Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-05 / 127. szám
«**» - snfisrrAisTíg? a <y ?969 június Sí Gondunk: a lakás Fogadóórán a városi tanács titkáránál Tanácsi fogadóóra Nyíregyházán, a titkárnál, dr. Nagy Ái pádnál. Csendes nap, senki nem vágta be az ajtót, senki nem indulatoskodott, pedig csaknem mindennapos az ilyesmi. Miért? Mert kivétel nélkül valamilyen lakáspanasszal jönnek. Ki ilyennel, ki olyannal — de hogy központi ügy az bizonyos. A panaszosok közül választottunk néhányat — szinte típusos az ügyük. „ ehetne nagyobb?' Szemüveges. őszülő férfi. „35 évet ledolgoztam a postán.” Nyugdíjas, feleségével lakik kétszobás lakásában. A házat szanálják, s most érdeklődik, mit kap helyette. — Nem lehetne másfélszobás? — Azt csak a mérnökök hívják másfélszobásnak, a kisebbik szoba is teljes értékűnek számít. A régi lakás meghaladja jogosultságukat, ezért kell a szanálás után kisebbet adnunk. — De kicsi a spájz. A hűtő- szekrény meg nem fér a konyhába. — Sajnos, nem tudunk mit tenni. A jogosultságot rendelet szabályozza. — És mit tegyünk? Amit kinéztünk, a T-ék lakása, azt megkaphatjuk? — Ismerem, jó kis lakás az — mondja a titkár. — Mi hozzájárulunk. De ha nem sikerül, akkor adunk 10—15 címet, nézzék meg a lakásokat, s akivel meg tudnak egyezni... — De öt év az még... — Szó sincs róla! Elő kell készítenünk a területet a következő ötéves terv építéseihez, szanálnunk kell. És — érezheti — a szanált lakások bérlőire különös gondunk van. Pici a szobánk Testi hibás az asszony, karján pici gyerek. A férj — láthatólag — munkából ugrott el a fogadóórára. A gyereket ringatja az asszony, félhet, hogy sírni kezd és zavarja a beszélgetést. — Már tavaly beadtuk a szövetkezeti lakás iránti kérvényünket — mondta a fér.j —, s az idén sem kaptunk. — Tudom, de azt hiszem maga sem csodálkozik rajta. Volt 55 lakásunk, el kelleti osztanunk. Kérelmező pontosan 1050. Hát hogyan lehet ezt igazságosan elosztani ? Aki kap. annak igazságos, ezernek meg nem az. — Picike a szoba, ahol lakunk, az anyósomnál — mondja az asszony. — Olyan kicsi, hogy már a ruhácskáit sem tudom hová tenni. Ráada. sül az anyósomnak is van még három kicsi gyereke. Albérletbe nem fogadnak bennünket... Hová menjünk? — Talán jövőre... Azt tanácsolom, november körül ismét keressenek fel, akkor már jobban ismerem majd a lehetőségeket. Mikor kimennek, még megszólal. — Sajnos, jövőre is csak 55 lakás lesz. Az ötéves terv előirányzatát három év alatt felépítettük, elosztottuk... Ez már csak terven felüli. „Kifüstölés?“ Idős asszony, nehezen lélegzik. Félénken ül a párnázott székre, s csak említeni kell a B—D ügyet, a titkár már ismeri. — Szóval újból a „kifüstö- lési” manőver? Az. A házigazda lakottan vette meg, olcsón, néhány éve a házat. Aztán megkezdődött a lakók kifüstölése. Értően csinálta, s mindig olyan pontot fogott meg a nyugtalaní- tásban, amibe — a rendelet betűje szerint — igaza volt. Most is, bár csupán egy apró helyiség átadásáról van szó. — Ez az ügy is megjárta tán az ENSZ-t is, de biztos, hogy minden fórumot — mondja a titkár. — Nincs más, végre kell hajtani a jogerős határozatokat. Ez az ügy úgy nyúlik, mint a rétestészta. Mi húzzuk a rövidebbet, ha nem hajtjuk végre. Az asszony már képzelődik is különféle „összejátszásokról”, ahogyan a jogvesztes felek rendszerint teszik is. Sír és hozzáteszi: — Nem adom neki