Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

m. um® m fCit-rr-MAOYAROWPTAil S oldal Tudományos-műszaki forradalom — társadalmi struktúra és gazdaság lavul az autóbuszköziekedés A városi utasszáilitás eiső heti tapasztó ’ at at Huszár Istváu előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Akadémiá­jának előadássorozatában Huszár István államtitkár a Központi Statisztikai Hiva­tal elnöke, „Tudományos mű­szaki forradalom — társa- du'mi struktúra1 és gazdaság" címmel előadást tartott. Az a'lobiakban kivonatosan is­in ’’ teljük az előadást. V tudományos-technikai forradalmat, kibontakozását, b”1 átható jövőben pedig be­teljesedését korunk legki­emelkedőbb jellemzői kö­zé sorolhatjuk. Úgy tetszik, hogy annak a korszaknak a küszöbére érkeztünk, amelyet a marxizmus klasszikusai — a tudományok fejődését elő­re látva — a szabadság kor­szakaként jelölték meg, a régebbi szükségszerűség kor­szakával szemben. Megte­remtődtek ugyanis a szabad, teljes emberi egyéniség ki­bontakoztatásának reális gaz­dasági feltételei, mert a jö­vőben felhasználható társa­dalmi munkamennyiség bő­ven fedezheti az önfenntar­tás szükségleteit és — a szükségszerű társadalmi ha­ladással párosulva, békés kö­rülmények között — biztosít­hatja a művelődés, az egyén és az emberi kultúra felvirá­goztatását. Mindezeknek a reális le­hetőségeknek a beteljesedé­séhez jelentősen hozzájárult á tudományok fejlődése, hoz­zátéve. hogy korunkban szé- fencsés módon találkozott az úgvnevezett alap- és az al­kalmazott tudományos kuta­tás a. technológiai előrehala­dással. Az emberi tudás mé­lyen behatolt a szerves és a szervetlen anyag titkaiba. Különleges anyagokat, mes­terséges élelmiszereket tu­dunk már készíteni, nem tartozik elérhetetlen vágyál­maink közé a szerves világ viselkedésének, tulajdonsá­gainak befolyásolása, meg­változtatása sem. Óriási energiakészleteket rendeze­tünk szolgálatunkra és ma­holnap közvetlen tapasztala­tokat gyűjthetünk a világűr­ben és távoli bolygókon uralkodó viszonyokról. A vi­lág objektív törvényszerűsé­geinek megismerésében te­hát so‘*at haladtunk előre és ez a haladás kétségtelenül sokkal gyorsabb volt és na­gyobb eredményekkel járt — m ág hä az előző korok ered­ményeire vagy tévedéseink korrigálására is alapozódott — mint az emberiség törté­netének bármelyik korszaká­ban. A marxisták a tudományok eredményeit, a tudomány szerepének megváltozását őszinte, bensőséges örömmel ÜdvÖzllk. Nem- kis mérték­ben azért, mert a világ meg­ismerhetőségének elvét soha­sem ad. rák fel. másrészt azért, mert a tudományos forrada­lom és á társadalmi forra- dc’om gondolatát a marxis­ták legjobbjai mindig össze­kötötték egymással. A kélfa ta gzemléleimód Ebben a vizsgálódásban, felkészülésben. kétfajta, könnyen eluralkodó szemlé­letmód buktatóit kell elke­rülnünk. Ügyelnünk kell n-. ra. hogy a valóságot és jövőt — a ..van” és a ..legyén" állapotát — ne keverjük össze és hogy társadalmi rendszerünk fölényének tu­datában ne kisebbítsük az új korszak kialakulásának és megvalósításának nehézsé­geit, másrészt ne becsüljük lé a másik rendszer eredmé­nyeit) erőfeszítéséit. Igaz ugyan, hogy a mo­dern tudomány eredményeit és vívmányait — az új ener­giaforrásokat, az automati­kai, a kibernetikát, stb. — mind a két társadalmi rend­szer "elhasználja és alkal­mazza. Azonban, hogy ezeket a vívmányokat milyen tár­sadalmi célokra használjuk, elsősorban a termelési vi­szonyoktól függ, a társadal­mi rendszerektől, törvény- szerűségeiktől és a társadat lom belső mechanizmusától. A műszaki forradalom hatása a társadalomra Mi marxisták hangoztat­juk, hogy a tudományos-mű­szaki forradalom mélységes átalakító hatással lesz majd a társadalomra, de