Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

TfiHü» t.' ’ RSLÍT-MAGVARORS2A8 s oT&éf Tanács a Pestre utazóknak Az új villamosrend Kalauz nélküli közlekedést vízették be július l-től Bu­dapesten a villamoson, autó­buszon, trolibuszon, HÉV-en és a földalatti vasúton. Utaz­ni csak előre váltott jeggyel vagy bérlettel lehet. Felkerestük Bíró Lajost, a Budapesti Közlekedési Válla­lat forgalmi igazgatóját, hogy tájékoztatást kérjünk a KN- ről, a kalauz nélküli közleke­désről. — Ismeretes, hogy a Buda­pesti Közlekedési Vállalat munkaerőhiánnyal küzdött. Kevcs volt a kalauz, dolgo­sunk túlóráztak, nem kapták i cg heti pihenőnapjukat. Sokszor kalauzhiány miatt maradtak a garázsban az autóbuszok, a villamosok. A kalauz nélküli közlekedés be­vezetésével ti a problémánk megoldódik. De a forgalom biztonsága igényli az utazók nagyobb felelősségét, önma­guk és egymás iránt. — Hol válthatják meg a jegyeket az utasok? — Budapesten több mint háromezer helyen lehet be­szerezni az előre váltott je­gyet. .. A dohányboltokban, nyolc MÁV-pályaudvaron, MÁVAUT-pályaudvarokon, a Perihegyi repülőtéren, a Bu­dapesti Közlekedési Vállalat bérletpénztáraiban, a HÉV pénztáraiban, a Fővárosi Autóbusz Vállalat pénztárai­ban, végállomásokon, utastá- jékoztató irodákban, a fogas­kerekű, a földalatti vasút pénztáraiban, valamint a jár­műkísérőknél. (De a jármű­kísérőknél csak tömbben és a következő utazásokra szóló je­Január első napjaiban kö­töttünk cikket a Közúti Épí­tő Vállalat ez évi programjá­ról, amelyben at igazgató je­lentős szociális intézkedések­től beszélt munkatársunknak. Akkor még tervek voltak. Va­jon mi valósult met; ezekből áz év első hat hónapjában? Elkészült hat és fél millió forintos beruházással a vál­lalat központi javítótelepe Nyíregyházám A hatalmas géppark javítását. karban­tartását. üzemeltetését végző ICO—120 dolgozónak kor­szerű munkakörülményeket teremtettek a munkavédel­mi előírásoknak megfelelő üzemcsarnokban. műhelyek­ben. mélvékhéz fürdő-zuha- tiyozót. öltözőt és étkező he­lyiséget is építettek. A gyors. Szakszerű javítás, a gépek fo IramatoSj biztonságos üzem^ lése létszükséglet az útépí tőknek. Éppen ezért a gépállomány bővítését1#, az amortizálódás pótlására nagy gondot fordí­tanak. Az utóbbi hat hónap ban négymillió forintért vá­sároltak külónfcdZő munkagé­peket. Az útépítők nem telepített munkahelyeken dolgoznak; emi a ti munkakörülményeik jas ítáSa nehezén megoldható feladat — de kísérleteznek. A január 1 én bevezetett ötna os munkahét két teljes pi- enőnapot biztosít ár. útépí­tőknek. A közelben lakókat naponta, a távoliákat hetén ként hazaszállítja a vállalat gépkocsija. Akik nem tudnak haoonta hazatérni, az-’-nak fnaginházaknál. tsz -i biztosítanak szállást. Mindkét esetben a vái'álát ad s-^oiló fölszerelést: ágyát.. ágvne műt (párnát, páviánt l)< meiv- nék huzatát se'át mosodá­jukban tisztítják rendszere­sen. Vitái hatatlanul legnagyobb eredmény. tmW áz idén Si­került méeetdeni az útépítke­zésekén dolgozók étkezteté­sét, Állámi gazdaságok­ban, fmsz-vendéglőkben — ami éppen közelben Van — rtápórttá egvszér tnelp-. főtt étéit kannák á munkásak. Az említett szer­vekkel