Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

í. urna! ^LET-MAGYAROKSZÁO Í969. fónftfs Ü, Külpolitikai összefoglalónk § Szavazás a Biztonsági Tanácsban (!« Bezárják a londoni Bhodesia-házat © Az áj francia kormány első ülése jr @ Újabb amerikai vagyonok államosítását tervezik Peruban Külpolitikai széljegyzet: A Pompidou-karrier közelről — A Biztonsági Tanácsban megtörtént a rhodesiai sza­vazás és Ian Smith fajüldöző rezsim je — mint már annyi­szor, annyi esztendőn át — ezúttal is elégedett lehet: a Biztonsági Tanács hét nyu­gati államának magatartása miatt nem szavazták meg a konkrét intézkedéseket sür­gető afro-ázsiai javaslatot. A szavazás lefolyása minden­esetre mutatja az idők vál­tozását: az Amerika és Anglia-vezette nyugati cso­port arra nem is gondolha­tott, hogy nyíltan a világszer­te gyűlölt fajüldöző rezsim védelmére keljen, kénytelen volt beérni a tartózkodással. Sajnos, ez is elegendőnek bi­zonyult ahhoz, hogy a Ma­gyarország és a Szovjetunió által támogatott, és London­tól a Smith-féle lázadás le­verésére fegyveres erőt kö­vetelő afro-ázsiai javaslat meghiúsuljon. Ugyanakkor a Biztonsági Tanács vitája során Rhode­siáról, a rezsim jellegéről és támogatóiról minden igazság elhangzott a világ nyilvános­sága előtt. A delegátusok többsége rámutatott arra az alapvető tényre, hogy egy fajgyűlölő, bitorló kisebbség akarata nem bírhat jogi ér­vénnyel a világ és a legköz­vetlenebbül érdekelt állam, Anglia számára sem. A szó­nokok hangsúlyozták, hogy a korábban Smithék ellen ho­zott gazdasági szankciók jó­részt hatástalanok maradtak — és ez a gyarmattartó Por­tugália, valamint az ugyan­csak fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság magatartásának köszönhető. Miután Smithék bejelentet­ték, hogy ősszel végleg és minden szempontból ásza­kadnak Angliától — kikiált­ják a saját köztársaságukat — London kénytelen volt tenni valamit. Bejelentette, hogy a brit kormány meg­szűnteti London és Salisbury kölcsönös képviseletét, bezá­ratja a londoni Rhodesia- házat, valamint visszahívja a rhodesiai brit főkormányzót. Korábban — állapítják meg a londoni megfigyelők — ez a lépés még hatásos lehetett volna: néhány esztendővel korábban alighanem pánikot hozott volna a többségükben brit származású fehér tele­pesek között, ha Anglia ilyen látványosan „leveszi róluk a kezét”. Most azonban már nem ez a helyzet. Smith Angliának köszönheti hely­31. — Rendben — mondta Tyi- honov. — Kik a szüleid? — Apu házmester a há­zunkban. Anyu a Bajkál- szállodában dolgozik. — Várj csak! Nem Hanif- ja a keresztneve? — De igen. Honnan tetszik tudni ? — Magad mondtad. Be­mész néha anyukádhoz? — Be — mondta a kisfiú és láthatóan azon törte a fejet: mikor említette az édesanyja keresztnevét. — Néha pénzt kérek tőle mozi­ra, olyankor bemegyek... — Világos. Múlt hétfőn nem jártál nála? Mozi után? Murtaza ismét gondolkodó­ba esett, azután bizonytala­nul mondta: — N-nem emlékszem. Azaz, inkább a mozi előtt. i Tyihonov leültette Murta- zát a folyosón és Szavelje­zete megerősödését. Hívei ugyanis meggyőződhettek ar­ról, hogy London, amely megtorol minden független­ségi mozgolódást, gyakorlati­lag tétlen marad, ha ez a zendülés „jobbról” történik. Párizsban megtartotta első ülését az új kabinet és ez­zel szinte egyidőben jelentet­ték: a legnagyobb szakszer­vezeti központ, a CGT és más szakszervezetek egész sora közölte: felkéri a kormányt, kezdjen tárgyalássorozatot a szakszervezetek, a tőkések és az állami szervek képviselői között a dolgozók