ez a hatás a kétféle társadalomban külön böző eredményekre vezet. Míg ugyanis a szocialista tár­sadalmakban ez a folyamat az általános társadalmi hala­dást szolgálja, segíti az egész társadalom végső politikai cél­jainak gyorsuló és mind haté­konyabb megvalósítását, ad­dig a kapitalista társadalom­ban végletes és végzetes el­lentmondások kísérik a tu­dományos-technikai forra­dalom társadalmi folyama­tait. A kétféle, duver- gens irányú és célú folya­mat azonban nem azt jelenti, hogy szocialista társadalmi rendszerben a tudományos­technikai forradalom zökke­nők, tartalmi és formai vál­tozások. nehézségek, kisebb- nagyobb zavarok nélkül zajlik le. A változás természetesen a fejlettebb tőkés országokban a legszembetűnőbb, a tudomá­nyos-technikai forradalom megindulásával a bérből és fizetésből élő réteg már a népesség túlnyomó többségét öleli. fel. .» 1 Az ’’ Egyesült Államokban például 1984-beri az aktív né- pességhek 8(1 százaléka. Nagv- Britanhiábán 90 százaléka élt bérből és fizetésből. Nyugat- Németország, Ausztrália, Ka­nada, Svájc aktív népességé­nek általában több mint 80 százaléka sorolható ebbe a csoportba. Másként fogalmaz­va ez azt jelenti, hogy a termelőeszközök tulajdonosai­nak, a „független kapitalis­táknak” aránya mindinkább csökken. Az Egyesült Álla­mokban például 1910-ben a népesség 27 százaléka tarto­zott a termelőeszközök tulaj­donosai közé. 1954-ben azon­ban már csak 13,3 százaléka. A belátható jövőben a la­kosság nagyobbik része nem az eddigi értelemben vett ter­melőmunkával foglalkozik majd, hanem a kereskede­lemben, a pénzügyi és biztosí­tási intézetekben, a vendéglá­tó- és szórakoztatóiparban, a jóléti intézményeken, az ál­lamapparátusban, iskolákban, kutatóintézetekben fog te­vékenykedni. A gépeknek, au­tomatikus berendezéseknek mind nagyobb mértékű elter­jedése pedig a közvetlen ter­melőmunkában is csökkenti a nyers fizikai munka volume­nét, megnöveli a termelésben foglalkoztatott munkások szellemi erőkifejtését, új munkakörökét, új tulajdonsá­gokkal rendelkező munkaerő­ket alakít ki. Kialakulóban van tehát egy olyan szakmai ismé­rvekkel rendelkező szakmun­kásréteg, amely fizikai erőki­fejtése mellett különféle szel­lemi tevékenységet is ellát A tudományos-technikai forradalom a munkásság ak­tív közreműködésével jött és ion létre. Ez a tényező azon­ban a munkásságnak nemcsak szakmai, kulturális színvona­lát növelte, hanem légkörét, vágyait, igényeit is. Bár a legutóbbi évek gazda sági növekedése következté­ben tömeges és krónikus mun­kanélküliség nem sújtja a vehető tőkés országokat — a létbizonytalanság napjaink kapitalizmusára is éppúgy jel­lemző. mint a tegnapira, a gépesítés és áz aUtamatizáiás ..munkaerőt felszabadító” ha­tása a kisegzisztenciák. a munkáscsaládok millióit hoz­za reménytelen helyzetbe. Az ÉgVésült Alláfhökbáh például az 1857-beft megkér­dett nagymérvű automatizálás évenként mintegy kétmillió munkahelyet szabadított fel. s a munkátlánná váltak közül 160 ezer tudott elhelyezked­ni. Úgy véljük, nem járunk messze az igazságtól, ha a ka­pitalizmus viszonyai között a tudományos-műszaki forrada­lom hatását éppúgy válságok­ra, ellentmondásokra vezető tényézőnek tekintjük, mint a monopóliumok megjelenését és uralmát. Bizonyos, hogy a kapitalista országok munkásságának egy része már nem lakik bűzös. égéfezségtelén külvárosokban, „vörös negyedekben”, mert eze­ket sokféle ókból szanálják: a munkás esetleg saját autóján közlekedik, mégis mindennap megbizonyosodhat arról, hogy közte és munkájának kisajátí­tója között kibékíthetetlen el­lentét van Lehet, hogy a munkásnak már rtemcsak láncai vannak, hanem mosó­gépe és televíziója is, de a termelőeszközök tulajdonától való