Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-13 / 134. szám
1WSI. TT. KELET-MAiSYAWO»«?«» t -iT*C A vándorzászló mögött Burgonya, sárgarépa és az öltözködés TSZ-TAGOK szabadságon Egy törvény a gyakorlatban a- Mire költötték a 80 ezer forintot? — Nem költöttük el. Bankba tettük az egyszámlára. Majd év végén mindenki részesedik belőle, ahogy dolgozik, annyit kap. Ez a szokatlannak tűnő párbeszéd az országúton hangzott el. Messze Kállósemjén- to! ahol az Vj Élet Termelő- szi eikezet 110 tagja, 700 he'd földön gazdálkodik. A szóban forgó 80 ezer forint a tavalyi év eredményes gazdálkodásának jutalma volt. A termelőszövetkezet harmadik lett az nrszáoos termelési versenyben, ezért vándorzászlót, oklevelet és pénzt kaptak. Akkor az ünnepi forgatagban. amikor a iutalmakat osztották, nem volt mód a munkáról, a termelőszövetkezeti tagok életérő1 bővebb eszmecserét Pedig a kíváneslrér, f-om» miért év- •oen Kétfősemöe"" S-óval jó lett volna eay-két kérdésre váfeszt kenni. Benke Lászlóval/, a termelőszövetkezet főagr onómusával a véletlen találkozás, a Valaha különös hőstettnek számított révkalauz nélkül átkelni hajóval a Boszporuszon. Ma már nem az. Hajónk kapitánya, s a fiatal fedélzetmester először járt ezen a vizen, mégis idegeskedés nélkül, nyugodt hangi.! parancsszavakra történt az átkelés. Isztambul elénk táruló panorámájában csak mi ketten — a két katonai tudósító — gyönyörködtünk, akiknek a hajón nem volt különösebb feladatunk. A hajó személyzete megfeszítetten kíváncsiság utólagos kielégítését lehetővé tette. És bár az ember nem vár eget rengető nagy dolgokat, érheti meglepetés. — Termeltünk tavaly 20 hold sárgarépát... — Sárgarépát? Miért éppen ezt mondja? Lehet, hogy a csodálkozó kérdőjel mellett a sárgarépa iránt volt valami lekicsinylő a hanghordozásban. Minden esetre a föagronómus ettől tűzbe jött. — Jó üzlet volt az nekünk Egy holdon 30 ezer forint értékű sárgarépát termeltünk, és ha 10 ezer forint költséggel számolok is minden hold sárgarépán 20 ezer forint volt a tiszta jövedelem. A 20 hold majdnem félmilliót adott. Ezért is idén már 25 holdon termeljük. Ezt persze nem azért mondom, mintha csak ez lenne. Nálunk a homokon, ha nem is ideális, de jó talaja van a burgonyának 90 mázsa volt az átlagtermés. Másik félmillió. — Nálunk, ha kicsi is a dolgozott, hogy átvigye a hajót a szoroson. Teljes kényelem vett körül bennünket. A Márvány-tengeren filmet néztünk, aztán megcsodáltuk a Dardanellák sziklacsúcsait, de amint elhagytuk a Dardanellákat, s kifutottunk az Égei-tengerre, vihar fogadott bennünket. A hullámok veszélytelennek látszottak. A lehorgonyzóit hadihajóhoz mégsem volt könnyű odaférkőzni. A .,Kutuzov” hadihajón már vártak bennünket Nem is földterület, intenzív a gazdálkodás. Nem sajnáljuk a munkát is jó erőben tartjuk a talajt. Azt hiszem leginkább ezért nyertük el a vándorzászlót. Mint ahogy az már szokás, ha belemelegedik az ember, a beszélgetés csapongó. Hiszen csak dohányban, burgonyában folytatni eszmecserét kissé unalmas. Aztán ott volt jó példának, hogy az agronó- mus viros személygépkocsijához dőlve mondta a szavakat. — A tsz-tagoknak is min kocsijuk? — Nem költik arra a pénzt. — Vagy nincs elég pénzük? — Dehogy nincs. Nem egy többet keres mint én. Az én fizetésem havi 59 munkaegység. Ennyit sokan megkeresnek. sőt van család — mert a családtanok is bedolgoznak — aki az én jövedelmemnek a dupláját eléri. Aztán ottvan a háztáji. A tagoknak igazán kevés dolguk van vele. hiszen a tsz szántást, veannyira engem és fotóriporter barátomat, hanem a postát. Ott volt Nyikolaj Fjo- dorov, elsőosztályú kapitány, a hajó parancsnoka, ott volt minden tiszt, minden matróz. A postabontás után mindenki, aki csak nem volt őrségben, levelet, újságot, folyóiratot olvasott. A postával együtt új filmeket is hozott a hajónk, amelyet esténként, sötétedés