Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

1988. fllfofBs W.

rRCT-!^Ä15YXRÖ!S59ilflf

f. OHM

Gazdasági jegyzetek

€? V/ta a fehér asztalnál

ARATÁS előtt a határban

Vezető műszakiak ültek a fehér asztalnál. Vitáztak most is, mint mindig, ha összejönnek. Aki távolabbról nézte a kis társaságot, azt hihette, hogy kemény dolgokat mondogatnak oda egymásnak.

„Hogy is írta Kölcsey öccsének? Hogy négy szót véssen -jól a fejébe. S nekünk, akik ma vezetünk, valami olyat írhatnának, hogy két szót tanuljunk meg. Csak kettőt, de azt nagyon jól: igen... nem.”

Aki ezeket mondta, negyvenes, kopaszodó, sovány mérnök. Még hozzátette, hogy ideje lenne törölni a szótárból, az ipari vezető szótárából ezeket a szavakat, hogy valószínű, körülbelül, majd meglátjuk, majdnem.

Ezen azután még nagyobb lett a vita heve. A vékony mérnök szerint ez a lényeg, a dolgok alfája és ómegája, hogy határozottak legyenek. Kísérletezni a laborban szoktak és nem a műhelyekben, az üzemcsarnokokban. Főként nem akkor, amikor már megy egy gyártmány. Ott már nem lehet „langyos” a vezető, mert vagy minőség lesz, vagy selejt.

„Én minden voltam, alulról kezdtem, s valamennyi lépcsőfokot végigkapaszkodtam” — így a másik. „S bár igaz, hogy határozottnak kell lenni, de végtelenül emberségesnek is.” Elmondott két esetét. Talán egy hónapja nagy munkát bízott egy szocialista brigádjára. Végtelenül precíz munkát, ezen múlott, hogy indulhat-e egy új termék kapitalista exportra. És az emberek megcsinálták. Nagyon jól, s határidő előtt. „Egy fillérem se volt. Helyesebben a cégnek nem volt akkor pénze a külön jutalomra. A zsebembe nyúltam és kivettem ötven forintot. A titkárnő felhozott hat üveg sört. Annyit mondtam: fiúk, ez a munka ragyogóan sikerült, nem véletlenül bíztam magukban. De pénzünk sajnos most nincs. Igyuk meg ezt a kis sört áldomásként. És nagyon köszönöm.”

A harmadik azt .mondja, jó ez az elismerés, de a pénz a hatásosabb. Ö kerített volna legalább kétszáz forintot fejenként a hattagú brigádnak... Ha máshonnan nem, a nyereségből előre.

„De a nyereség is a mienk. S állítom, hogy ez a pohár sör, meg ez a műszak utáni beszélgetés az irodámban jelentett annyit, mint a kétszáz...”

Megoszlottak a vélemények. Mi ér többet, a pénz, vagy az erkölcsi elismerés, a dicséret? A sovány mérnök azt mondja, sajnos, elfelejtettünk dicsérni is. Pedig az emberekkel madarat lehet fogatni, ha egyszer-egyszer azt mondjuk nekik, hogy ezt vártuk tőlük, s hogy ez jól sikerült. A másik azt mondta, nem ez a lényeg. Úgyis megtudják, mennyit ért a munkájuk, ha kinyitják a vastagabb borítékot. Azután újra a sovány mérnök: „Vastagabb borítékot másutt is kaphat.

Különösen most, hogy egy városban gombamód szaporodnak az üzemek. De jó szót még nem mindenütt. És ha egyszer jól érzi magét az ember valahol, azt nemigen lehet Mcsalni plusz háromszázért sem...”

Ebben maradtak. A három asztaltárs hallgatott, a hallgatás pedig régi szabály szerint beleegyezés.

Kopka János *

® A Ganz új partnere: a VAGER

Lehetséges-e nagy és kis ipari üzem között olyan együttműködés, amely mindkét fél részére gazdaságos, hasznos és előnyös? Jó példa erre a Ganz Villamossági Művek és a Nyíregyházi VAGÉP új termelési kapcsolata, mely egyben azt is mutatja, ha kölcsönösen és jól élnek az új gazdasági mechanizmus biztosította lehetőségekkel, akkor ez az együttműködés hosszabb távú is lehet.

Ismeretes, hogy a jó hírű gyárban készülnek a villanymozdonyok, a csuklós villamosok. Gyártanak itt szabadtéri villamoskapcsoló alállomásokat, transzformátorállványokat, feszültség- és áramváltó alvázakat.

Kölcsönös megegyezés alapján a VAGÉP most ezekhez B berendezésekhez mintegy 10 millió forint értékben gyárt különböző tartozékokat, alkatrészeket. Ez egy több évre szóló termelési kapcsolatnak csupán az első eredménye, de nagy fejlődéssel kecsegtet. És ez máris jelentkezik. Elsősorban abban, hogy a Ganz Villamossági Művek részben fizetés ellenében, részben kölcsön több évre szóló együttműködés alapján termeiőberendezést biztosít a VAGÉP részére, így a nyíregyházi üzem mintegy félszáz dolgozóval tudja a munkáslétszámot növelni. Balkányban üzemcsarnokot építenek, s itt kezdik meg a Ganz által rendelt alkatrészek gyártását.

Kooperáció sertéshizlalásra

A vállalatok és a termelőszövetkezetek közötti gazdaságos együttműködés hasznos a népgazdaságnak, de jól járnak a kooperáló vállalatok és tsz-ek is. A jó együttműködéssel az anyagi erőforrások mellett a szellemi kapacitást is megfelelően lehet gyümölcsöztetni egy-egy vállalkozás megvalósításában. Az együttműködéssel biztonságosabbá válhat a termelés is. És ez a sertéshizlalásban nagyon fontos, az ellátás biztosítása érdekében.

Ezt valósította meg a Szabolcs megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a nagyecsedi, csengeri, mátészalkai, a nyíregyházi Ságvári tsz-ekkel és a Balkányi Állami Gazdasággal. Ezek a mezőgazdasági üzemek 30—40 milliós beruházásokkal építenek korszerű sertéskombinátokat, hizlaldákat, amelyeknek az üzemeltetésük folyamatos és korszerű takarmányellátást igényel. E kooperációban a megfelelő takarmányellátás teljesen a vállalat feladata lesz. Mivel a vállalatnak a hizlaldák fenntartásában érdekeltsége lesz, arra fog törekedni, hogy kiváló minőségű takarmányt biztosítson részükre, mivel a takarmányértékesítés növelésével növekszik majd a vállalat jövedelme is.

Hasznos lesz ez az együttműködés a tsz-eknek is, mert egész esztendőben nem lesz gondjuk takarmányra, s így a közös gazdaságok erejüket az etetési technológia betartására és az értékesítésre fordíthatják. De ez a kooperáció kölcsönösen növeli az érdekeltséget is, megköveteli, hogy a meghizlalt sertéseket szerződés útján az állatforgalmi vállalat idejében átvegye. Az együttműködés másik eredménye az lesz. hogy rövidebb idő alatt hizlalják meg a sertéseket. Ezzel növekszik a nagy értékű beruházások kihasználása, javul a sertéshúsellátás, s alacsonyabb lesz az előállítási

költség. .. „

Färb» Kalman

■ Biztató terméskilátások ® Jó felkészülés ® löbb kenyérgabonát

Június 3.

Eső utáni friss, napos idő.

Megyünk a megye nyugati csücskébe: a tiszálöki járásba. Az út két oldalán fejlődésnek rugaszkodó kukorica-, cukorrépa-, napraforgótáblák. Üde zöld csíkban futnak a dohánysorok. Ágaskodik a már egyszer megkaszált lucerna sár j óhajtása. Búzánál, rozsnál, árpánál inkább a kalászban „van mozgás”: érlelődik, fejlődik a szem. A szár már aligha nő jelentősebben.

Közeledik az aratás ideje. A nyár legnagyobb és legsi- ettetőbb munkája. Hogyan készülnek hozzá, milyennek tervezik — ezért látogattunk meg termelőszövetkezeteket.

A hét téeszes nagyközségben, Tiszavasváriban éppen Debrecenből érkeztekor kapjuk el a Petőfi főagronómu- sát, Róka Sándort.

Azzal kezdi, igyekeztek kihasználni a sok jó időt.

Idejében gondoskodnak róla, nehogy az aratás és a velejáró sürgős munka meglepetést okozzon. „A közös napraforgót kétszer is megkapáltuk. Nincs lényeges elmaradás más növényápolásnál sem. Így ez egyáltalán nem befolyásolja, hogy abban a pillanatban kezdjük az aratást, amikor az a legjobbnak látszik.”

Külön figyelmet érdemel, amikor dicséret hangzik el az öreg tagokról. „Nagyon példás a munkaszeretetük. Segítségüknek sok hasznát vesszük. A szőlőtermelő brigád fele idős nyugdíjas és járadékos. Munkájuk lelki- ismeretes és alapos.”

Saját kombájnokra bízzák a hatszáznyolcvan hold aratását, cséplését. A kapcsolt munkákat nyújtott műszáK- ban végzik. Négyezerötszáz mázsa búzát szerződtek állami értékesítésre. Közvetlen a földről szállítják.

adnak el

A Rákóczi Tsz-ben két növénytermesztési brigádvezető, Miskolczi Pál és Magyar Márton mondja el hogyan készülnek.

Minden egyebet megelőzően május 30-át említik. Hatvan hold napraforgó kapálásának a késlekedése indította el a ,Javinát”. Aztán olyan népes talán még soha nem volt a közös határ, mint akkor. „A pártszervezet javasolta, forduljon a gazdasági vezetés a tagsághoz. De mindenkihez, aki csak számba jöhet. így vonultunk ki valamennyien a napraforgótáblába. Irodisták, fogatosok. gépműhelyiek. állattenyésztők, a kertészek... Mindenki kapát fogott. Akkornap megtisztítottuk a tábla napraforgót. Gyönyörűen megeredt az most az esővel.”

Határozottan bíznak abban, hogy teljes eredménnyel küzdenek meg az aratással is. A másodszori kapálásokkal pár

nap múlva végeznek. Az aratás kezdetét határukban június 25—30 között várják.

Ligetes „dzsungelben,” a műút mellett van a tiszálöki Szabadság Termelőszövetkezet irodája. Ilyen szorítós napokban nem csoda, hogy gazdasági vezetőt nem találni íróasztal mellett. Ám Körei Gyuláné főkönyvelő ugyancsak mindent tud. „Tegnap volt vezetőségi gyűlés éppen az aratási előkészületekkel kapcsolatban.”

Kézierővel végzett verejté- kes munkára itt sem tartanak igényt. A felvonulási csatarend ez: két saját kombájn, bálázó, kazlazó. Meg két cséplőgép szemtisztításra. „Határozatba vettük a tűz- rendészeti, a balesetvédelmi felkészülést. Szorgalmasan dolgoznak a tagok. Munkavégzésben lemaradásunk nincs. Eleget tudunk tenni a zöldborsószedésnek is.”

Az aratás gépei indulásra alapos javítást kapnak. A termést jobbnak ítélik a tavalyinál. „Tizenhét-tizennyolc mázsa holdankénti búzaátlagot várunk. Eredetileg ezerötszáz mázsa értékesítésére kötöttünk szerződést. Félezer mázsával többre módosítottuk A tarlót azonnal szántjuk. Végzünk jelentős másodvetést, silónak.”

Asztalos Bálint

A mátészalkai gépgyárban nagy gondot fordítanak a fiatal szakmunkások nevelésére. Képünkön: Dóka Ferenc csoportvezető Szabó Pál ipari tanulóval anyag gépbefogásának, a kés beállításának műveleteit ismerteti meg.

Foto Hamme! József

Költséges kirándulások

Jó szokás, hogy az iskolai év végének közeledtével a diákok felkerekednek kirándulásokra. Miközben az órákon tanultakat kiegészítik a valóság lényeivel, megismerik szűkebb-tágabb hazánk tájait, településeit. Ez így rendjén is volna.

Rossz szokás ellenben — mert hovatovább tanév végi gyakorlattá válik! — hogy az iskolák csak az útirányra i’i. gyeinek, s úgy tesznek, mintha e kirándulások anyagi fedezete másodlagos volna. Panaszkodnak a szülők: megértik a tanulmányi kirándulások szükségességét, készek is áldozni gyermekükért, — de a mértéktelen költekezés kellemetlenségei nélkül! Iskolákat említenek, ahol gyermekenként 400 —500, vagy még ennél is több pénzt kell befizetni néhány napos közös kirándulásra. Ráadásul némely utat olyan feladatok elvégzésével kötnek egybe, amelyeknek a teljesítése — vagy nemteljesítése — a bizonyítványban is jelentkezik.

Ahol mind a két szülő keres, s csak egy két gyermek jár az iskolába, talán nem okoz nagy gondot az effajta áldozathozatal. Ám ott, ahol csak a családfő segédmunkási fizetésére számíthat az öt-hattagú család, ahol minden forintot nagy szigorúsággal kell beosztani, ott bizony nem telik az ilyen utazgatásokra. Márpedig aligha lehet szemet hunyni afelett, hogy az iskolásgyermekek között jócskán vannak olyanok, akik népes családból indulnak el reggelente az iskolába.

Nem hisszük, hogy a tanulmányi kirándulás célját csak súlyos százasok árán lehet elérni. Van erre más mód is, amely nem hozza lehetetlen helyzetbe a szülők, gyermekek százait. ANGYAL SÁNDOR

VHalij Gabelko:

Nem elég konkrét

Jakov Zapjatih tervezőmérnök karcolatot írt és azonnal megmutatta az üzemi faliújság, a „Kurbli” szerkesztőjének. — Jakov- kám, kedves — szólt a szerkesztő, — már ne is haragudj, de a „Kurbli”-ban mégsem közölhetjük ezt az írást. Valahogy nem elég konkrét, túl általános. Mivel én nem közölhetem, azt javaslom, vidd a megyei lap szerkesztőjének.

Zapjatih nem találta rendjén valónak, hogy egy ilyen kis írással személyesen állítson be a megyei lap szerkesztőségébe, éppen ezért elküldte postán. A karcolat a szerző legnagyobb csodálatára megjelent a megyei lapban. A tervezőmérnök, azaz az újdonsült karcolatíró rohant a faliújság szerkesztőjéhez, hogy megköszönje a jó tanácsot.

De akkor megcsörrent a

telefon:

— Zapjatih — kiáltotta az iroda főnöke. Kvaszov hivat, sürgősen.

Jakov letette a ceruzát és menet közben megigazítva a

nyakkendőjét, sietett a helyi szakszervezeti bizottságra.

Kvaszov savanyú arccal fogadta:

— Zapjatih, nem tudtam, hogy te ilyen sértődékeny vagy. Miért nem jöttél ide, a panaszoddal? Azt a beutalót, bár másnak szántuk, azonnal odaadtuk volna neked. Te pedig, ehelyett — piff-puff, dirr-durr — egyenest az újsághoz.

— Miféle üdülő jegyet? — csodálkozott Jakov.

— Figyelj ide, Zapjatih;

hagyd a fenébe ezt a firkálást. Nem komoly dolog, ez, — és ujjával odabökött az asztalon fekvő újságra. Itt van! Fehéren feketén: „És

Volk a beutalójával már a tengerparton üdül.” No, hát a főmérnök utazott el a Krímbe, ű részesült ebben a

kedvezményben. Hát mi van ebben? És te azonnal futsz az újsághoz...

— Igen, de én ezt csak úgy általában írtam... — mormolta az orra alatt zavartan az újonc szerző. — Volk, ez csak olyan általánosító figura. Valamennyi karcolatíró így általánosít.

— Ezt nem vártam tőled — intett a kezével ismét az írásra a helyi szakszervezeti főnök.

Az ebédszünet előtt az igazgatási osztály igazgatójának a vonalán keresték:

— Zapjatih! Kirfl Pétre vies kéreti önt

Az ajtótól a főigazgató asztaláig bordó szőnyeg vezetett.

— Foglaljon helyet — Intett a főigazgató » oldalt

álló székre. — Én mindig odaadó, becsületes dolgozónak tartottam önt, mint embert pedig korrektnek, aki nem képes meggondolatlan dolgok elkövetésére. Bevallom, csoportvezetővé szándékoztam kinevezni önt. Erre maga felfújja ezt a kis jelentéktelen történetet, amiről most az egész megye beszél.

— Kiril Petrovics, higgyen nekem, én semmit sem fújtam fel, — mondta halkan, felállva Zapjatih. .

— Hagyja csak. Hisz ezt maga írta. „Az Oroszlán úrfi ezalatt Nyúl komát gallérjánál fogva tartotta fogai között.”

— Ez allegória, hogy úgy mondjam, a műfaj sajátossága, általánosítás, ha úgy vesszük.

— Általánosítás? A szak- szervezetek városi bizottságától egy különleges bizottság jön hozzánk, hogy ellenőrizze a munkánkat..

Az igazgató bánatosan nézett Zapjatihra és az asztal fiókjából cigarettát kotort etó.

Fordította Sígér Imre