át, nem, ha meghalok, ha megmérgezem magam, akkor sem. Erre persze semmi szükség, inkább a kivezető utat kel) keresni. Az asszony megnyugodva és reménykedve megy el. lövőre, jövőre — Mi a helyzet S. elvtárs? — üdvözli a titkár már az előszobában az újabb panaszost. — Úgy tudom, K-ék lemondták a szövetkezeti lakást csütörtökön. Azért jöt tem ilyen gyorsan, hogy ha lehetne... A város — ebből nyilvánvaló —. mennyire számon tartja az esetleges lemondásokat. De a bizottság felkészült, s „vonal alatt” tíz igénylőt megnevezett Ha lemondás van, ők kapják. De persze a lemondás olyan ritka, mint a fehér holló. — Jövőre mindent megteszünk. Maga brigádvezető a gázosoknál, jogosult azzal a magas, fekete fiatalemberrel együtt. És ezután még inkább, hiszen a tárcától megkaptuk az évi 20 millió köbméter gázt, s ez fejlődéssel jár. Jövőre, ha csak tehetjük jövőre... Panasz, probléma még számos volt e napon, mégis csendesnek számítottak ezek a fogadóórák, s feltétlenül jellemzőnek. — A hangosakat meg kell nyugtatni, hiszen a gondot úgysem a hangerő oldja meg — mondja a titkár. — De mit tehetünk az olyannak aki nem hangos? Például nemrég nálam járt egy munkás. Három gyermeke van; és egy sereg kitüntetésé. Ismerem, kiváló dolgozó, nagyon hasznos ember. 12 éve jogos lakásigénylő! Szerényen megkérdezte, mire számíthat? És én nem tudtam olyan választ adni, amilyent szerettem volna. Kon István Űj szolgáltatások a Kisvárdai Gépjavító Állomáson Áz új módszerek keresésében is fő szempontnak tartja a Kisvádai Gépjavító Állomás a tsz-ekkel való kapcsolat tartását, segítésüket. Ezt több, az igények alapján létrehozott szolgáltató üzemrészlege bizonyítja. Még 1965-ben létrehozták az állomás villamos szakipari részlegét. Feladata: beruházás teljesítése, felújítás és karbantartás. Ezt követte 1966- ban a vízvezeték- és fűtésszerelési üzemág megszervezése. Legfiatalabb, kétéves a technológiai csoport, mely termelőüzemek gazdasági épületei gépesítésére Cfejőgépek, hűtőgépek, tejszeparátorok, trá- gyakihúzók) és karbantartására alakult A tsz-ek hamar felismerték e szolgáltatások hasznosságát. Szabolcson kívül főleg Hajdú- Biharban és Borsodban van dolguk a részlegeknek. De kapnak megrendeléseket az ország távolabbi helyeiről is. Munkájukat jól felszerelt szervizkocsi segíti. A mi megyénkben a villamos szakipari részleg tavaly nyolcvannyolc tsz-ben végzett beruházások kivitelezését és karbantartást Ez évre is számos gazdaság újította már meg a szerződést és kötöttek megállapodást mások, köztük három állami gazdaság A vízvezeték- és fűtésszerelés, valamint a technológiai csoport foglalkoztatására ugyancsak számos gazdaság jelentette be az igényét A bárom szolgáltató üzem- ág jelenleg hetvenegy főt foglalkoztat és ebben az évben mintegy tizenötmillió forint értékű tervet teljesít. Jól járnak a mezőgazdasági üzemek, de jól a gépjavító álloi Láttam egy tanácselnököt, aki délután 3 órakor két cigánygyereket tanított. A két gyerek már túlkoros volt és még csak ötödikes. Nem jártak iskolába. Reggel, amikor elmentek otthonról, a szülők azt hitték, hogy iskolába mennek. Iskola helyett azonban inkább a környező községekben csavarogtak, mert otthon — a falujukban — már féltek at$l, hogy meglátják őket. Amikor este hazamentek, a szülőknek azt hazudták, hogy már a leckét is megtanulták, azért maradtak estig. Így ment ez