Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
í. urna! ^LET-MAGYAROKSZÁO Í969. fónftfs Ü, Külpolitikai összefoglalónk § Szavazás a Biztonsági Tanácsban (!« Bezárják a londoni Bhodesia-házat © Az áj francia kormány első ülése jr @ Újabb amerikai vagyonok államosítását tervezik Peruban Külpolitikai széljegyzet: A Pompidou-karrier közelről — A Biztonsági Tanácsban megtörtént a rhodesiai szavazás és Ian Smith fajüldöző rezsim je — mint már annyiszor, annyi esztendőn át — ezúttal is elégedett lehet: a Biztonsági Tanács hét nyugati államának magatartása miatt nem szavazták meg a konkrét intézkedéseket sürgető afro-ázsiai javaslatot. A szavazás lefolyása mindenesetre mutatja az idők változását: az Amerika és Anglia-vezette nyugati csoport arra nem is gondolhatott, hogy nyíltan a világszerte gyűlölt fajüldöző rezsim védelmére keljen, kénytelen volt beérni a tartózkodással. Sajnos, ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Magyarország és a Szovjetunió által támogatott, és Londontól a Smith-féle lázadás leverésére fegyveres erőt követelő afro-ázsiai javaslat meghiúsuljon. Ugyanakkor a Biztonsági Tanács vitája során Rhodesiáról, a rezsim jellegéről és támogatóiról minden igazság elhangzott a világ nyilvánossága előtt. A delegátusok többsége rámutatott arra az alapvető tényre, hogy egy fajgyűlölő, bitorló kisebbség akarata nem bírhat jogi érvénnyel a világ és a legközvetlenebbül érdekelt állam, Anglia számára sem. A szónokok hangsúlyozták, hogy a korábban Smithék ellen hozott gazdasági szankciók jórészt hatástalanok maradtak — és ez a gyarmattartó Portugália, valamint az ugyancsak fajüldöző Dél-Afrikai Köztársaság magatartásának köszönhető. Miután Smithék bejelentették, hogy ősszel végleg és minden szempontból ászakadnak Angliától — kikiáltják a saját köztársaságukat — London kénytelen volt tenni valamit. Bejelentette, hogy a brit kormány megszűnteti London és Salisbury kölcsönös képviseletét, bezáratja a londoni Rhodesia- házat, valamint visszahívja a rhodesiai brit főkormányzót. Korábban — állapítják meg a londoni megfigyelők — ez a lépés még hatásos lehetett volna: néhány esztendővel korábban alighanem pánikot hozott volna a többségükben brit származású fehér telepesek között, ha Anglia ilyen látványosan „leveszi róluk a kezét”. Most azonban már nem ez a helyzet. Smith Angliának köszönheti hely31. — Rendben — mondta Tyi- honov. — Kik a szüleid? — Apu házmester a házunkban. Anyu a Bajkál- szállodában dolgozik. — Várj csak! Nem Hanif- ja a keresztneve? — De igen. Honnan tetszik tudni ? — Magad mondtad. Bemész néha anyukádhoz? — Be — mondta a kisfiú és láthatóan azon törte a fejet: mikor említette az édesanyja keresztnevét. — Néha pénzt kérek tőle mozira, olyankor bemegyek... — Világos. Múlt hétfőn nem jártál nála? Mozi után? Murtaza ismét gondolkodóba esett, azután bizonytalanul mondta: — N-nem emlékszem. Azaz, inkább a mozi előtt. i Tyihonov leültette Murta- zát a folyosón és Szaveljezete megerősödését. Hívei ugyanis meggyőződhettek arról, hogy London, amely megtorol minden függetlenségi mozgolódást, gyakorlatilag tétlen marad, ha ez a zendülés „jobbról” történik. Párizsban megtartotta első ülését az új kabinet és ezzel szinte egyidőben jelentették: a legnagyobb szakszervezeti központ, a CGT és más szakszervezetek egész sora közölte: felkéri a kormányt, kezdjen tárgyalássorozatot a szakszervezetek, a tőkések és az állami szervek képviselői között a dolgozók