az elvi kereteit és — ezekhez kapcsolódva — csak példálózó felsorolással szemlélteti azokat a legfontosabb teendőket, amelyek az országgyűlés folyamatos mii. ködését általában jellemzik: vagyis, hogy törvényeket alkot; meghatározza az állami költségvetést; megállapítja a népgazdasági tervet; megválasztja a népköztársaság Elnöki Tanácsát; megválasztja a Minisztertanácsot; minisztériumokat létesít és szüntet meg, illetve meghatározza — szükség esetén megváltoztatja — a minisztériumok feladat, körét; dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében; közkegyelmet gyakorol. Az országgyűlés hatáskörével kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy — az állami szervezetben elfoglalt helyének megfelelően — hatáskörét jogszabállyal sem lehet korlátozni. ’Étinek következtében hatáskörét sem lehet kimerítő felsorolással meghatározni. Döntései valameny- nyi állami szervre, minden állampolgárra, sőt az ország területén tartózkodó külföldiekre is kötelezőek. Az alkotmány rendelkező, seiből nyilvánvaló, hogy törvényeket csak az országgyűlés alkothat; ez az országgyűlés részére fenntartott hatáskör. E hatáskörben az ország, gyűlésnek van egy rendkívül fontos, évenként visszatérő feladata: a költségvetés meghatározása, s a népgazdasági terv megállapítása, illetve törvénybe foglalása. A költségvetés megállapítása, az éves terv meghatározása különleges helyet foglal el az állami életben. E feladat megoldása alapvető jelentőségű hazánk szociális, ta fejlődése, a dolgozó nép jólétének emelkedése szempontjából, s meghatározza az egész állami munka alapját, kereteit is. Ezt tükrözi az alkotmány, amikor e feladatokat az országgyűlési feladatok közé sorolja és ezek között is kiemeli. A költségvetést s a népgazdasági tervet az országgyűlés törvénybe iktatja. Kétségtelen, hogy az ellen, forradalom előtti időszakban az országgyűlés nem tudta betölteni maradéktalanul az alkotmányban kijelölt szerepét, hatásköre nem bontakozhatott ki eléggé. Ezért az 1956 augusztusi országgyűlés a munka megjavítására határozatot fogadott el. s ebben megállapította: „Az eddigi, nél nagyobb mértékben kell felhasználnunk alkotmányunk demokratikus alapelveit arra, hogy kibontakoztassuk a dolgozó nép államépítő tevékenységét... A dolgozó nép összességét érintő minden alapvető kérdést törvényben kell szabályozni. Ennek megfelelően feltétlenül szükséges a törvényhozó tevékenység kiszélesítése olyan értelemben, hogy az állampolgárok alapjogait és lénye, ges kötelességeit érintő jogszabályok törvények formájában kerüljenek megalkotásra.” Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 10—12 évben ország- gyűlésünk ennek a határozat, nak mind következeteseb. ben tett eleget. Ezt tükrözi, ennek következménye a magyar országgyűlésnek a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt egyaránt megnőtt szerepe, tekintélye. Az ország- gyűlésre, mint legfőbb államhatalmi szervünkre, további nagy feladatok várnak a törvényalkotó munka fejlesztésében. állami életünk demokratikus vonásainak, de. mokratizmusának erősítésében. Jelenleg is határozott tö. rekvések tapasztalhatók arra, hogy a törvények és a törvényerejű rendeletek előkészítésébe az eddiginél intenzívebben vonják be a különböző országgyűlési bizott. Ságokat; ez figyelemreméltó pozitív törekvés, hiszen e bizottságokban egy-egy terület kitűnő szakemberei foglalnak helyet. Aktív közreműködésük a törvényalkotó munkában (már az előkészítés fázisában is) kétségtelenül hozzájárul, hogy országgyű. lésünk a lehetőségekhez képest minél hosszabb időszakra érvényes, időtálló törvé. nyékét alkothasson. (Újlaki) Czeslaw Chruszczewski: REVANS A villámok ezen az éjszakán hihetetlen makacsul bombázták a kisvárost. Jó egynéhány belevágott a transzformátorállomásba, s eloltott az utcákon és a házakban minden villanyt. Átláthatatlan sötétségben úszott a plébánia is. — Az ördögbe! — károm- kodta el magát a plébános. Épp a kilencedik sakkpartit vesztette el, s ami a legrosszabb, a sekrestyéstől kapott ki. aki tisztelendő ellenfelét szégyentelen, nem titkolt elégedettséggel korholta. Nyolc matt — ez nem tréfa. A kilencedik is a levegőben ló gott. Az atmoszférát kinn éppúgy mint benn, a plébánián, feszültség töltötte meg. Nem is különös hát, hogy rövidzárlat keletkezett. — Gyújts gyertyákat! — kiáltotta a plébános. — Ott vannak, a fiókban. Igyekezz! Most aztán nem győzöl. Megvannak? — Csak a szentelt gyertyák. — Gyújtsd meg és gyere vissza játszani. Mit keresgélsz? — A gyertyatartót. — A kredencen áll. Megvan? — Meg, de nem találom a gyufát. — Az asztalon láttam. Irgalmas istenem, micsoda egy ember! Nyolcszor adott mattot nekem és nem tud meggyújtani egy nyomorult gyertyát. A sekrestyés elfojtott egy sóhajt. A plébános szobája tele volt