sofc&g, anrig egyik feljelentés, a másikat érte. A tanács vezet« próbálkoztak rábeszéléssel, meggyőzéssel. aztán maradt a szabálysértési pénzbírság, ami szintén nem hozott eredmény*. A szülők vagy fizettek vagy nem, a gyerekek pedig csavarogtak tovább. Aztán egyik reggel korai látogató érkezett a két családhoz. A tanácselnök. Mindkét gyerek előkerült és elindultak hármasban az iskolába. Szégyellték a fiúk a dolgot, de az elnöktől nem tudtak meglógni. Ott is maradtak délig, aztán hazamentek ebédelni, és délután irány a tanácsháza. Az elnök tanít)« tovább ök«t_ # Beszéltem egy tanácsi osztályvezetővel, akinek sok irányú elfoglaltsága között legkedvesebb a gyámügy. Elhagyott, elrontott, családi szeretet nélkül felnövő gyerekek gondjaival törődik. Keresi a megoldást, hogy ««ékből a gyerekekből embert neveljenek. Türelemmel és megértéssel bánik a gyerekekkel, szigorú és határozott a felelőtlen szülőkkel, akik magukra hagyják gyerekeiket. Idegen emberek gondjaira bízzák, akik nem mindig tudják pótolni a szülői szeretetek Járnak hozzá lakáskiutalás miatt, fellebbeznek szabálysértési ügyekben. Szomorú, ha nem sikerül olyan helyet találni egy gyereknek, ahol becsületes embert nevelnek belőle. De örül, ha egy magára hagyott gyerek sorsa megnyugtatóan rendeződik. * Lehetne még példákat so- aatei olyan órabérekről, akÄExportcipő, röntgengép, aluminium viEsendház 17 hisz készülődik az augusztusi megyei termékbemulalóra A tavalyi „szabolcsi kis BNV”, vagyis a szeptemberben megrendezett megyei termékbemutató kiállítás rendkívüli sikere késztette arra a rendező bizottságot, hogy ezután minden évben sort kerítenek Szabolcs-Szatmái ipari termékeinek seregszemléjére. Az idén erre augusztus első felében kerül sor. Nyíregyházán, a négyes számú iskola területén és helyiségeiben. Jól szerepeltek az elmúlt évi bemutatón megyénk kisipari szövetkezetei is, ezt bizonyította a könnyűiparban szerzett 2 első és a nehéziparban kapott harmadik helyezésük. Az idén már az év elején megkezdték a felkészülést a szövetkezetek is az augusztusi bemutatóra: eddig — mint a KISZÖV illetékesei közölték — 17 ktsz jelentette be részvételét a termékbemutatón. Igaz, a készülődés utolsó perceire is tartogatnak meg lepetéseket a szövetkezetek léhány érdekességről mári:- (állottunk. Ott lesznek a kiállításon megyénk egyre na gyobb hírű cipészszövetkezetei — köztük a nyíregyházi, a nagykállói, a vencsellői a kisvárdai — amelyek legújabb fazonjaikat vonultatják fel, így például azokat a cipőféléket is, amelyeknek mind szélesebb piacuk van az ország határain kívül Várhatóan megjelenik majd ugyancsak exportra készülő gyártmányai néhány példányával a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz, úgyszintén a Kisvárdai Vas és Gépipari Ksz. Ez utóbbi szövetkezet — ahogy a készülődésből kitűnik — a röntgengépek és a gyalugépek korszerűsített változatát s az újfajta kukoricadarálót tárja a látogatók és az üzletemberek elé. Nagy sikert arattak a legutóbbi BNV-n alumínb 11 ví- kendhazuKkal a RAFAr EM — a volt Rakamazi Vegyes Ksz — dolgozói; remélhető- 3g Nyíregyházán is bemutatkoznak ezzel a termékükrel. A Tiszglöki Vegyes Ktsz elektromos fűtésű törpe cse- i'épkályhája is élénk érdeklődésre tarthat számot, csakúgy, mint a gávai „vegyesek” díszműtárgyai, közöttük a VIDEOTON cégnek készülő táskarádió bőrtokok. Mindamellett a szövetkezeti ipar reprezentánsai között megtalálhatjuk majd az ELEK- TERFÉM, a nagykállói fémtömegcikk, a nyírbátori fér- íiruházati, a nyíregyházi FÉNYSZÖV műanyagrészlege termékeit éppúgy, akár a nyíregyházi „kárpitosok” újdonságát, a habszivacs bélésű, műanyagbevonatú modern, sarokra helyezhető he- verőit is. (á> Könyv a gyárban Százezer forintos forgalom A folyosón egy fiatalasz- szony jön velem szembe, kezében három Jókai-regény. Az ajtón, amely mögül kijött, tábla jelzi, hogy itt találom a gyár munkaügyi osztályát, s azt is, akit személy szerint keresek. Szabó Gábor, a Dohányfermentáló Gyár munkaügyi osztályának előadója, és egyben a nagykállói könyvesbolt bizományosa, halk beszédű, szerény fiatalember, akit fölöttébb meglep az a hír, hogy a nyíregyházi üzemeknél működő könyvterjesztők közül ő a legeredményesebb. Néhány számmal illusztrálva: 1966-ban — amikor elkezdte — „csak” harmincötezer forintot forgalmazott, és ebben az évben — az eddigi eredmények alapján — a gyár dolgozóinak a könyvvásárlása eléri a százezer forintot — Pedig arról is volt szó — mondja Szabó Gábor — hogy a két könyvterjesztő vállalat területvitája miatt megszüntetik a bizományosságot itt a gyárban. Úgy érezzük, ez nagyon nagy kár lett volna. Szabó Gábor szenvedélyes olvasó és könyvgyűjtő. Ezer- öt8záz kötetet meghaladó házi könyvtárára sokat áldoz. Talán ez az egyik magyarázata sikerének. Minden könyvről el tud beszélgetni az érdeklődő munkatársakkal, mindről be tudja bizonyítani a benne lévő értéket, s általában az olvasás gyönyörét és hasznosságát. — Gabika! Törleszteni jöttem! — mondja a most érkezett kolléganő, s már le is teszi az asztalra az esedékes részletet, száz forintot. Szabó Gábor — „amíg adminisztrálok” — jelszóval, megkéri őt, hogy nézné meg addig új készletét. Ritka eset, hogy azután úgy jöjjön el a könyvszekrénytől valaki, hogy rvek nem hivatása a gyerek- nevelés, vagyis nem azért kapják a fizetést, s mégis nevelnek. Legtöbb szülő gondosan neveli gyerekét Sok ezer pedagógus a szabad idejét is feláldozza a nevelésre. Mégis sok gyerek kallódik el, sok nem végzi el még az általános iskola 8 osztályát sem. Ha a szabálysértési statisztikát nézzük, megdöbbentő, hogy hány szülőt büntetnek meg azért, mert gyereke igazolatlanul hiányzik az iskolából. Kinek a hibájából? Elég-e csak a szülő és csak a pedagógus munkája? Mindenki megtesz mindent, hogy ez ne így legyen? Vajon gondolt-e erre aa a fiatalember, aki tegnap délelőtt egy tíz év körüli gyereknek cigarettát adott a Csemegében? Batogh Mosel újabb egy-két könyv árával meg ne terhelné kontóját. Mindig van valami, amit az ember szívesen elolvasna, mindig van valami érdekes. És vannak persze szenvedélyes gyűjtők is. Deményfalvy Károlyné mérnök például a bőrkötéses bibliofil kiadványokra specializálta magát. Havonta háromszáz forint részletet fizet. — Ha nem lenne itt Gabi bácsi — mondja Pető Zoltán fiatal asztalos — azt hiszem nem vásárolnék ilyen sok könyvet. Pedig nagyon szeretek olvasni. Szabó Gábor sikerének igazi ötka az, hogy á fizikai és szakmunkások is vevői, s ma már ők teszik ki vásárlókörének felét. Kialakult körülötte a „törzsgárda”, és örvendetesen tovább is bővül. A gyár udvarán, akivel csak találkozunk, mindenki megszólítja. Ki ezt, ki azt kéri tőle, mert igény állandóan van. —- Mindenkiről tudom, hogy ki a kedvenc írója, vagy milyen téma érdekli. Sok szabad időm rámegy, de igyekszem kielégíteni kérésüket, — magyarázza. Az Északi Nagykörút modern házainak lakói és a járókelők minden hétfőn és csütörtökön fúvós hangversenyt hallhatnak a tanyai kollégium új épületében a gyermek fúvószenekar próbál. 25 fiú és lány, és a fúvós hangszerek már régi ismerősök. — Az 1967/68-as tanévben alakult a zenekar. A kollégiumnak volt fúvós hangszere. Nagyon sokat köszönhetünk a Nyíregyházi Zeneiskolának és Vikár Sándornak a zeneiskola igazgatójának. — mondja Tonté László zenetanár, az együttes vezetője. — A zeneiskola tanárai közül Valkai János, Batári Ildikó zenetanárok és jómagam foglalkozunk a gyerekekkel. Szorgalmasak, ' és többen közülük igen tehetségesek. Szorgalom, aktivitás, tehetség. Egy idő múlva meg kell jönni a sikernek is. Már a kívül állók is megismerhették a zenekart. — Nyilvános szereplésünket ez évben kezdtük. — folytat ja Tonté László. — Március 15-én a Kossuth téren térzenét adtunk és részt vettünk a koszorúzási ünnepségen. Május 1-én ébresztő és a felvonuláson való részvétel volt a program. A stadionban az úttörőolimpia záróünnepsé gére kaptunk meghívást. Több általános Iskolában zenéltünk a hármas évforduló Hszteíetére rendezett ifjúsági Legtöbb gondot a szakmai könyvek beszerzése jelent. Most, hogy a gyár dolgozói minden második héten szabad szombatosok, több időt fordítanak az olvasásra, vagy egyenesen szakmai képzésük fejlesztésére. Könyvekért hozzá fordulnak elsősorban, és fi ezt az igényt alig-alig tudja kielégíteni. Nincs könyve. Ezért motorozik ki esténként és szombatonként Nagykálló- ba az ellátó könyvesboltjához, hogy kiválogassa az újdonságokat és megszerezze a kért könyveket. S bizony előfordul, hogy csak a sötétedés hozza meg családjához. Most nagyon nagy gondja, hogy az iroda kicsi, és már szóltak neki, hogy a könyvek , t tárolása nagy helyet foglal el. Ezt még meg kell oldani, s mi nagyon reméljük, nem úgy, hogy nem lesz lehetősége terjeszteni. Szép terveinek megvalósítása is helyhiányba ütközik. Szeretne a gyár dolgozói között könyvbarátok körét szervezni, ahol megbeszélnék mi miért tetszett Igaz, ez megint az estéi rovására menne, de úgy érzi, neki megérné. <E. U> megemlékezéseken. Túl vannak az első erőprő* bákon. Az ünnepnapok mellett a hétköznapok gondja* ival is találkoznak a zenekar vezetői és tagjai. — A zenekar létszáma bő» vül — kapcsolódik a beszel« getésbe Batári Ildikó zenetanárnő. — Kevés lesz a hangszer. Teremgondokkal küz- ködünk. Bár ígéretet kaptunk, hogy ősztől próbálha* tunk a Tanárképző Főiskola gyakorló iskolájának termeiben, addig is nagyon nehéz így a munka. De a nevelőknek és a gye» rekeknek nem veszi el a kedvét semmi, ha zenéről van szó. A nevelők célja az, hogy megszerettessék a gyerekekkel a zenét. Ezt lassan el is érik. Bizonyíték erre Gerbár András esete, aki a Manda bokorból minden próbára bejön csak azért, hogy együtt le* gyen társaival és hangszerével. Jönnek gyerekek a város legtávolabbi részéről is. Pedig a közös zenélés néha fél tízig — tízig is eltart. Beszél» tünk a sikerekről, a gondokról. A jövő terveiről, Tonté László ezt mondja: — Bár csak az iskolai év idején van együtt a zenekar, az idén a nyár egy részét is együtt töltsük. A Zemplénihegyekbe megyünk úttörőtáborba, ahol nagyon sokat akarunk együtt muzsikálni. Gyermekzenészek a tanyai kollégiumban