után a fedélzeten szoktak vetíteni. tést, gépi művelést, mindent elvégez, csak be kell takarítani. A háztáji termés az állattartáson keresztül jó jövedelem. — Ha ennyit keresnek a tsz-tagok, mégis hová teszik a pénzüket? — Nekem van vele a legtöbb gondom. Mert év végén, zárszámadás után ha öt helyett húsz vantatónk lenne, az is kevésnek bizonyulna, hogy a tagok hazaszállítsák a vásárolt bútort Bátorból, Kánóból, Nyíregyházáról, ki honnan. El tudja képzelni, hogy nincs olyan bútorraktár Magyarországon, amelybe beleférne, amennyi bútort vásároltak tsz-tagja- ink az utóbbi években. Meg aztán tévét, rádiót, motorkerékpárt vesznek, öltözködnek. Öltözködés. Ettől a szótól az emlékezetből elővillan az ünnepi közgyűlés. Tényleg érdemes odafigyelni, hogy mit vesz magára kivételes alkalmanként a mai gazdálkodó parasztember, hogyan jár családja. (seres) A Földközi-tengeren az ember elég gyakran találkozik az USA itt állomásozó 6. flottájának hadihajóival. Ez fokozott éberséget követei matrózainktól, hisz szorosan egymás mellett úsznak az amerikaiakkal, akik minden jog nélkül e nyílt nemzetközi vizek gazdáinak tartják magukat, és nem idegenkednek a különféle provokációktól. Egy alkalomal részt/ vettem a hadihajó egyik ’gyakorin tán. Lövészetet is tartottak, amelyről, a szokásoknak megfelelően, értesítették a térségben hajózó feleket. Heggel aztán feltűnt egy amerikai „Goodrich” aknalövő hajó, és egy mérföld távolságból kísér bennünket, a fejünk fölött pedig megjelentek a mélyrepülést végző Shakletonok. Egy szombai napon vetettünk horgonyt, a hajó személyzete a vasárnapi pihenésre készülődött. A műkedvelők következő műsorukat próbálták, a különböző egységek között evezősversenyt rendeztek, a társalgóban bi- liárdoztak, folyt a röplabdamérkőzés, igaz, szokatlanul kicsi pályán, s a labdát vékony műanyagfonálhoz kötötték, nehogy átrepüljön a hajókorláton. Egyszóval békés vasárnapi pihenőt tartottunk. A szovjet tengerészek gyakran megfordulnak a baráti arab országok kikötőiben. Szívesen fogadják őket Egyiptomban, Szíriában, Algírban. A kikötők lakosai fellátogatnak a hajóra, virágot hoznak, s elismeréssel adóztak hadihajóinknak, amelyek a partjaikat mosó tengeren hajózva őrködnek a békén. Jártam Alexandriában, láttam az utcán sétáló matrózainkat, s megfigyeltem, hogy a járókelők talán az általuk ismert egyetlen orosz kifejezéssel üdvözölték őket: „Ruszki karaso’. Matrózaink megcsodálják, fényképezik az „Európa el rablása” szoborcsoportot, a bazárokban emléktárgyakat válogatnak, valamennyien szeretnének ajándékot 'inni az ősi kultúrájú Egyiptomból. A part azonban csak rövid epizód a tengerész életében. Az idő gyorsan repül, és újra megszólal a riadócsengő, amely a továbbhajózást, jelzi. Aztán ismét hosszú napok következnek a tengeren, amelynek hullámai az európai civilizáció első bölcsőjét ringatták. M. Novikov Az 1967. évi III. számú törvény, a termelőszövetkezetek belső életének új szabályozására sok új dolgot hozott. Ezek közé tartozik a szövetkezeti tagság szabadság idejének a biztosítása. Hogyan csinálják ezt a nyíregyházi Dózsa Tsz-ben — erről beszélgettünk Széles Miklós főkönyvelővel. — Nagy feltűnést keltett múlt évben, amikor megtudta a tagság, hogy jogos szabadságát garantálja a vezetőség. Idén pedig másodszor került írásban közszemlére a szabadságok ütemezése. A városszéli közös gazdaság taglétszáma 258. Az utóbbi két évben 35 új taggal gyarapodott a tagság. Figyelembe kell venni azt a sajátosságot, hogy egyik fontos termelési ág a kertészet. Száz holdnál nagyobb területet foglal el a zöldségfélék termesztése, nagyon munkaigényes. Nem látszott könyünek a tagság szabadság idejét rendezni. — Közgyűlési határozatunkat tartjuk be. Lényege, hogy szabadsága fele részét a tag akkor veszi igénybe, amikor akarja. Másik részét a vezetőség belátása szerint adja ki. A