elválasztottság bizonyta- lahiiá teszi életét, égyáltalán nem biztosítja émbéH fel- emelkedését Az egyes társadalmi kategóriák változása A szocializmust építő tár­sadalmakban az ipari for­radalom késésé, a feudális gazdasági-társadalmi viszo­nyok viszonylag hosszú fenn­maradása következtében a társadalom, a gazdaság mai szerkezete — főbb gazdasági ágazatok arányait tekintve — sok és lényeges eltérést mu­tat a fejlett kapitalista gaz­daságokétól. Ezek az eltéré­sek elsősorban abban mutat­koznak meg, hogy lényege­sen nagyobb a mezőgazda­ságban foglalkoztatottak és kisebb a harmadik szektor­ba, a szolgáltató ágazatokba sorolhatók aránya. A válto­zás üteme azonban termé­szetesen — az utolsó ötven évet tekintve — gyorsabb, mint ugyanezen időszak alatt a kapitalista társadalmak­ban. Eltérések tapasztalhatók a munkásság összetételének fejlődésében is. Míg ugyanis a legfejlettebb kapitalista or­szágokban a legutóbbi negy­ven évben a szakmunkások aránya gyakorlatilag alig változott, a szocialista orszá­gokba!! többszörösére emel­kedett. Ugyancsak ellenke­zően alakul a betanított munkások aránya. Az USA- ban állandóan növekszik, a Szovjetunióban és a Német Démokratikus Köztársaság­ban pedig csökken. Néhány szocialista országban aáón- ban a kezdeti erőteljes ipa­rosítás korszakában ez az arány még növekedett. A ta­nulatlan segédmunkások ará­nyának csökkenésé a szoci­alista országokban jóval gyorsabb, mint á kapitalista államokban. A Szovjetunió egynémely körzetében, illetőleg gyárá­ban végzett konkrét vizsga­latok azt bizonyították, hogy csak lassan alakulnak ki azok a tulajdónságék, ame­lyek a munkásosztály kép­viselőiben a szellemi és fizi­kai munka összekapcsolódá­sával jellemezhetők. Kitűnt, hogy az intellektuális mun­kás, az intellektuallzólt fizi­kai munkás, a szakmunkás és a nyers erőt kifejtő mun­kás kategóriái között átme­neti kategóriák formálódtak ki. Az sem alakult ki vég­legesen, hogy az új téchni- ka bevezetése milyén elve­ket juttat érvényre a munka SüélHhti elosztás tefületétl. A teljesítmény szerinti bérezés nyilván nehézségekbe ütkö­zik. Különösen a kömplex automatizálás feltételei kö­zött. Továbbá azzal is . szá­molnunk kell, hogy a tech­nikai haladás új munkakörö­ket alakít ki, de ezzel pár­huzamosan csökkenti a munka differenciáltságát. Különböző ágazatokban, mű­veletekben azonos kezelési, szabályozási, etlenőfzési mun­kafázisokat, munkaköröket formál ki. A tudományos­technikai forradalom tehát a szocializmus körülményéi kö­zött is bonyolult, megoldás­ra váró problémákat vet fél. További kútalapokra van szükség A tudományos-technikai forradalom jellemzőinek és hatásának elemzésében a szo­cialista országok társadalom- tudományainak jelentős ered­ményei vannak, mégis úgy vélem, hogy csak az elemzés első lépéseit téttük meg. Na­gyon sok kérdésre nem tu­dunk még választ adni és még nincs élég tapasztalat a tudományos általánosítás­hoz. Mindez a feladat még megoldásra vár. így például ma még alig tudjuk meghatározni, hogy valamely ország gazdasági adottságai mekkora erőfeszí­téseket tesznek szükségessé a tudomány és a technika fej­lesztésében. Néhány tapasz­talati számmal rendelkezünk, amelyek szerint a. fiemZéti jövedelemnek 1^-4 százaléka az az összeg, arriéiy a tudo­mányok fejlesztését biztosí­tani látszik, miután általáno­san elismerjük, hogy á tudo­mányok fejlesztésére fordí­tandó összegeknek gyorsab­ban kell növekedniük, mint a nemzeti jövedelemnek. Azt a konkrét összefüggést azon­ban, hogy a tudományos ku­tatásra és fejlesztésre jutó ráfordítások milyen kutatási­fejlesztési struktúra, illetőleg termelési szerkezet mellett és milyen ráfordítási hányad esetén biztosítják leginkább a gazdaság és társadalom gyor­sabb fejlődését — még igen kévéssé ismerjük. Sajátos ellentmondás jel­lemzi a tudományos techni­kai forradalom korának ter­melését, illetőleg a termelés szervezését és irányítását is. Míg a termelés folyamatai­ban elérkeztünk a nagy tö­megű, nagyfokú precizitás­sal működő gyors eljárások hoz, a termelés irányításában és szervezésében sok nehéz­séggel állunk szembén. A kapitalizmus viszonyai kö­zött ezek a nehézségek a rendszer egészéből, belső el­lentmondásából fakadnak. A tudomány a kapitalizmus­ban is nagy termelőerővé vált és társadalmi jellege elvitathatatlan, de az irá­nyításban játszott szerepe korlátozott. A szocializmus viszonyai között sem tartunk a veze­tésnek, a szervezésnek és az irányításnak olyan fokán, amelyet a nagyméretű tudó mányos-technikai fejlődés megkövetel. Nem feladatunk most ennek okát részletezni, csupán arra hívjuk fel a fi­gyelmet, hogy a szocialista rendszerben elvben sokkal könnyebb az új korszak kö­vetelményeinek megfelelő tu­dományos vezetési és szerve­zési rendszert megtalálni, ép­pen a megdöntött kapitaliz mus megoldhatatlan társa­dalmi ellentmondásainak megszűnése révén. A bizakodásra nekünk e tekintetben mindenekelőtt az ad keliö alapot, hogy ezt a feladatot felismertük • és meg­fogalmaztuk, továbbá, hogy a legutóbbi néhány évben le nem becsülhető gyakorlati eredményeket értünk el. A tavaly bevezetett új gazda­ságira n vitás! rend — amely a vezé.és régebbinél Ige i.ve- sébh. WfcZét'lfeb modelljét képVÍstíil -=*■ UédVező _ feltéte­leket téretnt az éredniétiyés további munkához. Június l én Nyíregyházán megszűnt a villamosforga lom. Helyette — 64 évi szol­gálata után — az AKÖV autó- buszközlekedése bonyolítja le a város utasforgalmát. Az első hét forgalmának tapasztalatairól kértünk tá­jékoztatást az AÍÍÖV illeté késéitől. — Az indulás nem Volt könnyű feladat. Május ho 30- án délután 15 órakor dőlt el véglegesen, hogy június 1-töl a villamos helyett autóbusz közlekedik a város területén. Menetrend 24 óra alatt Mindössze 24 óra állt az AKÖV rendelkezésére, hogy ezt a nagy horderejű felada­tot jól megoldhassa. Az jdó annyira rövidnek bizonyult, hogy az AKÖV forgalmi dől gozói egész éjjel szolgálatban voltak, hogy kidolgozzák a beindulás idejének menet­rendjét .és a legszükségesebb rendelkezésekkel elindíthas­sák a város autóbuszforgal­mát. Az első órákban nehezítet­te az utasok tájékoztatását az is, hogy a helyi járat me­netrendfüzete nem készült él idejében, és azoknak egy részét is csak egy hét késés­sel kapta meg at AKÖV. Az első napok forgalmában zavart okozott, hogy a Ta­nácsköztársaság téren egy állomásról indították három irányba is . autóbuszjárato­kat. Ezt a hiányosságot sür­gősen kiküszöbölték. A köz­lekedési rendőrség segítségé­vel szétválasztották a három irányú közlekedést és mind­egyik járat külön megállóhe­lyet kapott. Hogyan tovább? Zavartan az AKÖV-vezetést és az utasközönséget is, hogy a MÁV állomáson a le és fél­szállás az állomás előtti té­ren történt. Fokozta a zavart az is, hogy ött autók parkí­roznak. Amikor szétválasztották a megyei tanács előtti megál­ló három útvonalát, ugyanezt tették az állómás előtti té­Még a pályázatok végleges lezárása előtt beszélgetésre hívta össze hétfőn Nyíregy­házán a megyei tanács vb egészségügyi osztálya az or­vostudományi egyetemek idei végzős, szabolcsi származá­sú hallgatóit, a találkozón részt vettek a járások főor­vosai, az egészségügyi intéz­mények igazgatói. A kötetlen beszélgetés célja volt: tájé­koztatni a végzős hallgatókat az elhelyezkedési lehetősé­gekről, feltételekről, munka- körülményekről és megismer­ni a leendő orvosok igényeit, kívánságait, problémáit. A fiatál orvosjelöltek nagyjából tájékozódhattak arról — a pályázatok alapját részben már ismerték — hogy a si­keres államvizsgák befejezé­se és a pályázatok elfogadá­sa után hol, milyen körülmé­nyek között dolgozhatnak, s így nem élheti őket csaló­dás. A megyei vezető főorvosai nem titkolták azt az óhaju kát: szeretnék, ha a Szu bölcsből tanuló fiatalok első sorban a megyébe jönnének vissza, s munkájukkal segí­tenének az egészségügyi kultúra fejlesztésében. De szívesen fogadják" a más me­gyéből, vagy fővárosból Sza­bolcsba pályázó orvosokat is. minden segítséget megadnak nekik ahhoz, hogy jól érez­zék magukat, esetleg végle­gesen letelepedjenek. Mint a beszélgetésből ki­derült, Szabolcsból 41 állás betöltésére küdtek be igéfiyt, tízegynéhányra pedig még ren is. A leszállás az állomás épülete előtt történik, ti fel­szállás pedig a Szk.iiUoiy iá­ién. Ezeken a megállóhelye­ken is jelzőtáblákat helyez­tek el. Az elsS nap» 15 ezer utas Az első nap nem kis fela­dat ele állította az AKUV vezetőségét. Az építők napja volt. Ez azt jelentette, hogy Í5 ezer utasa volt az autóbu­szoknak. Ezt a hatalmas itioz- 22 autóbusz bonyolította If A sóstóra átlagosan há­rompercenként indultak a járatok. Dicseiéire méltó igyekezettél, különösebb pa­naszok nélkül bonyolódott le az autóbusz első napi városi forgalmú. Áz autóbuszközlekedés lé­nyegesen jobb, mint a villa- mos, gyorsabb, ván mehét- rendjé, amit az autóbuszveze­tők pontosan betartanak. Nagy előnye, hogy nem kell várnia csatlakozásra. Például az állomáson felszálló utas átszállás nélkül 27 perc alatt Sóstógyógyfürdőn van. A Sóstóra és a TBC-szana- tórium felé 20 percenként köz­lekednek a járatok. A Ta­nácsköztársaság és az állo­más közötti területen tizper- cenként indulnak a buszok. Ezt sűríti még a tizenkettes kör járat is. A Tanácsköztársaság térről naponta az állomásra 172 járat vah. Az autóbuszokkal való köz­lekedés a TBC-szanalórium és a Sóstógyógyfürdő felé akkor válik majd jobbá — mondja a tájékoz­tató —, ha elkészül az erdőn keresztül vezető út. Nem lesz kitéve a járat vasü­ti kereszteződésnek és rövi- debb lesz az útvonal 2,5 kilo­méterrel. Lesz majd egy új menet­rend, amely megoldja, hogy a Guszev-íakótelep és az al­matároló környéki lakók va­sárnap is közlekedhessenek autóbusszal. A 12 A jelzésű körjárat vasárnaptól nem­csak hétköznap, hanem ünnepnapokon is közlekedik. Farkas PáJ ezután nyújtják be. A fiata­lokkal már ezeket a lehető­ségeket is ismertették, ny­modon bizonyos határok kö­zött van válogatási lehető­ség. Természetesen itt is elő­fordul, hogy egyes szakágak­ban több a jelentkező, mint a meghirdetett állás, más te­rületekre viszont egyáltalán nem pályáztak A tanácsok közös erőfeszí­tései alapján a munkakörül­mények egyre kedvezőbbek. A legtöbb helyen például megoldják a fiatal orvosok legfőbb gondját, a lakásprob­lémát. Több helyen, közte Tiszanagyfaluban rendelő, la­kás várja a kezdő orvosokat. Szinte korlátlan a lehétőség a megyében — a pályázók között több ilyen van — or­vos—gyógyszerész, orvos—pe­dagógus, orvos, vagy más foglalkozású házaspárok el­helyezésére is. A kötetlen beszélgetés igén hasznosnak bizonyult, A ta­lálkozón megjelent orvosje- iöltek, akik között sok a tár­sadalmi ösztöndíjas, egyen­ként mondhatták el igényei­ket, esetleges problémáikat, amire az illetékes járási fő­orvosoktól vagy igazgatók­tól mindjárt választ is kap­tak. A legfőbb eredménynek pedig áz tekinthető, hogy az ismerkedésen túl a megje­lelt fiatalok va1' mennyien az igényüknek leginkább megfelelő állás betöltésére kaptak ígérete! pályázat útján — a véze. iorvosok- tőL H. L. Több mint 50 orvosi állás vár betömésre Orvosjelöltek ismerkedése mesyénkkel

Next

/
Thumbnails
Contents