Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

1353. JSnfSa 15. KfffaHT-iBSgVAftORSZAO 9. oldal Szovjet pártmunkások HP ♦ i ♦♦ f *>«» 1 íszalokon A megyénkben tartózkodó pártküldöttség, melynek ve­zetője Platon G. Levcsenko, a mezsogorszkiji járási párt- bizottság első titkára, június 10-én, kedden a tiszalöki já­rásba látogatott, ahol a párt- szervezetek tevékenységét, munkastílusát, a társadalmi és tömegszervezetek munká­ját és pártirányítását tanul­mányozta. Útjukra elkísérte Dózsa Ferenc, a megyei párt- bizottság osztályvezető-helyet­tese. Először a tiszalöki járási párt- bizottságra látogattak, ahol Szabó Mihály járási első tit­kár, Alexa Sándor járási tit­kár, Csikós János, a járási tanács vb elnöke, a társadal­mi és tömegszervezeti veze­tők társaságában fogadta szovjet vendégeinket. A szov­jet pártmunkásoknak nagyon tetszett az impozáns párt­székház. A járási vezetők tá­jékoztatást adtak a tiszalöki járás gazdasági, társadalmi helyzetéről, fejlődéséről. El­mondták, hogy a lakosság lét­száma 28 ezer, 20 tsz és 10 kisebb-nagyobb ipari üzemük van. Jelenleg az ipari mun­kásság létszáma 3250, de 1970-re elérik a 4500-at. A tsz-tagság létszáma 5900. A A két járási első titkár: Levcsenko. járásban 56 pártalapszerve- zet van, a párttagság létszá­ma 1600, s ennek 20 százalé­ka a nő. Elvtársi légkörű eszmecse­re bontakozott ki. A szovjet vendégek különös érdeklődést tanúsítottak az iránt, hogy milyen az új párttagok poli­tikai műveltsége, pártiskolai végzettsége, s miután nálunk tagjelöltség nincs, hogyan történik az új párttagok fel­vétele, kommunistává való nevelésük. Megkérdezték, mi­lyen a párttagság összetétele, mennyi a fizikai munkás, tsz-tag? örömmel tapasztal­ták, hogy a járásban 66 KISZ-alapszervezet működik, melynek 2000 fiatal a tagja, s az utóbbi években egyre több az a fiatal párttag, akiket a KISZ-szervezetek ajánla­nak. Vaszilij Jurjevics Pec- ico, a Kommunizmus Hajnala Kolhoz párttitkára különösen a termelőszövetkezetekben működő pártszervezetek tevé­kenysége iránt érdeklődött. Eszmecsere volt arról, ho­gyan érvényesítik a gyakor­latban a demokratikus cent­ralizmus elvét, a kollektív vezetést, s milyen a járásban a társadalmi és tömegszer­vezetek pártirányítása. Ezt milyen módszerekkel, milyen munkastílussal irányítja a járási párt-vb. ök is elmond­ták sok éves és bevált mun­kamódszereiket, melyekből sokat tanultak a járási párt és tömegszervezeti vezetők. Elmondták, hogy náluk, a Dártélet fellendítésében so­kat segítenek a pártcsoportok, melyeknek a vezetőit évente kétszer tanfolyamra _ hívják össze, s itt a párt előtt álló feladatokat, a pártélet napi­renden lévő kérdéseit ismer­tetik. Ez a baráti hangulatú, iga­zi eszmecsere folytatódott Tiszavasváriban, a községi pártbizottság székházában, ahol a község vezetőinek, a társadalmi és tömegszerv eze­Valovicsné, mérnöknő, aki ez alkalommal a tolmács sze­repét töltötte be, Vákij Andrej Nyikolajevicsnek, a gyár fejlődését magyarázza. zetekben működő nőbizottsá­gok munkájáról, ezeknek a pártirányításáról. Sok érde­kes, a