zsúfolva ódon ka- catokkal. Tapogatózva járkált az asztal és a kredenc között, térdét beleütötte az imazsámolyba, könyökével meglökte a könyvállványt, feldöntötte a széket és levert egy tányért a padlóra. A gyertyatartó végre a bal keze útjába került, jobb keze ujjaival pedig kitapintotta a gyufát. A hivatásos szomorúságban megsárgult szentelt gyertya ragyogó fénnyel lobbant fel. A sekrestyés . karját dör- zsölgetve foglalta el helyét az asztalnál. Egy pillanatig gondolkodott a sakktábla felett és egy fehér gyaloggal leütötte az egyik fekete futót. — Ez a gyalog nem itt állt — menydörögte a plébános. — A sötétben elmozdítottad a figurákat — Nem mozdítottam én. A plébánia ablakai mögött kékeslila fény villant. A templomtorony kellős közepébe talált bele a villám. — Sakk és matt — mondta a sekrestyés. — ördögi tréfa. — A legegyszerűbb elektromos kisülés. — A játszmádra gondoltam, te belzebúb. — Villámhárítót kell majd felszerelni. — Matt, matt... kilencszer is matt, meg kell tébolyodni. — Ha a plébánia tüzet kap a villámtól, hol játsszuk le r visszavágó partit? — És még én tanítottam meg a királyjátszmára, ezt a léhűtőt. Miféle csoda folytán győzöl le engem, mesteredet, egyetlen tanítódat? — Tanulmányoztam az orosz nagymesterek bajnoki játszmáit. — Én vagyok a te urad, istened; uradat istenedet imád jad és csak neki szolgálj. — Emlékszem az első parancsolatra. — Kommunista játékmódszerek nem méltók egy paphoz. — Bátorkodom megjegyezni, hogy a sakkhoz nem sok köze van a kommunizmusnak. — A tényről van szó csupán: hogy őket utánozod. — Jó tapasztalatokat szerzek. — Egyezséget írtál alá az ördöggel a saját lelkedre. Ezért győzöl... De a gondyi- selés őrködik felettünk. Egy hónapra felfüggesztem a játszmákat. Ki kell pihennem magam, azután adok én neked olyan mattsorozatot, hogy... A plébános úr gégebetegségben szenvedett. Martin doktor ajánlotta neki, hogy utazzék el Bourboule-ba, arra az üdülőhelyre, amely az orr- és gégemegbetegedések gyógyítására alkalmas. Az utazás egy egész éjszaka tartott, hat fülledt, monoton órán át. Az állomáson autóbusz várakozott. Kilenc utast vitt a „Le Louvre” szállóba, amely jó konyhájáról, édes boráról és borsos árairól volt nevezetes. A plébános mindnyájukat derűs mosollyal jutalmazta. A kilenc utas a kilenc elvesztett partit idézte emlékébe. A napfényes Bour- boule-ban azonban nem lehetett ilyen szamárságokon rágódni. Pihenni, felfrissíteni a gondolatot, megacélozni az idegeket, kikűrálni a gégét és utána — a pap viruló arcán végig simított finom vonalú hüvelykujjával — és utána újult erővel hazatérni, utolsó csapást mérni arra a beképzelt. alakra. „Az úristen megsegíti az ő szolgáit — elmélkedett, bámulva a felhőtlen, optimista égboltot — húsz éve csak az <X érdekében tevékenykedem. Még a játszmák közepette sem feledkezem meg Róla.” — Tizenhetes a szobája száma — nyújtotta át a plébánosnak a kulcsot a portás. — Első emelet. A reggelit felküldhetem? — Nem, köszönöm. Lejövök az étterembe. — Az asztal száma tizenhetes. Egyágyas szoba. Ez egyrészt jó, másrészt rossz. Jó, mert senki sem zavar. Rossz, mert nincs kit zavarni. Na, mindegy, majdcsak lesz valahogy. Ütban az étterem felé, a pap átment a halion, s benézett a klubba. Ekkor észrevett négy sakktáblát és nyolc sakkozót. Csak a rántotténál kapott észbe. — Ügy van, tisztelendő uram, sakkverseny — informálta a pincér. — Nemzetközi verseny. Az olaszok vezetnek. — Ki a legjobb közöttük? — Nehéz megmondani. Talán a római. Eddig alighanem egy veresége van, de... — Azt mondod, római — szakította félbe a plébános — bizonyára katolikus? — Valóban, az egy Igen istenfélő ember. Keresztet vet minden parti előtt. — Jól van, nagyszerű! A pincér távozott. A papot egyszeriben elhagyta étvágya, nagynehezen befejezte reggelijét és átsietett a hotel klubjába. A verseny javában folyt. — Kérném, mutassa meg nekem azt a rómait — súgta oda az egyik kibicnek. — Szeretném őt megismerni. — A második táblánál ül — súgta válaszképpen a ki- bic. — Jobbról. Ebéd után az ismeretség megszületett. A szófukar, udvarias olasz figyelmesen hallgatott. — Ez az ügy Számomra hallatlanul fontos, de különben nemcsak nekem — emelte szemét a mennyezetre a plébános. — Kész vagyok arra, hogy megjutalmazzam a fáradozásáért... — Padre — az olasz elmo solyodott. — Holnap befejez* zük a versenyt. — És elutazik? — Nem, itt maradok. Két hétig. Szívesen lejátszom a tisztelendő úrral akár egy tucatnyi partit is... — Én... — Szó sem lehet á jutalomról. — Az isten megjutalmazza önt. Biztosítom, hogy a tanítása nem vész kárba. Szorgalmas tanítvány leszek. — Szívesen tanítom, annál is inkább, mert holnap a verseny minden résztvevője elutazik Bourboule-ból. Nem lenne kivel gyakorolnom. (Befejező rész a holnapi számunkban.)
