Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

9 oldal RELÉT - M AG Y Ä19SSZÄ0 *'•*' TTtfliS IS. külpolitikai összefoglalónk Lengyelország jtibiíeum; ünnepére Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit szovfet, csehszlovák és NOK-heli küldöttség érkezik Varsába 0 Ase Apollo-út szovjet visszhangja § Kambodzsa és Laosz 0 Amerikai kegyetlenke­dések Dél-Vietnamban Világszerte nagy érdeklődés kíséri az Apollo—11 útját. A sok visszhangból kiemeljük a szovjet sajtót, amely első ol­dalán nagy terjedelemét szentel Armstrongék külde. tésének. Moszkvában dolgozó külföldi tudósítók, például az olasz rádió és televízió ripor­terei a szovjet fővárosban sok, találomra elkapott „ut­ca emberének'’ a véleményét kérdezték. A megkérdezettek elismerően nyilatkoztak az Apollo-programról és hozzá­fűzték: ha létezik a világon olyan terület, amely lehetősé, get kínál a szovjet—amerikai együttműködésre, akkor az a világűrprogram. Az amerikaiak űrkutatási sikereivel-politikájuk Itt lenn a földön, sajnos nem tart lé­pést. A kambodzsai kormány például csütörtökön űjabh — sokadik — jegyzékben ' tilta­kozott az amerikai és a Thieu-féle dél-vietnami ka. tonai alakulatok aeresszlós határsértései miatt. Májusban és júniusban 11 kambodzsai államooleár halt meg az ame­rikai és dél-vietnami tüzérség és légierő akciói miatt. Egv másik hír arról szá­mol be, hogy az utóbbi né­hány napban a laoszi hazafi­as erők négy amerikai gépet pusztítottak el. A hír mögött felraizolódik a na"v kérdőiéi: mit keresnek az USA légierői Laosz légi terében? A kam­bodzsai és a laoszi hírek ezekben a napokban annál is hangsúlyosabban jelentkez­nek, mert hiszen éppen most — július 21-én — lesz 15. év­fordulója a genfi egyezmé­nyek aláírásának. Ezek az New York, július 17. A Biztonsági Tanács ma­gyar idő szerint este 20 óra­kor összeül, hogy megvitassa Zambia panaszát Portugália ellen. Zambia amiatt fordult a világszervezethez, hogy portugál repülőgépek Zam­bia és Mocambique határán falvakat bombáztak. egyezmények nemcsak a fran­cia gyarmatosítók kapitulá­cióját jelentették a vietnami néppel szemben, s nemcsak a Vietnami Demokratikus Köz. társaság pozícióját szilárdítot­ták meg, de Kambodzsa és Laosz helyzetéről is határoz­tak —, mégpedig semmieset­re sem úgy, hogy azokat Washington kénye-kedvére használja felvonulási terület­ként és agressziós célpont­ként. Egy másik évforduló is kö­zeleg. Július 20-án lesz éppen negyedszázada a Hitler-elleni sikertelen merényletnek és német katonai puccskísérlet­nek. A Hitlerrel konfliktusba került polgári és katonai cso­portosulásoknak ez az akció­ja nemcsak sikertelen ma­radt, de túl későn is jött. Már nem volt módja megakadá. lyozni a világtörténelem eddi- di legnagyobb szörnyetegé­nek további tombolását. Végül is csak a szövetsége, sek katonai ereje semmisíted te meg az utolsó talpalatnyi földig harcoló fasiszta besti­át. A nácik bűntetteit azon­ban az emberiség soha nem felejti el. Legalábbis nem szabad elfelejtenie! Lehetsé­ges, hogy a Pentagon bizo­nyos urai elfeledték? Éppen csütörtökön kerültek nap­fényre újabb leleplező bizo­nyítékok az amerikai szolda- teszka vietnami kegyetlenke­déseiről. amelyek vetekszenek a hitleri Németország rémtet­teivel. A Paulo Condor-i bőr. tön udvarán például, miként a- dokumentum közli, az ame­rikai katonai hatóságok utasí­tására a rendőrpribékek go- Ivószóróval halomra lőtték a foglyokat. Zambiának a Biztonsági Tanácshoz intézett panaszát kommentálva a moszkvai Pravda egyebek között meg­állapítja: a tények azt tanú­sítják, hogy