Kelet-Magyarország, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-15 / 161. szám
Szabolcs szellemi kincséhez Váci, Galambos, Sipkay munkássága a főiskolai szakdolgozatokban Ai Elnöki Tanács törvényerejű rendelete augusztus 1-i hatállyal megszüntette a csengeri járást és Mátészalkát várossá nyilvánította. Erről tartott a napokban kibővített ülést a csengeri járási pártbizottság és a járási tanács, amelyeken megbeszél, ték az átszervezéssel járó feladatokat. Az üléseken részt vett Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Fábián Lajos, a megyei tanács vb titkára. Orosz Ferenc elvtárs tájékoztatta a pártbizottság tagjait e lépés szükségességéről és a feladatokról. Többi között elmondta, hogy választ kell adni az itt élő emberek kérdéseire. Hangsúlyozta, a járás átszervezése, vagyis az, hogy a községek egyik része a fehérgyarmati, másik a mátészalkai t járáshoz tartozik ezután, nem jelent visszalépést e terület gazdasági és kulturális, szociális fejlődésében. Éppen a további fejlődés gyorsítása miatt szükséges. — Nem egy-két vezető szubjektív elhatározásáról van tehát szó — folytatta Orosz Ferenc —. hanem arról, hogy a gazdasági erők koncentrálásával lépést kell tartani az államhatalmi és államigazgatási szervezetnek is. Megyénk nem■ akar konzerválódni. Szabolcs-Szat- már nagyon jelentősét lépett előre a felszabadulást követő negyedszázadban. S ha valahol az országban le lehet mér. ni ennek az útnak a hatását, úgy itt szemmel láthatóan nagyok az eredmények. Nagyot változtak az élet- és munkákörülméri^ék. Forradalmi változás ment végbe a termelésben, a technikában, kultúránkban, egészségügyi vi. szonyainkban, egész életünkben. Ma már mindenki előtt világos, hogy az egykori sötét jelző, amelyet a megye neve elé tűztek, végképp a múlté. S bár még van tennivalónk, hogy az itt-ott meglévő fehér foltokat eltüntessük. megyénk feltartóztathatatlanul halad a fejlődés útján. < Orosz elvtárs ezt követően ismertette az ülés résztvevőivel, hogy pártunk IX. kongresszusa óta milyen eredmények születtek munkánkban. Elmondta: — Négy év nem nagy idő, de a mai világban, az atomkor időszakában már ennyi idő alatt is nagy változások mennek végbe minden területen. Magyarországon már a szocializ. mus teljes felépítésének folyamatáról) adhat számot a párt most sorra kerülő X. kongresszusa. Ennek a kongresszusnak az előkészítő munkálatai most folynak, s ezek határozzák meg elkövetkezendő lépéseinket. — Tudjuk — folytatta a szónok —, hogy a termelőerők a szocialista társadalom körülményei között is gyorsabban fejlődnek, mint a termelési viszonyok. Egyik legfőbb feladatunk tehát, hogy megjavítsuk egész gazdasági munkánkat, hogy valóra váltsuk a szocialista elosztás elveit. A gazdaságirányítás új rendszere magával hozott egy sor tennivalót. Elsősorban azt, hogy mindenütt növekedjék az önállóság, a felelősség, az ügyek közelebb kerüljenek az emberekhez, a döntések iogn ott legyen, ahol a lakosság él. Pártunk Központi Bizottsága nemrégiben éppen ezért tárgyalta meg az állami élet kérdéséit. Napirendre tűzte, milyen funkciókat lássanak el társadalmilag a jövőben, s milyeneket nem. Megállapította, ahhoz, hogy fejlődésünkben ne következzen be törés, növelni kell a demokratizmust a gazdasági, politikai és a társadalmi élet minden területén. Nem alapvető változásról van itt szó, csupán arról, hogy a tapasztalatok leszűrése nyomán a régi keretek helyett újakra van szükség, a munkánkat hozzá kell