követelé­seiről. Pompidou, illetve Chaban- Delmas kabinetje tehát már első ülésén kellemetlenül vi­lágos figyelmeztetést kapott arról, hogy nem szabad „fel­hőtlen mézeshetekben” re­ménykednie. Washingtonban egyelőre nem foglaltak hivatalos ál­lást azzal a bejelentéssel kap­csolatban, hogy a perui kor­mány államosítani szándéko­zik egyes nagyobb földbirto­kokat, amelyek amerikai cé­gek tulajdonában vannak és azokat mezőgazdasági szövet­kezetekké akarja átalakítani. A Grace amerikai konszern­nek nagy kiterjedésű cukor­ültetvényei vannak Peru ten­gerentúli területein. Mint is­meretes, a perui kormány korábban államosította az Internationals Petroleum Com­pany amerikai vállalat olaj- finomító berendezéseit az or­szágban, s az USA megtorló intézkedéseket helyezett kilá­Berlin, (MTI): A béke-világmozgalom megindulásának huszadik év­fordulója jegyében kezdte meg tanácskozását szerdán délután a berlini Dynamo sportcsarnokban a Béke-vi- lágtanács. Megelőzően az el­nökség ülésezett, hogy előké­szítse a BVT vezető szervei­nek soron lévő választásait. A Béke-világtanács ülését Isabelle Blume asszony, bel­ga békeharcos, ügyvezető el­nök nyitotta meg. Bejelen­tette, hogy a békemozgalom vet hivatta. Rövid beszámo­lójából kiderült, hogy Szer- jozsa Baranov elbeszélése pontról pontra egyezik a ba­rátjáéval. — Szaveljev hívd fel a Köztisztasági Hivatalt, és tu­dakold meg, járt-e kedden hókotrógép Vladikinóban. Ha igen, melyik napszakban. A puskát magammal viszem, a szakértők kegyére bízom. A puskát a legtapasztal­tabb fegyverszakértők egyi­ke, Sifrin vizsgálta meg. Je­lentése szűkszavú volt és egyértelmű: „Megállapítást nyert, hogy a T. Sz. Akszjonova halálát okozó töltényt a szakértői vizsgálatra benyújtott VB 806237 számú puskából lőt­ték ki. A puska a Tulai Fegy­vergyárban készült. Fotótáb­lázatok mellékelve.” — Itt nem lehet hiba? — kérdezte hitetlenkedve Tyi­honov. tásba emiatt. Ugyancsak megtorló lépéseket — kato­nai segély felfüggesztését — vezették be Peruval szem­ben amerikai halászhajók fel­tartóztatása és megbírságo­lása miatt. Az újabb perui lépés, a jelek szerint, tovább növeli a feszültséget Washington és Lima között. De kihatással lehet az Egyesült Államok pillanatnyilag - igen kiélezett latin-amerikai politikájára is. A Nixon-kormány, a latin­amerikai külügyminiszterek memorandumát és a Rocke- feller-misszió kudarcát kö­vetően, most igyekezett tel­jesíteni egyes követeléseket és a latin-amerikai gazdasági bizottság jelenlegi ülésén Meyer külügyi államtitkár ígéretet tett a kereskedelmi politika bizonyos módosítá­sára. A viharos ellenállás lát­tán Washington korábban ki­látásba helyezte azt is, hogy visszavonja a Peruval szem­beni megtorló intézkedéseket. Ha viszont az országban újabb államosításra kerül sor, az Egyesült Államok minden bizonnyal további büntető szankciókat léptet életbe. A szenátus külügyi bizott­ságának keddi ülésén mind Fulbright, a bizottság elnöke, mind pedig Frank Church, a latin-amerikai kérdésekkel foglalkozó albizottság vezető­je a washingtoni politika megváltoztatását, mindenek­előtt a dél-amerikai diktatú­ráknak nyújtott katonai se­gítség megszűntetését köve­telte. huszadik évfordulója tisztele­tére kitüntetést alapított a BVT. Az első ilyen éremmel Frederic Joliot Curiet tüntet­ték ki a békeharcban szer­zett kimagasló érdemeiért. Ezután Romes Csandra, a BVT főtitkára terjesztette elő jelentését. Ezt követően a BVT több tagja szólalt fel és üdvözölte a tanácskozást. A BVT új összetételének jóvá­hagyására, a vezető szervek megválasztására és a tanács­kozás határozatainak elfoga­dására a csütörtöki ülésen ke­rül sor. — Nézze meg a fényképe­ket — vont vállat Sifrin. — Hasonlítsa össze a táblázato­kat és meglátja: tökéletesen egyeznek a méretek. A go­lyót ebből a puskából lőtték ki, ez úgy igaz, ahogy ma szerda van és ön itt áll előt­tem. — Jól van — mondta Tyi­honov. — Meggyőzött. Na­gyon hálás vagyok önnek, Jurij Petrovics. Nem is sej­ti, mennyire fontos nekünk, hogy a bűnjel birtokában le­gyünk. Sztasz hallgatott egy dara­big, azután megkérdezte: — Ha jól emlékszem, gyűjti a bélyegeket, nem? A fegyverszakértő felélén­kült, sűrű fekete szakállába markolt. A szakáll sebhe­lyet takart: egy laboratóriu­mi kísérlet emlékét. — Gyűjtöm hát. Ezt min­denki tudja. Mutat valamit? (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélések során részletesen megvitatták a szakszervezeti világmozgalom időszerű problémáit. A SZOT és az SZSZKT a jelenlegi nemzetközi helyzet­tel kapcsolatban azonos vé­leményen vannak. Mind a két szakszervezeti központ ismételten kijelenti: határo­zottan elítélik az Egyesült Államok vietnami agresszió­ját, a magyar és a szovjet dolgozók szolidárisak a test­véri vietnami nép hősies harcával, támogatják a Dél- Vietnami Köztársaság ideig­lenes foiTadalmi kormányát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szakszervezetei fellépnek az arab országok elleni izraeli agresszió követ­kezményeinek mielőbbi fel­számolásáért és követelik az agresszor csapatainak a megszállt arab területekről való kivonulását. Hangsú­lyozzák a Szovjetunió és Ma­gyarország szakszervezetei­nek és dolgozóinak mélységes aggodalmát amiatt a fenye­getés miatt, amelyet az új­nácizmusnak és a revansiz- musnak Nyugat-Németország- ban végbemenő feléledése és erősödése jelent. Ezzel a fe­nyegetéssel szembe kell he­lyezni Európa dolgozóinak és szakszervezeteinek összefo­gott erejét. Erőfeszítéseket tesznek az Európa biztonsá­gát szolgáló kezdeményezések valóra váltására. A két ország szakszerveze­tei teljes egyhangúsággal üd- vözlik a kommunista és munkáspártok moszkvai nem­zetközi tanácskozását, amely harci programot adott a nem­zetközi munkás- és szakszer­vezeti mozgalomnak, az ösz- szes antiimperialista erőknek a világbékéért, a demokrá­ciáért és a társadalmi hala­dásért folytatott harchoz. A SZOT és az SZSZKT- delegációk tárgyalásai a szí­vélyes testvériség légkörében folytak, áthatotta őket a tel­jes bizalom, a kölcsönös meg­értés és az egység szelleme, amely jellemzi a két ország szakszervezetei közötti kap­csolatokat A SZOT-delegáció tagjai ipari üzemeket és kulturális intézményeket látogattak meg, találkoztak és beszélgettek a munkásokkal és szakszerve­zeti aktivistákkal. A delegá­ciót mindenütt testvéri módon és szívélyes vendégszeretet­tel fogadták. ★ A SZOT titkárságának kül­döttsége, amely a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának meghívására a Szovjetunióban tartózkodott, csütörtökön befejezte látoga­tását. 0 Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, dr. Beckl Sándor, a SZOT titkára és Mónus Gá­bor, a SZOT nemzetközi kap­csolatok osztályának vezető­je a finn szakszervezeti szö­vetség meghívására szerdán este Helsinkibe utazott. Sztasz elnevette magát: — Semmi különöset. On többet érdemelne. Valamikor régen, még diákkoromban összegyűjtöttem egy albumra való ócskaságot. De van egy valóban értékes bélyegem is, egy 1935-ös Levanyevszkij, Moszkva—San Francisco bé­lyegzővel. A tudomány irán­ti őszinte tiszteletem jeléül önnek ajándékozom. — Legalább annyira bőke­zű, mint amennyire váratlan ajándék! — mondta megha- tottan a fegyverszakértő. — De nincs erőm hozzá, hogy visszautasítsam. Abban sem vagyok bizonyos, hogy lesz-e lehetőségem viszonozni ezt az ajándékot. Mindenesetre gon­dolkodom rajta. — Ne gondolkozzon rajta — mosolygott Tyihonov — Mert én ravasz fickó vagyok: már megoldottam a problé­mát. Lenne ugyanis egy ké­résem. Itt van ez a három töltény. A kérdésem az: megegyeznek-e az Akszjono- "va holttestében talált golyó­val? — Holnap délig meglesz az eredmény. Rendben? Ön úgy gondolja, hogy a tölényeknek egyezniök kell ? Tyihonov ravaszul kacsin­tott. A Köztisztasági Hivatal Dzserzsinszkij kerületi kiren­A De Gaulle nélküli gaulleizmus 2. Az a Pompidou-kép, ame­lyet a világsajtó az utóbbi he­tekben lázas igyekezettel igyekszik megrajzolni, több szempontból hiányos. Főleg azért, mert a De Gaulle nél­küli gaulleizmus vezérét nyi­latkozataiból, fellépéseiből, külsőségekből magyarázza. Igaz, a külsőségek nagy szere­pet játszanak karrierjében. Nem kedveli a feltűnést, in­kább a közvetlenség és nagy­vonalúság, a társaságban já­ratos ember magabiztossá­ga és könnyed elegencia jel­lemzi. Miniszterelnök korá­ban néha órákra eltűnt hiva­talából, ilyenkor valamelyik modern festő legújabb kiállí­tásán bukkant fel. Vidéki bir­tokán a francia borokkal meg­rakott asztalnál hosszasan el­vitatkozik a község elöljárói­val lótenyésztésről, politiká­ról. italokról. Mindez azonban külsőség, eszköz a kedélyesen mosoly­gó, de hidegen és pontosan számító politikus számára céljai eléréséhez. Felesége is ügyes munkatársnak bizonyult ebben a törekvésben. Amikor például De Gaulle tábornok és felesége jóindulatát kellett megszerezniük, Pompidouné csendben és feltűnés nélkül jótékonysági magánakciót in­dított a testi fogyatékosság­ban szenvedő gyermekek segé­lyezésére. Madame de Guile természetesen tudomást szer. zett az akcióról, s ha valaki méltányolni tudta, akkor ő igen. hisz Anna nevű lánya, ugyancsak testi fogyatékosság­ban szenvedett... Később pe­dig, amikor Pompidou elég erősnek érezte magát önálló politikai akciókra és ahhoz, hegy a tábornok oldalán mint a leendő utód magára vonja a figyelmet, ismét felesége volt az, aki ügyesen kiegészí­tette a féri pénzügyi és politi­kai sakkhúzásait noha szünte­lenül hangoztatja: sohasem kedvelte a politikát. Egy fényes fogadáson, amit Sikirit thai­földi királynő számára ren­deztek, madame Pompidou merész miniszoknyában je­lent meg — a nagyvilági höl­gyek, köztük De Gaullené ál­talános megrökönyödésére... Párizsi házukat is oly gon­dosan választották ki, hogy több szempontból is megfelel­jen céljaiknak. Párizs szívé­ben, a Szent Lajos szigeten áll a ház, XVIII. századi kút. ja miatt műemlékké nyilvání­deltségénél a kedves diszpé­csernő készségesen átlapozta a jelentéseket és közölte, hogy február 14-én, kedden reggel 8 és 9 óra közt a MON 17—46-os hókotrógép dolgozott Vladikinóban. — A kérdést kimerítettük — szólt Szaveljev a belépő Tyihonovhoz. — A gyerek nem hazudik. Valóban ott járt a hókotrógép. — És mit jelent ez? Nem biztos, hogy valóban a hó­ban találták a puskát. El­lenőriznünk kell. — Mit? — Meg kell keresnünk az elesett varjú tetemét, öltözz, indulunk. A kisfiúk megmutatták a helyet, ahol eltemették áldo­zatukat. — Életemben először ve­szek részt effajta szertartá­son — dörmögött Sztasz. Csalódás várta őket: a go­lyó nem volt a varjúban. Tyihonov már-már szedte a sátorfáját, de Szaveljev, aki kifogyhatatlan türelemtarta­lékokkal rendelkezett, szapo­rán akcióba lépett: — Hol ült a varjú, amikor rálőttetek? — kérdezte a gye­rekeket. — Ott, azon az ágon — Szerjozska a juharfára mu­tatott. — Várjatok itt egy percig — mondta Szaveljev és gond­tották, első emeletén Claude Mauriac regényíró, az új hul­lám egyik ismert íróegyémsé- ge, Francois Mauriac fia él, a harmadik emeleten pe­dig a világhírű francia író, Marcel Proust unokája: Su­sanne Mante-Proust. Az utóbbi hetekben azv' .