Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-11 / 132. szám
TWftO. fSnius Pf. KELBT-MA6YARORSZÄd í. öMa! r-— - ■ ■ Egyesülő falvak, egyesülő tanácsok HÁRMAN ELINDULNAK Kötetlen beszélgetés tanítónő-jelöltekkel a kollégiumi társalgóban r Ez év július elsején jelentős változás következik be hazánk közigazgatásában. Az Elnöki Tanács napokban megjelent határozatai alapiján 15 községet 7 községbe egyesítenek, valamint hat községet városokkal vonnak össze. A másik, nagyobb terjedelmű határozat a közös tanácsok sorának szervezéséről intézkedik. A két határozatról és ezek kihatásairól beszélgettünk dr. Kiss György elvtárssal, a Miniisztertanájcs Tanácsszervek Osztálya csoportvezetőjével. — Mi a különbség a háromféle változás; az egyesítés, az összevonás és a közös tanácsok szervezése közölt? — Az első két eset annyiban hasonló, hogy itt köz- igazgatási egységek szűnnek meg, tehát falunevek tűnnek el a térképről. A különbség annyi, hogy egyesülni általában hasonló nagyságú községek szoktak, és ilyenkor egy új, közös nevet választanak. Az összevonás esetében pedig tulajdonképpen arról van szó, hogy egy közeli község beolvad egy városba, amelynek gazdasági életébe már eddig is szervesen beletartozott. Ennek legszembetűnőbb példája annak idején Nagy-Budapest kialakítása volt. Közös községi tanácsok szervezése esetén a térkép nem változik. A táblák az országúton megmaradnak. Egv csoport falunak egy székhellyel csupán egy tanácsháza, egv végrehajtó bizottsága, egy tanácsa, egy apparátusa lesz, azonban bizonyos formában a csatlakozott községek is önálló egységek maradnak, ■— A két határozat 475 községet, tehát falvaink- nak közel egyhatodái érinti. Az ember ebből arra következtet, hogy valamiféle kampány folyik. — Az arány a valóságban nagyobb. Az idén január elsején ugyanis megjelentek már hasonló határozatok és a két csoport együttesen csaknem minden harmadik községünket érinti. Kampányról még sincs szó. Már az 1954-es tanácstörvény lehetővé tette a községek összevonását, erre azonban gyakorlati p>élda évekig legfeljebb elszórtan akadt. Az első nagyobb mozgás 1902-ben kezdődött Baranyá ban. Ott vált tömegjelenséggé a közös tanácsok szervezése. Ezt sokan elhamarkodottnak tekintették, de az idő a baranyaiakat igazolta. Éppen az ő példájukra indult meg hasonló erjedés 1965- ben Borsodban és Veszprémben. Ez a folyamat fejlődött tovább most. — Mi indokolja ezt a nagyarányú átszervezést? — Az önállóság jogos igénye alulról és az önállóság biztosításának szándéka felülről. Itt gondolok a politikai és társadalmi, de a községi tanácsok szorosan vett gazdasági önállóságára is. Ezt mindannyian akarjuk, azonban ennek gyakorlati megvalósításához megfelelő méretű gazdasági és társadalmi egységek és megfelelő felkészültségű vezetők kellenek. Az önálló község partner lesz a közigazgatásban, a politikában és a gazdasági életben is. De hogyan legyen partner egy 400 lakosú falu? És hogyan legyen partner az a tanácselnök, akivel szemben magas minőségi mércét már csak azért sem alkalmazhatunk, mert jövedelme talán, ha eléri egy tsz-bri- gádvezető keresetét. Ha azonban az egyesülések alkalmával 6—8 személy közül lehet kiválasztani a legalkalmasabb kettőt és a megtakarítások révén ezek fizetése is javítható lesz, akkor más mércét alkalmazhatunk. ■“ Hogyan történik egy liven döntés előkészítése? — A megyék távlati fejlesztési terveik elkészítése során, sokoldalú mérlegelés alapján választják ki a közös tanács szervezésére alkalmas községeket Legdöntőbb szempont általában az, hogy ugyanezt a körzetet egy termelőszövetkezet fogja át, tehát a gazdasági egység már valóságos legyen. Ezenkívül vizsgálják azt is, milyen létesítmények vannak a már kiválasztott községekben, milyenek a távolsági és domborzati viszonyok, de még azt is, hogy milyen nemzetiségek laknak az érintett községekben. A döntések nem mindig bizonyulnak helyesnek. Előfordul, hogy nem azok a tsz-ek egyesülnek, amelyekre számítottak, vagy kiderülhet, hogy két, egyébként valóban csaknem összeépült község között Olyan társadalmi ellentétek feszülnek, amelyek az egyesülést megakadályozzák. Ezért a megye elméleti döntését két próba követi, a demokráciáé és a gyakorlaté. A javaslatot mindig megtárgyalják a lakossággal és a csatlakozásról szóló döntést a tanácsok külön-külön hozzák meg. Persze így is előfordulhat, hogy az Elnöki Tanács döntését elégedetlenség, tiltakozás követi, azonban ilyenkor rendszerint a kisebbség véleményéről van szó. Az is meglehet, hogy a gyakorlat nem igazolja a már meghozott döntést. — Mif jelent a lakosságnak a nagyobb köz- igazgatási egység? — Az emberek általában attól félnek, hogy majd „elviszik a pénzüket”. Valóban előfordulhat, hogy a csatlakozott község anyagi erejét egy iskola építésére használják fel, amely a közös tanács egy másik egységében lesz. Azonban a pénz gyakorlatilag megmarad, hiszen a gyerekek az összes egyesült községekből abba az iskolába járnak majd. A falvak külön- külön, talán tíz év múlva se lettek volna képesek iskolát építeni. Hasonló lehet a helyzet a patikával, orvosi körzettel, stb. Ezenkívül az egyesült erő nagyobb erő is. mert a kisebb apparátus jelentős megtakarítást eredményez. Tanácsi kirendeltség minden faluban marad, tehát az ügyek intézésével általában nem kell messzebbre járni. Sőt, a közös tanács megkaphatja a nagyközség rangot is, és ez esetben még olyan ügyeket is helyben lehet majd elintézni, amelyek miatt eddig a járási székhelyre kellett utazni. — A választópolgárnak mégsem mindegy, hogy a járdát az 6 utcájában építik-e, vagy öt kilométerre onnan, egy olyan csatlakozott faluban, ahol ő soha nem jár. — Ilyen eset valóban előfordulhat. Többek között ennek elhárítását szolgálja az, hogy a kirendeltségek mellett bizottságok alakulnak az illető község tanácstagjaiból. Ezek a tanácstagok nem általában a közös tanácsú községekben laknak, hanem egy csatlakozott faluban, tehát annak érdekeit képviselik. Ezenkívül nem minden társadalmi' testület olvad össze. A népfrontbizottságok például általában úgy döntöttek hogy folytatják önálló tevékenységüket akkor is, ha a közös tanácsú község hat faluból áll. Lesz tehát egy kis „önálló parlament” is, amely a valóban előbukkanó külön érdekeket védi amellett, hogy a nagy egység fejlődését is figyelemmel kíséri. (F.) Építsünk rakétát és repüljünk a Holdba — mondta testvéreinek Tom Stover. — Remek ötlet — ütött a vállára Dick. — Óriási — rikkantott Harry Stover, és dupla bukfencet vetett, hogy levezesse izgatottságát. Így történt, hogy a Stover - fiúk rakétát építettek néhány paradicsomosládából, a puskaport pedig