igazítani az állandóan fejlődő nemzetközi és belső gazdasági körülményekhez. Megemlítette az előadó, hogy a Gazdasági Bizottság legutóbbi, megyénk helyzetével kapcsolatos ülésén is felhívta a szabolcs-szatmári vezetés figyelmét: a lakosság jobb ellátása végett fokozottan törekedjünk gazdasági együttműködésre a szomszédos Kárpátontúl szerveivel. Ennek az eredménye máris megmutatkozik, ebben az esztendőben meghaladja az egymillió rubelt a két terület kishatárf orgalomban elért árucsere-forgalma. Elmondta: ez csak csepp a tengerben. A nemzetközi gazdasági együttműködést azonban országosan is tovább fokozzuk, s egyedül ez az út lehet, amelyen járva javul a termelés és az élet- színvonal. — Sok tennivalója van ebben a nagy gazdasági mozgásban megyénk dolgozóinak is, hogy termékeinket a világ- színvonalon termeljük, s ad. hassuk el. Megyénk téli almája, szarvasmarhája — ami a minőséget illeti — már el. érte. ezt a szintet, de az önköltség csökkentésében még jócskán van feladatunk. Erre ösztönöz minket az új gazdaságirányítási rendszer, s az, hogy a tendencia: kisebb területen, kevesebb dolgozó, val kell nagyobb eredményeket elérni. Ez a fejlődés Sza- bolcs-Szatmár megyét sem hagyja érintetlenül. Statisztikai adatok mutatják, a mező- gazdaságban foglalkoztatottak száma világviszonylatban csökken. Jelenleg országosan mintegy 38 százalék, me. gyénkben 57 százalék dolgozik az aktív keresőkből a mezőgazdaságban. Számítások szerint ez az arány az elkövetkező 10 évben jelentősen csökken itt is. Ez nem véletlen folyamat, ez a fejlődés útja. Az emberek mezőgazdaságban felszabaduló csoportja másutt fog dolgozni, Emberek ülnek az árokparton a terebélyes japánakác árnyékában. Beszélgetnek. Márton Sándor a kombájn vezetője elnyúl a fűben, ő a hangadó. Karéjban a többiek, figyelnek minden szavára. — ...aztán kijött az öreg Harangozó bácsi és szájtát- va nézte a kombájnt, „Nagy esze volt, aki ezt kitalálta — mondta, és még azt elmenőben — dicsértessék az esze.” Vendég ül az aratók között, ezért Márton Sándor bővebben magyarázza az eseteket. Azt is, ami tavaly nyáron történt. — Beálltak itt aratni tavaly kaszával is a táblába Vágták nagy keservesen, aztán eldobálták a kaszát, „csinálja az isten”. Három éve megvan a kombájnunk, az első évben még arattak mellette, tavaly már nekem kellett a félbehagyott munkát befejezni, most meg senki sem fogja meg a kaszát. — Csak a foglalkoztatás másként kíván élni. Az emberek oda mennek majd, ahol ipar van, kereskedelem van, jó a szolgáltatás. A városiasodás tehát nálunk is szükség- szerű. — Ezért határoztuk el például, hogy Mátészalka székhellyel egy rendkívül gyorsan fejlődő bázist építsünk ki, amely nagyszerű vonzáskörzete lesz az egész szatmári területnek. Ez a város már a közeli jövőben minden vonatkozásban kielégíti a környék lakossága igényeit, gazdasági, kulturális és politikai központja lesz e területnek. A továbbiakban arról szólt Orosz Ferenc elvtárs, hogy kötelességünk e folyamathoz igazítani a közigazgatást. Jól szakképzett államigazgatási apparátusra, színvonalas munkára van szükség. Arra, hogy a tanácsok, a pártszervezetek önállóan, helyben intézkedjenek. Ilyen körülmények között a járások jelenle. gi szerepköre is megváltozik. — Meggyőződésünk — folytatta a megyei pártbizottság első titkára —, hogy a jelenlegi átszervezéssel, amelynek nyomán a csengeri járás köz. ségei a mátészalkai és a fehérgyarmati járáshoz tartoznak augusztus elsejétől, nem