történt megállapodás szerint a vállalat estvrégesen 4 forint étkezési hozzájárulást gyet lehét megváltani). Ter­vezzük, hogy áz éjszakai órákban is nyitva tartó eszpresszók, külterületi KÖZÉRT-ek, az IBUSZ-iro- dák, a szállodák, az újságáru­sok is áruljanak jegyet. A vidéki eladást sajnos még nem sikerült kellően meg­szervezni. Árusítanak ugyan a vidéki idegenforgalmi hi­vatalok, a Volán-irodák bu­dapesti közlekedési eszközök­re érvényes jegyeket, de a vidéki közönség többsége nyilván Budapesten vásárol majd. A jegyeket egyesével, ötös és tízes tömbökben le­het megvenni. De érdemes előre több menetjegyről gon­doskodni, hiszen ahány jár­művet igénybé vesz, ahány­szor átszáll az utas, annyi jegyre lesz szüksége. A villa mosokon 1 forint értékű sár­ga, az autóbuszon 1,50 forin­tos kék jegy érvényes. — Hogyan kell a jegyet kezelni? — összesen 15 éZér jegyke­zelő-készüléket szereltünk fél a jármüvekre, típusától függően három vagy hat ké­szüléken érvényesítheti je­gyét az utas. Jegyét, a nyíl­lal jelzett irányban a jegy­kezelő-szerkezet nyílásába he­lyezi és a nyílás alatt lévő kart felfelé nyomja. A készü­lék a jegyet kilyukasztja és ezzé! utazásra érvényesíti. Az utasnak, az eddig is érvényes szabály értelmében, a jegyét az utazás befejezéséig meg kell őriznie és ellenőrzéskor fel kell mutatnia az ellenőr­nek. (K.) fizet, a többit a dolgozók fe­dezik. Éz áz idén hozzávétő- leg félmillió forintjába ke­rül á Vállálátnák, s természe­tesen a nyereség terhére megy. De azt tartják, á legna­gyobb nyereség a dolgozó em­berek egészsége. A munka sajátosságaiból eredőén kultúrálatlanok a körülmények a tisztálkodás­hoz, az átöltözéshez. Erre a célra Vásároltak lő áutóbusz- oótkocsit 30Ó ezer forintért. Házilag átalakítják és „guru­ló” öltözö. zuhanyzó lesz be- lőlük. Ezek a szociális intézkedé­sek 500 útépítő munkást 7. Gondolkozott és megkérdez­te: «■» Mennyi van á bankban? <■» Bzáznegyvénkettő — mondta a bankos. Akkor á bankért adjon lapot — felelte Korompai. A jelenetet feszült figye­lem kísérte. Megkapott még égy lápot. Elég — mondta. A bankos is kidobta saját lapjait. — Tizennyolc! — Ez eggyel hosszabb — nevetett Korompai — és be­söpörte a bankban lévő ösz- szés pénzt, aztán közelebb hüzódőtt a társasághoz. Osztás osztást követett. Köz­Bért á pincér ingajáratban hordta a sört. — Fél rummal — mondta Kóroírtpan — Már kifoszt bennünket — jegyezte meg az egyik kár­tyás. Biztos szarba lépett — fordult Korompaihoz. Völgyi Edit nagykállói fia­tal a hegesztő Szakmát vá­lasztotta. Jelenleg IKARUS- autóbusz oldalvázak hegesz­tésén dolgozik a Nagykállói Gépjavító Állomáson. Hammel J. felv. Szerződés úttörők cs KISZ-íagok közötl Alig másfél héttel az úttö­rőavatás után a Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat 13Ó fős KlSZ-szervézeté és a 12- es általános iskola 4246-ös Körösi Csorna Sándor úttörő- csapata társadalmi szerződést kötött. A KISZ-szervezet vállalta, hogy a gyerekek pályaválasz­tásának megkönnyítésére is­meretterjesztést tart. Bemu­tatja az üzemben végzett muhkafólyamalokat, hogy a szakmát tanulni akaró fiata­lok élőré mégismérjék a szakma szépségeit. Találkozó­kat