pártirányítást, ellenőr­zést érintő kérdést tettek fel. Érdekelte őket az, hogy mi­lyen módon történik a köz­ségi pártbizottság megválasz­tása, milyen jogkörrel ren­delkezik egy községi pártbi­zottság, hogyan valósulnak meg a gyakorlatban a felsőbb pártszervek határozatai. Kölcsönösen sok hasznos tapasztalatot szereztek a ma­gyar és szovjet pártmunká­sok egymástól, melyet a gya­korlatban érvényesítenek. Különösen a tömegszervezetek és társadalmi szervezetek, to­vábbá a termelőszövetkezeti pártszervezetek irányító és ellenőrző munkájának a tö­kéletesítésére vonatkozó ész­revételek, javaslatok emel­kedtek ki. A délutáni órákban üzem- látogatásra került sor. Fel­keresték vendégeink a Tisza- vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárat, ahol a dolgozók, a kommunisták és az igazga­tóság nevében Kiss Sándor, a pártszervezet titkára üdvözöl­te őket. Itt az üzemi párt­munka kérdéseit tanulmá­nyozták, megtekintették a gyár termékeit, az épülő új üzemrészeket. Utána a Tisza­löki Vízierőműhöz látogattak el, majd a Tiszavasvári Álla­mi Gazdaságot keresték fel, ahol Nánási Pál főaronómus ismertette meg szovjet ven­dégeinkkel a gazdaság ered­ményeit, fejlődését. (fk.) Szabó Mihály és Platon G. Elek Emil felvételei ti vezetők társaságában Bó­dék János, a pártbizottság titkára tájékoztatta szovjet vendégeinket a Tiszavasvári­ban működő pártalapszerve- zetek, tömegszervezetek mun­kájáról, tevékenységéről. El­mondta, hogy a községi párt­bizottsághoz 18 pártalapszer- vezet tartozik, melyekben 630 kommunista tevékenykedik. Tájékoztatta a szovjet párt­munkásokat a szakszerveze­tek, KISZ-szervezetek, nőta­nácsok és a termelőszövetke­Legdrágább kincs az egészség Haladás és gondok egy beregi községben Mi is lehetne más leggya­koribb jókívánság, mint az, hogy: erőt, egészséget! Lega­lább olyan idős ez, mint ma­ga az ember. De nincs magá­tól. Hogyan van ezzel egy mai falu, erre kerestünk fele­letet a beregi Jándon. Házi betegápol« Mint nagyon sok dolog vizs­gálatát, bizonyítását vissza­pillantással kezdünk, ezt te­szi Koncz István községi ta­nácstitkár is. Helybevaló em­ber, jól ismeri a tegnapot. „Ugornyán és a Tiszán át Naményban lakott a legköze­lebbi orvos. Minden esetben oda kellett menni vagy vinni a beteget. Akinek erre még volt ereje és módja hozzá. Nem ismert semmi betegbiz­tosítást a falu...” Most dr. Mezősi József, körzeti orvos a faluban van minden hét csütörtökén. De rajta kívül állandóan helyben Vincze Katalin házi betegá­poló és Demarcsek Ferencné óvónő. Aztán a szociális, kul­turális és pénzügyi állandó bizottság külön öttagú egész­ségügyi csopoi'tja. 1967-től írásban is nyilvántartják ma­guknál körzeteik betegét. Kü­lönösen az öregekkel törőd­nek. „Egyáltalán nincs nálunk az, hogy senkitlen, magára hagyott öreg. A bizottsági ta gok észrevételei nyomán meg­jelennek az úttörők, kiseprik a szobát, vizet visznek, elta­karítják az udvart, tüzelőt készítenek be, megveszik a boltban a hiányzó cikkeket.’' Rendelés cs fogkefe Ezeregyszáz lakosa van a falunak. Egy-egy orvosi ren­delésnek ötven-hatvan „ügy­fele” van. Ezenkívül