jelent hátrányt a 24 községben lakó 23 ezer embernek. Csak előnyös lehet számukra, hogy például Csenger és még néhány más község a nagyközség rangjára emelkedik. Ezek fejlődése meggyorsul), gazdasági és kulturális centrumokká épülnek ki, s megfelelő központjai lehetnek majd a körülöttük elterülő kisebb községeknek. Olyanok, ahol megtalálhatók a korszerű gazdasági egységek, a kulturális, oktatási és egészségügyi intézmények, s mindaz, ami a mai igényeknek megfelel. Ez az átszervezés tehát jó perspektívát nyújt a járás dolgozóinak. Ha nem így lenne, a megyei vezetés nem határozta volna el magát erre a lépésre. — Feltehetik a kérdést, hogy miért éppen a csengeri járás szűnik meg? Miért az a járás, amelyben jó a gazdasági, politikai helyzet, ahol erősek a termelőszövetkezetek? Ebben csak látszólag van ellentmondás. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy éppen azért ezt a járást szervezik át, mert itt nincsenek nagyobb problémák, s mert ezt miatt történt tavaly is — szól közbe Puskás László. — Ugyan már — ellenkezik Márton — aratni akartak, mert nem hittek a kombájnban, nem hitték, hogy nélkülük is megtörténhet az aratás. — Az biztos, a gépet nehezen szeretik meg az emberek, — veszi át újra a szót Puskás. — Megvan rá az okuk, mert mi történt nálunk is 1952-ben? Mi mái akkor megpróbáltunk géppel aratni, vettünk egy kévekötő aratót. Napokig elbajlódtunk vele, kínlódtunk, de nem ment. Ott maradt a gép csúfjára a tábla közepén és a tavalyi esetnek az ellenkezője történt. Elő kellett venni a kaszát. Fűszálat rág Márton Sándor. Csend települ a beszélgetők köré és úgy tűnik, megszakad a szó. De nem. o járást nyugodtan adhatjuk át a fogadó járásoknak. Nyugodtan tettük meg ezt a lépést azért is, mert — mint említettem — Mátészalka vonzása erőteljesen éreztetni fogja majd itt pozitív hatását. Orosz Ferenc ezután arról beszélt, hogy a csengeri járás dolgozói nagy szolgálatokat tettek az egész megyének. Okos és gyors reagálással segítették az újra való áttérés megkönnyítését, s pozitív hatással voltak más területekre is. Ebben a járásban fejezték be elsőnek a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Itt indult meg a tsz-ek egyesülé. sének hasznos folyamata is, amely magas fokú szervezettséget, több és jobb terméket jelent majd. Itt képezték a legnagyobb számban a mezőgazdasági szakembereket, amely igen gyümölcsöző befektetésnek bizonyult. Most a közigazgatás átszervezését is megértéssel fogadta a járás, mert tudja, hogy ez nem funkció problémája, hanem egy egész terület általános fejlődését szolgálja. — Korábban azt mondtuk, hogy aki megérti az idők szavát, az csak jól járhat. Ez a csengeri járás esetében eddig fényesen beigazolódott. Igv lesz ezután is, mert ennek a járásnak a dolgozó népe, kommunistái következetesen síkraszállnak az újért, a jobbért. Említést tett a szónok arról, hogy ez az átszervezés embereket érint, akiket e folyamatból nem lehet kikapcsolni. De amikor elmondjuk, hogy senkit sem érhet méltánytalanság, azt is szóvá tesszük, hogy az egyéni érdeket alá kell rendelni a közösségének. Ezt itt sikerült megértetni, s ez jó dolog. Végül ismertette Orosz elvtárs a megyei pártbizottság legutóbbi ülésének határozatát, amellyel kifejezésre juttatta elismerését a csengeri járás párt-, állami és tömegszervezetei munkatársainak, a gazdasági szerveknek, akik 25 éven át jól alakították e terület sorsát, majd így fejezte be: „Kérem, hogy a járás lakossága helyesen