követeléseiről. Pompidou, illetve Chaban- Delmas kabinetje tehát már első ülésén kellemetlenül világos figyelmeztetést kapott arról, hogy nem szabad „felhőtlen mézeshetekben” reménykednie. Washingtonban egyelőre nem foglaltak hivatalos állást azzal a bejelentéssel kapcsolatban, hogy a perui kormány államosítani szándékozik egyes nagyobb földbirtokokat, amelyek amerikai cégek tulajdonában vannak és azokat mezőgazdasági szövetkezetekké akarja átalakítani. A Grace amerikai konszernnek nagy kiterjedésű cukorültetvényei vannak Peru tengerentúli területein. Mint ismeretes, a perui kormány korábban államosította az Internationals Petroleum Company amerikai vállalat olaj- finomító berendezéseit az országban, s az USA megtorló intézkedéseket helyezett kiláBerlin, (MTI): A béke-világmozgalom megindulásának huszadik évfordulója jegyében kezdte meg tanácskozását szerdán délután a berlini Dynamo sportcsarnokban a Béke-vi- lágtanács. Megelőzően az elnökség ülésezett, hogy előkészítse a BVT vezető szerveinek soron lévő választásait. A Béke-világtanács ülését Isabelle Blume asszony, belga békeharcos, ügyvezető elnök nyitotta meg. Bejelentette, hogy a békemozgalom vet hivatta. Rövid beszámolójából kiderült, hogy Szer- jozsa Baranov elbeszélése pontról pontra egyezik a barátjáéval. — Szaveljev hívd fel a Köztisztasági Hivatalt, és tudakold meg, járt-e kedden hókotrógép Vladikinóban. Ha igen, melyik napszakban. A puskát magammal viszem, a szakértők kegyére bízom. A puskát a legtapasztaltabb fegyverszakértők egyike, Sifrin vizsgálta meg. Jelentése szűkszavú volt és egyértelmű: „Megállapítást nyert, hogy a T. Sz. Akszjonova halálát okozó töltényt a szakértői vizsgálatra benyújtott VB 806237 számú puskából lőtték ki. A puska a Tulai Fegyvergyárban készült. Fotótáblázatok mellékelve.” — Itt nem lehet hiba? — kérdezte hitetlenkedve Tyihonov. tásba emiatt. Ugyancsak megtorló lépéseket — katonai segély felfüggesztését — vezették be Peruval szemben amerikai halászhajók feltartóztatása és megbírságolása miatt. Az újabb perui lépés, a jelek szerint, tovább növeli a feszültséget Washington és Lima között. De kihatással lehet az Egyesült Államok pillanatnyilag - igen kiélezett latin-amerikai politikájára is. A Nixon-kormány, a latinamerikai külügyminiszterek memorandumát és a Rocke- feller-misszió kudarcát követően, most igyekezett teljesíteni egyes követeléseket és a latin-amerikai gazdasági bizottság jelenlegi ülésén Meyer külügyi államtitkár ígéretet tett a kereskedelmi politika bizonyos módosítására. A viharos ellenállás láttán Washington korábban kilátásba helyezte azt is, hogy visszavonja a Peruval szembeni megtorló intézkedéseket. Ha viszont az országban újabb államosításra kerül sor, az Egyesült Államok minden bizonnyal további büntető szankciókat léptet életbe. A szenátus külügyi bizottságának keddi ülésén mind Fulbright, a bizottság elnöke, mind pedig Frank Church, a latin-amerikai kérdésekkel foglalkozó albizottság vezetője a washingtoni politika megváltoztatását, mindenekelőtt a dél-amerikai diktatúráknak nyújtott katonai segítség megszűntetését követelte. huszadik évfordulója tiszteletére kitüntetést alapított a BVT. Az első ilyen éremmel Frederic Joliot Curiet tüntették ki a békeharcban szerzett kimagasló érdemeiért. Ezután Romes Csandra, a BVT főtitkára terjesztette elő jelentését. Ezt követően a BVT több tagja szólalt fel és üdvözölte a tanácskozást. A BVT új összetételének