a zambiai ha­tárok gyenge pontjainak ki- puliatolására tett portugál kísérletek szerves részei a dél-afrikai fajüldüző rend­A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága, az Államtanács és a kor­mány meghívására a népi Lengyelország megalakulásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból rendezendő varsói köz­ponti ünnepségekre magas szintű küldöttség étkezik a Lengyelországgal szomszédos három baráti szocialista or­szágból: a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és a Német Demokratikus Köztársaság­ból. Mint már jelentettük, a július 21—22-i ünnepségekre Varsóba érkezik Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára és Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke; Ludvik Svoboda, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnöke és Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt KB első titkára; Willi Stoph, az NDK miniszterta­(Folytatás az 1. oldalról) A szovjet sajtó vézető lap­jának cikke ezekkel a sza­vakkal zárul: az Apollo—11 elindult, bátor legénységének szerencsés utat és teljes si­kert kívánunk! Csütörtökön minden varsói lap első oldalán fényképes tudósításokban számol be az Apollo—11 űrhajó útnak in­dulásáról. A lengyel televí­zió közvetlen adásban köz­vetítette az amerikai űrhajó rajtját. A Zycie Warszawy „Meg­kezdődött az ember hold­utazása” című elsőoldalas jelentésében és kommentár­jában megállapítja, hogy jú­lius 16-án új, történéírríi sza­szerek messzemenő stratégiai terveinek. Ilyen körülmények között Zambiának az ENSZ-hez in­tézett panasza azt tanúsítja, hogy az ország vezetői tisz­tában vannak a fajüldöző rendszerek részéről fenyege­tő veszéllyel, és mindent megtesznek e fenyegetések visszaveréséért — mutat rá a moszkvai Pravda. nácsának elnöke és Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt PB tagja, a KB titkára. A népi Lengyelország meg­alakulása negyedszázados ju­bileumának tiszteletére szer­dán délután ünnepi gyűlést tartották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságában. A gyűlésen Wladys- law Gomulkának, a Központi Bizottság első titkárának ve­zetésével részt vettek a Poli­tikai Bizottság tagjai és pót­tagjai, a Központi Bizottság titkárai, a központi pártappa­rátus munkatársai, a párt- történeti intézet és a központi pártiskola dolgozói. Az ünnepségen Jan Szyd- lak. a párt KB titkára mon­dott beszédet. Az ünnepség végén az államtanács magas kitüntetéseit Wladyslaw Go- mulka nyújtotta át a LEMP legkiválóbb pártmunkásainak. kasz kezdődött az embernek a természet legyőzéséért ví­vott harcában. „Amióta fel­találták a könyvnyomtatást — írja a lap —, az ember még nem talált olyan rend­kívüli szavakat, amelyek ér­zékeltetni tudnák a nagysze­rű törtéfielmi pillanat jelen­tőségét.” A PAP lengyel hírügynök­ség a szocialista országok űr­kutatási együttműködésének eredményeit méltatja. Egy tavaly Moszkvában létrejött megállapodás értel­mében hét szocialista ország tudósai vesznek részt a Szov­jetunióban felbocsátott mes­terséges holdak tudományos lehetőségeinek kihasználásá­val kapcsolatos együttes munkálatokban. Bulgária, az NDK, Magyarország, Len­gyelország, a Szovjetunió, Románia és Csehszlovákia tu­dományos kutatóintézetei vettek részt például a tavaly decemberben felbocsátott Kozmosz—261. szputnyikkal végzett kísérletben, amely nek során az atmoszféra fel­ső rétegeit és a sarki fény természetét vizsgálták. Emel­lett néhány ország, köztük Lengyelország, ionoszféra szondázást végzett a szput- nyikon elhelyezett berende­zés méréseivel szinkronban azzal