az öreg Mr. Fibberlytől vették kölcsön, aki úgy tervezte, hogy felrobbantja a házát, mert szüksége volt a biztosítási díjra. Mivel a rakétába nem fértek bele mind a hárman, sorsot húztak, és a Szerencse Tómnak kedvezett. A többiek nemes szívvel viselték el a csalódást. — Tom képvisel majd mind a hármunkat — jelentette ki Dick. — És biztos, hogy remekül megállja a helyét — tette hozzá Harry. Tom boldogan szállt be a kabinba. Egész kis tömeg gyűlt össze az udvarban, s amikor Dick gyufát gyújtott, éljenezni kezdtek Mr. Fib- berly örömében a botjával hadonászott Az éljenzés hir- telen megszűnt Egy komor, — Már harmadik elemista koromban elhatároztam, hogy tanítónő leszek. Egy aranyos, fiatal tanító néni hatására. — Nagyon szeretem a kisgyerekeket, s azt tartom, nincs annál szebb, mint megtanítani az első betűre, számra. — Ez a cél vezetett. Vegyésznek akartak, de inkább vártam, és most nagyon örülök, hogy másodszorra ' ide vettek fel. Optimizmus és gátlások Három most végző tanítójelölt ül a kollégium emeleti társalgójában két vizsga izgalmai között, s válaszol a kérdésekre: miért lett tanítónő, mit vár a munkájától, hogyan látja a pedagógus és a Szülő, s a gyerek kapcsolatát? S arra: mit vár önmagától. Ádám Ilona, Kiss Erzsébet és Szombati Erzsébet, Fiatalok, tele életörömmel, realitással. — Sokan kérdezték, miért éppen tanítónőnek? Falura, eldugott tanyára kis fizetésért, azután majd férjhez sem mehetünk — mondja Kiss Erzsébet. — Azt mondtam, nem is az anyagi a fontos. Persze, a nyugodt körülményekhez az is kell. De előbb jöjjön az erkölcsi megbecsülés. — Mit vár? — Először csak apró mozzanatokat. A szeretet jeleit. Hogy érezzük: szükség van ránk. Ez önbizalmat ad, s fokozott energiát. Tudom, a problémák nagyok, s csak később jelentkeznek. Optimista vagyok, mégis némi gátlással indulok. Itt jelentkeztem a pártba. Ez egy komoly lépés, s nem lesz kevés a munka, amíg a magamban felépített célt elérem. — Tudják, mire vállalkoznak? — Igen. Félévig voltunk gyakorló tanításon a kis falusi iskolákban. Én Rozsály- ban, Ilona Nagyhódoson, Erzsiké Tiszacsécsén. „A szemükéi néztem.. Arról beszélnek, hogy ezekkel a gyerekekkel minden újat, minden célszerűt meg lehet szerettetni. szürkébe öltözött, szigorú arcú férfiú jelent meg és a holdrakétához lépett. — Mit műveltek ti itt? — kérdezte, miközben vastag szivarra gyújtott. — A Holdra repülök a rakétával, amelyet hárman építettünk — felelte Tom udvariasan. — Minden képzelőerőnket és energiánkat belefektettük — magyarázta Harry, s hangjában enyhe kis dicsekvés csengett. — Fikarcnyit sem törődöm vele, hogy miként építettétek — mondta az idegen. — Felhatalmazás nélkül nem lehet a Holdra repülni. A kongresszus megszavazta a vállalkozásotokat? Kapcsolatban álltok az Országos Űrhajózási Hivatallal? Van engedélyetek a Légierőtől? S jelentettétek az egészet a aajtóügy— A szemüket néztem. Hogy figyelnek! Minden érdekli őket. s nagyon szeretnek iskolába járni. Kár, hogy nincsenek még jól felszerelve ezek az iskolák. A tanácsoknak nagyon sokat keil még tenni értük. Kiss Erzsébet kukoricasze- mekel hozatott iskolába a gyerekekkel — egyenként százat összeadni, kivonni, osztani, szorozni. — örültem, hogy mindenki hozott. S akkor feljött egy szülő, hogy miért veszem el a kukoricát a malacától...? A