orvosi tanácsadás van kétheten­ként. Minden hatodik héten pedig a vásárosnaményi járá­si kórház gyermek-szakgyó- gyász és szülészfőorvosa jár ki faluba. Ilyenkor rákszűré­seket is végeznek. Sürgős esetben érkezik a mentőautó (több telefon van a faluban), a gyógyszerellátás kielégítő. „A biztosítást pótolhatatlan jónak tartja a lakosság, él is vele. Egyáltalán nincs titkolt vagy „rejtett” betegség. A napközi otthonos óvoda és iskola tisztaságát, rendjét szigorúan tartják. ,,De maguk a kis lakók is — mondja dr. Mezősi, aki éppen befejezte a mai rendelését. — Nem mondok azzal semmi különö­set, hogy az óvoda kis lakói­nak hatvan-hetven százaléka nemcsak ismeri a fogkefét és pasztát, rendszeresen hasz­nálják is. Ugyanez az iskolá­ban. Gyerekhalandóság cigány- családoknál fordul elő, az is nagy ritkán. Mind gyakoribb a nyolcvan-, sőt kilencvenen felüli életkor. \an még (ennivaló Az eredmények kétségtele­nül jók. összehasonlíthatatla­nul kedvezőbbek a réginél. A tsz-tagokra is kiterjesztett egészségügyi biztosítás mel­lett más, a mai politikai és társadalmi rendszerből adódó tényezők ugyancsak kedvező­en hatnak. Ilyen az étkezés­ben s annak választékában bekövetkezett nagymérvű ja­vulás. Hasonlóan az öltözkö­dés. Üj, tágas ablakú házak. Négy jó vizű fúrott kút. De nem utolsósorban számít, hogy a mezőgazdasági nagyü­zemi termelés gépesítettsége megkíméli az embereket a ne­héz munkáktól, idő előtti megrokkanástól. Tökéletes minden? A helyt illetékesek határozottan ne­met mondanak. A körorvos nemrég a tanácsülés elé ter­jesztett írásos helyzetfelmé­résében ilyen megállapításo­kat tett: „Nem kielégítő a fa­lu fásítása.” „Vannak olyan udvarok, ahol szemét, több éve összegyűlt trágya találha­tó.” „Többet kellene törődni a vízlevezető árkok tisztán tartásával.” Azt pedig most szóban közli, hogy nagyobb gondot kellene fordítani a fa­lu termelőszövetkezetében a mérgező szerek kezelésére, használatára és általában a balesetmegelőzésre. A tanácstitkár mondja, mind több házban van fürdő­szoba, de azt más célra ve­szik igénybe. Szükség volna vízművesítésre Néhány év azonban még kell hozzá. Egy olyan lakás szükségét is emlí­tik, melyben az orvos lak­hatna. Asztalos Bálint Vállalták — teljesítették Kijavították az utak téli károsodását Április elején jelent meg lapunkban a Közúti Igazga­tóság vezetőjének ígérete, mely szerint a főútvonalakat május 1-re, az alacsonyabb rendű útvonalakat június 1-re visszaállítják a tél ideáll ta előtti állapotokra, tehát a szabolcsi közutakon eltünte­tik a fagykárok által okozott meghibásodásokat. A határidő lejárta után ar­ról érdeklődtünk Papp Gá­bortól, a KMP Közúti Igaz­gatóság vezetőjétől, hogyan tettek eleget ígéretüknek? — ígéretünkhöz híven határ­időre teljesítettük a helyre- állítást. Egy pár példát, ahol a legtöbb fagykár volt: Nyír­egyháza—Rakamaz, Nyíregy­háza—Polgár, Rohod—Csen- ger, Nyíregyháza—Záhony. Ezek a helyreállítási mun­kák nem felújítást és korsze­rűsítést, csak állagmegóvást jelent. — Nagyon sok probléma van a szatmári és beregi ré­szeken. Ezek az utak