jóváhagyására, a vezető szervek megválasztására és a tanácskozás határozatainak elfogadására a csütörtöki ülésen kerül sor. — Nézze meg a fényképeket — vont vállat Sifrin. — Hasonlítsa össze a táblázatokat és meglátja: tökéletesen egyeznek a méretek. A golyót ebből a puskából lőtték ki, ez úgy igaz, ahogy ma szerda van és ön itt áll előttem. — Jól van — mondta Tyihonov. — Meggyőzött. Nagyon hálás vagyok önnek, Jurij Petrovics. Nem is sejti, mennyire fontos nekünk, hogy a bűnjel birtokában legyünk. Sztasz hallgatott egy darabig, azután megkérdezte: — Ha jól emlékszem, gyűjti a bélyegeket, nem? A fegyverszakértő felélénkült, sűrű fekete szakállába markolt. A szakáll sebhelyet takart: egy laboratóriumi kísérlet emlékét. — Gyűjtöm hát. Ezt mindenki tudja. Mutat valamit? (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélések során részletesen megvitatták a szakszervezeti világmozgalom időszerű problémáit. A SZOT és az SZSZKT a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban azonos véleményen vannak. Mind a két szakszervezeti központ ismételten kijelenti: határozottan elítélik az Egyesült Államok vietnami agresszióját, a magyar és a szovjet dolgozók szolidárisak a testvéri vietnami nép hősies harcával, támogatják a Dél- Vietnami Köztársaság ideiglenes foiTadalmi kormányát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió szakszervezetei fellépnek az arab országok elleni izraeli agresszió következményeinek mielőbbi felszámolásáért és követelik az agresszor csapatainak a megszállt arab területekről való kivonulását. Hangsúlyozzák a Szovjetunió és Magyarország szakszervezeteinek és dolgozóinak mélységes aggodalmát amiatt a fenyegetés miatt, amelyet az újnácizmusnak és a revansiz- musnak Nyugat-Németország- ban végbemenő feléledése és erősödése jelent. Ezzel a fenyegetéssel szembe kell helyezni Európa dolgozóinak és szakszervezeteinek összefogott erejét. Erőfeszítéseket tesznek az Európa biztonságát szolgáló kezdeményezések valóra váltására. A két ország szakszervezetei teljes egyhangúsággal üd- vözlik a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozását, amely harci programot adott a nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalomnak, az ösz- szes antiimperialista erőknek a világbékéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott harchoz. A SZOT és az SZSZKT- delegációk tárgyalásai a szívélyes testvériség légkörében folytak, áthatotta őket a teljes bizalom, a kölcsönös megértés és az egység szelleme, amely jellemzi a két ország szakszervezetei közötti kapcsolatokat A SZOT-delegáció tagjai ipari üzemeket és kulturális intézményeket látogattak meg, találkoztak és beszélgettek a munkásokkal és szakszervezeti aktivistákkal. A delegációt mindenütt testvéri módon és szívélyes vendégszeretettel fogadták. ★ A SZOT titkárságának küldöttsége, amely a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására a Szovjetunióban tartózkodott, csütörtökön befejezte látogatását. 