értse elhatározásunkat és jövőbeni munkájával is segítse céljainkat. Ehhez a pártbizottság tagjainak. a tanácsok tagjainak és a terület lakosságának erőt, egészséget és személyes boldogságot kívánok.” Márton gondolkodik, ián colja a homlokát, nézi a szalmakazlazókat, végül kifakad. — Akárhogy is, nem jut eszembe a község neve. Pedig itt van a közelben. Ott történt, hogy a tsz-tagok elzavarták a főkönyvelőt, mert tavaly nem vette meg a kombájnt. Lebeszélte a tagságot, aztán egy kombájn árát fizették rá, amennyiért bérmunkában levágták a búzájukat. Az SZK—4-es ott áll a 40 Holdas már learatott árpatábla szélén. Dicsérik agy- ba-főbe. Fordul a beszéd, szó esik az aratópálinkáról is. Nem is olyan régen az aratási előkészületekről közölt tudósítások, információk azt firtatták: lesz-e elegendő kasza, kaszakő, szalonna és persze aratópálinka. Mert az Olyan munkákat lapoztunk fel, melyek a megye szellemi exportját gyarapítják. Szabolcsi tanárképző főiskolások szakdolgozatait. Kevésbé ismert irodalmi hagyományok, értékek kultúrtörténeti és kultúrpolitikai dokumentumok és napjaink irodalmi, művészeti, művelődési problémái alkotják a főiskola irodalmi tanszékén őrzött dolgozatok tartalmát. Kiteljesedő kép a megye művelődési viszonyairól, sajátos arculatáról. Szfnielőadás a közínség ellen Egy részük a megye nagy írószülötteinek eddig rejtett életmozzanatait kutatja. Többen választották Móricz, Krúdy, Kölcsey, Bessenyei és más nagyok munkásságának egy-egy korszakát. Mások a kisebb, de a megye irodalmi életében mégis helyet foglaló írók, költők művészetének értékes jegyeivel ismerkedtek meg. így dolgozta fel az egyik hallgató Czóbel Minka költészetét. Akiket inkább a közeli múlt és a jelen irodalma érdekel, Goda Gábor, Váci Mihály, Galambos Lajos, Sipkay Barna és más szabolcsi indítású írók, költők életútját igyekeztek megrajzolni. Egy levelező hallgató, Katona Józsefné Sipkay Barna vallomásával indítja munkáját: „Vallom, hogy ha nincs meg az íróban, (művészben) a szándék, hogy a munkájával a társadalom javát szolgálja, nem hozhat létre művészi alkotást.” Ez a dolgozat azt kísérelte meg bemutatni, hogyan ábrázolja Sipkay Barna a pedagógus alakját regényeiben. Nem mindig sikerül első megfogalmazásban helyes szemléleti alapon, színvonalasan megoldani a választott irodalmi problémát. De a tárgyilagos tanári bírálat segít a témák jobb kibontásában. A skála széles, a legrégebbi koroktól napjainkig. „A nyírvidéki fabódétól a nyíregyházi kőszínházig” — ez a címe Herceg Valéria munkájának. 1860-tól 1880-ig dolgozta fel a szabolcsi színházkultúra múltját. De a korábbi évtizedekről is van mondanivalója: „1844-ben Nagy Sámuel helybeli tanító buzdítására az iskolai szünidőt szüleiknél töltő néhány diák összefogásával alakult meg az első műkedvelő társulat.” Az előadás bevételét egy kisdedóvó intézet javára ajánlották fel. Több mint százéves színházi plakátok fotómásolatait találjuk a szakdolgozat lapegy-egy hajnali kupica hagyomány, serkenti az izmokat, erőt ad. — Az kellene most. aratópálinka! — nevet Márton. — A pálinkát majd megisz- szuk a végén. Addig nem, amíg tart a 400 holdból, aztán ünnepet tartunk. A mi tsz-ünk a besenyődi Igazság mindég megünnepli az aratás befejezését. Tavaly disznót vágtak, volt sör és pálinka... Különben is ki lehet várni, mert nem tart sokáig, két-három hét és újra ünnepelünk. A brigád szedelőzködik. A rövid pihenő után indulnak az újabb tábla felé. A két kombájnos Márton