nem, vagy csak alig felelnek meg a közlekedési igényeknek. Általában ezen a részen rossz, vagy nincs vonatközle­kedés. ezért a személy és te­herszállítás lebonyolítása a közutakra hárul. Az évtize­des elmaradást nem tudjuk egy-két év alatt behozni, de terveink szerint a negyedik ötéves terv végére — tehát 1975-re — a szatmári és be­regi rész útjai is elérik a sza­bolcsi színvonalat. — A főútvonalak kivételével nagyon sok út csak 3 méier széles, ami csak egy nyomtá­vot jelent, kitérési lehető­sége is alig van. Ezeket a korszerűtlen és veszély es utakat ki fogjuk szélesíteni. — Megemlíteném fonto­sabb beruházásaink közül a 4-es számú főközlekedési út nyíregyházi, Debreceni úti szakaszának korszerűsítését. A balesetveszélyes keramit helyett ez a rész is korszerű burkolatot kap. Ebben az évben már olyan állapotba helyezzük, mint jelenleg a Széchenyi utca, és jövőre tel­jesen befejezzük. — A másik, ami igen sür­gető és fontos, szintén a 4-es út Kisvárda és Mándok kö­zötti szakaszának kiszélesí­tése. Az őszi exportál.na- szállítások idején a meglévő 4 méter széles út nem képes lebonyolítani a nagy forgal­mat. Ezért még ebben az év­ben kiszélesítjük 6 méterre és korszerűsítést is végzünk rajta. — Az igazgatóság és a Közúti Építő Vállalat ebben az évben mintegy 110 millió forintból épít és korszerűsít. Bízunk benne, — mint ahogy az országgyűlés is foglalko­zott vele legutóbbi üléssza­kán — hogy a következő években nagyobb összeg fe­lett rendelkezünk. Ü gy gondolom, nem kell külön bizonyítani, mit jelent ebben a városban minden egyes lakás. Nos, mi kitűztünk egy szép célt, hogy legyen minél több dolgozónk­nak barátságos, új otthona. Ha minden évben sikerül tető alá hozni hármat, lassan megol­dódnak a legégetőbb gondok. Az embereknek is jó, s a gyárnak is. Hiszen ezek a dolgozók idekötődnek, látják, mit jelent egy ilyen kollektí­va tagjának lenni. Gondoltam, a nyereségrésze­sedési alapból elvehetünk er­re félmilliót. Senki sem jár rosszul, mert ha az összeget elosztom a létszámmal, kitű­nik, hogy egy-egy dolgozó 47 forinttal járul hozzá tár­sai lakásához. Ez a pénz — ugye egyetért velem? — sem­mi egyenként. Még számítot­tam is rá, hogy a bizottság amely ebben az ügyben dönt majd, leszavaz, s azt javasol­ja, helyesebben dönti, hogy kevés lesz az 500 ezer, dupláz­zuk meg. Összejött a bizottság. El­mondtam a javaslatot. Amit vártam, az nem következett be: senki sem szólt a nagyobb összeg miatt. Ellenben sza­vazásra került a kérdés. És most kapaszkodjon meg — le­szavazták a javaslatot. Az­zal, hogy kell a pénz min­Panaszkodik az igazgató denkinek, s akik lakást akar­nak, azok gyűjtsenek, kérje­nek a tanácstól, az OTP-től, az az ő gondjuk. Most már nagyon bánom, hogy ott nem mondtam a helyszínen: de emberek, ez antiszolidáris, ilyen nincs. S azt különösen bánom, hogy nem tettem rögtön szóvá, a bizottság, amely ebben az ügy­ben elutasítóan döntött, fele­részt olyan tagokból áll, akik­nek a gyár, az állam adott la­kást. Csakhogy ezt már elfelej­tették. Vagy amíg ők kapnak, addig az természetes? Más vidékről jöttem, onnan, ahol