a céllal, hogy a köfcvet- len mérések eredményét ősz szehasonlítsák a párhuzamo­san végzett földi észlelések adataival. Zambia és a fajüldözők kísérletei Ma összeül a Biztonsági Tanács Lapvisszhan| a holdutazásról Az országgyűlés 2. Az országgyűlés az állam- hatalom és a népképviselet legfelsőbb szerve, amely tör­vényalkotó tevékenységet folytat és a kormányzati munka meghatározása mellett a népköztársaságunk alkot­mányában szabályozott politi­kai ellenőrző funkciót is gya­korolja. Az alkotmány általá. nos elvi értelmében így fog­lalja össze ezt a feladatkört: „Az országgyűlés gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.” Ez tartalmilag azt jelen­ti. hogy az országgyűlés fele­lős az állami ügyek vezeté­séért, megszabja a megvaló­sítandó bel- és külpolitika programját és legmagasabb szinten ellenőrzi annak vég­rehajtását. Ebből következik, hogy az országgyűlés feladat­körét tulajdonképpen nem is lehet kimerítően felsorolni. Az alkotmány ezért rögzíti ennek csupán az elvi kereteit és — ezekhez kapcsolódva — csak példálózó felsorolással szemlélteti azokat a legfon­tosabb teendőket, amelyek az országgyűlés folyamatos mii. ködését általában jellemzik: vagyis, hogy törvényeket al­kot; meghatározza az állami költségvetést; megállapítja a népgazdasági tervet; megvá­lasztja a népköztársaság El­nöki Tanácsát; megválasztja a Minisztertanácsot; minisz­tériumokat létesít és szüntet meg, illetve meghatározza — szükség esetén megváltoztatja — a minisztériumok feladat, körét; dönt a hadüzenet és a békekötés kérdésében; köz­kegyelmet gyakorol. Az országgyűlés hatásköré­vel kapcsolatban hangsúlyoz­nunk kell, hogy — az állami szervezetben elfoglalt helyé­nek megfelelően — hatáskö­rét jogszabállyal sem lehet korlátozni. ’Étinek következ­tében hatáskörét sem lehet kimerítő felsorolással meg­határozni. Döntései valameny- nyi állami szervre, minden állampolgárra, sőt az ország területén tartózkodó külföldi­ekre is kötelezőek. Az alkotmány rendelkező, seiből nyilvánvaló, hogy tör­vényeket csak az országgyű­lés alkothat; ez az országgyű­lés részére fenntartott hatás­kör. E hatáskörben az ország, gyűlésnek van egy rendkívül fontos, évenként visszatérő feladata: a költségvetés meg­határozása, s a népgazdasági terv megállapítása, illetve törvénybe foglalása. A költségvetés megállapítá­sa, az éves terv meghatáro­zása különleges helyet fog­lal el az állami életben. E feladat megoldása alapvető jelentőségű hazánk szociális, ta fejlődése, a dolgozó nép jólétének emelkedése szem­pontjából, s meghatározza az egész állami munka alap­ját, kereteit is. Ezt tükrö­zi az alkotmány, amikor e feladatokat az országgyűlési feladatok közé sorolja és ezek között is kiemeli. A költségvetést s a népgazdasági tervet az országgyűlés tör­vénybe iktatja. Kétségtelen, hogy az ellen, forradalom előtti időszakban az országgyűlés nem tudta be­tölteni maradéktalanul az alkotmányban kijelölt szere­pét, hatásköre nem bontakoz­hatott ki eléggé. Ezért az 1956 augusztusi országgyűlés a munka megjavítására határo­zatot fogadott el. s ebben megállapította: „Az eddigi, nél nagyobb mértékben kell felhasználnunk alkotmá­nyunk demokratikus alapel­veit arra, hogy kibontakoz­tassuk a dolgozó nép állam­építő tevékenységét... A dol­gozó nép összességét érintő minden alapvető kérdést tör­vényben kell szabályozni. En­nek megfelelően feltétlenül szükséges a törvényhozó te­vékenység kiszélesítése olyan értelemben, hogy az állam­polgárok alapjogait és lénye, ges kötelességeit érintő jog­szabályok törvények formá­jában kerüljenek megalko­tásra.” Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt 10—12 évben ország- gyűlésünk ennek a határozat, nak mind következeteseb. ben tett eleget. Ezt tükrözi, ennek következménye a ma­gyar országgyűlésnek a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt egyaránt megnőtt sze­repe, tekintélye. Az ország- gyűlésre, mint legfőbb ál­lamhatalmi szervünkre, to­vábbi nagy feladatok várnak a törvényalkotó munka fej­lesztésében. állami életünk demokratikus vonásainak, de. mokratizmusának erősítésé­ben. Jelenleg is határozott tö. rekvések tapasztalhatók ar­ra, hogy a törvények és a törvényerejű rendeletek előké­szítésébe az eddiginél in­tenzívebben vonják be a kü­lönböző országgyűlési bizott. Ságokat; ez figyelemreméltó pozitív törekvés, hiszen e bizottságokban egy-egy terü­let kitűnő szakemberei fog­lalnak helyet. Aktív közre­működésük a törvényalkotó munkában (már az előkészítés fázisában is) kétségtelenül hozzájárul, hogy országgyű. lésünk a lehetőségekhez ké­pest minél hosszabb időszak­ra érvényes, időtálló törvé. nyékét alkothasson. (Újlaki) Czeslaw Chruszczewski: REVANS A villámok ezen az éjsza­kán hihetetlen makacsul bom­bázták a kisvárost. Jó egyné­hány belevágott a transzfor­mátorállomásba, s eloltott az utcákon és a házakban min­den villanyt. Átláthatatlan sötétségben úszott a plébánia is. — Az ördögbe! — károm- kodta el magát a plébános. Épp a kilencedik sakkpar­tit vesztette el, s ami a leg­rosszabb, a sekrestyéstől ka­pott ki. aki tisztelendő ellen­felét szégyentelen, nem tit­kolt elégedettséggel korholta. Nyolc matt — ez nem tréfa. A kilencedik is a levegőben ló gott. Az atmoszférát kinn éppúgy mint benn, a plébá­nián, feszültség töltötte meg. Nem is különös hát, hogy rö­vidzárlat keletkezett. — Gyújts gyertyákat! — kiáltotta a plébános. — Ott vannak, a fiókban. Igyekezz! Most aztán nem győzöl. Meg­vannak? — Csak a szentelt gyertyák. — Gyújtsd meg és gyere vissza játszani. Mit keres­gélsz? — A gyertyatartót. — A kredencen áll. Meg­van? — Meg, de nem találom a gyufát. — Az asztalon láttam. Ir­galmas istenem, micsoda egy ember! Nyolcszor adott mat­tot nekem és nem tud meg­gyújtani egy nyomorult gyer­tyát. A sekrestyés elfojtott egy sóhajt. A plébános szobája tele volt zsúfolva ódon ka- catokkal. Tapogatózva járkált az asztal és a kredenc kö­zött, térdét beleütötte az ima­zsámolyba, könyökével meg­lökte a könyvállványt, fel­döntötte a széket és levert egy tányért a padlóra. A gyertyatartó végre a bal keze útjába került, jobb keze uj­jaival pedig kitapintotta a gyufát. A hivatásos szomo­rúságban megsárgult szentelt gyertya ragyogó fénnyel lob­bant fel. A sekrestyés . karját dör- zsölgetve foglalta el helyét az asztalnál. Egy pillanatig gondolkodott a sakktábla fe­lett és egy fehér gyaloggal leütötte az egyik fekete fu­tót. — Ez a gyalog nem itt állt — menydörögte a plébános. — A sötétben elmozdítottad a figurákat — Nem mozdítottam én. A plébánia ablakai mögött kékeslila fény villant. A templomtorony kellős köze­pébe talált bele a villám. — Sakk és matt — mondta a sekrestyés. — ördögi tréfa. — A legegyszerűbb elektro­mos kisülés. — A játszmádra gondol­tam, te belzebúb. — Villámhárítót kell majd felszerelni. — Matt, matt... kilencszer is matt, meg kell tébolyodni. — Ha a plébánia tüzet kap a villámtól, hol játsszuk le r visszavágó partit? — És még én tanítottam meg a királyjátszmára, ezt a léhűtőt. Miféle csoda folytán győzöl le engem, mesteredet, egyetlen tanítódat? — Tanulmányoztam az orosz nagymesterek bajnoki játszmáit. — Én vagyok a te