rendeznek, ahol az úttö­rők megismerik a KlSZ-szer- vezet életét. Segítenek az út törő honvédelmi versenyek megrendezésében és a KISZ- tagok társadalmi munkában készítenek olyan eszközöket amelyek az üzemre nagyobb anyagi kihatással nincsenek, de elősegítik vele az oktató- nevelő munkát. Az úttörők részt vesznek a vállalat által rendezett tár­sadalmi ünnepségeken. Együtt vonulnak fel nemzeti ünne­peken és együtt koszorúznal a KISZ-tagokkal. A gyár idő,v nyugdíjasait felkeresik és se­gítenek munkájuk végzésé­ben. A vállalat új irodaházé nál segítenék a parkosítás ban. A szerződés nemcsak erl\ az évre készült. A KISZ szervezet úgy tervezi, hogy addig lesz érvényben a szer­ződés. amíg az úttörők igény­lik az idősebb barátok segí­tését. És jött a lap, mindig be­jött á tizenkilenc, húsz, hu­szonegy. Csaknem egy ezrest összeszedett kilenc óráig. Folyt a szesz az asztalon. A finnes ser után konyak kö­vetkezett. Korompai egyre jobban érezté, hogy kezd elázni. Azonban a nyerésvágy ha­talmába kerítette és nem tu­dott felállni az asztaltól. Meg arra gondolt, hogy ne nézzék liolmiféle fickónak, aki nye­rés után kilép a játszmából. Mind nagyobb összegek ke­rülték a bankba és cseréltek gazdát. Korompai rendületle­nül nyárt. Pedig a- szesz mat­téi jesén átjárta -tudatát, ér­telmét vasmarok -zorította. Nem is annyira tudatosán, mint inkább beidegzett moz­dulatokkal vette- fel az újabb lapokat és őrjöngő röhögéssel dobta ki: — Ez a jói huszonegy! Este tíz óráig ütötték a blattót. A társaság üres zseb­bel hagya el a Rézfácánt. Gondoskodás félezer útépítőről Ötnapos munkahét — Szállás, étkezés érintenék. (kádár) Vincié György: TŰ a fxúk Lapszélen Kire megy négyszázezer forint? Külön irodalma van már, mennyire ki­szolgáltatott volt a felszabadulás előtti világ­ban a mezőgazdaság munkástömege. Ha meg­sértette magát, betegség áldozata lett — ez a legnagyobb csapások közé tartózott. Nem tar­talékolt érré senki, szó sem lehetett szerve­zett támogatásról. Elérkeztek a siralmas na­pok, a szegénységek szegénysége... Mindez eszembe jutott, mikor Varga Antallal, a jármi Alkotmány Termelőszövet­kezet főkönyvelőjével beszélgettem. A szociá­lis és kulturális alap számlája négyszázezer (pontosan négy száz tizennégy ezer) forint fede­zetet tartott számon az év elején. Pedig most biztosítottak a termelőszövetkezeti tagok, kedvezményes a gyógyszerellátás és egy egész sor egyéb állami juttatást ismerünk. Mire megy akkor a négyszázezer forint? Csak kerek számot mondott a főkönyvelő, amelyék az év első félében kerültek kifize­tésre. Legalább százötvenezer betegsegélye­zésekre, tíz-tizenkétezer rendkívüli segélyek­re, tizenkét-tizenötezer forint kulturális cé­lokra... Aztán nevek, eseték. Török Sándorné megsérült munka közbén. Sokáig nem dolgoz­hatott. Rendkívüli segélyt kért. Kétezer fo­rintot kapott. idős Győri! Sándor aranyla­kodalmát készült megülni. S, hogy gondtala­nabbá tehesse, ezerötszáz forintot adott a közös gazdaság. Két idősebb kertészeti dol­gozó Debrecenben, négyen fürdőben pihentek tíz-tíz napóti át. A közeli járási székhely, Mátészalka min­den jelentősebb kulturális rendezvényére harminc-negyven állandó bérlete