0 Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, dr. Beckl Sándor, a SZOT titkára és Mónus Gábor, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője a finn szakszervezeti szövetség meghívására szerdán este Helsinkibe utazott. Sztasz elnevette magát: — Semmi különöset. On többet érdemelne. Valamikor régen, még diákkoromban összegyűjtöttem egy albumra való ócskaságot. De van egy valóban értékes bélyegem is, egy 1935-ös Levanyevszkij, Moszkva—San Francisco bélyegzővel. A tudomány iránti őszinte tiszteletem jeléül önnek ajándékozom. — Legalább annyira bőkezű, mint amennyire váratlan ajándék! — mondta megha- tottan a fegyverszakértő. — De nincs erőm hozzá, hogy visszautasítsam. Abban sem vagyok bizonyos, hogy lesz-e lehetőségem viszonozni ezt az ajándékot. Mindenesetre gondolkodom rajta. — Ne gondolkozzon rajta — mosolygott Tyihonov — Mert én ravasz fickó vagyok: már megoldottam a problémát. Lenne ugyanis egy kérésem. Itt van ez a három töltény. A kérdésem az: megegyeznek-e az Akszjono- "va holttestében talált golyóval? — Holnap délig meglesz az eredmény. Rendben? Ön úgy gondolja, hogy a tölényeknek egyezniök kell ? Tyihonov ravaszul kacsintott. A Köztisztasági Hivatal Dzserzsinszkij kerületi kirenA De Gaulle nélküli gaulleizmus 2. Az a Pompidou-kép, amelyet a világsajtó az utóbbi hetekben lázas igyekezettel igyekszik megrajzolni, több szempontból hiányos. Főleg azért, mert a De Gaulle nélküli gaulleizmus vezérét nyilatkozataiból, fellépéseiből, külsőségekből magyarázza. Igaz, a külsőségek nagy szerepet játszanak karrierjében. Nem kedveli a feltűnést, inkább a közvetlenség és nagyvonalúság, a társaságban járatos ember magabiztossága és könnyed elegencia jellemzi. Miniszterelnök korában néha órákra eltűnt hivatalából, ilyenkor valamelyik modern festő legújabb kiállításán bukkant fel. Vidéki birtokán a francia borokkal megrakott asztalnál hosszasan elvitatkozik a község elöljáróival lótenyésztésről, politikáról. italokról. Mindez azonban külsőség, eszköz a kedélyesen mosolygó, de hidegen és pontosan számító politikus számára céljai eléréséhez. Felesége is ügyes munkatársnak bizonyult ebben a törekvésben. Amikor például De Gaulle tábornok és felesége jóindulatát kellett megszerezniük, Pompidouné csendben és feltűnés nélkül jótékonysági magánakciót indított a testi fogyatékosságban szenvedő gyermekek segélyezésére. Madame de Guile természetesen tudomást szer. zett az akcióról, s ha valaki méltányolni tudta, akkor ő igen. hisz Anna nevű lánya, ugyancsak testi fogyatékosságban szenvedett... Később pedig, amikor Pompidou elég erősnek érezte magát önálló politikai akciókra és ahhoz, hegy a tábornok oldalán mint a leendő utód magára vonja a figyelmet, ismét felesége volt az, aki ügyesen kiegészítette a féri pénzügyi és politikai sakkhúzásait noha szüntelenül hangoztatja: sohasem kedvelte a politikát. Egy fényes fogadáson, amit Sikirit thaiföldi királynő számára rendeztek, madame Pompidou merész miniszoknyában jelent meg — a nagyvilági hölgyek, köztük De Gaullené általános megrökönyödésére... Párizsi házukat is oly gondosan választották ki, hogy több szempontból is megfeleljen céljaiknak. Párizs szívében, a Szent Lajos szigeten áll a ház, XVIII. századi kút. ja miatt műemlékké nyilvánídeltségénél a kedves diszpécsernő készségesen átlapozta a jelentéseket és közölte, hogy február 14-én, kedden reggel 8 és 9 óra közt a MON 17—46-os hókotrógép dolgozott Vladikinóban. — A kérdést kimerítettük — szólt Szaveljev a belépő Tyihonovhoz. — A gyerek nem hazudik. Valóban ott járt a hókotrógép. — És mit jelent ez? Nem biztos, hogy valóban a hóban találták a puskát. Ellenőriznünk kell. — Mit? — Meg kell keresnünk az elesett varjú tetemét, öltözz, indulunk. A kisfiúk megmutatták a helyet, ahol eltemették áldozatukat. — Életemben először veszek részt effajta szertartáson — dörmögött Sztasz. Csalódás várta őket: a golyó nem volt a varjúban. Tyihonov már-már