fiatal szülők már másak, megértik és segítik a tanítót. A gyerekek pedig bátrak, aranyosak. De a szülők némelyike még nehezen oldódik, még tanító kisasszonynak tart minket. S még tart attól, hogy nem tudja magát jól kifejezni — és hallgat. Itt a tennivaló. A gyerekeken át hatni a szülőre és viszont. — Tudjuk, hogy nem lesz könnyű De felépítettük magunkban a távlatokat. Felkészültünk minden jóra és minden rosszra. Arra is, hogy nálunk nincs kérdőjel, csak felkiáltójel. Nincs az, ho’ csalt az, hogy mit. Társtalanság, magány ? Megkérdezem, gondoltak-e arra, hogy társat találnak, vagy magányosan élnek majd. — Persze. A falusi tanítónők nagy problémája a magányosság, a párválasztás. De én azt mondom, mindenütt lehet társaságot találni. Ha az ember közvetlen, ha keres, ha megérti magát. Es férjet is. Ha iskolázottságban talán nem is, de emberi értékekben hozzáillőt. Ezen sincs vita. Adám Ilona szerint sem törvényszerű a magány. Nagyon sok a lehetőség felfedezni az életet. „Akik egyedül maradnak, azoknál ez a felfedezés akarata hiányzik...” — Azt is tudjuk — folytatja Kiss Erzsébet — hogy nem lehetnek illúzióink. Mindenkinél sokkal jobban megnéznek bennünket. Másrészt a kikerülő pedagógus annyira a munkájának él, talán minden percét, minden ideiét a gyerekek, az ő haladásuk köti le, hogy észre sem vette ét elmentek az évek. Es nökségeknek, a rádió, és televízióállomásoknak ? — „Nem”, ez a válasz valamennyi kérdésre, uram — szólt Tom őszintén. — Nem akartunk kárt okozni az or szágnak... — Úttörő atyáink szelleme — vetette közire Harry. — Az ismeretlen ellenáll- hatalan vonzása — csilingelte Dick, s elfújta a gyufát, mely már a körmére égett. — Márpedig a holdutazás elmarad — döntött kurtán az ismeretlen — különben a börtönben találjátok magatokat, fiacskáim. — Milyen kár! — mormogta Tom, miközben kimászott a kabinból. — Napokon át kalapáltunk, szegeztünk, forrasztottunk. Jöjjön, uram, vessen rá egy pillantást, hogy milyen kitűnően terveztük meg a rakéta belsejét Az idegen bemászott a kabinba, Hanyagul eldobta a ezek az évek, amikor egyedül küzdött meg mindenért az ember, később is nagy hatással lehetnek. A hathónapos falusi gya- Korlat nagy hatása tér visz- sza állandóan. Hogy tízhúsz év múltán minden másként lesz. De addig is sokat kell dolgozni, tenni. Mennyi J mindent lehet — Az anyagi jólét ma* megvan a faluban, most már a szellemiek kellenek. Kielégíteni, vagy csak felébreszteni az igényt, A pedagógusnak? Nem csak neki> \z egész helyi vezető rétégnél . a tanácsnak, a szövetkezetnek, iskolának együtt. Sajnos, ahogy látjuk, ezt sokan még nem teszik. Kényelemből, önzésből, s más miatt. Pedig nagyon sokat tehetnének, s tesznek is. — Mindenütt megvan a szépre, jóra törekvés. S ia lelkes emberek is akadnak — olyanok, amilyennel én taláír koztam Tiszacsécsén —, akkor van haladás. Egyetlen tanár van, összevont osztállyal. Mégis elkerülnek a gyerekek gimnáziumba, technikumba. Abban az iskolában a gyerekek sakkoznak öt éve. S mennyire meglátszott ez értelmi képességeiken! Lám, mit tehet, aki akar. Mennyi mindenről szólnak még. Az egynapos utazásról Nyíregyházáról Csécsére, az iparosításról, a lakáskultúra igényéről, a generációváltásról, az apró örömökről. Ádám Ilona azt mondja, annak örült a legjobban, hogy az ő egykori tanító nénijével