ín megkezdődött a roham a csúcs felé: Pompidou pénzt es energiát nem kímélve küzdött az elnöki székért. Politikájá­nak lényege megegyezik a rivális Alain Poherével, mindkettő a nagytőke embere. Pompidou mégis élvezte azt az előnyt, amit ügyes taktiká­zással és feltűnés nélkül, de gondosan adagolt külsőségek­kel a francia kispolgárok kö­rében megszerzett. S hivatkoz. hat arra, miután a tábornok véglegesen a „köztársaság tar. talékába” vonult, hogy ő nem követi mindenben vakon a nagy elődöt. „Nem vagyok De Gaulle tábornok” — mondta legutóbb, s ezzel po­litikai ellenfelének vádját védte ki (Poher ugyanis sze­mére vetette, hogy De Gaulle kiszolgálója volt.) Programja természetesen homályos, hi­szen maga a program kifeje­zés nem is szerepel a gaulleis- ták szótárában, de sejteti, hogy bizonyos kérdésekben hajlékonyabb irányvonal híve lesz, mint a tábornok volt. Elsősorban az atlantisták hí­veire gondol. Hogy végül mégis mit való­síthat meg elképzeléseiből, azt nemcsak ő és a mögötte álló francia nagytőke, sem a tábornok nélküli gaulleista se­reg dönti el. Bizonyára bele­szól majd a francia nép is. Pompidou nem olyan tehet­ségtelen politikus, hogy ezt ne tudná. Tavaly, amikor a’ májusi események megrázták Franciaországot és megingat­ták De Gaulle „trónját”, csak bravúrral vághatta ki magát és a gaulleizmust a zűrzavar, ból. Kissé szándékosan úgy mentette meg a tábornokot, hogy magának és pártjának szerzett előnvöket. Az akkori ..igen” Pompidoué volt — tá­bornoka pedig egy éven belül megkapta a ,.nem”-et. Az egy­kori irodalomtanár bizonyá’-a ismeri már a politika drámá­it annyira, mint a klasz- szikus irodalmi drámá­kat, s tudja, hogy eb­ben a játékban a legjobb dra­maturgia és rendezés ellenére is becsúszhatnak előre nem látott, vavv rosszul kiszámí­tott konfliktusok.. Bertalan Latos terhelt arckifejezéssel távo­zott. Rövidesen ismét feltűnt egy rozzant létra társaságá­ban. Kabátját Sztasz karjára kanyarítva Szaveljev a fá­hoz támasztotta a létrát és gyorsan felmászott rajta. — — Itt ült? — kérdezte. — Ott, és szivarozott! — jegyezte meg nem minden in­gerültség nélkül Sztasz. — Egy kicsit arrébb, bal­ra! — tette hozzá Szerjozska. Szaveljev zsebkendőt húzott elő, óvatosan lehámozta a fakéregre tapadt havat. Orra eltűnt az ágak között. Tyiho­nov elmosolyodott: „Mint egy harkály” — gondolta. Szaveljev közben folytatta a tisztogató hadműveletét. — Megvan! — kiáltotta. — Itt a nyílás. Kiszedjük belő­le? — Hazavihetjük a fával együtt — felelte Sztasz. — Ha elbírod. Ha nem, akkor szedd ki. De előbb talán gye­re le és szerezz szerszámo­kat. Meg tanúkat. Szaveljev dühösen ráncolta homlokát, miközben belebújt a kabátjába: — Tanúkat, ebben az or­dító hidegben? Ki fog rá vál­lalkozni? — Ne hőbörögj, a tárgyi bizonyíték érvénytelen tanúk nélkül. Te is tudod. Munká­ra fel...! (Folytatjuk Arkagyij Veiner — Georgij Veinert \Nycmozá$ magánügyben Fordította: Kassai Ferenc Megkezdte tanácskozását a Béke-világtanács

Next

/
Thumbnails
Contents