urad, is­tened; uradat istenedet imád jad és csak neki szolgálj. — Emlékszem az első pa­rancsolatra. — Kommunista játékmód­szerek nem méltók egy pap­hoz. — Bátorkodom megjegyez­ni, hogy a sakkhoz nem sok köze van a kommunizmus­nak. — A tényről van szó csu­pán: hogy őket utánozod. — Jó tapasztalatokat szer­zek. — Egyezséget írtál alá az ördöggel a saját lelkedre. Ezért győzöl... De a gondyi- selés őrködik felettünk. Egy hónapra felfüggesztem a játszmákat. Ki kell pihen­nem magam, azután adok én neked olyan mattsorozatot, hogy... A plébános úr gégebeteg­ségben szenvedett. Martin doktor ajánlotta neki, hogy utazzék el Bourboule-ba, ar­ra az üdülőhelyre, amely az orr- és gégemegbetegedések gyógyítására alkalmas. Az utazás egy egész éjsza­ka tartott, hat fülledt, mono­ton órán át. Az állomáson autóbusz várakozott. Kilenc utast vitt a „Le Louvre” szállóba, amely jó konyhájá­ról, édes boráról és borsos árairól volt nevezetes. A plébános mindnyájukat derűs mosollyal jutalmazta. A kilenc utas a kilenc el­vesztett partit idézte emlé­kébe. A napfényes Bour- boule-ban azonban nem lehe­tett ilyen szamárságokon rá­gódni. Pihenni, felfrissíteni a gondolatot, megacélozni az idegeket, kikűrálni a gégét és utána — a pap viruló arcán végig simított finom vonalú hüvelykujjával — és utána újult erővel hazatérni, utol­só csapást mérni arra a be­képzelt. alakra. „Az úristen megsegíti az ő szolgáit — el­mélkedett, bámulva a felhőt­len, optimista égboltot — húsz éve csak az <X érdeké­ben tevékenykedem. Még a játszmák közepette sem fe­ledkezem meg Róla.” — Tizenhetes a szobája száma — nyújtotta át a plé­bánosnak a kulcsot a por­tás. — Első emelet. A regge­lit felküldhetem? — Nem, köszönöm. Lejö­vök az étterembe. — Az asztal száma tizen­hetes. Egyágyas szoba. Ez egy­részt jó, másrészt rossz. Jó, mert senki sem zavar. Rossz, mert nincs kit zavarni. Na, mindegy, majdcsak lesz vala­hogy. Ütban az étterem felé, a pap átment a halion, s be­nézett a klubba. Ekkor ész­revett négy sakktáblát és nyolc sakkozót. Csak a rán­totténál kapott észbe. — Ügy van, tisztelendő uram, sakkverseny — infor­málta a pincér. — Nemzet­közi verseny. Az olaszok ve­zetnek. — Ki a legjobb közöttük? — Nehéz megmondani. Ta­lán a római. Eddig aligha­nem egy veresége van, de... — Azt mondod, római — szakította félbe a plébános — bizonyára katolikus? — Valóban, az egy Igen istenfélő ember. Keresztet vet minden parti előtt. — Jól van, nagyszerű! A pincér távozott. A papot egyszeriben elhagyta étvá­gya, nagynehezen befejezte reggelijét és átsietett a ho­tel klubjába. A verseny javá­ban folyt. — Kérném, mutassa meg nekem azt a rómait — súg­ta oda az egyik kibicnek. — Szeretném őt megismerni. — A második táblánál ül — súgta válaszképpen a ki- bic. — Jobbról. Ebéd után az ismeretség megszületett. A szófukar, ud­varias olasz figyelmesen hallgatott. — Ez az ügy Számomra hallatlanul fontos, de külön­ben nemcsak nekem — emel­te szemét a mennyezetre a plébános. — Kész vagyok ar­ra, hogy megjutalmazzam a fáradozásáért... — Padre — az olasz elmo solyodott. — Holnap befejez* zük a versenyt. — És elutazik? — Nem, itt maradok. Két hétig. Szívesen lejátszom a tisztelendő úrral akár egy tucatnyi partit is... — Én... — Szó sem lehet á juta­lomról. — Az isten megjutalmazza önt. Biztosítom, hogy a ta­nítása nem vész kárba. Szor­galmas tanítvány leszek. — Szívesen tanítom, annál is inkább, mert holnap a verseny minden résztvevője elutazik Bourboule-ból. Nem lenne kivel gyakorolnom. (Befejező rész a holnapi számunkban.)

Next

/
Thumbnails
Contents