Sándor és Laskai Sándor fiatalemberek. A többiek idősebbek. Ezek az idősebb emberek jobbára hallgattak a beszélgetés alatt, nem mondtak ők se át, se bét. Mert minek is beszélni annyit a régi aratásokról. A kombájnokról meg mondhatnának-e többet, mint az öreg Harangozó bácsi; „dicsértessék az esze, aki kitalálta.” Seres Ernő jain: az egyik dátuma 1862. Az 1863-as évben az országos szárazság által sújtott lakosság „felsegítésére" adták elő a Mátyás diákot. Egy évvel később a helybeli közínséggel sújtott lakosok javára a Liliomfit, 1868-ban a helybeli árvíz és a svájci vizkárosultak javára a Gyöngéd rokon című színmüvet játszották, öt évtized nti'nházi műsorrendje, korabeli plakátjai tükrözik a történelmet a város színháztörténetének mozaikjaiban. Népfőiskola és a Bessenyei Kör Eddig rejtett művelődés- történeti hagyaték válik élővé, hatóerővé a szakdolgozatokban. Labanc Valéria a szatmári népfőiskolák történetét dolgozta fel, különös tekintettel községe, Ököritó- fülpös egykori népfőiskolájának múltjára. „Azt hiszem sehol nincs olyan égetően szükség népfőiskolákra, mint nálunk. Kölcsey hazája megérdemel egy népfőiskolát” — idézi a nép felvilágosításáért küzdő Szabó Szabolcs lelkész Móricz Zsigmondhoz írt sorait. „örülök. hogy ököritófülpösön népfőiskolát állítottak — írta Móricz, — Tanulni, tanítani, dolgozni. .Megszólalnak a népfőiskola egykori hallgatói is, köztük Szécsi Antal tanácselnök, aki ekkor kapott kedvet a tanuláshoz. Ugyancsak művelődéstörténeti témát választott szakdolgozatának Nemes Csaba: „A Bessenyei Kör szerepe a Nyírség kulturális életében, különös tekintettel az irodalmi élet szervezésében, vezetésében vállalt szerepre.” Teljes történelmi tablót mutat be a szakdolgozat egy kisváros fojtó légköréből kitörni akaró, sok nehézség közepette előre tekintő értelmiségi csoport buzgalmábán. Az 1898-ban alakult a megye első közművelési intézménye. Az uralkodó művelődési és politikai hegemónia ellenére életképes magot is tudott elhinteni Szabolcsban. Egyebek közt a zeneiskola alapjainak lerakásában, a helyi irodalmi hajtások és a képzőművészeti élet ápolásában. Alkotó gyűjtő* munka Hasznosan forgathatók a mai témákkal foglalkozó dolgozatok is. Várnai László csengeri pedagógus, levelező hallgató községe művelődési viszonyait elemezte. „A dolgozat írója igen alapos, lelkiismeretes és hasznos gyűjtőmunkát végzett. Helyes következtetéseket von le a ma kulturális feladataira vonatkozóan — írta bírálatában dr. Margócsy József docens, az irodalmi tanszék vezetője. Vannak még szakdolgo- zatok, melyek a dokumentumok és szociográfia erejével nyúlnak egy-egy mai művelődési témához. Nincs megkötve a diplomázók keze, hogy csak irodalmi témákban mélyülhetnek el. S ez nagyon jó, mert alkotó módon hozzájárul a még rejtett nyírségi kultúrtöténeti hagyományok felkutatásához, ápolásához, anélkül, hogy a témák értelmezésében és feldolgozásában a szerzők provinciális szemléletet alakítanának ki magukban. Szellemi export ez, még akkor is, ha jórészt a megye profitál belőle leginkább. Mindjobban kirajzolódik a kép Szabolcs-Szatmárról, teljesebbé és hitelesebbé válik a múlt és a jelen irodalmikulturális térképe. S ehhez minden sikeres főiskolai szakdolgozat szerzője ad egy- egy pontot. Tehetségével, alkotó készségével! Pali Gésa Aratók, 69 JtOTOB A ff1? A AVí 9 eftfe* A csengeri járás átszervezése gyorsítja a fejlődést, előnyös a lakosságnak Orosz Ferenc beszéde a járási pártbizottság ülésén