van a ter­melőszövetkezetnek. A munkában legjobban kitűntek részére Van a bérletezés. S a helyi mozlclőadásokra félszáz jegyét Is igényel egy­szerre a termelőszövetkezet, mint legutóbb az Egri csillagok előadására is. Es jut még az alapból a második fél év­re is. Komoly indokok, esetek szabják tfrtg a felhasználást, Minden forint Oda kerül, ahol szükség Van rá. Jól jár vele a tagság, jól a falu. S ez ma mar nemcsak Jármiban vá- ígft (asztalos) Niért magányos az egyedülállók és magányosok klubja? Nincsenek is magányos és egyedülálló emberek? — vetődik fel a kérdés a Nyíregy­házi Móricz Zsigmond Művelődési Ház idősek és magányosok számára berendezett klub­jában. Néhány hónappal ezelőtt a már-már év­tizedes múlttal rendelkező nyugdíjas klub mellett hozták létre. Az, hogy létrehozták és nem „magától” alakult meg, azóta is állan­dóan érződik. Az SZMT népművelőinek és a művelődési ház vezetőinek elképzelésé a klub működéséről, főként pedig szükséges­ségéről jó lépés volt. Otthont, kulturált szó­rakozási lehetőségét nyújtani egyedülálló em­bereknek, magányukat föloldani, részükre társaságot biztosítani. A néhány hónap alatt azónbah megmu­tatkozott, hogy a „létrehozott” klub irtűvélő­dési lehetőségeire az egyedülállók és a ma­gányosok nem tartanak igényt. A telemben ugyanis — amély égyben a nyugdíjasok klubja is, de a fél éve működő hírlapolvasó­terem is — estéről estére ugyanaz a nyolc­tíz nyugdíjas törzsvendég kártyázik. Nem szerencsés egy termen belül há­rom klubot is fenntartani és az sém volt szerencsés, hogy egyetlen művelődési ház ilyén nagy féladatra vállalkozott. Hiszen a három különböző funkciójú klub tagságát a kártyázok képezik. (Pedig mind a nyugdíjasok, mind az egyedülállók klubjának több mint 30—30 beiratkozott tagja van.) A művelődési ház igazgatója, Debrecéhi István a különböző kísérletekről beszél, amelyek között jól sikerült rendezvényeket is tartanak számon. Példaként a Romániáról szóló vetítettképes előadást említi. — Harminc — harmincöt percig figyelt mindenki. Ezután azonban csökkent az ér­deklődés, szívesebben foglalkoztak volna mással. Ezt nem is léhét Csodálni. Vannak kö­zöttük — bizonyára beteg emberek, akik nem szívesen ülnek sokáig egy helyben. — Idős emberek „szórakoztatásánál" er­re is gondolnunk kell legközelebb. Hogy máskor is eljöjjenek. A nyugdíjasok között kevés a nő. De az egyedülállók között is. Vagyis a klubba be­iratkozott nők száma jóval alatta marad a férfiakénál. Mert á magányos, idős nők — valójában —* talán többen is vannak, mint a magányos, idős férfiak. Egy asszony a klubból, aki szinte minden estéjét ott tölti ézt a kérdést tette fel: „Hol marad, mivél íogialkozik á női középkorosztály? Én is sok egyedülállót ismerek, akikkel jó lenne itt el­beszélgetni. Vagy csak á fakanál érdekli őket?” Az igazgató és az előadó most új tervek­kel foglalkozik. Már sajnálják, hogy tapasz­talatcserére egyetlen — a nagyobb városok­ban jól működő — klubot sém keresték fél. A kudarcok után sem mondanak le céljaik­ról. (B. E.) Egyedül Korompai volt pénz­zel megpakolva. Elindult a kisváros utcá­ján. HáZafélé vette az irányt, és dülöngélve el is jutott a főtérre. Itt aztán meggondol­ta magát, mert újra eszébe jutott s reggeli jelenet. A tér egendés volt, kevesen járkáltak. Leült az egyik pád­ra, és félhangosan magyaráz­ta önmagának: — Megütöttem. Miért Is ütöttem még? Nem megyek, azért sem megyek haza. Men­jen haza az isten... Nem ráz­nak át a parasztok. Az biz­tos, hogy nem ráznak át! Fő­leg ingyen nem ráznak át. A maszek az jó, de a tszcs nem bét. Azokon egy vasat sem léhét keresni. De le is minősí­tem a tszcs-sek dohányát. Ro­hadjanak még, kit érdekel..'. Le se fekszem. Fekszik az is­ten, az fekszik le. Majd kipi­henem magam az alatt a ro­hadt föld alatt. Dé nehezen is tud az ember Odakerülni. Ro­hadt világ. Még megdögleni is nehéz... Dögöljön meg az, aki akar, én nem, az biztos. Nem iá olyan róssz az a Partistul. Jó télivér. Az a piszkos Bakó haszbálgatja. Az is rohadjon rrtég. Rohadjon meg a világ is. Szédült. Erezte, hogy tül sokat ivott. Lassú esti szél lengedezett nekitartotta homlokát. Ez jól ésétt. Ült, és figyelte a járókelőkét. Egy­szerre csak fáradtság és álom vett rajta erőt. Szundikálni próbált, de az elrobogó autók szüntelenül fölköltöt- ték. „Mégis csak haza kel­lene menni” — motyogta. Az­tán el is vetette gondolatát. Fut'csa érzések lüktették ben­ne és inost először érezte, hogy az otthon már nem ott­hon többé. Valami megsza­kadt abban a régi kapcsolat­ban, ami nem olyan régön még az otthonhoz, a gyéré- kékhez és a féleségéhez kap­csolta. Sokáig tűnődött. Elke­seredett, és felmentette ma­gát. Vádolta, és tisztázta tet­teit. Olyan érzése támadt a sok gondolat nyomán, hogy ménten megbolondult. Felállt a pádról. Nagyon kábult. Lépfti próbált, de alig engedelmes­kedtek lábai. Erőltette a me­nést. Sikerült. Éhséget érzet! pedig az utóbbi ídőbén soha nem kívánta az ételt, csak megszokásból evett. Most na­gyon éhesnek érezté magát. Valami jót evett volna. Ká­posztás kockát, sok borssal. Olyan finomat, amilyet felé- sége szokott főzni. Vékony lé­veles tésztán sok káposzta... Betért a sarki büfébe és káposztás kockát kért. Volt. Bélétűrtá á Villát, szájába vette és krákogni kezdett, mert amint Béléfált, szélmál- lőtt és szájpadlására ragadt. Dühösen otthagyta és kilép­őéit a talponállóból. Belenézett az esti fénybe és vádolva kérdezte magától: — Miért is nem megyek ha­za? Hülyeség az egesz, Magdi már rég elfelejtette. Reggel óta sok idő élteit... Igaz, tíz óra. Miért menjek ilyen ké-' sőn?... Egy ideig tanakodott, aztán mégis elindult hazafelé. Meg­lepetésére még világosság volt a konyhában. Lopakodva ment az ajtóig és a függöny melletti részen belesett. Mag­di a gyerekek cinőit pucolta. Arcán egyhangúság olt. Nem látszott rajta jókedv, de elke­seredettség sem. Kis ideig fi­gyelte feleségét, aztán benyi­tott. Nem köszönt. Magdi úgy tett, mintha észre se ven- né. Ez bosszantotta Koröm- pait. Arra számított, hogy a reggeli pofon után valami mondanivalója lesz. Újságot térített arca élé és úgy figyel- té. Az asszony azonban égy cseppet sem zavartatta ma­gát, tovább folytatta munká­iét. Sőt. idegességében majd­hogynem dudórészni kezeiéi t. A férfi nem bírta tovább a némaságot (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents