Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-10 / 131. szám
rw.irr-irA'itfTkwmsTÄ« * »Ma! Ki fizeti meg? Rosszul állították ki a termék készítésére a megrendelőt az egyik vállalatnál. A tévedést látták a gyártó vállalatnál, de nem reklamáltak. Mondván: „nem a mi gondunk, fájjon a feje annak, aki a hibát elkövette’. Közben a megrendelő is rájött a tévedésre, és még a gyártás kezdetén helyesbíteni akart. Nem vették figyelembe. A termék — a huzavona közben — elkészült, leszállították és a megrendelő fizetett. Súlyos tízezreket a csökkent értékű áruért. Kétségtelen, hogy az effajta tévedéseket nem a gyártó vállalat köteles korrigálni, a megrendelőt terheli a felelősség. Ez a felfogás azonban idegen a mi társadalmi rendszerünktől, hiszen a gazdasági javak efféle herdálása nem csak a munkát tévesen megrendelő vállalatot, hanerh a népgazdaságot is károsítja. Bumerángként hat vissza — esetleg — a közösség érdekeit semmibe vevő kisebb közösségre, az egyénre. Korábban is, de az új gazdaságirányítási viszonyok között még inkább az a cél. hogy jó minőségben, olcsóbban kerüljön az áru a piacra, legyen elegendő a keresett termékből. Ez törvény; fejlődésünk, előrehaladásunk záloga. Az ebből származó pillanatnyi előnyök élvezői kárt. okoznak a közösségnek, gátolják céljaink megvalósítását. Az elmúlt évi nyereségből képzett fejlesztési alapból mintegy kétszázezer forintot költenek az idén a NYÍR- KÉMIa nyíregyházi, szikvíz- üzemében minőséget javító berendezésekre. Csupán azzal a céllal, hogy töltéskor a víz és az üdítő ital több szénsavat vegyen magába. Másszóval a jelenleginél is jobb minőségű szikvizet és üdítő italt adnak a fogyasztóhak. Még a jelenlegi nehéz ellátási körülmények közötí is, amikor ebből a termékből alig-alig tudják kielégíteni az igényeket. Közismert dolog, hogy az épí' .... szinte állandó jellegi- ■ i.asza a szög hiánya. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a szöggyártás nem túlságosan jövedelmező foglalkozás. A feladat azonban az, hogy minél több lakás épüljön, s legyen hozzá elegendő anyag is. Megyénk egyetlen szöggyártó üzemében — a Nagykállói Fémtömegcikk Ktsz-ben — még ebben az évben három gépet állítanak munkába, hogy ellássák a boltokat az annyira szükséges áruval. Szerencsére — néhány kirívó esettől eltekintve — megyénk üzemeinek többsége nem él vissza olykor előnyös helyzetével, az adott körülményekkel. Igyekszik a£ igényeknek megfelelően, a társvállalatokkal együttműködve teljesíteni a rá háruló feladatokat. Igen hasznos kooperáció alakult ki a Nyíregyházi VAGÉP és az építőipar között az építkezések gyorsítására. Ugyanakkor a megyei építőipar olyan nagy teljesítményű automatagyárat épített, amely képes más vállalatokat is ellátni jó minőségű nyersbetonnal. íme a verseny új szabálya, amely nem ismer csak közös, de végső soron a vállalatra, az egyénre nézve is hasznos együttműködést. A kitűzött célokat csak úgy valósíthatjuk meg, ha a szándékok és a tettek mögött nincs meg csak az önző vállalati, vagy egyéni érdek. A versenyt igazában nem egymás ellen, hanem egymás mellett, a piacokon, a vásárlók í megelégedésével kell megnyerni. S a szabály alól nem lehet kivétel! Tóth Árpád Újabb szatmári egyesülés: Vámosoroszi, Gsaholc és Turricse közös termelőszövetkezetben A titkos szavazás nemcsak ugyanazon a napon volt, hanem ugyanabban az órában is a három községben. A csahold Zalka Máté, a vámoso- roszi Űj Élet és a turricsei Béke Termelőszövetkezet tagsága egyazon időpontban megszavazta az egyesülést. A három kis termelőszövetkezetből így vált egyetlen délután egy 5339 holdas nagybirtok 579 taggal. Vámosorosziban 93,3, Csa- holcon 97 és Turricsén 88,7 százalék volt a titkosan leadott igen szavazatok aránya. Mégpedig nem a megjelentekhez képest, hanem az ösz- szes tagokhoz viszonyítva. Vagyis Vámosorosziban ösz- szesen négy, Turricsén hét, Csaholcon tizennégy ellenszavazat volt. „Lesz istállónk /“ Először Tarpai Zsigmondot, a csaholci elnököt kerestük fel. Messze földön híres szigorúságáról és igazságosságáról. Nemrég múlt húsz éve, hogy elnök. A környéken mindenütt „pipás”-nak nevezik, mert a csibuk mindig a keze ügyében van. — Hogy miből értették meg a mi embereink az egyesülés hasznos voltát? — kérdezi. — Éreztük a bőrünkön, hogy egyedül gyengék vagyunk. Már többször akartunk egy korszerű állattenyésztési telepet építeni. Az állam is segíti. De valahányszor leültünk tárgyalni a bankkal, mindig kiderült, hogy kevés a pénzünk hozzá, így aztán maradt, maradt, évről évre. Most meglesz, mert a három termelőszövetkezet az egyesülés után elég erős ahhoz, hogy hasznos és gyorsan megtérülő beruházással megvalósítsa, amihez külön-külön mindhárom gyenge volt. Nincs ebben a három termelőszövetkezetben egyetlen korszerű istálló sem. Pedig már van együtt 659 szarvasmarha, 1057 sertés és 1347 juh. Itt, ezen a rossz szatmári földön az állattenyésztésnek nagy jövője van. Csak ahhoz ilyen erősnek kell lennünk, mint most vagyunk. Nem szabad egy nagy vállalkozás érdekében sem kockáztatni a tagok jövedelmét. A nagy tervek ellenére a mi termelőszövetkezetünk egy munkanapra eső jövedelme 67 forintról 69-re emelkedik, a másik két termelőszövetkezeté még nagyobb arányban. Enyhül a vízgond Egy faluval, — alig három kilométerrel — odébb a vá- mosoroszi elnök, Torma László az öntözéses lehetőségekben látja az egyesülés legnagyobb hasznát községe számára. — Furcsa, der így volt: itt folyt előttünk el a víz, mégsem vettük hasznát. Tavaly is szomjazott a takarmányunk. Igenám, de Csaholcon is aszály volt. Elöntözték, nekünk nem jutott semmi. Kértük, adjanak egy kicsit. Későn szóltunk, azt ' mondták, nekik is kell. Igazuk volt, az ő rizstelepjeik fáradt, lecserélt vize is égetően fontos volt számukra. De ez most már nem fordulhat elő. A szivattyúnk költségét betervezve, egy üzemen belül megtéríti az a termelési ág ahová a vizet adták. És mindenkinek érdeke, hogy ha kell, mindenütt öntözzünk. Hiszen most már Csaholcnak ésTur- ricsének is forintja múlik rajta, hogy az oroszi föld is kapjon vizet. Márpedig nekünk a víz nemcsak egyszerű plusz, hanem életkérdés. Harminckét fiatalunk jött haza az iparból. Csak úgy tudunk munkát biztosítani számukra, ha jelentős mértékű munkaigényes, öntözéses kertészeti tevékenységet is kezdünk. A menyasszony és a többiek Szatmárban könnyen áll tréfára a szó. Ilyen egyesüléskor például mindig elhangzik a kérdés: „No és ki a vőlegény?” Kicska József, a harmadik termelőszövetkezet elnöke is csak nevet, amikor azzal nyitunk be hozzá, hogy egyesek szerint Turricse volt a menyasszony ebben a hármas házasságkötésben, ugyanis csak a Béke Termelőszövetkezetben voltak eleinte aggályok. A turricsei elnök meg is mondja: — Kötelességem volt az előzetes tárgyalásoknál beszámolni partnereinknek arról, hogy voltak „kacérkodások” más község felé is. De ez már lezárult. A mi tagságunk épp olyan lelkesen készül a „házaséletre”, mint a másik két falu. Nem is volt ezek között a falvak között ellentét soha. A távolságok két-három kilométeresek. Az egyesülést egyszerűen az élet Természetesen csak akkor, ha tudod. Illetve, néha akkor is, ha nem tudod, de kell. Mert például nem akarod csöpögő csapod monoton kopogását hetekig hallgatni. Ugorj neki és magad uram, ha szó- gád nincs! Hacsak nincs egy maszek jó ismerősöd. Elvégre, ki vállal ma egy potom ötforintos munkát? Jó ismerős, szívességből — egy húszasért! Ilyenkor gyürkőzöl neki, mondván, hogy majd megtanulod. Nekilátsz, és az első amit megtanulsz, hogy hiába öntöd ki a konyha közepére a szerszámos ládát és a lomos fiókot, nem találod azt, amire szükséged van. Az igazi lecke ezután jön: a hiányzó mütyürért a Kátaitól a Kis- penész utcai tenyérnyi boltig, az Otthon Áruháztól az ABC- ig mindent végirohansz gyalog, villamoson, buszon, netán taxin. Végül a szomszéd házban lévő üzletben sikerül megvenned és boldogan sietsz vele haza. Otthon nejed éppen dohog, mert valami összeolajozta a tiszta ruhát. „Hogy került, ez oda?” — felkiáltással orrod óllá tartja az általad fél napig hajszolt mütyürt, amiről csak azt tudtad, hogy kell lennie belőle valahol Tehát van most már két mütyüröd, kezdődhet a munka. Odarendeled a fiad. a lányod, a feleséged, az anyósod, és dirigálsz, mint a sebésztanár, egy súlyos operációnál. A házfelügyelővel némi vita után a fél ház ban elzáratod a vizet, mert a lakásban lévő elzáró nem'működik, aztán — egyik kezedben az „Ezermester” című szakfolyóirattal — nekiesel a csapnak. Anyósod csőkulcs helyett srófhúzót ad a kezedbe, amit fiad sürgősen laposforgóra cserél, miközben rosszallóan csóválja a fejét. Még sie- rencse. hogy feleséged megállás nélkül dicséri az ügyességedet. Óvatosan rakod Je a kiszedett alkatrészeket — egyiket a másik után — a gyúródeszkára, hogy később tudd, meírta elő, mi csak felismertük és végrehajtottuk, öt évig voltunk mérleghiányosak, -most kezdtünk kiigazodni. De kár lenne megpihenni a habárainkon. A három helyen a tagság jövedelme között jelenleg alig van különbség. Szerencsés pillanat, mert így senki sem ad „hozományt”. Egy kicsit erősebb nálunk a háztáji. Majd kiegyenlítjük. Azt is kérdezték, kell-e átjárni Csaholcra dolgozni. Csak azt felelhettem, hogy ha szükséges, igen. Máskor is jártak, ezután is fognak. De közben, az egyesülés által milliókkal lettünk máris gazdagabbak. Ilyen a hangulat a három faluban. Az egyesülés gondolata az egész környéken hódít. Nem titok, hogy a két tunyogmatolcsi termelőszövetkezet, az Üj Élet és a Sza badság Hajnala egyesülni ké szül. Ugyancsak összeköti sorsát a járási székhely két termelőszövetkezete, a fehér- gyarmati Győzhetetlen Brigád és az Oj Élet. Folynak a tárgyalások Tiszacsécse és Tiszakóród között is. És egy másik hármas „házasság” is készül Kisszekeres, Nagyszekeres és Zsarolyán részvételével. A közös vállalkozások sikereiből mindenki megértette, hogy az egyesülésben mennyi tartalék rejlik, beruházásra, jó szakemberekre, nagyobb vállalkozásokra. Gesztelyi Nagy Zoltán A Nyíregyházi Városi Tanács illetékesei fölmérték a* óvodáskorú gyerekek helyzetét, s azt, hogy milyen lesz ez a következő tanévben. A szám, amit e fölmérés eredményezett, fölöttébb érdekes és elgondolkodtató, hiszen arra vonatkozik, hány jogosult gyereket nem tudnak elhelyezni óvodában a szűkös viszonyok miatt. Ez a szám: nyolcszáz. Ennyi gyerek nem kaphatja meg azt az iskolai előkészítést, ami majdnem nélkülözhetetlen a későbbiek folva. mán: ennyi gyermek okoz gondot dolgozó szüleinek: ki vigyázzon rá, hol helyezzék el? Nincs minden háznál i'ig'-’ie* tes nagymama, az édesanyák keresetére pedig nagy szükség van Mi legyen? Óvoda kellene. A tanács épít is, az előző évekhez hasonló tempóban. Ez azonban kevés. Hiába próbálnak mindent, annyi, de annyi helye lenne a meglévő pénznek! Kézenfekvő, hogy segítsenek saját eszközeikkel a vállalatok. Megszületett az elhatározás: vállalati összefog.' sa! próbálnak óvodát építeni. Nem olcsó mulatság, egy óvodai hely költsége 53 ezer forint körül van. De ha minden vállalat hozzájárulna mondjuk 30 ezerrel... Szétküldték a fölhívást a vállalatoknak, intézménv-k- nek. összesen háromszáz helyre. fjs várták a válaszokat. Az eltelt hónapnyi idő alatt már érkeztek válaszok. (Érdekes, néhány helyen ennyi idő is elegendő volt a helyzet áttekintésére és a levél megírására.) A Nyirterv fölajánlja, hogy társadalmi munkában megtervezi. (Kb. százezer forint). A Beruházási Vállalat, hogy lebonyolítja. A VAGÉP vasszerkezeti munkát ajánl, a Kertészeti Vállalat parkot, a Temetkezési Vállalat szállító járműveket, munkát. Öt vállalat, kétszázezer körüli ajánlat. ^ De ez kevés. És a többi? Még 23 válaszolt májusban. A válaszok nemlegesek. „Nincs fejlesztési alapunk...” „Nem rendelkezünk pénzeszközökkel...” „Nálunk .javarészt férfiak dolgoznak...!” „Elköltöttük a pénzünket...” „Majd az 1971-es kollektív szerződésben...” Szóval semmi. Különös. Aztán az óvodagondokkal küszködő dolgozó anyákat küldik a tanácsra, panaszkodjanak ott. hátha elintézik. Mondjuk, szerintünk különös ez a szemlélet. Számos, és nem éppen hízelgő következtetést vonhatnánk le az ügyből. 1 Megtehetnénk, de ebből nem lesz óvoda. KUN ISTVÁN Hűtőház, ládagyár, szárítóüzem Állandó munka 300 embernek Tunyogmatolcson Mintha lakodalomhoz terítenének, olyan hangos a jókedv a tunyogmatolcsi Szabadság Hajnala Termelőszövetkezet épületében. A fiatalok így is fogják fel. Nekik ünnep ez: a községi ládaüzem első napja. És megtisztelés, hogy ezt a húsz lányt, a kertészeti szocialista brigád tagjait hívták ide először dolgozni. Soltész Malvin, míg az oktatómesterre várnak, elővesz egy marék szeget és egy kalapácsot: — Ki veri be kevesebb ütéssel? Köröskörül a kötegben tárolt ládaanyag. Szeg, kalapácsok, munkaasztalok. Még meg sem száradt a malter az új épület téglái között, már dolgozni akarnak. Régi kívánságuk teljesül ezzel az üzemmel. Fordulat a község életében Állandó munkaerőfölösleggel dolgoznak. Évek óta mondják félig tréfásan a szövetkezet vezetői: „Leszedik a fejünket, hogy munkát biztosítsunk a számukra.” Néhány kísérlet történt arra, hogy a fölösleges munkaerőt közeli községekbe irányítsák. Nem is egy falu van a közelben, amely viszont munkaerőhiánnyal küzd. Már volt egy ajánlat az egyik fehérgyarmati termelőszövetkezettől — a távolság annyi, mint egy átlagos pesti munkásautóbusz útja a munkahelyére — hogy dolgoztatja a tunyogmatolcsi fiatalokat, autóbusszal hozza-viszi őket. Érdekes módon az volt a válasz: Miért járjunk mi Fehérgyarmatra. Idehaza tessék nekünk valamit kitalálni. így történt, hogy a Tisza- löki Vegyesipari Vállalattal megegyeztek: átengedik neki a tavaly épült almaválogató épületüket, rendezzen be abban egy ládaszegező üzemet. Csak az almaszüret idejére szüneteljen benne a munka, egyébként 100—120 főt állandóan foglalkoztathat. Októberben kellett volna indulnia az üzemnek. Várták is. Nem lett belőle semmi, nem volt ládarendelése az üzemnek. Most van. Megszületett az első tunyogmatolcsi kisüzem. Madarat lehetne fogatni a lányokkal. Az értelem diadala A Szabadság Hajnala Termelőszövetkezet, amely másfél éve még nem alkalmazott főiskolai végzettségű szakembert, egyszerre ötöt is szerződtetett. Ezek a fiatalok aztán megpezsdítették az életet, felbuzdították a vállalkozó szellemet. Ha két éve még siránkoztak, hogy a kétezer hold hogyan tudjon 430 dolgozó tagnak munkát adni, most már újabb gondok tetézték a régieket. Hazajött aa elmúlt évben 106 fiatal. Idén eddig már 43 belépőt vettek fel. És a hazaáradás tovább tart. A ládaüzem, mire megindult, már kevésnek bizonyult a gondok eloszlatására. De már útban van a másik, sőt a harmadik vállalkozás is. Tunyogmatolcs egyedül kapott a környéken hitelt egy almatároló megépítésére. Abban már a második száz ember dolgozhat. Nemcsak a válogatásnál, hanem melléküzemeiben is. Végül a legnagyobb fába vágták fejszéjüket: megálmodtak egy gyümölcsfeldolgozó és szárítóüzemet. Persze egyedül nem bírták volna el az ötmilliós építési költséget. Társultak a kér- semjéni Úttörő, a nábrádi Békeharcos, a panyolai Szikra és az ugyancsak tunyogmatolcsi Uj Élet Termelőszövetkezettel. Már nyélbe is ütötték a vállalkozást. És ebben fog dolgozni a harmadik száz ember. A fiatalok azt mondják: a Nyíregyházi Kölcsey Gimná-' ziumot leszámítva, nekik van egyedül igazi, romantikus pinceklubjuk a megyében. Már volt is benne néhány klubest. Ott is sok beszélgettek arról, hogyan - irágoztassák fel a falut. Balogh Jómét lyiket hova kell visszatenni. Végre eljutsz a mütyürhöz, és kiemeled rejtekéből. Ekkor derül ki,' hogy a vásárolt mütyür is, meg az is, amit otthon találtatok más méretű. A társaságodban lévő fiatalkorúnkra tekintettel csak nagyot nyelsz. A szomszédok és a házfelügyelő legalább ötször zavar az elmélyülést és figyelmet követelő munkában: mikor lehet már kinyitni a főelzárót. Ilyen körülmények között aztán nem csoda, hogy — visz- szatéve a régi mütyürt a csapba — a szerelés befejezése után egy kis gömbölyűség marad a gyúródeszkán és hiába szeded szét még kétszer a csapot, nincs helye. Amikor pedig a házfelügyelő kinyitja a főelzárót, a te csapod nem csöpög. Ömlik. Mint a Niagara. Csűrheted, csavarhatod, ütheted, simogathatod, vízözönnel fenyeget. Végül is — miközben családod néhány közvetlen szóval aposztrofálja műszaki ismereteidet — nagykalapáccsal parafadugót versz a csapba. Asszisztenciád magadra hagy, szerszámaidat és a sok egyéb limlomot egyedül rakhatod vissza a szerszámosládába és a lomos fiókba, sőt még a gyúródeszkát is sikálhatod, mivel egy kissé olajos lett a sok vacaktól. A családi kupaktanácson óvatosan megpendíted, hogy mégiscsak egy mesterembert kellene keríteni ahhoz az átkozott csaphoz. Javaslatod kitörő örömmel fogadják, de sietve hozzáteszik, hogy a csöpögő csap megrendszabá- lyozására hozandó intézkedések a ház urának ügykörébe tartoznak. így aztán eme megtisztelő cím birtokában ismét nyakadba veheted a várost immár nem mütyürért, hanem mesteremberért aki hajlandó potom ötforintos munkát elvégezni. És természetesen egyedül, családi segítség nélkül. Elvégre: csináld magad... f— a —■ s) Csináld magad!