munkások, földmunká­sok éltek mindig. Éppen ezért is furcsa volt ez a típusú ön­zés, ez a kisszerűség, amivel néha találkozom. Igaz, Nyír­egyházán, Szabolcsban, még csak most alakul a munkás- osztály. Nem egyformák az emberek, még érződik a pa­raszti — a kis, vagy középpa­raszti — szemlélet hatása. De azért azt is furcsának tar­tom, (s ha már megírja, lega­lább okulhatnak mások is be­lőle), hogy jönnek naponta az emberek, érthetően, mert több órabért, magasabb keresetet mindenki szeretne. Jönnek. De nem azzal, hogy nekik ke­vés, amit kapnak, mert úgy érzik, többet érdemelnének munkájuk után. S nem azzal, hogy bizonyítottak, ezekután pedig nekik több jár. Hanem, hogy Kovácsnak 20 fillérrel több az órabére, s miért van ez, hogy lehet ez? Mennyi idő kell még ahhoz, hogy kialakuljon a munkások természetes szemlélete, az egészséges gondolkodásmód... Nem untatom? Akkor el­mondanék még egy esetet. Ez is a mi gyárunkban történt nemrég. Kísérletképpen el­határoztuk a főmérnökkel, hogy emeljük a nagyon fon­tos munkát végző vasipariak órabérét átlagosan 20 száza­lékkal. S hogy a javítás reá­lis legyen, kísérletképpen tel­jesen a brigádvezetökre bíz­tok a döntést, az elosztást Megkértük őket, értékel­jék minden egyes munkásu­kat, valamiféle pontozásos rendszert alakítottunk ki. Ak­kor még nem mondtuk meg, hogy ez lesz majd az alapja a bérezésnek. Megcsináltuk, ki­adtunk, bejöttek az értékelések. Ezek nyomán rendeztük az­tán a bérezést — kit, hogyan látott a brigádvezető, a bri­gád. Azt is közöltük, hogy ez hosszú időre így lesz. És most jön a csattanó: jöttek a brigádvezetők, miért adtunk ennek ennyi és ennyi órabért? Mondtuk, mert ők így java­solták. Ök nem javasoltak fi­zetést. De igen — amikor pon­toztak, akkor erre tettek ja­vaslatot. Tudja, mint mondtak: ha ök akkor ezt tudták vol­na...! Azután elmondtuk, hogy semmi sem szentírás. A brigád órabérátlaga 9 forint 10. A bri­gádvezető látja, ki hogy dol­gozik valóban Most tehát döntsenek ők teljes jogkörrel, hogy ezt az átlagot hogyan le­het megfelelően elosztani. Ha nem tartják igazságosnak, 82 előbbit, osszák ed újra ők. Azt hiszi, azóta — pedig jócs­kán eltelt az idő — egyetlen brigádvezető is élt ezzel? Egyetlen egy sem. Ha már ennyire benne va­gyunk, még valamit. Jönnek be hozzám, s elmondják, bi­zony X és Y munkatársuk, kollégájuk ezt és ezt mondta, rontotta el, csinálta a kollek­tíva kárára, stb. Hány em­bert küldtem el ilyen esetek­ben, menjen, ahová akar. Mi­ért nem mondja el az üzemi tanácskozásokon, a műhely, a brigádmegbeszéléseken ? Mi­ért nem közli a legkülönbö­zőbb fórumokon? Tudja mi a válasz? Hogy erre nem is gondolt. Pedig mit magyarázzam, hogy bő­ven van lehetősége ugyanezt nyíltan megmondani, s meg is találja a megfelelő védel­met... Az igazgató fáradtan dől a karosszékbe. Előtte cigaretta­csutkával teli hamutartó. Az­zal fejezi be, hogy nem a konkrét munkában, hanem az ilyesmikben lehet kiborulni. De persze csinálni kell. Mert bízik abban, hogy nem lesz ez mywig így. Kopha JaaM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents