Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

* »Téal

= vAgx*ffA?j raMrefece*

mwí fShfüS SR^

Jókai Anna: Kötél nélkül

Fiatal írónő első novellás- kötetet tartja kezeben az olvasó. A mű élénk és megérdemelt sikert aratott. Elolvasása után nehéz szabadulni, a novellák, elbeszélések hatása alól. Hiszen emberi sorsokat ír meg, s repertoárja rendkívül gazdag.

Legrégebben elkészült novellája sem több háromévesnél, így művei a jelent adják. S azokban feltűnnek öregek, akik valahol tudatuk alatt tisztában vannak azzal, hogy hamarosan eljön a nap, amikor vége, nincs tovább! S bár tudják, hogy mindez az élet, a természet kérlelhetetlen. szigorú törvényei szerint van — mégis szüntelenül reménykednek az egyre újabb holnapokban. Alakjai közölt találhatunk tehetséges, de tehetetlen énjbéreket, ügyeseket,, munkásokat, artistákat, Orvosokat, betegséggel küszköd Őket. Különösen hiTeles gonddal megrajzolt pedagógu sókról is olvashatunk. Az otthon gondjai és a tisztázásra

szoruló pedagógiai kérdések között ingadozó tanárnő történetét olvasva, sejteni lehet a valót, hogy az írónő maga is tanár.

A kötet írásainak egyik legjellegzetesebb jegye, a magány ábrázolása. Ez készteti a címadó novella artista hősét arra, hogy szinte kötél nélkül lebegjen, hogy kiszakadjon a magányból, igazából meg akarja mutatni önmagát az embereknek. Jókai Anna a magányról vallja, hogy ez is társadalmi kérdés. A magukra maradtakat enyhén ironikusan rajzolja meg. De ezzel nem bántja, nem nevetségessé teszi hőseit. Iróniája elsősorban nekünk, az olvasóknak szól gondolatébresztő jelleggel. Mintegy felhívja a figyelmet. hogy az egyedülmaradt, szomorú sorsú emberek élete csak az emberek között,, a közösségben változhat de-* rűsebbé.

A kötetben sajátos életek,

meghökkentő emberi sorsok vonulnak előttünk.

Jókai Anna pontosan, szépít- getés nélkül rajzolja meg alakjait, írja meg a történeteket. S írásaiban — s ez külön, értékes élményt nyújt az olvasónak — nyomát sem találni a nőíróknál olykor előforduló elérzékenyülésnek.

Sajátos egyéni hangon, a mondanivaló, a téma megkövetelte, zárt keretben kapjuk novelláit. Megfigyelései olykor kegyetlenül kritikusak, néhol meghökkentőék. Hiba lenne azonban az írónő hőseiben, novelláiban csak ezt felfedezni. Hiszen a drámai fokozott, s csak kivételes esetekben fellazított írásaiban a szigorú ábrázolásmód, ay. extrémítás. mind egy közös célt szolgálnak. A társadalmi felelősségérzetet igyekeznek felkelteni. Minden novelláidnak ez a végső kicsengése; hogy mindannyian felelősek vagyunk önmagunkért, s embertársainkért.

Bézi László

Mi a haj, Kissné?*

Kissné férjénél áprilisban fedezték fél a tüdőrákot. Szeptember tizenötödikén temették. Ezen a napon nyílt a mezőgazdasági vásár.

Gyönyörű, langyos délután volt. Kissné leült a friss sír mellé, és sütkérezett. Fekete- harisnyás lábát kényelmesen egy kőhalomra helyezte.

Szegény Palit elsiratta már, amikor hazahozta az SZTK-ból a leletet. A többi csak felesleges ráadás. Ágytál, burgonyapüré, szennyes rongyok. Alvás nélküli éjjelek.

Fél éve remélte, hogy vége lesz hamarosan. A kutyát meg a lovat szeretik. Agyonlövik, ha eltört a gerince.

Kissné három napja nem mosakodott. Nézte cikkcakkban nőtt, repedezett körmeit. Mérhetetlenül elfáradt.

Most a felszabadultság érzésé zuhant rá, és ez jó volt. Hirtelen megsokasodott számára az idő. Úgy jött ez, mint egy ajándék.

Másnap élment a vásárra. Evett páros debrecenit, mustárral. Nagytakarítást tartott, átrendezte a szobát, és kétszer fürdőit naponta. Hazahozta Zsuzsikát a nagymamától.

Októberben, éjszakánként még felriadt, de ezután megkönnyebbülten aludt tovább. Nem kellett félugornia.

Novemberben színházbérletet váltott, és levágatta a haját. Decemberben túlórázott. Olasz babát vett a gyereknek, azt tette a fa alá.

— Csak te vagy nekem — mondta Zsuzsikának, — te töltőd be az életemet. Kitűnő leszel majd az iskolában, tiszta kitűnő...

Januárban kérle a főnöke őt, vegyen át egy nehezebb beosztást, így könnyebben felejt. Kissné bosszankodott. Szüksége van a szabad időre. Ott a gyerek.

Februárban nem történt semmf. Márciusban kifestette a lakást, egyedül. Áprilisban sétálni indult Zsuzsikával, de fejgörcsöt kapott a pezsgő vasárnapi délelőttben. így volt ez másnap is. Ekkor kezdett el esténként arról mesélni, mennyit szenvedett szegény papa Megmutatta az üres orvosságosüvegeket. Az utolsó félig tele volt még.

Májusban gyengélkedett. Júniusban szabadságra akarták küldeni, de nem hagyta magát. Ö özvegy! Augusztusban kéri. Egyszer, amikor zuhogott éppen az eső, és nem volt adás a tévében sem, elment a kozmetikushoz. Tekhőcolajos krémet kapott a zsír- és ' ízszegény bőrére. Szőkébbre festette a haját. Rábeszélte a fodrász. Hiszen még olyan fiatal ! Huszonnyolc éves.

Júliusban megverte Zsuzsikát, mert az cirkuszba kívánkozott, neki pedig semmire se volt kedve. Semmire az égvilágon. _____

Augusztusban Mátraházára utalták, he- g> ek közé. A gyerek sokat játszott. Fényes csokoládébarna lett a bőre. Szobatársuk egy ötvenéves gyári tnunkásnő volt. Egyébként csupa család. Tíz nap múlva hazajöttek Zsuzsi tiltakozott, bőgött. Kikapott megint.

Szeptemberben megkérdezte a házmesterré szemeteléskor:

— Mi a baj, Kissné? Árkos a szeme... Nem ji >z így, ilyen magányosan...

Kissné árvácskát ültetett a sírra, oldalt P’- mulával és azt mondta kolleganőjének a

b„. -(számolóban:

— Tudod, azelőtt mozgalmasabb volt az eleiem... Szegény Palival mindennap történt valami...

Es újra november jött és újra december. Kissné a prémiumból villanymozdonnyal lepte neg Zsuzsikát.

— Mondd, csillagom, szép az anyu? — kérdezte a karácsonyfa alatt. Ez a tél szokatlanul kemény volt. Nemigen mozdultak ki a lakásból. Kissné egyszer azt álmodta, hogy lelép a képernyőről a tévébeinondó, odaül mellé a fotelbe és megsimogatja.

Jókaii Anna „Kötél nélkül** című oovellásköteté- nek egyik írása. __

\

Tavasszal új kabátót vett, és egy jó minőségű kosztümöt a Váci utcából.

— Mintha tizenhat éves lenne! — mondta a házmesterné. — Sok szerencsét, Kissné aranyos!

A szigetre jártak á gyerekkel. Sokan sétáltak ott, kettesben. Vagy családostul. Egy bácsi hátulról megfogta Zsuzsika derekát, és odébbtette:

— Hej, de helyes kislány vagy! Vigyázz, el ne üssenek! — Ez volt minden, májusban és júniusban.

Júliusban Zsuzsikát elkérték a nagyszülők. Kissné a Balatonra utazott. Magánháznál lakott. Hat fiatalember a szomszédban. A fiatalemberek délelőtt kimentek a vízhez, békafelszereléssel. Délután motort javítottak. Este gitároztak. Egyikük meg is kérdezte Kissnét, az utolsó napon:

— Nem unalmas így egyedül?

A vonaton azután, hazafelé, az ablaknál mellé állt egy bajuszos, magas férfi. Gazdálkodó, vásárolni megy Pestre. Nem szereti a városi, könnyelmű életet. Nézték a tájat, a naplementét.

A János-pincében vacsoráztak, és {elballagtak a Gellérthegyre. Éppen teljes kivilágítás volt, sokat gyalogoltak. Kissné motyogott valamit, amire még emlékezett, lány korából. Lehet, hogy elmesélte közben az életét. Az egészből csak az volt a jó, hogy egy cím maradt utána á tenyérében. Egy cím, ahova írhat.

De augusztusban visszajött a levél. Címzett ismeretlen. Szeptemberben, amikor már éppen két éve élt egyedül, bosszúsan rámor dúlt a főnöke:

—r Mi a baj, Kissné? Szép asszony, jól keres, ott az az okos gyerek.

Kissné túlmunkát kért, el is végezte gépiesen.

Azután megint karácsony. Uj bútor a lakásba. OTP-re. Szilveszter az unokahúgánál, két idegén, részeg házaspárral.

Januárban Kissné beiratkozott egy angol nyelvtahfolyamra. Februárban abbahagyta. Márciusban kiugrott az előszobaajtón, és megcibálta a szomszédlány haját:

— Te kis cafat... az én ajtóm előtt he bújjatok össze..,

— Mi a baj, Kissné? — kérdezte pimaszul a lány, és nevetett. Kissnét két hétre beutalták, idégkimerüitséggel.

Amikor kijött, már közeledett a áyáf, és Zsuzsi készülődött az iskolába.

Kissné mosolygott.

— Az a gyerek, az nekem mindennél fontosabb. Kész felnőtt! Férfiak! Ugyan minek? Különben is... az ember válogat.

Novemberben feljött az asztalos, az elromlott redőnyt megcsinálni. Most került a környékre. Csúfolták a kölykök görbe lába miatt. Megköszönte a kávét, illendően, még csettintett is hozzá:

— Hiába, a gondos asszonyi kéz_.!

Kissné sírva fakadt. Az asztalos atyaian

rátette csomós kezét az asszony térdére, kissé meglepődve.

— Mi a baj, Kissné? Nekem elmondhatja. Egyszerű, de sokat próbált ember vagyok...

Ez az asztalos kétszer-háromszor feljött még. Azután belefáradt, elmaradt. Felesége volt, derék, dolgos teremtés a törökbálinti téeszben, és két felnőtt fia.

— Mi a baj, Kissné? — kérdezte Zsuzsika tréfásan egy téli reggelen. Hogy ez mikor volt pontosan, ki tartja számon? — Mi a baj, Kissné? Miért nem fűtöttéi be?

Kissné nem felelt, csak forgott a szeme. Takaróján apa utolsó orvosságosüvege hevert. Üresen.

Zsuzsika nagyót sikított.

Kissné feje ide-oda lötyögött a párnán. Az orvos idejében érkezett.

— Ml a baj, Kissné? •— kérdézté szórakozottan, és ujjal közé vette az asszony hát- ráhanyatlott csuklóját.

Százhuszonegy éve alapították a Lipcsei Képzőművészeti Múzeumot és a város határain kívül ez az első kiállítás, amely most a budapesti Szépművészeti Múzeumban nyílt meg. A vásárváros múzeuma öt évszázad grafikusainak mintegy negyvenezer rajzát foglalja falai közé.

Száznegyvenhárom remeket válogatott első „külföldi vendégszereplésére” a lipcsei közgyűjtemény, és a budapesti kiállítás félezer év német, ólasz, francia és németalföldi grafikáját reprezentálja kitünően. Hiszen olyan ritkaságokkal kezdődik a bemutató, mint a Házikönyv mesterének Szerelmespár sólyommal című alkotása. A név szerint ismeretlen, 1500 körül tevékenykedő német művészt legismertebb alkotása, az úgynevezett „Hausbuch” alapján tartja számon a művészettörténet, és ez az ézüstvesszővel rajzolt finom, lírai alkotás kevés fennmaradt műve között a legszebbek közé tartozik.

ÚJ KÖNYV;

Föld alól a fénybe

„Egy utas melletted áll a körúti 4-es villamoson. Lágy« mányosról jön.” Ki ez a kő« zöttünk élő hatvanas férfi, akit ilyen közvetlen módon varázsolt elénk Vadász Ferenc: Föld alól a fénybe című dokumentumregényében ? Skolnik József élete megegyezik azokével, akik a nép sűrűjéből indultak és a munkásmozgalom bátor harcosokká edzette, majd vezetőkké emelte őket.

Léva 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg északi hadjáratának egyik hadműveleti központja volt. Az ottani proletárgyermekek életében mély nyomokat hagytak a csepeli Vöröstüzérek és a tizenhatos szlovák vörösbakák nagyszerű tettei és meggyőző szavai. A suszterinas Skolnik Józsefben is már akkor érlelődött az elhatározás: vállalja a kommunisták veszélyekkel, megpróbáltatásokkal teli sorsát. A későbbi csapások, állásvesztés, börtön, számtalan kínzás, vallatás sem tudta letéríteni a vállalt útról.' Csehszlovákiában és Magyar- országon (ahol az illegális kommunista párt funkcionáriusa, az 1940—42-es központi bizottság titkára vtíit), egyaránt odaadóan teljesítette a párt megbízatásait.

Ezt az élményanyagot emeli irodalmi rangra Vadász Ferenc, miközben hű korrajzot ad az akkori csehszlovák és magyar munkásmozgalomról. A felszabadulásig köpethetjük nyomon Skolnik József életútját a regényben, amely az idősebb nemzedékeknek kitűnő emlékeztető, a fiatalabbaknak pedig tanulságokban bővelkedő izgalmas olvasmány.

(Kozmosz Könyvek, 19691 J

Árpád népéh megelőzték

A tudós régészt igazolja az amatőr nyelvész a „két honfoglalás“ kérdésében

A napókban a Kecskeméti Művelődési Központban ülést tartott a helyi népkutató honismereti kör. Török Sándor kutató ismertette azokat az újabb adatokat, amelyeket a nyelvészet, az etimológia eszközeivel állapított meg a magyar nép honfoglalás élői ti életéről, történetéről.

A többi között elmondta, hogy az V. századtól kezdve egy-egy nép egyik részét feketének, másik résiét fehérnek nevezik a korabeli források. így voltak fehér és fekete kazárok, fehér hunok, fekete ugorok, stb. Nestor orosz krónikás például Árpád népének Kijev alatti elvonulásáról megjegyzi, hogy ezek voltak a fekete ugorok.

A török népeknél az „ak", „ax” fehéret jelenő szavakkal a női hemet illetik még ma is... így van ez a kirgizeknél, a baskíroknál, a csa- tagájöknál, dé nálunk is él még a „fehémép” kifejezés.

A kínai évkönyvek viszont arról tanúskodnak, hogy az ugorok, az avarok, s az ázsiai vagy fehér hunok az égtájakat színekkel jelölték. Nyugat volt a fehér, észak a fekete, kélet a kék, dél a vörös.

Ezek összevetéséből az tűnik ki, hogy a „fehér-fekete” megkülönböztetés nem bőrszínen alapult, tehát nem fa-, ji jellegű volt, hanem a korabeli társadalmi viszonyokat tükrözte a matriarchátusból a patriarchátusba való átmeneti korszakban, amit dr. László Gyula régész-professzor sejtett meg először, s aminek bizonyításában nagy szerepe lehet a nyelvészetnek is.

Ha a „fehér” szót, amely a nő fogalmát takarta, kapcsoljuk az égtájak szinjelzéseihez, akkor kitűnik, hogy ez a szokás az anyajogú társadalmakba nyúlik vissza, mikor a nagycsaládon bélül a nőág a nyugati (fehér) oldalon, a családfő az északi (fekete), a

férfíágak pedig a keleti (kék) oldalon helyezkedtek el. Hasonló elrendezésűek voltak a törzsek, törzsszövetségek is. Később, a férfiág felülkere- kedésével 1— ez nyilván nem ment végbe békés úton — két „pártra” szakadtak Ázsia népei; fehérekre és feketékre. Ez történt őseinkkel is. A fehér magyarok — az anyajo- gű-pártiak — eljöttek, a feketék pedig továbbra is ott maradtak Ázsiában.

Nem véletlen, hogy Árpád népét „fekete magyarok”- nak nevezik a korabeli források, sőt, lakhelyük után a Volgát fekete folyónak emlegetik és környékét is a feketét jelentő „kara”, „gara”, jelzővel illetik.

A kutató — az eddigiektől eltérően — innen származtatja „magyar” népnevünkét... Szerinte ez a területélneve- zés szolgált alapul nemzetnevünkhöz. A „maa” finnugor és a „gara” ótörök szavak összetételénél keletkezett a „magara” (később magyar) szó, amely feketé-orszá- gót, fekete földet jelent.

Érdekes a fehér-magyarokkal kapcsolatos következtetés. Közismert, hogy a környező népeknél a magyarságnak általában az ongar, Ungar neve terjedt el. E név

pedig pontosan mégégjteiefS

az „avar” népnév jelentésivel és szó szerinti fordításban anya-férfit, vagyis az anya leszármazottját, a fehér oldalon állót jelentette. Ez a tény azt bizonyítja, hogy ‘a környező népeknél az ungar népnév már ismert volt Árpád honfoglalása idején még akkor is, ha erre a korabeli forrásokból nem rendelkezünk adattal.

De ide vezet a középkori történetírók munkáiból ismert onogur, illetve ogur gyűjtőnév fogalmának a vizsgálata is. Az og, öng, onóg szó jelentése az anya, a jobb oldal, a nyugat fogalmát takarja. A szó vegén lévő ,,ur!’-t) pedig akár törökből, akár finnugorból fordítjuk le, egyaránt törzset, nemzetséget, leszármazottat jelent.

Az előadáson elhangzott nyelvészeti következtetésék igazolják dr. László Gyulának, az ELTE régészprofesszorának azt a feltételezését, hogy a honfoglalás nem egy, hanem két szakaszban történt, hogy a magyarság anyaági csoportja, a „fehér magyarok” 200—250 évvel megelőzték Árpád „fekete magyarjait” a Kárpát- medertcében.

Rapi Miklós

Vihar Béla:

Pillanatkép a vonatablakból

Leánysereg a távoli mezőben, némán szedi a hagymát, paprikát; virít a kötény, görnyédéz a hát, s a lemenő Nap sugarával szőttén, mint ős-szertartás fölszentelt papnői hódolattal így hajolnak meg ők, a Földanya arcára leborultan, a Munka örök eszméje előtt