oktatott együtt, s az idős kolie- gina nem restellte megmondani, hogy ő is tanult tőle. Az ellenpólus És a város, a szép kollégium, az összkomfort ittmarad. Néhány nap, előkerül a kis poggyász, benne a friss diploma, a három lány megkezdi az életet. Falun, kis és nagyobb iskolában. — Ez az ellenpólus. Ahol leszünk, ott biztatás: így is lehet, ha akarjuk. S nagyon akarjuk. Lámpások lesznek: TANÍTÓNŐK. Kopka Já .ios szivarját, amely belepottyant a löporos hordóba és a rakéta — BUM — BUMM — VSSSS — hatalmas dörrenéssel és hosszú lángcsóvát vonva -maga után. uz idegennel együtt felszállt az űrbe — engedélyek és hozzájárulás nélkül — Ragyogó! Micsoda szép látvány! — sikongott Dick vidáman. —Rátért a pályájára — jegyezte meg Tom hűvösen, mert 6 még ilyen pillanatokban sem vesztette el a hidegvérét. — Azóta már biztosan a súlytalanság állapotában van — újjongott Harry. — Mégis sikerült a tervünk — összegezte Dick és megveregette testvérei vállát. Még aznap délután elkezdték építem a Venus-rské. tát. lterdftotta; 2Sahi .lad» Fiatalok tanácskozása Néhány napja a2t mondta egy fiatal nyíregyházi mérnök, hogy amikor — nyolc-tíz éve — ő a megyébe került, még nem lehetett volna sok Ifjú mérnököt, közgazdászt és technikust meghívni egy tanácskozásra. Nem, mert nem voltak annyian, hogy megtöltsenek egy termet. Előbb tehát ipar kellett, gyárak és üzemek, hogy legyen hol dolgozniuk e fiataloknak. Amit a megye eddig az ipa- íositásban elért, — az már lehetővé tette, hogy kialakuljon egy műszaki réteg. Vékonyabb ez még talán mint másutt, de mar számolni lehet és kell is vele. A fiatal szabolcsi ipar teret ad nekik az alkotáshoz, a gondolatok megvalósításához, a technikai forradalom eredményeinek bevezetéséhez és alkalmazásához; de kér is: a további fejlődésének hordozója a fiatal műszaki réteg tudása. E potenciális tudás kibontakozásához azonban meg kell adni a megfelelő lehetőséget. Talán ez is vezette tavaly az öt megyei szervet (megyei tanács, KISZ megyei bizottsága, SZMT, a KISZÖV és a MTESZ megyei elnöksége), amikor versenyfelhívást intéztek a fiatal műszakiakhoz: vegyenek részt a Kiváló ifjú mérnök, közgazdász és technikus mozgalomban. A felhívás nyomán a korábbi évekhez képest igen sokan tettek versenyvállalást. (1967: 71, tavaly: 85, s az idén 210 fiatal!) A vállalások egy sereg olyan törekvést tartalmaznak, amiknek megvalósításával a termelés még hatékonyabbá válhat, csökkenhet a termékek önköltsége, szervezettebbé és átgondoltabbá tehető a munka. Szükség van erre? Bizony szükség, mégpedig igen nagy. A megye további iparosításának* egyik alapja lehel a fiatal műszakiak felkészültsége és tennivágyása. Ha segítjük mozgalmukat, ha kereteket adunk törekvéseiknek, ha nem engedjük, hogy elvesszenek a kicsinyes napi problémák megoldásában, — az visszahat egész fejlődésünkre. Ma tanácskozásra jönnek össze gazdasági vezetőkkel, a társadalmi és tömegszervezetek képviselőivel. E tanácskozás sokat tehet az említett célért, s azért is, hogy a fiatal műszakiak oly hasznos mozgalma elől elhárítsa a ma még fel-fellelhető akadályokat, tudatosítsa a célt. és segítséget adjon abban a munkában, amit a szabolcsi ipar fejlesztésének — és tulajdonképpen az egész megye lakossága — érdekében végeznek. (fc) Robert Streeter Aldrich; A Stover-fiúk űrkalandja