szedte a sátorfáját, de Szaveljev, aki kifogyhatatlan türelemtartalékokkal rendelkezett, szaporán akcióba lépett: — Hol ült a varjú, amikor rálőttetek? — kérdezte a gyerekeket. — Ott, azon az ágon — Szerjozska a juharfára mutatott. — Várjatok itt egy percig — mondta Szaveljev és gondtották, első emeletén Claude Mauriac regényíró, az új hullám egyik ismert íróegyémsé- ge, Francois Mauriac fia él, a harmadik emeleten pedig a világhírű francia író, Marcel Proust unokája: Susanne Mante-Proust. Az utóbbi hetekben azv' .ín megkezdődött a roham a csúcs felé: Pompidou pénzt es energiát nem kímélve küzdött az elnöki székért. Politikájának lényege megegyezik a rivális Alain Poherével, mindkettő a nagytőke embere. Pompidou mégis élvezte azt az előnyt, amit ügyes taktikázással és feltűnés nélkül, de gondosan adagolt külsőségekkel a francia kispolgárok körében megszerzett. S hivatkoz. hat arra, miután a tábornok véglegesen a „köztársaság tar. talékába” vonult, hogy ő nem követi mindenben vakon a nagy elődöt. „Nem vagyok De Gaulle tábornok” — mondta legutóbb, s ezzel politikai ellenfelének vádját védte ki (Poher ugyanis szemére vetette, hogy De Gaulle kiszolgálója volt.) Programja természetesen homályos, hiszen maga a program kifejezés nem is szerepel a gaulleis- ták szótárában, de sejteti, hogy bizonyos kérdésekben hajlékonyabb irányvonal híve lesz, mint a tábornok volt. Elsősorban az atlantisták híveire gondol. Hogy végül mégis mit valósíthat meg elképzeléseiből, azt nemcsak ő és a mögötte álló francia nagytőke, sem a tábornok nélküli gaulleista sereg dönti el. Bizonyára beleszól majd a francia nép is. Pompidou nem olyan tehetségtelen politikus, hogy ezt ne tudná. Tavaly, amikor a’ májusi események megrázták Franciaországot és megingatták De Gaulle „trónját”, csak bravúrral vághatta ki magát és a gaulleizmust a zűrzavar, ból. Kissé szándékosan úgy mentette meg a tábornokot, hogy magának és pártjának szerzett előnvöket. Az akkori ..igen” Pompidoué volt — tábornoka pedig egy éven belül megkapta a ,.nem”-et. Az egykori irodalomtanár bizonyá’-a ismeri már a politika drámáit annyira, mint a klasz- szikus irodalmi drámákat, s tudja, hogy ebben a játékban a legjobb dramaturgia és rendezés ellenére is becsúszhatnak előre nem látott, vavv rosszul kiszámított konfliktusok.. Bertalan Latos terhelt arckifejezéssel távozott. Rövidesen ismét feltűnt egy rozzant létra társaságában. Kabátját Sztasz karjára kanyarítva Szaveljev a fához támasztotta a létrát és gyorsan felmászott rajta. — — Itt ült? — kérdezte. — Ott, és szivarozott! — jegyezte meg nem minden ingerültség nélkül Sztasz. — Egy kicsit arrébb, balra! — tette hozzá Szerjozska. Szaveljev zsebkendőt húzott elő, óvatosan lehámozta a fakéregre tapadt havat. Orra eltűnt az ágak között. Tyihonov elmosolyodott: „Mint egy harkály” — gondolta. Szaveljev közben folytatta a tisztogató hadműveletét. — Megvan! — kiáltotta. — Itt a nyílás. Kiszedjük belőle? — Hazavihetjük a fával együtt — felelte Sztasz. — Ha elbírod. Ha nem, akkor szedd ki. De előbb talán gyere le és szerezz szerszámokat. Meg tanúkat. Szaveljev dühösen ráncolta homlokát, miközben belebújt a kabátjába: — Tanúkat, ebben az ordító hidegben? Ki fog rá vállalkozni? — Ne hőbörögj, a tárgyi bizonyíték érvénytelen tanúk nélkül. Te is tudod. Munkára fel...! (Folytatjuk Arkagyij Veiner — Georgij Veinert \Nycmozá$ magánügyben Fordította: Kassai Ferenc Megkezdte tanácskozását a Béke-világtanács