szabadság feltételeit széles körben, brigád- és munkacsapat-értekezleteken ismertettük. Nyilvánvaló, hogy köteA felsőoktatási intézményekben lezárultak a jelentkezések az 1969—70-es tanév első évfolyamára. Az eddig elkészült összesítések tanúsága szerint az idén is többszö rös a túljelentkezés, s a korábbi évekhez hasonlóan meg lehetősen nagyok az eltérések — a jelentkezők számát illetően — az egyes karok, il letve szakok között. A fiatalok közül sokan előnyben részesítették az úgynevezett divatos szakokat, s így önm; guknak nehezítették meg a bekerülést az egyetemre. A tapasztalatok szerint az idén is nagyobb arányú a jelentlező munkateljesítménytől függ. S akiknek jár, ki ;s kell hogy vegyék a sza'.udságukrt. A könyvelés úgy tekinti a szabadságot, mint munkabéres időt. A ráeső átlagkerese- tét ki is fizetik. — A tartalékalap egy részét erre biztosítjuk. Ki kell, hogy gazdálkodjuk. A munkák végzése zavartalan. A termelési eredmények növekednek. — Most tavasszal is minden palántát és burgonyát géppel ültettünk el. A legeredményesebb gyomirtó szereket használjuk. Csak egyes növények kapnak kézi kapálást, mint a réoafélék. Gépek segítik a takarmányok kaszálását, begyűjtését. Az állattenyésztésben, mint állandó munkahelyen, a heti egy pihenőnap igénybevételét is lehetővé tették. — A szabadságot különben minden tag (már aki jogosult rá) igénybe veszi. — Érdekes változata van, ki hogyan tölti megérderhelt szabadságát. Vannak, akik építkeznek. Idén is tíz tizénkét tagunknak készül új ház. Az ottani teendők csúcspont* ját szabadság idejükre ütemezik. Mások külföldre utaznak, rokonokat látogatnak, a a Sóstón üdülnek. A. B. kezes a humán képzést nyújtó felsőoktatási intézményekbe, s alacsonyabb a pályázók száma egyes felsőfokú technikumba. Országosan összesen 15 996-an nyújtották be pályázatukat a nappali, esti, illetve levelező tagozatra. Nappali tagozatra a következő tanévben 13 500 fiatalt tudnak felvenni — a jelentkezők száma pedig csaknem 32 000. Az egyetemekre és főiskolákra pályázók 50,7 százaléka nő, a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek aránya 39,2 százalék, a tavalyi 41,3 százalékkal szemben. SZOVJET HADIHAJÓVAL a Dardanelláktól nyugatra A fogyasztó kárára? Nagy várakozás és még nagyobb reklám közepette született meg néhány évvel ezelőtt a palackozott gyümölcslé hazánkban. Sokat várt tőle a közvélemény: a vitamindús készítmények népszerűsége nyomán bekövetkezik a felfrissülés, s csökkenhet az alkoholfogyasztás is, amelyben Magyarország az első helyek egyikén áll a világranglistán. Lapok írták, a rádió és a tv követelte, hogy a gyű* mölcsleveket helyezzék el jól láthatóan, tegyék az asztalokra, kínálja a vendéglátóipar, a kereskedelem. Nos, az eredmény: a barackle, az őszilé, a birslé (bár megkedvelte, aki megkóstolta) forgalma nem emelkedett, hanem csökkent. És ennek nem egyedüli oka, hogy Pesíen már árusítják a coca-colát, a vita-colát, s jelentkezik vidéken is a konkurrencia a naranysszírmazékokban, a sokféle üdítőban. Ez ugyanis önmagában nem lenne a gyii* mölcslékészítmények halála. A kiskereskedelem városban és a falvakban megoldotta a rejtélyt: nagyon drágák ezek az üdítő italok mind a többiekhez, mind saját előálljítási árukhoz viszonyítva Jogos észrevételek mentek a nagykereskedelemhez és az iparhoz: csökkentsék az árakat. Az ipar egyetértett, s fél éve javasolta az árcsökkentést — és az üvegbetétek leszállítását is — a nagykereskedelemnek. (Mivel az árhivatali rendelkezések szerint ehhez közös elhatározás szükséges, nagykereskedelem nélkül nem lehet árat csökkenteni.) S fél éve folyik a huzavona, ennyi ideje, hogy a nagykereskede3em elzárkózik az árleszállítás elöl. Hogy miért?Ezt kérdezi az ipar, a kiskereskedelem, s nem utolsósorban a fogyasztó. KOPKA JANOS Lezárultak a jelentkezések a felsőoktatásra Sorakozó a fedélzeten.
